Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1965-11-21 / 47. szám
MAGYAR—DÁN TALÁLKOZÓ GALGAGYÖRKÖN Október közepén kedves vendége volt evangélikus egyházunkénak Kaj Erik Lindquist személyében, aki a koppenhágai rádió és televízió munkatársa. Ö a vezetője a dán rádió egyházi programjainak. Előzőleg egyik nagy dán egyházi lapnak volt a munkatársa és magyarországi evangélikus egyházunkról gyakran írt cikkeket. Egyházunk vezetősége úgy gondolta, hogy a személyes tapasztalatok meggazdagítják majd Lindquist szerkesztő ismereteit magyarországi evangélikus egyházunkról, ezért meghívta őt feleségével együtt Magyarországra. Megtekintette szeretet-intézményeinket, járt Teológiai Akadémiánkon, Pécsett részt vett és szolgált egy gyülekezeti bibliaórán, találkozott a budapesti lelkészekkel és gyönyörködött a Lutheránia Énekkar által rendezett zenés áhítat szebbnél szebb zeneszámaiban a Deák téri templomban. Magyar falut és falusi gyülekezetei is akart látni Mivel D. Káldy Zoltán püspököt október 24- re GALGAGYÖRKRE hívta meg a gyülekezet egy jubileumi ünnepélyre, Lindquist szerkesztő is elkísérte a püspököt útjára. Velük volt még Benczúr László püspöki titkár is. Mind a galgagyörki gyülekezet, mind Lindquist szerkesztő számára emlékezetes marad ez a nap. A galgagyörki gyülekezet temploma átépítésének 150. évfordulóját ünnepelte. Erre az alkalomra templomát kívül-belül rendbehozta. Az Aszód felől érkező vendégeknek messziről feltűnik a tiszta falaival szinte „világító”, magas dombon épült templom. Bizony nem könnyű a hosszú lépcsősoron felmenni a templomhoz és még nehezebb lehet télen, amikor a lépcsőket befedi a hó vagy a síkosság nehezíti a járást. Ezen az őszi vasárnapon azonban ragyogott a nap és bearanyozta nemcsak a templomot, hanem az egész tájat. Az 'érkező vendégeket a gyülekezet vezetőségének élén Medvey Mátyás lelkész fogadta. A kislányoktól kapott virágokból bőven jutott dán hittestvérünknek is. Az istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök Ef. 4, 20—28 alapján prédikált. Igehirdetésében a textusnak erre a Versére helyezte a hangsúlyt: „... és öltsétek fel az új embert, aki Isten szerint teremtetett a megigazultságban és igazi szentségben." „A galgagyörki templomot többször építették át a múltban. Kicserélték egyik vagy másik részét és a templom szolgálhatott tovább. Az emberi életnek azonban nem elég egyik vagy másik területén valamiféle cserét végrehajtani, miközben ennek az emberi életnek többi területein minden marad a régiben. Az egész embernek kell a megújuláson keresztülmennie, úgy ahogy az ige mondja: öltsétek fel az új embert" — mondotta a püspök. Aztán arról beszélt, hogy a „régi ember”, vagyis a bűnök által megkötözött ember legfőbb ismertető jele az önzés: önmagának él, felebarátjával nem törődik, illetve azt megkárosítja. Ezzel az emberek közötti kapcsolatot és közösséget megbontja. Az „új ember” ismertetője éppen ennek ellenkezője: nem magának él, hanem miközben hitével Istenre néz, sze- retetével felebarátját szolgálja. A szeretet által épül a gyülekezeten belül a közösség, de a szeretet építi ki a közösséget minden ember irányában is. Szép dolog, hogy a galgagyörki gyülekezet megújította temnlomát, de ezzel még nem kész a „nagy mű". t. i. a gyülekezet egészének és egyes tagjainak „új életben járása”. A templom csak eszköz arra, hogy a benne hirdetett evangélium által ez „új élet” megszülessék és azt gyakorolják is a gyülekezet tagjai. Ennek az új életnek meg kell mutatkoznia a családokon belül a házastársaknak egymáshoz való viszonyában továbbá a szülők és gyermekek kapcsolatában még ezen túl is :a falu életiben, az egymásért végzett munkában, a közösség építésében. Az igehirdetés után, a záró oltári szolgálat előtt Lindauisi szerkesztő lépett a gyülekezet elé és Benczúr László tolmá- jéről való forrás pedig arról csolásának igénybevételével köszöntötte a galgagyörki gyülekezetét. Előbb dán nyelven felolvasta a vasárnap evangéliumát (Mt 9, 1—8), majd arról szólt, hogy ezen a délelőttön a dániai evangélikus templomokban is ezt a textust olvasták fel a lelkészek. így a magyarországi és a dániai gyülekezeteket összekötötte Isten igéje. De örömmel énekelte a gyülekezettel együtt a „Jer dicsérjük Istent” kezdetű éneket is, mert ezt az éneket a dániai evangélikus gyülekezetekben is gyakran éneklik és ő maga is nagyon szereti. A közös hi\ és a közös szeretet kapcsolja össze a jövőben is a magyar- országi és dániai evangélikus gyülekezeteket és fakadjon abból áldás az emberi együttélésre — mondotta a dán vendég. Az Istentiszteletet követő díszközgyűlésen Ocskay Frigyes gyülekezeti felügyelő üdvözölte a vendégeket meieg szavakkal, majd Medvey Mátyás lelkész ismertette a gyülekezet és a templom történetét. Többek között elmondotta, hogy a galgagyörki gyülekezetről már 1657-ben szó van, mint amelynek lelkésze részt vett a Szécsénv- ben tartott lelkész! összejövetelen. Az 1700-as évek elebeszél, hogy van templomuk. A templomot 1775—76-ban már nagyítahi kellett, majd az 1810-es évek elején sor került „a templom teljes szétszedésére, a boltívek lebontására és ugyanazon a helyen új templomnak emelésére”. (Ezzel összefüggésben tartotta meg a gyülekezet a jubileumi ünnepséget.) Azóta gyakran javították a templomot. A mostani renová’ás már 1958-ban elkezdődött: előbb a tetőt hozták rendbe, 1961-ben a külső falakat újították meg. a folyó évben pedig a belső felújításra került a sor. A templom köré betonjárdát is készítettek. Az istentisztelet után színes látványt nyújtott a szép népviseletbe öltözött asszonyok és lányok csapata. Dán vendégünk nem győzött elég sokat fényképezni. ígérte, hogy Dániában sokaknak fog erről az istentiszteletről beszélni és a remélhetőleg sikerült színes fényképeket „bizonyságul” fogja kézbe adni. Az is lehet, hogy valamelyik dán lapban láthatjuk majd viszont a galgagyörki asszonyokat, de még az sem lehetetlen, hogy a dánok a televízión keresztül találkoznak a galgagyör- kiekkel... —y —n Békekonferenciái jegyzetek A „sziámi iker-kontinens” kérdéseiről Lapunk hetekkel ezelőtt bemutatta J. R. Chandrant, a dél-indiai Bangalore-i teológiai főiskola igazgatóját. India szülötte, a negyedik keresztyén nemzedék, az ifjú egyházak tagja. Mindig érdekfeszítő dolog, ha ún. „fiatal” áll az „öregek” elé. És most az egyszer nem szabad a korra értelmeznünk ezeket a fogalmakat! Most az egyházról van szó. És ebben az összefüggésben már évek óta szóbeszéd tárgya, hogy az „öreg egyházaknak” egyre több tanulnivaló- ja lesz a „fiatal egyházaktól”. Az Egyházak Világtanácsa New Delhi-i üléséről (1961) olyan hírek érkeztek, amelyek ezt a szóbeszédet igazolták már. A Keresztyén Békekonferencia pedig egyenesen szélesre tárta kapuit a „fiatal egyházak” előtt. Sőt a „színes egyházaknak” jelentős fórumot biztosított látásaik, felismeréseik publikálásához. (A „színes egyházak” között vannak a „fiatal egyházak”.) Mégis valami egzotikumot sejtünk — legalább is mi európaiak — egy-egy színes teológusban. De ez a sejtelem azonnal szertefoszlik, amint a pulpiDUNAEGYHÁZA Fennállásának 250. évfordulóját ünnepli a dunaegyházi gyülekezet. Régi megsargult jegyzőkönyvez, iratoK valla- naK a gyülekezet múltjáról. A reformáció hamar gyökeret vert a Duna—Tisza közének ezen a részéq. Már az 1600-as években élnek reformátusok a Duna-menti lapályra települt kis Egyháza faluban. Két papjukról is beszél a krónika. Azután a török dúlás minden életet elsöpör, égő nádasokból menekülnek a falu lakói. De az 1700-as évek elején új élet kezdődik. A lapályról felköltöznek a dombokra, felvidékről jött telepesek növelik a lakosság létszámát és 1715- ben már élő evangélikus gyülekezet van e helyen. Papot is hívnak. Fröhlich Mihály az első lelj kész, akinek vezetésével méíí az évben felépül a sárból készült, náddal fedett kis ..oratórium”. így nevezték akkor a protestánsok templomait. Az első anyakönyvek sajnos az idők folytynán elvesztek, de 1734-től megvan minden anyakönyv. Ezekből lehet kiolvasni a telepesek előző lakóhelyeit. A gyülekezet nagy fejlődésnek indul, folyton erősödik és szaporodik. Ebben az időben égetik fel a kalpcsai jezsuiták a kiskőrösiek templomát és ekkor rövid időre az egyháziak fogadják be a templom és az ige után szomjazó kiskőrösieket, akik a nagy ünnepeken idejárnak úrvacsorázni A kis templom hamarosan szűk lesz. Hajnóczy Sámuel a lelkész, amikor 1773-ban kérik a helytartótanácstól a templomépítési engedélyt. Egy év múlva meg is kapják. Az eredeti engedély ma is az egyházközség birtokában van és levéltárának egyik legértékesebb darabja. Azonnal megindul az építés és oly nagy lendülettel folyik, hogy 1775. ádvent 2. vasárnapján már abban gyülekezhetnek össze Isten dicséretére a gyülekezet tagjai. Nagy a gyülekezet és a lelkész öröme és ebbe az örömbe csak később vegyül bele a lelkészcsalád nagy fájdalma: a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétel miatt kivégzik Hajnóczy Józsefet, a lelkész fiát. Neves és tudós lelkészek váltják egymást a szolgálatban. 1798-ban a prágai szu- perintendentiát váltja fel Leska István az egyházi parókiával. Tudós nyelvész, neves író és költő. Még előkelőbb helyet foglal el a szlovák irodalomban felesége, akit ma is a szlovák költészet egyik meg- teremtőjeként tartanak nyilván. 12 évi szolgálat után a költő házaspár Kiskőrösre távozik, de nemsokára újabb neves ember jön a kiskőrösi káplánságból a gyülekezet élére: Sárkány Sámuel. Nagy lendülettel veti magát a munkába. A közel ötvenéves templomot renováltatja és tushoz lépnek színes testvéicillií. CS iii.ct&ctuiz.tUücUl, K.Í.J.Ogasuuaii vagy irancia iiy eivtíii a nuiuoiOuua ueszei- ntk. (isiueii.es, hogy raj tani miauig erőt vesz a lampaiaz, na nuaroionua keli kieszelnem.) egyszóval a tecunnca esziiozeívci is oiyan természetesen DannaK, mint gy érméséi mc egy ujiajia jateiucal. Nos emandran proresszor, aki az r/gycsun Auaniojioan vegezie uuiumianyau, oiyaa vaiaki, aki az ázsiai világrész prooiemainaií felvázolásában egyenesen ámuiatun- Kat váltoua ki. Az oivaso — ha figyelemmel kisérte eddigi tudósításainkat — bizonyara emlékszik, hogy hírt adtunk Hromadka dékán főreferátu- máról — íőeloadásáról. — Chandran professzor az egyik ún. „korreferátumot" tartotta. Miért tarthatjuk érdekesnek Chandran előadását? Megpróbálok néhány mondatban választ adni erre a kérdésre. Az előadásának címe: „A szolidaritás és együttmun- kálkodás- keresztyén fáradozása Ázsiában.” Ázsia a leghatalmasabb, legnépesebb világrész. Problémái nem hasonlíthatók egyetlen más világrész problémáival össze. Amely kérdések az emberiség ún. „nagy kérdései” közé tartoznak, a nyomor, betegség, tudatlanság, elmaradottság, az Ázsiában mind megvan. A politikai szétforgácsolódottság, különböző világnézetek küzdelme Ázsiában heves harcokat idéz elő. A nagy történelmi vallások, hinduizmus, buddhizmus, sintoizmus, iszlám stb. „ázsiai méretekben” osztja meg a világrészt. Az utóbbi két évtizedben Ázsiában voltak és vannak a legvéresebb háborúk. A gyarmatosítással kapcsolatos problémák is itt feszülnek leginkább. Egyszóval keresve sem találunk az öt világrész között még egyet, amelynek kérdései olyan bonyolultak, szövevényesek lennének, mint Ázsiáié. Mit tudunk mi Ázsiáról? És noha a magyar bizottság alapos munkával készült a konferenciára, mégis ezeknél s hallatlanul nagy és szétágaz problémáknál leszűkül isme retünk néhány útleírást: vagy a napisajtó hírszolgála tára, ha nem az „Ezeregyéj szaka” keleti mesevilágára De Kelet sokfajta néptömegeivel, végtelennek és meg oldhatatlannak látszó kérdéssorozatával sűrítve még nen szakadt reánk. Messze van Messze esik világunktól és — valljuk be — érdeklődésünktől is. Nos, Chandran a próblémá- kat foglalta össze. És összefoglalásában számunkra az volt az új, hogy nem indiai szemszögből, hanem ázsiai alapállással. Az ázsiai problematikát állította be az öt világrész problémái közé. Csonka lenne az a gépezet, amelyből Ázsia „fogaskereke” hiányozna. Minden nemzetközi fórum, legyen az egyházi vagy világi, csakis egységesen kezelheti a kérdéseket. Ezért a Keresztyén Békekonferencia is akkor tölti be méltón hivatását, ha ezt számításba veszi. Függetlenül attól, hogy Ázsia néptömegeinek arányában nem játszik döntő szerepet a keresztyénség. De valahol a fogaskerekek egymással érintkeznek, sőt előre hajtanak, ha jó a gépezet. Valójában Chandran korreferátuma alapján tanultunk meg más szemmel nézni Ázsiára. És mint ahogy Európa „csupán félszigete” Ázsiának — így alakult a két világrész helyzete ősidőktől kezdve — úgy összenőve, egybeolvadva kell nekünk is látnunk a ..sziámi iker-kontinens” kérdések. Rédey Pál Közgyűléseink mivel akkor nem engedték meg, most már ő épített tornyot elébe 1820-ban. Iskolákat épít újjá és leteszi alapjait az új parókia épületének. Bevezeti a magyar nyelvű istentiszteletet. Amikor megválasztják a Pest megyei egyházmegye főesperesévé, Pi lisre távozik el. 1836-tól napjainkig mindössze 4 lelkész szolgál a gyülekezetben. Egy kivételével 35—40 évig egyfolytában: Válka János, a kissé konzervatív, de nagyon szeretett, népszerű lelkész, Margócsy Kálmán, a „csendes ember”, aki alaposságával igyekszik a gyülekezetei vezetni, azután Schultz Aladár, a lelkész aki a világháború nehéz időszakában pásztorol. Egy évig maga is a fronton van s amikor hazajön, meggyőződéssel beszél a háború értelmetlenségéről és gyülekezetével együtt a békéért áhítozik. öt követi Bakay Zoltán, akinek a két világháború közötti időszak építő munkája jutott osztályrészül Ebben az időben javítják a templomot. oótolják a háborúban elvitt harangokat és már 1923- ban újra három harang szólítja a gyülekezetét Isten dicséretére. A 2. világháborúban hídfőállás lesz a közsé" területe. Belövést kap a to rony és a tetőzet. A vihar elvonultával csak ideiglenesen sikerül helyrehozni mindent, mert a közel kétszáz éves épület alaposabb renoválásra szorul Most emlékezik a gyülekezet és ez az emlékezés kettős. Egyrészt elvégezték a szükséges renoválást. Kívül és belül több éves tervszerű múmiával TOs nagy áldozattal megújították a templomot. Üj berendezői került a templomba. Ezzel igyekezett megmutatni a gyülekezet háláját és az ősök munkájának megbecsülését. A másik módja az emlékezésnek: 10 vasárnap estén hallgatta a gyülekezet folytatólagos előadásokban a 250 év történetét. Megelevenedett a lelkészek szolgálata, a templom építésének története, az iskola élete, a presbitérium munkája a különböző korokban, az istentiszteleti élet és hogy az egész emlékezésnek levonjuk a mai tanulságát és hasznát, a befejező három előadás témája ez volt: Helyünk az egyházmegyében, a magyar evangélikus egyházban és a Lutheránus Világ- szövetségben. Így vezetett el az emlékezés a ma élő egy- házh z, mai szolgálatunk helyes felismeréséhez és jó folyatásához. Ezekben a napokban veszi hr-ználatba a gyülekezet a megújított templo mot és boldogan magasztal’? az Urat, „mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.” (Zsolt. 136,1.) Tóth-Szöllős Mihály Az elmúlt héten tartotta mindkét kerületünk a maga közgyűlését s készülünk az egyetemes közgyűlésre is. Megindult tehát a felsőbb egyházi szervekben az a „gépezet”, ami törvényeink szerint két évenként számadást, felmérést, elvi hozzáállást és jövendőbe tekintést terem. „Gépezef’-nek mondom, mert megvannak a maga alkatrészei, amelyeknek összmunkájából és egymásbailleszkedésé- ből születik meg egyházunk egész munkájának az az áttekintése, amelynek valódisága és reális volta attól a hűségtől függ, amellyel a legkisebb alkatrészek beleépülnek az egészbe. A kis alkatrészeknek ez a hűsége alapozza meg azokat a következtetéseket, tanulságokat, amelyek előremutatnak a jövő felé s amelyeken állva hozhatók meg azok az elvi és gyakorlati döntések, iránymutató megnyilatkozások, amelyek meghatározzák egyházunk működésének, szolgálatának kereteit. Ennek a „gépezetnek” alapvető alkotóelemei a gyülekezetek, ahol évente kell számadó közgyűlést tartani, az év legelején, s ezen hangzik el a gyülekezet elmúlt évi munkájának, életfolytatásának értékelése, s úgy jó, ha ebbe a lel- készi jelentésbe beleszíneződik a hívek egyetértése és együttlátása is. Több felől van olyan értesülésünk, hogy a lelkész által hűségesen elvégzett összegezést, tanulságlevonást, előretervezést a hívek kisebb számmal hallgatják meg, mint egy átlagos isten- tiszteleti létszám, s míg hangsúlyt fektetünk az egyház igeszolgálatára — hiszen abban él az egyház —, kevesebb figyelmet fordítunk az igeszolgálatról való számadásra. Pedig ha szétfolynak a keretek, meglazul a tartalom is. Való igaz, hogy az istentiszteleteken, az igehallgatásban éled a gyülekezet arra a szolgálatra, amelyre Ura a világban elhívta, de erre a szolgálatra rá kell tekintenünk, hogy számot vethessünk, hogyan sáfárkodtunk feladatainkkal s miképpen jeleskedtünk futásunkban. A számadás elől elhúzódni, mert nekünk elég az ígehailgatás, s a feladatok felmérésében részt nem venni, mert a bibliában úgyis utat mutat Isten — nem jó igehallgatást és nem jó bibliás- ságot mutat. Ez az anyag az egyház életének az egészét és egységét tükrözi. Az egészét, mert aki a kerületi közgyűléseken részt vett, megérezhette, hogy az egyház testének érverésén tartja a kezét, ebben az érverésben benne van minden élő tag, s amelynek lüktetése nem hat el eddig, az sorvadó, halódó tag. És egységét is, mert bár sokszínűek a keretek, és sokszínű a tartalom is, de abban az élményben részesíti a figyelőt, hogy együtt van egyházunk feladataivá! és eredményeivel, örömeivel és megfáradásaival, reménységével és gondjaival együtt A közgyűlések tudatosítják szolgálatunkat. A magárama- radt ember hamar elbizonytalanodik feladata biztosságában, de a közgyűlések egységet, együttlevést sugárzó képe megerősíti egyházunkat a járt út, a megtett lépések és a felmért feladatok helyességében, a jó hozzáállásban s a meghozott elvi és gyakorlati döntések realitásában. Felelősséget ébresztők a közgyűlések. Régi kedves tradíció egyházunkban, hogy a felsőbb egyházközigazgatási gyűléseken részt venni régi barátokkal való találkozást jelent s szép ez a fraternitást ápoló hagyomány. De egyre jobban előtérbe kerül a közgyűlések tartalmának felelősséget ébresztő ereje az egyház szolgálatára és szolgálatának irányára nézve, s egyre több figyelő szem keresi ezt a felelősségben erősödő együttmenetelést. A közgyűlések abban is megerősítenek, hogy kézben van az egyház. Urának kezében, aki evangéliumának nemcsak utat nyit. de a megnyílt utakra munkásokat állít. akik ismerik az aratás Urának szolgálatba küldő szavát, ki-ki a rriaga posztján. S így együtt menni jó. Koren Emil t