Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-31 / 22. szám

/ ÉLET ES BÉKE fiGY ÚTJUK: AZ „UJ” SZÖVETSÉG ISTEN AJÁNDÉKAIT elő­ször rendszerint ígéret for­májában adja övéinek. Ennek meg van az oka. Az egyik bi­zonyára az. hogy előkészítsen ajándékainak elfogadására, másrészt pedig, hogy próbára tegyen: hiszünk-e ígéreteinek? A gyermektelensége miatt bol­dogtalan Ábrahámnak a fiút, Izsákot, először' ígéret formá­jában adta: Kétségnélkül a te feleséged, Sára, szül neked fiat. Először az ígéret, aztán az ajándék.%Mána, a Megvál­tó anyja is először az Ígéretet hallhatta meg: Kegyelmet ta­láltál Istennél — testben a ke­gyelem csak később jelent meg. Isten így szokta övéinek ajándékait adni. Az „új” szö­vetséget is így adta Isten né­pének: „Íme, eliőnek napok, ezt mondja az Űr; és új szö­vetséget kötök Izrael házával és Juda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem ..; ha­nem ez lesz a Szövetség: Tör­vényemet az ő belsejökbe he­lyezem és az ő szívökbe írom be és Istenökké leszek, ők pe­dig népemmé lesznek.” (Jere­miás, 31, 31—31) „Én szerzek velük békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velők. ÉS elültetem őket és meg- sokasítom, és helyheztetem az én szent helyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhe­lyem felettök és leszek nekik Istenök és ők nékem népem. És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Űr, aki megszentelem Izráelt. mikor szenthelyem közöttük lesz mindörökké.” (Ezékiel 37, 26— 28). Ki a megmondhatója an­nak, hányán kapaszkodtak ebbe az ígéretbe, amikor rá­juk nehezedett — nem Isten hibájából — a régi szövetség minden terhe és csődje. Jön­nek. a napok, jön az „új” szö­vetség! Ezek a napok is, per­sze egészen másképpen jöttek el, ahogyan emberek azt vár­ták. Jézuá együtt ül tanítvá­nyaival. hogy eleget tegyen a régi szövetség előírásainak. Ki gondolhatta volna: most kerül sor az „új” szövetség megkö­tésének bejelentésére? Azon az éjszakán, amelyen elárultatott, Máté 26,26-29 jelenti be Jézus ennek a rég­várt szövetségnek megkötését és érvénybe lépését. Jézus ke­zébe veszi a kenyeret és a po­harat: Ez az én vérem a szö­vetségnek, az új szövetségnek a vér& ISTEN AZ „ŰJ” SZÖVET­SÉGET az emberrel a kereszt­re feszített Jézusban kötötte. Jézus azt mondja a körülötte ülő tanítványoknak: Ez az én testem, ez az én vérem. Test és vér rendes körülmények között együtt vannak. A test a vér edénye, a vér a test élete. Mikor válnak el egymás­tól. A halálban, még pedig az erőszakos halálbán. Amikor Jézus tehát azt mondja tanítványainak: Ez az én testem, ez az én vérem, ak­kor az éjszaka sötétségén és szomorúságán át látja a ke­reszt keserves halálát, hogy nemsokára megtcretik ez a test és kiontatik ez a vér s életemet adom sokakért. Isten azonban éppen Jézus kereszt- halálában hajlandó az ember­rel szövetségre lépni s vele megbékülni. Persze itt arra kell emlékeztetni, hogy sem az evangéliumokban, sem az ó- testamentumban a szövetség szó nem jelenti azt, amit mi értünk rajta. Nem két egyen­rangú fél szerződéséről, van te­hát. szó, hanem a kegyel­mes és hatalmas Isten rend­jéről, amelyben mostantól fog­va az emberrel és a gyüleke­zettel élni akar. Ezért a szö­vetségért ő hozta meg az egyetlen és érthetetlen áldo­zatot: Fia életét. Azóta más szövetség és közösség vele nincsen. Csak így és csak az új Szövetség vérében. Az első szövetség, a régi. csak egy né­pet érintett és tett az ő népé­vé: Izraelt. De ez a vér soka­kért ontatott ki. Ez azt jelenti: mindenkiért, minden népért és minden emberért. Az első szövetség mintha elválasz­totta volna az embereket, az új egyesít s szolgálatra köte­lez. Jézus maga mondja, so­kakért ontatik ki az ő vére. MIKOR EETTEM ENNEK A SZÖVETSÉGNEK RÉSZE­SÉVÉ? Amikor megkeresztel­tek. S hogyan maradhatok meg benne? Isten ajándékait rendszerint külső jelekben és jegyekben adja nekünk. Jól tudja, mennyire csüng tekin­tetünk a látható dolgokon s ezért láthatatlan kegyelmét, látható jelekben adja. Jézus azon az éjszakán, amikor *az új szövetséget bejelenti „bú­csúzik” is tanítványaitól. Ügy, ahogyan most együtt vannak, soha többé együtt nem lesz­nek. Sem itt, sem az Atya or­szágában. Ezért vészi kezébe a kenyeret s így szól: ez az .én testem, ezért veszi a poha­rat s ezt mondja: Ez az én vérem, az új szövetség vére. Személyes jelenlétének új hor­dozóiról gondoskodik, hiszen az a teste holnap már meg­töretett test, az ő vére, holnap már kiontott vér lesz. Ennek ellenére is lehet vele szemé­lyes és testi kapcsolatunk is, a kenyérben és a borban, azaz az úrvacsorában. Hogy ez a kenyér és a pohár hogyan lesznek személyes jelenlétének hordozóivá, az persze titok, de semmiképpen sem nagyobb ti­tok annál, ahogyan igéjével teremt velünk és felénk kap­csolatot. Ezen bizony csak az cso­dálkozik és tamáskodik, aki elfelejti, hogy életünk fontos dolgait legtöbször nem értjük, de azért élünk velük és belő­lük. Amikor ' Jézus az „új” szö­vetség megkötését tanítványai­val közli, tekintetüket és fi­gyelmüket azon túl is irányít­ja: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a termé­séből mind ama napig, amikor úján iszom azt veletek az én Atyámnak országában. A bűn- bocsánatban, mely ennek az új szövetségnek legdrágább gyümölcse és ajándéka. Isten nemcsak a múltat rendezi el, hanem az örökéletet. Jézus a tanítványaival együtt akar lenni az Atya országában. Bűnbocsánatot ad, s ahol bün- bocsánat van, ott élet és üd­vösség is vám w. ö. A „közeli ’és a „világméretű ’szeretet jnUlTTITtmiiUE A MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ KÖZGYŰLÉSE A Magyarországi Baptista Egyház május 21-én tartotta évi rendes közgyűlését a Nap utcai imateremben. A közgyű­lésen valamennyi protestáns egyház képviseltette magát: Evangélikus egyházunk kép­viseletében Káldy Zoltán püs­pök vett részt a közgyűlésen, A közgyűlés' középpontjában Nagy Józsefnek a Magyaror­szági Baptista Egyház elnöké­nek évi jelentése állt. Je­lentésének fontos része volt az, amelyben arról adott tájékoz­tatást, hogy miként találta meg helyét a baptista egyház Ma­gyarországon az új társadalmi, politikai és gazdasági rendben. Nagyon erősen hangsúlyozta, hogy „az egyház nem zárkóz- hatik el a világtól. Az egyház tagjainak is igenelniük kell nemcsak az örök életet, hanem a földi életet is. A baptista egyház — mondotta az elnök — fáradozik azért, hogy tagjai ennek a társadalomnak építő és aktív tágjai legyenek. Ezt annál inkább tehetik az egy­ház tagjai, mert egy olyan tár­sadalom épül, amely jó a ma­gyar nép számára és benne a baptista gyülekezeti tagok szá­mára is.” Elnöki jelen­tésében hosszabb részletet idézett dr. Bartha Tibor re­formátus püspöknek a Haza­fias Népfront Országos Kong­resszusán elmondott beszédé­ből és Káldy Zoltán püspök­nek a Hazafias Népfront bu­dapesti Bizotsásában elmon­dott felszólalásából. Káldy Zoltán püspök felszó­lalásában az ökumenikus együttmunkálkodás jegyében meleg szavakkal üdvözölte a közgyűlést. •iiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimBiHiiiiiiniiiBimuwittttwiwig g HARANGOK újraönté- 1 H sét, harangkoronák, ha- i m rangállványok készíté- g g sét, átalakítását újrend- | g szerűvé vállalja DTJSÁK ISTVÁN jg harangöntő, Örszentmik- g g lós, Dózsa Györgyöt 26. |- iuutiiuidiitwihbiaiiuiitiiiuuiidiiittiWéUiiimiHiHüWiiuil p: EÜÜÜIMIÜ Tmmár esztendők óta adunk hírt olvasóinknak a Bu- dapesti Nemzetközi Vasárról. Természetesen nem a mi feladatunk, hogy értékeljük a Vásár jelentőségét és eredményeit. Ezt megteszik az illetékesek. Viszont, mint keresztyének, hálaadással tekintünk népünk szor­galmas munkájának e nagy seregszemléjére. Hiszen abban a munkában, amelynek gyümölcseit nemcsak a vásárra látogató sok százezer hazai vendég láthatta, hanem a külföldi üzletkötők is, ott van egyházunk tag­jainak a fáradságos munkája is. A május 15—25-ig nyitva tartó Vásár bezárta kapuit. A kiállított termékek egy része új gazdához került, más része viszont megkezdi országhatárokon keresztüli utazását, hogy valamelyik távolesö ország iparát fej­lessze és általa az ott élő dolgozók életkörülményeit javítsa. Nem vagyunk szakemberei ennek a kérdésnek, de a látottakból azt éreztük, hogy a magyar ipar újra megállta a helyét a többi ország — sokszor sokkal fej­lettebb ország — iparával folytatott versengésben. A különböző nemzetközi vásárokon a magyar ipar mindig sikert arat. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy mind több országgal lépünk kereskedelmi kap­csolatba. Most a hazai közönség is lemérhette a kiállí­tott tárgyakon keresztül, hogy nem kell szégyenkez­nünk a nagyvilág előtt. Kis ország vagyunk, de ma már nem a csikós Hortobágy romantikájáért keresnek fel bennünket a nyugatiak is, hanem azért, hogy mindkét félre előnyös üzleteket kössenek. Valahol olvastam, hogy egy távoli országban egy megkérdezett ember nem tudta, hogy hol van hazánk. Még azt sem, hogy melyik földrészen. A négy világtáj felé szétszóródott iparcikkeink által viszont mindenütt „megtalálhatnak” bennünket. És ez a legbiztosabb útikalauz, hogy ide találjanak hozzánk. Gyárainkban a munkapadok mellett ott állnak híve­ink is, akik egyrészt Istentől reájuk bízott feladatot töltenek be, másrészt munkájukkal saját maguk és má­sok életkörülményeit javítják és szolgálják. így válik a ma jó és eredményesen elvégzett munka egyre töb­bek számára külföldi úttá, új otthonná, autóvá és ké­nyelmes lakássá, még boldogabb életté. J/^idéki ismerősömmel jártuk a Vásárt, aki eszten­' dők óta nem volt Pesten. Amikor kiléptünk a Vásár kapuján, csalódott volt. Azt mondta, hogy ö ke­veset értett mindabból, amit látott. Valóban, nagyko­rúvá lett a Vásár, — kölcsönvéve egyik napilapunk kifejezését. Ma már nem a „pénz úszik, a tokaji csú-' szik” naiv szórakozást kielégítő esemény a budapesti Vásár, hanem komoly, „nagykorúsodott” találkozója a különböző társadalmi rendben élő országok iparcik­keinek és embereinek. S ezeken keresztül a népek ta­lálkozásának is nagy eseménye, hiszen a pavilonokban kiállított áruk magukban őrzik azoknak dolgos mun­káját, akik azt előállították, kitervezték és ide elküld­ték. Istennek adhatunk hálát, hogy gyönyörű fővárosunk ilyen „nagykorú” vásároknak adhat otthoni évről évre. •r —n. liimüiUnmiTrni KRISZTUS URUNK AZ IRGALMAS SAMARITANUS PÉLDÁZATÁBAN felelt örök­érvényűen arra a kérdésre, ki a felebarátom. A felebarát bibliai szava: a „közeli”, a „közeliévé”. A felebaráti sze­retet pedág a „közeli” iránt való szeretet. Igazán szeretni a hozzánk- közellevőt azt je­lenti: nem gondolkodni és nem beszélni sokat erről a szere- tetről, hanem elsősorban is észrevenni az útunikba kerülő, sebesült embert, aztán pedig segíteni, önfeláldozó módon is segíteni rajta. A jézusi szere­tet elsősorban nem érzelem, hanem a segítségre rászoruló embertársat gyorsan felisme­rő, cselekvő szeretet. Az irgalmas samaritánus példázata azonban azrt is vi­lágossá teszi, hogy mindenki — kivétel és személyváloga­tás nélkül mindenki — oda- tartozhatik az aktív szerete- tünket igénylő „felebarát” kö­réhez. A példázatbeld samá- riai ember és a megsebesült jeruzsálemi utas akkoriban vallásilag és népileg halálos ellenségek voltak; egészsége­sen talán messze elkerülték volna egymást. Jézus példáza­ta szerint azonban a szeretet ledönti ezeket a magasra emelt, elválasztó korlátokat: a samáriai ember az életét te­szi kockára a rablóktól fenye­getett úton, és komoly anyagi áldozatot vállal a sebesült ápolásáért, ellátásáért. SZERETET A „KÖZELIEK” IRÁNT AMILYEN HATÁRT NEM ISMERŐ, MINDEN EMBERT ÁTÖLELŐ szeretet Isten gond­viselő, megbocsátó szeretete, olyan széles körűnek és válo­gatás nélkülinek kell lennie a felebaráti szeretetnek is! A szeretetben „legyetek a ti mennyei Atyátok fiai” — mondja Jézus a tanítványai­nak, Mt 5,45. A „közeli" sze­retet így , lesz a „távoliak” iránti szeretetté! Mai nyelvre lefordítva ez azt jelenti: a felebaráti szere­tet számára nincs, nem is le­het vallási, világnézeti, népi, faji vagy bármilyen más el­gondolható választóvonal em­ber és a segítségre szoruló másik ember között! Isten egyetemes, minden emberhez egyformán odaforduló szere- tetének. kell belőlünk sugároz­nia a világra. Nemrég megrázó cikksoro­zat figyelmeztetett egyik új­ságunkban arra, hogy a ci­gány is testvérünk, felebará­tunk, és — ha a helyzetük hazánk mai társadalmában a múlthoz képest gyökeresen meg is változott — sok helyen még mennyi válaszfal, akadály van előttük a társadalmi érintkezésben, az emberek szí­vében. Íme, egyik feladat a sok közül, a „közeliek” iránt való szeretetre! Ezt az egy példát azonban számtalan sok mással egészít­hetnénk ki. Az élet minden­nap a „lábaink elé” helyezi a „közeli szeretet” gyakorlá­sának alkalmait, családban és munkahelyen, utcán és minde­nütt, ahol emberek között va­gyunk. Sőt, maga a minden­napi munkánk is a felebaráti szeretet gyakorlása. Hiszen minden jól végzett, becsületes munka a mások javát, a nép és a társadalom érdekét viszi előbbre, embertársainknak tesz szolgálatot. A „VILÁGMÉRETŰ SZERETET” A XX. SZÁZAD VILÁGÁT JOGGAL NEVEZIK kicsivé lett, „leszűkült” világnak. Földünkön 24 óra alatt ma már minden távolság elérhe­tő; talán még közelebb is van, mint Jézus idejében Judea Galileához. És ami a világ egyik sarkában történik, az a következő percekben, órákban talán hatással van a világ má­sik felében élő népek, orszá­gok sorsára is. Hatalmasan kitágult a mai ember látó­köre. De ezzel együtt feleba­ráti szeretetének horizontja és hatóköre is! Ott vannak benne a hirosimai sugárbetegek és a hidrogénbomba-kísérlet ha­mujától sérült japán halászok, a fajgyűlölet-okozta bir­minghami merénylet gyer­mekáldozatai és a dél-afrikai betűre éhes írástudatlanjai. I A fénykép, az újság, a film, a rádió és a televízió napról napra egészen közel hozza őket hozzánk. De ugyanakkor a tömegek, a népek és a köz­vélemény szavát is elviszi a vi­lág más részeibe, részessé tesz bennünket a világ sorsának alakításában. f A „közeliek”, a „közeli fele­barát” iránti szeretet így nőtt fel korunkban — valóban túl­zás nélkül — „világméretű fe­lebaráti szeretetté”. Nem nyugtathatjuk meg lelkiisme­retűnket azzal, hogy a kezem ügyébe eső és bajba jutott né­hány emberen segítettem* Mert ettől még felelőtlenül és lelkiismeretlenül elkerülhet­tem azt a „távoli közellevőt”, akit ma Isten reánk, rám is bízott! A „sebesült testvért” a világ országútján. MIT JELENT MA A„KERESZTYÉN FELELŐSSÉG A VILÁGÉRT”? A FELELŐSSÉG MÁSO­KÉRT AZT JELENTI: nem önmagunkra nézve gondolko­dunk és cselekszünk, hanem másokért. Magam helyett má­sok állnak az életem közép­pontjában. a szülő felelőssége abban áll, hogy a maga ké­nyelmével, sokszor a saját ér­dekével szemben is, a gyer­mekeiért cselekszik. Az or­vos felelőssége a betegért ab­ban van, hogy azt tudja meg­tenni érte, amit az a saját ér­dekében nem tud elvégezni, Az az ember, aki felelősséget hordoz ezért a mai világun­kért, nem magának és csa­ládjának él csupán, hanem gondolataiban és érzéseiben mindig jelen van a világ sor­sa, jelen vannak az emberek problémái, és ezek határozzák meg cselekedeteit is. „A keresztyén ember hite által Krisztusban, szeretete által pedig embertársaiban él” — tanítja Luther. A ke­resztyén felelősség a világért ebből a Krisztusra épülő fe­lebaráti szeretetböl nyeri in­dítását, erejét, és így lesz imádsággá, gondolattá, szóvá és cselekedetté. Nemcsak a „közelvalók”: a család, a mun­katársak,- a körülöttem élők s a népem tagjai iránt, hanem velük együtt a „távoli testvé­rek” iránt is. Ma az úton fek­vő, kifosztott ember példázat­beli képében megjelennek előttünk — a televízió képer­nyőjén néha láthatóan is —• távoli országok éhezőinek csontváz-alakjai, emberi jo­gaikért küzdő, gumibottal vert négerek, modem fegyverekkel szemben sokszor szinte pusz­ta kézzel harcoló gyarmati né­pek fiai, fekete arcú iskolás­gyerekek, padok híján a föl­dön, maláriások és álomkóro­sok egy csomó füvön. És mint lehetséges „sebesült, kifosztott ember” a példázatból, ott van előttünk egy atomháborútól tönkretett világ ijesztő vízió­ja is. Nem kell attól tartani, hogy ez a „távoliak iránti szeretet’* elhomályosítaná felelősségün­ket, szeretetünk éberségét a körülöttünk élők iránt. Ellen­kezőleg, inkább elmélyíti azt! Egyik szeretet a másikon gyullad fel, a másikat mélyíti és gazdagítja. Közben pedig megkeresi azok kezét is, akik — másféle hitbeli vagy világ­nézeti indítások alapján — ugyanezt a felelősséget élik át a világban. A keresztyén szeretetnek ma minden lehe­tőséget fel kell használatot hogy hatékonyan, gyakorlatia­san bekapcsolódjék népünk körében, a szocializmus or­szágaiban az emberért és a háború, a faji és gyarmati el­nyomás, az éhség, a betegség és a tudatlanság elleni világ­méretű küzdelembe. , Aki mindezekért felelőssé* get hordoz, az a maga szerény erejét hozzáadja a vízosepp- milliók végtelen erejéhez, és így — láthatatlan áttételeken át — maga is közrejátszik ab­ban, hogy merre fordul majd a világ sorsa. De közben ma­ga is mássá lesz: a gondolko­dása, az érzésvilága, az imád* ságai és a cselekedetei is egé­szen másképp alakulnak* mintha önző módon csak ma?* gának vagy szűklátókörűén csak közvetlen környezetének élne! Ez pedig — a „világmé­retű szeretet” nagy felelősség® alatti saját, belső átalakulá- sunk — ugyancsak nem jelen­téktelen dolog! így tágul ki előttünk a má­sodik nagy parancsolat értel­me: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Szeresd őke4 közelben és távolban, a föld végső határáig! Mert embe­rek ilyen szeretetében és fele­lősségében, keresztyénekébe^ és nemkeresztyénekében egy­formán, Isten szeretete ragyog erre a világra. . Dr. Nagy Gyula Az egyiptomi alkotmányból Az új, 169 cikkelyből álló egyiptomi alkotmány első cik­kelye megállapítja, hogy az Egyesült Arab Köztársaság demokratikus szociális állam. Az ötödik cikkely az izlámot „az ország vallásának” je­lenti ki. Ezzel kapcsolatosan Kairóban kijelentették, hogy ez a cikkely egyben magában foglalja a keresztyének, és zsidók számára az istentiszte­let szabadságának garanciá­ját is. A Koránban ugyanis — amelynek előírásait a kor­mánynak be kell tartania —» halálos bűnnek van feltüntet­ve, ha Mózest és Krisztust nem tisztelik éppen úgy* mint Mohamedet és az Új­testamentumot éppen úgy, mint a Koránt. A 34. dk* kelybeij, aztán még egyszer ki­fejezetten hangsúlyozza az al­kotmány, hogy a kormán^ köteles biztosítani valameny* nyi vallás istentiszteletének és istentiszteleti helyének a szabadságát. IMÁDKOZZUNK Lukács 16,19—31, Megköszönjük Neked, Istenünk, az egyszerű, de drága igé­det, amely végigkíséri életünket. Nem kérünk és nem várunk csodákat Tőled, nem kívánjuk bizonyíttatni a bizonyíthatat­lant. Csendesen figyelünk szavadra, s az evangéliumod meg­győz minket szeretetedről, az örök életről és a kárhozatról. Köszönjük Neked, hogy élünk, s ezzel naponta elénk adod a szeretet sokféle feladatát, de a Benned való hit megújuló lehetőségét is. Add, hogy éljünk az alkalommal, amíg időnk tart. Cselekedő, hogy eljussunk az irgalmadba vetett hitre: nem a öli érdemeinkért, egyedül a Te kegyelmedből lesz őrök életünk, Fiad, Jézus Krisztus által. És segíts, hogy észreve­gyük az embereket, akikkel összehoz az élet, s meglássuk, ami életükben, a mi segítségünket, áldozatkészségünket, szereted tünket várja. Engedd, hogy igy napról napra megújuljunk az örök élet hitében, szereteted bizonyosságában, s ne mulasszuk el megtenni másokért, ami tőlünk telik. Bocsásd is meg nekünk, Atyánk, hogy sokszor nem hittünk szavadnak, kételkedtünk a feltámadásban és örök, láthatatlan világodban. Bocsásd meg, hogy szeretetlenségünkkel sokat vétkeztünk embertársaink ellen, sokszor ténylegesen, sokszor mulasztással. Hosszabbítsd meg felettünk kegyelmi idődet^ hogy el ne jöjjön az idő, amikor már késő lesz Benned hin-' mink, és másokat szeretnünk. Istenünk, szüntesd meg a világon mindenütt, ahol még vám a szegények és gazdagok kiáltó ellentétét. Áldd meg mind­azoknak fáradozását, akik azért munkálkodnak, hogy minden embernek meglegyen a becsületes kenyere, s ha beteg, a tár- apartheid-politika jogvesztett, I sadalom segítsége. Légy segítő szereteteddel minden rászo- összezári, megalázott bennszü- rult emberrel az egész földön,-akikért meghalt egyszülött Fiadj Sittjei, India éhezői és Afrika SAmen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom