Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-09 / 6. szám

HÍREK Életrevaló egyház 2. Péter 1:3—11. Sokszor vetődik fel világszerte a kérdés: életrevaló-e az egyház? Különféle, változatos szempontból vizsgálják az egy­házat s a kérdésre sokféle feleletet adnak. A mai vasárnap igéje is erre a kérdésre válaszol s nekünk ez a válasz mond a legtöbbet. 1. Az egyház akkor életrevaló, ha eleven kapcsolata van Jézus Krisztussal. „Az Ö isteni ereje mindennel megajándéko­zott minket, ami az életre való.” (3. v.) Jézus életműve a Szent­lélek ereje és hatalma által hívta létre az egyházat s egész tör­ténete folyamán meg kellett tapasztalnia, hogy számára csak az az élet forrása. Ez a forrás tiszta, üdítő, mesterkéletlenül egyszerű italt ad, az „élet vízét”. Ha más forrásból merített az egyház, csömört, betegséget szerzett s nyűg és teher lett a maga és a világ számára. Istennék mindig hangzó igéje a gyó­gyulást és az új élet, az új egészség lehetőségét jelenti. 2. Az életrevalóság biztos jele a fejlődés. A Jézus Krisz­tusban vetett hit a fejlődés erőit hordja magában. Azt a ké­pességet, amely az egyházat tevékenységre készteti. A fejlődő keresztyén élet útját igénk,így jelzi; s ha nem is lépcsőfokokat ír le velük, egymásba kapcsolódó nemes láncszemeket látha­tunk magunk előtt: jó cselekedet — tudomány — mértékle­tesség — tűrés — kegyesség — atyafiakhoz való hajlandóság •— szeretet. Az így fejlődő keresztyén élet erős, az emberek előtt ked­ves lehet és legyőzi a bűnt, ezt a romboló hatalmat. 3. Az életrevaló egyház az Isten teremtő kezéből indul el és elér az emberekhez. Az élettan az élő szervezetek egyik je­leként az inger-felvevő képességet tartja számon. Ha az egy­ház értetlenül és értelmetlenül áll és él a világban s nem tudja felfogni környezetének törekvéseit, céljait, mozgását, életké­pességében súlyosan károsodik. Az életrevaló egyház jól érzé­keli a világot és jól viszonyul problémáihoz. Ha nem is talált tneg még minden helyes választ, megmutatkozik nála az erre Való őszinte igyekezet. Isten azt akarja, hogy az egyház így legyen életre való. Muncz Frigyes • ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. február 9-én Deák tér de. 9. (urv) dr. Ke­lben András de. 11. (urv) Ha­fenscher Károly du. 5. Trajtler Gábor du. 6. Szeretetvendégség: dr. Ottlyk Ernő Fasor de. fél 10. Harmati Béla de. 11. -Harmati Béla du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- lády Jenő de. 12. Thaly Kálmán út de. 10 Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (urv) Boros Károly du. 4. Szeretetvendégség Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út 'de. 8. Káposzta Lajos Fran-gepán u. de. fél 9. Üjpest de. 10. Blázy fcL.ajos Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Pestújhely He. 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Rákospa­BIWIIIIIIi1llllllllllllllllllllllllllllllllllflllUIIIIII!l!lllllllilllllllllllllllllllllllllllltllll!lllill|IIHIIIIIIilll!l!IHIIIIIIIIII«l!lllllilll:WH:raM lota nagytemplom de. 10. Rákos­palota kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Mezősi György Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. ll. Schreiner Vilmos du. 7. Várady Lajos Torockó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbu­da de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér du. fél 7. Ruttkay Elemér Diana út dé. fél 9. Csengődy László Pesthi- degkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. dr. Re- zessy Zoltán de. 11. dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Né­metvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. UPPSALA JUBILEUMRA KÉSZÜL Az uppsalai érsekség 800 téves fennállása megünneplésé­re 1964. június 12 —14-ig nagy­arányú ünnepségeket tervez­nek. Június 13-án ökumenikus istentiszteletet tartanak az uppsalai dómtemplomban. Ez alkalommal Hultgren érsek a gyülekezet előtt fel fogja ol­vasni azt a latin imádságot, amelyet 1164-bén mondott az uppsalai érsekké szentelt Ste­fan svéd szerzetes. A svéd lu­theránus egyház erre az ün­nepségre a világ minden részé­ből várja a keresztyénség kül- 'dötteit. — HARMŐNIUMOK speciális ja­vítása garanciával. Adás-vétel, Po- korny Pál, Bp. IV. Újpest, Korú­ját u. 120. Telefon: 493—017. — BUNDÁK divatos átszabása, szőrmekucsmák Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. ud­varban. . EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 6'4.0C'62/2 — Zrínyi Nyomda, ripest INDEX 25211 — ötvened vasárnapján, az oltárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári és délutáni igéje: Lk 18, 31—13; szószéki alap­igéje 2 Pét 1, 3—11. — A FEJÉR—KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége február 6-án ülésezett Budapesten, az Egye­temes Egyház Székházában. Németh Géza, Simonjai Fe­renc, Nagy István, Lábossá La­jos és Puskás János lelkészek tartottak áhítatot, illetve elő­adást. AZ ANGOL PROTESTÁNS EGYHÁZI SZÖVETSÉG ' TILTAKOZOTT A BBC ELLEN. Az ismert angol rádió és televízió társaság, a BBC cél- zatos és egyoldalú hírekkel szolgált a pápa szentföldi utazása alkalmával. Az angol protestáns egyházi szövetség tiltakozását jelentette be ez ellen. A televíziós képekhez állandó és nem helytálló ma­gyarázatokat fűztek a közve­títések alkalmával. A tilta­kozó irat, amelyet a szövet­ség főtitkára nyújtott be, kü­lönösen az ellen tiltakozott, hogy az egyik híradás úgy ál­lította be VI. Pál-t, mint „Krisztus 20. századi utódját”. Ennek az állításnak az igazát a legnagyobb eréllyel kell visszautasítanunk — mondja az irat amely általában is megállapítja, hogy a BBC hírszolgálata ettől az esettől függetlenül sem mondható mindig megbízhatónak. KELET-ÁZSIAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA A kelet-ázsiai egyházak feb­ruár végén, március elején tartják Bangkokban második nagygyűlésüket. A tanácskozá­sok főleg arról a kérdésről folynak, hogy milyen szere­pet töltenek be a keresztyé­nek a mai Ázsiában: család­juk, gyülekezetük, népük, ha­zájuk, társadalmuk körében, milyen feladat vár rájuk, mint kisebbségekre. Külön bizott­ságokban foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy milyen maga­tartást tanúsítsanak a keresz­tyének más vallási meggyőző­désben élő emberekkel szem­ben. Napirendre kerül a szüle­tésszabályozás és a keresztyén egyházak és missziók között fennálló íelekezetieskedés kér­dései is. A kelet-ázsiai egyházak konferenciáját először 1959- ban rendezték meg Kuala Lumpurban azzal a célkitű­zéssel, hogy az ezen a földré­szen élő egyházak bizonyság- tételét és szolgálatát összefo- gottabbá és tervszerűbbé te­gyék. A konferencia elnöke E. Sobrepena püspök (Filippi- szigetek), alelnöke dr. D. G. Moses (India), főtitkára dr. D. T. Niles (Ceylon), helyettese: U. Kyaw Than (Burma). I — A VASI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége Celldömölkön ülésezett feb­ruár 7-én. Tekus Ottó, Bánfi Béla, Lehel Ferenc, Flie­genschnee Frigyes, Kovács Géza lelkészek és Szabó Lajos esperes szolgálatával. • MAGYARBÖLY—SIKLÓS A társgyülekezet lelkészi ál­lása a lelkésznek más gyüle­kezetbe való meghívása követ­keztében megüresedett A gyü­lekezet presbitériuma, az egy- házvezetőség iránti bizalom­ból lemondott lelkészmeghívó jogáról és arra kérte Káldy Zoltánt, a Déli Egyházkerület püspökét, hogy óljen lelkész­küldési jogával. A püspök Zászkaliczky Pál orosházi se­gédlelkészt küldötte ki a társ- gyülekezetbe rendes lelkész­nek. Az új lelkész beiktatása 1964. január 26-án volt a társ­gyülekezet legnagyobb gyüle­kezetében, Borjúdon. A beik­tatás szolgálatát Krähling Dá­niel, a tolna—baranyai egy­házmegye esperese végezte. ŰJ PÜSPÖKÖT NEVEZETT KI V. OLAV NORVÉG KIRÁLY V. Olav norvég király ha- marj püspökké nevezte ki Johnson Alex dékánt, az oslói teológiai szeminárium eddigi rektorát. Amikor a kormány Johnson dékán kinevezésére tett javaslatot, akkor azt a je­löltet ajánlotta, aki második helyen állt a szavazatok száma tekintetében. Johnson 72 sza­vazatot kapott, míg Süd-Ha- logalan kerületének püspöké­re, H. E. Wisloff-ra 160 sza­vazat esett. A törvény lehető­vé teszi, hogy a kormány á há­rom legnagyobb szavazatszám­mal rendelkező jelölt közül bármelyiket kinevezésre ajánl­hatja a királynak. Johnson dé­kán ellene van annak, hogy a nők számára lelkészi hivatal ellátását engedélyezzék. John­son Schjelderup püspök öröké­be lép, aki 69 éves korában nyugalomba vonult. AZ EMBER méltóságának SZELLEMÉBEN A FAJI POLITIKA GYÖKERES MEGVÁLTÓZÁSÁT! A norvégiai egyház püspöki konferenciája azzal a kéréssel fordult a dél-afrikai kormány­hoz, hogy „az emberi méltó­ság keresztyén meggondolása vezesse a kormányt gyökeres magatartás-változásra a faji politikában, mielőtt túl késő lenne”. A püspökök saját kor­mányukat kérték, továbbítsa iratukat a dél-afrikai kor­mánynak. Az iratban kijelen­tik, hogy az apartheid-politika ellentétben áll az egymás mel­lett éles keresztyén fogalmá­val. Az apartheid-politika ál­landóan növeli a fajok közötti ellentétet és veszélyes követ­kezményekre vezethet. HÉTRÖt—RÉTRE FEL MEGYÜNK JERUZSÁLEMBE Luk. 18, 31 Az előttünk levő hét böjthöz vezet. Egy hét múlva böjt első vasárnapja köszönt ránk. Heti igénk böjt kitárt kapuját láttatja velünk. Már az egyetlen és tökéletes áldozat elvégzé­sére készülő Jézust állítja elénk. Heti igénk arról ad tanítást, hogy Jézus felszólítja Uze két tanítványát, hogy menjenek fel Jeruzsálembe. Jézus készül a golgotái kereszthez vezető út első lépésére. Megható az a ragaszkodás, az az apáról-fiúra szálló lel­kesedés, mely a Sión hegyéhez és az ezen épült szent város­hoz,. Jeruzsálemhez fűzi a zsidó népet. Dávid érdeme, hogy Jeruzsálemből főváros lett. A zsidó nép számára ez a város a hazafiság és a „vallásosság” központját jelentette. Nagy ünnepek alkalmával, messze országrészekből, napokig tartó fárasztó út árán is eljöttek a zsidók az Üt házába, a Sión templomába. Izrael népe nemcsak a jó napokban ragaszkodik Jeruzsá­lemhez és a Sión hegyén épült templomhoz, hanem a bajban, szenvedésben és áhítattal ejti ki a Jeruzsálem nevet. Jézus éppenúgy szerette Jeruzsálemet és a templomot, mint hazájának bármelyik fia. Hiszen ö mondta ezeket az em­lékezetes igéket: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a pró­fétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hány­szor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá, és te nem akartad. Imé, pusztán hagyatik nektek a ti házatok.” Jézus szavai beteljesedtek. Kr. születése után 70-ben, Titus római vezér — később császár — nem hagy követ kövön <t szent városban. Josephus Flavius, zsidó történetíró, a zsidó­ság történetéről irt müvében megrázó képet fest a főváros pusztulásáról. Nos, ebbe a városba indul Jézus tanítványaival. Azért megy, hogy ebben a városban, ahol a hatalom urai laktak, bemutassa egyszeri és tökéletes áldozatát. Jézus áldozatának bemutatása előtt csak a földi főpapöü füstölgő áldozata révén lehetett Isten színe elé lépni. Á gol­gotái halál után minden ember számára megnyílt a menny kapuja. Jézus nyomába lépünk és vele együtt készütünjc a böjt útjára. F. D. iiiitiiiiiiiiiiiiiiMiiiiifiiiiinKiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiHilíMiMuiiiiiiniiiiiiiiiiiiifiiimmiiniiftuauiiiniKumiiiniiiiiiuiMiRS NÄPRÖE—NÄPRÄ VASÁRNAP: JEREMIÁS 1,7; L TIMÓTHEUS i,VZ. Minden munkakezdés „versenylázzal” jár. Izgalmas azért* mert bizonytalanná válunk, hogy el tudjuk-e végezni a reánk- bízottakat, s ha igen, akkor is — hogyan? L Kor. 13; Zsol­tárok 31,10—17. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 50,7; JÁNOS 14,30. — Fiatal borban hamar kimondjuk azt a szót, ehhez még túlságosan fiatal va­gyok. Megfeledkezünk arról: „Az Űr Isten megsegít engem, azért nem szégyenülök meg.” Lukács 13,31—35; Márk 8,1—9j KEDD: ZSOLTÁROK 34,7; JAKAB 5,16. — Az imádság párbeszéd Isten és az ember között. Nem monológ. Nagy erő van az ember buzgó imádságában. De nem azért, mert mi tesszük erőssé a könyörgés hangját, hanem mert Ö erősíti meg. Lukács 9,18—23; Márk 8,10—21. SZERDA: III. MÖZES 26,6; H. THESSALONIKA 3,16. —» Mikor érezzük ezt az erőt? Futásunkban megerősít, életünk­ben megáld, munkánkban eredményeket ad, s mindezt úgy teszi, hogy ehhez Ö, a békesség Ura, megadja a békességet. Jóéi 2,12—19; Márk 8,22—26. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 42,2; MÁRK 27,46. <— Ezért tudjuk elmondani, ma is a zsoltárossal együtt: „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hoz­zád, ó Isten!” Lukács 9,57—62;Márk 8,27—33. PÉNTEK: HÖSEÄS 4,1; LUKÁCS 23,38. — „Halljátok meg az Űr beszédét!” Nehogy azt gondolja valaki, hogy az Isten könyörög az embernek. A magasfeszültséget jelző tábla sem könyörgés, „csak” figyelmeztetés. Életünkkel fizethetünk figyelmetlenségünkért. Ézsaiás 58,5—12; Márk 8,34—38. SZOMBAT: JÓB 12,16; LUKACS 22,22. — Válasszuk azért az életet. Azt az életet, amit Fiában nekünk adott. „Ne mondd1 ezt; Fiatal vagyok, hanem menj!” Márk 9,14—29; Márk 9,1—13,­Káposzta Lajos Mauersherger professzor 75 éves A Német Demokratikus Köztársaság területén két vi­lághírű egyházi énekkar mű­ködik: a lipcsei Tamás temp­lom énekkara és a drezdai „Kreuzchor”. A drezdai ének­kar karnagya Dr. Mauersber- ger Rudolf professzor, január 29-én töltötte be 75 életévét. A marburgi egyetem teológia, a berlini pedig pedagógiai doktorátussal tüntette ki Mauersberger professzort, aki karvezetői, zeneszerzői mun­kásságával, valamint a mo­dern zene ápolásával vált is­mertté Drezda határain túl A KÓRHÁZ KÍVÜL-BE­LÜL ragyogott a tisztaságtól. •Az ápolónő vizes szivaccsal dörzsölte le egymásután a t három beteg fáradt testét. Megigazította az ágyneműt •felrázta a vánkosokat és sie­tett a reggeliért. A reggeli ^citromos tea, vaj és lágytojás volt. Az ablak melletti ágyból sok fájdalommal a testében, felkelt Faragó Ottó. Arra gon- . dőlt, hogy kinéz az ablakon. Forró fejét az ablaküvegnek szorította és nézte az udvar virágoságyait. Piros, fehér, kék virágok nyújtották szirmai­kat a nap felé. Nyár volt és a nap most kezdte meg mun­káját. Faragó Ottó csak nézte __ a piros, fehér, kék virágokat. Irigyelte őket, hogy pompáz­va élnek. Az ő napjai pedig meg vannak számlálva. Más­fél hónapja van még. Látta a leletet. Valamiképpen a ke­zébe került. Jó latinos volt a gimnáziumban, de betegsége kezdetén külön is foglalko­zott orvosi könyvekkel. A le­let két szava égette az agyát, testét, szívét és minden por- cikáját. Sarcoma multiplex — rák. A lelet közepén meredt telé ez a két, halált jelentő “• szó. Sarcoma multiplex. Te­hát átterjed az egész testére. A májból és a gyomorból in­dult ki. És már pusztítja az egész szervezetét. Néha ret­tenetes fájdalmai és sötét lián­jai vannak, ötvenkét éves múlt pár hónappal. Ez az öt­venkét év olyan gyorsan múlt el, hogy szinte észre sem vet­te a napok és évek múlását. Volt pár emlékezetes élmé­nye a középiskolából, később a diploma megszerzése. Mér­nök volt. — Azután az eskü­vő, lánya születése. De em­lékeit is lassan fakószürkén vonta be az idő. FÉLT A HALÁLTÓL. De a halálfélelménél is nagyobb volt a családja iránti szerete- te. Feleségét, lányát, édesany­ját nemcsak szerette, de kész volt értük mindenre. Elhatá­rozta, hogy erős lesz és a ha­lálfélelméből semmit nem mutat a hozzátartozóinak. .Lánya művésznövendiék volt a Zeneakadémián. Hegedűtan­szakra járt. Ígéret volt. Ezt nem ő állapította meg, mert a szülők hajlamosak gyerme­keiket túlértékelni, hanem a lánya tanárai. Ida a művé­szetnek és szüleinek szentelte minden idejét. Szép volt, jó­alakú, kékszemű, szőkehajú. Sárika, a felesége, könyvelt az egyik vegyigyárban. Tőré­Düilőnős szhitizktdh kény testében fáradhatatlan szorgalmat hordott. Soha nem leesett. Kék szemével néha messzire nézett, mintha a jö­vőbe szeretett volna látni. Csendes szavával bátorította kartársinőit, sokszor segített is nekik. Nyolcán dolgoztak egy szobában. A nyolc dolgo- zónő olyan kollektívát képvi­selt, melyet a gyár kollektí­vái csak irigyelni tudtak. És ezt egy kicsit Sárikának le­hetett köszönni. Mindkettő­jük névnapját megünnepelték. E célból minden hónap ele­jén tíz forintot tettek külön dobozba, melyre ezt a két szót rajzolta szép betűkkel: „Jó névnapot!” Egy ilyen névnapi ünnepély utárr, melyet munkaidőn túl tartottak, sietett haza Sárika. Űtfcözben a férjénél járt min­den gondolata. Reggel látta, amikor megcsókolta Ottót, vi­rágot tett az ágyára, pár szót váltottak és sietett a munka­helyére. Alig várta, hogy ha­za érjen. Rossz sejtelmei vol­tak. Amikor az ajtón belé­pett, Hermina néni kisírt szemmel állt fel az asztaltól és Sárikát átölelve, zokogva sírta el, hogy Ottónak sarco­ma multiplexe van, most jött a tanártóil. Nincs segítség, nincs mentség, nincs olyan gyógyszer, mely ezt a beteg­séget meggyógyítaná. Sáriika arca fehér lett, kék szemei fátyolosán tükrözték kimond­hatatlan fájdalmát. Elfordult, a földre esett volna, ha Ida nem segít. Egyik székre ül­tették, a szíve hevesen dobo­gott, agyában szinte szétpat­tantak az erek. Nem tudott szólni sem. A két asszony és Ida sokáig némán zokogtak. A sok-sok könny után a Mi- atyánkot mondták el ,úgy, ahogy még sohasem imádkoz­ták. Sárika, Hermina néni és Ida ettől az estétől kezdve még szorgalmasabban látogat­ták a beteget. Nem beszéltek semmit arról, hogyan visel­kedjenek a halálba készülő beteg előtt. Sárika, aki Általá­ban sötétárnyalatú ruhában járt, ettől kezdve lágosabbakat vette elő. Arcát sohasem készítette ki, de most halványan puderozta, sőt még a szájára is tett egy kevés rúzst a lánya retikül- jéből. Néha még a szemöldö­két is kihúzta. A villamoson az ablakon nézett ki, hogy mások ne lássák könnyes szó­mét. Világos ruháit nem sze­rette. De azt akarta, hogy a férje egy pillanatra se gondol­jon arra, hogy ő tud valamit. Ruháival, szavaival, viselke­désével mindig azt akarta ér­zékeltetni, hogy közel a gyó­gyulás! Ida is mindig nevetve, szin­te táncolva lépett be a 223-as szoba ajtaján. Elmondta az édesapjának, hogy kinn olyan szép minden, nyílnak a virá­gok és melegen süt a nap. Beszélt arról, hogy — mi­lyen jó, pár nap múlva kijö­het és együtt mennek a Csá­szárba fürödni. — Apja mo­solygott, boldogan mondott igent és hozzátette, hogy — Anyut is el visszük. Ida egy alkalommal a hegedűjét is bevitte, Mozartot játszott. Já­ték közben többször elfordult, mert könnyei hullottak a he­gedűre. Szóval Ida is úgy tett, úgy beszélt, mintha minden rendben volna, és a gyógyu­lás csak pár hét kérdése. HERMINA NÉNI IS meg­nézte mindennap a fiát. A kórterem előtt még a köny- nyeit törölte, de benn a szo­bában, fia ágya mellett sokat beszélt a régi Bécsről. Hermi­na néni Becsben született. Lánykorát is ott töltötte és olyan szépen tudott beszélni a régi császárvárosról. Anya és fia néha még kedvesen él- celődtek is. Mindig úgy bú­csúzott a fiától, mint aki biz­tosan tudja, hogy pár hét múlva gyógyultan léphet ki a kórház ajtaján. Faragó Ottó két hónap múl­va meghalt. Hozzátartozói az éjjeli szekrény fiókjában, há­tul a papírok alatt búcsúle­velet találtak. Búcsúlevélében Faragó Ottó elköszönt a fe­leségétől, leányától, édesany­jától és többek között el­mondta azt is, hegy tudott a közeli haláláról, de nem szólt, mert nem akart szomorúsá­got okozni. Ezt az igaz történetet Her­mina néni mondta el nekem* csak a neveken változtattam. Hozzátette, hogy csak később tudta meg, hogy Ottó hitben készült a halálra, úrvacsorá­val is élt és így fejezte be szavait: — Színészkedtünk, de hisszük, hogy odafenn talál- kózunk. Fülöp Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom