Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-10-17 / 42. szám
KP. BÉRM. BP. 72. VENDÉGEINK Hit által és Krisztus által Dr. J. L. Hromádka, a Keresztyén Békekonferencia elnöke D. Martin Niemöller, a hessen—nassaui egyház ny. elnöke Dr. Andrzej Wantula lengyel püspök D. Heinrich Vogel, berlini professzor Dr. Luther Márton: A Római levélről c. műve 450 éves Elöljáróban pár szót szólunk a Római levélről. A Római levél nem a konkrét római gyülekezet problémáival foglalkozik. Pál a levél megírása után több esztendő elteltével érkezett Rómába. A levél inkább elméleti jellegű és ez a mű előnyére válik. Ha az egyházban a hit és erkölcs ellaposodott, mindig e levélhez tértek vissza tanításért. Luther e levél alapján lesz reformátorrá! A levél központjában ugyanis a megigazulásról szóló boldog örömhír áll. rés könyvéről szóló rövid ismertetésünkre. A nagy reformátor 1515 őszén kezdte magyarázni a Római levelet wittenbergi tanítványai előtt. Ezek az előadások az evangélium örömhíre felismerésének és a nagy harc előtti csendes időszak gyümölcsei. Ez a mű egyben tudományos teljesítmény is a szó igazi értelmében. Luther ismeretei, de a reformáció keletkezése szempontjából is nagy jelentőséggel bír. És ez a munka évszázadokig ismeretlen maI MÁD KOZZUNK Mindenható Atyánk! Az ősz utolsó, gyümölcs-érlelő ragyogása is feléd vonja szívünket; mert hálát érzünk jóságodért, mely táplál és mindennel megajándékoz, de emlékeztet arra is, hogy Örök napunk és életünk el nem múló fénye Te vagy. Áldunk, hogy Krisztusban mindennel megajándékoztál amire életünkben szükségünk van, bűnbocsánatod békességével és örök reménységgel vettél körül. Jóságod felüdít, múló gondjaink fölé emel, mert tudjuk, hogy erőd mindenre elégséges nekünk. Köszönjük, hogy megmutatod az utat, amelyen járjunk, mert elhívtál, hogy Fiadhoz legyünk hasonlók, s ehhez erőt is adsz. Szeretnénk eggyé lenni vele emberszerctetben, megbocsátásban, türelemben, testvéri szolgálatban. Légy segítségünkre, hogy felöltözzük őt s legyünk jóságosak egymás iránt. Egyesítsd szerétéiben azokat, akik követni szeretnék őt és keresnek téged. Indítsd fel egyházadat, hogy minden ember iránt tevékeny szeretetben szolgáljon. Könyörgünk a békéért tusakodó, tanácskozó és érte imádkozó híveid együttlétéért. Áldd meg azt a konferenciát, amely a béke munkálására jött össze fővárosunkban, s ajándékozd meg résztvevőit azzal, hogy munkájuk erőteljes és eredményes legyen. Tudják megmutatni a keresztyén sze- retetet egymás iránt a megértésben és érezzék mindnyájan, hogy felelősek a világért, a fenyegetettekért, elhagyottakért és szegényekért. Segíts eloltani a háború tüzeit, és adj békességet minden népnek. Végezd el, aki kezedből táplálsz úgy, hogy semmi nélkül sem szűkölködünk, hogy mi is jóakaratod eszközeiül adjuk magunkat. Ámen A levél második részében radt. Először a századforduló különböző erkölcsi tanításokat idején ébredt új életre. Amiolvasunk. kor az elsárgult oldalak újra És most áttérünk Luther híbeszélni kezdtek, azt elsősorA KOT MARAD Ma is látom még ... Cuppog a föld már hajlott hátú vén nehéz az ásó, s ahol megáll átázott agyag a „varázsvessző” próbálja élét lassan hajlik meg mígnem a mélyből előtörnek a ujjai hegyén vízsugarak a föld felé, — s hisz már a lélek jelezve azt, hogy a kétkedők is forrást rejt a mély. és hisz a vak, Szólna s néma, csak mert szemet nyitó kék szeme ragyog szent tudomány s a leszúrt vessző a friss víz adás inti parancsát s áldott a kéz, a vén Sámánnak, mi vesszőt tart „e helyt ássatok!” és a ragyogás S hitet ébreszt a szemek tükrében szem. a mozdulat, öntudatlan is — s ássák a kutat. mély hálaadás. A vén tovább megy, át az időn is, de a kút — marad! így add szolgálnom nékem is Uram képmásaidat. Igéd, szent vessződ mögött tűnjek el s maradj Te — Magad! Jakus Imre Szlovákiai evangélikusok állami kitüntetése Csehszlovákia fölszabadulóház főtitkára és Dr. J. Michalsának a 20. évfordulóján két ko professzor, a Pozsonyi szlovákiai evangélikus vezető Evangélikus Teológiai Fakulszemélyiség is magas kitüntetás dékánja. A nálunk is jól tésben részesült. A Nemzetápíismert két evangélikus egytés Érdemrendje kitüntetést házi vezető magas állami kikapta Bartho László lelkész, a tüntetése örömmel tölt el benSzlovákiai Evangélikus Egynünket. ban Johannes Ficker profesz- szor fáradhatatlan kutató munkájának köszönhetjük, aki ismét megnyitotta előttünk az utat a reformáció forrásának területéhez. Hogyan fedezték fel ezt a művet? Ficker professzor úgy mondja el, hogy Melanchton „Loci communes” c. művében, amelynek kézirata Gothában van, idézi a Római levél egy ismeretlen magyarázatának részletét, amelynek szerzőjét nem tudták felismerni. A vatikáni könyvtárban találták meg később, Luther Márton többi kézirata között a levél magyarázatát, de nem Luther írásával, hanem valaki más által készített, gondos másolatban. Az irat eredetileg Fugger Ulrich birtokában lehetett, aki a .reformáció iratainak hűséges mecénása volt, és különösen Luther kéziratait gyűjtötte. Később a heidelber gi könyvtárba került ez é gyűjtemény, amelyet I. Miksa császár XV. Gergely pápának ajándékozott. Később Ficker professzor Luther eredeti kéziratát is megtalálta a berlini állami könyvtárban. Díszes, aranyozott kötésű a könyv, a szász választó fejedelem címerét viseli és latin nyelven tartalmazza az előadások szövegét, amely 123 oldalon keresztül csatlakozik a könyv elején levő latin nyelvű Római levél hez, sorai között és margóin szintén látható Luther eredeti kézírásos jegyzete. Csaknem 400 év telt el az előadások után, amikor Ficker profesz- szor kiadásában, nyomtatás ban is megjelent Luther latin nyelvű előadásainak szövege. A Római levél német fordítását Eduard Ellwein készítette, Luther elvei szerint, nem a szóhoz való szolgai ragaszkodással, de vigyázva, nehogy szükségtelenül eltávolodjék a pontos fordítástól. A fordító megjegyezte, hogy reméli miszerint munkája jó szolgálatot végez mindazok között, akik szeretik egyházukat és hozzáteszi, hogy semmi sem olyan fontos számunkra, mint követni azt az irányt, amelyet Luther mutatott! A további ismertetés he lyett, most egy rövid részletet közlünk a könyvből: 5, 2: „...a nap lenyugtával a napsugarak és a fényesség is eltűnnek. De, aki bölcs, nem értékeli a fényt annyira, hogy akár nélkülözni is tudná a napot, sőt a napot, fényt, világosságot egyszerre kívánja bírni. Tehát, hacsak a hit által, de nem egyúttal Jézus által közelednek Istenhez, akkor helyesen kifejezve, eltávolodnak tőle. Másodszor azok ellen fordul az apostol, akik magabiztosan közelednek Istenhez Jézus ne vében, de nem hit által, mintha bizony olyképpen is üdvözölhetnének Jézus által, hogy nekik semmi bizonyságát nem kellene felmutatniuk hitükről. Ezeknek túlságosan is nagy a hitük, vagyis, jobbanmondva: nincs is igazi hitük! Ezért mindkettőre szükség van: a hit által és Krisztus által!... Mindezek mellett csak haszontalan szolgáknak ismerjük magunkat és csak arra építhetünk, abban bízhatunk, hogy egyedül Krisztus által vagyunk érdemesek arra, hogy Isten elé járulhassunk. A hit minden munkálkodása arra irányul, hogy Krisztusban találjunk menedéket és oltalmat és ez az ő megigazítása!” Közli: Fülöp Dezső A KÉT PARANCSOLAT Szeresd az Urat és szeresd felebarátodat! Ez a keresztyén erkölcstan summája. Ezt kell Urunktól, Jézus Krisztustól megtanulnunk és eszerint kell élnünk. Aki nem tud fenntartás nélkül szeretni, annak hite merő képmutatás. A láthatatlan Istent látható gyermekeiben kell szeretni! Istenhez való viszonyunk próbaköve és mérővesszeje a felebarát iránti szeretet. Ezt Jézus Krisztustól kell megtanulnunk. Jézus Krisztus szeretete, amellyel bennünket szeretett, nemcsak szó, vagy puszta érzelem. Szeretetcnek áldozatos, világra szóló bizonysága a golgotái kereszt, amely- lyen meghalt értünk. Az Ő szeretete sugárzik abban a sze-_ retelben, amelyben a. tevékeny hit testvéri szolgálatnak . tekinti azt, amit a világ áldozatként emleget. A keresztyén ember felebarátjában, akit lát, szereti azt az Istent, akit nem lát. Azt az Istent, aki őt Jézus Krisztusban mindennél jobban szereti. A mai vasárnap szentigéit olvasva, vagy hallva, szemünkbe ötlik, és az alázatos- szívű ember számára egyre inkább nyilvánvalóvá lesz az, hogy a Jézus Krisztus adta nagy parancsolat és a Krisztus-kérdés, Isten és a felebarát szeretete és a keresztyén ember személyes viszonya Jézus Krisztushoz, szorosan ösz- szetartoznak, szervesen összefüggnek. Krisztusban hinni és a felebarátot szeretni, annak boldogulására áldozatot hozni, szolgálatot vállalni, nem két különböző dolog, hanem egy és ugyanaz. Mert, amikor egy ilyen helyzetben és problémával megkérdezték Jézust, akkor Ö a kérdésre nemcsak a közismert ószövetségi igével felelt, hanem keresztfáig tartó engedelmességével is megbizor nyitotta, hogy hogyan is kell tökéletesen e kettőt betölteni; szeretni az Atyát és szerétéiből szolgálni a felebarátnak. Tanulni senkinek sem szégyen. Isten igéjéből tanulni pedig nemcsak feladatunk, hanem hitünk elkötelező parancsa is, Isten kegyelme. És Ö arra akar bennünket megtanítani, hogy egyszerre kell sze- retetünkkel hozzá és embertársainkhoz fordulni. Ennek a kettős „arcú” keresztyén életfolytatásnak és helytállásnak az éltetője Ö maga, aki mindennél jobban és mindenkinél előbb szeretett bennünket. Az Ö Szentlelke legyen velünk, hogy be tudjuk tölteni parancsolatait. Varga Árpád r
