Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-03-15 / 11. szám
KP. BERM. BP. n. A népi-nemzeti egység útján A NÉPFRONT-POLITIKA NAGY SIKERÉHEZ tartozik, hagy léte, értelme, célkitűzése, munkája tudatosul; hogy annak a jegyében folyik ma a társadalmi élet s a politikai munka falun és városon egyaránt. Az is köztudomású, hogy a Népfront-politikának az értelme, célja és lényege a népi, nemzeti egység tovább erősítése, elmélyítése és kiépítése. Mint mondani szokás, ebbe a népi, nemzeti egységbe beletartozik „minden becsületes dolgozó’’, tehát az egyházias hívők, s a lelkészek is. Nem elég azonban ebbe az egységbe beletartozni. Munkálkodni is kell érte, nekünk, egyházi embereknek, lelkészeknek, lelkipásztoroknak is. Az emberi összefogás értelme általában véve világos és régóta közismert dolog. Már az Ötestamentomban Prédikátor könyve 4. fejezetében olvassuk a következőket: „Jobb a kettőnek, mint az egynek, mert nekik jó jutalmuk van fáradozásukért. Mert, ha elesnek, az egyik fölemeli a barátját. De jaj az egynek, ha elesik, mert nincs másik, aki talpra állítsa. Ha. az egyiket megtámadja valaki, minői a. ketten ellene állnak; és a hármas fonál nem szakad el egyhamar.” ERKÖLCSI, SZELLEMI TÉREN IS nagy az ereje az összefogásnak. Erkölcsi téren a nyilvánosság, a közvélemény, a bírálat, a bűnök leleplezése, a problémák őszinte megbeszélése az egyik legnagyobb erő. Az emberi összefogás jelentősége tehát nyilvánvaló. Az összefogás révén óriási erők képződnek. Fizikai, erkölcsi, szellemi, politikai téren egyaránt. Az emberi összefogás önmagában azonban csak nyers erőt jelent. Hasonlót a felszabadított atomenergiához, vagy más természeti erőhöz. A sok forrás és patak egyesüléséből támadt folyam pusztító, szennyes áradássá fajulhat. Az erők összefogása tehát csak akkor indokolt, ésszerű, hasznos és bölcs dolog, hogyha az a legnemesebb célok szolgálatában történik. Az emberiség részére azok a célok az általános érdekűek, amelyeket röviden humánus céloknak mondhatunk. Világos az is, hogy ezek a humánus célok akkor, amikor az egész emberiségnek a céljai, egyházi nyelven szólva, csak „világi” célok lehetnek. Ebből máris nyilvánvaló, hogy az egyház, a kcresztyénség nem arra való, hogy ő szabja meg az emberiség általános érdekű céljait. A Szentírás újszövetségi része világosan kinyilvánítja, hogy az evangélium nem az államok kormányzására való. A kapitalista társadalmi „rend” megint csak nem alkalmas erre a feladatra. Ott, ahol az üzlet a legfontosabb, ahol az egyéni kapzsiság védelmet kap mások kiuzsorázására, anyagi, szellemi és erkölcsi tönkretételére, ahol abból gazdagodtak meg, hogy évszázadokon át egész népeket rabszolga és gyarmati sorban senyvesztettek, ott nem lehet remélni az egész emberiség, minden nép és minden becsületes ember javát képviselő és előmozdító vezetést. Az egyetlen jó lehetőség az emberiség fő-fő problémáinak megoldására, ezen belül népünk jólétének, békéjének az emelésére a szocializmus. ISTENTŐL PARANCSOLT EMBERSZERETETÜNK az alapja a népi-nemzeti egység, a világbéke és a szocializmus mellett való állásfoglalásunknak, mert „diakónia” ez a szó legtágabb, legáltalánosabb és legmélyebb értelmében. Luther Mártont is szabad itt idézni: „A keresztyén ember szabadságáról” írt művében Luther kifejti, hogy a keresztyén ember hite által senkinek sincs alárendelve, s mindennek szabad ura, szeretete által azonban mindenkinek készséges szolgája, s mindenkinek alá van rendelve. Mi emberszeretetünknek a forrását Isten parancsolatában, sót magában Istenben látjuk. A nagy parancsolatnak éppen ezért az első felét nemcsak hogy nem hanyagoljuk el, hanem ellenkezőleg: Istennek a szeretetében ismerjük fel az emberszeretet forrását. Abban is, hogy mi is szeretjük őt. Cikkemnek az a címe, hogy a népi-nemzeti egység útján. TORTENETILEG EZ AZ ÜT MESSZE VISSZANYÜLIK a magyar nép s az emberiség történetében, s ezen belül kiváltképpen is a magyar protestantizmus történetébe. A második világháború végén bekövetkezett felszabadulás igenlése azt jelenti, hogy összhangban vagyunk népünk legdicsőbb szabadságküzdelmeivel, s az az út, amelyen ma népünk jár, a több évszázados történelmi útnak erőteljes és sikeres folytatása. És ezt abban a tudatban tesszük, hogy 1. az emberiség legígéretesebb útján haladunk, 2. nemcsak hogy nem vagyunk egyedül, hanem beletartozunk a szocializmust építő népek óriási táborába, amely állandóan és feltartóztathatatlanul növekszik, erősödik. És ki lenne vak annak meglátására, hogy miként épül ez az ország! Nemcsak a főváros, hanem a vidék is. Az egész ország lázas építkezéssel van elfoglalva! Ipar, mezőgazdaság, tudomány, népművelés, művészet terén hatalmas dolgok történtek és tör ténnek. S mindez az emberért van, népünkért van. Pedig nyersanyagban, természeti kincsekben igen szegény az ország. Esz és munka, okos összefogás és tervszerű alkotás, a többi szocialista nép segítsége mellett: ez a legfőbb magyarázata annak a fejlődésnek, amely hazánkban történik. A világbéke biztosítása terén is olyan dolgok történtek, amilyen még soha nem volt, amióta világ a világ. A nemzeti egység kell a békéért is. Tavaly nagy dolog volt a részleges a.tomcsendegyezmény Most, az idén már több kell! Egyre közelebb kell jutnunk az általános és teljes leszereléshez! Ezekről nemrég csak álmodoztak és meséltek, mint a repülésről, a távolbalátásról, csodás gyógyításokról. Most az emberiség legfenköllebb álmai a megvalósulás stádiumába léptek! Nagyon nagy időket élünk. A legjobb úton va,gyünk ahhoz, hogy ne csak beszéljünk róla, hanem valóban csökkenjen a nyomor, nőjön a jólét, erősödjön a béke, boldogabb legyen az ember. Dr. Vető Lajos Együtt népünkkel Az egész országban hetek óta folyik a Hazafias Népfront Hl. Országos Kongresszusára való felkészülés. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága 1964. március 6-án tartotta értekezletét a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének székhazában, amelyen DÖRA .IÄNOS titkár terjesztette elő a budapesti népfrontmozgalom négy évi munkájáról szóló beszámolót. A beszámolót követő vitábah KALDY ZOLTÁN Püspök is felszólalt. Felszólalását az alábbiakban közöljük. Engedjék meg, hogy ezen az értekezleten — amelyen olyan meggyőzően jut kifejezésre Budapest dolgozóinak, sőt ezen túlmenőleg egész népünknek egysége, megszólalhasson az egyház, közelebbről a protestáns egyházak hangja is. A mi hangunk nem rontani akarja azt a harmóniát, ami itt a felszólalásokban kialakult, hanem éppen erősíteni. Mi nem akarjuk távolról szemlélni azt az óriási erőfeszítést,. amelyet népünk az országépítésben kifejt, hanem ott akarunk lenni a munkások, a parasztok és a7 értelmiségiek mellett és velük együtt akarjuk kivenni részünket a szocializmus építéséből. Hálásak vagyunk azért, hogy a Hazafias Népfront keretében — amely társadalmunk valamennyi dolgozó osztályának és rétegének összefogását van hivatva szolgálni — lehetőségünk van együtt dolgozni népünk valamennyi hű és jóakaraté fiával. Számunkra megbecsülést és örömöt jelent, hogy a Hazafias. Népfrontban összedobbanhat a szívünk azzal a munkásosztállyal, amelynek elsősorban köszönhetjük, hogy a második világháború iszonyatos pusztításai után népünk nemcsak lábra állt, hanem olyan fejlődést ért el, amelyre -népünk történetében még nem volt példa. Munkás- osztályunk áldozatkészsége, erőfeszítése és valamennyi társadalmi réteget összeölelő és munkára-késztető szolgálata az Sarlós István, a Fővárosi Tanács VB elnöke, pénteken, március 6-án fogadta a budapesti evangélikus és református egyházak képviselőit. Evangélikus egyházunk részéről jelen volt dr. Vető Lajos egyház tagjai számára is példamutató. De egynek tudjuk magunkat parasztságunkkal is, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésével útban van az egységes szövetkezeti parasztság kialakulása felé. Szeretjük parasztságunkat és együtt akarunk lenni velük gondjaikban és örömeikben. Együtt gondolkodunk és tervezünk értelmiségünkkel, amely a munkásosztállyal és a parasztsággal vállvetve fáradozik az ország építésén. Szívből örülünk annak, hogy népünk egyre nagyobb lépésekkel halad a népi nemzeti egység megvalósulása felé. Egyre jobban megizmosodik a munkások, a parasztok és az értelmiségiek szövetsége és egysége. Ez a testvéri összefogás lehetőséget ad arra, hogy a különböző társadalmi osztályok és rétegek egymástól tanuljanak, saját talentumaikat •a másikkal megosszák, ezáltal egymást kölcsönösen- segítsék és lelkesítsék. Mi, az egyház tagjai, megelégedéssel és reménységgel nézzük azt a folyamatot, amelyben nem csupán a faji, felekezeti,- nemzetiségi és szociális jellegű megkülönböztetések tűnnek el, hanem egyre inkább ledőlnek a különböző társadalmi osztá- .lyok és, rétegek - közötti korlátok is. Mi ezt a folyamatot nemcsak nézni akarjuk, hanem a magunk helyén és a magunk eszközeivel segíteni is. Hiszen az egyház csak örülhet annak, püspök, Káldy Zoltán püspök, Prőhle Károly dékán, Koren Emil pesti és Várady Lajos budai esperes. A Fővárosi Tanács VB elnöke szívélyes eszmecserét folytatott a megjelentekkel. ha az emberek között választófalak dőlnek le és az emberi méltóság megbecsülést kap, függetlenül attól, hogy milyen fajú, felekezetű, nemzetiségű és világnézetű ember annak hordozója és milyen társadalmi osztályhoz tartozik. A Hazafias Népfronton, sőt a népi nemzeti egységen belül élő és munkálkodó emberekés társadalmi rétegek között természetesen vannak különbségek is. Az emberek különböznek egymástól tudásban, műveltségben, világnézetben, abban, hogy az egyik hivő egyháztag, a másik pedig nem él az egyházban. Sőt. még a hivő egyháztagok között is lehetnek különbözőségek az istentiszteleti élet tartalma és formája és a különféle tanítások vonalán, úgyszintén nem teljesen egyformák az emberek képességük, munkamódszerük és életfelfogásuk szerint. De mi mindannyian egyek vagyunk a célban: a szocializmus felépítésében és egyek vagyunk abban a jóakaratban, amely a cél megvalósítására irányul A közös cél és annak elérését munkáló jóakarat ölel össze és tesz eggyé bennünket. De az egyház tagjai egyek népünkkel a békéért, a teljes és általános leszerelésért, az atomfegyverek megsemmisíté- .séórt és a népek békés együttéléséért folyó harcban’. Sőt, egyek vagyun^k határainkon túl azokkal a jóakaratú emberekkel és népekkel, akik •ugyancsak küzdenek mindezekért. Ezek olyan nagy célok és értékek, amelyeknek megvalósításáért nemcsak népünk és a jóakaratú emberiség, hanem a keresztyén hitünk szerint az Isten előtti felelősséggel is akarunk munkálkodni. Ezeknek a céloknak az elérése érdekében arra tanítjuk és hívjuk az egyház tagjait, hogy mindenekelőtt hűségesen és lelkiismeretesen végezzék el mindennapi feladatukat a maguk munkahelyén. A kötelesség becsületes teljesítése, a munkának szakszerűen és pontosan való elvégzése: gyárakban, mezőkön, irodákban és iskolákban, jobban előre viszi népünk egységét, békéjét és jólétét, mint nagy szavak hangoztatása. A munka lelkiismeretes elvégzése mellett mindig arra is kérjük az egyház tagjait, hogy szeressék az embereket, függetlenül attól, hogy milyen vallásúak és világné- zetűak. Csak azt nézzék, hogy emberek, akik szeretetre szorulnak. Vegyék fel az emberek gondját és baját, gondolkodjanak velük együtt és ne fáradjanak el a segítésben, a jó szó, a jó tanács és a jó cselekedet gyakorlásában. De azt is kérjük tőlük, hogy úgy szeressék a másik embert, hogy közben győzzék le saját önzésüket és tegyenek meg mindent az igazi közösségi élet megvalósulásáért. Mert a közösségben a másik emberért való élet, a szép és boldog élet. Végül annyit, nem engedjük meg, hogy egyházainkon belül helyet és hangot kapjanak olyan — egyre ritkábban jelentkező emberek —, akik nem a népi nemzeti egységet munkálják, hanem különböző céllal ezt az egységet lazítani szeretnék. Az ilyen lazítóknak az egyház tagjai sorában nincs helyük, hanem csak azoknak, akik. forró szívvel, értelmes fejjel és munkás kézzel dolgoznak népünk jelenéért és jövendőjéért. Élet a fényben Napsütés és napsütés között nagy különbség van. Ilyenkor, télutóján ugyancsak várjuk már a tavaszi napsugarat. Jólesik melege, kicsalja az arcunkra a mosolyt, derűssé tesz, bizakodóvá és egész kedélyállapotunkat átformálja. De a kellemes tavaszi napsütés nyárra erősen tűző, égető napfénnyé lesz. Akkor előkerül a sötét napszemüveg, s hunyorítva húzódunk az árnyékba. Ősszel aztán újra hálásan fordítjuk arcunkat az utolsó meleg napsugár felé — viszont a hófedte pusztaság vakító csillogása hóvakságot okozhat. Mert a fény tud simogatni, gyógyítani s tud égetni, vakítani is! Jézus azt mondja magáról: „Én vagyok a világ világossága!” Belőle isteni fény árad az emberek felé, szentsége, igazsága megvilágítja arcukat, belevilágít lelkűkbe. Elviselhetetlenül kellemetlen ez sokaknak. Izrael vezetőinek is kibírhatatlan volt Jézus isteni dicsősége és mindent megtettek azért, hogy elpusztítsák Őt, aki rávilágított bűneikre. De ahogy a napot nem lehet eltakarni napszemüveggel, úgy Jézus ellenségei sem tudták szentségének fényét elhomályosítani. Csak három napig hihették, hogy győztek felette — ám húsvét megmutatta: a sötétség nem diadalmaskodhat a világosság felett! Másoknak viszont örömöt okoz, ha Jézus isteni fénye árad feléjük. Számukra ez a világosság hitet ébresztő gyógyítás, símogatás, s a sötétségben járó emberből így Mestere szavára hallgató tanítvány lesz. Mert az igazi hit nem puszta elhivés, nem mell- veregető hangoskodás, képmu- íatás, hanem csendes, egyszerű engedelmeskedés, Jézus beszédének hűséges megtartása, cselekvése. Élet a fényben. Mivel Jézus szava egyszerű és világos, megtartani is csak egyféleképpen lehet. Senki sem értheti félre ezeket az igéket: Szeresd felebarátodat, mint magadat! — Térjetek meg, mert elközelített a meny- nyek országa! — Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok! — Kérjetek és adatik néktek! — Megbocsá- tatíak néked a te bűneid, többé ne vétkezzél! — Világos beszéd ez, megtartani, cselekedni csak egyféleképpen lehet! Akik megtartják Jézus szavát, s aszerint élnek, azok meglátják majd szemtől szembe teljes isteni dicsőségét is, mert ígérete szerint nem látnak halált soha örökké! A világ világossága ma is közöttünk ragyog. íi\ simogató sugara, vagy perzselő lángja elér, ezt kívánja tőlünk, nagypéntek felé menő keresztyénektől: tartsd meg az én beszédemet, mert az lélek és élet! Bencze Imre IMÁDKOZZUNK János 8, 46—59 Jézus Krisztus, magasztalunk Téged az örökkévalóságodért. Miközben múlnak az éveink, elmaradnak mellőlünk útitársaink, fakulnak örömeink és közeledik halálunk órája, Te felül vagy a tűnő időn, múlandóságon. Feletted nyomtalanul múlnak az évszázadok. Te ugyanolyan élő voltál a Szentírás rég porladó embereinek életében, mint vagy ma a mi életünkben. Magasztalunk Téged, hogy szereteted soha el nem múló fényében élhetünk. Az emberi élet változásai közepette a Te változhatatlan kegyelmed kísér bennünket hűségesen. Hálát adunk Neked, hogy az örökkévalóságodból nekünk is adsz részt. Igéd által hitet ébresztesz lelkűnkben, hogy elfogadjuk a keresztfán szerzett váítságodat bűnbánó örömmel, alázatos ujjongással, s így mienk lehet Atyád irgalmából az örök élet. Erősíts meg bennünket ennek reménységével életünk múlása és szeretteink távozása közben. Őrök Jézus, jöjj hozzánk a mában. A jelen minden feladata, gondja, vétke, szépsége és munkája közepette állj mellénk jóságoddal és erőddel. Tégy bennünket állhatatossá, hogy életünk és korunk szolgálatát vállalva, lehessünk a jónak munkálói. Ajándékozz meg az örökkévalóság látóhatárával, hogy annál több szeretettel és reménységgel lássunk hozzá a mai idők feladataihoz. Segíts minket, hogy kis és nagy dolgokban egyaránt felelősen éljünk, dolgozzunk. Áldd meg az embereket, hogy rajtad keresztül ismerjék fel az egy igaz Istent. S akik Istenben hisznek, Téged is megtaláljanak, hogy lehess vezetőjük az Atyához. Könyőr- günk Hozzád, bizonyítsd meg magadat annak, akinek lénye, szeretete, hatalma örök, az Atyával és a Szentlélekkel. Ámen. 1 Isten áldását kérem egész népünkre és a Hazafias Népfront országépítő szép munkájára.; Egyházunk képviselői a Fővárosi Tanács VB elnökénél
