Evangélikus Élet, 1965 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1965-11-21 / 47. szám

MAGYAR—DÁN TALÁLKOZÓ GALGAGYÖRKÖN Október közepén kedves vendége volt evangélikus egy­házunkénak Kaj Erik Lind­quist személyében, aki a kop­penhágai rádió és televízió munkatársa. Ö a vezetője a dán rádió egyházi program­jainak. Előzőleg egyik nagy dán egyházi lapnak volt a munkatársa és magyarországi evangélikus egyházunkról gyakran írt cikkeket. Egyhá­zunk vezetősége úgy gondol­ta, hogy a személyes tapasz­talatok meggazdagítják majd Lindquist szerkesztő ismere­teit magyarországi evangé­likus egyházunkról, ezért meghívta őt feleségével együtt Magyarországra. Megtekintet­te szeretet-intézményeinket, járt Teológiai Akadémiánkon, Pécsett részt vett és szolgált egy gyülekezeti bibliaórán, ta­lálkozott a budapesti lelké­szekkel és gyönyörködött a Lutheránia Énekkar által ren­dezett zenés áhítat szebbnél szebb zeneszámaiban a Deák téri templomban. Magyar fa­lut és falusi gyülekezetei is akart látni Mivel D. Káldy Zoltán püspököt október 24- re GALGAGYÖRKRE hívta meg a gyülekezet egy jubi­leumi ünnepélyre, Lindquist szerkesztő is elkísérte a püs­pököt útjára. Velük volt még Benczúr László püspöki tit­kár is. Mind a galgagyörki gyüle­kezet, mind Lindquist szer­kesztő számára emlékezetes marad ez a nap. A galga­györki gyülekezet temploma átépítésének 150. évforduló­ját ünnepelte. Erre az alka­lomra templomát kívül-belül rendbehozta. Az Aszód felől érkező vendégeknek messzi­ről feltűnik a tiszta falaival szinte „világító”, magas dom­bon épült templom. Bizony nem könnyű a hosszú lépcső­soron felmenni a templomhoz és még nehezebb lehet télen, amikor a lépcsőket befedi a hó vagy a síkosság nehezíti a járást. Ezen az őszi vasár­napon azonban ragyogott a nap és bearanyozta nemcsak a templomot, hanem az egész tájat. Az 'érkező vendégeket a gyülekezet vezetőségének élén Medvey Mátyás lelkész fogad­ta. A kislányoktól kapott vi­rágokból bőven jutott dán hittestvérünknek is. Az istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök Ef. 4, 20—28 alapján prédikált. Igehirde­tésében a textusnak erre a Versére helyezte a hangsúlyt: „... és öltsétek fel az új em­bert, aki Isten szerint terem­tetett a megigazultságban és igazi szentségben." „A galga­györki templomot többször építették át a múltban. Ki­cserélték egyik vagy másik részét és a templom szolgál­hatott tovább. Az emberi élet­nek azonban nem elég egyik vagy másik területén valami­féle cserét végrehajtani, mi­közben ennek az emberi élet­nek többi területein minden marad a régiben. Az egész embernek kell a megújuláson keresztülmennie, úgy ahogy az ige mondja: öltsétek fel az új embert" — mondotta a püspök. Aztán arról beszélt, hogy a „régi ember”, vagyis a bűnök által megkötözött ember legfőbb ismertető jele az önzés: önmagának él, fele­barátjával nem törődik, illet­ve azt megkárosítja. Ezzel az emberek közötti kapcsolatot és közösséget megbontja. Az „új ember” ismertetője ép­pen ennek ellenkezője: nem magának él, hanem miköz­ben hitével Istenre néz, sze- retetével felebarátját szolgál­ja. A szeretet által épül a gyülekezeten belül a közösség, de a szeretet építi ki a kö­zösséget minden ember irá­nyában is. Szép dolog, hogy a galgagyörki gyülekezet meg­újította temnlomát, de ezzel még nem kész a „nagy mű". t. i. a gyülekezet egészének és egyes tagjainak „új élet­ben járása”. A templom csak eszköz arra, hogy a benne hirdetett evangélium által ez „új élet” megszülessék és azt gyakorolják is a gyülekezet tagjai. Ennek az új életnek meg kell mutatkoznia a csa­ládokon belül a házastársak­nak egymáshoz való viszo­nyában továbbá a szülők és gyermekek kapcsolatában még ezen túl is :a falu életi­ben, az egymásért végzett munkában, a közösség építé­sében. Az igehirdetés után, a záró oltári szolgálat előtt Lindauisi szerkesztő lépett a gyülekezet elé és Benczúr László tolmá- jéről való forrás pedig arról csolásának igénybevételével köszöntötte a galgagyörki gyülekezetét. Előbb dán nyel­ven felolvasta a vasárnap evangéliumát (Mt 9, 1—8), majd arról szólt, hogy ezen a délelőttön a dániai evangé­likus templomokban is ezt a textust olvasták fel a lelké­szek. így a magyarországi és a dániai gyülekezeteket össze­kötötte Isten igéje. De öröm­mel énekelte a gyülekezettel együtt a „Jer dicsérjük Is­tent” kezdetű éneket is, mert ezt az éneket a dániai evan­gélikus gyülekezetekben is gyakran éneklik és ő maga is nagyon szereti. A közös hi\ és a közös szeretet kapcsolja össze a jövőben is a magyar- országi és dániai evangélikus gyülekezeteket és fakadjon abból áldás az emberi együtt­élésre — mondotta a dán ven­dég. Az Istentiszteletet követő díszközgyűlésen Ocskay Fri­gyes gyülekezeti felügyelő üd­vözölte a vendégeket meieg szavakkal, majd Medvey Má­tyás lelkész ismertette a gyü­lekezet és a templom törté­netét. Többek között elmon­dotta, hogy a galgagyörki gyülekezetről már 1657-ben szó van, mint amelynek lel­késze részt vett a Szécsénv- ben tartott lelkész! összejö­vetelen. Az 1700-as évek ele­beszél, hogy van templomuk. A templomot 1775—76-ban már nagyítahi kellett, majd az 1810-es évek elején sor került „a templom teljes szétszedésére, a boltívek le­bontására és ugyanazon a he­lyen új templomnak emelésé­re”. (Ezzel összefüggésben tar­totta meg a gyülekezet a ju­bileumi ünnepséget.) Azóta gyakran javították a templo­mot. A mostani renová’ás már 1958-ban elkezdődött: előbb a tetőt hozták rendbe, 1961-ben a külső falakat újí­tották meg. a folyó évben pe­dig a belső felújításra került a sor. A templom köré beton­járdát is készítettek. Az istentisztelet után színes látványt nyújtott a szép nép­viseletbe öltözött asszonyok és lányok csapata. Dán ven­dégünk nem győzött elég so­kat fényképezni. ígérte, hogy Dániában sokaknak fog erről az istentiszteletről beszélni és a remélhetőleg sikerült színes fényképeket „bizonyságul” fogja kézbe adni. Az is le­het, hogy valamelyik dán lap­ban láthatjuk majd viszont a galgagyörki asszonyokat, de még az sem lehetetlen, hogy a dánok a televízión keresz­tül találkoznak a galgagyör- kiekkel... —y —n Békekonferenciái jegyzetek A „sziámi iker-kontinens” kérdéseiről Lapunk hetekkel ezelőtt be­mutatta J. R. Chandrant, a dél-indiai Bangalore-i teoló­giai főiskola igazgatóját. India szülötte, a negyedik keresz­tyén nemzedék, az ifjú egy­házak tagja. Mindig érdekfeszítő dolog, ha ún. „fiatal” áll az „öre­gek” elé. És most az egyszer nem szabad a korra értelmez­nünk ezeket a fogalmakat! Most az egyházról van szó. És ebben az összefüggésben már évek óta szóbeszéd tár­gya, hogy az „öreg egyházak­nak” egyre több tanulnivaló- ja lesz a „fiatal egyházaktól”. Az Egyházak Világtanácsa New Delhi-i üléséről (1961) olyan hírek érkeztek, amelyek ezt a szóbeszédet igazolták már. A Keresztyén Békekon­ferencia pedig egyenesen szé­lesre tárta kapuit a „fiatal egyházak” előtt. Sőt a „színes egyházaknak” jelentős fóru­mot biztosított látásaik, felis­meréseik publikálásához. (A „színes egyházak” között van­nak a „fiatal egyházak”.) Mégis valami egzotikumot sej­tünk — legalább is mi euró­paiak — egy-egy színes teo­lógusban. De ez a sejtelem azonnal szertefoszlik, amint a pulpi­DUNAEGYHÁZA Fennállásának 250. évfor­dulóját ünnepli a dunaegyházi gyülekezet. Régi megsargult jegyzőkönyvez, iratoK valla- naK a gyülekezet múltjáról. A reformáció hamar gyökeret vert a Duna—Tisza közének ezen a részéq. Már az 1600-as években élnek reformátusok a Duna-menti lapályra tele­pült kis Egyháza faluban. Két papjukról is beszél a krónika. Azután a török dúlás minden életet elsöpör, égő nádasok­ból menekülnek a falu lakói. De az 1700-as évek elején új élet kezdődik. A lapályról fel­költöznek a dombokra, felvi­dékről jött telepesek növelik a lakosság létszámát és 1715- ben már élő evangélikus gyü­lekezet van e helyen. Papot is hívnak. Fröhlich Mihály az első lel­j kész, akinek vezetésével méíí az évben felépül a sárból ké­szült, náddal fedett kis ..ora­tórium”. így nevezték akkor a protestánsok templomait. Az első anyakönyvek sajnos az idők folytynán elvesztek, de 1734-től megvan minden anyakönyv. Ezekből lehet ki­olvasni a telepesek előző la­kóhelyeit. A gyülekezet nagy fejlődésnek indul, folyton erő­södik és szaporodik. Ebben az időben égetik fel a kalpcsai jezsuiták a kiskőrösiek temp­lomát és ekkor rövid időre az egyháziak fogadják be a temp­lom és az ige után szomjazó kiskőrösieket, akik a nagy ünnepeken idejárnak úrvacso­rázni A kis templom hamarosan szűk lesz. Hajnóczy Sámuel a lelkész, amikor 1773-ban ké­rik a helytartótanácstól a templomépítési engedélyt. Egy év múlva meg is kapják. Az eredeti engedély ma is az egy­házközség birtokában van és levéltárának egyik legértéke­sebb darabja. Azonnal meg­indul az építés és oly nagy lendülettel folyik, hogy 1775. ádvent 2. vasárnapján már abban gyülekezhetnek össze Isten dicséretére a gyülekezet tagjai. Nagy a gyülekezet és a lelkész öröme és ebbe az örömbe csak később vegyül bele a lelkészcsalád nagy fáj­dalma: a Martinovics-féle összeesküvésben való részvé­tel miatt kivégzik Hajnóczy Józsefet, a lelkész fiát. Neves és tudós lelkészek váltják egymást a szolgálat­ban. 1798-ban a prágai szu- perintendentiát váltja fel Leska István az egyházi paró­kiával. Tudós nyelvész, neves író és költő. Még előkelőbb helyet foglal el a szlovák iro­dalomban felesége, akit ma is a szlovák költészet egyik meg- teremtőjeként tartanak nyil­ván. 12 évi szolgálat után a költő házaspár Kiskőrösre tá­vozik, de nemsokára újabb neves ember jön a kiskőrösi káplánságból a gyülekezet élére: Sárkány Sámuel. Nagy lendülettel veti magát a mun­kába. A közel ötvenéves templomot renováltatja és tushoz lépnek színes testvé­icillií. CS iii.ct&ctuiz.tUücUl, K.Í.J.O­gasuuaii vagy irancia iiy eivtíii a nuiuoiOuua ueszei- ntk. (isiueii.es, hogy raj tani miauig erőt vesz a lampaiaz, na nuaroionua keli kieszel­nem.) egyszóval a tecunnca esziiozeívci is oiyan természe­tesen DannaK, mint gy érmé­séi mc egy ujiajia jateiucal. Nos emandran proresszor, aki az r/gycsun Auaniojioan vegezie uuiumianyau, oiyaa vaiaki, aki az ázsiai világ­rész prooiemainaií felvázolá­sában egyenesen ámuiatun- Kat váltoua ki. Az oivaso — ha figyelemmel kisérte eddigi tudósításainkat — bizonyara emlékszik, hogy hírt adtunk Hromadka dékán főreferátu- máról — íőeloadásáról. — Chandran professzor az egyik ún. „korreferátumot" tartotta. Miért tarthatjuk érdekes­nek Chandran előadását? Megpróbálok néhány mondat­ban választ adni erre a kér­désre. Az előadásának címe: „A szolidaritás és együttmun- kálkodás- keresztyén fáradozá­sa Ázsiában.” Ázsia a leghatalmasabb, legnépesebb világrész. Problé­mái nem hasonlíthatók egyet­len más világrész problémái­val össze. Amely kérdések az emberiség ún. „nagy kérdé­sei” közé tartoznak, a nyo­mor, betegség, tudatlanság, el­maradottság, az Ázsiában mind megvan. A politikai szétforgácsolódottság, külön­böző világnézetek küzdelme Ázsiában heves harcokat idéz elő. A nagy történelmi vallá­sok, hinduizmus, buddhizmus, sintoizmus, iszlám stb. „ázsiai méretekben” osztja meg a vi­lágrészt. Az utóbbi két évti­zedben Ázsiában voltak és vannak a legvéresebb hábo­rúk. A gyarmatosítással kap­csolatos problémák is itt fe­szülnek leginkább. Egyszóval keresve sem találunk az öt világrész között még egyet, amelynek kérdései olyan bo­nyolultak, szövevényesek len­nének, mint Ázsiáié. Mit tudunk mi Ázsiáról? És noha a magyar bizottság ala­pos munkával készült a kon­ferenciára, mégis ezeknél s hallatlanul nagy és szétágaz problémáknál leszűkül isme retünk néhány útleírást: vagy a napisajtó hírszolgála tára, ha nem az „Ezeregyéj szaka” keleti mesevilágára De Kelet sokfajta néptöme­geivel, végtelennek és meg oldhatatlannak látszó kérdés­sorozatával sűrítve még nen szakadt reánk. Messze van Messze esik világunktól és — valljuk be — érdeklődésünk­től is. Nos, Chandran a próblémá- kat foglalta össze. És össze­foglalásában számunkra az volt az új, hogy nem indiai szemszögből, hanem ázsiai alapállással. Az ázsiai proble­matikát állította be az öt vi­lágrész problémái közé. Cson­ka lenne az a gépezet, amely­ből Ázsia „fogaskereke” hiá­nyozna. Minden nemzetközi fórum, legyen az egyházi vagy világi, csakis egységesen ke­zelheti a kérdéseket. Ezért a Keresztyén Békekonferencia is akkor tölti be méltón hi­vatását, ha ezt számításba ve­szi. Függetlenül attól, hogy Ázsia néptömegeinek arányá­ban nem játszik döntő szere­pet a keresztyénség. De vala­hol a fogaskerekek egymással érintkeznek, sőt előre hajta­nak, ha jó a gépezet. Valójában Chandran korre­ferátuma alapján tanultunk meg más szemmel nézni Ázsiára. És mint ahogy Euró­pa „csupán félszigete” Ázsiá­nak — így alakult a két világ­rész helyzete ősidőktől kezd­ve — úgy összenőve, egybe­olvadva kell nekünk is lát­nunk a ..sziámi iker-konti­nens” kérdések. Rédey Pál Közgyűléseink mivel akkor nem engedték meg, most már ő épített tor­nyot elébe 1820-ban. Iskolá­kat épít újjá és leteszi alap­jait az új parókia épületének. Bevezeti a magyar nyelvű is­tentiszteletet. Amikor megvá­lasztják a Pest megyei egy­házmegye főesperesévé, Pi lisre távozik el. 1836-tól nap­jainkig mindössze 4 lelkész szolgál a gyülekezetben. Egy kivételével 35—40 évig egy­folytában: Válka János, a kis­sé konzervatív, de nagyon szeretett, népszerű lelkész, Margócsy Kálmán, a „csendes ember”, aki alaposságával igyekszik a gyülekezetei ve­zetni, azután Schultz Aladár, a lelkész aki a világháború nehéz időszakában pásztorol. Egy évig maga is a fronton van s amikor hazajön, meg­győződéssel beszél a háború értelmetlenségéről és gyüleke­zetével együtt a békéért áhí­tozik. öt követi Bakay Zol­tán, akinek a két világháború közötti időszak építő munká­ja jutott osztályrészül Ebben az időben javítják a templo­mot. oótolják a háborúban el­vitt harangokat és már 1923- ban újra három harang szó­lítja a gyülekezetét Isten di­cséretére. A 2. világháború­ban hídfőállás lesz a közsé" területe. Belövést kap a to rony és a tetőzet. A vihar el­vonultával csak ideiglenesen sikerül helyrehozni mindent, mert a közel kétszáz éves épület alaposabb renoválásra szorul Most emlékezik a gyüleke­zet és ez az emlékezés kettős. Egyrészt elvégezték a szüksé­ges renoválást. Kívül és belül több éves tervszerű múmiával TOs nagy áldozattal megújítot­ták a templomot. Üj berende­zői került a templomba. Ez­zel igyekezett megmutatni a gyülekezet háláját és az ősök munkájának megbecsülését. A másik módja az emlékezés­nek: 10 vasárnap estén hall­gatta a gyülekezet folytatóla­gos előadásokban a 250 év történetét. Megelevenedett a lelkészek szolgálata, a temp­lom építésének története, az iskola élete, a presbitérium munkája a különböző korok­ban, az istentiszteleti élet és hogy az egész emlékezésnek levonjuk a mai tanulságát és hasznát, a befejező három előadás témája ez volt: He­lyünk az egyházmegyében, a magyar evangélikus egyház­ban és a Lutheránus Világ- szövetségben. Így vezetett el az emlékezés a ma élő egy- házh z, mai szolgálatunk he­lyes felismeréséhez és jó foly­atásához. Ezekben a napok­ban veszi hr-ználatba a gyü­lekezet a megújított templo mot és boldogan magasztal’? az Urat, „mert jó, mert örök­kévaló az ő kegyelme.” (Zsolt. 136,1.) Tóth-Szöllős Mihály Az elmúlt héten tartotta mindkét kerületünk a maga közgyűlését s készülünk az egyetemes közgyűlésre is. Megindult tehát a felsőbb egyházi szervekben az a „gé­pezet”, ami törvényeink sze­rint két évenként számadást, felmérést, elvi hozzáállást és jövendőbe tekintést terem. „Gépezef’-nek mondom, mert megvannak a maga alkatré­szei, amelyeknek összmunká­jából és egymásbailleszkedésé- ből születik meg egyházunk egész munkájának az az át­tekintése, amelynek valódisá­ga és reális volta attól a hű­ségtől függ, amellyel a leg­kisebb alkatrészek beleépül­nek az egészbe. A kis alkatré­szeknek ez a hűsége alapozza meg azokat a következtetése­ket, tanulságokat, amelyek előremutatnak a jövő felé s amelyeken állva hozhatók meg azok az elvi és gyakorlati dön­tések, iránymutató megnyilat­kozások, amelyek meghatároz­zák egyházunk működésének, szolgálatának kereteit. Ennek a „gépezetnek” alap­vető alkotóelemei a gyüleke­zetek, ahol évente kell szám­adó közgyűlést tartani, az év legelején, s ezen hangzik el a gyülekezet elmúlt évi munká­jának, életfolytatásának érté­kelése, s úgy jó, ha ebbe a lel- készi jelentésbe beleszíneződik a hívek egyetértése és együtt­látása is. Több felől van olyan értesülésünk, hogy a lelkész által hűségesen elvég­zett összegezést, tanulságlevo­nást, előretervezést a hívek kisebb számmal hallgatják meg, mint egy átlagos isten- tiszteleti létszám, s míg hang­súlyt fektetünk az egyház ige­szolgálatára — hiszen abban él az egyház —, kevesebb fi­gyelmet fordítunk az igeszol­gálatról való számadásra. Pe­dig ha szétfolynak a keretek, meglazul a tartalom is. Való igaz, hogy az istentisztelete­ken, az igehallgatásban éled a gyülekezet arra a szolgálat­ra, amelyre Ura a világban el­hívta, de erre a szolgálatra rá kell tekintenünk, hogy számot vethessünk, hogyan sáfárkod­tunk feladatainkkal s mikép­pen jeleskedtünk futásunk­ban. A számadás elől elhú­zódni, mert nekünk elég az ígehailgatás, s a feladatok fel­mérésében részt nem venni, mert a bibliában úgyis utat mutat Isten — nem jó ige­hallgatást és nem jó bibliás- ságot mutat. Ez az anyag az egyház éle­tének az egészét és egységét tükrözi. Az egészét, mert aki a kerületi közgyűléseken részt vett, megérezhette, hogy az egyház testének érverésén tartja a kezét, ebben az ér­verésben benne van minden élő tag, s amelynek lüktetése nem hat el eddig, az sorva­dó, halódó tag. És egységét is, mert bár sokszínűek a kere­tek, és sokszínű a tartalom is, de abban az élményben része­síti a figyelőt, hogy együtt van egyházunk feladataivá! és eredményeivel, örömeivel és megfáradásaival, remény­ségével és gondjaival együtt A közgyűlések tudatosítják szolgálatunkat. A magárama- radt ember hamar elbizonyta­lanodik feladata biztosságá­ban, de a közgyűlések egysé­get, együttlevést sugárzó ké­pe megerősíti egyházunkat a járt út, a megtett lépések és a felmért feladatok helyessé­gében, a jó hozzáállásban s a meghozott elvi és gyakor­lati döntések realitásában. Felelősséget ébresztők a közgyűlések. Régi kedves tra­díció egyházunkban, hogy a felsőbb egyházközigazgatási gyűléseken részt venni régi barátokkal való találkozást jelent s szép ez a fraternitást ápoló hagyomány. De egyre jobban előtérbe kerül a köz­gyűlések tartalmának felelős­séget ébresztő ereje az egy­ház szolgálatára és szolgála­tának irányára nézve, s egy­re több figyelő szem keresi ezt a felelősségben erősödő együttmenetelést. A közgyűlések abban is megerősítenek, hogy kézben van az egyház. Urának ke­zében, aki evangéliumának nemcsak utat nyit. de a meg­nyílt utakra munkásokat ál­lít. akik ismerik az aratás Urának szolgálatba küldő sza­vát, ki-ki a rriaga posztján. S így együtt menni jó. Koren Emil t

Next

/
Oldalképek
Tartalom