Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-12-19 / 51. szám
KP. BÉRM. BP. 71 Az Ö parancsolatai nem nehezek Egy tervező és alkotó gyülekezet Ha azt próbáljuk tisztázni, hogy egyházi és vallási szempontból mi a legfőbb probléma, úgy látszik, akkor ezt abba az egy idegen szóba foglalhatjuk, hogy szekularizáció, vagyis elvilágiasodás. Más oldalról ugyanezt a jelenséget érzékelteti egy másik közkeletű megállapítás, az, hogy az emberiség nagykorúvá lett, szemben korábbi kiskorúsági állapotával. Azonban az a kérdés, hogy vajon csakugyan ez-e a legfőbb probléma, amellyel a mai embernek, a keresztyén embernek is szembe kell néznie és meg kell birkóznia? Tény az, hogy akár Keleten, akár Nyugaton az ún. keresztyének már csak egészen kis százalékban, olykor pedig csak ezrelékekben kifejezhető arányban vesznek részt úgy-ahogy az egyházi életben. Egyes katolikus többségű fejlett államokban, mint pl. Franciaországban is ez a helyzet. Ami Rómát a II. Vatilcáni Zsinat összehívására s bizonyos reformok keresztülvitelére indította, az elsősorban a fokozódó elvilágiasodás, Vetítsük vissza a problémát az apostoli korba! Kiderül, hogy az apostolok nem voltak a mai fogalmak Szerint művelt emberek, és mégis jók voltak apostoloknak! Fel kell vetnünk a kérdést, vajon egyáltalán indokolt-e a kiskorú és a nagykorúvá lett ember közt a különbségtétel? Indokolt-e éppen egyházi szempontból? A hit szempontjából? Nem úgy van-e, hogy valami más a legfontosabb kérdés, amellyel foglalkoznunk kellene? Ami az evangéliumokban s egyáltalán a Szentírásban fontos, azt minden időben könnyen meg lehetett érteni különleges filozófiai és tudományos képzettség nélkül is. Például ezt, hogy: Szeresd az Istent és szeresd embertársadat. Ezt nem nehéz az élet különböző vonatkozásaira alkalmazni. Éppúgy, mint azt is, hogy: Ne ölj, vagy: Ne lopj, vagy: Ne hazudj! Mindezt legfeljebb megvalósítani nehéz, ami különösen az emberszeretet vonalán érthető és világos. Nem nehéz megérteni, hogy a közösségben, á népek és államok egymásközti viszonylatában is ezt a parancsot, a szeretet isteni parancsát kell követni és megvalósítani. Ez indít bennünket arra is, hogy a béke előmozdításában s egyáltalán az emberiség javának előmozdításában résztvegyünk. Valóban úgy van, hogy az 0 parancsolatai nem nehezek, — ahogyan I. Ján. , 3-ban olvassuk. ELLENBEN baj van akkor, ha azt, ami világos a Szentírásban, azt nem mondjuk ki, nem hirdetjük és nem valljuk meg világosan. így keletkezett az említett probléma is. Erről van szó. Ez a főbaj. S ezért szükséges ma is a reformáció, a megújulás, a visszatérés és az evangélium világosságához és tisztaságához. Részlet dr. Vető Lajos püspök kerületi közgyűlési jelentéséből cÁ küszöböli Advent utolsó vasárnapja a nagy hét, Karácsony hetének kezdete. Ezen a vasárnapon már szent Karácsony ünnepének küszöbén állunk. Felcsendül az utolsó ádventi vasárnap üzenete. Az Űr közel. Mit jelent, mit ad számunkra és mire kötelez szent Karácsony ünnepének közeledte? Ad számunkra sok örömet és szelídlelkűséget. Karácsony hete a nagy tervezgetések, készülődések, sürgésforgás ideje. Sokszor a külső dolgok el is homályosítják a belső tartalmat. Jézus születésének igazi ünneplését. De vajon bűn-e ez? Nem szent Karácsony ünnepének, Isten emberek számára adott legnagyobb ajándékának elköte- lezése-e az, hogy e napokban mindenki örömöt akar a másik embernek szerezni? Isten nékünk adta az ő egyszülött Fiát. méltán örvendezünk ezen. És ez az öröm szétárad az emberi szívekben, életeken. Ami jóság, szeretet van az emberekben, az mind ki akar áradni, hogy megnyilvánuljon, melegítsen, örömöt szerezzen. Bátran csak előre Karácsony felé! örömszerzésre mások felé! Karácsony közelségének másik adománya a szelídlelkűség. Ezekben a napokban szabad fokozottabban egymásra gondolni. Nemcsak a betegekre, nemcsak az öregekre, nemcsak a gyermekekre. Hanem a sokszor munkájuk miatt alig találkozó élettársaknak egymásra, az alig találkozó szülőknek gyermekeikre és gyermekeknek szüleikre. Családoknak, barátoknak egymásra. Járjunk ez előttünk levő hét napjaiban egymásra nézve, szelíd- lelkűségben! Karácsony közelsége kötelez is. Épp ez ünnep, az örömszerzés, az egymásra gondolás mutatja meg azt is, hogy sok minden nincs úgy, ahogy szeretnénk. És ebben nemcsak mások hibásak, sokszor mi magunk is. Tárjuk fel e napokban kéréseinket és kívánságainkat Is.ten előtt és legyen bennünk bizodalcm Atyánk iránt, ő megáldja jóakaratú fáradozásainkat, örömöt szerez igyekezetünk nyomán és széppé teszi ünneplésünket. Végül kötelez minket Karácsony közelsége a békességért való imádkozásra. Karácsony a békesség ünnepe. E napon hangzott fel az angyali szózat: Dicsőség a magasságban Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Imádkozó lélekkel készüljünk szent Karácsony ünnepére, hogy legyen szívünkben, otthonainkban és mindenütt a világon béke Adja Isten, hogy előkészületeinkben az örömszerző, egymásra tekintő szelídlelkűség vezessen, bizodalmas imádság segítsen, hogy békés, boldog Karácsonyunk legyen nékünk és e földön minden embernek! Fábry István A dunaegyházai gyülekezet ünnepe Hetilapunk november 21-i számában hírt adtunk arról, hogy a dunaegyházai gyülekezet fennállásának 250. évfordulóját ünnepli. A gyülekezet történetét is olvashattuk ugyanakkor. A gyülekezet 1715-ben alakult meg. 1773- ban kapott templomépítési engedélyt a helytartó tanácstól és két évvel később, ádvent második vasárnapján már az új templomban tartották az istentiszteletet. A 250 éves évforduló megünneplésére régóta készült a gyülekezet. A jubileumi ünnepségre november 21-én került sor. Az ünnepi szolgálatra D. Káldy Zoltán püspököt kérték fel, aki Benczúr László püspöki titkár kíséretében érkezett meg a gyülekezetbe. Az ünnepélyre a Bács-Kiskuni Egyházmegye szinte valamennyi lelkésze eljött Poni- csán Imre espereshelyettessel az élen. A Tolna-Baranyai Egyházmegyét Sólyom Károly espereshelyettes képviselte. Ott volt Csikai Kálmán református lelkész is. A Hazafias Népfront képviselteiében Bakos János elnök volt jelen. A templomot teljesen megtöltötte az örvendező gyülekezet. Az ünnepélyről való beszámolónkat azzal a felszólalással kezdjük, amelyet D. Káldy Zoltán püspök a közgyűlésen mondott. Ebben a felszólalásban jellemezte a dunaegyházai gyülekezetét. A püspök többek között ezeket mondotta: Négy dolgot szeretnék kiemelni a gyülekezet életével és a mostani ünneppel kapcsolatban: 1. ez a gyülekezet előrelátó és tervező gyülekezet. Hét esztendővel ez előtt megtervezte, hogy a következő években miképpen hozza rendbe a parókiát és templomát és azóta évről évre dolgozott a tervek megvalósításáért. Nem úgy csinált, mint több más gyülekezet: amikor szakad a gerenda, akkor elkezdenek kapkodni mesteremberekért és segélyekért. A dunaegyháziak terveztek, még hozzá 7 évre szólóan és azóta a tervek megvalósításának éltek. Pedig nem lehetett könnyű aránylag rövid idő alatt az egész parókiát átépíteni és a templomot renoválni, még hozzá olyan mértékben, hogy a templom egész tetejét lessedték, kívül- belül újra vakolták és az egész berendezést kicserélték: új padokat, oltárt, szószéket készítettek. Az a gyülekezet amely így tud tervezni: élő gyülekezet. 2. mert a gyülekezet vezetősége Tóth Szöllős Mihály lelkésszel az élén olyasmire vállalkozni, ami nem volt kezdetben népszerű. A régit, a megszokottat fel merte cserélni egészen újjal. Tudjuk, hogy a gyülekezetek mennyire ragaszkodnak templomaink régi berendezéseihez. Dunaegyhá- zán most az oltár visszakerült teredeti helyére (a főbejárattal szembe), de előbb lebontották az oda beépített fakarzatot. A szószéket is elhozták a templom oldalsó falától (ahol az oltár felett volt) és odahelyezték az oltár jobb oldalára „emberközelségbe”. Kicserélték valamennyi padjukat teljesen újra. Nagyon dicsérendő a lelkész vállalkozása, ami nem volt kockázatmentes a gyülekezeti közvéleményt illetően. De nagyon szép lett most a templom. Sokkal szebb mint volt! 3. a gyülekezet igen sokat áldozott. A parókia és a templom átalakítása 365 ezer forintba került. Egy másfélezer lelkes gyülekezet számára ez igen nagy áldozat. Éveken keresztül tartalékoltak, felesleges épületeket adtak el és társadalmi munkában is 45 ezer forint (!) értéket dolgoztak. a Gyülekezeti Segélytől kaptak 5 ezer forintot, a Lutheránus Világszövetségtől pedig 70 ezret. Tehát a költségek négyötödét maga a gyü- lezeket adta! 4. az illetékes állami szervek nagy segítséget nyújtottak az anyagbeszerzésnél, éppen akkor amikor hazánkban óriási lakásépítkezés folyik és elsősorban lakásokra kell az építőanyag, különösen egy nagy árvíz után. Hálás köszönet a segítségért. Az ünnepi közgyűlésen Tóth Szőllös Mihály köszönte meg a püspök szavait, majd ismertette a parókia és a templom renoválás történetét. Ezt követően valamennyi lelkész egy-egy igével köszöntötte a jubiláló gyülekezetét. A Budapest—Rákóczi úti szlovák nyelvű gyülekezet áldáskívánásait Podhradszky György felügyelő tolmácsolta abból az alkalomból, hogy az ő templomuk híres — Than Mór által festett — oltárképe a dunaegyházai evangélikus templomba került, amely szintén szlovák eredetű. (A Budapest—Rákóczi úti szlovák-nyelvű gyülekezet lélekszáma ugyanis nagyon lecsökkent. Már csak kevesen i génylik a szlováík-nytelvű szolgálatokat. Így a gyülekezet — amelynek önállósága megmarad — kisebb helyen is elfér.) A Hazafias Népfront üdvözletét Bakos János elnök mondotta el. Az ünnepi istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök prédikált Zsolt 136,1—26 alapján. Azzal kezdte igehirdetését, hogy a 136. zsoltár mind a 26 verse így végződik: „mert örökkévaló az Ö kegyelme!” A dunaiegyházai gyülekezet a 250 éves évfordulón azért van most együtt, hogy a zsoltár meghallgatása után kimondja 27-edszer is: „örökkévaló az Ö kegyelme.” Hiszen aki ismeri a dunaegyházai gyülekezet két és félévszázados történetét, az alig tehet mást mint dicséri az Isten „örökkévaló kegyelmét”. Nem sokkal a reformáció után Dunaegyházán voltak a reformációnak hívei, de a törökök elől a feljegyzések szerint „a nádasokba menekültek”. Aztán 250 évvel ezelőtt újra megalakult a gyülekezet. Azóta is mennyi szeretet, áldozat és hűség kellett a gyülekezet fenntartásához. De Isten vele volt a gyülekezettel. Mintahogyan a zsoltár író szerint Izrael népe elmondhatta hosszú történelme alatt: „jó az Űr”, ugyanúgy a dunaegyháziak is elmondhatják: „bizony jó az Űr.” Ö volt az aki Krisztusban megváltást adott a gyülekezetnek, Szent- leikével pedig vezette őket, mint Izraelt „felhő és tűzosz- lop” által. Isten az igén és szentségein keresztül vezérli mai népét. A zsoltár végül magasztalásra szólít fel: ..Magasztaljátok az egek Istenét, mert örökkévaló az ö kegyelme!” Magasztalja a gyülekezet Istent az igéért, amit 250 éven keresztül prédikáltak nekik. Magasztalják Istent lelkészeikért Fröhlich Mihály első lelkészétől kezdve Hajnóczy Sámuelen át Bakay Zoltánig és a jelenlegi lelkészükig, de a presbiterekért, felügyelőkért és kántorokért is. Az új szószék, oltár, oltárkép és padok legyenek eszközök arra, hogy szóljon az ige és hallgattassák az ige és a gyülekezet újra és újra elmondhassa: „örökkévaló az ő kegyelme.” Az istentisztelet után a vendégek megtekintették a kitűnően rendezett gyüVekezeti kiállítást, amelyen a gyülekezet történetéből voltak láthatók okmányok, kelyhek, jegyzőkönyvek. — y — n Lukács 1, 67—79. Űrm és várakozás A hiábavaló várakozás megöli az örömöt. Ha csak sejtem, hogy valaki jön hozzám, de nem vagyok jöveteléről meggyőződve, akkor kezdeti örömöm alábbhagy. Sőt, reménytelenségbe csap át hangulatom. így vagyunk a bizonytalan várakozással. Kedélyállapo- tunk sűrű hullámzásának is sokszor itt van a gyökere. Ádvent azonban nem a hiábavaló várakozásnak az időszaka. Nem sejtésből, itt-ott lábrakapott és jósok álmaiból és fondorlataiból van bizonyosságunk arról, hogy Jézus Krisztus eljön. Hiszen egyszer már találkozott ezzel a Megváltóval a világ. Az első karácsonykor, amikor kitöltetett Isten szeretete. És a földre- jött Szeretet maga tett bizonyságot arról,-hogy Benne az élő Isten jött el a bűnösök megváltására, a szegények meg- gazdagodására, az árvák özvegyek vigasztalására, az elesettek gyámolítására. Egészen közel került Jézus Krisztusban Isten hozzánk. És ez a közelsége azóta sem szűnt meg. Nem szűnt meg azzal sem, hogy Jézus Krisztus ott ül Isten jobbján. Hiszen éppen onnét fog eljönni. Isten velünk van. Közel van hozzánk. Elérhető közelségben. Pál apostol felkiált: „Az Űr közel!” Annyira közel, hogy ez a közelség bizonyossá teszi várakozásunkat. Jézus Krisztust csak az a szív tudja örömmel várni, aki befogadja Isten közelségének örömhírét. Hiszen ez a valóság mindig meghatározza az ember magatartását mindennapi életében is. Nem a rettenetes ítélő Bíró hatalma, hanem irgalmassága és mindent megbocsátó szeretete az, amely megragadja az emberi szívet, felemeli és megtisztítja azt, új erőt ad és új hitet Megújítja az embert. Karácsony küszöbén járunk. Az öröm ünnepének az előestéjén. Mégis azt kell mondanunk, hogy a mi örömünk, a keresztyén emberek öröme sajátságosán ízesíti meg a karácsonyi örvendezés erejét Hiszen mi mindig és mindenben érezzük Isten közelségének a melegét, éltető erejét Tudunk örülni szenvedésben és felemelkedésben egyaránt Mert az Ürban való örvendezés nem hiábavaló várakozás szülöttje. Öröm és várakozás. Keresztyén életfolytatásunk kettős oldala. Egész életünket, szolgálatunk, emberi cselekedeteink minden mozdulatát e kettő formálja. Az örömben sosem fáradhatunk el, örvendezésünk forrása az Űr közelsége. Ez a közelség viszont telére. Ádventi várakozásunk reménységet ad az Űr eljöve- és örömünk legyen áldott annak a nevében, aki az Űrtől jött megváltásunkra és az Űrtől jön majd értünk és közénk üdvözítésünkre. — r. — n. t 1
