Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-06-13 / 24. szám
Keresd a békességet! RÁBAPARTI GONDOK Igénk csomópontjában ez a szó áll: élet! Az Egyház nagyszerű bizonyságtétele ennek az önmagában is sokatmondó szónak még gazdagabb és teljesebb változatával fejeződik ki: örökélet. Az állandóan úton levő Egyház most Húsvét és Pünkösd között él. Még szemünkben a kereszt látványa és fülünkben cseng a húsvéti reggel friss híradása. E híradás lényege az, hogy Jézus Krisztus áldozatával és feltámadásával újjá és örökkévalóvá tette életünket. Élete feláldozásából élet fakad. Tiszta és gazdag élet. A teljes és egész élet minden színét fel- ragyogtatja azok életében, akik az Ő áldozatából élnek. Mivel Jézus értékrendjében is legfontosabb az élet, azért ö ellentéte és ellensége a halálnak. Jézus Krisztust kétszer mutatja az evangélium olyan megindultságban, hogy sírvafakadt. Sírt Lázár sírjánál és megsiratta az előre megítélt Jeruzsálem halálát. Jézus Krisztus tehát az élet pártján van. Ahol az életet fenyegetik, ahol halált készítenek, ott Krisztus ellen dolgoznak. Viszont minden olyan gondolat, tett, intézkedés, amely az életet félti, védi és építi, a helyes úton jár és Krisztus szerint való. Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy én vagyok a „halál”, hanem azt, hogy én vagyok az „élet”. Ezért az Egyház az igétől tanítottan" szüntelenül bizonyságot tesz az élet szent és drága voltáról és nevel bennünket az élet szeretetére, védelmére és megbecsülésére. „... Aki akarja szeretni az életet, keresse a békességet.” Most ebben az irányban kell tovább építeni a reformáció eredményeit... és békesség. Anélkül, hogy a kegyelem fénye bármit is megkopott volna, s anélkül, hogy bármit is elhanyagolnánk a kegyelem tanításából, hűségesebben kell vállalni a kegyelemből származó szent elkötelezést: a békesség szolgálatát. Mert a kegyelmet és a békességet nem lehet elkülöníteni egymástól. Éppen ez volt az első keresztyének nagy élménye is, hogy ezek szoros kapcsolatban vannak egymással. Ügy ád né- künk kegyelmet az Isten, hogy általa békességre akar elvezetni. És azért ád kegyelmet, hogy a békesség munkáiéivá legyünk. így tartozik össze kegyelem és békesség. Ha vissza akarunk húzódni a kegyelem területére és nem akarjuk vállalni a békesség szolgálatát, egészen bizonyosan el fogjuk veszíteni a kegyelmet is. De az életet szerető keresztyén ember keresi a békességet. A keresés eredeti igéjében benne van a törekvés intenzitása, a fáradozás, sőt a követelés is. Ezért a békességért mozgósítani kell minden erőnket, tehetségünket, munkakedvünket és imádságunkat. A békességet keresni és szeretni kell szűkebb körben: a család, a szomszédok, a munkatársak, a gyülekezet körében éppúgy, mint világtávlatban. A békesség, s így az élet nagy építőjévé válhat igénk szerint a nyelv, a beszéd. Isten igéje életet teremtő és formáló beszéd. Az apostol arra tanít, hogy gondolatainkat és érzelmünket kifejező nyelvünket, beszédünket állítsuk mi is az élet és minden jó ügy segítő szolgálatába. A nyelv azonban az élet ellenségévé is válhat, ha a negatívumok, az uszítás, a gyűlölködés, terméketlen kritika, vagy a rágalmazás szolgaságába adja magát. A keresztyén embernek ezért el kell tiltania a nyelvét minden felelőtlen beszédtől és bujto- gató intrikától. Az életnek a beszédnél is hathatósabb építő eszköze a tett. Ezért biztat igénk a jó cselekvésére, munkálására. Mi a jó? Az Isten szerinti cselekedet, amely hasznos és üdvös másoknak, védelem, oltalom és segítség embertársaimnak és önmagámnak, amelyből megszületik a szűkebb és tágabb körben az emberségesebb és boldogabb holnap. Mostanában többször gondolok Ady Endre egy kis versére: címe: A jóság síró vágya. Első és utolsó szakasza így hangzik: Meleg karokban melegedni Falni suttogó drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat; Milyen jó volna jónak lenni. Ki ne élte volna át a jóságnak ezt a kettős vágyát, amelyet ez a versszak költői nyelven kifejez. Egyfelől azt: nagyon vágyódunk arra, hogy embertársaink jók legyenek hozzánk, másfelől viszont mi is vágyódunk arra, hogy jót tegyünk másokkal, szeretetet és örömet szerezzünk embertársainknak. Sokszor valóban elfog bennünket valami hatalmas jóságvágy: Jónak lenni! Legyünk jók szüléinkhez, akik egy nehéz életharc vége- felé elfogyatkozó erővel és romló egészséggel egyre inkább vágynak a mi gyermeki szeretetünk után. Legyünk jók élettársunkhoz, aki meg nem szűnő hűséggel és kifogyhatatlan szeretettel rója velünk együtt a vándorutat. Hányszor túlnéztünk rajta, hányszor nem vettük észre, hogy életét a mi szolgálatunkban égeti el. Legyünk jók gyermekeinkhez! Hányszor szidtuk őket, mert nem olyanok, mint Doktoravatás a Teológiai Akadémián Ünnepi ülést tartott május 31-én a Teológiai Akadémia. Egyházunk püspökei, esperesei, lelkészei, a Teológiai Akadémiák és a testvéregyházak küldöttei, gyülekezeti tagok, az Akadémia hallgatói és családtagok gyűltek össze ezen a napon, délután 5 órakor az Egyetemes Székház imatermében, hogy résztvegyenak Prőhle Károly és Groó Gyula teológiai tanárok doktorráavatásának ünnepi alkalmán. Az a jóviszony, amely egyházunk és a Magyar Népköztársaság kormánya között az esztendők folyamán kialakult, kedvező hatással volt teológiai tudományos életünkre is. Ennek egyik jele, hogy Teológiai Akadémiánk az elmúlt esztendőben megkapta a doktori szigorlat tartásának lehetőségét és a doktori cím adományozásának jogát. Így és ezért került sor most elsőként az Akadémia két professzorának doktorráavatására. Groó Gyula ezidei dékán megnyitója és köszöntője után, átadta az elnöklést dr. Pálfy Miklósnak, a tanári kar rangidős tagjának, aki felolvasta a doktorrá avatásról szóló hivatalos határozatokat. A következőkben ugyancsak dr. Pálfy Miklós ismertette Prőhle Károly életpályáját teológiai és tanári munkásságát, eddig megjelent könyveit, fontosabb cikkeit, majd felkérte doktori székfoglalójának megtartására. Prőhle Károly „Az eszhatológia és krisztológia Jézus etikájában” címen olvasta fel hosszabb tanulmányát. A tanulmány részletesen elemezte a fenti problémakör múltját és jelenbéli állását és annak adott hangot, hogy a keresztyén ember nem lehet csak Jézus Krisztus visszajövetelét váró személyiség, hanem olyan valaki, aki ezt a Krisztusvárását a mindennapokban helyes és igaz magatartásával meg is éli. Ezekután dr. Ottlyk Ernő ismertette Groó Gyula életútját, munkásságát, eddigi tudományos tevékenységét és azokat a tudományos publikációit, amelyek méltóvá tették a doktori címre. Groó Gyula doktori székfoglalóját „Hit és jócselekedetek” címen tartotta meg. Az előterjesztett dolgozat megszólaltatta a hagyományos lutheri tanítást csakúgy, mint annak mai, modern változatát: a világban való naponkénti helyes döntések hitbeli követelését. A doktorráavatás ünnepélyes záróaktusaként dr. Pálfy Miklós átadta Prőhle Károlynak és Groó Gyulának az okleveleket ess az Akadémia doktorai kézfogással doktorrá fogadták mindkettőjüket amilyennek mi képzeltük a jó gyermeket Hányszor voltunk türelmetlenek, keserű szívűek irántuk, mert zaklatott