Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-09 / 32. szám
fel*. BERM. BP. 72. XXIX. ÉVFOLYAM, 32. SZÄM 1964. augusztus 9. Ára: 1,40 forint „EMBEREK, EMLÉKEZZETEK” — 19 évvel ezelőtt halottakkal volt tele ez a folyó” — mutatja a buddhista pap, aki az atomtámadás 19. évfordulója alkalmából rendezett atomellenes gyűlésre Hirosimába érkezett. Hirosimákra emlékesünk MAI ÉLETÜNK EGYIK 1RÖJA „Fekete felkiáltó jel”-nek Nevezte el az emberi történelem legszörnyűbb eseményét, a Hirosimái atombombázást. Azt értette alatta, hogy a béke érdekében minden békéért élő és dolgozó embernek örökké szem előtt kell tartania a hirosimai halál borzalmas pusztítását. Azt, értette alatta, hogy a „Fekete felkiáltójel” nemcsak az emlékezés meghatódó ünnepe, hanem a felelősséghordozás felkiáltójele is. Ügy kell élnünk, úgy kell dolgoznunk, úgy kell foglalkoznunk a magunk és az egész emberiség életével és jövőjével, hogy soha meg ne ismétlődhessék mégegyszer az emberiség életében a háborúnak és a halálnak ilyen megsemmisítő, pusztító mozdulata. EZÉRT KELL ÚJRA ÉS ŰJRA ELMONDANI egymásnak o Hirosimái atomrobbantás borzalmas napját. A négyszázezer lakosú Hirosimában 1945. augusztus 6-án, a borzalmak napján reggel negyed kilenckor elmondhatatlan robbanás rázta meg a földet. A robbanás után olyan hatalmas tűzgömb keletkezett, amelyik tízezer fokos pokoli hőséget árasztott az utcákra és másodpercek alatt felége'.te és hamúvá változtatta az embereket és az éghető tárgyakat. Kétszázezer ember halt meg pillanatok alatt, közöttük 12 000 iskolás gyermek. A LEDOBOTT ATOMBOMBA azóta is újabb és újabb emberéletet követel. Hirosimában 10 000 sugárbetegségben szenvedő embert tartanak ma is nyilván, közöttük rengeteg szenved fehérvérűségben, vészes daganatokban, tüdőrákban és más halálos betegségben. A BOMBATÁMADÁS UTÁN egy Sadako Sasuki nevű akkor kétesztendös kisleányt látszólag sértetlenül találták meg édesanyjának őt védő, ráboruló holtteste alatt. A kislány 10 éven át teljesen egészségesnek mutatkozott. 12 éves korúban azonban jelentkeztek nála a sugárbetegség tünetei. Az orvosok megkezdték a kezelést. A kislány kórházi betegágyán elkezdett papirosból kivágott papír-madarakat, papírdarukat készíteni, mert a japán ősi hit szerint ezek szerencsét és életet hoznak. Ezer darut akart kivágni, abban a reményben, hogy meggyógyul. Amikor az ötszázötvennegyedik papírmadarat elkészítette, meghalt a kórházban. Osztálytársai, akiket nagyon megrendített szörnyű szenvedése és sorsa, országos gyűjtést rendeztek és a hivatalos Hirosima beton-emlékmű mellett szobrot készíttettek A szobron Sadako áll és karjain darut nyújt az oldalt és kissé lejjebb álló leány-, és fiúalaknak. A gránitba vésve ezek a sorok olvashatók: „Fiúk kiáltanak, Lányok imádkoznak: Legyen béke a világon!” A HIROSIMA1 ATOMROBBANTÁS EMLÉKNAPJÁN ezért „kiáltanak” szerte a világon milliók és milliók mindennapi munkájukkal, szavaikkal, harcukká' és felélő jségválla- lásukkál, hogy mindenkit figyelmeztessenek rra, hogy óvják meg és védelmezzék meg és biztosítsák az egzsz emberiség összefogásával mindenki számára azt a világot, ahol nem kell többé a háború és a halál félelmében élni. . Ezért vettük mély megdöbbenéssel a hírt, hogy Goldwater egyik választási beszédében újra az atombombával fenyegetőzött. A Hirosimára való emlékezés napján az egész világnak az élet és a jövő érdekében tiltakoznia kell az atomhalál alkalmazásának még a gondolata ellen is. A világ a békéért, az életért kiált, küzd, és imádkozik. Azok között, akik „kiáltanak” és „imádkoznak” ott van 'a mi szavunk is, a mi munkánk is és a mi imádságunk. Friedrich Lajos Hal libám sí ti imp PÜSPÖKEINK EBBEN AZ 1 ÉVBEN IS elrendelték, hogy az augusztus 6-hoz legközelebb eső vasárnapon, augusztus 9- én, egyházunk minden gyülekezetében bűnbánati nap tartassák. Ezt a bűnbánati napot annak etnlékére tartjuk, hogy 1945. augusztus 6-án dobták le Hirosimára az első atombombát. A pusztulás teljes mértékét csak napok múlva lehetett lemérni. A bomba robbanása körül 500 méteres körzetben minden élet kialudt.' A város teljesen elpusztult. 200 000 halott és sebesült feküdt a kiégett városban. Még pár évvel ezelőtt is az volt a helyzet, hogy az újszülött gyermekek közül 25% abnormális volt. A hirosimai halottak emlékművén ez a felírás olvasható: „E bűnnek nem szabad megismétlődnie!” A bűnbánati napot azért tartjuk, mert az emberiség ezt a bűnt elkövette. Bűnbánati napot tartunk, mert a hirosimai emlékmű hangosan beszél! És hangosan kérdez: „Hol van a te atyádfia?” Bűnbánati napot tartunk, mert 1945. augusztus 6-án az emberiség egészen elfelejtette Krisztus parancsait. Krisztus parancsai ezek: Védd az életet! Óvd a magad és felebarátod életét! Szeresd felebarátodat! Még azokkal is jót tégy, akik ellenségeid! Hirosimában mindezzel szemben az életoltás, az életkioltás leggonoszabb sátáni merénylete történt! Bűnbánati napot tartunk, mert ha ezen a napon nem tartanánk bűnbánati napot, mennyiben nevezhetnénk egyházunkat egyháznak? Mélységes bűnbánattal imádkozunk Istenhez, hogy bocsássa meg bűneinket. Bűnbánati napot tartunk, mert az emberiség az atombomba után elkészítette az uránbombát, utána a pluto- niumbombát, majd a hélium- bombát és a kobaltbombát! MEGEMLÉKEZÜNK EZEN A NAPON arról, hogy az emberek Hirosimában a szenvedések szenvedésein mentek át. Ott Hirosimában a szenvedések végső határáig mentek el mindazok, akik ebben a városban laktak és éltek. Bűnbánati napot tartunk, hogy Isten az atomháborúk rémét teljesen fordítsa el az emberiségtől. Isten acélozza meg erőnket, hogy küzdjünk a másik ember kipusztítására irányuló minden aljasság ellen. „E bűnnek nem szabad megismétlődnie”! Ezen a bűnbánati napon Luther szavira gondolunk: „... nem szabad ölni, sem késsel, sem érzéssel, sem szájjal, sem jeladással, sem viselkedéssel, sem segítkezéssel, sem tanácsadással.. Mulasztási bűnt követnek el azok, akik nem segítenek elhárítani az atomháború rémét. A szeretet együttérzésével akarjuk hordozni a felelősséget. Szégyelljük magunkat Isten előtt Hirosimáért. És ha a holnapba nézünk, felhívunk mindenkit, hogy teljes erejével, teljes képességével, helytállásával, gondolataival és cselekedeteivel küzdjön a háború ellen! Ha van helye a közös hálaadásnak, akkor van helye a közös bűnbánattartásnak is. BŰNBÁNÓ IMÁDSÁGGAL arra kérjük Istent, hogy a rombadőlt város helyett életre és munkára alkalmas városok épüljenek itt a földön. Arra kérjük Istent, hogy magunk, gyermekeink, unokáink jólétben és boldog reménységben élhessenek a világ bármely városában és községében. Fülöp Dezső Az élet épségéért AMIKOR JÉZUS SZŐKÉBB HAZÁJÁBAN, Názáretben eiőször tanított nyilvánosan, küldetését — Ézsaiást idézve — részben abban határozta meg, hogy gyógyítson. — Később, Keresztelő János hozzá küldött követeinek ezt mondja: „Menjetek el és jelentsétek meg Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig az evangéliumot hirdetik.” Jézus a fentiek alapján tehát küldetését nemcsak az evangélium hirdetésében, hanem a test, az egész emberi élet épségének helyreállításában is látta. Később tanítványainak is feladatul adta ezt. Nyilvánvaló, hogy ez a Jézusi szándék kiterjed az egyház mai szolgálatára is. MeghatáDr. Martin Niemöller a Hessen-Nassaui egyházkerület elnöke (püspöke) levelet intézett az egyházkerület elnökségéhez, amelyben bejelentette, hogy a jövő év elejével nyugállományba akar vonulni. Niemöller most 73 éves s 1947. óta viselte ebben az egyházkerületben az elnöki tisztséget. — Természetesen az Egyházak Világtanácsában, amelynek egyik elnöke s egyéb magas egyházközi tisztségeiben — így a Prágai Keresztyén Béke- konferenciában is — Niemöl- ler továbbra is tevékenyen részt kíván venni. IMÁDKOZZUNK 1 Kor 15, X—10. Hálát adunk Neked, Jézus Krisztusunk, hogy az evangélium hirdetését szüntelen kísérted személyed megbizonyítá- sával. Feltámadásodat nyilvánvalóvá tetted az apostoloknak és az első gyülekezet széles körének, mert megjelentél nekik ismételten. Áldunk Téged, hogy Istenhez meneteled után sem hagytad egyházadat a Rólad való bizonyosság nélkül. Köszönjük, hogy ehhez nemcsak rendkívüli módot választottak, mint Pál apostolnál, akivel szembe találkoztál a damaszkuszi úton. De élő voltodról meggyőztél sokat, nemzedékről-nemzedékre. akik az igén keresztül ismételten megtapasztalták, hogy Te Megváltónk és Urunk vagy. Dicsérünk Téged a kegyelemért, amellyel lehajoltál hozzánk, megbocsátottad bűneinket, és minden megmaradó vétkünk, gyengeségünk, alkalmatlanságunk ellenére felhasználtál minket a Te munkád végzésére. Magasztalunk, hogy kegyelmed hívő keresztyének életében nem lett hiábavaló, mert dolgozhattak a Te ügyedért és az emberekért. I.egyen kegyelmed erejéért minden dicsőség Tied, hogy eszközeid fáradozhattak az anyaszentegyház és az emberiség javáért. Kérjük kegyelmed erejét ezekben a napokban különösen is, amikor emlékezünk bűnbánattal az első atombombák pusztítására. Cselekedd, hogy minden keresztyén a Földön meggyőződésével, magatartásával küzdjön a nukleáris fegyverek megfékezéséért, a tartós békéért. Kegyelmednek e célért végzett munkáját áldd meg mindazoknak az embereknek fáradozásában, akik el akarják hárítani az atomfelhő árnyékát az emberiség feje felől. Tedd hatóvá, Ür Jézus Krisztus, kegyelmedet a népek közeledésében is a mi Mgafchen. Aine%A rozza az egyház állásfoglalásál és feladatát az ember testi épségét, egészségét érintő kérdésekben. Minden olyan esemény, vagy tett, amely veszélyezteti egy- egy ember vagy embercsoport testi épségét, vagy már kárt tett benne, — kell, hogy kiváltsa az egyes keresztyének és az egyházi közösségek tiltakozását és közbelépését. — Megfordítva is, minden olyan intézkedésnek, tettnek, de még szándéknak is, amely az emberi élet épségének megőrzésére, vagy helyreállítására irányul — helyeslést és együtt- munkálkodást kell kiváltania a keresztyénség részéről. EGYHÁZUNK ÉLETRENDJÉBEN immár évről évre visszatérő alkalom a Hirosima bűnbánati és könyörgő nap. — Egyházunk népe ezen a napon a jóakaratú emberek millióihoz kapcsolódva mondja ki hangosan a szót: Soha többé Hirosimát! — Ne tűnjék el a föld színéről emberalkotta pokolgép pusztítása következtében szempillantás alatt soha többé egyetlen város vagy falu sem. Ne semmisüljön meg ember kovácsolta fegyver által emberek életének sokasága, de egy ember élete sem. Ne lássunk több irtózatos fénytől megvakult, pokoli hangerőtől megsiiketült, felmérhetetlen erejű robbanástól megcsonkított embereket. Ne terjedjen tovább a minden kórnál veszélyesebb sugárfertőzés. — Ne legyen atomháború és ne legyen egyáltalán háború. Szűnjék meg az emberi életeknek a kizsákmányolás, elnyomás, éheztetés, tudatlanságban tartás általi megrövidítése is. Mindent meg kell tennünk emberi képességünk,' tudásunk, a föld javainak és a termelő munka gyümölcseinek helyes felhasználásával minden ember élete épségének megőrzésére és helyreállítására. Mezősi György Alázatosság és képmutatás Az alázatosság és a képmutatás sokszor közel laknak egymáshoz. De nem annyira közel, hogy az alázatos ember eltévesztené otthonát. Közöá mesgyén haladnak céljuk feléi csak az egyik imbolyog és sokszor összetéveszti magatartását a másik oldalon biztos alapon álló útitársával. Természetesen a célig csak az alázatos ember1 tud eljutni. Valóban érdemes e két „szomszédra” figyelnünk. A képmutató ember sok mindenben hasonlít az alázatoshoz» Bizonyos esetekben még kirí* vóbb „alázatos”, mint a másik» Ajka hamarább nyílik szólásra s a mélyből előtör a hízelgés* nck mindent elsöprő áradata» hogy néhány méterrel tovább és néhány perccel később éppen az ellenkezőjéről tudósítja embertársait. Sok képmutató ember nyitja meg zsebét és sokszor a szívét is, amikor baj* ba jutott embert lát. Kendkí* vül jó az ítélőképessége az ilyen embernek. Még a bajba jutottnál is azonnal fel tudja mérni, hogy vajon érdemes-e „befektetni” valamit is a sa* játjából. Nem fog-e kárvallot* tan kikerülni ebből az ügyből» Latolgat és számol. És ha ér* demes, akkor nem sajnálja cselekedetét Krisztus nevének „bélyegzőjével” fémjelezni. Az ilyen ember nagyítóüveg* gél jár a világban. Hibát hiba* ra keres, hogy mindezeknek a feltárásával a maga szemé* lyét, erejét, tudását vagy éppen hitét annál jobban kiemelje» Ma azt szoktuk mondani, hogy túlságosan is ki van bennünk fejlődve a kritikai érzék. A másik ember szemében meghúzódó szálkának az észreve* vése. És ezért harcolunk is. Küzdünk a magunk módszerei szerint, hogy az a szálka elkerüljön onnét, mert az bántja a mi látásunkat, életfolytatásunkat, nyugalmunkat vagy éppen hitünket. És közben mindezeket lassan, de annál tartósabban és hatalmasabban eltakarja az a bűn, amely megítél minden képmutatást. Mi keresztyének sem vagyunk mentesek ettől a veszélytől. Mert Isten igéjének minden mondanivalóját először magunk felé kell fordítanunk, mert elsősorban minket akar igéjével nevelni és megítélni. Sok keresztyén ösz- szetévesztl a képmutatást az alázatossággal. Ettől óvnak bennünket a mai vasárnap igéi is. Mert minden elbizakodottság, hamis hit, keresztyén „nagyképűség” annak a képmutatásnak ikertestvére, amelyet éppen az ítélt meg, akinek nevében járunk és szólunk: Jézus Krisztus. És Ö nem emberi szokásokat vagy magatartásokat jött megítélni, hanem a bűnt. A megítélt és megszabadított ember mindenkor szolgálja az Urat. És tudja, hogy ennek a szolgálatnak egyetlen ismertető jele van: az alázat. Karner Ágoston i '1
