Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-17 / 3. szám

AZ EQYOTTLÉT ÖRÖME János 2, 1—11. „Fehér asztal, víg asztal — megvigasztal”, mondja egy kis költemény. Baráti együttlét terített asztalnál, rokoni szívek, jó ismerősök között a legbensőségesebb életöröm. A barátság, összetartozás, megértés, egymásért élés: az elmélyült öröm képe. Egyben a leglejáratottabb és a leginkább rosszhírbe ho­zott öröm is. Duhajság és asztali veszekedések tanyája. Jézus szavaiban és életében ennek ellenére sokszor szerepet talál a terített asztal. Ö nem kitér az elől, amit az emberek elrontot­tak, hanem helyre akarja hozni és megszentelni. Utolsó estéjén kívánva kívánja a szent asztali együttlétet tanítványaival, s a beteljesedésre gondol: a tökéletes együttlétre Isten országá­ban- Példázataiban a vacsora gyakran Isten eljövendő orszá­gának képe, ahol összegyűjtetnek az Ő fiai, mint a szőlő­szemek a hegyoldalról és a búzaszemek a széles mezőkről. A házasság intézménye is — problematikus és sokszor támadott és kétségbe vont intézménnyé lett. S mégis ugyanúgy a házas­ság, valamint a mennyegző képe is gyakran ábrázolja Isten országát, s a nagy titkot: Istennek és gyermekeinek egymásra találását az anyaszentegyházban. Talán ezért mutatta meg Jézus első csodáját és ragyog- tátta fel küldetésének fényét egy mennyegzőn. Az öröm itt is megtört Elfogyott a boruk. De lehet, bog? az öröm tiszta bora már előbb elfogyott és az egyszerű öröm már előbb megtört valahol a szegénység és a gond malmaiban. Nem életszükség­let volt, ami hiányzott — s ez talán éppen lényeges ebben a történetben. Nem is azért hívták meg, hogy kérjenek tőle valamit. Olyas valamivel ajándékozta meg őket, amit kikö­vetelni nem lehet, de még kéíni sem lehet a saját magunk sza­mára. A kérést a család barátja, Jézus anyja, Mária terjeszti elő, tartózkodóan és csendben várva. Nem mintha ő _ volna a közbenjáró, hanem mert történetesen ő volt a család ba­rátja, mint ahogy máskor talán mi leszünk azok. Ezt a több­letet csak a másik ember számára illik kérni. Nem is a dús­kálódók, hanem a szegények és csalatkozottak számára. Jelen­téktelen és járulékos dolog, ami itt történt. Csak azért, hogy fényében felragyogjon Ö, aki mindig meg tudja tisztítani és sokasítani az ember örömét. A jelentéktelenen, a váratlanul ránkhulló csoda ajándékán keresztül vezet vissza az Atya közösségébe és látatja meg dicsőségét, Ő, aki azért jött, hogy a szegényeknek örömet mondjon és követésére hívjon minket. U. fc. HÍREK. — Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti isten­tiszteleten az oltári ige: Rm 12, 6—16; az igehirdetés alap­igéje: Jn 2, 1—11; a délutáni istentiszteleten az igehirdetés alapigéje: I. Bét !, 1—5(6). — LELKÉSZAVATÁS. Dr. Vető Lajos püspök Rozsé István végzett teológust 1965( január 22-én, délután fél 7 órakor avatja lelkésszé a Bu­davári templomban. — A VASI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége január havi ülését 18-án tartja Szombathe­lyen. A munkaülésen Tóth Já­nos, Kovács Béla, Smidéliusz Ernő lelkészek és Kovács Etel­ka segédlelkész fognak szol­gálni Szabó Lajos esperesen kívül. — HALÁLOZÁS. Bócz Mi­hály 1964. december 29-én Makón, 81 éves korában el­hunyt, Temetése 1964. decem­ber 31-én volt Békéscsabán, Povázsay Mihály lelkész szol­gálatával. Jeszenszky Tibor ambrózfalvai lelkész felesége édesapját gyászolja benne. — Ordódy Béla nyuaglma- zott fővárosi főmérnök, jóté­konyságban gazdag életének 70. évében Budapesten, 1964. december 5-én az Urban csen­desen elhunyt. Az elhunyt Kossuth Lajos feleségének, Meszlényi Teréznek dédunoka- öcsse és evangélikus egyhá­zunk áldott emlékű egyházi énekköltőjének. Sántha Ká­roly sárszentlőrinci lelkésznek unokaöccse volt. Áldott emlé­kű mérnöke és segítője volt a Budapest-Zugló-i templom és szeretetotthon építésének és befejezésének. „Aki hisz én bennem, ha meghal is él az.” (Jn 11, 25.) — Egy literes úrvaesorai boros- kancsót keresek megvételre. — Cím a Kiadóban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiaaóhivatal és Sajtóosztály; 142—074 10 ooo példányban nyomatott 'Előfizetési ára egy évre 60— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta INDEX 25 211 65.0095/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár L iiiniiiiimiiiiiiüHiiMnTüiiiiiiiiiiiiiiMMiJ1 i HARANGOK űjraönté- j I sét, harangkoronák, ha- § 1 rangállványok készíté- | 1 sét, átalakítását újrend- g szerűvé vállalja DCSÄK ISTVÁN g harangöntő, örszentmik- §j § lós, Dózsa György út 26, g rtn 111 m 11:1 m u:i i m i m i 11 m 111 m 11 üt SZOBÁT KERES Budapesten, ja­nuár végére, egyetemi hallgató fiú, társnak is elmenne. Választ kér: Evangélikus Lelkészi Hivatal, Sár­vár (Vas m.). BUNDÁK átszabása, prémezések, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth L. u. 1. udvar­ban. HARMONIUM javítás, romos fel­újítása, zongora hangolás, javítás. Vidékre utazom. Pokorny Károly, Bp., Újpest, Rózsa u. 59. (faLtoíl Két megsárgult, rozsdaszínű falevelet tartok a kezemben. Eltegyem őket? Itt állok a tó partján és nézem a vizet. Most csendes és visszavonult a parttól, mintha ő is fázna és összehúz­ta magát, hogy a ködtakaró, amely már vastagon ráült a vízre, jobban melegítse. Sirá­lyok raja röppen fel, aztán néhány kör után újra ráülnek a fényes víz hátára. Lesik a halakat. Három egyháztörténeti adalék PONTOSAN SZÁZ. ÉVVEL EZELŐTT t JELENT meg e kis könyvecske: Renániana. Szerzője Ballagj Mór (szül- 1815). Előbb a szarvasi gim­názium tanára, majd mint Székács püspök egyik legmeg- hitt.ebb barátja, a pesti pro­testáns teológián (ma Refor­mátus Teológiai Akadémia), tanít. Ö támasztotta föl a Pro­testáns Egyházi és Iskolai La­pot 1848 után. Renán mun­kásságát bírálja könyvecské­jében és a liberálisnak tar­tott professzor ezeket írja: Azt mondjuk-e tehát, hegy Jézus élete, a mint ezt az evangéliu­mok beszélik, voltaképen nem valóság? Isten mentsen, ép­pen fordítva, csak az igazán Való (131. 1.) Mi is hisszük, mert tapasztaltuk, és minden­nap tapasztaljuk, hogy a Ti­berius idejében keresztre fe­szített Jézus az emberiség megváltója a Kristos, hisszük, hogy ő Isten fia ... és mi e hitünket kapcsolatba hozzuk mindazzal, amit Krisztus urunk útmutatása szerint 19 száza­don keresztül mint felségest tanultunk Istenről s az embe- tiség rendeltetéséről (136. 1.) *** . 1848-49. A történelmi lapok V. évf. 17. számában (1896. IX. 1.) olvassuk e néhány sort. Kossuth Lajos, Kovács János kolozsvári unitárius ta­nárhoz, aki a fentidézett lapnak munkatársa volt, írt egy hosszabb levelet, amelyben családi dolgokkal és az unitáriusok ameri­kai szerepléséről ír, de le­velének egyik passzusa ekké- pen íródott: Én, mint tudja tisztelt Tanár úr, nem tarto­zom az unitáriusok felekeze- téliez. Evangélikus szülőktől születtem, evangélikus vallás­ban nevelkedtem; s lelkemben jól- érzem magamat Luther­nek azon tana mellett, mely a lelkiismeretet emancipálta, midőn a kéresztény vallás kútfejének a szentírást, az edénynek pedig, mellyel azon kútfőből meríteni kell, nem a bármi néven nevezett te­kintély diktátorságát, hanem az észt, az egyéni szabad íté­letet jelölte ki, melynek nincs megtiltva semmi Syllabusok által, hanem azon másik, azon nem írott könyv revelá-tióiból (kijelentéseiből. - Szerző.) is me­rítsen, melynek neve termé­szet, s melynek úgy a por­szemben, mint a virágok myrádjaiban nyilatkozó örök törvényei örök törvényhozóra vallanak. A Kossuth levelezése c. kö­tetekben eddig nem akadtam nyomára ennek a levélnek. Az 1817. évi magyar evan­gélikus püspöki körlevelek már tiltakoznak az ellen, hogy eleinket dicsérő szózatok han­gozzanak el szószékeinken a reformáció ünnepén. Napja­inkban ez még inkább aláhú­zott kívánság. Helyes! De mé­gis öröm fölfedezni azt, hogy eleink fontos kérdésekben mi­lyen férfiasán álltak helyt. Fabó András: Az 1662.-1 Or­szággyűlés Bp. 1873. c. köny­vét forgatjuk, s abban olvas­hatjuk, hogy az 1682. évi pozso­nyi országgyűlésen óhajtották az evangélikus küldöttek sérel­meiket előterjeszteni. A sérel­mek a következők voltak: Evangélikus templomok elvé­tele, lelkészeink kegyetlen há­borgatása és a buzgó hívek gyilkolása. Az evangélikus küldöttek nevei: Székely And­rás, Kazinczy Péter, Szepessy Pál, Sárosy Sebestyén, Guth Dániel, Féja András, Draskóc- zy György, Gedey András, Beze György, Splényi Illés, Sándor György, Kecskés Ist­ván, Serpilius György és Fent János. (15. 1.) A Poncia mi­niszterrel folytatott tárgyalás evangélikus résztvevői: Dras- kóczy György vezetésével Szé­kely András, Görgey Ezékiel, Palonyay András, Farkas Ta­más és Serpilius Tamás. E küldöttek a következőket pa­naszolták: „naponkint látják ezernyi fegyverrel, éhséggel, hideggel és számtalan más módon elveszett keresztyének összemarcangolt és szétszórt hulláit... s hogy mennyit szenvedett külellenségtől, ugyanannyit szenvedett, szo­morító látványul, testvérek­től. (85. 1.). Görgey Ezékielt, Székely András, Retkes Ba­lázst, Ottlik Jánost, Zay Pé­tért, Splényi Illést választot­ták meg a királyhoz külden­dő bizottság tagjaiként. Leo­pold fogadta e küldöttséget, s a folyamodvány átvétele után annyit válaszolt, hogy magán­ügyekért nem lehet a köz­ügyeket elhanyagolni. (69. 1.) A 134. lapon olvassuk „Bát­hory István, a Homonnayak, Szécsiek, Thurzók, Illésházy István, Zrínyiek, Bottyániak Nádasdiak, Rákócziak, Desfi- ak, Nyáriak, Prinyiek, Magó- csyak mind evangélikusok vol­tak. Az evangélikus küldöttek az országgyűlésen: nem je­lentek meg, de nyilatkozatot küldtek az országgyűlésnek: „Ök a hazának és a nemesség­nek szabadsága” a királyi dip­lomák és az országos törvények ellen, melyeket Leopold meg­erősített, mit sem tehetnek, hanem úgy a vallás, mint a külföldi katonaság kiszállítá­sa ügyében utasításaikhoz, kö­telességük szerint szigorúan ragaszkodnak, s ha beleegye­zésük nélkül valamit végez­nének a r. katolikusok, azt az egész ország közhatározata gyanánt el nem ismerik, ha­nem érvénytelennek tekintik és a külföldi katonaságnak szállást adni, adózni pedig még kevésbé akarnak. Az evangélikusok e nyilatkozatát Gejőczy László, Retkes Ba­lázs, Székely András, Zákány András, Lázár Tamás, Ittlik János, Gedey András, Bezegh György, Sándor György, Fuló János, Polonyay György, Szentmiklóssy György, Rayky János, Kácser Sámuel és Tur- csányi János írták alá. Megjegyzéseink: A XVII. században nem voltunk ki­mondottan nemzetiségi egy­ház. Csupa magyar nevű em­ber képviselte egyházunkat. Bátorság és hithűség szem­pontjából gyönyörű példát ad­tak a késői evangélikusoknak G. L. Amikor tizenöt hónappal ezelőtt ugyanitt álltam, akkor zajos volt az erdő a gyermek- kacajtól és a partnak ütődö hullámok zenéjétől. Akkor is itt ültem ezen a kidőlt fán és jegyzetfüzetemben lapozgat­tam. Nem ment az írás. Alig több, mint három évtizedes életutamnak kettébetört állo­másait próbáltam papírra vetni. Nem ment. De aztán — a következő reggelen — már sebesen rótta toliam a fehér papirt. Vallott a toliam és val­lott a szívem. Csendes vallo­más szárnyalt akkor az ég felé a tó mellől. Most itt ülök a megdőlt fán és két falevelet tartok a ke­zemben. Körülöttem csend van, bennem nyugalom. Elte­gyem ezeket a leveleket? Nem vagyok gyűjtő. Még emlékeket sem gyűjtök. Hamar megsár­gulnak és tönkremennek. De ezek a levelek szépek. Arany­sárga testükön fekete sebhely. Életem redöi ... Sebek, ame­lyek sohasem gyógyulnak be. Jégverések, amelyek megté­páztak. Életem ez a levél. Igen, eny- nyi az egész. Vékony faleve­lek ... Tegnap még zöld volt, holnap már fekete. Ma még csak egy csík rajta a sötét. És mégis szép. Akkor is szép volt, amikor azon a fán hintázott és most is. amikor kezemben pihen. Akkor árnyat adott, most színt, pihenést, csendet. Ősz van. És csend... A fák levelei csendben hullnak és elmerülnek a nedves földön. De ez a két levél megmarad. A kezemben vannak. Partra értek, megpihennek. Fázom. Mitől? A levelektől. Attól, hogy már sárgák.. És holnap talán már feketék lesz­nek. Miért nem maradtok mindig zöldek? A tó fölött varjúraj húz át. Kár ... kár ... kár . .. Nekem szólnak? Kinevetnek? Kár ta­lán levéllel a kézben meoállni a tó partján? Nem! Hiszen olyan jó néha belenézni a szi­vünkbe. És ahhoz csend kell. Ilyen csend. Varjak, sirályok, falevelek, emlékek tudjátok-e, hogy néha . .*. milyen közel az Isten?! Karner Ágoston A CSEHSZLOVÁKIAI ÖKUMENIKUS TANÁCS TERVEI A Csehszlovákiai ökumeni­kus Tanács elnöksége múlt év decemberében ülést tartott D. J. Chabada püspök elnökleté­vel azon a különböző beszá­molókon kívül, behatóan fog­lalkozott Húsz János máglya­halálának 550, jubileumi meg­ünneplésével. A megemléke­zések csúcspontja az az ünne­pély lesz, amelyet Prágában rendeznek meg 1965. július 5-én. HÉTRÓL-HÉTRE Isten akarata szerint . I. Pét. 4,1—5. Volt olyan irányzat a keresztyénségen belül és talán még ma is kísért, amely szerint minden szenvedés: kereszthordozás, amiből érdeme van az embernek Istennél. Mostani igénket is félreérthetik ilyen irányban. Hiszen azt mondja: „ ... aki tes­tileg szenved, megszűnik a bűntől..Ha pedig megszűnik a bűntől, akkor tökéletes ember, akinek Istennél van mit ke­resnie. Ilyenről pedig az egész Szentírásban nincs szó. Az egész Biblia gondolatvilágától nagyon távol áll az, hogy valamiképpen dicsőítené az emberi szenvedést. A szenvedés ép­pen sátáni eredetű, és önmagában senkit sem tesz tökéletessé, bűntelenné az, hogy szenved. Sőt sokszor éppen a bűnök for­rása lesz, pl. az éhező embernél, aki lopni kényszerül gyötrő éhségében, mert életösztöne erre viszi. * Miért szól tehát az Isten igéje mégis szenvedésről? Ezzel voltaképpen arra figyelmeztet, hogy: azért még hat bennünk az óember. Öemberem az, aki saját belátása, vágyai, ösztönei szerint cselekszik. Az új ember azonban ismerve Jézust, hozzá szabja életét. Hozzá igazodik. Csakhogy ez nem megy simán, küzdelem nélkül. Ezért van „szenvedés”. Két akarat feszül itt egymásnak. Az egyik az én bűnös emberi természetem akarata, a másik pedig Istené. Ez bennünk keresztyénekben belső harcot indít, ami hozzá­tartozik a keresztyén életben való járáshoz. Bizony sokszor akar mást az ember, mint Isten. Arra kell itt gondolnunk, amit Jézus az önmegtagadás és a keresztfelvételen értett. Vegye föl mindenki a maga ke­resztjét. Vagyis vegye föl a keresztyén ember a harcot az ön­önmagából, óemberéből és a kívülről jövő bűnökkel, kísérté­sekkel szemben és cselekedje az Isten akaratát. Ez a Krisztusban való új élet, amelyben járnunk, csele­kednünk kell Isten Lelke szerint. Boros Károly NAPRÓE-NAPRA VASÄRNAP: JEREMIÁS SIRALMAI 3,25; JUDÁS 21. — Az Isten bejelentette érkezését az egész világnak. Visszajőve- telének időpontját nem határozta meg, de a fogadásra meg­hívót adótt. „Jó az Ür azokhoz, akik várják őt.” Róma 12,6—ltíj Zsoltárok 105,1—15. HÉTFŐ: V. MÖZES 1,11; II. TESSZALOMKA 3,1. — Az Isten ígérete valóság. Mindazt, amit megígért az ő népének^ beteljesedett. Ezért imádkozhatunk abban a biztos tudatbanf hogy imádságunk, — ami az ember javát szolgálja — nem hiábavaló. Márk 2,18—22; Lukács 6,12—19. KEDD: ZSOLTÁROK 57,2; JÁNOS 11,4. — Nem marad magára a küldött, miközben végzi munkáját. Vele van minden lépésében a Küldő. Márk 3,1—6; Lukács 6,20—26. SZERDA; ZSOLTÁROK 31,25; JÁNOS 6,20. — A bűnös emberben az; Isten közeledése először félelemérzetet kelt. A közeledő Isten az, aki mindezt eloszlatja. Ö az, aki megszólíts „Én vagyok, ne féljetek!” Máté 19,3—9; Lukács 6,27—35. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAlAS 52,10; I. JÁNOS 5,4. — Isten nem egy „kegyes” kör számára és szemeláttára vitte végbe megváltói művét, hanem „minden népnek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítá^át”. Máté 5,17—26; Lukács 6,36-42. PÉNTEK: I. MÖZES 2, 3; KOI,ŐSSÉ 3,2. — Csodálatos dolog a pihenés. Az egyik legértékesebb ajándék. A pihenés napját azonban Isten összekapcsolta a megszenteléssel, a hála­adással. Életünkben ketté választottuk azt, ami eredetileg szo­rosan összetartozott. János 1,15—18; Lukács 6,43—49. SZOMBAT: JOEL 2,13; JÁNOS 5,14. — Keresztyénségünk sokszor külsőségekben merül ki. „Szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Űrhöz.” Apostolok Csele­kedetei 7,35—40. 51—53; Lukács 7,1—10. Káposzta Lajos ISTENTISZTELETI REND «.Deák tér de. 9. (úrv. dr. Kékén András, de. 11. (úrv) Hafenscher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10. (úrv) Koren Emil, de. 11 (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Ül­lői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilárdy Jenő, de. 12. Thay Kálmán u. de. 10. if.i. Hegedűs Lajos, de. 11. Rédey Pál. du. 6. ifj Hegedűs Lajos. Kőbánya, de. 10.. du. 5. Szeretetvendégség: Németh István. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Z-ugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u, de. fél 10. Bo­ros Károly. Fóti út de. 11. Káposz­ta Lajos. Váci u. de. 8. Káposz­ta Lajos. Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos. Üjpest de. 10. Biá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10 So­roksár újtelep de. fél 9. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rá­kospalota MÁV-telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kistempiom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston: Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9. Békési József. Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de- 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du., fél 3. Bécsikapú tér de. 9. Várady La* jós, de. 10. (német) Várady Lajos, de. 11. Schreiner Vilmos, este 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10 (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay v. u.- de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengödy László, este fél 7. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. ll. (úrv) Rezessy Zol­tán. du. 6. Uzon László. Német­völgyi út de. 9. Uzon László. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 Az Evangélikus Sajtóosztály ír áttérj esztésében kaphatók Biblia------------- ­60,— F t Istentiszteleti meg­Imakönyv — — 12,— Ft hívó — — — —.10 Ft Enekeskönyv — — 40,— Ft Egyházfenntartási Agenda — — — 128,— Ft nyugtatömb — 2,80 Ft Keresztelési emlék­Passio füzet — — 3,— Ft lap — — — — —.50 Ft Káldy: Bevezetés Esketési emléklap —,50 Ft az Újszövetségbe 30,— Ft Anyakönyvi kivo­Hitvallási iratok I. 45,— Ft natok — — — —,50 Ft Hitvallási iratok II. 45,— Ft Zárómérleg nyom­Pálfy: Krisztus ta­tatvány — — — L— Ft núja — — — 5,— Ft Költségvetési Groó: Az élet ke­nyomtatvány — 1,30 Ft nyere — — — 5,— Ft Istehtiszteleti rend 4,— Ft Prőhle: ökume­Kis Káté — — — 3,— Ft nikus imádságok 2,— Ft Ronnrmacioi Kate 10,— Ft Karner: Testté lett Igés falitábla — — 8,— Ft Ige — — — — 45,— Ft Szolgálati napló — 11,— lit Lelkészi szolgálat 18,— Ft Anyakönyvi ívek 1,60 Ft Ürvacsorai ostya 3,50 Ft Egyházfenntartási Hétről hétre (áhita­lap — — — — —,30 Ft toskönyv) — — 12,— Ft Korái I. — — — 55,— Ft Ottlyk Istenszere­Korái ii. — — — 65,— Ft tet — Embersze­Koráliskola — — 52,— Ft retet — — — 17,50 Ft Konfirmációi em­Groó: Jakab levele 32,— Ft léklap — — — 2,— Ft Pálfy: Zsoltárok Karner: Isten, vi­könyve — — — 32,— Ft lág, felebarát —? 4,- Ft örömhír — — — 70,­Ft aiiuiMuumuiiiimiiiiiHiuiiumuiiwiintmttiuHUKifliwuiiHiiiittiijiiiiiiiiiiMiHmiWHiiHiiiuiiiml ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom