Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-05-24 / 21. szám

ÉLET feS BÉKE ÍGY LÄTJUKi Az élet szövetsége 2. Mózes 20. MÖZES MÁSODIK KÖNY­VÉNEK HUSZADIK FEJE­ZETE bibliánk legszebb részei közé tartozik, s ha halmozni akarjuk a jelzőket, akkor még ilyeneket is használhatunk: legragyogóbb, legigazabb, leg­döntőbb jelentőségű, stb. A jelzők mögött pedig — min­dent egybevetve — az az egy­szerű tény áll, hogy ezek az idézetek versek, mondatok nem kevesebbet tárnak elénk, mint Isten útmutató, irányki­szabó, embermentő akaratát, egyszóval az Ö ószövetségbeli szövetségének legteljesebb és mind a mai napig kiható jelét. Az elmúlt alkalommal és az azt megelőző elmélkedésünk­ben (Noé és Ábrahám) első­sorban Isten ígéretei voltak azok, amelyek megragadtak bennünket és amelyek jelez­ték, hogy így az ígéretek táv­latával — amelyeket be is teljesített — fordult Isten egy-egy személyen keresztül az egész embervilág felé. Most az ismét megtalálható, kegyel­mes, ember felé fordulás ténye mellett Istennek az előbb em­lített útmutató, iránykiszabó akraáa az, amire figyelnünk kell. ÄBRAHÄM UTÁN LASSAN, sok — így is mondhatnék: izgalmas — esemény után, néppé növekszik egy kis csa­lád: Ábrahám családja. Az előbb néhány, majd később több tízezerből álló emberi csoport megbirkózva sorsának buktatóival, az egyiptomi fog­sággal, hol tudatosan, hol ön- tudatlanul hordozza életében, hitében a már kapott ígérete­ket: magát Istent, s most a pusztai vándorlás után érke­zik el ahhoz a pillanathoz, hogy még többet lásson, tud­jon Isten akaratából, mint ed­dig valamikor is. A színhely, ahol mindez történik, közis­mert: a füstölgő Sinai hegy, Isten hegye. A szavak, ame­lyeket Mózes előtt Isten mond, s amelyeket ő kőtáblára vés, még közismertebbek: az un. Tízparancsolat szavai. Mepnyi fantázia, milyen csapongó képzelet festette meg sokszor ezt a jelenetet! Mennyi töprengés, milyen sok gond és fáradság próbálta még közelebb hozni az ember­hez az elhangzott, lejegyzett szavakat. S a jelenet maga is, és a szavak is megérdemelték, megérdemlik az ilyesfajta em­beri törekvéseket: a megértés vágyának szép emberi mozdu-' latát, de mégis: nincs az a megjelenítő erő, olyan színes képzelet, olyan mélyenszántó gondolat, amely jobban, iga­zabban tudná elmondani a lényeget; mint maga az Ige. IGAZ, HOGY A LEGHÍ­VEBB MAGYARÁZÓ, eligazí­tó szavakat nem ebben a fejezetben találjuk meg, ha­nem egy kicsit hátrább: Mózes ötödik könyvében (30,15/a). „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót...” ■— mond­ja Isten, mintegy lezárva, összegezve az ' elhangzottakat, összefoglalva a lényeget. Igen, amikor Isten egy nép­pel szövetséget kötve tudatja vele akaratát, akkor az életet, a jót ajándékozza neki és rajta keresztül az egész embervilág­nak. S a szavak maguk is az életet, az emberi életben meg­valósulható jót szolgálják, va­lósítják meg ott, ahol komo­lyan veszik azokat. Ezért merjük mondani, hogy nem egyszerűen parancsola­tokról, betartandó és szigorúan megtartandó törvényekről van itt szó, hanem mindezen felül és mindennél többről: a lehe­tőségről a szebb, emberibb életre. EZT A SZEBB, EMBERIBB ÉLETET szolgálja a szülők tiszteletéről szóló „parancso­lat” csakúgy, mint az emberi élet, az emberi becsület vé­delméről szóló. S itt, ezen a ponton tágulnak világméretű­vé, az egész embervilág szá­mára fontossá a Sinai hegyen elmondott szavak. Itt, mert ezek a szavak, mondatok nem­csak egy bizonyos vallásos közösség érdekeit védik, irá­nyítják, hanem minden embe­rét, minden közösségét. Min­den emberét egyszerűen azért, mert mindenki számára drága az élet, a becsület, a minden­napok kis és világméretű nyu­galma, békessége. Nagyon félreértené tehát az az ember a „Tízparancso­lat” szavait, aki egy szűkebb vallásos közösség, a keresz­I tyénség számára tartaná őket egyedül érvényesnek. Nagyon félreértené, mert leszűkítené, „provinciálissá” tenné Isten akaratát és mintegy „helyi is­tenséggé” alacsonyítaná le magát Istent is. Azt az Istent akarná „lealacsonyítani”, aki­nek van ugyan külön szava az övéihez, egyházához, de, áld az egész világ Teremtője, Fenntartója és, aki teremtő, fenntartó akaratával világának .szép rendjét, szép életét, biz­tonságos sorsát is biztosítani akarja és, aki legmagasabb- rendű teremtménye: az ember munkája, törekvése által ezt biztosítani is tudja. AMIKOR HÁT AZ ÓSZÖ­VETSÉG LEGSZEBB, legra- gyogobb mondatait, Mózes má­sodik könyve 20. részének szavait olvassuk, akkor gon­doljunk mindig arra a néhány szóra, amit szintén idéztünk: „... elődbe adtam az éle­tet .;. ” Az élet lehetőségét, az emberi élet valóságos, egyre kiterjedőbb szépségét, jóságát. Élőnkbe adta, hogy munkál­juk, szolgáljuk Öt úgy, hogy szolgálatában állva, mint örök igéjével megszólítottak be­tartsuk az Ö szövetségének ránk kötelező részét. Az Ö szövetsége pedig az élet szö- 1 vétségé. Vámos József Orosz orthodox delegáció Dániában Az orosz orthodox egyház küldöttsége egyhetes tartóz­kodásra a dán fővárosba, Koppenhágába érkezett ápri­lis 8-án, a dániai lutheránus egyház meghívására. Az öt­tagú küldöttség vezetője a I Szent Szinódus tagja, Pimeri metropolita. A küldöttségben foglalt helyet Alexei tallini (Reval) püspök is. Koppen­hágán kívül látogatást tettek a vendégek Alborgban, Aar- husban és Roskildeban is. JücifdL ha bernied Ijl . Festegetek málló képeket Temetve a szálló éveket S amit szívem még csak sejteget Megmintázni Uram tégedet. Amíg szavam a papírra hull Heve hül, parazsa lángra gyűl Csendben, sokszor bátortalanul Tétovázva lábadhoz simul. A Te hangod Uram kimondott Szóként sokszor énekelt zsongott Belém épült, teremtett, rontott S szivárványszínű ívre bomlott. Festegetek absztrakt képeket S hessegetek, űzök rémeket Szárnyra kél bennem a képzelet Megláthatni Uram tégedet. Keresgélek szavak rejtőkén Felhők fölött, hol bujkál a fény Szívben, színben, emberek szemén Mindenütt, bol sejtet a remény. Fejtegetlek, s rontott vázlatok Fölött hallom: Nem! én más vagyok! Arcomat csak akkor láthatod, Majd ha benned is feltámadok. Somlyó András Lelkésziktatás Hartán n E A prilis 5-én, vasárnap iktatta be Sikter András es- peres, a hartai gyülekezet új lelkészét, Sárkány Ti­§ E —­== bor volt nagybörzsönyi lelkészt. A hartai gyülekezet jj E múlt ősszel tragikus hirtelenséggel veszítette el előző lel­készét, Palotay Gyulát. A megüresedett lelkészt állási m példás higgadtsággal és megfontoltsággal, a közegyházi ü szempontokat szem előtt tartva, egyhangú meghívás­s sal töltötte be a gyülekezet. — A beiktatás kedves E eseménye volt, mikor a beiktatott új lelkész mellé az 1 M oltárhoz lépett hitvestársa, Sárkány Tiborné sz. Hor­ü E váth Erzsébet, akit mint teológiai végzettséggel ren­— E delkezőt, segédlelkészi szolgálatra rendelt ki a püspök M a hartai gyülekezetbe. ü §! „Szeretetben szolgálni. Békét munkálni. Békében ül élni. Gyülekezetben. Otthon. A népek között.” Így jel­ü E lemezte a mai lelkészi magatartást Sikter András es­= peres beiktató beszédében. M E Qárkány Tibor 11. Kor 5, 17-20 alapján prédikált. ^ „A gyülekezet lelkipásztora Krisztus követe —1 E E mondotta. — Jézus Krisztus nem idegenül élt itt a Ü E földön. Testében magára vette a mi testünket. Nem j hí idegenként élt a földön. Gyermekeitől és követeitől : 1 ü sem azt várja, hogy idegenként éljenek a földön. Nem n ü semleges területre küldi követeit, hanem egyszerűen ] ÉÜ az emberek közé. Nem ad és nem biztosít valamilyen == Ü területen-kívüliséget, hanem minden egyes követét E H belehelyezi egy-egy népbe és nemzetbe. — Én is, mint H E Krisztus követe, ennek a gyülekezetnek és ennek az ü E egyháznak a tagja vagyok, ennek a népnek és hazá­g n nak gyermeke. Arra kérem Istent, hogy úgy lehessek g == Jézus Krisztus hűséges követe, hogy közben egyhá­g zamnak, népemnek és hazámnak is hűséges tagja le­ü hessek. A lelki élet és üdvösség munkálásán kívül, a lü E földi élet szebbé és boldogabbá tételéért folytatott küz­1 Pü delemben is szeretnék mellettetek állni, mint a ti el­E E húnyt szeretett lelkipásztorotok tette. Én is szeretnék n H együtt lenni veletek mindenben. Itt az Isten házában, E ü de túl a templom kapuin is, otthonaitokban, a község E ü életében és fejlődésében, népünk előrehaladásában és n g osztozni a békés életért való küzdelemben is.” Ü g A z újonnan beiktatott lelkészt a környékbeli lel­H M készek, a helyi református és római katolikus §j egyházközségek köszöntötték. A mxgybörzsönyi gyüle­n ÉÜ kezet és a volt hívek képviseletében Valent Lajos felü­gyelő, Párth Márton templomatya és Tenkál György iü ü presbiter. A hartai gyülekezet nevében Himpelmann i Péter presbiter és Kuncz Salamon kántor köszöntötte E az új lelkészt. Az ünnepélynek megható jelenete volt, ü mikor az egyik konfirmandus leány néhai Palotay L~Z n Gyula „Lelkészköszöntő” c. versét mondta el. E 1 1-óceánon túl: Brazília Az Atlanti A FÖLDKEREKSÉG NE­GYEDIK LEGNAGYOBB OR­SZÁGA, hazánknál 92-szer nagyobb állam, Brazília. VVusímann, aki néhány évvel ezelőtt végigjárta az országot, „Zöld pokolnak” nevezte, mert az Amazonas folyam, amely néhány mérföldre párhuzamo­san hömpölyög az Egyenlítő mentén, sűrű. áthatolhatatlan őserdőkön keresztül, buja nö­vényzetet öntöz. A sok csapa­déktól elviselhetetlen a klíma. Az európai ember a párás le­vegőben és a hőségben szinte fuldoklik. Dél-Amerikának ez az állama ma az érdeklődés középpontjába került. Mintegy 65 milliót kitevő lakossága a politikai zűrzavar áldozata. Brazília Latin-Amerikához tartozik és elöljáróban adjunk arra választ, miért hívják Dél-Amerikát Latin-Ameriká- nak. Amikor az európai em­ber előtt Kolumbus korszak- alkotó felfedezése révén izgató valóság lett, hogy nyugati irányban is el lehet jutni „In­diába”, a pápai trónon VI. Sándor ült. VI. Sándor spa­nyol ember, Rodrigo de Borgia — a reneszánsz legfeslettebb életű pápája volt. Érdemes megjegyeznünk nevét, mert alighogy Kolumbus beszámolt a spanyol udvarban sikeréről (1492), egy évre rá (1493) VI. Sándor az „újvilágot” felosz­totta Spanyolország és Portu­gália között. Képzeljünk el Amerika térképén kb. a mai Brazília nyugati határán egy függőleges vonalat. Ami a vo­naltól nyugatra esett, azt a spanyolok hódíthatták meg, ami keletre, azt a portugálok. A pápai döntés külön is hang­súlyozta, hogy csak a spanyo­lokat és portugálokat illeti meg az új világ. VI. Sándornak ez a neveze­tes döntése napjainkig meg­határozta Közép- és Dél-Ame- rika fejlődését, lakóinak nyel­vét, kultúráját és vallását, És miután az Ibériai félsziget „la­tin” nyelvű, ezért az általa meghódított és gyarmattá tett világrész a latin nyelvű jelzőt hordozza) Brazília tehát Portugália gyarmata lett. Mohó vágy fű­tötte az első partra lépőket a meggazdagodás iránt Az aranyláz pedig kegyetlen és feltartóztathatatlan rohamot diktált A bennszülött lakossá­got az indiánokat, a spanyol hódítókhoz hasonlóan, kiirtot­ták vagy beszorították az ős­erdők mélyére. (Ma isi még élnek rezervátumban, mint idegenforgalmi érdekesség.) Portugáliának a XVL század­ban nem volt olyan emberfe­leslege (ma sincs!), hogy be tudta volna népesíteni gyar­matát; A kicsiny Portugália ennek a területnek csak úgy tudott ura lenni és maradni, hogy a legkegyetlenebb eszkö­zökhöz folyamodott. Így követ­kezett be az, hogy mire lehig­gadt az aranyláz, a roppant gyarmat néptelenné vált és gondoskodni kellett a földek, ültetvények megmunkálásáról. ÜJ FEJEZET KEZDŐDIK BRAZÍLIA TÖRTÉNETÉBEN. Lelkiismeretlen kufárok Afri­kában összevadásztatják a védtelen négereket, hajókba zsúfolják és néhány dollárért eladják Amerikában. Az em­bertelen üzlet nagy hasznot hajt és százezerszámra ontja Afrika az áldozatokat; Akik már pártra lépnek, rabszolgák. Brazília ültetvényei is hem­zsegnek az állati sorba hajtott néger rabszolgáktól.. Az újkor legsötétebb, legszégyentelje- sebb szakasza ez. mert ne fe­lejtsük el, Európa tíz évszáza­da „keresztyén civilizációban” él már, amikor kezdődik az új­kori rabszolgaság és kizárólag „keresztyén államok” gyar­matain alkalmazzák őket. A behurcolt négerek, vala­mint az életben maradt indiá­nok és bevándorolt szerencse­lovagok lassan egy egészen új embertípust hívnak életre, a kreolokat. Latin-Amerika la­kossága ezeknek a leszárma­zottai nagyrészt. Igen szép em­bertípus, forró vérnek, indu­latosak. A hódítók nyomában szoro­san lépkedett az egyház is. Megint utalnunk kell a híres pápai rendeletre, amely a két „legkatolikusabb” európai or­szág között osztotta fel az új­világot. Európában ez idő tájt a reformáció egész országokat szakított le Róma testéről. Az Ibériai-félszigeten* ahol az inkvizíció a „legszebb és leg­tisztább” munkát végezte, nem is tudott gyökeret ereszteni a reformáció. Ennek megfelelően a gyarmatokon is hasonló lesz a helyzet. Róma éberen vi­gyáz arra, hogy amit Európá­ban „vesztett”, visszanyerje a nyugati féltekén. Rajokban lepi el a katolikus missziós gárda az újvilágot és a meg­maradt, majd’behurcolt lakos­ságot katolikus hitre téríti. És ha az óhazában felállították az inkvizíciót, ez „üdvös in­tézménynek” nem szabad hiá­nyoznia az újvilágban sem. Így azután Brazília is először meghódolt, azután katolikus lett; HOGYAN TUDTA E MA­ROKNYI NÉP uralma alá haj­tani ezt a félelmetesen nagy területet? A feudalizmus kor­szakában vagyunk. A hódítók fejlett fegyverzettel és hódítás-, ra alkalmas vakmerőséggel' rendelkeztek. A rabszolgák tíz­ezreinek munkára szorítása csak a legkegyetlenebb eszkö­zökkel mehetett végbe; Föld volt korlátlanul g a portugál helytartók, alkirályok nem voltak szűkmarkúak a honfi­társak felé. Igen gyorsan ki­alakult a földbirtokos osztály, amelyben akadtak olyan csa­ládok, akiknek birtoka akkora volt, mint Anglia Írországgal együtt, vagy mint az óhaza, egész Portugália. Az egyház ereje ftt is, mint odahaza, a hatalmas anyagi javakban rejlett. Nem kellett messzire menni a szinte nép­tel en területen a földért. ÉS így korán kialakult az a hely­zet, hogy Brazíliában is a kar tolikus egyház lett a legna­gyobb földbirtokos. Az anyagi előnnyel együtt járt a misszió ügyének elhanyagolása, a fel­ső papság laza erkölcsűsége, a semmittevés. Nem véletlen, hogy az iskolákban, amelyek szinte kizárólag az egyház ke­zén voltak, a népnek pusztán a töredékét tanították meg írni-olvasni; Az írástudatlan­ság elérte a 85—95 százalékot. (Még ma is 50 százalékos az analfabetizmus!) Brazília gyarmati szakasza 1822-ig tartott. Függetlenségi forradalma része annak a for­radalmi láncolatnak, amely Észak-Amerikából indult el és végigzúgott az egész amerikai kontinensen Brazília volt az utcflsó állomás és itt vér nél­kül ment végbe. Alig több, mint ötven esztendeig csá­szárság volt és' az 1889-es ka­tonai lázadás kiáltja ki a köz­társaságot. A függetlenség ki­vívása megszüntette a rabszol­gaság intézményét, amely több, mint 300 éven keresztül volt érvényben; De nem szüntetett meg s'ok mindent, ami az előrehaladást, a jobb körül­ményeket, az emberibb életet jelentette volna. Megmaradt* a társadalmi különbözőség. És noha Brazíliában (általában Latin-Amerikában!) nincs faji megkülönböztetés, de a gazda­gok és szegények között áthi­dalhatatlan szakadék tátong. Az ültetvényeken (kávé!) a paraszti lakosság a szó szoros értelmében éhbérért dolgozik és ha a piacon a válság tü­netei mutatkoznak, a birtokos nem szüreteltet. vagy a ten­gerbe szórja a termést és a nyomor elképesztővé válik.­UGYANILYEN KÖZÉP­KORI Állapotok voltak a legutóbbi időkig a vallás terü­letén. A katolikus Brazília (a jezsuita rend szorgos közre­működésével) meg sem tűrte a protestánsokat. A forradalom a katolikus egyház privilé­giumához nem nyúlt. Csak 1889-ben választották el első­ízben az egyházat az államtól. És noha voltak protestáns (hugenotta) kísérletek Brazí­liában történelme során, szá­mottevő eredményt nem értek el. Sőt, 1934-ben a katolikus vallás ismét államvallás lett és csak 1946-ban választották végleg el egymástól az egyhá­Vita az A brit felsőház helyeselte azt a már egy idő óta meg­szavazott egyházi törvényt, amelyben az angliai egyház közgyűlése kimondotta, hogy az anglikán templomok oltára ezután nemcsak fából épít­hető és elmozdíthatatlan is lehet. Az eddigi törvény alapján, amely még 1604-ből származik, ez nem volt meg­zat és az államot. A múlt szá­zad óta a nagy nyomás elle­nére mégis beszélhetünk jelen­tősebb sikerekről. (De itt is inkább a bevándorlók hitéről beszélhetünk!) Ma Brazília lakosságának 95 százaléka ka­tolikus. Mintegy másfélmillió protestáns él szétszórtan a világ negyedik legnagyobb or­szágában. Evangélikus testvé­reink. száma kb. 650 ezer. Bra­zíliában él Latin-Amerika leg­nagyobb evangélikus egyháza. Persze ezek a számok fényt vetnek a múltra, az évszáza­dos megpróbáltatásokra, ül­döztetésekre; BRAZÍLIA TEHÁT A MÜLT SZÁZADBAN függet­lenné vált Portugáliától. A ké­sőbbiek során történtek még kísérletek a gyarmatosítás te­rén Latin-Amerikában, de ed­digre a fiatal Egyesült Álla­mok elég erősnek érezte ma­gát ahhoz, hogy kijelentse- „Amerika az amerikaiaké.” (Monroe doktrína, 1823.) Az elv szép volt, de vele együti jelentkezett egy újfajta impe­rializmus, mégpedig az Egye­sült Államok imperializmusa, amely napjainkig kezében akarja tartani a gazdasági — s vele együtt a politikai — élet gyeplőjét a fejletlenebb álla­mokban. így Brazíliában is. Csak egyebét adatot ide vonat­kozólag! Az elektromos energiaterme­lés 90 százaléka USA-tőke ke­zében van. A pamutipar (amely a legfejlettebb Dél- Amerikában) 67 százaléka USA-érdekeltségű. A Ford Motor Co„ Generál Motors, General Electric stb. a legna­gyobb gépipari üzemek birto­kosai. A cukor-, hűtő- és ma­lomipar 85 százaléka van USA- tőke kezében. Az ásványi anyagokat még csak részben tárták fel, de a vas-, mangán­érc a United States Steel Corp, és a Bethlehem Steel Corp, monopóliuma ellenőrzi. A modem gyarmatosítás formá­ja ez. A tőke olyan szorosan tekeredik a brazil' gazdasági életre, hogy az szinte léleg­zethez sem tud jutni. A me­zőgazdasági lakosság kiszol­gáltatottja a piac ingadozá­sának; Ennek következtében periódusonként a nyomor a szükség áldozata; Évekig, sőt évtizedekig tar­tott az a szívós harc, amely felébresztette Brazíliában a nemzeti öntudat szellemét. A szabadság igényével együtt je­lentkeztek a reformtervek megvalósításra váró felada­tai. A munkáspárti Goular el­nök volt az, aki földbirtok-re­formot helyezett kilátásba, szabad és független külpoliti­kát, valamint az eddigi 500 szá­zalékos hasznot is megütő USA kivitelt 10 százalékra kor­látozta. Szívós munkájának eredménye volt, hogy az idén, tavasszal megszületett az új re­formtörvény. De ezzel ujjat húzott az amerikai tőkésvilág­gal. Az áskálódás ellene már évek óta folyt. Hiába jelentet­te ki, hogy semmiféle „idegen hatalom” érdekeit nem képvi­seli, csupán a brazil népét, a tőke megüzente ellene a ha­dat s megdöntötték kormányá­val együtt. Az új vezetők azon­nal bemutatkoztak. A reform- törvényeket megsemmisítették és visszaállították a „régi ren­det”. Nem kell messzire men­nünk, hogy megtaláljuk a su­gallat szerzőit. De egyre erőteljesebbé érik számunkra a kérdés: tartható állapot-e a kolonializmusnak ez a formája. Az az érzésünk, hogy nehezen. Egész Latin- Amerika egy fortyogó tűzhá­nyó. Minden pillanatban kitö­réssel fenyeget. A társadalmi, szociális, gazdasági élet igaz­ságért kiált. A nyugati félteke ugyanúgy a felszabadulás kü­szöbéhez érkezett, mint Ázsia, vagy Afrika népei. Rédey Pál oltárról engedhető. 'Valójában szóm­ban sok oltár már nem felelt- meg ezeknek a régi előírások­nak: kőből épültek és elmoz- díthatatlanok voltak. Dr. El­lison chesteri püspök, aki a törvény megváltoztatását meg­indokolta, emlékeztetett arra, hogy az elévült egyházi tör­vény revízióján már húsz éve dolgoztak. M

Next

/
Oldalképek
Tartalom