Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-02-28 / 9. szám

KP BÉRM BP. It.

A nemzedékek találkozása ma

DR. ELISABETH MEYER-SPRECKELS evangélikus nőszövetségi elnöknő ezen a címen tartott előadást a nyugatnémetországi Bayreuth-ban: „A nemzedékek találkozása ma”.

Előadásában rámutatott arra, hogy a nemzedékek viszonyában azért mutatkoznak ma sokkal nagyobb ellentétek, mint bármikor, mert a felnőttek álláspontja a mai politikai, erkölcsi és világnézeti kérdésekben nem világos és határozott. Szerinte csak akkor tudjuk megszüntetni a felnőttek és fiatalok között kétségtelenül meglevő feszültséget, ha mindkét fél őszinte és világos álláspontot foglal el a fenti kérdésekben.

Utalt arra, hogy a mai társadalom egyes rétegei, de főként korosztályai egymástól nagyon eltérő időkben kapták műveltségüket, egymástól nagyon eltérő államrendben nőttek föl. Az öregek „életbölcsessége” szerinte nem mindig hatott termékenyen a fiatalokra, sőt leterhelte őket. A jelenen csak akkor tudunk úrrá lenni, ha a múltat és a jövőt egyformán szem előtt tartva nézünk egymás szemébe.

IGEN SZIMPATIKUSAK A FENTI MEGÁLLAPÍTÁSOK, mert bár óvatosan, de érintik az „öregek” és „fiatalok” problémáinak azokat a pontjait, amelyeknek a nagyon őszinte föltárása nélkül aligha képzelhető el egészséges összefogás idősebb és fiatalabb nemzedékek között, a társadalomnak olyan egyértelműsége, amely biztosítja az egészséges kölcsönhatást, a nézetek nyílt megbeszélését és közös tisztázását. Tehát a mai életérzetnek és világnézetnek olyan kölcsönös kicserélését „öregek” és „fiatalok” között, amelyből azután egynemű indítékok születnek és hajtanak bennünket a fölismert „közös” életcélok irányában.

De ha az őszinteség kérdését veti föl ma valaki Nyugat- Németországban abban az értelemben, hogy a múltat és a jövőt egyformán szem előtt tartva nézzen a két nemzedék egymás szemébe, akkor aligha hallgathatunk arról, hogy a két világháború között élt nemzedék nagy többségében csődöt mondott. Csődbe jutott fasiszta világnézetével és egész „nagynémet eszméivel”, amelyeknek kinövései voltak a germán faj magasabbrendűsége, az antiszemitizmus, mely mint tudjuk éppen a nagynémet gondolat jegyében nem állt volna meg a zsidóság kipusztításánál, hanem azt követte volna Európában többek között a magyarok „bevagonirozása” is! 1939. Borotválkozni mentem Tübingenben az egyik borbélyüzletbe. A borbély bőbeszédű, mint mindenütt a világon. Nagy pártjelvény a fehér köpenyén, öntelten beszél a Führer nagy tetteiről. Európában csak a germánok képesek államalkotásra, vezetésre. Olyan népek, mint a lengyelek, magyarok ...el fognak tűnni Európából. És közben borotvájával csiklandozza egy magyar ember torkát

__Milyen jó, hogy nem tudta!

AM

ÍG A NYUGATNÉMET „ÖREGEK” ezt a múltjukat föl nem számolták, amíg elhallgatják a „fiatalok” előtt igazi múltjukat, amíg a múltból átmentett „nagynémet eszme” jegyében hajlandók atomaknazárat létesíteni határukon és így jutni az atom birtokába, adding aligha tudja visszaszerezni becsületét a német nép a világon és bizalmat kelteni nemcsak Európa népei körében, de még saját „ifjúsága” előtt sem! Éppen a nyugatnémet Schelsky társadalomtudós mutatott reá arra nagy tanulmányában („A szkeptikus nemzedék"), hogy a fiatalság szkeptikus mindazzal szemben, amit „a két világháború között vezető szerepet betöltők” politikai, kulturális és világnézeti szempontból eszmeként vallottak és képviseltek. Ezért szkeptikus mindazzal szemben, amit az öregek ma akarnak, terveznek. Nem csupán azért, mert a fiatalság mindig valami mást akar, mint amit mi öregek szentnek tartottunk, hanem mert a két világháború között élt nemzedék, tehát a mai öregek, egész eszmetárukkal csődöt mondtak, hitelüket veszítették azoknak a „fiataloknak” a szemében, akik akkor is tudják szüléikről, hogy mit vallottak 1945-ig, ha ma hallgatnak róla és akik nem tesznek egyenlőségi jelet a demokrácia és a „dolce vita”, a demokrácia és az antiszocializmus közé!

ÜGY VÉLEM, HOGY AZ „ÖREGEKNEK” KELL végre rászánniok magukat arra, hogy ne az „öregek életbölcsességével", hanem az „öregek bűnbánatával” közeledjenek a mai fiatalsághoz! Bizalmat csak az kap, aki őszinte, aki nem leplezi a múltját. Márpedig tekintély, pedagógiai példakép csak akkor leszünk mi szülők és vezetők az ifjúság szemében, ha hitele lesz a szavunknak és cselekedetünknek. Akkor majd „befogad” bennünket öregeket a mai fiatalság „régi életbölcsességünk nélkül” és hajlandó lesz velünk együtt megformálni a holnapját

IMÁDKOZZUNK

I. Kor. 12,1—13.

Aki felé szívünk vágyódik, akit értelmünk sejt, de csak homályosan Iát „tükör által”, köszönjük Istenünk, hogy kijelentetted és néven nevezed magad és Szent Fiadban meg, mutattad, hogy szeretet vagy. Hálát adunk kijelentésednek. Jézus Krisztus Urunknak életéért, mert a szegényekhez lehajolva, vakok szemeit nyitogatva járt közöttünk és így lett megváltónk és így mutatta meg az utat, amelyen bennünket is vezetni akar. Köszönjük nemcsak az el nem múló szeretet példáját, hanem a benne kijelentett bűnbocsánatot is, amelyre életünknek olyan nagy szüksége van.

Bocsásd meg nekünk, hogy az ő szeretete, amely fölötte állott előítéleteknek, gyermekeid lelkében nem uralkodik. Bocsásd meg, hogy egyházad a világ döntő kérdéseiben halkan hallatta hangját, hogy sokszor megüresedett szólamokban és kis jelképes cselekedetekben. Bocsásd meg nekünk, hogy ha más az arcszíne a másik embernek és más a felfogása, akkor már meghűl bennünk a jóindulat és a megértés; hogy a szeretet eltűnik, ha terhet kell viselni és türelmetlenség váltja fel. Bocsásd meg, hegy családi otthonunk sem világít mindig tiszta fénnyel, mert ott is méregetjük egymást, és az élet zökkenői nem takarjuk be azzal a szeretettel, amely mindent elfcdez.

Segíts felöltöznünk szeretetedet, mely hosszútűrő és mindent elvisel. Növeld hitünket, hogy rád merjük bízni magunkat és rálépjünk az alkotó szeretet útjára.

Amen. I

AZ EZERARCÚ AFRIKÁBAN

AZ EGYHAZAK VILAGTANACSA (EVT) Naggyűlé- sein és a Központi Bizottság évről évre tartott ülésein mindig igen jelentős helyet foglal el az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának jelentése. Mint a Bizottság neve is mutatja, ez a Bizottság arra hivatott, hogy az egyházak „szem”-ével nézze a nemzetközi életet és hallassa szavát azokban a kérdésekben, amelyek az egész nemzetközi életet foglalkoztatják. Ennek a Bizottságnak a léte azt igazolja, hogy az egyházak felelősnek érzik magukat a nagy nemzetközi politikai és gazdasági problémák jó megoldásra segítése tekintetében. Az egyházak nem akarnak „néma szfinx”-ek maradni a nemzetközi életben, akkor, amikor az egész emberiség sorsáról van szó. Az a keresztyén ember, vagy lelkész, akinek az a merev álláspontja, hogy „a népek politikai, társadalmi és gazdasági problémái nem tartoznak az egyház szolgálatának körébe” igen furcsán érezné magát az EVT Központi Bizottságának egy-egy ülésén, ahol az Egyházak Nemzetközi U gyekkel Foglalkozó Bizottságának jelentését tárgyalják. Abban a tisztes társaságban, amelyben legkevesebb 7 metropolita, 6 érsek, 22 püspök és 25 teológiai tanár ül számos más lelkész és „laikus” között, egy- egy vita során ilyen szavakat hallana: „Kongó”, „Ciprus”, „Angola”, „leszerelés”, „atomfegyverek”, „béke”, „kolonia- lizmus” stb. És ezek a szavak jelzik, hogy az egyházak törődnek azokkál a problémákkal, amelyek az egész emberiségnek az életére kihatnak.

ÍGY történt ez enu- GUBAN IS. Az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának elnöke Kenneth Grubb, majd a Bizottság igazgatója Frederick Nolde terjesztették a Központi Bizottság elé jelentéseiket. Nolde igazgató jelentésében többek között azt mondotta, hogy véleménye szerint „a szó igazi értelmében elérkezett Afrika napja az Egyesült Nemzetekben.” Utalt arra, hogy az ENSZ-ben Ghana nagykövetét Alex Quaison- Sackey-t az ENSZ közgyűlése 19. ülésszaka elnökévé választották, Chief Adebo, Nigéria nagykövete vezette azt a munkacsoportot, amely az alkotmányjogi és pénzügyi kérdésekről tárgyalt, Nathan Barnes Libéria nagykövete pedig szintén igen nagy szerepet játszik a különböző ENSZ bizottságokban. Ez utóbbi két politikus hívő keresztyénnek vallja magát és „keresztyén hitüket iránymutatónak tartják politikai feladataik végzése közben”. Majd így folytatta Nolde igazgató: „Nyilvánosan szeretném itt elismerni lekötelezettségünket Afrika iránt azért, hogy fokozott hozzájárulást nyújt a nemzetközi diplomácia területén”. Aztán az igazgató felvázolta azokat a nemzetközi problémákat, amelyek ma minden népet foglalkoztatnak: leszerelés, a béke megőrzése, a kolonializmus, az emberi jogok biztosítása, stb.

A JELENTÉSEK UTÁN hosszú és igen gyümölcsöző megbeszélés folyt a Központi Bizottságban. A Nyugatról és Keletről, továbbá Afrikából érkezett egyházi emberek eszmecserét folytattak arról, hogyan tudna az Egyházak Világtanácsa és a tagegyházak jó szolgálatot végezni az emberiség érdekében. A vita

II. Az enugui ülés

után, szinte teljes egyhangúsággal, a Központi Bizottság határozatot fogadott el a „béke, az igazság és szabadság jelenlegi nemzetközi kérdései” összefoglaló címen. A határonyek áldozataival Délafriká- ban, Rhodéziában, valamint minden más országban.

MEGGYŐZŐDÉSÜNK SZERINT tovább kell folytatni a nemzetközi és nemzeti erőfeA Központi Bizottság Enugu-i

készített jelképe

Nigéria térképére

zatból kiemeljük a következőket: „A leszerelés felé haladást valamennyi kormány, különösképpen pedig a nukleáris fegyverekkel rendelkező kormányok elsőrendű kötelezettségének kell elismerni.” Bár a leszerelés felé vezető úton néhány bíztató fejlemény történt, mint például az 1963-i korlátozott atom- csend-egyezmény, ebben a vonatkozásban „többet lehet és kell tenni”. Franciaországot és Kínát bele kell vonni a leszerelési tárgyalásokba és egyezményekbe, az atomcsend- egyezményt ki kell terjeszteni a földalatti kísérletekre is, atommentes övezeteket kell létesíteni, meg kell akadályozni a nukleáris fegyverzet elszaporodását. „A jelenleg pusztító fegyverek gyártására fordított pénzt a fejlődésben levő országok megsegítésére

kellene felhasználni.” __ Szól

a határozat a „faji megkülönböztetés” ellen is. Az EVT különféle szervei már eddig is többször elítélték a faj és bőrszín alapján történő megkülönböztetést. Vonatkozik ez elsősorban az Egyesült Álla- mok-beli négerekkel szembeni megkülönböztetésre, továbbá a Dél-Afrika-i fajüldözésre. „Mélységes együttérzésünket fejezzük ki az igazságtalan vádak és diszkrimináló törvészítéseket mindaddig, amíg valóban függetlenekké és szabadokká nem lesznek azok a nemzetek és emberek, akik jelenleg elnyomásnak és diszkriminációnak vannak kitéve” — mondja a határozat. Külön szakasz is szól a „kolonializ- musról”. A még meglevő gyarmati területek számára követeli a határozat az önrendelkezést és a függetlenséget. „A függetlenség önmagában is értékes. Ez az a pont, ahol egy ország kezdi felismerni saját képességeit és ahol elkezdheti erőforrásainak fel- használását népe javára... Különösen Angolára és Mo- zambikra hívjuk fel a figyelmet, valamint arra a nehéz problémára, hogyan lehetne igazságos függetlenséget biztosítani Rhodézia népe számára.” — Kongóval és Ciprussal kapcsolatban a határozat azt kívánja, hogy az ENSZ határozatainak megfelelően Kongóban az Afrikai Egység Szervezet segítségével oldják meg a problémákat. „Ciprus népének joga és képessége jövendő státusának meghatározására a végső megoldás alapja kell, hogy maradjon. A kisebbségeknek pedig méltányos és diszkrimináció nélküli bánásmódot kell biztosítani.” (Folytatjuk)

D. Káldy Zoltán

Idézetek A. Schweitzer műveiből

Orvos akartam lenni, hogy beszéd nélkül működhessem. Éveken át ontottam magamból a szavakat. Örömmel álltam a theologus tanító és prédikátor hivatásában. Űj tevékenységemet nem a szeretet vallásáról szóló beszédnek képzeltem el, hanem megvalósulásnak.

A legszebb mégis az, ha a felebarát javára mindent a legnagyobb könnyedséggel megteszünk.

Sok a hidegség az emberek között, mert nem merjük magunkat szívből odaadni, ahogyan pedig szeretnök.

Minden embert meghatároz az, hogy saját átgondolt világnézete áltál valóságos személyiséggé legyen.

Lukács 18, 31—43.

Beteljesedés

Ezen a vasárnapon az a Megváltó áll előttünk, aki Jeruzsálembe indul, hogy beteljesedjék minden. A beteljesedés a keresztfán történt. Előtte még megverték, megkorbácsolták, töviskoronát tettek a fejére és utána ráfektették a keresztfára, amelyen a mi üdvösségünk született. A beteljesedés keresztfája döntő módon a mi üdvösségünk alapja. De ez a keresztfa a földi életben is látszik. És szinte megszólal; Ne legyen egyik ember a másik kettő hóhérja. Sohase ártsatok egymásnak, hanem segítsetek egymáson. Ne alázd meg a te felebarátodat. Végső valóságként a több szerctetet igényeljétek és adjátok! Telítődj az Isten szeretetével és ezt a szerete- tet add tovább! Ne a negatívumokat, hanem a pozitívumokat kedveljétek.

Maga Jézus csendesíti le azokat a hitben túlzókat, akik azt hiszik, hogy nincs más teendő, csak a keresztfa tövében zengedező zsolozsmákat énekelni. A beteljesedés útját járó mester észreveszi a testi nyomorúságban szenvedő vak embert és meggyógyítja. A beteljesedés útján járó Mester gyógyít, segít. Látja a betegséget, nyomorúságot, hiányt, szenvedést. Jézus most is hordozza minden ügyünket, problémánkat. És ha hordozza, akkor nekünk is hordoznunk kell a másik ember ügyét és kérdéseit.

A meggyógyított vak boldogan ment tovább! A szenvedések vállalására induló Jézust egy boldog ember öröme kíséri. Mindez akkor történik, amikor Jézussal három évig együtt levő tanítványok nem értik a dolgokat. Az elkövetkező szenvedésekből semmit nem értettek a tanítványok. Értelmetlenül, szinte vakon kísérték a Mestert. Ugyanakkor egy meggyógyított beteg a hála virágait szórja Jézus elé.

Jézus a beteljesedés idején ingyen szerzett kegyelmet az egész emberiségnek. Ezért a kegyelemért semmit sem kell fizetni, vagy adni. Csak el kell fogadni. Halálától kezdve testvérként és barátként lehettünk vele együtt. Jézus Krisztus velünk van minden napon a világ végezetéig.

Hitben éljük át, hogy velünk van, köztünk van. A hit az, amely személyes kapcsolatot teremt vele, aki üdvösséget szerzett és életünk gyógyítójává lett.

Fiilöp Dezső