Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-09 / 6. szám

A béke jó gyümölcse

a múlt héten lezajlott országgyűlésen a honvédelmi mi- niszter nagyfontosságú bejelentést tett. Felszólalásában elmondotta, hogy néphadseregünk amellett, hogy készen áll hazánk és népünk védelmére, a békés építő munkából is kiveszi részét. Tavaly katonáink az elemi csapások elhárításán túl, több mint egymillió munkanapot dolgoztak az iparban, a mezőgazdaságban és 400 millió forint értékű munkát végeztek. Gépkocsi készletéből pedig néphadseregünk 1963 végén 1000 darabot véglegesen átadott a mezőgazdaságnak a szállítási problémák enyhítésére. Az ezidei, 1964. évi költségvetés viszont az előzetes előirányzatokhoz képest 450 millió forinttal csökken. Amikor ezt Czinege Lajos honvédelmi miniszter bejelentette, figyelemre méltó dolgokat mondott a békéért folytatott küzdelem gyümölcseiről. „.4 háború kiküszöbölésével, az általános és teljes lefegyverzéssel, óriási energiák és eszközök szabadulnának fel a békés építő munka fokozására, a boldog emberi élet megteremtésére. Hazánk, népünk életében is igen nagy jelentőségű lenne, ha a most szükségszerűen honvédelemre fordított eszközöket iskolák, kórházak, utak, lakások építésére, dolgozó népünk anyagi, szociális, kulturális jólétének fejlesztésére használhatnánk fel.”

Az országgyűlés az 1964. évi költségvetést ennek megfelelően csökkentette. Az idevonatkozó híradás szerényen húzódik meg az országgyűlésről szóló beszámolók között. Pedig a kormánynak és az országgyűlésnek ez a lépése különleges figyelmet érdemel.

Gondoljuk meg, mit is jelent ez a 450 millió forintos megtakarítás! Hiszen milyen nagy jótétemény, hogy az 1964. évi költségvetés nagyon tekintélyes összeget irányoz elő az összes magyarországi egyházak és vallásfelekezetek megsegítésére. Ebből az összegből kapja evangélikus egyházunk is azt az államsegélyt, mely minden egyházi alkalmazottnak, minden lelkésznek a havi jövedelmében jelentős hányadot tesz ki. Ez az államsegély a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek zavartalan szolgálatának a biztosítását jelentős mértékben előmozdítja. Az 1948-ban kötött Egyezmény szerint tudvalévőleg a most élvezett államsegélynek már csak negyedrésze járna. A többit rendkívüli államsegély címén kapjuk. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az országgyűlés részéről igen nagy hálára kötelező megértésnek a jele ez a tekintélyes támogatás.

J+z a takarékosság nemcsak népgazdaságunk javát szolgál- ja, hanem népünk, hazánk békeakaratának kézzelfogható kifejezése is. Annak a bizonyítéka, hogy a béke ügye jól halad előre, a békéért folytatott küzdelemnek van értelme, máris vannak jó eredményei.

Mi nem vagyunk rajongók. Tudjuk, hogy az örök béke, a tökéletesen boldog élet Isten országának eljövetelekor lesz teljes és maradéktalan valóság. De amiért imádkozunk, azért fáradozunk is. Imádkozunk a békéért, de teszünk is érte. És bízunk abban, hogy a próféta nem valami fantasztikus költeményt irt, amikor így beszélt: „... és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul” (Ezs. 2,4). És örülünk is annak, ha megvalósul valami abból, amiért imádkozunk és jól fáradozunk. Tehát küzdünk minden ellen, ami a földi életet szenvedéssel és nyomorúsággal terheli. Küzdünk a háború ellen. Küzdünk az ellen is, hogy háborúra készülődés címén az emberiség, népünk anyagi és szellemi erőit tékozolják. Hiszen olyan sok még a mi hazánkban is a teendő, annyi sok a baj, ami ugyan velejár az emberi élettel, s a természet mostoha körülményeivel, de amit mind enyhíteni, gyógyítani lehetne, ha több lenne rá az anyagi lehetőség.

A második világháború óta rengeteget fejlődött hazánk.

Sok minden, ami most már mindnyájunk mindennapi megszokott javai közé tartozik, azért van, mert előzőleg megdolgoztunk érte. Sok minden van, amiért most még csak dolgozunk, de aminek a jó eredményei, a gyümölcsei majd csak jövőre, vagy még későbben fognak beérni. Minél többet tudunk ebbe a jövőért folyó munkába befektetni, annál hamarabb élvezhetjük annak áldásait.

A honvédelmi tárca költségvetés-csökkentésének határainkon túl is meg lesz a jó hatása. Sajnos még sok a baj a nagy világban.. Szinte napról napra hallunk híreket fegyveres ösz- szetűzésekről, felkelésekről, kisebb háborúkról, harcokról. Belőlük világégés támadhat. Nem lehetünk közönyösek velük szemben. Minden nép békéje mindnyájunk érdeke. Fontos tehát, hogy minden nép minél előbb megszabaduljon a rabság, elnyomás, nyomorúság és tudatlanság sötét hatalmaitól, s békés életet folytathasson. Mi ilyen nemcsak magunkranéző felelősséggel képviseljük a béke, s a leszerelés gondolatát. Hazánk békeszeretetének ez a legújabb jele erősíti reménységeinket az iránt, hogy ha nehezen is és csak lépésről lépésre, de mégis a béke felé haladunk. Tények és tettek mutatják, hogy így van.

Dr. Vető Lajos

Dr. Firs Gulin (Finnország) püspök most ünnepelte 70. születésnapját. Számtalan ökumenikus Szervezet munkatársa, s Finnország határain túl is ismert a heve és megbecsült. Egyházunk küldöttsége a Xiutheránus Világszövetség TVs Nagygyűlésén* Helsinkiben sok kedves alkalomra emlékszik a Gulin püspökkel való együttléteire visszagondolva. A napi sajtókonferenciák elnöke volt, néhány magyar szót is ismer, s a magyar küldöttség tagjait mindig magyarul köszöntötte. E helyről is Isten áldását kérjük életére l és további munkálkodására^

Gulin püspök 70 éves

tamperei

Bornemissza Péter (1535 1584)

A kiátkozott szuperintendens

HALÄLÄNAK 380. ÉVFORDULÓJÁN Isten iránti hálával emlékezünk Bornemissza Péterre a sokáig „elfelejtett klasszikus” íróra. Régebbi irodalom történetünk méltatlanul mellőzi, újabban már számontartják és méltó helyére állították a magyar széppróza alapjainak lerakóját, az emberábrázolás mesterét. Gazdag zamatú nyelvét Móricz Zsigmond nagyra értékeli.

A reformáció korának legviharosabb életű írója és prédikátora Budán született 1535. február 22-én. Buda • törökkézre kerülésével szüleit „a török semmivé tette” — írja életrajzában. Szülei jómódú polgárok, 1541-ben vagyonukat elkobozza a török és kivégzi őket. A hat éves árva, a Felvidéken lakó rokonaihoz kerül. Kassán diákoskodik. önéletrajza szerint: „mikor tizennyoltz esztendős volnéc, csudképpen felindita az Ur: hogy egy fejedelmet titkon ő magában bálványozásért meg- feddenéc” s emiatt fogságba kerülnék”. A fogságból megszökik. 8. forinttal . zsebében nekivág a nagy világnak. „Siralmas énnéköm tetüled megválnom, Áldott Magyarország tőled eltávoznom”. De azért: „Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország” így írja Siralmas énekében. Nyolc évet tölt külföldön. Német- és Olaszország után 1558-ban, Bécsben egyetemi hallgató. Nagy tekintélynek örvend itt. Lefordítja és magyar remekművé gyúrja Sophokles Elektráját. Deáktársaival együtt ezt elő is adja. E mellett szállásán prédikál „kire sokan gyűltek”. Ezért szökve kell távoznia Bécsből. Huszár Gálhoz szegődik. Kassán kiszabadítja a császári kapitány fogságából utcai zendülés keltése mellett a kemence fal lebontásával gazdáját: Huszár Gált. Mozgalmas élete során alig van nyugta. Már 29 éves, amikor élethivatását megtalálja. Nagy tusakodások után élethivatásának a prédikátorságot választja, mert úgy érzi, hogy hazájának, szorongatott népének szavával és tollával így tud legeredményesebben szolgálni. Zólyomba kerül, mint Balassa János prédikátora és a költő Balassi Bálint nevelője. Gal- gócon is prédikátoroskodik, mint a Julius Salm gróf udvari papja. Megszervezi a dézsma megtagadási mozgalmat. Messze környékre kiterjeszti ez irányú működését és igen eredményes ez a mozgalom. Mint e mozgalom szervezőjét és mint elismert írót és lelkészt az a megtiszteltetés éri, hogy szuperintendenssé, azaz püspökké választják 1572 táján, Semptére költözése elején. A dézsma megtagadási mozgalom szervezése és eredményes terjesztése miatt perrel és inkvizíciós eljárással zaklatják. Azzal vádolják, hogy nemcsak a dézsma megfizetését, de a császárnak fizetendő adó megfizetését is kifogásolja és annak a megtagadására is buzdítja és izgatja az adófizetőket. Orgyilkosokat bérelnek ellene. Te- legdi Miklós püspök így ír ellene: „nem szűnöm meg a mennybéli Istennek és e földi fejedelmeknek esedezni, hogy te ellened (Bornemissza) kinyújtsák karjukat, kivonják fegyverüket' és hatalmasságukat: büntessenek, kergessenek és üldözzenek-... , megöl jenekés kitöröljenek a földről”. Hogy Bornemisszát „kitörölhessék-a földről”, az uralkodó osztály semmitől sem riad vissza.

TEHETETLEN DÜHÜKBEN a kiátkozás ceremóniáját alkalmazzák először. Kiátkozza az evangélikus püspököt a római katolikus főpap abból az egyházból, amelynek ő nem tágja. Harangzúgás és gyertya eloltás közepette átkozzák ki és egyúttal parancsot küldenek „a kapitányokhoz és urakhoz” ellene, e legveszedelmesebb ember ellen. E közben családi tragédiák egész sora sújtja. Három feleségét és öt gyermekét elveszti. Ezekről így emlékezik: „tanultam három feleségem és öt gyermekem halálából és kegyetlen döggel (pestis) való ostorozásokból, cselédeimnek nyavalyáiból” stb. És mégis tele van a keze munkával.

Nemcsak szóval, de tollal is harcol. Írja postilla-it (post illa — azok után — igék után) és azokat ki is adja a Huszár Gáltól megvásárolt nyomdájában öt kötetben, több mint tízezer oldal terjedelemben, írja és kiadja az „Ördögi Kísértetek” -et. Ebben bírálja a feudalizmust, napvilágra hozza annak minden szennyét, bírálja az országvesztő politikát, a katolikus klérus erkölcstelenségét. Nem kíméli magát Rudolf császárt sem. Szembefordul benne az egész uralkodó osztállyal. E munka nagyjelentőségű. Társadalom kritikája rendkívül éles, sőt példátlanul kemény. Hatásos és meg nem alkuvó. E munkájáért bűnhődnie kell Bornemisszának. Salm gróf jószág- igazgatója három napi határidővel kiutasítja Semptéről. A gróf az uralkodóházzal nem mer szembeszállni. Hat tagú bíróság élén maga is elítéli és az Ördögi Kísértetek visz- szavonására és megtagadására igyekszik rávenni.

BORNEMISSZA A CSAPÁSOK és a csalódások súlya alatt roskadozik, forgat- a fejében valami nyilatkozat-félét, de mégse tudja megtagadni szülöttét, nagy művét és így ellene mond a grófnak. Csak természétes, hogy kocsira rakják és mint írja: „Hideg, fagyos esőben fél esztendős, két kicsiny gyermekeimmel cselédestül űzettem ki én is olyan városból, kinek hat esztendeig igen híven szolgáltam. Azért, hogy nem kedvezhettem senkinek az bűnnek megfeddésében. Kiben miné- mű főemberek, urak, nemesek, hízelkedő prédikátorok voltak részesek”. Semptéről való deportálása után művét újra kiadja. Bécsben, amikor barátjával és pártfogójával, Balassi Istvánnal tárgyal, a polgármester maga fogja el. Felségsértés a vád ellene. Kínvallató eljárás alá vetik. Bevallja, hogy „röszkettem a bécsi pispek előtt” „az ki nagy kínokkal fenyeget vala!” E fogságból is sikerült megszöknie. Egy ideig Beckó várában rejtőzik, majd Balassi István sasfészkébe, Detrekő várába menekül, ott rejtőz-- ködik, és ott dolgozik. Balassi segítségével, anyagi támogatásával adja ki a gyönyörű kiállítású Folic Post Illáit. Detrekő várában állítja össze a Detrekői Énekeskönyvet és adja ki 1582-ben az „édes vigasztaló énec”-eket. Bornemissza fő érdeme, hogy összegyűjti a reformáció énekkincsének nagy részét is és „Énekek három rendbe” címen, kiadja _ éc megmenti az utókor számára. Egyes énekeket csak ez a Detrekői Énekeskönyv őrzött meg egyes-egyedül. Ilyen például a Szkhárosi Horvát András: Semmit ne bánkódjál kezdetű ének.

1584-ben. 380 esztendeje halt meg, 49 éves korában. Hányatott életében hányszor merített erőt ez énekéből: „Boldogok, akik az igazságért üldözést szenvednek, Mert a mennyország adatik ezeknek.”

Dr. Pinkócsy Gusztáv

IMÁDKOZZUNK

Lukács 18,31—43.

Jézus Krisztusunk, magasztalunk, hogy elindultál egykor Jeruzsálembe meghalni értünk. Köszönjük, hogy megvilágosítasz bennünket Szentlelkeddel, és megérteted velünk, hogy szenvedésed és halálod régi ígéreted beteljesedése, Istenünk akarata volt az emberi nem üdvösségére. Különösképpen is hálát adunk Neked azért, hogy halálodat feltámadásoddal együtt nézhetjük, amint Te is egyszerre beszéltél róla tanítványaidnak. Tedd előttünk naggyá a nagypénteki és húsvéti eseményt, hogy dicsérjünk Téged bűnbocsánatot szerző halálodért és az örök életre utat nyitó feltámadásodért.

Áldd meg szerteszét az egyházban, gyülekezetekben a böjti időszak kezdetét. Add, hogy Jeruzsálembe vezető utolsó utadnak, s majd az utolsó hétnek, meg a rákövetkező húsvéti eseményeknek emlékezete igaz hálára, mély hitre, elvehetet- len örömre és szolgáló szeretetre indítson.

Megköszönjük Neked, hogy böjti utad első cselekedete az irgalmas szeretet tette volt. Míg a nagy cél felé mentél, mindnyájunkért, az egész emberiségért, lehajoltál egy szánandó vak koldushoz, hogy visszaadd szeme világát. Tégy bennünket is követőiddé, hogy nyomodba lépve ne csak életünk célját és a nagyszabású feladatokat, kérdéseket lássuk, hanem észrevegyük életünk országútján az egyes embert, aki a mi szeretetünkre, segítségünkre vár. Áldd meg így napjainkat, hogy el ne mulasszuk a jó cselekvésének közeleső alkalmait.

Reánk is tekints most könyörülő szeretettel. Mutasd meg rajtunk irgalmadat abban, amire rászorulunk. S adj nekünk belső látást is, hogy higgyünk Benned és megragadjuk a ne künk nyújtott bűnbocsánatot és az örök élet ígéretét.

Állíts oda mindnyájunkat az anyaszentegyház meg nem szűnő sorába, hogy régi, mai és késői nemzedékekkel együtt dicsőítsük a mi Istenünket szenvedésedért, halálodért, feltámadásodért és szolgáló szeretet ed ért. Ámen.

Via dolorosa

Vannak utak, amelyeket évszázadok óta rengetegen tapostak már. Mi is úgy ismerjük őket, akár a tenyerünket. Talán még vakon is eligazodnánk rajtuk. S vannak utak, amelyeket csak kivételes egyéniségek jártak végig: felfedezők, hegymászók, vagy barlangkutatók. A Via dolorosát

— a fájdalmak útját — Jeruzsálemben zarándokok millióinak lába taposta már, de végigmenni rajta csak Jézus ment igazán! Mindenki más, csak „kívülről” láthatta ezt az utat, de „belülről” ismerni csak Önéki adatott. Mentek akkor is Vele sokan: hivatásuk kötelezettségéből, bámész kíváncsisággal, együttérző sajnálkozással. S azóta is jártak már sokan arra: vezekelni, vagy felidézni fc régmúltat, tán tudományos kutatást végezni.

De úgy, mint Jézus, senki nem járt ott!

Miért is lépett erre az útra Jézus? Véletlenek szerencsétlen összejátszása folytán történt így? Vagy kényszerítő körülmények sodorták tehetetlenül, mint hulló levelet a lebbe- nő szél? Nem! Egyáltalán nem! Jézus tudatosan indult el. Nem ismeretlenül ködös tájak várták, hanem nagyon is jól tudta, hogy mi vár Reá. Nemcsak nagy általánosságban sejtette a sorsát, hanem szinte részletesen ismerte a jövőjét.

Tanítványai azonban mit sem értettek ebből. Az értelem számára ma is rejtélyes ez, szinte megfoghatatlan. Hiszen mi, ha csak tehetjük, kerüljük a szenvedéseket. Ismereteink fegyvertárából mindent, amit csak lehetséges, felhasználunk, hogy kevesebb legyen a jajszó, a sikongó panasz és fájdalmas nyögés, hogy ne legyen könny, se félelem. Ezt diktálja együttérzésünk, általában az emberségünk. Szeretnénk az életünkből kiiktatni minden fájdalmat. Fájdalom-mentessé igyekszünk tenni a legsúlyosabb, helyzeteinket: áz életadó és életmentő nagy órákat/ szülést és gyógyítást.

Miért ment mégis a szenvedésbe Jézus?

Értelmünk számára ez meg nem fogható. De az ige meg akarja nyitni szemünket. Azt akarja, hogy a hit szemével meglássuk: Jézus érettünk szenvedett! A Fájdalmak Fér- fia a mi Megváltónk! Ö azért lépett erre az útra, hogy könyörüljön rajtunk és megszabadítson minden szenvedéstől és az örök szenvedéstől. A nagyböjt előtti utolsó vasárnapon — ötvened.vasárnapján

— a Lélek azt akarja, hogy látóvá legyünk a hitben és aztán megmutassuk ebből a hitből a szeretetet. Erteilen csodálkozásunkból útnak indit az ige — de nem a fájdalmak útjára —, hanem a bűnbánatéra, hogy elnyerjük a Krisztus örök országába való bemenetelt.

Bencze Imre