Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-05-24 / 21. szám
ÉLET feS BÉKE ÍGY LÄTJUKi Az élet szövetsége 2. Mózes 20. MÖZES MÁSODIK KÖNYVÉNEK HUSZADIK FEJEZETE bibliánk legszebb részei közé tartozik, s ha halmozni akarjuk a jelzőket, akkor még ilyeneket is használhatunk: legragyogóbb, legigazabb, legdöntőbb jelentőségű, stb. A jelzők mögött pedig — mindent egybevetve — az az egyszerű tény áll, hogy ezek az idézetek versek, mondatok nem kevesebbet tárnak elénk, mint Isten útmutató, iránykiszabó, embermentő akaratát, egyszóval az Ö ószövetségbeli szövetségének legteljesebb és mind a mai napig kiható jelét. Az elmúlt alkalommal és az azt megelőző elmélkedésünkben (Noé és Ábrahám) elsősorban Isten ígéretei voltak azok, amelyek megragadtak bennünket és amelyek jelezték, hogy így az ígéretek távlatával — amelyeket be is teljesített — fordult Isten egy-egy személyen keresztül az egész embervilág felé. Most az ismét megtalálható, kegyelmes, ember felé fordulás ténye mellett Istennek az előbb említett útmutató, iránykiszabó akraáa az, amire figyelnünk kell. ÄBRAHÄM UTÁN LASSAN, sok — így is mondhatnék: izgalmas — esemény után, néppé növekszik egy kis család: Ábrahám családja. Az előbb néhány, majd később több tízezerből álló emberi csoport megbirkózva sorsának buktatóival, az egyiptomi fogsággal, hol tudatosan, hol ön- tudatlanul hordozza életében, hitében a már kapott ígéreteket: magát Istent, s most a pusztai vándorlás után érkezik el ahhoz a pillanathoz, hogy még többet lásson, tudjon Isten akaratából, mint eddig valamikor is. A színhely, ahol mindez történik, közismert: a füstölgő Sinai hegy, Isten hegye. A szavak, amelyeket Mózes előtt Isten mond, s amelyeket ő kőtáblára vés, még közismertebbek: az un. Tízparancsolat szavai. Mepnyi fantázia, milyen csapongó képzelet festette meg sokszor ezt a jelenetet! Mennyi töprengés, milyen sok gond és fáradság próbálta még közelebb hozni az emberhez az elhangzott, lejegyzett szavakat. S a jelenet maga is, és a szavak is megérdemelték, megérdemlik az ilyesfajta emberi törekvéseket: a megértés vágyának szép emberi mozdu-' latát, de mégis: nincs az a megjelenítő erő, olyan színes képzelet, olyan mélyenszántó gondolat, amely jobban, igazabban tudná elmondani a lényeget; mint maga az Ige. IGAZ, HOGY A LEGHÍVEBB MAGYARÁZÓ, eligazító szavakat nem ebben a fejezetben találjuk meg, hanem egy kicsit hátrább: Mózes ötödik könyvében (30,15/a). „Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót...” ■— mondja Isten, mintegy lezárva, összegezve az ' elhangzottakat, összefoglalva a lényeget. Igen, amikor Isten egy néppel szövetséget kötve tudatja vele akaratát, akkor az életet, a jót ajándékozza neki és rajta keresztül az egész embervilágnak. S a szavak maguk is az életet, az emberi életben megvalósulható jót szolgálják, valósítják meg ott, ahol komolyan veszik azokat. Ezért merjük mondani, hogy nem egyszerűen parancsolatokról, betartandó és szigorúan megtartandó törvényekről van itt szó, hanem mindezen felül és mindennél többről: a lehetőségről a szebb, emberibb életre. EZT A SZEBB, EMBERIBB ÉLETET szolgálja a szülők tiszteletéről szóló „parancsolat” csakúgy, mint az emberi élet, az emberi becsület védelméről szóló. S itt, ezen a ponton tágulnak világméretűvé, az egész embervilág számára fontossá a Sinai hegyen elmondott szavak. Itt, mert ezek a szavak, mondatok nemcsak egy bizonyos vallásos közösség érdekeit védik, irányítják, hanem minden emberét, minden közösségét. Minden emberét egyszerűen azért, mert mindenki számára drága az élet, a becsület, a mindennapok kis és világméretű nyugalma, békessége. Nagyon félreértené tehát az az ember a „Tízparancsolat” szavait, aki egy szűkebb vallásos közösség, a kereszI tyénség számára tartaná őket egyedül érvényesnek. Nagyon félreértené, mert leszűkítené, „provinciálissá” tenné Isten akaratát és mintegy „helyi istenséggé” alacsonyítaná le magát Istent is. Azt az Istent akarná „lealacsonyítani”, akinek van ugyan külön szava az övéihez, egyházához, de, áld az egész világ Teremtője, Fenntartója és, aki teremtő, fenntartó akaratával világának .szép rendjét, szép életét, biztonságos sorsát is biztosítani akarja és, aki legmagasabb- rendű teremtménye: az ember munkája, törekvése által ezt biztosítani is tudja. AMIKOR HÁT AZ ÓSZÖVETSÉG LEGSZEBB, legra- gyogobb mondatait, Mózes második könyve 20. részének szavait olvassuk, akkor gondoljunk mindig arra a néhány szóra, amit szintén idéztünk: „... elődbe adtam az életet .;. ” Az élet lehetőségét, az emberi élet valóságos, egyre kiterjedőbb szépségét, jóságát. Élőnkbe adta, hogy munkáljuk, szolgáljuk Öt úgy, hogy szolgálatában állva, mint örök igéjével megszólítottak betartsuk az Ö szövetségének ránk kötelező részét. Az Ö szövetsége pedig az élet szö- 1 vétségé. Vámos József Orosz orthodox delegáció Dániában Az orosz orthodox egyház küldöttsége egyhetes tartózkodásra a dán fővárosba, Koppenhágába érkezett április 8-án, a dániai lutheránus egyház meghívására. Az öttagú küldöttség vezetője a I Szent Szinódus tagja, Pimeri metropolita. A küldöttségben foglalt helyet Alexei tallini (Reval) püspök is. Koppenhágán kívül látogatást tettek a vendégek Alborgban, Aar- husban és Roskildeban is. JücifdL ha bernied Ijl . Festegetek málló képeket Temetve a szálló éveket S amit szívem még csak sejteget Megmintázni Uram tégedet. Amíg szavam a papírra hull Heve hül, parazsa lángra gyűl Csendben, sokszor bátortalanul Tétovázva lábadhoz simul. A Te hangod Uram kimondott Szóként sokszor énekelt zsongott Belém épült, teremtett, rontott S szivárványszínű ívre bomlott. Festegetek absztrakt képeket S hessegetek, űzök rémeket Szárnyra kél bennem a képzelet Megláthatni Uram tégedet. Keresgélek szavak rejtőkén Felhők fölött, hol bujkál a fény Szívben, színben, emberek szemén Mindenütt, bol sejtet a remény. Fejtegetlek, s rontott vázlatok Fölött hallom: Nem! én más vagyok! Arcomat csak akkor láthatod, Majd ha benned is feltámadok. Somlyó András Lelkésziktatás Hartán n E A prilis 5-én, vasárnap iktatta be Sikter András es- peres, a hartai gyülekezet új lelkészét, Sárkány Ti§ E —== bor volt nagybörzsönyi lelkészt. A hartai gyülekezet jj E múlt ősszel tragikus hirtelenséggel veszítette el előző lelkészét, Palotay Gyulát. A megüresedett lelkészt állási m példás higgadtsággal és megfontoltsággal, a közegyházi ü szempontokat szem előtt tartva, egyhangú meghíváss sal töltötte be a gyülekezet. — A beiktatás kedves E eseménye volt, mikor a beiktatott új lelkész mellé az 1 M oltárhoz lépett hitvestársa, Sárkány Tiborné sz. Horü E váth Erzsébet, akit mint teológiai végzettséggel ren— E delkezőt, segédlelkészi szolgálatra rendelt ki a püspök M a hartai gyülekezetbe. ü §! „Szeretetben szolgálni. Békét munkálni. Békében ül élni. Gyülekezetben. Otthon. A népek között.” Így jelü E lemezte a mai lelkészi magatartást Sikter András es= peres beiktató beszédében. M E Qárkány Tibor 11. Kor 5, 17-20 alapján prédikált. ^ „A gyülekezet lelkipásztora Krisztus követe —1 E E mondotta. — Jézus Krisztus nem idegenül élt itt a Ü E földön. Testében magára vette a mi testünket. Nem j hí idegenként élt a földön. Gyermekeitől és követeitől : 1 ü sem azt várja, hogy idegenként éljenek a földön. Nem n ü semleges területre küldi követeit, hanem egyszerűen ] ÉÜ az emberek közé. Nem ad és nem biztosít valamilyen == Ü területen-kívüliséget, hanem minden egyes követét E H belehelyezi egy-egy népbe és nemzetbe. — Én is, mint H E Krisztus követe, ennek a gyülekezetnek és ennek az ü E egyháznak a tagja vagyok, ennek a népnek és hazág n nak gyermeke. Arra kérem Istent, hogy úgy lehessek g == Jézus Krisztus hűséges követe, hogy közben egyhág zamnak, népemnek és hazámnak is hűséges tagja leü hessek. A lelki élet és üdvösség munkálásán kívül, a lü E földi élet szebbé és boldogabbá tételéért folytatott küz1 Pü delemben is szeretnék mellettetek állni, mint a ti elE E húnyt szeretett lelkipásztorotok tette. Én is szeretnék n H együtt lenni veletek mindenben. Itt az Isten házában, E ü de túl a templom kapuin is, otthonaitokban, a község E ü életében és fejlődésében, népünk előrehaladásában és n g osztozni a békés életért való küzdelemben is.” Ü g A z újonnan beiktatott lelkészt a környékbeli lelH M készek, a helyi református és római katolikus §j egyházközségek köszöntötték. A mxgybörzsönyi gyülen ÉÜ kezet és a volt hívek képviseletében Valent Lajos felügyelő, Párth Márton templomatya és Tenkál György iü ü presbiter. A hartai gyülekezet nevében Himpelmann i Péter presbiter és Kuncz Salamon kántor köszöntötte E az új lelkészt. Az ünnepélynek megható jelenete volt, ü mikor az egyik konfirmandus leány néhai Palotay L~Z n Gyula „Lelkészköszöntő” c. versét mondta el. E 1 1-óceánon túl: Brazília Az Atlanti A FÖLDKEREKSÉG NEGYEDIK LEGNAGYOBB ORSZÁGA, hazánknál 92-szer nagyobb állam, Brazília. VVusímann, aki néhány évvel ezelőtt végigjárta az országot, „Zöld pokolnak” nevezte, mert az Amazonas folyam, amely néhány mérföldre párhuzamosan hömpölyög az Egyenlítő mentén, sűrű. áthatolhatatlan őserdőkön keresztül, buja növényzetet öntöz. A sok csapadéktól elviselhetetlen a klíma. Az európai ember a párás levegőben és a hőségben szinte fuldoklik. Dél-Amerikának ez az állama ma az érdeklődés középpontjába került. Mintegy 65 milliót kitevő lakossága a politikai zűrzavar áldozata. Brazília Latin-Amerikához tartozik és elöljáróban adjunk arra választ, miért hívják Dél-Amerikát Latin-Ameriká- nak. Amikor az európai ember előtt Kolumbus korszak- alkotó felfedezése révén izgató valóság lett, hogy nyugati irányban is el lehet jutni „Indiába”, a pápai trónon VI. Sándor ült. VI. Sándor spanyol ember, Rodrigo de Borgia — a reneszánsz legfeslettebb életű pápája volt. Érdemes megjegyeznünk nevét, mert alighogy Kolumbus beszámolt a spanyol udvarban sikeréről (1492), egy évre rá (1493) VI. Sándor az „újvilágot” felosztotta Spanyolország és Portugália között. Képzeljünk el Amerika térképén kb. a mai Brazília nyugati határán egy függőleges vonalat. Ami a vonaltól nyugatra esett, azt a spanyolok hódíthatták meg, ami keletre, azt a portugálok. A pápai döntés külön is hangsúlyozta, hogy csak a spanyolokat és portugálokat illeti meg az új világ. VI. Sándornak ez a nevezetes döntése napjainkig meghatározta Közép- és Dél-Ame- rika fejlődését, lakóinak nyelvét, kultúráját és vallását, És miután az Ibériai félsziget „latin” nyelvű, ezért az általa meghódított és gyarmattá tett világrész a latin nyelvű jelzőt hordozza) Brazília tehát Portugália gyarmata lett. Mohó vágy fűtötte az első partra lépőket a meggazdagodás iránt Az aranyláz pedig kegyetlen és feltartóztathatatlan rohamot diktált A bennszülött lakosságot az indiánokat, a spanyol hódítókhoz hasonlóan, kiirtották vagy beszorították az őserdők mélyére. (Ma isi még élnek rezervátumban, mint idegenforgalmi érdekesség.) Portugáliának a XVL században nem volt olyan emberfeleslege (ma sincs!), hogy be tudta volna népesíteni gyarmatát; A kicsiny Portugália ennek a területnek csak úgy tudott ura lenni és maradni, hogy a legkegyetlenebb eszközökhöz folyamodott. Így következett be az, hogy mire lehiggadt az aranyláz, a roppant gyarmat néptelenné vált és gondoskodni kellett a földek, ültetvények megmunkálásáról. ÜJ FEJEZET KEZDŐDIK BRAZÍLIA TÖRTÉNETÉBEN. Lelkiismeretlen kufárok Afrikában összevadásztatják a védtelen négereket, hajókba zsúfolják és néhány dollárért eladják Amerikában. Az embertelen üzlet nagy hasznot hajt és százezerszámra ontja Afrika az áldozatokat; Akik már pártra lépnek, rabszolgák. Brazília ültetvényei is hemzsegnek az állati sorba hajtott néger rabszolgáktól.. Az újkor legsötétebb, legszégyentelje- sebb szakasza ez. mert ne felejtsük el, Európa tíz évszázada „keresztyén civilizációban” él már, amikor kezdődik az újkori rabszolgaság és kizárólag „keresztyén államok” gyarmatain alkalmazzák őket. A behurcolt négerek, valamint az életben maradt indiánok és bevándorolt szerencselovagok lassan egy egészen új embertípust hívnak életre, a kreolokat. Latin-Amerika lakossága ezeknek a leszármazottai nagyrészt. Igen szép embertípus, forró vérnek, indulatosak. A hódítók nyomában szorosan lépkedett az egyház is. Megint utalnunk kell a híres pápai rendeletre, amely a két „legkatolikusabb” európai ország között osztotta fel az újvilágot. Európában ez idő tájt a reformáció egész országokat szakított le Róma testéről. Az Ibériai-félszigeten* ahol az inkvizíció a „legszebb és legtisztább” munkát végezte, nem is tudott gyökeret ereszteni a reformáció. Ennek megfelelően a gyarmatokon is hasonló lesz a helyzet. Róma éberen vigyáz arra, hogy amit Európában „vesztett”, visszanyerje a nyugati féltekén. Rajokban lepi el a katolikus missziós gárda az újvilágot és a megmaradt, majd’behurcolt lakosságot katolikus hitre téríti. És ha az óhazában felállították az inkvizíciót, ez „üdvös intézménynek” nem szabad hiányoznia az újvilágban sem. Így azután Brazília is először meghódolt, azután katolikus lett; HOGYAN TUDTA E MAROKNYI NÉP uralma alá hajtani ezt a félelmetesen nagy területet? A feudalizmus korszakában vagyunk. A hódítók fejlett fegyverzettel és hódítás-, ra alkalmas vakmerőséggel' rendelkeztek. A rabszolgák tízezreinek munkára szorítása csak a legkegyetlenebb eszközökkel mehetett végbe; Föld volt korlátlanul g a portugál helytartók, alkirályok nem voltak szűkmarkúak a honfitársak felé. Igen gyorsan kialakult a földbirtokos osztály, amelyben akadtak olyan családok, akiknek birtoka akkora volt, mint Anglia Írországgal együtt, vagy mint az óhaza, egész Portugália. Az egyház ereje ftt is, mint odahaza, a hatalmas anyagi javakban rejlett. Nem kellett messzire menni a szinte néptel en területen a földért. ÉS így korán kialakult az a helyzet, hogy Brazíliában is a kar tolikus egyház lett a legnagyobb földbirtokos. Az anyagi előnnyel együtt járt a misszió ügyének elhanyagolása, a felső papság laza erkölcsűsége, a semmittevés. Nem véletlen, hogy az iskolákban, amelyek szinte kizárólag az egyház kezén voltak, a népnek pusztán a töredékét tanították meg írni-olvasni; Az írástudatlanság elérte a 85—95 százalékot. (Még ma is 50 százalékos az analfabetizmus!) Brazília gyarmati szakasza 1822-ig tartott. Függetlenségi forradalma része annak a forradalmi láncolatnak, amely Észak-Amerikából indult el és végigzúgott az egész amerikai kontinensen Brazília volt az utcflsó állomás és itt vér nélkül ment végbe. Alig több, mint ötven esztendeig császárság volt és' az 1889-es katonai lázadás kiáltja ki a köztársaságot. A függetlenség kivívása megszüntette a rabszolgaság intézményét, amely több, mint 300 éven keresztül volt érvényben; De nem szüntetett meg s'ok mindent, ami az előrehaladást, a jobb körülményeket, az emberibb életet jelentette volna. Megmaradt* a társadalmi különbözőség. És noha Brazíliában (általában Latin-Amerikában!) nincs faji megkülönböztetés, de a gazdagok és szegények között áthidalhatatlan szakadék tátong. Az ültetvényeken (kávé!) a paraszti lakosság a szó szoros értelmében éhbérért dolgozik és ha a piacon a válság tünetei mutatkoznak, a birtokos nem szüreteltet. vagy a tengerbe szórja a termést és a nyomor elképesztővé válik.UGYANILYEN KÖZÉPKORI Állapotok voltak a legutóbbi időkig a vallás területén. A katolikus Brazília (a jezsuita rend szorgos közreműködésével) meg sem tűrte a protestánsokat. A forradalom a katolikus egyház privilégiumához nem nyúlt. Csak 1889-ben választották el elsőízben az egyházat az államtól. És noha voltak protestáns (hugenotta) kísérletek Brazíliában történelme során, számottevő eredményt nem értek el. Sőt, 1934-ben a katolikus vallás ismét államvallás lett és csak 1946-ban választották végleg el egymástól az egyháVita az A brit felsőház helyeselte azt a már egy idő óta megszavazott egyházi törvényt, amelyben az angliai egyház közgyűlése kimondotta, hogy az anglikán templomok oltára ezután nemcsak fából építhető és elmozdíthatatlan is lehet. Az eddigi törvény alapján, amely még 1604-ből származik, ez nem volt megzat és az államot. A múlt század óta a nagy nyomás ellenére mégis beszélhetünk jelentősebb sikerekről. (De itt is inkább a bevándorlók hitéről beszélhetünk!) Ma Brazília lakosságának 95 százaléka katolikus. Mintegy másfélmillió protestáns él szétszórtan a világ negyedik legnagyobb országában. Evangélikus testvéreink. száma kb. 650 ezer. Brazíliában él Latin-Amerika legnagyobb evangélikus egyháza. Persze ezek a számok fényt vetnek a múltra, az évszázados megpróbáltatásokra, üldöztetésekre; BRAZÍLIA TEHÁT A MÜLT SZÁZADBAN függetlenné vált Portugáliától. A későbbiek során történtek még kísérletek a gyarmatosítás terén Latin-Amerikában, de eddigre a fiatal Egyesült Államok elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy kijelentse- „Amerika az amerikaiaké.” (Monroe doktrína, 1823.) Az elv szép volt, de vele együti jelentkezett egy újfajta imperializmus, mégpedig az Egyesült Államok imperializmusa, amely napjainkig kezében akarja tartani a gazdasági — s vele együtt a politikai — élet gyeplőjét a fejletlenebb államokban. így Brazíliában is. Csak egyebét adatot ide vonatkozólag! Az elektromos energiatermelés 90 százaléka USA-tőke kezében van. A pamutipar (amely a legfejlettebb Dél- Amerikában) 67 százaléka USA-érdekeltségű. A Ford Motor Co„ Generál Motors, General Electric stb. a legnagyobb gépipari üzemek birtokosai. A cukor-, hűtő- és malomipar 85 százaléka van USA- tőke kezében. Az ásványi anyagokat még csak részben tárták fel, de a vas-, mangánérc a United States Steel Corp, és a Bethlehem Steel Corp, monopóliuma ellenőrzi. A modem gyarmatosítás formája ez. A tőke olyan szorosan tekeredik a brazil' gazdasági életre, hogy az szinte lélegzethez sem tud jutni. A mezőgazdasági lakosság kiszolgáltatottja a piac ingadozásának; Ennek következtében periódusonként a nyomor a szükség áldozata; Évekig, sőt évtizedekig tartott az a szívós harc, amely felébresztette Brazíliában a nemzeti öntudat szellemét. A szabadság igényével együtt jelentkeztek a reformtervek megvalósításra váró feladatai. A munkáspárti Goular elnök volt az, aki földbirtok-reformot helyezett kilátásba, szabad és független külpolitikát, valamint az eddigi 500 százalékos hasznot is megütő USA kivitelt 10 százalékra korlátozta. Szívós munkájának eredménye volt, hogy az idén, tavasszal megszületett az új reformtörvény. De ezzel ujjat húzott az amerikai tőkésvilággal. Az áskálódás ellene már évek óta folyt. Hiába jelentette ki, hogy semmiféle „idegen hatalom” érdekeit nem képviseli, csupán a brazil népét, a tőke megüzente ellene a hadat s megdöntötték kormányával együtt. Az új vezetők azonnal bemutatkoztak. A reform- törvényeket megsemmisítették és visszaállították a „régi rendet”. Nem kell messzire mennünk, hogy megtaláljuk a sugallat szerzőit. De egyre erőteljesebbé érik számunkra a kérdés: tartható állapot-e a kolonializmusnak ez a formája. Az az érzésünk, hogy nehezen. Egész Latin- Amerika egy fortyogó tűzhányó. Minden pillanatban kitöréssel fenyeget. A társadalmi, szociális, gazdasági élet igazságért kiált. A nyugati félteke ugyanúgy a felszabadulás küszöbéhez érkezett, mint Ázsia, vagy Afrika népei. Rédey Pál oltárról engedhető. 'Valójában szómban sok oltár már nem felelt- meg ezeknek a régi előírásoknak: kőből épültek és elmoz- díthatatlanok voltak. Dr. Ellison chesteri püspök, aki a törvény megváltoztatását megindokolta, emlékeztetett arra, hogy az elévült egyházi törvény revízióján már húsz éve dolgoztak. M