Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-05-16 / 20. szám

A gyülekezetek ÁPRILIS 18-1 SZÁMUNK­BAN foglalkoztunk először azzál a kérdéssel: milyen fel­ismerések segítették gyüleke­zeteink életének, életformájá­nak megváltozását az elmúlt húsz esztendőben. Ezt a gon­dolatmenetet szeretnénk most tovább fűzni. Gyülekezeteinkben igen je­lentősen felébredt az anyagi önfenntartásuk iránti felelős­ség. Az evangélikus emberek felismerték, hogy maguknak kell hordozniok egyházuk anyagi terheit is. Az egyház nem várhatja azt, hogy eltart­sák. Nem várhatja ezt sem az államtól, sem külföldi testvér­egyházaktól, sem egyes nagy jövedelmű pártfogóktól. Az élő gyülekezet hivő tagjainak maguknak kell gondoskodniok az egyház anyagi szükségletei­nek fedezéséről. S itt meg kell jegyeznünk: ez a felismerés nem áll ellentétben azzal, hogy államunk oly hatalmas anyagi áldozatokat hozott egy­házunk megsegítésében, mint történelmünk során valószí­nűleg soha. Államunk nagy­vonalú támogatása nélkül pél­dául elképzelhetetlen lett vol­na a háborúban megrongáló­dott, sőt részben megsemmi­sült egyházi épületeink olyan mértékű helyreállítása, hogy az mindig újra kivívja kül­földi látogatóink elismerését, csodálatát. S államunk ma is jelentős hozzájárulással segíti egyházunkat anyagi természe­tű feladatai megoldásában. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy más országbeli hittestvéreink is jelentős anyagi támogatással siettek segítségünkre. Mindez hálára kötelez. Mindez azonban fel­ébresztette a gyülekezetek ál­dozatkészségét is. Nem köny- nyű feladat volt lelkileg át- állani az önfenntartás gondol­kodásmódjára. Hiszen akadt olyan gyülekezetünk, nem is egy, amely teljesen elszokott az áldozatvállalástól, mert szinte teljes évi költségvetését valamely evangélikus földesúr pártfogása biztosította. Ez mindenképpen egészségtelen állapot volt Gyülekezeteink felismerték, hogy az anyagi áldozatvállalás minden egyes hívőnek kedves kötelessége — sőt kiváltsága. Beletartozik a helyes értelemben vett is­tentiszteletbe, annak egy ré­sze, a gyülekezet anyagi ál­dozata, az „offertorium”. En­nek kifejezése a sok gyüleke­zetünkben meghonosodott mozgóperselyezés, az offerto- rium-imádság és -ének az is­tentiszteletben. Isten ajándé­kaiért való hálaadásunk egyik jele az anyagi áldozatvállalás, felelet a meghallott igére. AZ EGYHÁZ IGAZI ÉLE­TE a gyülekezetekben lüktet, — mondottuk korábbi cik­künkben. Ehhez azonban most azt is hozzá kell tennünk, hogy a gyülekezetek pedig az egyház közösségében élnek. Tehát nem önmagukért és önmaguknak, hanem mint egy testnek, a Krisztus testé­nek tagjai s így egymásnak is tagjai. Felelősséget hordoz­nak egymásért s az egészért. Lelkiekben és anyagiakban is. Jelentős felismerésünk az utóbbi években az is tehát, hogy közegyházi intézmé­nyeink akkor egészségesek, ha mögöttük ott van a gyüleke­zetek imádsága, lelki, szellemi és anyagi támogatása. Így pl. diakóniai intézményeink, sze­retetotthonaink most már egy gyülekezet, vagy több gyüle­kezet, esetleg egyházmegye felelősségébe tartoznak, anya­gilag is. S ez így van jól. S vannak olyan közegyházi in­tézményeink is, amelyek min­den magyarországi gyülekezet támogatását élvezik, éppen fontosságuk következtében. Ilyen pl. a Teológus Otthon is, amelyet gyülekezeteink szép áldozatkészsége tart fönn. Ezzel minden egyes evangélikus hivő személyesen is a magáénak tekinti a lel­készképzés, a lelkészutánpót­lás ügyét. S a szolgálatukra előkészülő ifjú embereknek a „szupplikáció”, a gyülekezetek meglátogatása alkalmat ad arra, hogy már most, előké­születük idején, megismerked­jenek gyülekezeteinkkel, bele­kapcsolódjanak azok életébe. VÉGÜL, DE NEM UTOLSO SORBAN, az is jelentős felis­merésünk, hogy gyülekezeteink benne élnek népünkben.. Nem mellette élnek, valamiféle magukválasztotta gettó-elzár­kózásban, hanem benne, mint annak egy része. Ez természe­Tanácskozás a szociális kérdésekről Lapunk olvasói értesültek arról, hogy az Egyházak Vi­lágtanácsának a Központi Bi­zottsága az afrikai Enuguban olyan értelmű határozatot ho­zott, hogy a jövőben katolikus szakemberekkel is meg akarja tárgyalni azokat a szociális kérdéseket, amelyeknek a megoldása közös feladatként jelentkezik protestáns és ka­tolikus szempontból egyaránt. Ebből a célból közös bizott­ságnak a megalakítására tett javaslatot a Vatikánnak. Bea kardinális február 18-án Genfben tett látogatásakor kö­zölte az Egyházak Világtaná­csával, hogy a maga részéről is helyesli egy ilyen munka- bizottságnak a fölállítását. Az elmúlt napokban össze is ült egy ilyen bizottság, amelyen protestáns és katolikus szak­értők tárgyalást folytattak a világot foglalkoztató szociális kérdésekről. Dr. Visser’t Hooft tes is, hiszen minden evangé­likus hivő egyúttal az ország polgára. Tehát az ország sor­sáért felelős, annak dolgozó, építő tagja. S hálás szívvel élnek az országban, amely szülőföld és otthon, tehát ha­za. Szoktuk azt mondogatni, hogy „népegyház” vagyunk. Ezt a kifejezést lehet félre is érteni. Akkor értjük félre, ha úgy véljük, hogy magától ér­tetődő és mintegy „automa­tikus” dolog, az, ha valaki evangélikus, vagy ha általá­ban keresztyén és hivő. Ilyen értelemben ma már nincsen sehol népegyház a világon. Ellenben van a „népegyház” kifejezésnek helyes értelme is: egyház a nép számára. Egyház, amely úgy végzi szol­gálatát, hogy azzal használ a népnek, amelyben él. Minden népekhez küldötte Jézus tanít­ványait. Ebben benne van az is: a mi népünkhöz is, elhív­ta az abban való szolgálatra is. Ez egészen gyakorlati mó­don pl. azt is jelenti: hogyan viszik előbbre egy falu életét az ott élő és dolgozó evangé­likusok? Hitüket gyakorol­ják-e a jó cselekvésében ott, ahova őket Uruk állította? Mert csak így lesznek gyüle­kezetté. S az ilyen gyüleke­zetekben él az egyház. Groó Gyula „A lutheránus egyházak családját gazdagítani szeretnék tapasztalatainkkal* (Folytatás az 1. oldalról) Élet hasábjain, hanem közvet­lenül is élvezhettük. VENDÉGEINK között meg kell említenünk dr. Varga Imre szlovákiai magyar református püspököt, a csehszlovákiai egyházak ökuménikus tanácsának elnö­két, aki a konferencia végez­téig együtt volt velünk. Dr. Hiomadka professzor J. N. Ondra főtitkárral együtt az utolsó két napot töltötte a konferencián. Előadást tartott a csehszlovákiai ökuménikus tanács kialakulásáról, a Ke­resztyén Békekonferencia lét­rejöttéről. A prágai Keresz­tyén Béke Nagygyűlésről ké­szült film bemutatásakor taps­sal köszöntötték az ismerősö­ket, mikor pl. Kiivit észt ér­sek, Wantula és Katlovszky püspök, Michalko dékán és más jelenlevők alakja került a filmfelvevő lencséje elé. TÖBBSÉGI EGYHAZAINKBÓL is megjelent néhány képvi­selő. Varsóból jött el, ahol előzőleg a LVSZ segélyügyi osztálya tartotta ülését dr. P. Empie amerikai lelkész, a bi­zottság elnöke, Auranen espe­res, régi kedves ismerősünk iKitSÄfj Osztrák egyházi küldöttség hazánkban Az Osztrák Ág. Hitv. Evangélikus Egyház négytagú kül­döttsége OSKAR SAKRAUSKY lelkész, egyházi főtanácsos vezetésével május 14-én egyheti látogatásra Magyarországra érkezett. A küldöttség a Magyarországi Evangélikus Egyház küldöttségének tavalyi látogatását viszonozza. Tagjai: GEORG TRAAR bécsi és LEOPOLD ACHBERGER gráci szuperinten­dens, valamint DR. KARL SCHAEDEL lelkész, szerkesztő. Az osztrák vendégek vasárnap délelőtt különböző budapesti, dél­után pedig vidéki gyülekezetekben prédikálnak. Előadásokat tartanak lelkészek számára, találkoznak az egyházi vezető­séggel, meglátogatják a Teológiai Akadémiát és több egyházi intézményt. Szeretettel köszöntjük lapunk felelős szerkesztőjét, Gádor András angyalföldi lelkészt, aki nyolc hónapi távoliét után (1964. szeptemberétől kará­csonyig tanulmányúton volt Münchenben, majd, sajnos, hóna­pokon át beteg volt) újból átvette az Evagélikus Élet szerkesz­tését. És csak mint helyettes szerkesztőtől búcsúzik az Evan­gélikus Élet szerkesztő-bizottsága dr. Pálfy Miklós professzor­tól, aki a felelős szerkesztőt helyettesítette a fenti időben, mert mint szerkesztő-bizottsági tag to'vábbra is belső munkatársként 'dolgozik lapunknál. főtitkár szerint a tárgyalások centrumában az 1966-ban tar­tandó nagy ökumenikus világ­gyűlés témája volt: Az egy­ház és a társadalom és eszme­cserét folytattak a katolikus szakértőkkel a mai társadal­mat érintő keresztyén felelős­ségről. A LEGKATOLIKUSABB NÉMET TARTOMÁNYBAN Bajorországban 6000 evan­gélikus istentiszteletet tartot­tak húsvét hetében. Csak ma­gában Münchenben 50 temp­lomban 450 istentiszteletet tar­tottak az evangélikus gyüle­kezetek, ami arról tanúskodik, hogy az evangélikusság egyre nagyobb teret nyer ebben a régi katolikus nyugatnémet tartományban isi A% európai lutheránus kisebbségi egyházak 5. konferenciája Szliáeson I960, április 26—30-ig, a Lutheránus Világszövetség fennállása óta ötödször voltak együtt a delegátusok 30 olyan lutheránus egyházból, amelyek hazájukban kisebbségben vannak más felekezetekhez képest. Ez alkalommal a szlovákiai Szliács gyógyfürdőhelyet vá­lasztották az ülés helyéül, amely a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság Szlovák Evangélikus Egyházának területén van. A szlovák lutheránus egyház vendégbarátsága külö­nösen érezhető volt, amikor Garamszegen az egyház- történetileg jelentős régi fatemplomban szeretettel üd­vözölte az illetékes püspök a konferencia résztvevőit. Közös úrvacsorái istentisztelet egyesítette a küldötte­ket a helyi gyülekezettel: így fejeződött ki valamennyi lutheránus egyháztag testvéri összetartozása. A konferencia a második vatikáni zsinatra való te­kintettel a „Lutheranizmus és katholicizmus” témá­val foglalkozott. Erről a kérdésről a nemzetközi egy­házi életben ismert szakemberek a következő címeken tartottak előadást: „A kegyelmi eszközök — ige és szentségek”, „A szentírás és az egyházi hagyomány”, „Megigazulás és megszentelődés”, „Egyház és egyház­fogalom”. A csoportokban és a plenáris ülésen folyta­tott alapos megbeszélésekről összefoglaló jelentések készültek. A Il.vatikáni zsinatról szóló utolsó elő­adással kapcsolatban mérlegelték a római katholikus egyházzal való dialógus és együttműködés lehetőségeit. A konferencia a Lutheránus Világszövetséghez inté­zett levelében következőképpen formulázta meg állás- foglalását ebben a kérdésben: „örülünk annak, hogy megvan a készség a dialógusra és az együttműködésre minden egyházzal. Számon tartjuk azt az erőt, amelyet egyházaink évszázadokon át a hitvallásokból merítet­tek, de a Jézus Krisztusról szóló evangélium arra bá­torít, hogy felülvizsgáljuk a katholicizmushoz való vi­szonyunkat. Termékeny együttműködés elé tekintünk tehát az élő Urunkba vetett reménységgel és a luthe­ránus hitvallásokhoz ragaszkodó hűséggeL Kérjük ezért a Lutheránus Világszövetséget, hogy a róm. katholikus egyházzal folytatandó dialógusra és együtt­működésre való törekvéseinél ne hagyja figyelmen kí­vül a lutheránus kisebbségi egyházak hangját, mivel ezek különleges helyzetükben napról-napra érzik a fe­lekezeti többség nyomását. Ahogyan eddig sokfélekép­pen élveztük a Lutheránus Világszövetség segítségét, úgy ezt várjuk tőle ezen a ponton is.” A konferencia megemlékezett a Lutheránus Világ- szövetség Helsinki Negyedik Nagygyűlésének állásfog­lalásairól, valamint az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságnak enugui határozatairól, amelyek fel­hívják a keresztyén egyházakat a világ békéjéért foly­tatandó munkára. Ennek