Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-27 / 39. szám

Járjatok a szeretet egységében! Fii. 1;27 Az evangéliomhoz, az örömhírhez, amelyet Isten Jézusban adott nekünk, csak a szeretet egysége illik. Ez felel meg az evangéliomnak. Természetesen, mindez nem a külsőnek, a látszatnak a kér­dése. Valakit megtéveszthetne talán, hogy az illendőségről, a gyülekezetnek az evangéliomhoz illő életéről van szó, hiszen sokszor valami külsőséges felvett máznak, a valóságot ken­dőző álarcnak gondoljuk azt. Ez képmutatás lenne, s bizony nagyon messze esnék az evangéliomtól. Nem erről, hanem ar­ról van szó, hogy a gyülekezet tagjainak komolyan kell ven­niük Uruk parancsát egymás szeretetére és az Ő főpapi imá­ját, melyben övéinek az egységéért könyörög. A szeretet egy­ségében élni, nem külső felvett póz, hanem a gyülekezet tagjainak egyetlen lehetséges életformája. A szeretetnek ez az egysége a gyülekezeten belül főként két dologban realizálódik, válik valóságos cselekedetbeli és maga­tartásbeli tényezővé: Az egy lélekben állásban. Azaz abban, hogy nincs széthú­zás, pártoskodás, nézeteltérés, szakadás a gyülekezetben. Ezek ugyanis mindig az önzésnek, dicsőségvágynak, gyűlöletnek és haragnak a következményei és semmiképpen nem a szereteté. A hitért való harcban. Érte ugyanis meg kell küzdeni. Aho­gyan nem lesz tudós senki anélkül, hogy végig ne küzdené, > verejtékezné a tanulás útját, vagy nem lesz világhírű spor­toló anélkül, hogy kemény, céltudatos munkával meg ne küz- dene érte, ugyanúgy a hitet sem nyeri el senki anélkül, hogy meg ne küzdene érte. Az evangéliom hitéért állandóan küz­delemben kell viaskodni. Ebben a harcban egymást segíteni, a mások mellé állni: ez a szeretetben való egység. A szeretetnek ez az egysége, a benne való szolidaritás, nem szűkülhet le a gyülekezet keretei közé. Bizonyos, hogy a filippibeliekhez írott levélben Pál apostol a gyülekezet éle­tére vonatkozóan ír, de az is bizonyos, hogy nekünk oda kell állnunk egy szíwel-lélekkel segítő szeretettel harcolni minden jóért; Bánfi BgIsi ISTENTISZTELETI REND HÍREK Budapesten, 1964. szcnáember 27-én Deák tér de. 9. <f#v) Trajtler Gábor de. 11. (úrvy dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Koren Emil du. 6. Szirmai Zoltán Dózsa György üt de. fél 10. Szirmai Zoltán Ül­lői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 /b de. 10. {szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 10. Hegedűs Lajos de. 11. Rédey Pál du. 6 Szeretetvendégség: Rédey P. Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Üipest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Sorok­sár Újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákos­palota mAv telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kístempiom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar posta 10 000 példányban nyomatott 64.3996/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. INDEX 25211 Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Kakoshegy de. 9. Rákos- liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos de. 11. Várady Lajos du. 6. Bauhoíer-est dr. Fabiny Tibor Toroczkó tér de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Csengődy László Pest- hidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán de. 11. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. (úrv) Uzon László Németvölgyi út de. 9. (úrv) Uzon László Itelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. BAUHOFER EMLÉKÜNNE­PÉLY. A budavári gyülekezet Bécsikapu téri templomában szeptember 27-én, vasárnap délután 6 órai kezdettel BAU­HOFER EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Ennek keretében emlé­kezik meg az első lelkész, Bauhofer György halálának 100. évfordulójáról. Előadást tart dr. Fabinyi Tibor lelkész. Igét hirdet Vá­rady Lajos esperes-lelkész. Közreműködik Peskó György orgonaművész és a budavári gyülekezet énekkara. — BUNDÁK — átszabások, irha bunda tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. — HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokorny Károly, Bp. Üjpest, Rózsa u. 59. — Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A vasár­nap oitári és délutáni alap­igéje: I Kor 1, 4—9; délelőtti alapigéje: Mt 23, 34—48. — BÉNYE evangélikus gyülekezete szeptember 27-én, vasárnap délután 4 órakor istentisztelet keretében emlé­kezik meg a község és a gyü­lekezet 250 éves fennállásá­ról. A jubileum alkalmából istentiszteleti szolgálatot vé­gez D. KÄLDY ZOLTÁN püs­pök. Az istentisztelet után díszközgyűlés lesz. — PESTÚJHELY. Szeptem­ber 27-én, vasárnap délután 5 órakor a templomban mű­soros gyülekezeti est lesz. Az igehirdetés szolgálatát Békés József péceli lelkész végzi. — BALASSAGYARMATON a gyülekezet tanácstermében szeptember 24-én, csütörtökön tartja idei hetedik munkaülé­sét a nógrádi evangélikus egyházmegye lelkészi munka- közössége. Kovács András írásmagyarázata után a mun­kaközösség résztvevői úrva­csorát vesznek Fábry Mihály szolgálatával. Gartai István esperes beszámol az Orszá­gos Esperesi Értekezlet Buda­pesten tartott szeptember 15—16-i üléséről. A beszá­moló után Gartai esperes tá­jékozhatja a munkaközösséget a békemozgalom jelenlegi ál­lásáról, szolgálatáról és fel­adatairól. A munkaülés Breuer Oszkár előadásával fejeződik be, amelynek címe: „A krisztológia univerzális, távlata és a keresztyén fele­lősség Kol 1, 9—24. alapján”. — HÁZASSÁG. — Bártfai Katalin és dr. Pintér Attila szeptember 27-én, délben 1 órakor a Deák téri templom­ban tartják esküvőjüket. — NYÍREGYHÁZÁN szep­tember 29-én, kedden tartja legközelebbi munkaülését a Hajdú-szabolcsi evangélikus egyházmegye lelkészi munka- közössége. Az istentiszteleti szolgálat után igehirdetési előkészítőt tart LÁBOSSÁ László. „A család lelkipászto­ri szemmel’’ címen SZABÓ Vilmos; „Az egyház útja La­tin-Amerikában” címen END- REFFY Zoltán; „Michelan­gelo” címen SMID Lehel tart előadást. Az esperes beszá­molója után MEGYER Lajos tart záróáhítatot. Valdens zsinat 1964-ben Az idei valdens zsinat azzal kezdődött az olaszországi Tőr­re Peliceben (augusztus 23-án), hogy két volt római katolikus papot lelkésszé szenteltek s ezután a valdens egyházban hirdetik Isten igéjét. Alig negyven éves emberekről van szó mindkét esetben. Az egyik a katolikus teológia doktora is. Mindketten a plébánosi mun­ka végzése, tehát a katoliciz­mus gyakorlati megélése és szolgálata közben jutottak el arra a felismerésre, hogy dön- teniök kell. Betértek a Val­dens református színezetű egy­házba és most újból szolgálat­ba állanak olasz valdens gyü­lekezetekben. A valdens egyház ez évi zsi­nata rendkívül modern teoló­giai problémákkal foglalkozott és az a reménységünk, hogy ez a világ kérdései iránt is nagyon fogékony egyház ki­csinysége ellenére is elvégzi szolgálatát abban a vonatko- kásban is, hogy magának az olasz népnek a súlyos szociális visszásságai megoldódjanak. IMÁDKOZZUNK £ Máté 22,34—46. Jézus Krisztusunk, megköszönjük Neked, hogy összefog­laltad a szeretetben Isten minden akaratát. Ezzel keresztyén életünknek egységes alapot, biztos vezérfonalat adtál. Hálát adunk Neked, hogy felszabadítasz ezerféle szabály és elő­írás gúzsából, a törvényeskedés korlátáiból és lelkiismereti terhétől. Köszönjük Neked a szabad ember szabad, nyugodt lépteit az egyetlen cél, a szeretet vonzásában. Ajándékozz meg bennünket Istenünk szeretetével. Mu­tasd meg igéden és életünk valóságán át az Isten irántunk áradó mérhetetlen szeretetét, hogy visszhangot keltsen szí­vünkben, érzelmeinkben és gondolatainkban, akarásunkban és cselekvésünkben. Tedd az Istent személyes Istenünkké, sze­rető Atyánkká hitünkben, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeressük Öt, s bizodalmunkat, reménységünket Öbelé vessük. Áldj meg minket az emberek szeretetével is. Add, hogy minden emberben felismerjük a testvért, akinek Te ugyan­úgy teremtő és gondviselő Atyja, s Krisztust érte adott meg­váltó Istene vagy. Ments meg minket attól, hogy csak a ma­gunk érdekét keressük és életünket az önzés töltse ki. Se­gíts minket embertársaink cselekvő megsegítésére, gondjá­nak felkarolására. Cselekedd, hogy magunkra vegyük az em­beriség nagy ügyeit, a felemelkedés, a testvériség, a béke megvalósítását. Indíts minket arra, hogy küzdjUnk a másik ember jogáért, megbecsüléséért, szabadságáért, emberi mél­tóságáért, amint ezeket magunk számára is nélkülözhetet­lennek tartjuk. Jézus Krisztus, Dávidnak, a bibliai atyáknak és azóta élt hívőknek, minden embernek Ura, hallgasd meg imádságun­kat. Ámen. HÉTRŐL—HÉTRE Istenszeretetünk próbája 1. János 4, 21. Az iskola padjaiban — kis és nagy diáknak — sok fejtö­rést okoz a dolgozatírás. Legnagyobb izgalommal a mate­matikai példák megoldása jár. A dolgozatjavítás időpontjáig rejtély marad az eredmény, sikerültek-e a példák, vagy nem. Emlékszem, micsoda örömöm volt, amikor ismerve az ellen­őrzés szabályait, magam is meg tudtam csinálni a próbát, s egyezett a két eredmény. Sikerült a dolgozat. Az élet iskolájában is kemény feladatokkal találjuk szem­ben magunkat. A legn&iezebbek a keresztyén élet küzdelmé­ben várnak ránk. A szeretet mindent magában foglaló, leg­nehezebb parancsát kell teljesítenünk. Az a kísértésünk is megvan, hogy ha szeretjük a templomot, igét, énekeskönyvetj azt gondoljuk, hogy akkor már hiánytalanul szeretjük Is­tent is. Heti igénk az ellenpróba kulcsát adja kezünkbe. „Aki sze­reti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” Ezek szerint ISTENSZERETETÜNK PRÓBÁJA AZ EMBERSZERETE­TÜNK. Ha nem teljes az emberszeretetünk, akkor rossz az eredmény: nem szeretjük Istent sem. Ne átitassuk akkor magunkat tovább! — A szeretet parancsa matematikai tör­vényszerűséget kíván. Az Egyszeregy szabálya ellen elköve­tett egyszeri, kicsike vétség is egyre nagyobb, s végül vég­zetes eltérést von maga után a matematikai feladatok meg­oldása során. így van ez a felebaráti szeretet gyakorlása te­rén is. Ha csak egy ponton csúszik is be hiba, végigmegy az az egész vonalon. Ha Isten felebarátainkra irányuló szeretet- parancsát nem teljesítjük, öt magát sem szeretjük. „Valaki csak egyet is megront e parancsolatok közül, a mennyek or­szágában a legkisebb lesz.” „Kicsike” harag, amit valaki iránt táplálunk, melengetünk, alkalmatlanná tesz Isten sze- retetére. Nem szerethetjük Istent, ha valamelyik gyermeké­től megvonjuk a szeretetünket. A szeretet nem ismerhet személyválogatást, „a szeretet nem irigykedik, nem fuval- kodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra.. Azért „aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is”.' Szeretetének mértéke Jézus szeretete legyen. Nincs ennél fontosabb és szükségesebb ellenőrzési szabály. Végezd el na­ponként istenszereteted próbáját. Alkalmazd szigorú mérték­kel magadra ezt a mértéket és szabályt. — „Aki azt állítja, hogy az Istent szereti, De felebarátját gyűlöli és megveti, Az az Ür Jézusnak nem hű tanítványa; Hogy egymást szeressük, Krisztus azt kívánja.” • Ha pedig ezt kívánja, akkor kész az erőt is megadni sze­reteted hiányainak a meglátására. Így töltheti meg a szíve­det — ha vágyakozol rá — saját szeretetével a nagy parancso­lat gyakorlására Rónay Zoltán NAPRÖL-NAPRA HÉTFŐ: EZSAIÁS 6,5; MÁTÉ 12,36. — Sokan a borzal­mas ítéletről beszélnek. Aki felkészül a számadásra, az ezen a napon a jól végzett munka gyümölcsét látja meg. I. Tesz- szalonika 4,9—12; Jeremiás sir. 3,14—24; (Róma 8,29—31.) KEDD: HÓSEÁS 4,5; JELENÉSEK 14,6. — „Taníts min­ket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Életünk minden napja ajándék. Az Isten ajándéka. A bölcs szív ennek az Istennek köszöni élete minden napját. Jelené­sek 12,7—12; Jeremiás sir. 3,25—50; (Róma 3,3—5.) SZERDA: ZSOLTÁROK 26,8; CSELEKEDETEK 2,42. —* Isten az embert közösségre teremtette önmagával és ember­társaival. Istent közösségben lehet imádni. így gyülekezeti életünk nem baráti kör, nem klub és nem szórakozóhely, ha­nem az Istennel való közösségünk helye. I. János 4,7—16; I. Tesszalonika 1. CSÜTÖRTÖK: ZAKARIÁS 9,8; ZSIDÖK 11,16. — Az em­ber bűne miatt nem lehet igazi közösségben Istennel és em­bertársaival. Az ember feladata: igyekezzetek megmaradni a Lélek közösségében. V. Mózes 30,11—14; I. Tesszalonika 2,1—> 12. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 62,7; ZSIDÓK 12,13. — Az em­beri közösség jobbá és szebbé tétele feladata mindenkinek. Keresztyén feladat, mert Urunk parancsolta: „A lecsüggesz- tett kezeket és az ellankadt térdeket erősítsétek meg.” Ilj Korintus 8,1—9; I. Tesszalonika 2,13—16. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 119,25; JÄNOS 6,63. — Jézus mondja: „a beszédek, amelyeket én mondtam néktek. lélek és élet.” Beszéde által nem kivon, hanem beleállít az életbe* hogy azt szolgáljuk az Isten dicsőségére. Cselekedetek 5,1— 11; I. Tesszalonika 2,17—3,5. Káposzta Lajos EGY KANÁL LEVES 1910-et írtak akkor. Az Osztrák—Magyar Monarchia ingadozó trónján Ferenc József pa­rancsolgatott. Az iparosok vasárnap délelőtt söröztek. Az ebédet követő alvás után pedig kugliztak. Ilyenkor kabátjukat levetették és mellényükön látszott az alsó két zsebet ösz- szekötő aranylánc. Vagy ezüst, kinek-kinek hogyan. Az urak sűrű szivarfüstben kalábe- reztek, vagy alsóst játszottak. A kaszárnyák­ban gyakorlatoztak a katonák, honvédek. A kékdolmányos, piros nadrágos huszárok pe­dig lóháton vágtázva kergették a láthatatlan ellenséget, vigyázva a szürkelovas kürtösre. Az égen messze valahol viharfelhők kerge- tőztek. Nos, egy kicsit ilyen volt az élet akkor, 1910-ben, amikor Budapest egyik szűk utcá­jának földszintes házában, az ifjú Horvay, aki pár nappal előbb érettségizett, apja elé állt és egy koronát kért. Az öreg kemény Horvay, aki a Vilmos csá- száz huszárezredében őrmester volt, rándított egyet a vállán és így morgott: — Minek az egy korona? — Győrbe megyünk futballozni! — Mindig a pénz, a pénz, meg az egy ko­rona! A fiatal Horvay Zoltán kinyitott és pénz nélkül maradt tenyerét dacosan összezárta és sarkon fordult. Másnap már Berlinben volt és ott kezdett tanulni. Egyetemre iratkozott. Nappal tanult, éjszaka dolgozott, pénzt ke­resett, mert akkor még nem volt ösztöndíj. De haza nem írt. Ö is éppen olyan makacs ember volt, mint az apja. Majd megmutatja, hogy az apja nélkül is boldogul! Múltak a napok és az évek. Vizsga vizsgát követett, szigorlat után szigorlat jött, de a kemény fiú nem írt a kemény apának. Néha talán pár sort küldött az édesanyjának, akinek meleg szíve ilyenkor átforrósodott és könnye a fia levelére hullott. Otthon az őszülő hajú, öreg Horvay, a Vil­mos császár huszárezred sok kitüntetést hor­dó őrmestere a fiáról semmit sem kérdezett. Ha látta is a nemzedékeket kiszolgáló, nehéz tölgyfaasztalon a feleségének címzett levelet, elfordult. A kardját fényesítette, ruháját ke­félte, vagy éppen virzsinia szivarra gyújtott. De nem kérdezett semmit. Azt sem, hogy él-e, vagy hal-a a fia? Pedig a szíve szerint nagyon szerette, csak nem beszélt róla. Ha látta felesége szemében a kövér könnycsep­peket, ráförmedt: — Mit sírsz, vagy kit siratsz? Én ilyen va­gyok, ő meg olyan! Dolgozó, szorgalmas felesége kérlelte az anyák, és feleségek kérlelő szeretetével: — Üzenj neki, vagy írj pár sort, hiszen a fiad, véredből való vér és csontodból való csont. Az öreg Horvay azonban hajlíthatatlan maradt. 1914-ben hazajött a végzett és diplomát szerzett gyermek. Akkor már azok a vihar­felhők majdnem leszakadtak. Az apa és fia találkozása csendes volt. Ez a találkozás ugyan barátságosnak látszott, de az öreg és fia egyformán érezték, hogy ez még nem á teljes kibékülés. Volt közöttük valami. Amo­lyan feszültség, ami nem akart megszűnni. Akkor már beszéltek is egymással, de csak a hétköznapok szokásos eseményeiről. Ügy beszéltek egymással, mint a véletlenül össze­ismerkedett két idegen. A fiú nem kért taná­csot, az apa nem igyekezett utat mutatni. Él­tek egymás mellett, de nem is olyan sokáig. Az öreg császár egy napon plakátokra írat­ta: Mindent meggondoltam, mindent megfon­toltam. .. Ezek a szavak 1914-ben, az első vi­lágháború nyitányát jelentették. A viharfel­hők megmozdultak és leszakadtak. Megkez­dődött a mozgósítás. Fiatalok katonaládába rakták a cók-mókjukat. Katonavonatok in­dultak a frontra. Édesanyák siratták virágzó fiatalságukban levő gyermekeiket, kicsi gyer­mekek kócos fejét simogatták a fiatal apák és fogadkoztak, hogy őszre már itthon lesz­nek. És jöttek vissza a féllábú, félkarú bé­nák, vakok, akik szemükvilágát vesztették a hatalmasok érdekeiért vívott harcokban. A kórházak megteltek betegekkel és hadirok­kantakkal. Később már nem volt elég kór­ház, kiürítették az iskolákat, gimnáziumok épületeit, de minden hely kevés volt. Egyre több lett az özvegy és az árva. A fiatal Horvay is bevonult katonának, me­dáliákat szerzett. Igaz, drága árat fizetett ér­tük. Egy bolondos aknaszilánk egyszer úgy eltalálta, hogy mind a harminckét foga ki­hullott. A betegszabadságon újra találkozott apa és fia. De a fullánk még mindig ott volt a két kemény ember szívében. Még mindig valahol mélyen! Évek múltával, az első világháború végén oltár előtt állt választottjával a fiatal Hor­vay. Már vezető mérnök volt. Még az eskü­vőn sem csókolta meg fiát az öreg Horvay, a menyét igen, őt is csak a homlokán. Bölcső fölött unokának örvendezett az egész család. A kipödört bajuszú öreg megcirógatta kis unokája arcát, a menyét gyengéden meg­ölelte, már ahogyan ö tudott gyengéden ölel­ni. de a fiának még csak nem is gratulált. Évek múltak, az egymás követő újév nap­ján új, meg új naptárakat tettek az íróaszta­lokra. 1935-öt írtak. Az égboltozat szélén még sötétebb és feketébb felhők kergették egy­mást. Ennek az esztendőnek az egyik napján az öreg Horvay rosszul lett. Boltozatos melle sűrűn emelkedett és horpadt. Az orvosok több betegséget is találtak nála. Többek között cukrot is. Amputálni kellett az egyik lábát. Az operáció után vérmérgezést kapott. A nagy !<aszás az ajtó előtt állt. A nagy be­teg családja a betegágy mellett imádkozott. A halál mesgyéjén álló őrmester rántottlevest kért. Hűséges asszonya gyorsan elkészítette és kanállal etette. És ekkor megszólalt az öreg: — Ne haragudj, majd a fiam, ő jobban tudja! A fia folytatta és amikor az első kanál le­vest nyújtotta édesapja ajka felé, érezte, hogy vége minden ellenségeskedésnek. A teljes ki­békülés ezekben a szavakban hangzott felé: majd a fiam, ő jobban tudja. A haragnak vége volt, még csak nyoma sem maradt. Igen, egyszer minden ököl kinyitott lesz és reszkető. így mondta ezt való,ki: Egyszer a kemény tekintet alázatos és révedező lesz, a parancsoló nagy hang lágy és kérő! A biblia pedig mindezt így foglalta össze: A nap le nem menjen a ti haragotokkal. Fülöp Dezső I 7 A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom