Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-12-05 / 49. szám

Szives készséggel! Róma 15,4—13. Igeszakaszunk előtti sorokban a hitben erősekről és erőt­lenekről van szó. A türelmetlenség mindennapi kísérőnk. Szitkozódó autó­vezető forgalomtorlódásban. „Becsúszó” előbbrejutás üzlet­pultnál az őszi vásárban, vagy a közeledő karácsonyi „csúcs- forgalomban”. —■ Ha szóvá teszik —, bírom szóval! Robbanni tudnék, ha a másik lassú. — A türelem erény, ha a másik vár rám. — Kapkodás és felelőtlenség a társkeresésben, teljes igény, kötelezettség nélkül. — Tűzfészkes türelmetlenség az emberiség sok színű, fajú, nyelvű, véleményű népei között. Mindez a „gonosz hamarság”, mely nem épít és egyesít, ha­nem lelket ront, szívet sért, értéket és életet rombol és pusz­tít. — „Ha a másikat nem érti senki, magát majd ki bírja el­viselni?” — kérdi egy költőnk. Ez az indulat Istennel, tervei­vel és tetteivel szemben is izgatja az emberszívet. Hogyan válaszol erre Isten? Isten ma Krisztusban béketűréssel jön, hogy segítsen. A távoliakat messzehangzóan hívja. A közelieket terveinek meg­értésére tanítja. — Hívása és tanítása az „írásokból” jut hoz­zánk. Az Ószövetségben a nyilvánvaló Ígéretek mellett rejtett mondatok is találhatók, melyek Jézusra mutatnak. Különö­sen a Zsoltárok könyvében és Ézsaiásnál búvárkodik Pál ilye­nek után. — Bőven talál idézetet! — Isten a Krisztusban, szen­vedéséért és haláláért kész az indulatos embert „befogadni”. Fiának nem kedvez, hogy nekünk kedvezhessen. Jézus nem a maga kedvére élt, hanem másokért. Természetünket elvi­selte, a közénk emelődött falakat lerombolta. — Viszont arra buzdít, hogy szeretetével fogadjuk be egymást. Dicséretére mindnyájunk szíve együttérző legyen és hangunk összecsen­düljön. A népek közössége, fajok és nyelvek, erősek és gyen­gék így szolgálják egymást. — A gyülekezetben ennek az in­dulatnak különösen fénylenie kell. Szíves készséggel töreked­jünk hát együttérzésre, egyetértésre és egymás építésére mindenben. Reménységünk és örömünk így teljesedik. Ez vonatkozik napi együttélésünkre és terveinkre.' — A reménységgel szol­gálót nem rendítik meg apró kudarcok, nem várt fordulat, el­maradt visszhang. Saját vágyát fékezve komolyan, lelkiisme­retesen készül minden feladatra Az ádventi és karácsonyi örömszerzés így kiterjed otthonok belső szobájából az élet forgalmas terére. Nyugalmat ad a mai napra és bizodalmát a holnapra. — Ennek a reménységnek és örömnek teljessége az üdvösséget hozó Űrnál van. Ezért ujjong népe és dicsérik mind a népek. Legyen készen az én szívem is magasztalásra! Bödecs Barnabás ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1965. december 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6 Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. Szir­mai Zoltán du. 6. Szii’mai Zoltán Dózsa György út de. fél 10. Szir­mai Zoltán Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10. (szlovák) de. 12. (magyar). Thalv Kálmán u. de. 10, Bándi Sándor de. 11. (úrv.) Rédey Pál du. 6. Bándi Sándor Kőbánya de. 10. du. 5.Veöreös Imre Utász u de. 9. Veöreös Imre Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Baranyai Tamás Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly. Váci út de. 8 Gádor András Fóti út de. 11. Solymár Péter Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter Üjpest de. 10. Kósa László Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Várady Lajos Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy Lé szín este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkűt de. fél 11. Harkányi László Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgv de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Nagytéténv du. 3 Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) du. 5. Szer. vend. HÍREK. — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Lk 21,25— 36; az igehirdetés alapigéje: Rm. 15, 4—13; a délutáni is­tentisztelet alapigéje: Lk 1, 13—17. — BUDAPEST—ANGYAL­FÖLD. Vasárnap, december 5- én, délután 5 órai kezdettel szeretetvendégség lesz a gyü­lekezetben (Bp. XIII. Fóti út 22.) A szeretetvendégségen Koren Emil pesti esperes, Vá­rady Lajos budai esperes és Rédey Pál lelkész, intézeti ta­nár szolgálnak. A szeretetven- dégségre ezúton is hívjuk a gyülekezet tagjait, barátait és az érdeklődőket. — FASOR. A gyülekezetben vasárnapi napokon ádventi esteket tartanak. Az elsőt „Ádventi asszonyok” címen Koren Emil tartotta. A követ­kező esték témakörei: Ádven­ti tanítványok (Szirmai Zol­tán), Ádventi gyógyultak, Ád­venti fiatalok. — PÉCS. November 7-én a délelőtti istentiszteleten Ha­fenscher Károly Deák téri má­sodlelkész hirdette az igét. Es­te szeretetvendégség kereté­ben tartott előadást „Korunk a szeretet mérlegén” címen. — A HAJDÚ -SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége december 7- én ülésezik Nyíregyházán Lá­bossá László, Tarjáni Béla, Rőzse István, Gáncs Aladár lelkészek és Benkóczy Dániel esperes szolgálatával. — HALÁLOZÁS. A levéli gyülekezet két buzgó tagját, id. Hofbauer Pál presbitert és id. Buga Józsefnét rövid egymásutánban szólította el a halál. Mindkettőjüket a gyü­lekezet nagy részvétével te­mették el. „Nincs itt mara­dandó városunk, a jövendőt keressük”. — özv. Gyarmathy Dénes­né, rábaszentandrási lelkész özvegye november 15-én Kom­lón elhunyt. November 19-én temették el férje mellé Gye- nesdiáson. Az igaznak emlé­kezete áldott. — özv. Liptay Jánosné, szü­letet Kuchta Kornélia az acsai egyházközség több mint 40 éven át volt tanítójának és kántorának özvegye novem­ber 23-án elhunyt. 93 éves ko­rában. November 26-án temet­ték el Ácsán. „... tudjuk, hogyha a mi földi sátorhá­zunk elomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a menny­ben”. (II. Kor. 5, 1.) — A BÁCS-KISKUN EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége november 22-én Du- naegyházán ülésezett Herná- dy Nándor, Sárkány Tibor, Sárkány Tibomé, Szentpéteri Péter, Hulej Alfréd, Kemény Gábor és Cserháti Sándor lel­készek közreműködésével. NYlRSZÖLLÖSÖN a temp­lom-szentelés 25. évfordulóját ünnepelte a gyülekezet októ­ber 31-én. Az ünnepélyes is­tentiszteleten az igét a temp­lom-építő lelkész, Megyer La­jos hirdette. Istentisztelet utá­ni ünnepélyen megemlékezés hangzott a templom-szentelés­től eltelt huszonöt évről. — Az elmúlt esztendőben kon­firmáltak adományaiból új ol­tár-szószék terítővei gazdago­dott a templom. KALMÁNHÁZÁN a temp­lomba a falu-villamosítással egyidőben beszereltette a gyü­lekezet a villanyt, majd a nyár folyamán újra festette a falakat és a padokat. A meg­szépült templomban az első ünnepélyes istentisztelet au­gusztus 15-én volt, amikor az igét Benkóczy Dániel esperes hirdette. — Megemlékezés hangzott el az egész gyüleke­zet összefogásáról, a békés, kö­zös munkálkodásról, amely lehetővé tette sz ilyen nagy­arányú vállalkozást. Az egy­házközség óriási szórványte­rületén szolgálatot tévő egyik motorkerékpárt is újjal cse­rélte fel a gyülekezet saját adakozásából az elmúlt esz­tendőben. — Egyházfi állás betöltésére megbízható, esetleg nyugdíjas házaspárt keres a budapest-an- gyalföldi gyülekezet. Budapesti szoba-konyha, éléskamrából álló cserelakás szükséges. Telefon: 208—207 este 6 után. — Szép házmester! szolgálati lakást kap budapesti családi ház­ban megbízható rendes család. Csakis levélbeli jelentkezést ké­rek személyleírással a kiadóhiva­talba „Szorgalmas” jeligére. — Disznőperzselögép, fatüzelésü, nagyfúvású Kulcsár kisiparosnál, Bp. Rákóczi út 6. — Harmonium javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokomy Károly, Bp. IV. Üjpest, Rózsa u. A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy az Énekeskönyv új kiadása megjelent. Ara: 40,— Ft Kapható a Sajtóosztályon Bp. VIII., Puskin u. 12. HÉTRŐL—HÉTRE NE FÉLJ! Lk. 1,13—17. A félelemtől reszkető Zakariáshoz szól az Ür angyala: Ne félj! Zakariás, amikor a papi tiszt szokása szerint sorra került a szolgálata, bement a templomba, hogy „jó illatot gerjesszen”. A templomon kívül az összegyűlt sokaság imádkozott. Ekkor a füstölő oltártól jobbra megjelent az Űr angyala. Minden bi­zonnyal fényesség vette őt körül, erre Zakariás úgy megré­mült, hogy a szava is elalaxdt. Az angyal első szava ez: Ne félj! Zakariás ne félj, mert az Ür kegyelmébe fogadott téged és a feleségedet, aki öreg kora dacára is gyermeket fog szülni, akinek János lesz a neve. Sok örömöt és lelki vigasságot jelent majd úgy neked, mint a népnek. Isten kegyelembe fogadta Zakariást és egész családját. Tudós teológusok sok mindent mondtak már a kegyelemről. Nagyon egyszerűen és közérhetően: A kegyelem gyakorlati­lag azt jelenti, hogy életünk a Szentlélek által érintkezésbe kerül Isten életével. És a mi szegény, kicsiny és erőtlen éle­tünkbe áradni kezdenek Isten különféle erői. Pár példát mon­dunk. A beteg testbe gyógyító erők áramlanak. Csüggesztö helyzetbe Isten békessége. A félelem eloszlik, pedig a külső bajok maradnak, ez is kegyelem. Isten alapvető tanítása ádventben így kezdődik: kegye­lembe, az én szeretetembe fogadtalak benneteket. Nemcsak Zakariásra áll ez, hanem az egész világra. A kegyelem Isten kedvessége, amellyel körülölel minden embert. A bűn által elrontott életünket körülveszi Isten kegyelme, hiszen jön hozzánk Jézus, akinek János, akiről most olvas­tunk, csak heroldja, előtte járó hírnöke. Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRÄ VASÁRNAP: III. MÓZES 20,8—FILIPPI 1,10. — Időszerű ez az Ige, mert vigasságot és örömet ígér. Tudomást szerez­hetünk belőle az igazi, ujjongó örömről. Ennek fejében tiszta életet kér az Isten. Róma 15,4—13 — Zsoltárok 77. HÉTFŐ: ÉZSAlAS 51,11 — RÓMA 13,11 — Istenhez ve­zető utunkban nem mások gátolnak, hanem lelki tespedtsé- günk, alvó állapotunk. A lelki alvás nem üdítő, nem éltet, nem is ad erőt, de bénít, megkötöz. — Lukács 12,35—40 — Zakariás 5 (János 5,22—23.) KEDD: ÉZSAlAS 9,1 — JÄNOS 12,35 — A világ világos­sága a fizikai világ mérőműszereivel nem mutatható ki. Mégis van, hiszen belőle élünk. Vigyázzunk, nehogy a sötétség lep­jen meg váratlanul. II. Thessalonika 3,1—5 — Zakariás 6,1—8 (Jelenések 11,15). SZERDA: ZSOLTÁROK 105,5 — I. TIMOTHEUS 3,16. — Kutassuk Isten kezenyomát saját életünkön, eddigi utunkon. Ez csak hitből fakadó Isten-magasztalást eredményezhet. Je­lenések 2,1—7 — Zakariás 6,9—15 (Zsidók 7,23—25), CSÜTÖRTÖK: JEREMIAS 6,15 — I. JÁNOS 4,1. — Ne­héz a bűnöket, az elesettséget beismerni. Különösen nehéz a saját bűnünket. Tüdjunk pironkodni bűneink miatt — így megláthatjuk Isten irgalmát! Márk 13,5—13 — Zakariás 7 (Jakab 1,27). PÉNTEK: ZSOLTÁROK 98,3 — RÓMA 15,20. — Mélyre­ható tömegvizsgálat eredménye eléggé ijesztő képet tárna fel, annak ellenére, hogy az egész világ megismerhette, hallhatta már Krisztus szabadító szavát. Hirdesse életünk, cselekede­tünk az evangéliumot, a Krisztust. — Lukács 17,20—25 — Zakariás 8,1—17 (Titus 2,13—14). SZOMBAT: ÉZSAlAS 58,11 — JÄNOS 6,57. — Az élet sodró áradatában biztos kézzel vezet Isten. Lelkünket, testün­ket erővel ajándékozza meg. Mindig új erővel indulhatunk az új felé, mert aki eszi az Ö testét, az életét vesz, s azt Isten vezérlő karja vigyázón öleli át. — Jelenések 3,14—22 rr~ kariás 9,9—12. (Efezus 2,17—18). Solymár Peter Za­ILegszívesebben az egész cikket szóról szóra közölnénk, mert rendkívül tanulságos az, ahogyan Rev. William B. Downey, az 509-es vegyes bombázó ezred tábori lelkésze interjúját közli az amerikai magyar evangélikusok lapja, az Erős Vár. A közlés maga, ahogyan mezítelen szószerinti- ségben, kommentár nélkül terpeszkedik az Erős Vár 1965/7. számának 5. oldalán, állásfoglalás. Cinkosság ez egy olyan ügyben, amelyben a világ keresztyén lelkiisme­rete már régen megtalálta a bűnbánat útját. Bántó kihívá­sa azoknak, akik ösztönösen — ha nem a humanista lelki­ismeret súlya alatt — eggyé lettek annak elítélésében, ami embertelen. És „húsz év után” az Erős Vár, mintegy hival­kodva áll Downey (jelenleg egy 1900 lelkes Milwaukee-i gyülekezet lelkésze) mellé, aki ma még nemcsak a bevetés előtt elmondott „imádságra” emlékszik, hanem filozofálgat az atombevetés jogossága, igazságossága fölött. Persze a mások bőrére! És ebben a megvilágításban el­torzul mindaz, amit az Erős Vár idéz Downey-től. Mert Downey így következtet: „1. Amerika egy olyan há­borúban volt benne, amely­nek megnyerését az egész vi­lág megkövetelte. 2. Minden háború rossz és az adott helyzetben Truman elnök s a nemzet katonai ve­zetői két rossz között választ­hattak: az első a bomba le- dobása volt, mely 70 000 ja­pán katona és polgári, személy halálát okozta. A második le­hetőség a háború kiterjeszté­se lett volna. Japán invázió­jával. mely feltétlenül több- százezer javán és amerikai ál­dozattal járt volna. HOZZÁSZÓLÁS a „Húsz év után az atombombázók lelkésze igazoltnak látja a hirosimai légi tárna 3. Az atombomba lényegé­ben éppen olyan ölőfegyver, mint bármi más. Csupán mennyiségi különbség áll fenn. A kritizálok bűnnek mondták az atombomba fel- használását, noha a bűn nem függ a mennyiségtől. A korlá­tolt fegyverhasználat is bűn. Sokkal kevesebben rosszall- ták a német városok gyújtó­bombákkal való szőnyegbom­bázását, pedig azok is olyan borzalmas tűzviharokat tá­masztottak, hogy egész város­negyedek lakossága pillanatok alatt megsemmisült.” Íme, egy nyugodt lelkiisme­retű ember! Hideg szavak, hűvös, tárgyilagos elmélkedé­sek húsz év távlatában! És a vele egy követ fújó Erős Vár szerkesztősége! Nézzük azonban, miért ha­mis Downey lelkész és a vele egy húron pendülők gondol­kodásmódja! Az Erős Vár így indokolja a lelkész vélemé­nyének helyességét: „A lelkész szerint kétségen felül áll, hogy mindenki, akinek ehhez a be­vetéshez köze volt, kívánta annak sikerét”. Tehát, ha „mindenki” kívánta, akkor az indokolt és helyes is. A követ­keztetés egyszerű. Megoszlik a felelősség és a vétkesek megbújhatnak egy sokak által kívánt gonoszság mögött. így ez a „bérgyilkosság” kategó­riájába tartozik. De lépjünk tovább! A há­ború a civilizáció fejlődésével párhuzamosan kiszélesedett dúst” című „Erős Vár” és egyre embertelenebb lett. A múltban a háború egy-egy vár ostromára korlátozódott, vagy hadvezérek kerestek „al­kalmas terepet”, ahol össze­mérhették seregeik erejét. Amint azonban közelebb ke­rülünk korunkhoz, olyan mértékben szélesednek a fron­tok, annál totálisabb jellegűvé válnak a háborúk. A második világháború azután ízelítőt adott a totális háború borzal­maiból Már nemcsak a kato­naság, vagyis a „hivatásos” hadseregek öldökléséből állt, hanem a „hátország”, — a városok, falvak — „tűzvonal- lá” alj ásított cselekményévé fajult. És sokkal többen és többet szenvedtek a békés polgárok, mint a frontok ka­tonái közül. És ha a háború­nak ezt a „fejlődését”, „karri­erjét” természetesnek tartjuk, akkor nem kisebb bűn a nyíl­lal, vagy a puskával viselt háború a tömegpusztító há­borúnál. Sőt ebbe a sorba be­le illesztve Hirosimát, „nyu­godt” lehet Downey lelkész és a vele együtt gondolkodók lelkiismerete. Downey és az Erős Vár azonban egy dolgot kifelej­tettek következtetésükből. Azt, hogy nem volt olyan osztatlan az atombomba be­vetésével kapcsolatban a vé­lemény. Most nem kívánunk Einsteinre és a többi tudósra hivatkozni, inkább a politiku­sokra. W. Churchill pl. a Der cikkhez zweite Weltkrieg-ben nagyon is óvatosan értékeli ki 1945. augusztus 6-nak a visszhang­ját. Mert Potsdamban, ahol a győztes hatalmak az európai béke mámoros torát ülték, hát- borzongva vették tudomásul a hírt. Sőt a levegőben ter­jengett és az agyakban fogal­mazódott már a gondolat, hogy ez „merénylet”, még hozzá megbocsáthatatlan me­rénylet az emberiség ellen. Nem véletlen, hogy akinek érzéke és képessége volt fel­fogni, mi ment végbe Hirosi­mánál, azonnal felsikoltott. És azok, akiknek még imára tudott kulcsolódni a kezük, gyötrődve, a megtépett lélek panaszával kérték a teremtő Istentől a bocsánatot. Nem- úgy, mint Downey lelkész. Az emberiség egyetemlege­sen érezte, hogy a pusztító démont valójában ekkor en­gedte ki a palackból és a bűn­nek olyan