Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-10 / 2. szám

NÖVEKEDŐ ÉLET Lukács 2,41—52. Sokan azt gondolják, hogy az élet olyan, mint valami könnyén kapott örökség és nekünk nincs más dolgunk ezen a világon, minthogy ezt az örökséget szépen elköltsük. Pedig fordítva áll a dolog. Isten az életet aranyásásnak szánta. Azt akarta, hogy az elfolyó napok végtelen folyamából mindennap kiszitáljunk egy parányi aranyporszemet, amelyik kincsünk és tűzhelyünk marad akkor is, ha egyszer elfogyna körülöt­tünk az élet. Bizonyára igaza van annak, aki azt mondotta, hogy az élet addig nevezhető életnek, amíg benne mozgás, fejlődés, növekedés van. Amíg olyan, mint maga a folyóvíz, amelyik valahol egy erdei szikla öléből kibuggyan, mindig nagyobb és gazdagabb lesz, mindig tisztább lesz végigfutva kavicsokon és homokszemeken, míg egyszer ilyen meggazdagodott és meg­tisztult állapotában hazaérkezik és boldogan beomlik az óceánba. Ha nem ezt teszi, ha valahol megáll, akkor múló mocsár lesz csak belőle. Erről a törvényről beszél a gyermek Jézus élete a jeru- zsálemi templomban, amikor azt mondja: „nekem növeked­nem kell Isten és emberek előtt való kedvességben!” A keresztyén élet tehát növekedés! Először is növekedés az Isten előtt! Ezért van az, hogy á mi istentiszteleteink nem különálló pihenési alkalmak, ha­nem minden istentisztelet olyan fontos iskola, ahol szent ábécét tanulunk. Ebben az iskolában minden hiányzás azzal a szomo­rúsággal jár, hogy aki mulasztott esetleg majd nem fogja tudni válságos órákon elolvasni az Isten írását. Aki nem tanulja meg a betűket, az sohasem fogja tudni elolvasni azt a drága levelet, amit a bölcsesség, a szeretet, vagy éppen a boldogság fogalmazott meg a számára. Ezért van az, hogy az imádság nem varázsige, hanem meghitt beszélgetés Isten és az ember között. Ezért van az, hogy a hit nem villanyvilágítás, amit csak úgy be lehet kapcsolni, hanem olyan örök tűzhely, ahol mindig ketten vannak: Isten és az ember. Növekedni Isten előtt annyit jelent, mint mindennap belefelejtkezni Isten ar­cába, hogy ettől a boldogító beleielejtkezéstől bennem és kö­rülöttem megszépüljön az élet. De így kell növekedni az emberek előtt is! — Aki sokat nézett Isten arcába, az nem fog és nem is tud gyűlölettel nézni egy másik ember arcába. Aki mindennap megérzi, hogy meny­nyi mindent bocsát meg neki az Isten, az meg fog bocsátani a másiknak is. Akinek az életét mindennap beragyogja az Isten szívéből áradó szeretet, az nem tud mást tenni, mint mindenkit szeretni. Aki látja majd, hogy Isten hogy dolgozik, és mennyit áldoz értünk, az maga is munkába kezd. Szolgá­lattal és sók szeretettel, áldozattal is építeni fogja magának és másoknak is a békesség világát. Csendesen, de hűségesen, mint Jézus, az Isten gyermeke a názáreti házban. Ezért kell nekem is növekednem „Isten és emberek előtti kedvességben”! F. L. HÍREK — Vizkereszt ünnepe utáni I. vasárnap az oltárterítő szí* ne: fehér. A délelőtti isten­tiszteleteken az oltár! ige: Rm 12.,, 1—5, az igehirdetés alap­igéje: Lk 2, 41—52. A délu­táni istentiszteleten az ige­hirdetés alapigéje: Ef 6, 1—4. MÖRICHIDA. Szépen meg­rendezett és jól sikerült ka­rácsonyest volt karácsony est­jén a mórichidai evangélikus templomban. A gyermekek karácsonyi verseket adtak elő és karácsonyi énekeket éne­keltek. Előadták a helyi lel­késznek, Sóghy Jenőnek „Lo­bognak a karácsonyi gyer­tyák” című templomi jelene­tét is. A gyülekezet asszonyai karácsonyi csomagokkal aján­dékozták meg a gyermekeket. — AZ 1965-ös ESZTENDŐ­BEN AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ RÁDIÓS FÉLÓRÁI az alábbi időpontokban lesz­nek: Február 7. 28. — Már­cius 28. — Április 25. — Má­jus 16. — Június 20. — Július II. — Augusztus 8. — Szep­tember 5. és 26. — Október 31. — November 28. — De­cember 19. TEOLÓGIAI KONFERENCIA BUDAPESTEN A Lelkészi Munkaközössé­gek országos vezetőségének és az Evangélikus Teológiai Aka­démiának a rendezésében Teológiai Konferencia lesz Budapesten január 8-án a budavári gyülekezet kápolná­jában a pesti, budai, Pest megyei és fejér-komáromi egyházmegyék lelkészei részé­re. Az előadásokat a püspö­kök és a Teológiai Akadémia professzorai, tartják.' Bundák átvasalása, prémezések, szőrmekucsmák. ' Somogyi szűcs­nél, Bp., V., Kossuth Bajos u. 1. udvarban. A látogatás „Olyan keresztyén felebaráti sze­retet is vau, amely gondoskodik má­sokról, de a saját hozzátartozóit mel­lőzi.” Hermann Bezzel Micsoda öröm, amikor gyermekeink egész­ségesen felnőnek és ők is „nagyok” lesznek! Amikor megszülettek, egy fát ültettünk el bennük. Mire észbe kapunk, már gyümölcsök színesednek a fán. Először csak maroknyi cse­resznyét szedhetünk az ifjú sudár fáról. Ké­sőbb már nőttön nő és a termés mindig gaz­dagabb lesz... Egyik napon levél érkezett. „Szeretett Szüléink. Csütörtökön átutazó­ban hozzátok érkezünk, de csak négy órányi szabad időnk van. Vacsorával várjatok. A boldog viszontlátásnak már előre is örül há­lás leányotok, Kriszta és nejetek, Tamás.” Amikor az apa estefelé a napi munkából hazatért, az anya már az ajtóban várta: — Papa, látogatókat kapunk! — Látogatókat, mi öreg emberek? — Krisztáék jönnek! Az apa szeme boldogan ragyogott. — A gyerekünk jön, a lányunk? — Igen. Kriszta jön és a férje is vele jön. t— Rendben van már a szobája? T — Csak átutazóban jönnek hozzánk, de nó­tánk vacsoráznak. Az apa megismételte kissé szomorúan. — Csak vacsorára jönnek? — De hát nem örülsz még ennek is? ‘— Hát csak egyetlen vacsorára, amikor i'egyetlen gyerekünket nem láttuk már öt esz­tendő óta? Az anya egy cérnaszálat vett le az apa ka­bátjáról. De talán nem is volt ott semmiféle cérnaszál, csak közelebb akart kerülni hozzá. — Ugyan, hagyd már — mondta s megpró­bált könnyed vidámsággal beszélni — a gye­rekek olyan messze laknak tőlünk, örüljünk legalább annak, hogy olyan jó dolguk van. 5 — Igazad van, Mama, szóval még ma jön­nek! — Igen, bizony még ma ... Az ünnepi meisseni porcelán a kékszinű hagymamintákkal már az asztalon állott. Az ezüst villák és kések, amelyek évszámra al­szanak a szekrényben piros velúrba burkolva, ott pihentek már a fehér damasztteritőn, amely túlságosan nagy volt a kis asztalra s lelógott a padlóig. Az anya a konyhában sür- gött-forgott és tékozlóan még egy darab vajat tett a sülthöz a lábasba. Amikor egy pilla­natra kinézett az ablakon, férjét látta a ró­zsakertben. Kezében csattogott az olló, bimbó bimbó után lehullott, míg csak a tövek ott nem maradtak árván. Mintha öreg emberek lettek volna azok a rózsatövek, öreg-emberek, akiknek a gyermekei elvándoroltak a nagy világba, míg ők otthon maradtak, kezüket ölükbe téve és várakozva. — Az apa minden vázába virágot tett, de a legszebbeket mégis odahelyezte, ahol gyermeke ül majd, még ma, szinte csak pár pillanat múlva. Kezét, öreg, ráncos kezét rátette a szék karfájára, éppen ott, ahol Kriszta feje pihenni szokott még gyermekkora ban. Akkor szólalt meg a telefon. Az apa a má­sik szobába sietett, ahol a készülék állt, de a felesége már megelőzte. — Halló! — mondta — igen, itt Kramerék... Azután csöndben elhallgatott és várakozva figyelt. — A gyerekek, — suttogta férje felé, majd hangja csupa örömmé változott. — Kriszta, édes kis gyermekem, olyan boldogok vagyunk, hogy már itt is vagytok és hozzánk jöttök! Mikor érkeztek ide? — Hogyan? Alig értem a hangodat... Hogyan? Még se jöttök el? Hogyan? Nem? Kivel találkoztatok? Ja, ér­tem már... Az iskolatársad, Barbara éppen az állomáson volt és meghívott titeket vacsorára és ti már nem láttátok egymást öt év óta?... Igen, értem már... Persze, hogy belátom.... Nem, nem haragszunk... Papa itt áll mellet­tem és mindkettőtöket szeretettel köszönt. Jól van, kislányom, érezzétek jól magatokat... Kriszta, te Kriszta ...?! De Kriszta ezt már nem hallotta, mert le­tette gyorsan a kagylót. Az anya ,is letette fájdalmas lassúsággal. Mozdulata mintha csu­pa merevség lett volna és alig mert felnézni férjére. — Ne sírj Mama, ne sírj már! — Hiszen te is sírsz, Papa! — Igen, de hát... mit is tehetünk...? Jo Hanns Rosier Ford. V. L. Anglikán reformtörekvések Oj anglikán énekeskönyv jelenik meg, amely „a mai egyház legsürgősebb szükségle­teit” kívánja kielégíteni az egyházi éneklés terén. A négy éve dolgozó bizottság a régi énekeskönyvből több éneket elhagyott gyenge dallama vagy szentimentális szövege miatt, ugyanakkor új éneke­ket vett bele a megjelenendő énekeskönyvbe. Coventry városában tartott 'egyházi konferencián 400 lel­kész és nem-lelkész memoran­dumot fogadott el, amely az anglikán istentisztelet hagyo­mányos formáját kritizálja, s megállapítja, hogy az istentisz­teletnek a mai ember számára is érthetőnek kell lennie. A jelenlegi konfirmációi gyakor­latot is kifogásolták: az úrva­csorához bocsátást az eddigi­nél korábbi időpontra kíván­ják tenni, viszont a konfirmá­ciót későbbi, 17—18 éves élet­korra akarják helyezni. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiaüóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60 __Ft Cs ekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.5508/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár J. ALEXIUS PÁTRIÁRKA fogadta dr. John Heenan an­gol római katolikus érseket. A kihallgatáson Nikodim met- ropolita, a moszkvai patriar­chátus külügyi hivatalának vezetője is részt vett. Az an­gol érsek a Bombav-i eucha­risztikus kongresszusról visz- szatérőben öt napot töltött a szovjet fővárosban. A beszél­getés nagyon szívélyes légkör­ben folyt le AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ GYASZÉVE A Szovjetunióban élő ör­mény Apostoli Egyház vezető­je, Vazken I., az 1965. évet a „gyász esztendejének” jelen­tette kJ egyháza életében. A patriarcha emlékeztetett arra, hogy ötven évvel ezelőtt, 1915 április 25-én kezdődő a törö­kök által végbevitt üldözésnek kétmillió hittestvérük esett ál­dozatul. Ugyanakkor felhívta az örmény hívőket imádkozás­ra az emberiség békéjéért és a népek megértéséért. „AZ ERŐSZAK Árnyékában” Most halt meg 60 éves ko­rában a legismertebb holland keresztyén írónő, Anne de Vries. Fenti című könyve az NDK-ban két kiadásban is megjelent. A szerző ebben a könyvében a holland ellen­állási mozgalom harcát raj­zolta meg a német megszállók ellen a második világháború alatt, ahogyan azt ó mint ke­resztyén átélte, öt magát is letartóztatták 1945 tavaszán az ellenállási mozgalom tag­jaként, s csak a német össze­omlás miatt sikerült elkerül­nie a halálos ítélet végrehaj­tását. „Gyermekbiblia” című könyvét 15 nyelvre fordítot­ták. Csak a német kiadásából tíz év alatt 400 000 példány fogyott el — amint az ENO, a Német Demokratikus Köz­társaság protestáns sajtószol­gálata jelenti. NEM UTAZHATTAK ANGOLÁBA A portugál hatóságok meg­tagadták a beutazási vízumot a kanadai egyesült egyház két vezető képviselőjétől. A két lelkész az Angolában mű­ködő kanadai misszionáriuso­kat akarta meglátogatni. A ka­nadai egyesült egyház misz- szionáriusainak száma Ango­lában 1962 óta a felére csök­kent, mert a kanadai szabad­ságukról visszajövő misszio­náriusokat a portugál hatósá­gok újabban nem engedik visszatérni angolai munkaterü­letükre. HÉTRŐL—HÉTRE Türelemmel, jó szóval Efezus 6, 1—4 Heti igénk a családi élettel kapcsolatosan ad tanításokat és intéseket. Először a gyermekeket szólítja meg így: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüléiteknek..:!” Sokan úgy tüntetik fel, mintha a szófogadó gyermekek száma kiveszett volna. Való­ban vannak szófogadatlan gyermekek. Az egész világon vannak engedetlen ifjak. De nem ez az általános helyzet! Jó dolog, ha a gyermek szót fogad szüleinek. Mert a szülő mindig jót akar. Azt akarja, hogy a gyermeke jól tanuljon, becsületes, tisztességes gyermek legyen. A szülőknek ebben az igyekezetében sokat segít az állam. De segít más vonalon is. Jó volna egyszer számba venni, hogy az olcsó gyermekruhá­tól kezdve az egyetemi ösztöndíjakig mennyi mindenben támo­gatja az állam a szülőket. Heti igénk I. Mózes 12, 13-ra utalva azt ígéri, hogy a szófogadó gyermeknek jó dolga lesz ezen a földön. Van is abban valami, hogy a szófogadó gyermekekből általában ren­des, becsületes emberek válnak. És a rendes életnek követ­kezménye még a hosszú élet is! Igénk azonban nemcsak a gyermekeknek ad tanítást, ha­nem a szülőknek is. „Ti atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az t)r tanítása és intése szerint!” Nem könnyű jól nevelni a gyermekeket! Nem is annyira, szó­val kell nevelni a fiatalokat, mint inkább példaadással. Az emberi beszéd bizonyos mértékig devalválódott. Gyermekeink' nem arra kíváncsiak, hogy mit mondunk, hanem arra, mit teszünk és hogyan élünk! A legjobb nevelés a példaadás. Gyer­mekeink lelke olyan mint a fényképezésben használt film, azt rögzíti, ami előtte van. Igénk azt a tanácsot adja, hogy a szülők ne ingereljék gyermekeiket. Rendszerint az ideges szü­lők azok, akik szavaikkal, viselkedésükkel ingerük gyermekei­ket. Ók azok, akik ideges, nem átgondolt beszédükkel a gyerme­ket is idegessé teszik, sőt sokszor ingerlékennyé. Ez a gyakor­lat rossz útra viszi az egész család életét. Hitünk szerint az Űr tanításait és intéseit kell figyelembe venni, hogy türelemmel, jó szóval és főleg példamutató csele­kedetekkel neveljük gyermekeinket. Fülöp Dezső NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: III. MÖZES 19,32; ROMA 12,10. — Sokszor mi fiatalok olyan nehezen mozdulunk, amikor segítenünk kel­tene. Arra várunk, hogy valaki hamarabb mozdul, mint mi. Időszerű az Isten figyelmeztetése: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek”. Róma 12,1—6; Zsoltárok 100. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 119,162; JÁNOS 1,1. — Kicsinek tűnő szolgálat ez, de nagy segítség lehet Egy helyátadás so­kaknak „aranyát ér”! Tegyük! Márk 1,1—8; Lukács 5,1—11. KEDD: ZSOLTÁROK 82,4; I. KORINTUS 12,26. — A ke- resztyénség elsősorban nem elmélet, hanem magatartás, gya­korlat. Tornában mindig azt kellett gyakorolni, ami még nem ment. Gyakoroljuk a segítés, a megbocsátás „elemeit”. Márk 1,9—15; Lukács 5.12—16. SZERDA: V. MÓZES 32,35; ROMA 12,19. — Van, aminek gyakorlata nem bízatott ránk. Nem a mi feladatunk. „Enyém a bosszúállás és megfizetés,’’ „Magatokért bosszút ne álljatok!” János 1.35—42; Lukács 5,17—26. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIAS 45,24; GALATA 1,23. — Jézus nem a világ ellen harcolt nem az ember volt az ellenfele, hanem azért halt meg. Minden, ami az ember ellen történik. Isten akaratába ütköző cselekedet. Máté 4,12—17; Lukács 5,27—32. PÉNTEK: I. MÖZES 3,19; II. TESSZALONIKA 3,10. — Minden elindulásnak megérkezés a vége. Mindenki tudja azt hogy a születés magában hordja a halál csíráját is. Örökéle­tünk kérdésében mindenkinél az az izgalmas, hogy hogyan használta föl ezt az időt a megérkezésig. Zsidók 2,14—18; Lu- Rács 5 33 __39 SZ OMBAT: JÖB 31,4; RÓMA 8,27. — „Aki a szíveket vizsgálja, tudja mi a Lélek gondolata.” Isten ^ előtt felelősek­nek kell tudnunk magunkat' cselekedeteinkért és gondola­tainkért. János 5,19—24; Lukács 6,1—11. . Káposzta Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten« 1965. január 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 5. Trajtler Gá­bor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. He­gedűs Lajos de. 11. ifj. Hege­dűs Lajos du. 6. ifj. Hegedűs La­jos Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Kőbánya de. 10. Vaö- reös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Detre János Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Ká­poszta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9 Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. HÍRÜNK A VILÁGBAN A Luteránus Világszövet­ség kőnyomatos hírszolgálata, az „Information” legutolsó száma kimondottan „magyar számként” jelent meg. Rész­leteket közöl D. Káldy Zoltán püspöknek a Déli Evangélikus Egyházkerület presbitériumi ülésén tartott beszédéből, D. Dr. Vető Lajos püspöknek a parlament legutolsó ülésén elhangzott beszédéből és egész terjedelmében közli Dr. Pálfy Miklós professzornak az Evangélikus Életben megje­lent cikkét: „Evangélikus Zsi­nat?” 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston Sashalom de. 9 Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. Xíl. Tarcsay V. u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rr.'l- kay Elemér este fél 7. Csengő .!y László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8 Uzon László de. 11. (úrv.) Uz :i László du. 6. dr. Rezessy Zolt'i Németvölgyi út de. 9. dr. Rezes' v Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visonvi Róbert Budafok de. 11. Vison ú Róbert Nagytétény de. 8. Csillav- begy de. fél 10. Csepel de. 11. Szép havas temetőkerthen Háromnegyed évszázadot meghaladt életének utolsó és kedves örömét az Evangélikus Élet hasábjairól kapta dr. Bogsányi Sándor: „Szép ki­tüntetés” című megemlékezé­sünket örömmel olvasta és köszönte meg. Két héttel később, novem­ber 60-án megfáradt szíve csendesen megállt... Egy ke­resztyén élet megtért Istené­hez. Mintha a szívéhez nőtt szülőföld, a Szepesség sziklás temetőkertjében csendült volna föl a Lutheránia Evangélikus Énekkar gyönyörű búcsúztató­ja: „Megyek más óh Uram, me. gyek Feléd”. Az idei első hó­hullás napján, vastagon be­havazott fák között kísérte utolsó útjára a gyászoló soka­ság dr. Bogsányi Sándort, a volt Fasori Evangélikus Fő­gimnázium nyugalmazott aranyokleveles természetrajz és földrajz tanárát, a kolozs­vári és szegedi Tudomány- egyetem bölcsészdoktorát, is­mert tankönyvírót és szakírót, a fasori gyülekezet és egyhá­zunk évtizedeken keresztül hűséges presbiterét és bizott­sági előadóját. Gimnáziumi tanulmányait az eperjesi Kollégiumban vé­gezte, ahol a 96 éves és még ma is jó egészségnek örvendő Gömöry János professzor volt az igazgatója. Egyetemi ta­nulmányainak az elvégzése után, ahol Brassai Sámuel és Böhm Károly voltak a taná­rai, egyházunk 1918 nyarán választotta meg rendes ta­nárrá a Fasori Gimnáziumba. Három és fél évtizeden át, a tanítványok ezreit nevelt? és tanította, akik közül sokan lettek a hazai és külföldi egyetemek, főiskolák, teoló­giai akadémiák tanárai, Kos- suth-díjas tudósok, a Magyar Tudományos Akadémia, híres tudományos társulatok tagjai, evangélikus egyházunk lelké­szei, kulturális életünk kivá­lóságai. Tizenkét évi súlyos beteg­ség után távozott el tőlünk a nagy tudós, pedagógus és hi­vő keresztyén ember. Hitét híven tükrözi egyik legked­veltebb^ igéje, amelyet család­ja gyászjelentésére is ráírt; „Az Úrnak minden útja ke­gyelem és hűség!” (Zsolt 25. 10.) Dr. Bogsányi Sándor emlé­két tanítványai kegyelettel megőrzik. Dr. Kubacskhay Béla *

Next

/
Oldalképek
Tartalom