Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-05-23 / 21. szám
KP. BERM. BP. 7*. A béke hónapjában A keresztyén embernek szüntelenül a hitben kell gyako- Tolnia magát. A hit teszi őt igazán Isten gyermekévé, Krisztus követőjévé. A Szentírás azokról szól, akik hittek és így jó példával jártak előttünk a földi élet zarándokútján. Krisztus Urunk maga szüntelenül hangsúlyozza a hitnek a jelentőségét és nélkülözhetetlen erejét. Ha olyan kicsiny hitünk is lenne, mint a mustármag, hegyeket tudnánk a helyükről arrább mozdítani. Pál apostol szerint egyedül hitünk alapján találhatjuk meg az Isten előtt érvényes igazságot. Luther Márton szerint az a fontos az egyház és a keresztyénség tanításában, ami hitből van és a hitet ébreszti, ápolja, erősíti. Ez a hit, a keresztyén vallásos hit, elsősorban Istenre, s az ő kinyilatkoztatására vonatkozik. í) e nem szűkíthetjük le és korlátozhatjuk a hitet csupán a vallás területére olyan értelemben, hogy az csak, a vallásos életre, kultuszra, egyházra vonatkozhatik. A hit minden egészséges és fontos emberi magatartás és cselekvés elengedhetetlen rugója, forrása, ereje, biztosítéka. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében megragadó erővel sorakoztatja fel a Szentírás a hit csodálatos erejének bizonyságait. Megtudjuk, hogy az életben való e világi helytálláshoz is hitre van szükség. Hittel indult el Ábrahám, hogy új hazát találjon itt ezen a földön. Az öregedő Sára is hit által nyert erőt arra, hogy gyermeke szülessen. Hit által mentették meg Mózest szülei a király kegyetlen parancsától. Hit által kelt át a választott nép a tengeren, hit által győztek le országokat, tömték be oroszlánok száját, oltották meg a tűznek erejét, menekültek meg a kard élétől, erősödtek fel betegségből, lettek erősekké a háborúban. Mindezekhez mi nyugodtan hozzáfűzhetjük, hogy a békéért való sikeres küzdelemhez is meggyőződés szükséges. Olyan meggyőződés, amelyik bizonyos a békeharc értelmében, diadalában és tartós sikerében. /Arszágszerte megindult a békéért való küzdelem érdeké- ben való fáradozás hónapja. Van miért és mi okból küzdeni. Húsz esztendő békés építőmunkája eredményeképpen szebbé, okosabbá lett világunk és életünk, hazánk is. Ugyanakkor éppen a húszéves évforduló idején súlyos veszélyek fenyegetik az emberiség békéjét. Az emberiség egy nagy családdá, sorsközösséggé kovácsolódott össze. Vietnam ügye közel van hozzánk a térbeli távolság ellenére is. De ugyanúgy foglalkoztat bennünket Európa békéje és jövője, ennek kapcsán a német-kérdés, Amerikában pedig Kuba és más szabadságát szerető és kereső állam és nép sorsa. Ha azt gondolnánk, hogy hiába minden, nincs értelme küzdeni a háború sötét erői, az imperializmus hatalmasságai ellen, bizony nem lenne értelme a békéért való munkánknak, de egyáltalán az életünknek se. A tomkorszakban nem lehet meggondolatlanul, mivel sem törőve játszadozni a háború tüzével. Meg kell ezt tanulnunk nekünk is és meg kell rá tanítani az összes népeket az egész földkerekségen. Az egyház kezdettől fogva részt vett a békéért folytatott küzdelemben. A béke hónapjában templomainkban, gyülekezeteinkben és mindenütt, minden békeszerető emberrel összefogva fáradozunk és fáradozzunk is jó reménységgel és azzal a bizonyossággal, hogy küzdelmünk nem hiábavaló. A békébe és a békeszerető emberiség erőfeszítésébe vetett hitünk olyan hatalom, amely felett a siker diadalmas ígérete ragyog. ü Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága ősszel Magyarországon ülésezik A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége május 13-án a Református Zsinati Iroda székházában ülést tartott. A tanácskozás középpontjában a Keresztyén Békekonferencia ez év októberében Magyarországon tartandó Tanácsadó Bizottság-i ülésének előkészítésével kapcsolatos kérdések állottak. Az Ökumenikus Tanács tagegyházainak képviselői örömüket és egyetértésüket fejezték ki afelett, hogy a Keresztyén Békekonferencia legszélesebb körű vezető testületé Magyarországra készül. Az elnökség elhatározta, hogy a jó időben való előkészítési munkálatok megindítása érdekében létrehoz az Ökumenikus Tanács főtitkárának és a magyar nemzetközi titkárnak vezetésével egy operatív bizottságot, amelybe az Ökumenikus Tanácsban képviselt tagegyházak kiküldik küldötteiket. Az operatív bizottság feladata lesz az őszi nagyméretű ülés technikai és organizációs előkészítő munkálatainak megkezdése. Miként ismeretes, a Keresztyén Békekonferencia Tanácsadó Bizottsága, amelynek 150 tagja van, most tartja a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés utáni első gyűlését. Az október 11— 17. közötti tanácskozást megelőzően több kisebb bizottság találkozik, ezeknek sorában a Nemzetközi Titkárság, a Gyarmati Kérdéssel Foglalkozó Tanulmányi Bizottság és a mozgalom legfőbb testületé, a Munkabizottság is. A Tanácsadó Bizottság magyarországi ülésére számos neves küföldi egyházi személyiség érkezik majd hazánkba; képviselve lesznek a távoli kontinensek, Afrika, Ázsia és Dél-Araerika egyházai is. Több gyülekezet már most bejelentette érdeklődését a bizottság magyar- országi ülésezése iránt. AZ AMERIKAIAK VIETNAMI POLITIKÁJA ELLEN Dr. Niles, a Kelet-ázsiai Keresztyén Konferencia főtitkára, keményen bírálta az amerikaiak vietnami politikáját és eljárását. Végre tudomásul. kell vennie szerinte az amerikai politikának, hogy a legtöbb ázsiai ember nemzeti hősnek tartja Észak-Vietnam mostani vezetőjét. A „Christianity and Crisis” című tekintélyes amerikai teológiai folyóirat pedig ezzel a mondattal fejezi be a vietnami kérdésről írt cikkét: „Követeljük kormányunktól, hogy szüntesse be Észak-Vietnam bombázását és az így előálló új helyzetben tárgyalásokkal keressen kiutat abból a szerepből, amelyet egyébként a mi akaratunk ellenére vállalt Dél-Vietnamban.” PÁSZTOR Dános 10, 11 - 16 D. Káldy Zoltán püspök igehirdetése Zólyomban Az óegyházi perlkóparend Misericordia Domini, vasárnapjára rendelt textusa az elmúlt évszázadokban sokszor megihlette a festőket. Hófehér ruhában elől megy Jézus, keigaz. Nem ábrázolja helyesen sem Jézus szolgálatát, sem a nyáj helyzetét. Sem Jézushoz, sem a nyájhoz nem illik ez az idillikus kép és ha valamikor a történelem folyamán, i . ä>. -étLrA zólyomi leik észlak udvarán zében a pásztorbot és egy kis- bárány. Mögötte, szép csendesen és szelíden vonul egy kis nyáj. Az ég kék, a fű friss zöld és olyan ragyogóan süt a nap! Ez a kép szép, de nem vagy valahol a világban ilyen idillikus helyzetben volt, vagy van Jézus Krisztusnak, a jó pásztornak nyája, az csak azért lehet, mert az a nyáj tévúton haladt, vagy halad. Az idill lehet kedves az álmodozóknak, a rajongóknak és lehet tárgya valamilyen szép költeménynek, de a jó pásztor és nyája számára Isten nem idillikus utat jelölt meg. Mit mond textusunk a jó pásztorról és az ő nyájáról? 7 Jézus, a Jó Pásztor úgy áll előttünk, mint akinek azáltal lesz valósággá és teljessé „pásztor-mivolta”, hogy életét adja a juhokéri. Elsősorban nem az jellemzi őt, mint Pásztort, hogy vigyáz a nyájra, terelgeti a juhokat, gondoskodik arról, hogy legyen legelőjük és vizük, hanem úgy pásztorkodik és azzal bizonyítja be igazi pásztor-voltát, hogy életét adja a juhokért. Önmagát adja nyájáért. Vállalja a halált, hogy a nyájnak élete legyen. Ez az életodaadás pedig éppenséggel nem volt „idillikus”. Ellenben annyira kínos volt, hogy az életodaadás pillanatában így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!’’ Ezért kellett Istennek „kihoznia a halálból a juhoknak nagy pásztorát örök szövetség vére által” (Zsid. 13, 20.) Ebben az életodaadásban „bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy bűneinknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (I. Pét. 2, 24.) A Jó Pásztor életének oda- áldozásával is bizonyította, hogy nem önmagáért van, hanem a juhokért! Éppen ez az élet-áldozat állítja szembe és (Folytatás a 2. oldalon) Tovább építünk a közös fundamentumon A hazánkban tartózkodó ausztriai evangélikus egyházi küldöttség május 15-én látogatást tett D. dr. Vető Lajos püspöknél, aki a vendégeket D. Káldy Zoltán püspök és több munkatársa társaságában fogadta. Az előző napon érkezett osztrák egyházi küldöttOskar Sakrausky lelkész, egyházi főtanácsos séget meleg szavakkal üdvözölte D. dr. Vető Lajos, s megemlékezett arról is, hogy ez a nap azért is jelentős, mert tíz évvel ezelőtt írták alá az osztrák államszerződést, amely lehetővé tette Ausztria semlegességét és azt, hogy a semleges Ausztria jelentősen hozzájárulhat a béke biztosításához Európában. D. dr. Vető püspök szavaira Sakrausky lelkész, egyházi főtanácsos, az osztrák egyházi küldöttség vezetője válaszolt. Elmondotta, hogy dr. Gerhardt May, az ausztriai evangélikus egyház püspöke és D. Káldy Zoltán püspök kölcsönös látogatása indította el egyházaink között a hivatalos szorosabb érintkezést. Az a fundamentum, amelyen egyházaink jó viszonya tovább épülhet: Jézus Krisztus, aki meghalt, feltámadott és békét szerzett. Sakrausky egyházfőtanácsos is értékelte az osztrák államszerződés jelentőségét, s megállapította, hogy az Ausztria és*az ausztriai evangélikus egyház számára is új kezdetet, lehetőséget és felelősséget jelent. Majd May püspök üdvözletét tolmácsolta. Az ausztriai evangélikus gyülekezetek köszöntését Traar bécsi és Achberger gráci szuperintendens adták át. Püspökeink ezután tájékoztatást adtak a magyarországi evangélikus egyház munkájáról és életéről. A vendégek érdeklődéssel hallgatták a tájékoztatást és több kérdést intéztek a jelenlevőkhöz. A szombat délutánt a város nevezetességeinek megtekintésével töltötték vendégeink. Vasárnap de. budapesti, délután pedig vidéki gyülekezetekben prédikáltak. Georg Traar szuperintendens a Deák téri templomban, Oskar Sakrausky egyházi főtanácsos Ke- lenföldön, Leopold Achberger szuperintendens Óbudán, dr. Kari Schaedeí lelkész, szerkesztő Rákoskeresztúron hirdette az igét. Délután a péteri, a bonyhádi, a száki és az esztergomi gyülekezetben prédikáltak. Hétfőn de. a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában fogadta őket D. Káldy Zoltán püspök, több budapesti lelkész jelenlétében. Megtekintették sajtóosztályunkat és tájékozódtak annak kiadói tevékenysége felől. A látogatás további eseméGeorg Traar bécsi szuperintendens r.yeiről később tájékoztatjuk olvasóinkat. Ízelítőül most csak két igehirdetésből idézünk néhány gondolatot. — Boldog vagyok — mondotta Traar szuperintendens —, hogy együtt zenghetjük Isten dicséretét a Deák téri gyülekezet régi szép templomában. Pál apostol egy békételen világba kiáltotta bele: Krisztus (Folytatás a 3. oldalon) János 16, 23/b—27, Imádság és élei Szerencsés embernek mondják azt, akinek az élete összhangban van a vágyaival; aki valóban azt csinálja az életben, amit mindig szeretett volna. Foglalkozása megfelel adottságainak és hajlamainak. Benső világunk és külső tevékenységünk, lényünk érző és cselekvő részének összhangja valóban nagy nyereség és hozzátartozik az egészséges emberi élethez. Ugyanígy az egészséges keresztyén élethez hozzátartozik, hogy imádságunk és életünk között összhang uralkodjék. Az ember azt gondolná* hogy ez a legtermészetesebb dolog a világon, nem is lehet másként. A valóságban azonban ez a legritkább dolog és a legnehezebb. Az imádság sokszor kötelességből, megszokásból történik megtanult ^szavakkal és gondolatokkal—- sőt néha talán egyenesen önigazolás, vagy öntakargatás indítékából, s cselekedeteink sokkal igazabban és őszintébben árul-- ják el és fejezik ki való lényünket. Éppen ezért ajánlja egy levelében Pál apostol* hogy: „szüntelen imádkozzatok”. Ezzel nem azt. akarja mondani, hogy mást ne is csináljunk, hanem azt, hogy életünk legyen egyenes folytatása imádságunknak és imádságunk életünknek. Tartozzék össze és egy legyen az értelme mind a kettőnek. Ma rogate vasárnapja van* ami annyit jelent: imádkozzatok. A mai vasárnap evangéliuma az imádságról szól; a levélbeli oltári igék pedig, mintha összefüggésben sem lennének ezzel, a cselekedeteinkről: „az igének pedig cselekvői legyetek, ne csak hallgatói!’* Minden erőfeszítés és minden komoly akarat, amely életemben sarkall és vezet, álljon összhangban imádságaimmal. Ha valaki minden este imádkozik például az édesanyjáért, de egész nap nem szűnik meg keserűséget okozni neki, vajon jól imádkozott? A Mindenhatónak melyiket kell meghallgatnia, az esti néhány röpke szók vagy az egész napi ágálást, tevést? A mai epistola arról beszél, hogy meglátogatni az özvegyeket és árvákat igazi istentisztelet. A magyarországi evangélikus keresztyénség myid- jobban az aktív élet, a szegények észrevevése, a világgal való szolidaritás felé fordul. Ennek az aktivitásnak a kohója, belső forrása azonban az imádság. Az az imádság tehát, amelyik nincs kapcsolatban mindennapunkkal, tartalmatlan, s a keresztyén élet, amely imádság nélküli, sikertelen. Hogy hogyan kell imádkozni — mondta valaki —, azt a bibliából tudhatjuk meg, de hogy miért kell imádkozni, azt az újságokból. Imádság és élei összetartozik. Uzon László