megfelelően nagy figyelem­mel fogadta a Konferencia a Keresztyén Békekonfe­rencia kezdetéről és terjedéséről szóló előadást, amely „Az egyházak együttműködése a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságban” címen hangzott el. Az előterjesz­tést a Keresztyén Békekonferencia Második Prágai Nagygyűléséről készült film tette szemléletessé. A Konferencia — visszatekintve a második világ­háborúra, amelynek rettenetes hatásai még 20 év múl­tán is érzékenyen zavarják a népek békés együttélé­sét — kifejezte azt a meggyőződését, hogy min­den keresztyén egyháznak teljes erejével kell se­gítenie a béke ügyét a világban, mert csak így követik igazán Urukat. Ezért a Konferencia a fent- említett levelet intézte a Lutheránus Világszövetség­hez Genfbe azzal a nyomatékos kéréssel, hogy a népe­ket összekötő munkájával továbbra is jelentősen járul­jon hozzá a béke megőrzéséhez. Mivel az atomháború katasztrófája fenyeget és ezt kirobbanthatják az olyan háborús cselekmények, amilyenek jelenleg Délkelet- Azsiában vannak folyamatban, az egyházaknak béke- munkájukkal kell hozzásegíteniük ahhoz, hogy meg­szüntessék a konfliktusok okait, amelyek ilyen ka­tasztrófához vezethetnek. A konferencia a besztercebányai evangélikus temp­lomban végződött, annak az elkötelezettségnek a tu­datában, hogy egyházainknak ezután is testvéri közös­ségben teljes erővel és az élő Úr segítségével kell telje­síteniük evangéliumi küldetésüket a világban az em­berek javára. Finnországból, Kastlund svéd lelkész és felesége, akik 1948- ban jártak hazánkban. A GENFI KÖZPONTOT elsősorban Paul Hansen dán lelkész képviselte. Nem szük­séges külön bemutatnunk őt. Megismerkedhettünk munkatársaival is, Harald Mason úrral és feleségével, valamint Laib kisasszonnyal. — A LVSZ által létesített és az év elején működését ünne­pélyes keretek között megkez­dő strassburgi ökuménikus kutatóintézetet a magyar származású dr. Vajta Vilmos professzor képviselte. Dr. Schmidt-Clausen főtitkárt be­tegsége akadályozta megjele­nésében. HRONSEKBAN — magyarul — Garamszegen, ebben a 200 éves hatalmas fa­templomban, dr. Ludovit A. Katina püspök gyülekezetében közös úrvacsoravétellel kezdő­dött a konferencia munkája április 27-én reggel fél 8 óra­kor. Az igét dr. Ján Michalko dékán hirdette. Utána ismer­tette a püspök gyülekezetének és a nevezetes artikuláris templomnak a történetét. Templomaiktól megfosztott, tulajdonukból kiforgatott, gá­lyákra küldött evangélikus őseink küzdelmes élete ele­venedett meg. Az 1725-ben épült templom volt százkilo­méteres körzetben az egyetlen engedélyezett templom. Ma 2400 lelkes a gyülekezet. — A napot áhítattal kezdtük és végeztük. Az áhítatokat Gus­tav Babylon jugoszláviai (bácskai) lelkész végezte. Fe­lesége az aszódi evangélikus leánynevelőintézetben tanult. — A napirend keretében két- két előadás (dr. Pálfy: A ke­gyelmi eszközök — Pederson dán lelkész: A Szentírás és az egyházi hagyomány — Salu- maa észt professzor: Megiga­zulás és megszentelődés — Persson svéd professzor: Az egyház és az egyházfogalom) hangzott el. Ezeket négy vita­csoportban tárgyaltuk meg. A SZLOVÁKIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ példás odaadással és gonddal töltötte be a házigazda szere­pét. Nagy figyelemmel hall­gattuk dr. Chabada egyetemes püspök beszámolóját a mi egyházunk történetével száza­dokon át egybefonódott szlo­vák evangélikusság múltjáról és jelenéről. A szervezés fá­radságos munkáját O. L. Bartho egyetemes főtitkár vé­gezte ismert nyugalmával és pontosságával. D. Katina püs- pön otthona mindig nyitva állt előttünk. Garam-parti pa­rókiáját és hivatalát Zólyom­ban szinte ablakunkból lát­hattuk. — A magyar delegáció tagjai talán fokozott mérték­ben élvezhették a szlovák testvérek meleg vendégszere­tetét. Az ünnepélyes fogadá-. sok mellett külön kellene megemlékezni a személyünk­nek szóló meghívásokról, Bagel esperesékhez Zólyomba, a fiatal Majovszky lelkészék­hez Zólyom-Lipcsébe, Horgas lelkészékhez Besztercebányá-. A CSEHSZLOVÁK ÁLLAM két ízben is képviseltette ma­gát. A megnyitás napján a közép-szlovákiai körzetvezető útján és a záró díszvacsora alkalmával az egyházügyi hi­vatal képviselője útján. Paul Hansen főtitkár meleg szavak­kal fejezte ki köszönetét a konferencia megrendezésének lehetőségéért. Isten áldását kérte Csehszlovákia fejlődő életére és a népek békés együttélését szorgalmazó fára­dozásaira. KÉT GYÜLEKEZETI ALKALOMRÓL is meg kell emlékezni még. A zsúfolásig megtelt hatalmas besztercebányai templom esti istentiszteletén dr. Schanze weimari egyházi főtanácsos prédikált, dr. Wantula püspök pedig a konferencia lefolyá­sáról számolt be a gyüleke­zetnek. Május 2-án, vasárnap D. Káldy Zoltán püspök a zó­lyomi gyülekezetben magya­rul prédikált. Beszédét a né­metül, magyarul, szlovákul egyaránt beszélő Julius Sepesi lelkész, konferenciánk fárad­hatatlan tolmácsa fordította. — D. Káldy püspök második szülőföldjének mondhatja Zó- lyomot. Ezen a tájon született és nőtt fel édesanyja, Beszter­cebányán. A vele már szinta összenőtt Radványban, meglá­togatta rokonait és zöldelő füvet hozott nagyapja sírjá­ról. A KONFERENCIA MUNKÁJÁRÓL a munka tartalmáról és ered­ményeiről mások számolnak be majd később. Itt csak a konferencia két ajándékát kö­szönjük meg. Az egyik, hogy minden előadás és megnyilat­kozás, még amelyekkel vala­milyen formában vitatkoztunk is, az evangélium erejére és gazdagságára igyekezett rá­mutatni, mert ez szívünk és egyházi életünk megújhodásá­nak forrása. A másik aján­dék, hogy a konferencia le­hetővé tette szlovák evangé­likus testvéreinkkel a felsza­badulás óta kialakult jó kap­csolataink elmélyülését és ki- szélesedését. Erre a két aján­dékra emlékeztet jelképesen a fürdőigazgatóságtól kapott pa­rányi jelvény: újjászülető szív a gyógyforrás sugárözönében. Piros és kék színe Rákóczi zászlainak színe. A két nép története közben függetlenült, de ma is vannak zászlaink, s alattuk együtt küzdünk. Benczúr László Varsói jelentés 1961. áprilisában volt utol­jára lutheránus világszövetsé­gi ülés Varsóban Akkor a Köz­ponti Bizottság, most a Se­gélyügyi Bizottság tagjai ül­tek össze Varsóban Dr. Paul C. Empie amerikai lelkész el­nökletével, hogy megállapítsák: Hogyan és kik között osszák föl 1966-ban a 3,2 millió dol­lár segélyt? A bizottság tagjai között ott volt régi finn bará­tunk Ahti Auranen esperes, Viggo Mollerup mint vendég a dániai segélybizottság titká­ra, a Bizottság igazgatója: Dr. B. Muetzelfeldt és mások. Megállapította Muetzelfeldt igazgató, hogy az utóbbi idő­ben már a katolikusokkal is lehetséges az együttműködés a „keresztyén felebaráti sze­retet” gyakorlati megvalósítá­sában. örömmel állapította meg a szervezet igazgatója, hogy a Lengyelországi Evangélikus Egyház 100 ezer zlotyt (200 ezer forintot) gyűjtött össze egyetlen vasárnapi persely- pénzből (100 ezer evangélikus van Lengyelországban!) ar evangélium ügyének előmoz­dítására a világban és a7' gyógyszer és orvosi műszere’ formájában Schweitzer Albe:' lambarenei kórházának küldte el. I A dán egyházügyi miniszter az NDK elismerése mellett A dán egyházügyi miniszter, Bodií Koch asszony kijelentet­te, hogy bár a dán kormány többsége nem ért vele egyet, szerinte Nyugat-Németország­nak el kellene ismernie a Né­met Demokratikus Köztársa­ságot a béke megszilárdítása érdekében. Muetzelfeldt kitüntetése A hazánkban is járt dr. Muetzelfedt ausztráliai lel­készt, a Lutheránus Világszö­jg vétség Világszolgálati Osztá- | séül. lyának igazgatóját a „Jord! niai Kereszt II. osztályává tüntették ki érdemei elismer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom