Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-10 / 2. szám
NÖVEKEDŐ ÉLET Lukács 2,41—52. Sokan azt gondolják, hogy az élet olyan, mint valami könnyén kapott örökség és nekünk nincs más dolgunk ezen a világon, minthogy ezt az örökséget szépen elköltsük. Pedig fordítva áll a dolog. Isten az életet aranyásásnak szánta. Azt akarta, hogy az elfolyó napok végtelen folyamából mindennap kiszitáljunk egy parányi aranyporszemet, amelyik kincsünk és tűzhelyünk marad akkor is, ha egyszer elfogyna körülöttünk az élet. Bizonyára igaza van annak, aki azt mondotta, hogy az élet addig nevezhető életnek, amíg benne mozgás, fejlődés, növekedés van. Amíg olyan, mint maga a folyóvíz, amelyik valahol egy erdei szikla öléből kibuggyan, mindig nagyobb és gazdagabb lesz, mindig tisztább lesz végigfutva kavicsokon és homokszemeken, míg egyszer ilyen meggazdagodott és megtisztult állapotában hazaérkezik és boldogan beomlik az óceánba. Ha nem ezt teszi, ha valahol megáll, akkor múló mocsár lesz csak belőle. Erről a törvényről beszél a gyermek Jézus élete a jeru- zsálemi templomban, amikor azt mondja: „nekem növekednem kell Isten és emberek előtt való kedvességben!” A keresztyén élet tehát növekedés! Először is növekedés az Isten előtt! Ezért van az, hogy á mi istentiszteleteink nem különálló pihenési alkalmak, hanem minden istentisztelet olyan fontos iskola, ahol szent ábécét tanulunk. Ebben az iskolában minden hiányzás azzal a szomorúsággal jár, hogy aki mulasztott esetleg majd nem fogja tudni válságos órákon elolvasni az Isten írását. Aki nem tanulja meg a betűket, az sohasem fogja tudni elolvasni azt a drága levelet, amit a bölcsesség, a szeretet, vagy éppen a boldogság fogalmazott meg a számára. Ezért van az, hogy az imádság nem varázsige, hanem meghitt beszélgetés Isten és az ember között. Ezért van az, hogy a hit nem villanyvilágítás, amit csak úgy be lehet kapcsolni, hanem olyan örök tűzhely, ahol mindig ketten vannak: Isten és az ember. Növekedni Isten előtt annyit jelent, mint mindennap belefelejtkezni Isten arcába, hogy ettől a boldogító beleielejtkezéstől bennem és körülöttem megszépüljön az élet. De így kell növekedni az emberek előtt is! — Aki sokat nézett Isten arcába, az nem fog és nem is tud gyűlölettel nézni egy másik ember arcába. Aki mindennap megérzi, hogy menynyi mindent bocsát meg neki az Isten, az meg fog bocsátani a másiknak is. Akinek az életét mindennap beragyogja az Isten szívéből áradó szeretet, az nem tud mást tenni, mint mindenkit szeretni. Aki látja majd, hogy Isten hogy dolgozik, és mennyit áldoz értünk, az maga is munkába kezd. Szolgálattal és sók szeretettel, áldozattal is építeni fogja magának és másoknak is a békesség világát. Csendesen, de hűségesen, mint Jézus, az Isten gyermeke a názáreti házban. Ezért kell nekem is növekednem „Isten és emberek előtti kedvességben”! F. L. HÍREK — Vizkereszt ünnepe utáni I. vasárnap az oltárterítő szí* ne: fehér. A délelőtti istentiszteleteken az oltár! ige: Rm 12.,, 1—5, az igehirdetés alapigéje: Lk 2, 41—52. A délutáni istentiszteleten az igehirdetés alapigéje: Ef 6, 1—4. MÖRICHIDA. Szépen megrendezett és jól sikerült karácsonyest volt karácsony estjén a mórichidai evangélikus templomban. A gyermekek karácsonyi verseket adtak elő és karácsonyi énekeket énekeltek. Előadták a helyi lelkésznek, Sóghy Jenőnek „Lobognak a karácsonyi gyertyák” című templomi jelenetét is. A gyülekezet asszonyai karácsonyi csomagokkal ajándékozták meg a gyermekeket. — AZ 1965-ös ESZTENDŐBEN AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ RÁDIÓS FÉLÓRÁI az alábbi időpontokban lesznek: Február 7. 28. — Március 28. — Április 25. — Május 16. — Június 20. — Július II. — Augusztus 8. — Szeptember 5. és 26. — Október 31. — November 28. — December 19. TEOLÓGIAI KONFERENCIA BUDAPESTEN A Lelkészi Munkaközösségek országos vezetőségének és az Evangélikus Teológiai Akadémiának a rendezésében Teológiai Konferencia lesz Budapesten január 8-án a budavári gyülekezet kápolnájában a pesti, budai, Pest megyei és fejér-komáromi egyházmegyék lelkészei részére. Az előadásokat a püspökök és a Teológiai Akadémia professzorai, tartják.' Bundák átvasalása, prémezések, szőrmekucsmák. ' Somogyi szűcsnél, Bp., V., Kossuth Bajos u. 1. udvarban. A látogatás „Olyan keresztyén felebaráti szeretet is vau, amely gondoskodik másokról, de a saját hozzátartozóit mellőzi.” Hermann Bezzel Micsoda öröm, amikor gyermekeink egészségesen felnőnek és ők is „nagyok” lesznek! Amikor megszülettek, egy fát ültettünk el bennük. Mire észbe kapunk, már gyümölcsök színesednek a fán. Először csak maroknyi cseresznyét szedhetünk az ifjú sudár fáról. Később már nőttön nő és a termés mindig gazdagabb lesz... Egyik napon levél érkezett. „Szeretett Szüléink. Csütörtökön átutazóban hozzátok érkezünk, de csak négy órányi szabad időnk van. Vacsorával várjatok. A boldog viszontlátásnak már előre is örül hálás leányotok, Kriszta és nejetek, Tamás.” Amikor az apa estefelé a napi munkából hazatért, az anya már az ajtóban várta: — Papa, látogatókat kapunk! — Látogatókat, mi öreg emberek? — Krisztáék jönnek! Az apa szeme boldogan ragyogott. — A gyerekünk jön, a lányunk? — Igen. Kriszta jön és a férje is vele jön. t— Rendben van már a szobája? T — Csak átutazóban jönnek hozzánk, de nótánk vacsoráznak. Az apa megismételte kissé szomorúan. — Csak vacsorára jönnek? — De hát nem örülsz még ennek is? ‘— Hát csak egyetlen vacsorára, amikor i'egyetlen gyerekünket nem láttuk már öt esztendő óta? Az anya egy cérnaszálat vett le az apa kabátjáról. De talán nem is volt ott semmiféle cérnaszál, csak közelebb akart kerülni hozzá. — Ugyan, hagyd már — mondta s megpróbált könnyed vidámsággal beszélni — a gyerekek olyan messze laknak tőlünk, örüljünk legalább annak, hogy olyan jó dolguk van. 5 — Igazad van, Mama, szóval még ma jönnek! — Igen, bizony még ma ... Az ünnepi meisseni porcelán a kékszinű hagymamintákkal már az asztalon állott. Az ezüst villák és kések, amelyek évszámra alszanak a szekrényben piros velúrba burkolva, ott pihentek már a fehér damasztteritőn, amely túlságosan nagy volt a kis asztalra s lelógott a padlóig. Az anya a konyhában sür- gött-forgott és tékozlóan még egy darab vajat tett a sülthöz a lábasba. Amikor egy pillanatra kinézett az ablakon, férjét látta a rózsakertben. Kezében csattogott az olló, bimbó bimbó után lehullott, míg csak a tövek ott nem maradtak árván. Mintha öreg emberek lettek volna azok a rózsatövek, öreg-emberek, akiknek a gyermekei elvándoroltak a nagy világba, míg ők otthon maradtak, kezüket ölükbe téve és várakozva. — Az apa minden vázába virágot tett, de a legszebbeket mégis odahelyezte, ahol gyermeke ül majd, még ma, szinte csak pár pillanat múlva. Kezét, öreg, ráncos kezét rátette a szék karfájára, éppen ott, ahol Kriszta feje pihenni szokott még gyermekkora ban. Akkor szólalt meg a telefon. Az apa a másik szobába sietett, ahol a készülék állt, de a felesége már megelőzte. — Halló! — mondta — igen, itt Kramerék... Azután csöndben elhallgatott és várakozva figyelt. — A gyerekek, — suttogta férje felé, majd hangja csupa örömmé változott. — Kriszta, édes kis gyermekem, olyan boldogok vagyunk, hogy már itt is vagytok és hozzánk jöttök! Mikor érkeztek ide? — Hogyan? Alig értem a hangodat... Hogyan? Még se jöttök el? Hogyan? Nem? Kivel találkoztatok? Ja, értem már... Az iskolatársad, Barbara éppen az állomáson volt és meghívott titeket vacsorára és ti már nem láttátok egymást öt év óta?... Igen, értem már... Persze, hogy belátom.... Nem, nem haragszunk... Papa itt áll mellettem és mindkettőtöket szeretettel köszönt. Jól van, kislányom, érezzétek jól magatokat... Kriszta, te Kriszta ...?! De Kriszta ezt már nem hallotta, mert letette gyorsan a kagylót. Az anya ,is letette fájdalmas lassúsággal. Mozdulata mintha csupa merevség lett volna és alig mert felnézni férjére. — Ne sírj Mama, ne sírj már! — Hiszen te is sírsz, Papa! — Igen, de hát... mit is tehetünk...? Jo Hanns Rosier Ford. V. L. Anglikán reformtörekvések Oj anglikán énekeskönyv jelenik meg, amely „a mai egyház legsürgősebb szükségleteit” kívánja kielégíteni az egyházi éneklés terén. A négy éve dolgozó bizottság a régi énekeskönyvből több éneket elhagyott gyenge dallama vagy szentimentális szövege miatt, ugyanakkor új énekeket vett bele a megjelenendő énekeskönyvbe. Coventry városában tartott 'egyházi konferencián 400 lelkész és nem-lelkész memorandumot fogadott el, amely az anglikán istentisztelet hagyományos formáját kritizálja, s megállapítja, hogy az istentiszteletnek a mai ember számára is érthetőnek kell lennie. A jelenlegi konfirmációi gyakorlatot is kifogásolták: az úrvacsorához bocsátást az eddiginél korábbi időpontra kívánják tenni, viszont a konfirmációt későbbi, 17—18 éves életkorra akarják helyezni. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiaüóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60 __Ft Cs ekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.5508/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár J. ALEXIUS PÁTRIÁRKA fogadta dr. John Heenan angol római katolikus érseket. A kihallgatáson Nikodim met- ropolita, a moszkvai patriarchátus külügyi hivatalának vezetője is részt vett. Az angol érsek a Bombav-i eucharisztikus kongresszusról visz- szatérőben öt napot töltött a szovjet fővárosban. A beszélgetés nagyon szívélyes légkörben folyt le AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ GYASZÉVE A Szovjetunióban élő örmény Apostoli Egyház vezetője, Vazken I., az 1965. évet a „gyász esztendejének” jelentette kJ egyháza életében. A patriarcha emlékeztetett arra, hogy ötven évvel ezelőtt, 1915 április 25-én kezdődő a törökök által végbevitt üldözésnek kétmillió hittestvérük esett áldozatul. Ugyanakkor felhívta az örmény hívőket imádkozásra az emberiség békéjéért és a népek megértéséért. „AZ ERŐSZAK Árnyékában” Most halt meg 60 éves korában a legismertebb holland keresztyén írónő, Anne de Vries. Fenti című könyve az NDK-ban két kiadásban is megjelent. A szerző ebben a könyvében a holland ellenállási mozgalom harcát rajzolta meg a német megszállók ellen a második világháború alatt, ahogyan azt ó mint keresztyén átélte, öt magát is letartóztatták 1945 tavaszán az ellenállási mozgalom tagjaként, s csak a német összeomlás miatt sikerült elkerülnie a halálos ítélet végrehajtását. „Gyermekbiblia” című könyvét 15 nyelvre fordították. Csak a német kiadásából tíz év alatt 400 000 példány fogyott el — amint az ENO, a Német Demokratikus Köztársaság protestáns sajtószolgálata jelenti. NEM UTAZHATTAK ANGOLÁBA A portugál hatóságok megtagadták a beutazási vízumot a kanadai egyesült egyház két vezető képviselőjétől. A két lelkész az Angolában működő kanadai misszionáriusokat akarta meglátogatni. A kanadai egyesült egyház misz- szionáriusainak száma Angolában 1962 óta a felére csökkent, mert a kanadai szabadságukról visszajövő misszionáriusokat a portugál hatóságok újabban nem engedik visszatérni angolai munkaterületükre. HÉTRŐL—HÉTRE Türelemmel, jó szóval Efezus 6, 1—4 Heti igénk a családi élettel kapcsolatosan ad tanításokat és intéseket. Először a gyermekeket szólítja meg így: „Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüléiteknek..:!” Sokan úgy tüntetik fel, mintha a szófogadó gyermekek száma kiveszett volna. Valóban vannak szófogadatlan gyermekek. Az egész világon vannak engedetlen ifjak. De nem ez az általános helyzet! Jó dolog, ha a gyermek szót fogad szüleinek. Mert a szülő mindig jót akar. Azt akarja, hogy a gyermeke jól tanuljon, becsületes, tisztességes gyermek legyen. A szülőknek ebben az igyekezetében sokat segít az állam. De segít más vonalon is. Jó volna egyszer számba venni, hogy az olcsó gyermekruhától kezdve az egyetemi ösztöndíjakig mennyi mindenben támogatja az állam a szülőket. Heti igénk I. Mózes 12, 13-ra utalva azt ígéri, hogy a szófogadó gyermeknek jó dolga lesz ezen a földön. Van is abban valami, hogy a szófogadó gyermekekből általában rendes, becsületes emberek válnak. És a rendes életnek következménye még a hosszú élet is! Igénk azonban nemcsak a gyermekeknek ad tanítást, hanem a szülőknek is. „Ti atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az t)r tanítása és intése szerint!” Nem könnyű jól nevelni a gyermekeket! Nem is annyira, szóval kell nevelni a fiatalokat, mint inkább példaadással. Az emberi beszéd bizonyos mértékig devalválódott. Gyermekeink' nem arra kíváncsiak, hogy mit mondunk, hanem arra, mit teszünk és hogyan élünk! A legjobb nevelés a példaadás. Gyermekeink lelke olyan mint a fényképezésben használt film, azt rögzíti, ami előtte van. Igénk azt a tanácsot adja, hogy a szülők ne ingereljék gyermekeiket. Rendszerint az ideges szülők azok, akik szavaikkal, viselkedésükkel ingerük gyermekeiket. Ók azok, akik ideges, nem átgondolt beszédükkel a gyermeket is idegessé teszik, sőt sokszor ingerlékennyé. Ez a gyakorlat rossz útra viszi az egész család életét. Hitünk szerint az Űr tanításait és intéseit kell figyelembe venni, hogy türelemmel, jó szóval és főleg példamutató cselekedetekkel neveljük gyermekeinket. Fülöp Dezső NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: III. MÖZES 19,32; ROMA 12,10. — Sokszor mi fiatalok olyan nehezen mozdulunk, amikor segítenünk keltene. Arra várunk, hogy valaki hamarabb mozdul, mint mi. Időszerű az Isten figyelmeztetése: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek”. Róma 12,1—6; Zsoltárok 100. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 119,162; JÁNOS 1,1. — Kicsinek tűnő szolgálat ez, de nagy segítség lehet Egy helyátadás sokaknak „aranyát ér”! Tegyük! Márk 1,1—8; Lukács 5,1—11. KEDD: ZSOLTÁROK 82,4; I. KORINTUS 12,26. — A ke- resztyénség elsősorban nem elmélet, hanem magatartás, gyakorlat. Tornában mindig azt kellett gyakorolni, ami még nem ment. Gyakoroljuk a segítés, a megbocsátás „elemeit”. Márk 1,9—15; Lukács 5.12—16. SZERDA: V. MÓZES 32,35; ROMA 12,19. — Van, aminek gyakorlata nem bízatott ránk. Nem a mi feladatunk. „Enyém a bosszúállás és megfizetés,’’ „Magatokért bosszút ne álljatok!” János 1.35—42; Lukács 5,17—26. CSÜTÖRTÖK: ÉZSAIAS 45,24; GALATA 1,23. — Jézus nem a világ ellen harcolt nem az ember volt az ellenfele, hanem azért halt meg. Minden, ami az ember ellen történik. Isten akaratába ütköző cselekedet. Máté 4,12—17; Lukács 5,27—32. PÉNTEK: I. MÖZES 3,19; II. TESSZALONIKA 3,10. — Minden elindulásnak megérkezés a vége. Mindenki tudja azt hogy a születés magában hordja a halál csíráját is. Örökéletünk kérdésében mindenkinél az az izgalmas, hogy hogyan használta föl ezt az időt a megérkezésig. Zsidók 2,14—18; Lu- Rács 5 33 __39 SZ OMBAT: JÖB 31,4; RÓMA 8,27. — „Aki a szíveket vizsgálja, tudja mi a Lélek gondolata.” Isten ^ előtt felelőseknek kell tudnunk magunkat' cselekedeteinkért és gondolatainkért. János 5,19—24; Lukács 6,1—11. . Káposzta Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten« 1965. január 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Kékén András Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Thaly Kálmán u. de. 10. ifj. Hegedűs Lajos de. 11. ifj. Hegedűs Lajos du. 6. ifj. Hegedűs Lajos Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Kőbánya de. 10. Vaö- reös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Detre János Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 10. Káposzta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9 Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÄV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. HÍRÜNK A VILÁGBAN A Luteránus Világszövetség kőnyomatos hírszolgálata, az „Information” legutolsó száma kimondottan „magyar számként” jelent meg. Részleteket közöl D. Káldy Zoltán püspöknek a Déli Evangélikus Egyházkerület presbitériumi ülésén tartott beszédéből, D. Dr. Vető Lajos püspöknek a parlament legutolsó ülésén elhangzott beszédéből és egész terjedelmében közli Dr. Pálfy Miklós professzornak az Evangélikus Életben megjelent cikkét: „Evangélikus Zsinat?” 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston Sashalom de. 9 Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9 Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. Xíl. Tarcsay V. u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Rr.'l- kay Elemér este fél 7. Csengő .!y László Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8 Uzon László de. 11. (úrv.) Uz :i László du. 6. dr. Rezessy Zolt'i Németvölgyi út de. 9. dr. Rezes' v Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visonvi Róbert Budafok de. 11. Vison ú Róbert Nagytétény de. 8. Csillav- begy de. fél 10. Csepel de. 11. Szép havas temetőkerthen Háromnegyed évszázadot meghaladt életének utolsó és kedves örömét az Evangélikus Élet hasábjairól kapta dr. Bogsányi Sándor: „Szép kitüntetés” című megemlékezésünket örömmel olvasta és köszönte meg. Két héttel később, november 60-án megfáradt szíve csendesen megállt... Egy keresztyén élet megtért Istenéhez. Mintha a szívéhez nőtt szülőföld, a Szepesség sziklás temetőkertjében csendült volna föl a Lutheránia Evangélikus Énekkar gyönyörű búcsúztatója: „Megyek más óh Uram, me. gyek Feléd”. Az idei első hóhullás napján, vastagon behavazott fák között kísérte utolsó útjára a gyászoló sokaság dr. Bogsányi Sándort, a volt Fasori Evangélikus Főgimnázium nyugalmazott aranyokleveles természetrajz és földrajz tanárát, a kolozsvári és szegedi Tudomány- egyetem bölcsészdoktorát, ismert tankönyvírót és szakírót, a fasori gyülekezet és egyházunk évtizedeken keresztül hűséges presbiterét és bizottsági előadóját. Gimnáziumi tanulmányait az eperjesi Kollégiumban végezte, ahol a 96 éves és még ma is jó egészségnek örvendő Gömöry János professzor volt az igazgatója. Egyetemi tanulmányainak az elvégzése után, ahol Brassai Sámuel és Böhm Károly voltak a tanárai, egyházunk 1918 nyarán választotta meg rendes tanárrá a Fasori Gimnáziumba. Három és fél évtizeden át, a tanítványok ezreit nevelt? és tanította, akik közül sokan lettek a hazai és külföldi egyetemek, főiskolák, teológiai akadémiák tanárai, Kos- suth-díjas tudósok, a Magyar Tudományos Akadémia, híres tudományos társulatok tagjai, evangélikus egyházunk lelkészei, kulturális életünk kiválóságai. Tizenkét évi súlyos betegség után távozott el tőlünk a nagy tudós, pedagógus és hivő keresztyén ember. Hitét híven tükrözi egyik legkedveltebb^ igéje, amelyet családja gyászjelentésére is ráírt; „Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség!” (Zsolt 25. 10.) Dr. Bogsányi Sándor emlékét tanítványai kegyelettel megőrzik. Dr. Kubacskhay Béla *