ideg- rendszerünk nehezen bírta el az ő fiatalos féktelenségüket. Cselekedjünk jót azokkal, akik hozzánk elérhető távolságban vannak: munkatársainkkal, akikkel életünk tekintélyes részét töltjük el, s éppen ezért néha fárasztóak és unalmasak, s mindazokkal, akiket felénk küld az Isten az életúton. Különösen azok felé forduljon jócselekvő figyelmünk, akik egyedül vannak. Ebben a nagyon összezsúfolt világban is lehet nagyon magányos az ember. Milyen sokan vannak úgy egyedül, hogy senkijük sincs. Mások viszont közösségben, családban is egyedül vannak. Próbáljunk hidat verni feléjük, hogy jóságunk megolvassza magányosságuk dermesztő jegét. S ne úgy tegyünk jót, hogy csupán valamit teszünk, vagy adunk embertársainknak, hanem úgy, hogy magúnkat, egész személyiségünket vigyük bele szolgálatainkba — mert ez a jóság titka. Mi képesít bennünket a békesség igenlésére, a megtisztult nyelv építő beszédére, a jó cselekvésére — azaz az élet szolgálatára? Az egyház Pünkösd felé tart Ez a tény arra tanít, hogy Isten a Krisztus által velünk létesített közösségben Szentlelkét ajándékozza nékünk, hogy a Lélek gyümölcseként megteremje életünk fája a békességet, a tisztaságot a jóságot. Matuz László I. Péter 3, 10 alapján elmondott rádiós igehirdetéséből. Aggódva lesem a híreket az árról. Különösen azóta, amióta láttam a Dunát Nem itt, a fővárosban, ahol megszelídítették dühét a hatalmas kőpartok. De ott ahol tengerré szélesedett a szennyes lé és a fák helyei, mint fűcsomók kó- kadoztak a sodrásban és minden mozdulatuk egy-egy kétségbeesett segítségkiáltás volt. yagy ott, ahol az országúton átfektetve, hatalmas csöveken szivattyúzzák vissza az elborított szántóföldekről a vizet És láttam a Kis-Alföld fo- lyóktól barázdált mezőit is, a víztől felázott szántókat és azokat a víztükröket, amelybe szinte belefért az egész májusi égbolt. Láttam az emberi erőfeszítés és küzdelem nyomait, a hevenyészett föld- túrásokat — a nyúlgátakat —, a homokzsákokat és láttam kimerült embereket, akik hosszú éjjeleken át virrasz- tottak, mert sohasem lehet tudni, mikor és hol tör orozva a békés életükre, vagyonkájukra és munkahelyükre a fé- kezhetetlen elem. Ma tudom valójában, hogy mit jelent a „harmadfokú készültség” vagy a megelőző munka és a mentés. Pedig azok a falvak, amelyekből egyformán kandikálnak ki a kis betonsisakos tornyocskák, nem estek áldozatául az árnak. Távolabb rombolt, pusztított hajlékokat a máskor szelíd, de most zabolátlan Rába, meg a Marcal. Erre, ahol az én utam vezetett, csak a szántóföldek szenvedtek. A földek, amelyek idei kenyerünk ígéretének hordozói voltak, most kilúgozva, sáros péppé ülepedve, mezítelenül nyújtóznak a határban. A gaÁltaiános és teljes leszerelést! A Prágai Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Bizottsága sajtótájékoztatója A Nemzetközi ügyekkel foglalkozó Bizottság első ülését 1965. május 23—25-ig tartotta Salzerbadban (Ausztria). A Georgio Giraldet lelkész (Olaszország) elnöklete alatt megtartott ülésen az alábbi egyházak tagjai és képviselői vettek részt: a magyarországi, az NDK és Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin és a Szovjetunió, Svédország és Olaszország protestáns egyházai, az etió- piai egyház, a moszkvai patriarhátus, Nagybritannia és Amerika kvéker egyházai, a hollandiai református egyház, a belga református egyház, a romániai patriarhátus, a romániai unitárius egyház és a csehszlovákiai ökumenikus tanács tagegyházai. A_ Bizottság „A leszerelés politikai és gazdasági jelentősége az emberiség szolidaritása és együttműködése szempontjából” témával foglalkozott, tekintettel arra, hogy a Tanácsadó Bizottság témája őszi budapesti ülésén ez lesz: „A szolidwritás és együttműködés az igazság és béke jegyében”. Az ülésen több referátum hangzott el a fenti témáról és azok megvitatása után hangsúlyozta a Bizottság, hogy mennyire fontos a szolidaritás és együttműködés helyes megértése. Ez a szolidaritás arra szólítja föl a népeket, hogy az igazság és együttműködés szellemében keressék egymással a kapcsolatokat. Különösen is nagy feladat hárul ezen a téren a keresztyénekre, akiknek az a feladatuk, hogy cselekedjék Isten akaratát, erősítsék az igazságot és testvériséget a világon és gyújtsák meg a szeretet lángját az emberek között. Az együttműködés teszi lehetővé, hogy béke legyen a népek között, hogy megerősödjenek a szociális kapcsolatok és az általános haladás feltételei. A keresztyéneknek és az egész emberiségnek minden erejét latba kell tehát vetnie az általános és teljes leszerelés érdekében, mert ez tudja biztosítani a különböző társadalmi rendszerekben élő népek békés egymás mellett élését és együttműködésének a feltételeit és szilárd gazdasági alapokat teremt az éhség megszüntetéséhez, amely még ma is sok országban gyötri az embereket. Ez a leszerelés biztosítani tudja az egész emberi társadalom fejlődését is. Ma még komoly akadályai vannak a leszerelésnek. Ilyenek: Beavatkozás más államok belügyeibe, a kolo- nialista és neokolonialista politika folytatása és több állam vonakodása attól, hogy hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Ehelyett nemzetközi konfliktusokat szervez vagy résztvesz azokban. A Nemzetközi Bizottság aggodalommal ítélte meg az Egyesült Államok vietnami politikáját, amely fenyegeti az egész világ békéjét, és az Egyesült Államok beavatkozását a Dominikai Köztársaság belügyeibe. Rendkívül fontosnak tartja a Bizottság az ENSZ tevékenységének a támogatását a béke biztosítása érdekében, Elkerülhetetlen a Bizottság szerint az is, hogy a IS állam Genfi Leszerelési Bizottsága újból megkezdje munkáját és konstruktív megállapodásokra jusson a leszerelés gyakorlati megvalósítása terén. De az egyes népek is pozitív eredményt tudnak elérni, ha a kölcsönös előnyökön alapuló politikájukkal konstruktív szerződéseket kötnek egymással. Helyesnek tartja a Bizottság, hogy ésszerű kezdeményezések történjenek az államok közötti gazdasági kapcsolatok előmozdítására. Ezért fontosnak tartja a Kereskedelmi Világkonferencia további működését is. A Nemzetközi Bizottság reméli, hogy az egyházak és a keresztyén közvélemény támogatja a Prágai Keresztyén Békekonferenciát abban a törekvésében, hogy megvalósuljon a nemzetközi béke és mindenekelőtt csökkenjen a jelenlegi nemzetközi feszültség. A Nemzetközi Bizottság elkészítette jelentését a mozgalom elnöksége részére és abban megszabta a bizottság további munkájának az irányvonalát is. bonatáblák üdezöld színe helyett sárgásfehér, a felismer- hetetlenségig elpusztított növényzetet ringat a szellő. Abban a kis Rába-parti községben, amely Győrtől mintegy 30 kilométernyire van, gondterheltek az emberek. Nem volt ár Kisbaboton, csak félelem az ártól. De a félelem is alaposan megviselte az idegeket. A kárt inkább a hosz- szantartó magas vízállás miatt feltört talajvíz idézte elő. Ez pusztította a kenyérnek, vagy a takarmánynak valót egyaránt. Ez hátráltatta a mezei munkát és most ez foglalkoztatja gondolatvilágukat. Nem lehet úgy végigmenni az egymástól néhány lépésnyire levő tenyérnyi községeken, hogy ne erről esnék mindenütt szó. Hiszen a megosztott gond fél gond. Szerettem volna kifejezésre juttatni, hogy az ő gondjuk az ország gondja is. Igen. az országé! Nem a hírközlések kurta, meredt egy cikk. A cikk szerint a mérgest iskolában már alig van gyerek. És ekkor döbbentem rá, hogy Kisbabot is azért olyan csöndes, mert hiányzik a gyermekek hangos, gondtalan kacagása. Belelapozgattam a születési anyakönyvbe. A községben száz család él és ebben az évben még nem kereszteltek egyetlen egy gyermeket sem. Kíváncsian forgattam az elsárgult lapokat, amelyek felfedték egy község titkait részben. Íme néhány adat, amelyet kijegyeztem: 1898. év 19 születés 1900. év 17 születés 1910. év 13 születés 1921. év 18 születés 1930. év 10 születés 1945. év 4 születés 1050. év 5 születés 1952. év 10 születés 1963. év 2 születés 1964. év 1 születés A „Kisalföld” cikke Mérgessel kapcsolatban ugyanvagy részletes leírása nyo- I ilyen döbbenetes adatokat tár A kisbabóti templom mán, hanem éppen azért, mert minden egyes kár, vagy veszedelem szívünkön áramlik keresztül. Aggodalmuk rám ragadt. Egyszerre éreztem, hogy az én kenyerem is odaveszett. És úgy ítélem meg, hogy országosan gondolkodnak eképpen az emberek. Nemzeti csapás, mint minden veszteségünk. A Duna-partra kitóduló emberek szívéből — amikor a tetéző Dunát nézik Budapesten —, ugyanaz az aggodalom buggyan ki, mert veszteségben és nyereségben egyek vagyunk. Elválaszthatatlan testvérekké formált az egymásra utaltság, a közös haza és mindaz, ami itt történik. Ezért merek egy másik kérdésről is írni. Kisbabot ez a bájos kis Rába-parti község, amely, ha a csornai út felől közelítjük meg országúton, a fűzfák közül úgy bukkan elő, mintha bújósdit játszana a vándorral, négyszáz lelkes. Rendezett, takaros házai a rend sze- retetéről beszélnek. A heteken át tartó nyomasztó csönd azonban mástól is mély. Első pillanatban fel sem tűnt, csak amikor a „Kisalföld” újságban lapozgattam, és Mérgessel kapcsolatban szemem elé föl. Mi az oka ennek? Mondják, hogy a vidék hírhedt az ún. „egyke”-rendszerről. Azt tudjuk, hogy a múlt bűnös gyakorlata mögött milyen gazdasági , tényezők húzódtak meg és miként vált ez önző, szívtelen erkölccsé? De vajon feinnállnak-e még e.zek az okok? Nem! Viszont megmaradt az átkuk. Itt állunk némán egy hosz- szan palástolt bűn előtt. Pedig ezeknek a falvaknak az igazi báját, a gondtalan gyer- meghang hangja és játéka adná meg. A gólyahírből, vagy gyermekláncfűből koszorút fonó kislányok csivitelése és a pilinckázó legénykék harsány kiáltása. Az iskolapodok ásító üressége helyett az egymás hegyén-hátán rajcsúrozó zsivajgó gyermekhad az élet. Kisbabot, Mérges jóval csendesebb a kelleténél. Nem is annyira az ártól való félelem, mint a gyermektelenség miatt. Olyan kérdés akasztott meg bennünket, amelyen nem lehet minden aggodalom nélkül elmenni. Ezekben a községekben tenni kellene valamit, hogy a gyermekáldás őszinte vágyát felkeltsük a szülőkben. A közös gond viselése e téren is jelentkezzék nálunk. Rédey Pál A konstanzi Húsz János-ünnepély Július 3—6-ig ünnepük meg Konstanzban az 1415. július 6-án máglyahalált halt cseh reformátornak, Húsz Jánosnak az 550 esztendős jubileumát. Az emlékünnepélyen cseh, svájci és német előadók fogják méltatni a cseh reformátor történeti érdemeit. A nagygyűlés előadója Dr, Molnár prágai professzor lesz, aki Húsz Jánosról és a konstanzi zsinatról tart előadást. Dr. Stürmer mannheimi lelkész a konstanzi és a vatikáni zsinatról fog beszélni. E kettőnek összevetése minden bizonnyal tanulságos lesz számunkra is. * 4
