Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-29 / 13. szám
A húsvéti örömüzenet Lukács 24, 1—12. Húsvét vasárnapján keresztyén hitünk és reménységünk öröme csendül fel: Krisztus feltámadott! Valóban így is van: Krisztus feltámadása nélkül nemcsak húsvétot nem ünnepelhetnénk, nemcsak vasárnapjaink válnának tartalmatlanokká, hanem egész keresztyénségünk jogosultsága is kérdésessé válnék. Vizsgáljuk meg azért a húsvéti tényt és örömüzenetet igénk tükrében. Krisztus feltámadása: 1. Csak „balga mese”? (11. v.) Nemcsak a keresztről szóló beszéd jelentett botránkozást a zsidóknak és bolondságot a görögöknek (I. Kor. 1, 23), hanem Jézus feltámadása is mesébe való dolognak tűnt fel még a tanítványok előtt is. A feltámadásról szóló bizonyságtétel nemcsak az Aeropagus hallgatóságában váltott ki egykor gúnyolódó megjegyzéseket (Csel. 17, 32), hanem minden időkben a keresztyén ember hitének próbakövévé is lett. Az ilyen igehirdetés bolond mesének látszik azok előtt, akik Jézus Krisztusban csak bölcs tanítómestert vagy csodálatos orvost láttak. Azok számára, akik Jézusban csak az embert látják, a nagypénteki kereszttel véget ér Jézus élete és története. Azok számára Jézus halott, sírja le van zárva. 2. A hívő ember számára azonban Jézus feltámadása nem balga mese, hanem isteni szükségszerűség! Jézusnak „kellett” szenvednie, meghalnia és harmadnap feltámadnia (7. v.). Ezt a „kell”-t azonban nem szabad úgy értelmeznünk, mintha ez — különösen Jézus szenvedése és halála — az emberi gonoszság eredménye vagy diadala lenne. Jézus ismételten előre bejelentette nemcsak szenvedését és halálát, hanem feltámadását is. (Lukács 9, 22; 17, 25; 18, 23). Isten akarata volt az, hogy megváltásunknak ez legyen az útja és ára. Jézust nem érte mintegy „váratlanul” sem szenvedése, sem halála, de afelől is bizonyos volt, hogy Isten nem engedi, hogy „az ő Szentje rothadást lásson” (Zsolt. 16, 10). Az Atyának ebből az akaratából és a Fiúnak ebből az engedelmességéből született meg a mi üdvösségünk. 3. Krisztus feltámadott, ezért: ne keressük a holtak között az élőt! (5 b. v.) Ez volt Isten követőinek parancsa a Jézust kereső asszonyok felé. De ez a határozott parancs bennünket is arra akar ráeszméltetni, hogy ne torpanjunk meg Jézus üres sírjánál. Nem húsvéti hit az, amely megáll az üres sírnál és nézi az ott maradt lepedőket. Tudomásul kell vennünk, hogy Jézus nem maradhatott a halál bilincseiben, hanem egyszer smindenkorra széttörte azokat. Ezért Jézust ne keressük a halott vallásalapitók sorai között. Ö nem igényli tőlünk, hogy sírjához zarándokoljunk, mert ő él és más találkozóhelyet jelölt ki számunkra. Azt akarja, hogy minél gyakrabban éljünk igéjével és szentségeivel. Ezért, ha a feltámadott Krisztussal akarunk találkozni, legyünk élő tagjai az ányaszentegyháznak, ahol igéjét tisztán hirdetik és szenségeit helyesen szolgáltatják ki. 4. Végül: adjuk tovább a húsvéti örömüzenetet: Jézus él! Ezt tették Isten angyalainak parancsára a Jézus sírját felkereső asszonyok is (9. v.). De ezt hirdették boldogan a tanítványok, Pál apostol s az első keresztyének is: az Ür feltámadott! Azóta elmúlt csaknem kétezer esztendő s a keresztyén igehirdetők és egyszerű bízonyságtevők millióinak ajkán számtalanszor hangzott el az örömteljes szózat: „Én tudom, hogy az én Megváltóm él!” (Jób 19,25.) De nekünk is tisztában keil lennünk azzal, hogy csak ott van élő egyház, ahol a feltámadott és élő Krisztus hit által lakozik az emberek szívében. Tegyünk hát mi is bizonyságot erről a húsvéti örömüzenetről teljés hitünkkel. így lesz a mi számunkra is „nyereség” Jézus feltámadása, mert ő mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él!” (János 11, 25.) Mekis Ádám A halál legyőzője Lk 24, 36—45. Tehát a tanítványok is kételkedtek! Mégpedig közvetlenül Krisztus feltámadása után, amikor lassacskán izzásba jött a szellemi és lelki légkör a nagy esemény hírétől: „Feltámadott az Ür bizonnyal...!” Mikor a feltámadt Krisztus már többeknek is megjelent, sőt mikor ott áll személyesen előttünk jól ismert köszöntésével: „Békesség nektek!”, — tanítványai még mindig kételkednek. Pedig a mienknél sokkalta előnyösebb a helyzetük! Megmutatja nekik a szögek nyomát kezén-lábán. Engedi, hogy megtapintsák és meggyőződjenek feltámadt teste valódiságáról. Szellemnek nincs megfogható alakja, a léleknek nincs húsa! Mikor a kételkedés és rémület, a döbbenet és félszeg öröm eme titokzatos húsvéti elegyedésében és kavargásában még ez sem elég, Jézus egy újabb jellel próbálja őket eljuttatni a húsvéti bizonyosságra. Ételt kér és eszik jelenlétükben. — A tanítványokban nagypénteken annyira összeomlott minden, hogy már nem hisznek saját szemüknek, fülüknek és tapintó kezüknek. Ha az első Húsvétkor élők is kételkedtek, akkor mi várható a maiaktól, akik nem ismerik Mózest, név szerint egyetlen prófétát sem tudnak már megnevezni, aki előtt teljesen ismeretlen a zsoltárok tanító, vigasztaló ereje!? A kételkedés állapota a belső bizonytalanság szánalmas helyzete. Papírhajó az örvényben! Nincs békessége, nincs pröme, nincsen biztonsága és belső tartása annak, aki a kételkedés árjában kavarog. Ehhez az állapothoz szükségképpen hozzátartozik a rémület, félelem és találgatás. Talán lélek, talán szellem vagy kísértet! A szellemjárás gondolata mindig erősen felkavart szívekből jön elő. Ezzel ellentétben a hit a belső bizonyosság lelki állapota. .Ezért van békessége, öröme, belső tartása, biztonsága. Ennek bizonysága az írás és a köznapok hívő embereinek vallomása és magatartása. A kételkedés és hitbeli bizonytalankodás lelki-szellemi állapotában születtek és születnek a különféle tévtanítások Jézus Krisztussal kapcsolatban. Ilyenek terjesztőit és áldozatait akarta az őskeresztyénség húsvéti bizonyságtétele bizonyosságra és helyes hitbeli biztonságra elsegíteni Jézus Krisztus feltámadásának realitása tekintetében. A feltámadt Krisztus beszél, emlékeztet, int, eszik, cselekszik, — tehát valóban él. Nem kísértet, hanem azonos azzal a Jézussal, kit nagypénteken megfeszítettek. A kételkedés és hitetlenség egyetlen legyőzője maga a feltámadt, a köztünk jelenvaló, elménket megnyitó élő Jézus Krisztus. A húsvéti evangéliomokban az rendkívül vigasztaló, hogy mindig Jézus az, aki legyőzi a tanítványok kételyeit és ellenállását. A halál legyőzője egyben a húsvéti hitetlenség legyőzője is. Ezt a csodálatos munkát igéje által végzi Jézus. Az igében emlékeztet arra, amit mondott. Igéje, Húsvét evangéliuma által ébreszt hitet. Hogy ez válóban így van, annak beszédes bizonysága többek között az is, hogy kezedben tartod az Evangélikus Élet húsvéti számát, és hogy tegnap és ma világszerte hangzott-a húsvéti evangélium a hatalmasan zengő ünnepi ének keretében: Jézus él, én is Vele... Ámen. Weltler Rezső HÍREK — Hűsvct első ünnepének oltár! és délutáni alapigéje: I Kor 5, 6—8: délelőtti alap- igéje: Lk 24, 1—12. — Húsvét második ünnepének oltári és délutáni alapigéje: Csel 19, 34—43; délelőtti alapigéje: Lk 24, 36—45. Az oltárterítő színe mindkét húsvéti ünnepen: fehér. A HAZAFIAS NÉPFRONT UI. KONGRESSZUSÁN az Országos Tanács elnökségének tagjai közé választották Mihályíi Ernőt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjét, egyházunk egyetemes felügyelőjét és Darvas József Kossuth-dí- jas írót, a Magyar Írók Szövetségének elnökét, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelőjét is. Az Országos Tanács tagjai sorába választottak dr. Vető Lajost, az Északi Egyházkerület püspökét. A megválasztottaknak a Hazafias Népfront keretében népünk és az emberiség javára végzendő minden jó munkájára ezúton is Isten gazdag áldását kérjük. — A SOMOGY—ZALAI EGYHÁZMEGYE lclkészi munkaközössége március 11én egész napos ülést tartott Kaposvárott. Délelőtt a lelkészek békegyűlésen vettek részt, amelyen dr. Oítlyk Ernő, a Teológiai Akadémia prodé- kánja tartott előadást Nemzeti összefogás — népi egység címen. Délután az ezévi második munkaülést tartották meg, amelyen írásmagyarázatot tartott Dubovay Géza, előadást tartott Varga Árpád. A munkaülés végén az esperes adott beszámolót. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG kőnyomatosa hírül adja, hogy, egyházunk sajtóosztálya 10 000 példányban adta ki az 1964. évi Útmutatót a biblia rendszeres olvasásához és 12 ezer példányban aa Evangélikus Naptárt. ' U l 1111.1 lil l l III lllll!lll!l!lllllilllllllt|lllll|lll«)l|IIIIIIIMIIIIj A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN A fokvárosi új angol érsek, R. S. Taylor egy interjú során keményen áll ástfoglalt a dél-afrikai kormány faji megkülönböztetési politikájával szemben. Üjólag megerősítette azt, a már püspökválasztása előtt kifejezett álláspontját, hogy a fajok megkülönböztető elkülönítése nem egyeztethető össze Krisztus tanításával. Különösképpen is kritizálta a Dél-afrikai Unió egyik törvényét, amely lehetővé teszi, hogy minden kivizsgálás nélkül 9 napig fogva tartsanak valakit, anélkül, hogy az illető szót emelhetne ez ellen. Ez „a törvény megcsúfolása és a keresztyén lelkiismeret megsértése” — állapította meg az érsek. Nyomatékosan hangsúlyozta továbbá, hogy az egyház nem tarthatja magát távol a politikától. Hiszen a politikai élet meghatározza egy- egy ország sorsát és polgárainak körülményeit. Ezért az egyháznak ú.ira és újra fel kell emelnie szavát, hogv megvilágítsa, milyen keresztyén magatartást kell tanúsítani az adott helyzetben. FINNORSZÁG A finn evancéliVs egyház kibővített püspök konferenciája bizottságot léte- tett, amelynek feladata a kük gyi kérdésekkel foglalkozás. A külügyi bizottság tagjai. A*mo T. Ni- kolainen és HeikK< Waris professzorok, John I orsberg direktor és Ahti Aurancn esperes. i * — Bundák divatos átszabása, használt szőrmék vétele Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. TEMPI OMTORNYOK bádogfestésének javítását, újra fedését, mázolását, villámhárító szerelését, valamint tornyok oldalfalának meszelését, fröcskölé- sét, speciális állványról, rövid határidőre vállalja a Tiszakccskei Építő és Vegyesipari Szövetkezet, Tiszakccskc ! I I I I I ! I I I I I I I 1:1 I I I I I M I I I I M I I I I I I I II 1,1.1.11' A Feltámadott és Tamás (Dürer) .i:i:ll|í|ill1ili|jl!ií|||iilfll!lllllíl:l;lil!lilllil!ll:mili:lJilillilím!milílll!lll;l!IIIIiIililil!ill!lllll!lil!ÍII!lll!l!lll!llIí!IM!lll!l!lilil!liiil