Evangélikus Élet, 1966 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-17 / 29. szám

KRISZTUSSAL EGYÜTT Rom. 6, 3—11. Ha olyan valakivel vagyunk együtt hosszabb ideig, akit sze­retünk, akire „felnézünk”, akiben megbízunk, akkor észrevesz- szük, hogy bizonyos idő elteltével átvesszük társunk egyes mozdulatait, előre ismerjük gondolatait, egyformák lesznek nézeteink bizonyos esetekben. És még sokáig lehetne a sort folytatni. A házasságban lehet ezt a legjobban lemérni. Ott lesz har­monikus házasság, ahol a két „fél” hasonul egymáshoz. Jézus Krisztus útitársul szegődik hozzánk. Kísérőnk lesz egész életünkben. Ott van mellettünk örömben és gondtalan­ságban, de nem hagy el bennünket a szomorúság és fájdalmak útján sem. Találkozásunk akkor kezdődött, amikor a keresztség szent­ségében magáévá fogadott. Már akkor adja ö kegyelmét, ami­kor mi még tehetetlen gyermekek vagyunk. Azóta nem va­gyunk egyedül. Velünk van a Megváltó, aki kegyelmével és szeretetével körülvesz bennünket. Ez a találkozás mindvégig tart. Nem szűnik meg. ö senkit sem hagy el. Velünk marad — ha mi is kívánunk vele együtt lenni. Annyira erős ez a kapcsolat, a Krisztussal való együttlét, hogy még a halál sem szakíthat el tőle. Hiszen „társunk” örök „kísérőnk”, Megváltónk a Jézus Krisztus, legyőzte még a ha­lált is. „Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen az Atya az ő dicsősége által fel­támasztotta Krisztust a halottak közül, azonképpen mi is új életben járjunk.” (4. vers) Mindig csak Vele együtt! ö az új életnek a biztosítéka. Üj életre hívott el bennünket. Így is lehetne ezt mondani, hogy a Vele való együttlét mindig új életet is jelent. Jézus Krisztustól nem mozdulatokat, külső megnyilvánu­lásunkban megmutatkozó „szokásokat” veszünk át, hanem egy egészen új életstílust: az új életet Aki Jézus Krisztussal van „együtt”, aki hisz és remény­kedik benne, aki elfogadja igéjét és kegyelmét, abban az az indulat lesz úrrá, ami lángolt és égett Jézusban. Vele együtt lenni mindig reménységet, erőt, békességet és szeretetet jelent. És ezekkel kell nekünk is szolgálnunk embertársainknak, hi­szen mindezeket Tőle vettük. Tőle Jézus Krisztustól, aki már a keresztségben örökre eljegyzett bennünket. Boldog az a szív, amely el tudja mondani: „Akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk” (Rm. 14, 8.). TAPASZTALATI VALLÁSLÉLEKTAN címen jelent meg D. DR. VETŐ LAJOS PÜSPÖK új könyve. A könyvet felnőtteknek ajánljuk A 296 oldalas könyv ára: 68,— Forint (+2,— Ft portó) Kapható a Sajtóosztály iratterjesztésében. Bp., VIII., Puskin u. 12. HÍREK — Szentháromság utáni 6. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5,20—26; az igehirdetés alap­igéje: Rm 6,3—11; a délutáni istentisztelet alapigéje: Mt 3,7—12. EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Július 24-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Hegyháti János iharosberényi lelkész. A VASI EGYHÁZMEGYE Lelkészi Munkaközössége jú­lius 7-én Szombathelyen tar­totta ülését, amelynek tárgya a Törvénytervezet volt. BODONHELY. A kisbaboti gyülekezethez tartozó Bodon- hely leánygyülekezet új har- móniumát 1966. július 3-án avatta fel Weltler Rezső püs­pökhelyettes, a Győr-Soproni Egyházmegye esperese. A szol­gálatot végző esperes egy ón kancsót ajándékozott a gyüle­kezetnek. Az 1957-ben felszen­telt templom belső felszerelése ezzel teljessé vált. Az ünnepi istentiszteleten az új harmó- niumot Weltler Jenő, Buda­pest—Deák téri karnagy szó­laltatta meg. A gyülekezet örömünnepén részt vett Sátory Vilmos egyházmegyei felügyelő is. HÁZASSÁG. Czárán Erzsé­bet és ifj. Muncz Frigyes július 9-én tartották esküvőjüket a Deák téri templomban. Danhauser Eva és Hammang János július 9-én a budavári evangélikus templomban tar­tották esküvőjüket. HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk 28. számában, műszaki hiba miatt, a soproni templomról közölt kép oldalai felcserélőd­tek. A közölt kép ezért hibásan a helyes kép tükörképét mu­tatja. — TEMLOMOKON ÉS TORNYO­KON végzendő karbantartási mun­kákat, toronysisak javítását, testé- sét, villámhárítók szerelését so­ron kívül vállalom. Rózsássy Jó­zsef, Debrecen, Gólya u. 15. — GÉPESÍTETT HÁZTARTÁSBA 3 és 6 éves kisfiam mellé segítsé­get keresek. Esetleg bentlakással. Vidékről is. Cím: Bp. XIII., Ró­bert Károly krt. 12/a. V. 20. (Da­gály fürdő mellett). Telefon: 200— 198. Este hattól. — BUNDÁK átszabása, irha tisz­títás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. Az Istent néző gyermekek öcsinek hívták, pedig — kis­lány volt. öcsinek hívták, mert fiút vártak, de lány érkezett, no de másért is, amint majd. kiderül. Külsőképpen olyan volt persze, mint a többi lány. Szőke haja állandóan borzas s rendszerint vizesen csillogott, aminek a hosszúnyelvű Vándor kutya a magyarázata, „aki” hol a képét, hol a fejét nyalo­gatta össze. Szoknyácskája vi­dáman libegett, láthatóak vol­tak a térdei hol agyagosán, hol sárosán, hol véresen, asze­rint, ahogyan megtért a játék­ból, vagy a fa tetejéről vagy a libaúsztató felől vagy a csirkeudvarból. Mondom, Öcsi leány volt, de a szomszéd Dudla Terke, akit- anyja többször vert, mint ete­tett, kismiska volt Öcsihez ké­pest. Ez már akkor is nyilván­valóvá vált, amikor először kaptak össze. Miért és hogyan történt, talán sohasem tudjuk meg, de Terkának még ma­napság is hiányzik kicsike rész a bal füléből örök emlékéül annak, hogy bár Öcsi lány volt, mégis túltett a fiúkon vakmerőségben és „rosszaság”- ban... Még ma is emlegetik talán a Loska Lenkével való esetét.. Ez úgy történt, hogy a Loska édesanyja testvére volt az öcsi édesanyjának. A főváros­ban laktak s az anyja leadta hároméves gyermekét jó fa­lusi levegőre azzal a kikötéssel, hogy: „Jaj, vigyázzatok a tel­kemre, nehogy az a rosszcsont belefujtsa a kútba!” A beszéd érthető volt. Lett is erre nagy felfordu­lás, egész nap hancúroztak, legalább százszor körülnyar­galták, mint fiatal csikók, a hosszú-hosszú kertet. Széna­kazlak alatt, kocsik tetején, üres tyúkólakban vertek tanyát szülök rémületére, családok bosszúságára, de mire leszállt a csillagos este, holtfáradtan nyúltak el a takaró alatt. A harmadik napon már be­köszöntött a katasztrófa ... így kezdődött... Ültek kettesben egymással szemben, miközben azon fára­doztak, hogy kukoricacsutká­kat babákká maskarázzanak. Ki tudja honnan támadt a Lenke, Lenkice gondolata, de csak megszólalt nagy komoly­sággal: — Mi közelebb lakunk ám a jó Istenhez, mint ti, — és fel­nézett a végtelenbe nyújtózó égre. öcsinek persze nem tetszett ez a kijelentés. Túl komolyan és lekicsinylőén hangzott. Nyugtalan lett belül, de nem tudott hirtelen válaszolni, csak bosszúsan kérdezte: — Ugyan, hogy lennétek ti közelebb? Ajkbiggyesztés lett erre a válasz s fölényes gyermekmo­soly az ajka körül. Csak úgy hanyagul és vitathatatlanul odavetette. — Mert mi magas hegyen lakunk. .. öcsi ezt egyszerűen szemte­lenségnek minősítette. Kemé­nyen vállat rándított s durcá­san fűzte tovább a szógyöngyö­ket. — De látjátok-e arról a ma­gas hegyről a jó Istent? — Látni? ... Nem lehet öt látni... — Ha éppen tudni akarod, hát tőlünk akár láthatod is! öcsi hangja fontoskodó, ti­tokzatos és magabiztos volt. Furcsa gondolata támadt s a maga gyermekségében szentül hitte is egyszerre azt, amit az előbb csak úgy kimondott. Et­től már Lenke szeme is tágra nyílt. A felnőttek szent ko­molyságával megfogta öcsi ki­nyújtott jobb kezét és ment mellette áhitatosan. Ami szép, azt könnyű hinni. Lenke lelkét egészen megtöltötte a gondo­lat, hogy Istent fogja látni. Így jutottak a padláslétrá­hoz. öcsi ment elől rendület­lenül s húzta maga után Len­két. Fokról fokra lépkedtek fölfelé. A padláson kiöntött búza, rozs és mák halmazok között suhantak tovább. Alig láttak a cserepek között gyé­ren beszűrődő világosság mel­lett, de még csak meg sem dobbant a szívük a félelemtől, mert már fanatikusan hitték, hogy istent fogják látni. A padlás túlsó végén ajtó nyílt. Kivezetett egy kisebb­fajta fészer tetejére, amely a szomszédék kertje felé gyanú­san lejtett. A lányok kiléptek a tetőre és ott megálltak. Sze­mük az ég felé villant vára­kozva és vágyakozva a betel­jesülésre. Ügy érezték, hogy még valamit kell tenniök. — „Menjünk kicsit tovább ...” — nógatta önmagát és társát öcsi. Csak egyet tudtak lépni, mert öcsi elcsúszott és magá­val rántotta Lenkét. Hatalmas robajjal végigzuhantak a tetőn, hang nem jött a torkukra, csak a szívük dobbant meg rette­géssel. A szomszéd kertben kö­töttek ki... Utána kiáltozás szóródott szét a levegőben. Asszonyok jajgattak, mély férfihangok vegyültek a zajba, mindenki mondott valamit, mindenki kapkodott, hullott a könnyzá­por, a keserűség, a lelkiismeret és a bizonytalanság könnyei. Hogy rövid legyek, — nem történt csodálatosan semmi ba­juk. Aki Istent akarja látni, koc­kázatot vállal. De a láthatatlan Isten látha­tóvá tette magát, amikor meg­őrizte a két gyermeket. Még a „rosszak"-at is... Horváth András SEGÉDLELKÉSZEK KINE­VEZÉSE. — A Déli Egyház- kerület kötelékébe tartozó most felavatott segédlelkészek kiküldéséről D. Káldy Zoltán püspök az alábbiak szerint rendelkezett: Bízik Lászlót Mendére, Kertész Gézát Békés­csabára, Megyaszai Lászlót Orosházára nevezte ki segéd­lelkésznek. Mind a három se­gédlelkész az illetékes esperes mellett egyházmegyei segédlel- készi szolgálatot végez. Miután Dr. Vető Lajos püspök egy évi időtartamra ifj. Kendeh György segédlelkészt átenged­te a Déli Egyházkerület köte­lékébe. a segédlelkész a Déli Egyházkerület püspöki irodá­jába nyert beosztást. Ruttkay Levente eddigi pécsi segédlel­készt D. Káldy Zoltán püspök ugyancsak egy évi időtartamra átengedte az Északi Egyházke­rület kötelékébe. Blatniczky János most végzett teológiai hallgatót júl. 31-én Cinkotán avatja lelkésszé a Déli Egyház kerület püspöke. Felavatása után a pécsi gyülekezetbe nyer kiküldetést. Az Északi Egyházkerület püspöke Francisci Guidó most végzett segédlelkészt Kőszegre, a vasi Egyházmegye esperese mellé osztotta be, Pintér Ká- rolyné sz. Nagy Erzsébet segéd­lelkészt Fancsalról Özdra he­lyezte; a Déli Egyházkerülettől átvette Fenyvesi László eddigi békéscsabai segédlelkészt, aki a Fejér—Komáromi egyházme gyei segédlelkészként kapott beosztást, Ruttkay Levente ed­digi pécsi segédlelkészt a bu­davári egyházközségbe, a Bu­dai Egyházmegye esperese mel­lé küldte ki szolgálattételre. AZ EGYHÁZAK ÉS A BÉKE A Német Megbékélés Szö­vetségé Münchenben tartotta ez évi ülését. Ez a szövetség, amely 25 országban felekezet- közi és nemzetközi szinten végzi munkáját, abban látja feladatát, hogy támogasson és szorgalmazzon minden olyan törekvést, ami a békéért és a népek közti megértésért folyik. A müncheni ülést D. Nie- möller Márton ny. püspöknek, az Egyházak Világtanácsa egyik elnökének az előadása nyitotta meg ezen a címen „Az egyházak és a béke”. Niemöller azt hangsúlyozta, hogy a különböző keresztyén felekezeteknek sokkal jobban kellene együttdolgozniok a bé­kéért, mint ahogyan az eddig történt. A békemunka olyan egyházi feladat ma, amit egyetlen egyház sem hanya­golhat el. Ebben az összefüg­gésben utalt Niemöller arra, hogy a keresztyénség igen sok­szor nem akart tudni az el­múlt 1500 esztendőben arról, hogy mennyire felelős az em­beriség békéjéért. Mivel még saját soraikban sem tudtak békét biztosítani, nagy mér­tékben veszítették el hitelüket a világ előtt a „békéről való beszédükkel”. Rámutatott arra is Niemöl- ler, hogy az ökumené korsza­kában egyre jobban felismerik a keresztyén egyházak, hogy milyen nagy felelősség hárul rájuk a béke megőrzése terén. Emlékeztetett az Egyházak Vi­lágtanácsának arra az 1948-as amsterdami elvi nyilatkozatá­ra, hogy a háború ellenkezik Isten akaratával. Dr. H. Kloppenburg dort- mundi egyházfőtanácsos, a Szövetség elnöke arról szólt, hogy mit tudunk tenni a bé­kéért. Szólt többek között ar­ról a nagy veszélyről, hogy a széles közvélemény kívánatos­nak tartja ugyan a világbékét, de kételkedik annak a megva­lósíthatóságában. A közvéle­ményt éppen ezért abban az irányban kell nekünk keresz­tyéneknek mozgósítanunk, hogy a békét akaró emberek szilárd összefogásával megva­lósítható a világbéke. örvendetes viszont — jelen­tette ki Kloppenburg —, hogy az egyház új értelmet ád ma a világnak és az emberiséget nagy családként kezdi értékel­ni. Ez a felismerés a béke kérdésében is új szempontokra hívta fel a figyelmünket és el­sősorban azért reményteljes az egyházi békemunka, mert a keresztyén hitnek a követel­ményei nagy általánosságban megegyeznek az értelem köve­telményeivel. HÉTRŐL—HÉTRE A farizeusok Máté 3, 7—12. Az a Jézus, aki a szeretet evangéliumát meghirdette, vala­hányszor a farizeusokkal állt szemben, haragtól indulatos sza­vakat mondott. Keresztelő János, akinek prédikációját tartal­mazza heti igénk, ugyanazt az álláspontot képviselte a farizeu­sokkal szemben, mint Jézus. Se Jézus, se Keresztelő János nem szerették azokat a farizeusokat, akik úgy imádkoztak, hogy a mellüket verték, ha adakozásra indultak, maguk előtt dobol- tattak. A templomban az elölülést szerették. De elvették az özvegy utolsó fillérét is. Álvallásosságban éltek. A törvényt pontosan betartották, de életük telve volt embertelenséggel. Kitalálták a templgmpénzt — áldozati állatot csak ezen a pén­zen lehetett vásárolni —, hogy az állami pénz beváltása révén minél többet keressenek. Keresztelő János így szólítja meg őket: „Mérges kígyók­nak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy Istennek el­következő haragjától megmeneküljetek?” „Teremjetek hát a megtéréshez illő gyümölcsöket!” Isten most sem szereti azokat, akik hangoztatják, hogy megtérnek, Isten gyermekei lettek, de cselekedeteik minden­nek ellentmondanak. Isten a Jézus Krisztusnak földre küldésével megbizonyí­totta szeretetét. Nagypéntek, húsvét megcáfolhatatlan bizonyí­tékai Isten szeretetének. Mivel ilyen nagy ajándékot kaptunk Istentől, nagy a mi tartozásunk. Emlékezzünk egy másik igére: A hit cselekedetek nélkül halott. Nem a cselekedeteink révén kapunk kegyelmet Istentől, hanem, a Jézus Krisztus által. De az igazi hit cseleke­detekben bizonyítja önmagát. Szeretetet kaptunk, szeretettel tartozunk. A legszebb be­széd, az adakozás, magunk önfeláldozása hiábavaló, ha nem fakad szeretetböl. A világ fiai várják Isten fiainak megjelenését. Azokat, akiknek bűnbánatából gyümölcs terem. A sorrend ez: Naponkénti megtérés, szeretetcselekedet. Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: 2. MÓZES 3, 14—15. — JELENÉSEK 22, 13. — A mindentudó, mindenütt jelen való Isten Krisztusban lé­pett közénk, hogy meghaljunk a bűnnek és éljünk Istennek, Róma 6, 3—11; Zsolt. 139, 1—18; Ézsaiás 43, 1. HÉTFŐ: PÉLDABESZÉDEK 3, 26. — 1. KORINTHUS 10, 13. — A keresztyén embernek örvendező embernek kell lennie, hiszen Isten eljegyezte magának a keresztségben és szeretetével vezeti az örök élet felé. Titus 3, 3—7; 1. János 1,1-4. KEDD: 2. MÓZES 34, 9. — MÁTÉ 28, 20. — Isten elé nem lehet hazugsággal járulni, ö maga a világosság és látja bűnein­ket. Töredelem és hit, ez a Hozzá való térés, 1, Péter 3, 18—22; 1. János 1, 5—10. SZERDA: EZÉKIÉL 22, 30. — ZSIDÓK 9, 15. — Isten előtt Krisztusban minden ember egyenlő, nemre, fajra, bőrszípre, anyagi helyzetre való tekintet nélkül. Jézus az egész világért engesztelő áldozat. Galata 3, 26—29; 1. János 2, 1—6. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAlAS 53, 10. — FILIPPI 2, 8—9. — Régi parancsolat, de mindig újra kell hangsúlyozni a szeretetet. Krisztus tanítványait erről kellene fölismernie mindenkinek. Márk 16, 14—18; 1. János 2, 7—11. PÉNTEK: HABAKUK 2, 20. — LUKÁCS 10, 39. — Minden, ami körülöttünk van, elmúlik velünk együtt. Isten azonban Krisztusban örökkévaló életre hívott el minket. A múlandó világban Jézus az Istenhez vezető út. Máté 3, 13—17; 1. János 2, 12—17. SZOMBAT: 1. MÓZES 3, 6. — 1. JÁNOS 2, 17. — Krisztus a hit által szívünkben akar lakozni, hogy megerősödjünk a szeretetben. Isten szeretetében is és az emberek szeretetében is, mert ez a kettő el'nem választható. Efezus 3, 14—21; 1. Já­nos 2, 18—29, Ifj. Harmati Béla ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1966. július 17-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) Dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. tél 10. Koren Emii Üllői út 24. de. lél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) de. 12. (magyar) Thaly Kál­mán u. de. 11. dr. Rédey Pál Kő­bánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Baranyai Tamás Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Baranyai Tamás Fóti út de. 11. Solymár Pé­ter Váci út de. 8. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kosa László Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula Soroksár újtelep de. 8. Virágh Gyula Pestlőrinc de. 11. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 10. (német, úrv.) dr. Groó Gyula de. 11. Schreiner Vil­HARANGOK újraönté­sét, harangkoronák, ha­rangállványok készíté­sét, átalakítását újrend­szerűvé vállalja DÚSAK ISTVÁN harangöntő. Örszentmik- lós, Dózsa György út 26. mos este 7. Schreiner Vilmos To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Takács József Pesthidegkút de. fél 11. dr. Lehel László Kelenföld de. 8. id. Har­mati Béla de. 11. (úrv.) id. Har­mati Béla du. 6. dr. Rezesssy Zol­tán Németvölgyi út de. 9. dr. Re- zessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontaf Róbert Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — FIATAL HÁZASPÁR egy gyermekkel albérletet keres, vagy lakásért eltartást vállal. Cím a kiadóban. — ELADÓ igényesnek különle­gesen szép. sima vonalú, műbútor diplomata íróasztal. Telefon: 138— 504. Négy óráig. Kétszoba komfortos, utcai, tele­fonos, napos Rákóczi úti lakáso­mat kisebb Üjlipótvárosira elcse­rélném. Költséget téritek! Telefon' este hat után kettőszázhúsz—száz­hetvenegy. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyháj Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII., Üllői út M Kiadóhivatal és Sajtóosztály Budapest. VIH. Puskin u. 13. Telefon 142—074 Csekkszámlaszám: 20412—vm. Előfizetési ára egv évre: 60,— Ft Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 66.02368/2 — Zrínyi Nyomda, Bn~ Fv.: Bolgár I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom