Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-01-17 / 3. szám

Egyetemes imahét Január 18—25. Ötödik nap. Január 22. Péntek. Bibliaolvasás: Ésaiás 35,5—10; I. János 2,7—11. NAPI IGE: „Aki azt mondja, hogy a világosságban van és gyűlöli az ő atyafiát, az még mindig a sötétségben van,” (I. János 2,9). Az apostol ebben az igében felváltva szól a gyermekek­hez, az atyákhoz és az ifjakhoz. Elmondja, hogy Krisztus és az általa elérkezett Isten országa mindegyikőjüknek mit jelent: bűnbocsánatot, közösséget az Istennel és győzelmet a bűn felett. A 9. és 10. versekben mutat rá az Istennel való közösség hiteles jelére: „Aki azt mondja, hogy a vilá­gosságban van és gyűlöli az ő atyafiát, az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ö atyafiát, a világosságban marad.” Ebből az igéből megérthetjük, hogy Krisztus nem­csak néhány választottért jött, hanem minden emberért. Ezek az emberek tehát nekünk atyánkfiái, tekintet nélkü1 korra, nemzetségre és fajra. Az egyház ennek az igazságnak szószólója kell legyen ebben a világban. Szereteiünket nem szűkíthetjük le a magunk felekezetére, vagy csak a keresz­tyénekre, hanem ki kell terjesztenünk személyválogatás nél­kül minden emberre. Mindent el kell követnünk azért, hogy a Krisztus egyháza minden nép és faj iránt tettekre ser­kentő felelősséget hordozzon, a világosságban járás tanú- bizonyságaként. Imádság: Adjunk hálát azért, hogy Isten mindnyájunk Atyja és Őbenne Krisztus által minden ember testvérünk. Könyörögjünk azért, hogy az egyházak ebben a világban Lélek szerint járjanak, és isten szeretete mellett növeked­jenek a minden ember iránti szeretetben. Könyörögjünk a fajüldözés miatt szenvedőkért és a faji megkülönböztetés megszüntetéséért, és így a felebaráti szeretet következetes megvalósításáért. Hatodik nap. Január 23. Szombat Bibliaolvasás: Ésaiás 25,6—8; Kolossá 3,8—17. NAPI IGÉ: „Az Istennek békessége uralkodjék a ti szive­tekben, ■ amelyre el is hivattatok egy testben” (Kolossé 3,15). Az új ember felöltözése még nem a végállomás, hanem elindulás, újrakezdés. Bizonyságát kell adnunk annak, hogy bennünk a Krisztus lelke által élelrehívott új ember él. Ez pedig nem történhet meg mdslcéppen, mint hogy komolyan vesszük az apostol intelmét és felöltözzük a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget és hosszútű­rést, — elszenvedjük egymást és megbocsátunk kölcsönösen egymásnak... mindenek fölébe pedig felöltözzük a szerete- tét, mint amely a tökéletességnek kötele. így valóban Isten­nek békessége uralkodik majd a szívünkön, Uralkodik, tehát nem mellesleg lesz jelen. Ez lesz a fő jellemzője szavaink­nak, cselekedeteinknek. De nemcsak egyénileg, hanem kö­zösségileg is; a gyülekezetben, az egyházban. Isten azt akar­ja, hogy a békesség uralkodjék az élet minden területén. A Krisztus egyházát ez a békesség kell, hogy jellemezze és az egyháznak a békességszerzés szolgálatában kell fáradoznia. Az atomkorszakban az egyház felelőssége e tekintetben kü­lönösképpen megnövekedett. Az egyházak együttes szolgá- láta az is, hogy harcoljanak a leszerelés megvalósulásának előrehaladásáért. Vájjon a népek mennyit láthatnak az egész egyház békéért való erőfeszítéseinek gyümölcseiből? Hat­hatósan szolgálja egységünk javát, az, ha együtt és így di­csérhetjük a Krisztust, és így adunk hálát az Atyának. Imádság: Adjunk hálát azért, hogy Krisztus az Ö testét, az egyházat békességre hívta el. Könyörögjünk azért, hogy isten békessége uralkodjék az Ö egyházán. Ez a békesség Indítson béhességszerzésre mindnyájunkat, egymás, minden ember, minden nép iránt. Imádkozzunk a Keresztyén Béke­konferencia munkájáért. Hetedik nap. Január 24. Vasárnap Bibliaolvasás: Ésaiás 12; Jelenések 8,11'—13. NAPI IGE: „És felírom őreá az én Istenemnek nevét” (Jel 3,12). Az ige szerint Krisztus „új nevet” ad az ö bármely he­lyén élő egyházának. Éz azt jelenti, hogy teljesen birtoká­ba veszi azt, mint annak Ura. Vájjon a nevek és ágazatok sokfájiasága az egyházban nem arra utal-e, hogy a keresz- tyénség nagymértékben a mága dkaratá szerint és engedet­lenségben él? Krisztus felhívja a filadelfiai gyülekezetei, hogy tartsa meg az Ö igéjét. így hív fel bennünket, hogy Őhozzá tartozzunk: bennünk éljen és életünkön át hasson ebben a világban az 6 élő igéje. Növekedjünk a szentség­ben, azaz abban, hogy egyházunk élete valóban az ö ren­delkezésére álljon, mint szeretete megnyilatkozásának esz­köze. Csak így Válik alkalmassá a ma még széttöredezett­ségben élő egyház arra, hogy közös engedelmességben tölt­se be Urától kapott küldetését: hogy kiábrázolódjék rajta a Krisztus. Imádság: Adjunk hálát azért, hogy Jézus Krisztus nevét méltatlanságunk ellenére is hordozhatjuk e világban. Vall­juk meg bűnbánattal, hogy Jézus Krisztus nevére bűneink­kel sokszor hoztunk szégyent. Könyörögjünk az egyházak együttes és érvényes bizonyságtételéért, — azért, hogy ez a bizonyságtétel ne csak szóval történjék, hanem az embe­reket és népeket megsegítő cselekedetekkel is. Nyolcadik nap. Január 25. Hétfő Bibliaolvasás: Zsoltárok 96, 1—4; Jelenések 5,6—14. NAPI IGE: „Énekeljetek az Urnák új éneket, énekelj az Urnák te egész föld!” (Zsolt 96,1). Az ige arra hív fel, hogy „új éneket énekeljetek”, — újat, mert Isten maga is megújítja az ö munkáját közöttünk és minden reggel megújul rajiunk az ö nagy irgalmassága. En­nek bizonysága Isten gondviselő és megőrző szereletének minden megnyilatkozása. Egyéni és családi életünkben, né­pünk és az emberiség életében megmutatkozó áldásai. Eli­tünk szerint Ö munkálja a kiengeszielődésre és a megér­tésre váló törekvést a népek között, ö nyit utat arra, hogy a népek megértsék egymást, továbbá árrá, hogy a népek megtalálják a felemelkedés útját, ö helyezi szívükre a tár­sadalom életének megannyi megoldásra váró kérdését. Mindezekért úgy tudunk-e „új éneket” mondani, hogy ab­ból nyilvánvalóvá legyen isten dicsősége. Imádság: Adjunk hálát Istennek a világban való dicső­séges munkálkodásért, — azért, hogy az Ő dicsőségének szol­gálatára mindig újra felhasználja az Ö egyházát. Könyörög­jünk az egész világ békéjéért, a kormányok és nemzetközi szervezetek munkásságáért, hogy a Jézus Krisztus által meg­szerzett békesség váljon úrrá minden faji és nemzeti konflik­tus felett, — az igazságosság érvényesüléséért, az elnyomott népek felszabadulásáért, az éhezők megelégíttetéscért, — va­lamint azért, hogy az egyház bizonyságtétele minden nép életében úgy szolgálja Isten disőségét, hogy az egyben az ember számára valóságos áldást jelentsen. Újabb tiltakozások a nyugatnémet atomhatárzár ellen Csehszlovák tiltakozás Egyre nagyobb tiltakozó hul­lámokat ver Csehszlovákiában is a Német Szövetségi Köztár­saságnak az a „Trettner-terve”, hogy atomaknákkal zárja le határait a Német Demokra­tikus Köztársaság és Csehszlo­vákia felé. A csehszlovák nép­párt főtitkára. J. Gérnrot, par­lamenti képviselő nyilatkozott legutóbb ebben a kérdésben. Megállapította, hogy ez a terv nemcsak Nyugat-Németország Szomszédai, hanem a saját né­pe ellett Is ihányul — az atom­fegyverek természetének meg­felelően! Nyugat-Németország lelep­lezte magát a saját polgárai előtt! A német egyesülést vég­eredményben a német nép megsemmisítésével tudja csak elképzelni. Ügy gondoljuk, hogy ez a tény sok nyugatné­met hazafinak kinyitja a sze­mét annak a meglátására, hogy a német vezetők „ön­gyilkos" politikájában meny­nyi változás történt a második Világháború befejezése óta!? Belga hang A Német Szövetségi Köztár­saságnak ez a terve szoros kapcsolatban van a nyugatné­met revansista politikával, amelynek vasúti kocsijaiban ma is a „Hitleri Birodalom” határait tünteti föl a térkép! Ügy látszik, a belgák is kez­denek egy kicsit kijózanodni, mert pl. Spaak belga külügy­miniszter a „Foreign Affairs” c. amerikai folyóiratbari — óvatos fogalmazásban ugyan —, de újból szót emelt a bon­ni kormány revansista politi­kája ellen. „A francia nacio­nalizmust sajnálatosnak tar­tóm —- mondja —, de a Nyu- gat-Németországban uralkodó nacionalizmus, amely az egyet­len európai ország, amelynek tnég hatáfkövetelése! vannak, egyenesen veszélyes.” Ugyanakkor Krone minisz­ter, a „Szövetségi Védelmi Ta­nács” elnöke minden lészere­lési javaslatot elutasít és azoh sopánkodik, hogy egyes szö­vetségesek elképzeléseibe „új­ból belopóztak” a területileg korlátozott leszerelést ellenőr­ző bizottságok felállításának áz elképzelései. Szeretnénk emlékeztetni ar­ra. hogy a hitleri Németország­nak hogyan nőtt meg napról napra az étvágya és hogyan tekintette német kultúrterület- nek Magyarországot egészen a Dunáig! A mi mai határaink a Német demokratikus Köztársa­ság nyugati határai és Cseh­szlovákia nyugati határai! Ami ott történik, az velünk történik! Francia vélemény Nagyon egyetértünk Jean- Maurice Hermann-nak, a Nemzetközi Üjságírószervezet elnökének a megállapításával: „Az a véleményem, hogy ez a terv' nemcsak provokáció, hanem valóban őrültség. Hi­szen, ha ez megvalósulna, ak­kor a legveszélyesebb revans és revizionista katonaságnak adnánk meg Nyugat-Német- órszágban azt a lehetőséget, hogy bármilyen ártalmatlan határincidenset atomháború­vá tegyen. A bonni kormány megkapná ilyen formában an- hak a «■multilaterális« vagy «többn em zet ű « atlanti atom­hatalom fölött a hatalmat, amit — mint ismeretes — az Egyesült Államok föl akar ál­lítani Európában.” Az egész vi­lág demokratáinak föl kell lép- niök, hogy ez a szörnyű terv soha ne valósulhasson meg. Egyházi vélemény Egyházi személyek egymás után nyilatkoznak ebben a kér­désben. A Rajnai Tartományi Evangélikus Egyház püspöke, Dr. J. Beckmann, igazat ád Niemöllemek, hogy a bonni politika rendkívül veszélye^ kurzust választott. Szerinte na­gyon kevesen veszik komolyan Nyugat-Németországban a de­mokráciát. Dr. Rasker holland teológiai professzor, dr. Novák, a cseh­szlovákiai ortodox egyház tit­kára és Kurt Essen duisburgi (nyugatnémet) evangélikus lel­kész egyértelműen utalnak ar­ra, hogy a bonni terv egyenlő Németország öngyilkosságával. A nyilatkozatok között azonban hiába keressük a Német- országi Evangélikus Egyház és az Egyesült Lutheránus Egy­ház álláspontját! Reméljük, hogy — ha nagysokára is! —, de ők is megszólalnak! Dr. Pálfy Miklós • —— ii— ii ————- i ............ i Ni emöller nem hátrál meg! Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy Niemöller Márton, a Hessén-NaSsau-i Tartományi Egyház elnöké, milyen heves támadást indí­tott a nyugat-német pártok szándékai, célkitűzései, elgon­dolásai, a választási manőve­rek, a kormánypárt külpoliti­kai célkitűzései ellen és fel­szólította Nyugat-Németország pártjait, hogy fogjanak hozzá egy szavahihető és becsületes békepolitika kidolgozásához. Elsőnek régi politikai „ellen­sége”, Strauss, volt hadügymi­niszter, a Keresztyén Szocia­lista Párt vezetője támadta meg Niemöllert. ami várható volt. Strauss soha nem tudja megbocsátani Niemöllemek, hogy megbuktatásában „en­nek az evangélikus egyházi elnöknek Is volt némi szere­pe”! Niemöller keményen szem­beszállt most is Straüss-al. „Ha Strauss úr dicsérne en­gem. kétségbe kellene esnem. Amíg azonban támad engem, tudom, hogy helyes álláspon­tot foglaltam el.” A nyugat-német politikai élet ziláltságát és Niemöller meg­állapításainak a helyességét igazolja többek között a nyu­gatnémet Szociáldemokrata Párt elnökének. Wehnernek, az a megállapítása, hogy a Hitlerrel szemben élethalál­harcot folytató Niemöller „po­litikai senkivé” lett. Közben megállapítja Wehner, hogy sajnos, sok jóakaratú ember hisz Nyugaton ' Niemöllemek. — Mi úgy tudjuk, hogy sok­kal több hitele Van ma Nyu­gat-Németországban annak a Niemöller Mártonnak, aki Hit­ler „személyes foglya” volt, aki a „Nécnet szövetségi Köz­társaság” megszületését „vég­zetesnek” minősítette, mint annak a Szociáldemokrata Pártnak, amely nem. képes hi­telképes embert állítani a párt élére, amelyben Wehner nem egyéniség, W. Brandt túlságo­san „romantikus” életű és ne­vű (nem is ez volt a neve eredetileg!) ember. Újra munkában Dr. Martin Luther King, az elmúlt esztendőben Nobel-bé- kedíjjal kitüntetett amerikai néger békedíjas lelkész, be­jelentette, hogy újabb moz­galmat indít a színesbőrű ame­rikai állampolgárok egyenjo­gúságának a kivíváséra Ala­bama államában. Először kér­vényt nyújt be Wallace kor­mányzóhoz, hogy adja meg a négereknek a választói jogot Alabama államában. Ha en­nék a kérvénynek nem lesz foganatja, akkor a kongresz- szushoz fordul és fölhívja a színesbőrűeket, hogy rendez­zenek tüntetésekét az utcákon. Dr. Kingnek az életéről és célkitűzéseiről egyébként több előadást tartott a Német De­mokratikus Köztársaságban Günter Wirth újságíró. Az életrajzi adatok között meg­említette, hogy a keresztyén indítások mellett Hegel és Marx, de más filozófusok mű­vei is érlelték Dr. Kingben azt az ember, aki végül is az amerikai négerek legfőbb szószólója lett. Legfontosabb politikai eszközének a passzív ellenállást tartja, amit Ghán­áitól leseit el. Jól fölvértezve indult el ez az amerikai né­ger lelkész politikai pályafu­tásának az útján és érkezett él 1963-ban — fegyvertelen bojkottokon, á négergyűlölők sorozatos merényletei után — a Washingtonba indított me­netig. Közben fölismerte azt is, hogy harcában a vele együtt­gondolkodó fehérekkel is szö­vetkeznie kell a cél érdeké­ben. Viszont a túlzókat min­dig keményen elítélte és nem vállalt velük közösséget, még annak árán sem, hogy elég sok színesbőrű hátat fordított neki emiatt. K'inget ugyanis nemcsak a négerek egyenjo­gúsításának a kivívása ösz­tönzi ma már a munkára, ha­nem vele szoros összefüggés­ben a béke biztosítása az egész emberiség javára. Ennek a néger lelkésznek minden egyes igehirdetése is azt a célt szolgálja, hogy a szószék alatt ülő gyülekezetét politikai és társadalmi kérdé­sekről is tájékoztassa, aho­gyan ezt K. Barth is megtette élete legfényesebb napjaiban. 1965. szeptember 14: A Vatikáni Zsinat 4. ülésszaka Tisiserant bíboros-dékán el­nökletével 1964. december 30- án tartottak ülést Rómában a zsinati vezető szervek, hogy ta­nácskozzanak a Vatikáni Zsi­nat legközelebbi ülésszakának az időpontjáról, időtartamáról és napirendjéről. Két cikkelyt kell még a zsinatinak újra fo­galmaznia, illetve megtárgyal­nia: A vallásszabadság kérdé­séről szólót, „Az egyház a mo­dern világban” címűt. „Az egy­ház missziói aktivitásáról” szó­lót, valamint ezt a cikkelyt: „A papok élete és szolgálata”. Ezen kívül őt javaslatot kell még a legközelebbi zsinati ülésszaknak megtárgyalnia: 1. A püspökök pásztori szolgá­lata az egyházban; 2. Az egy­ház (katolikus) magatartása a nemkeresztény egyházakkal szemben; 3. A szerzetesi élet­forma korszerűsítése; 4. A pa­pok kiképzése; 5. A keresz­tyén nevelés. Legújabb jelentések szerint a második vatikáni zsinat ne­gyedik és egyben utolsó ülés­szakát, szeptember 14-én kez­dik el. Masada sziklaerődje napvilágon A Holt-tenger mellett fekvő Masada nevű, kétezer eszten­dős sziklaerődépítmény ásatási és helyreállítási munkálatai oly mértékben előrehaladtak, hogy előreláthatólag legké­sőbb egy év múlva megnyit­hatják a történelmi építményt a nyilvánosság előtt. A hatal­mas telepet eredeti alakjában lehet majd látni. Az erődít­ményt Krisztus születése előtt 150 évvel építették. Két évszá­zaddal később, Jeruzsálem feldúlása után ez az erőd volt a zsidó nép utolsó menedéke a rómaiak elől. Krisztus után 73. év április 15-én esett el. Előzőleg összes lakója, 967 iz- ráeli férfi, nő és gyermek kö­zös öngyilkosságot követett el. Az ásatási munkák idején már sok ezren keresték fel távoli vidékekről a történelmi helyet. János 2, 1—11 A J E LE K Aki először vesz észre ősz hajszálat fésülködés közben, jelet talál — a múló idő, vagy a gond jelét. Aki először érez nyomást a szíve táján, az je­let érez — a fáradtság, vagy talán a betegség jelét. Aki té­li nappalon kinéz az ablakon és felfigyel a hirtelen leszálló sűrű homályra, jelet észlel — közeli hóhullás jelét. így le­hetne folytatni... Mindennek van jele. Az élet­nek is, a halálnak is, a neves tésnek is, a bosszankodásnak is, a szeretetnek is, a felejtés­nek is, a megbocsátásnak is, a haragtartásnak is. Csak nem mindig érezzük és értjük, sót olykor félreértjük, félrema­gyarázzuk, sőt elnézünk mel­lette. Nagy kár, mert sok min­den rosszat lehetne elkerülni. Különösen akkor, amikor az ember a jeleket szándékosan nem akarja tudomásul venni. Legtöbb jele Istennek van. Nem véletlenszerű, hanem tudatos jelei vannak. Akara­tának és előrelátásának előjel­zései, hol ítélete, hol kegyel-* me jegyében, hol pedig azért, hogy dicsősége az emberek kö­zött is növekedjék. Ügy, mint a kállai esküvőn. Abban nem az a lényeges, hogy a vizet Jézus Krisztus borrá változ­tatta — megtehette volna azt is, hogy a bor legyen vízzé —, hanem az, hogy hatalma volt olyanra, amire az embernek nincsen hatalma. Jel volt az, amelyet Jézus akkor önmagá­ról adott és küldetéséről és az a jel, az a csoda öröm volt az emberek számára* abban az adott helyzetben. Isten mindig úgy akar jelt adni, hogy abból megszülessék a mi örömünk, a lélek öröme, az „Űrban való öröm”. Isten legnagyobb jele az —■ Ige. A jel mindig jellemző arra, aki adja. Az Ige Istent mutatja be. Öt, aki — szeretett. Isten igei jele, de minden más jele is, szeretetének a jele. Amikor Jézus véghezvitte * kánai csodát, akkor egyszerre előtérbe lépett. A legtöbben* amikor megtudták, hogy mi történt és kinek köszönhették azt, bizonyára kíváncsian is, de jóleső érzéssel is, körülvet­ték Öt. Ezzel bizonyos közös­ség formálódott ki közöttük. Isten azért adja jeleit, hogy közösséget teremtsen az ég és a föld között, sőt az ember és az ember között. Ez a — gyü­lekezet. Istennek van legtöbb jele. De van úgy, hogy az ember elégedetlensége nagyobb, mint Istennek minden jele. Volt úgy, hogy a „zsidók” megkér­dezték tőle: ..Micsoda jelt mu­tatsz nekünk?” íJn. 3.18). Nem volt elég se Jézus személye, se Jézus szava, se Jézus cso­dája,. így Szeretne az ember Isten jeleiben válogatni, Istent más szavakra és más cseleke­detekre kényszeríteni. Ez a hi­tetlenség jele. Az Isten jeleit figyelő em­ber válasza a jelekre — a hit. Isten minden jele a hitben ta­lál megértésre és elfogadásra. Ez önmagában is csoda, Aa ■öröm és a szeretet és a közös­ség csodája. Várady Lajos WARTBÜRGI KÖ D. Mitzenhevm püspök aján­dékaként Wartburgból szár­mazó alapkőre épül, a nyugat­németországi RadeVormwald evangélikus gyülekezeti háza. A püspök ezt az ajándékot szimbolikus jelnek szánja az NDK és az NSZK evangélikus egyházai egységének kifejezé­sére. A 1 I f

Next

/
Oldalképek
Tartalom