tébolyító tényével kell farkassze’met néznie, ami­lyennel még a történelmünk során nem volt dolgunk. De Downey lelkész még másért is ilyen cinikus. Az Egyesült Államok földjén száz év óta nem volt háború. (Eu­rópában ezalatt hat volt és milyen véres mindegyik!) Ha viselt is közben háborút Ame­rika, azt mindig másutt. A család tehát odahaza békén élhetett és dolgozhatott. Egy szóval sem állítjuk, hogy az USA nem hozott példás áldo­zatot a fasizmussal szembeni küzdelemben. De az agresszor elleni hadviselés során a mi városaink pusztultak el, a mi gyermekeink és anyáink hul­lottak és Hirosima semmisült meg. Washington, New York. Chikago vagy Milwaukee mindebből mit sem érzett. Milyen másként filozofálgat­na Downey, ha mindez fordít­va lett volna! De lelkiismeretét szeretnénk azzal is felrázni, hogy jelen­leg olyan készlet van a hiro­simai pusztító eszközökből felhalmozva, hogy az egész világot Budapesttel és Mil- waukee-vel együtt tizenkét­szer (igen, jól tetszett hallani: tizenkétszer!) lehetne elpusz­títani. A veterán tábori papnak naponként azért kellene hálát adni Istennek, hogy ez még nem következett be. És itt jegyezzük meg, hogy azért, mert nem a Downey- eken múlott, hanem a gond­viselő Istenen és azok lelkiis­meretén vagy felelősségén, akik ebben az ügyben dönte­nek. S azok becsületesebben gondolkodnak, mint Downey. S ezek mellé tudtak felsora­kozni az Egyházak Világtaná­csától kezdve a legkisebb egyházközségek hívei is. És ha Downey még nem tudná, a háború bűnével kapcsolatban, a teológia megtalálta a helyes utat. Nem magától, hanem Is­ten kegyelmes ítéletéből. És nemcsak a világ ún. keleti felén, de a nyugatin is egy­aránt. Downey cinizmusával együtt az „utolsó mohikánok” közé tartozik és mi csodálko­zunk azon, hogy az Erős Vár, megcsúfolva a 46. zsoltárt Downey mellé sorakozott fel. A PÄPA NEM BESZÉLT MINDEN EGYHÁZ NEVÉBEN Dr. Visser’t Hooft, az Egy­házak Világtanácsának fő­titkára október 26-án Arnold- shainban beszédet tartott a világkeresztyénséget nap­jainkban foglalkoztató fonto­sabb kérdésekről. Beszédének elég nagy részé­ben a római katolikus egy­házhoz való viszonyról szólt. Örömmel nyugtázta, hogy a zsinat „bizonyos szépséghibák­kal” ugyan, de állást foglalt végre a zsidókérdésben. A pápa amerikai útját bátor vállalkozásnak minősítette, de óvott attól a félreértéstől, mintha minden egyház nevé­ben beszélhetett volna a pápa az ENSZ plénuma előtt. Kü­lönösen is világossá vált ez — mondta Visser’t Hooft főtitkár —, amikor a születésszabályo­zásról beszélt a pápa. Az egész keresztyénség közös bi­zonyságtétele föltételezi a dia­lógust, a párbeszédet. Rómá­val azonban még igen kezdeti stádiumban van a párbeszéd. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a Szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőségi telefon: 342—423 Szerkesztőség: Bp. VIII.. Üllői út 24 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: Budapest. VIII. Puskin u. 12. Telefon 142—074 Csekkszámlasrám: 20412—VIII. Előfizetési ára egy évre: 60.— Ft Árusítia a Magyar Posta INDEX 25 211 65.10907/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest. Fv.: Bolgár L 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom