Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-01-31 / 5. szám
A tétlenség bűnös mulasztás volna AZ ELMÚLT HETEK POLITIKAI ESEMÉNYEI között kétségtelenül a legfontosabb volt a varsói szerződés államainak a kétnapos tanácskozása Varsóban. A világpolitikai eseményeket nyitott szemmel és éber értelemmel figyelő ember nemcsak természetesnek, hanem■ egyenesen szükségszerűnek és megnyugtatónak tartotta a varsói tanácskozást és a kiadott közleményben foglaltakat. Hiszen azóta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság fölfegyverkezése megkezdődött és a NATO-ban egyre nagyobb politikai, gazdasági és katonai tényezővé nőtte ki magát az Amerikai Egyesült Államok legfőbb támogatásával és a NATO- ban tömörült olyan népeknek és államoknak a politikai és világnézeti ébertelensége révén, amelyek pedig rengeteget szenvedtek a német fasiszta megszállás éveiben, újabb és újabb kísérleteket tesz Nyugat-Németország, hogy atomhoz jusson, hogy rátegye kezét azokra az atomfegyverekre, amelyeket éppen a NATO-hatalmak halmoztak föl Nyugat-Németországban. Az elmúlt hetekben két fontos célt tűzött ki maga elé a nyugatnémet „katonapolitika”, hogy végső célját, az atomfegyverek birtoklását elérje. Újból erőteljesen szorgalmazza a sokoldalú NATO-haderő megteremtésének a tervét, amely akár a nyugatnémet, akár az angol, akár az amerikai terv megfogalmazásában azt jelentené, hogy az atomfegyver birtokába jutnának Nyugat-Németországban éppen azok a politikai és katonai erők, amelyek a hitleri Nagy Birodalom térképét tétetik ki a vasúti kocsik folyosójára és amelyek nem is olyan régen fölelevenítették azt a hitleri „ábrándot” is, hogy hazánk nyugati megyéi egészen a Balatonig tartozzanak az egyesítendő nagy Németországhoz. Birodalmi ábrándokban élnek mindazok, akiket Hitlerék neveltek föl annak idején a maguk szervezeteiben. TALÁN MÉG VESZÉLYESEBB a nyugatnémeteknek az a terve, hogy atomakna-zárat létesítsenek keleti határaikon, — természetesen amerikai atomfejekkel, amiket le is lehet szerelni és másra fölhasználni. Örömmel kell nyugtáznunk, hogy a világ keresztyénéinek a lelkiismerete rendkívül éberen reagált a nyugatnémeteknek erre a tervére. Francia, német, lengyel, csehszlovák és holland egyházi személyek és szervezetek egymás után szólalnak meg és fejtik ki, hogy a bonni reváns- köröknek ez az. új terve emberi szempontból mennyire embertelen halált célzó, hiszen a végsőkig fokozza a nukleáris háború veszélyét, amely ma német kézben azt jelentené, hogy bármilyen mondvacsinált eset, technikai hiba vagy hamis jelentés alapján kitörhet a világon az atomháború. Nagyon fontos látnunk ennek a tervnek a politikai vonatkozásait is. Azt jelenti ugyanis, hogy nem csökken, hanem erősödik Európában a feszültség. Azt jelenti, hogy a hidegháború szelleme újból eluralkodik a szívekben és a politikában. Azt jelenti, hogy nem alakulhat ki Európában semmiféle atommentes övezet. Azt jelenti, hogy ne legyen leszerelés, ami pedig egyik döntő előfeltétele a német probléma megoldásának. Az atomaknazár ugyanis azt jelentené, hogy német újraegyesülésről többé nem lehet szó. Bűnös mulasztás volna ebben a helyzetben, ha éppen azok az erők, amelyek ma olyan döntően határozzák meg a béke biztosítása szempontjából a nemzetközi politika irányát, amelyek olyan következetesen harcoltak az elmúlt két évtizedben a világbéke fenntartásáért, — tehát a szocialista országok felelős vezetői, a varsói szerződés államai, hallgatnának és tétlenül szemlélnék a nyugatnémetek bűnös szándékait. Ök nem szavatolhatják, hogy Európa egyensúlya végképpen fölboruljon, hogy az európai kultúra végképpen megsemmisüljön, miután éppen a német hitierek annyi értékét megsemmisítették a második világháborúban. MI EVANGÉLIKUS KERESZTYÉNEK csak hálásak lehetünk a varsói szerződés államainak, vezető politikusainak, hogy a világ békéje mindennél többet ér nekik! És az eddig követett politika folytatására kérjük is őket. Viszont nekünk, magyarországi evangélikusoknak nagyon egyértelmű magatartást kell tanúsítanunk ebben a helyzetben — két évtizedes múltunkhoz méltóan! Hittel és meggyőződéssel, bátran és a hitnek nagy rizikójával kell hirdetnünk úton-útfélen, hogy mi azokkal tartunk, akiknek semmi sem drága, ha a békéről, a holnapról, az utódainkról van szó! Szószékeinken és biblia órákon, lelkészgyűléseken és presbiteri összejöveteleken, kereszteléskor és esketéskor, a temetőben és lelkipásztori beszélgetésekben, akadémiai előadásokon és az egyházi sajtóban arról kell most bizonyságot tennünk, hogy a magyarországi evangélikus keresztyénség hű marad Jézus Krisztushoz, aki megbékéltette egymással Istent és a világot, Istent és az embert és azt akarja, hogy mi ennek a „missziónak” a munkásai legyünk! Az elmúlt esztendőkben megint „olcsó” szóvá vált a „béke" kimondása sokaknak a szájában! Ügy gondolták, hogy ez divatos szó és nem kerül semmibe, ha kimondják. Most 1965-ben ne „divatozzunk”! Amikor nemzetközi fórumokon megszólalunk, akkor legyen azok mögött felelősség mindazért, ami érték és szép ebben az Európában, amelynek mi magyar nép és evangélikusok is megtermékenyítői és élvezői vagyunk. Foggal-körömmel harcoljunk a holnapért és imádkozzunk azokért, akik ennek a holnapnak a munkásai, akár az egyházban, akár azon kívül! Dr. Pálfy Miklós A Pásztor és a pásztorok telkes zavatási prédikációból a 23. zsoltár alapján EBBEN A ZSOLTÁRBAN arról van szó, hogy kicsoda, micsoda és milyen az Isten. Egy nagyon régi hivő ember hitén keresztül ismerteti meg maigát Istent. Kinyilatkoztatja, hogy ő kicsoda és milyen, nemcsak neki, hanem rajta keresztül nekünk is e mostani alkalommal. Isten mindig másokon keresztül nyilatkoztatja ki magát. Ezért róla csak hasonlatokban lehet beszélni. Itt a pásztorhoz hasonlítja magát, aminthogy Jézus is önmagát jó Pásztornak mondotta (János 10, 12). Mennyi mindenféle másnak is kinyilatkoztathatta volna magát! Többek között lehetett volna arról is szó, hogy Isten pap vagy lelkész. Nem különös, hogy Istenről sehol sincs úgy szó, hogy ő olyan, mint á papok? Jézus Krisztus kereszthalála után szó van ugyan arról, hogy ő az igazi, egyetlen főpap (Zsid. 7,24—28). Ö azonban sehol sem mondja magát papnak, vagy lelkésznek. Ezeket a vallási foglalkozásokat és fogalmakat a kinyilatkoztatás nem alkalmazza Istenre. Ellenben a pásztor foglalkozása igen megfelelőnek látszik arra, hogy vele kapcsolatban megtudjuk, kicsoda és milyen az Isten. A lelkészeket ez figyelmeztetheti arra, hogy nem Isten igazodik hozzájuk, hanem nekik kell Istent követniök, ahogy ez kötelessége minden keresztyénnek Efezus 5, 1. szerint, továbbá Máté 5,48 szerint is: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Ha értjük, miért mondja Isten magát pásztornak, akkor ebből rögtön nyilvánvaló az is, hogy mikor végzi helyesen szolgálatát a lelkész, s egyáltalán a keresztyén ember és az egyház. Mit tesz a pásztor? A PÁSZTOR törödík a NYÁJJAL és gondot visel rá. Elsősorban testi, föld' jólétét biztosítja, hogy ne szűkölködjön, ne nélkülözzön. „Az Ür az én Pásztorom, nem szűkölködöm ...” Tehát eledelről, italról gondoskodik. Nyáját csendes vizekhez terelgeti. Nem valami zavaros, tisztátalan vízhez, nem is háborgó tengerhez. Nem sivár, terméketlen pusztaságba viszi a 1 lársaÉlii erkölcs tanulmányDzása A Zürichi Egyetem Teológiai Fakultásán ój intézetet létesítették a társadalmi erkölcs kérdéseinek a tanulmányozására. Az új intézet olyan értelemben foglalkozik a társadalmi etika kérdéseivel, hogy milyen hatásai vannak a társadalmi rend alakulásának a gazdasági, politikai és kulturális életre. A teológiai hallgatókat akarja bevezetni ezeknek a problémáknak .a rejtelmeibe, de a lelkészek részére is tart tanfolyamokat. Ezekkel a kérdésekkel a mi Teológiai Akadémiánkon is foglalkoznak egyes professzorok és kívánatos volna, hogy kutatásaik eredményeit a lelkészt munkaközösségekben ismertessék. Születésnap Lambareneben Albert Schweitzer 90. születésnapját nemcsak Lambare- neban, hanem egész Gabun- ban megünnepelték. A nagy orvos, humanista és békeharcos legközelebbi munkatársai körében fogadta a világ minden részéről összegyülekezett vendégeit. Lambarene polgár- mestere ünnepélyes fogadást adott az ünnepelt és vendégei tiszteletére. A kórház 450 betege meg- hatottan köszönte meg az őserdő orvosának áldozatkész munkáját. A Német Demokratikus Köztársaság püspökei közös üdvözlő levelet küldtek Schweitzernek, amelyben arról biztosították, hogy „a legkisebb gyülekezetekben is imádkozni fognak érte és élete nagy művéért”. IMÁDKOZZUNK Rom. 13,8—10. Mindenség Ura, Istenünk. Köszönjük neked, hogy a nagy természet ismeretlen arca mögött Te rejtőzöl; az élet megértett. vagy csak sejtett titkai, félelmetes és gondoskodó jelenségei mélyén egyként Te vagy. A végtelen világok és a nem sejtett parányok Téged dicsérnek. A zűrzavar örvényei és a kialakult rend mögött imádlak Téged. Áldunk, hogy az ismeretlenségből kiléptél és Krisztus arcában fedted föl magad. Magasztalunk Érte, örök kijelentésedért. Te szeretet vagy, s világodat a szeretethez vezeted vissza. Arra hívsz, hogy életünk minden napján igazán tudjunk bízni ebben. Imádunk, szent irgalom, megváltó szeretet. Egészen rád bízzuk magunkat, s az élet, építés és szolgálat küzdelmeiben békességedbe rejtőzünk el. Indíts fel és taníts meg teljes szívvel bízni benned. Azért jelentél meg és hívtál el bennünket a Krisztusban, hogy világodba helyezz és elküldj teremtményeid felé, mint szereteted küldötteit. Formálj valód szerint, hogy Krisztusban szemlélvén lényedet, arcvonásai szerint mi is elváltozzunk. Köszönjük, hogy parancsod világos és érthető, hogy szereteted szava közel van mindenkihez. Érthetetlen törvények helyett ezen az úton kívánsz vezetni minket. Segíts el a tiszta, igazságos, fegyelmezett, másokra néző, eredményes és értelmes életre, amit szereteted parancsol nekünk. Köszönjük, hogy nem tétlenségre hívsz. Világodban sok feladat vár mindenkire. Otthonomban, munkahelyemen és a nagy világban annyi az elvégezni való, s ezt mind Te készítetted el. Sokat kell fejlődnöm és alakulnom, míg alkalmas eszközzé válhatok kezedben. Jobban kell megismernem a testvért, hogy segítségére tudjak lenni és jobban kell megismernem magamat, hogy el ne bizakodjam. Teremts újjá Megváltóm, hogy az Aty3 világában szeretetedet megismerjem, felöltözzem és törvényedet így töltsem be. Ámen. nyáját, hanem füves legelőkre, ahol nyugalmat biztosít neki. Az emberre átvitt vonatkozásban ez mindennapi kenyeret és békét jelent. Óvakodjunk attól, hogy az ételt, italt és a békét is lelki értelemben vegyük. Olyan lenne ez, mintha Isten is csak a mi lelki szükségleteinkről viselne gondot és nem adná meg nekünk a valóságos mindennapi kenyeret. Ha a lelkészek fontosnak tartják, hogy meglegyen nekik és: családinknak a mindennapi kenyerük és minden, amit ez jelent, akkor érezzen.ek felelősséget aziránt is, hogy másoknak is jusson abból, amit Isten gondviselő szeretete minden népnek és az egész emberiségnek évről-évre juttat. Krisztus Urunk óv attól, hogy aggodalmaskodjunk az étel, ital, ruházat miatt (Máté 6,25), de más az aggodalma.skodás és megint más a szeretetből fakadó felelősségérzet embertársaink boldogulása iránt. ISTEN PÁSZTORI SZERETET®. természetesen a lelkünkre is kiterjed. „Lelkemet megvidámítja ...” Isten nem úgy törődik a lelkűnkkel, hogy megszomorít, hogy keserűséget, fájdalmat okoz. Ö örvendező, boldog embereket akar. A bűnbánat is ezt a célt szolgálja s a bűnbocsánat is. Ezt az örömet Isten mindenekfö- lött azzál biztosítja, hogy az igazság útján ' vezet bennünket. Ez az igazság Ö maga. Ahol igazságot tapasztalunk, ott Ö jelen van.. Azt akarja, hogy a népek és az egyes emberek között is igazság legyen. Bűnös emberekből Krisztus érdeméért azért tesz igazakká bennünket, hogy mi minden vonatkozásban az igazságot szeressük s annak megvalósulásáért küzdjünk. Nem lehet hazugság az, amit mi szeretünk, hirdetünk. Mese és mítosz sem lehet, a legkevésbbé babona és bálványozás, óh, a vallásban sok mindenféle tévelygés fordul elő. Sok ember vallásossága nem is áll másból. A jó pásztor azon fáradozik, hogy a reábízottak az igazságot szeressék, terjesszék és válósítsák meg. A reformációhoz híveknek kell lennünk. Nem annyira az egyházat kell reformálni, mint inkább az ember vallásosságát. Minél több az igazság a vallásosságunkban, annál tisztább és mélyebb az örömünk. HA EZEKET MEGSZÍVLELJÜK, akkor világossá válik előttünk az is, hogy mi pozitíve viszonyulunk mindahhoz, ami ebben a mi hazánkban és az emberiség mai történetében az emberek javát szolgálja. Küzdünk és fáradozunk azért, hogy a gondviselő szeretetben követői legyünk Istenünknek és Megváltónknak. Ennek a küzdelemnek soha nem lehet vége ezen a földön. Az is lehetséges, hogy a halál árnyékának völgyében kell járnunk. Van ezen a világon halál, gonoszság, szenvedés is. Előbb-utóbb egyenként, külön-külön mindnyájan találkozunk velük. Isten itt is Pásztorunk marad. Ad bátorságot, hogy szemébe nézzünk emberi létünk árnyoldalainak is. Mennyei Pásztorunk ezekben a veszedelmekben is velünk marad. Az igazság ösvényén vezet a bűn és halál fenyegetései között is. Míg kegyelméből végül az örökkévalóság csöndes vizeihez jutunk. Jósága és kegyelme követnek életünk minden napján. örökké tartó az Ö pásztori szeretete és kegyelme. dr. Vető Lajos Szeressétek egymást! Jézus Krisztus a teremtett világ Ura. Benne lakozik az istenség teljessége. Előbb volt mindennél és általa van minden. Hatalma van övéi megőrzésére, ahogyan ezt tanítr ványai ismételten megtapasztalták. De Jézusnak ez az isteni hatalma ma is megvan és ezt rajtunk, családunkon és embertársainkon is meg akarja bizonyítani. Hogyan történik ez? Isten az Ótestámentomban jelentette meg övéinek az akaratát. Jézus egy parancsolatban foglalta össze tanítványainak az egész törvényt: Szeresd felebarátodat, mint magadat! A Biblia szerint ez az első és legnagyobb parancsolat, Jakab apóstól szerint pedig a királyi törvény, mert a parancsolatoknak ez a summája, a feje. Azért mondhatta ezt Jézus, mert Ő maga az isteni szeretetnek a summája és a szeretet hatalmának a hordozója. Hatalma szeretetében rejlik. Szeretetével ment meg úgy, hogy megbocsátja bűneinket és új emberként a szolgálatba állít bennünket. Ezért összegezhető a keresztyén erkölcsi feladatok minden kérdése a szeretet parancsolatában: Szeretni Istent mindennél jobban és embertársainkat, mint saját magunkat! A sze- retetet illetően mindig adósok vagyunk. Ezt az adósságunkat soha nem tudjuk letörleszteni! Az igazi szeretet ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy nem törünk a másik ember életére, hogy nem gázolunk bele a becsületébe, hogy nem csábítjuk hűtlenségre, hogy nem ölünk, hogy nem keverjük adósságba és nem kívánjuk el tőle az övét! Az igazán szerető ember, a Krisztus nagy parancsolatában járó ember, ennél sokkal többre vállalkozik: minden erejével és tudásával csak jót akar a másiknak. Testvérnek tekint minden embert és azon fáradozik, hogy a világon minden nép szeresse egymást, szokásra, világnézetre, fajra való tekintet nélkül. Nem is az egyes parancsolatokkal van baja az embernek, hanem a megromlott életével, a bűnnel, amely mindig megerőtleníti szeretetünket. Külön utakon jár a hitünk is, meg a szeretetünk is és azt hisz- szük, hogy igazi keresztyének vagyunk. Pedig úgy kell hinnünk Krisztusban, hogy az a kapcsolat szeretetet teremjen a magunk életében és azon keresztül a másik emberében is. Ezért summája mindennel: a szeretet, ezért vagyunk ml Krisztus tanúi, aki előbb szeretett minket és adta életé: váltságul sokakért, miértünk is. Solymár János
