Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-01 / 35. szám
VENI SANCTE SPIRITUS MILYEN KÜLÖNÖS! Az ember életét évek és évszámok barázdálják, aláhúzva a nagy igazságot, hogy az idő könyörtelen úr felettünk. Határköveken bukdácsolunk keresztül és minden zökkenőnél, csuklásszerű en emlékezünk: i,Tíz, húsz vagy ötven éve itt akadtunk el, innen indultunk”. A polgári évet január elsejével kezdjük, a gazdasági évet ősz- szel, az egyházi esztendő ád- venttel indul, a születésnapok életünk éveit zárják. Az évfordulók kellemesen vagy kellemetlenül színezik életünket. Ősz felé mindig úgy érzem, hogy egy év elröppent fejünk felett. Régi diákévek emléke kísért, mert a diáksors szerint ősszel kezdődik az új esztendő. őszre mindig kissé érettebbek lettünk, mint a gyümölcs. amelyet megérlelt a nyári nap heve. És mint öreg diák, egy régi emlék kopott táblájáról törlőm le a port, amelyet hál’ Istennek, az idő alaposan betakart. Régen elnémult az első ágyúszó, amely majd negyedszázada, egy őszi hajnalon jelt adott a pokolgép indulásának. Rég porrá váltak azok a milliók, akik népeket leigázni, hazát védeni indultak csatába. Régen elfeledkeztünk arról, ami 1939. szeptember 1-ével kezdődött, mert az életnek, a hétköznapoknak a gondjai, bajai, küzdelmei elevenebbek, égetőbbek, frissebbek és maibbak. Csak a krónikás tartja vaspálcáját az emlékezés tüzében. Ősz felé tehát a nyár múltával érettebbek vagyunk. Nem minden nehézség nélkül jutunk idáig. A tapasztalat, a gyakorlat leszűrésének, az élet buktatóin átsikló ember tanulási készségének jele ez. ÍGY VAN EZ A NÉPEK ÉS Nemzedékek életében IS. Sőt, baj lenne, ha nem így lenne. Sok leckét keil keservesen megtanulnunk és sok Vizsgát kell remegő térdekkel megállnunk. És bizony sokszor több osztályt kell végigjárni, mint annak a gyermeknek, aki belekóstol a tudományba. A hépek és nemzedékek iskolája a kerek Föld. A padokban tarka összevisszaságban, bábeli nyelvzavarral ülnek lakói. Tanítómestere a történelem. Vizsgázniuk az emberiességből kell. Osztályzatuk élet vagy halál, megsemmisülés vagy megmaradás. Ezen az őszön is érettebbek lettünk. A nyár (talán a sok elmúlt nyár!) megérlelte a gyümölcsöt. Milyen másként femlékezünk máris a negyed- százada kitört vérzivataros időkre. Még évekkel ezelőtt tele volt szívünk ilyenkor aggodalommal: mit hoz a holnap, a jövő. És milyen kevés kell ahhoz, hogy reménykedni lehessen! Csak annyi, hogy a legveszélyesebb fegyverek kísérletének tilalmát a napokban ratifikálják a kormányok. S máris nyugodtabban nézünk előre. Máris nem kísért úgy az a múlt, amelynek vizsgáján olyan kegyetlenül elbuktunk. Az az osztály, amelybe most ősszel iratkozik nemzedékünk, még sok tanulnivalót, leckét rejteget számunkra. A népeknek meg kell tanulniuk egymás iránt a türelmet, a megértést. Meg kell születnie „ebben az évben” a bizalomnak és jóindulatnak. Korántsem olyan nehéz azonban ez, mint eddig volt. Mert mindig az első lépés a nehéz és úgy érezzük, hogy az első lépéseken túl vagyunk. A nehézségek zömét, a feladatok dandárját türelemmel és megértését, bizalommal és jóindulattal el lehet végezni. Bizakodva nézzük nemzedékünk fáradozását ezen a téren. RÉGEN, ILYENKOR ÖSZSZEL felcsendült a „Veni Sancte Spiritus”... — Jövel Szentlélek — ősi zsolozsmája. Az egyház hangján ma is így fejezzük ki bizodalmunkat: Jövel Szentlélek Úristen! Ezek a napok, hetek és hónapok, esetleg évek sorsdöntőek lehetnek az emberiség életében. Mi így indulunk el a jövendő felé. bizakodva Isten Szentleikének erejében, amely bőven megtöltheti a szíveket mindazzal, ami előresegít és ami jó. Milyen nagy dolgok születését engedte meglátnunk eddig is! ____ .. . Éltünk rettegésben, félelemben. a múlt és jövő közé préselt remegő nyárfalevélként. És ha üldözőbe is fog olykor a múlt réme, a biztató jövő szárnyai alá menekülhetünk. Éreztük, hogy emberek és felfogások, nézetek és látások kemény dárdanyele feszül egymás mellének, sokszor a roppanás, szakítás hangját hallatva, s ma tárgyalóasztalok szélén görnyednek a felelősök, hogy jobban oldják meg a kérdéseket, mint eddig. Láttunk embereket, csoportokat, elveket, — élesen fájdalmasakat —, amelyek a szakadék szélére táncoltatták nemzedékünk életét, és most a jó úton haladnak. Láttuk egyházunk népét is elszakadva, félrehúzódva a nyomorában vergődő emberiségtől s most — a Szentlélek Úristen erejétől eltöltve — odasorakozni, ahol a tennivalók várnak, ahol sebet kell kötözni, vigaszt kell nyújtani és reménységre kell biztatni. ÉS EZ UTÓBBIRÓL MÉG NÉHÁNY SZÓT. A híveink, gyülekezeteink élén Isten elhívó szeretete alapján pásztorok állnak. A pásztor hangjára figyel a nyáj. Természetesen elsősorban a Jó Pásztor hangjára. Nagy megnyugtatás számunkra, hogy a nemzetközi egyházi szervezetek felismerték a kisemberek, az egyszerű hívek millióinak az üdvösségen kívüli gondjait. Hogy meglátták a hétköznapok egén tornyosuló fekete fellegeket, amelyek gyakran a kitartó imától, a ragaszkodó hittől és a feltétlen bizalomtól tántorítottak el bennünket. A Szentírás minden emberre érvényes egyetemes üzenete alapján seI MÁD KOZ ZUNK Márk 10, 17—27. Jézus Krisztusunk, Te emberek példáján újra meg újra világossá tetted, hogy a magunk erejéből nem tudjuk az üdvösséget elérni. Beszélgetésed is a gazdag ifjúval megmutatja, hogy felmutathat valaki nagy erkölcsi teljesítményeket néhány parancsolat terén, de megmaradnak a gyenge pontjai, ahol nem tud megküzdeni az önzésével vagy más bűnös gyarlóságával. Köszönjük Néked ezt a leleplezést, mert bennünket mindig fenyeget az a veszedelem, hogy életünk bizonyos területein elért erkölcsösség eltakarja előlünk gyengéinket, amelyekkel szemben tehetetlenek vagyunk halálunk órájáig. Így leplez le most is bennünket a Te szavad. Mutasd meg egyenként mindegyikünknek, hogy mit szeretünk jobban Nálad az életünkben, s miben bízunk inkább, mint Benned. Mutasd meg nekünk azokat a hajlamainkat és adottságainkat, amelyeket nem tudunk alárendelni akaratodnak. Mindezzel ne csak a magunk tehetetlenségét tárd fel a Neked való engedelmességben, hanem vigy oda bennünket az örök élet egyetlen lehetősége elé: Istennél, kegyelemből, még a mi üdvösségünk is lehetséges. Hálát adunk Neked, mindenható és irgalmas Isten, hogy szent Fiad véréért a lehetetlent lehetségessé tetted, s megajándékoz kegyelmed az örök élettel. Add, hogy hálánk tettekben folytatódjék. Az üdvösségért nem kell erőlködnünk, engedd, hogy annáMnkább vessük be erőnket a szeretet szolgálatába a földön és a hit szolgálatába egyházadban. Add, hogy örömmel, áldozatosan szolgáljunk mindazzal, amink van, a rászoruló embereknek. Add, hogy az egyház lelki kincse is előmozdítsa mindenütt az emberiség javát. Amen. j gftettek magasabb szinten a kérdések ‘ különbözőségében megoldást keresni. Minden egyes szavuk, mely idevágott, erősített bennünket. Élen járt ebben a Prágai Keresztyén Békemozgalom. De nem szakadt le erről az útról az Egyházak1 Világtanácsa sem. Sőt, ami éppen most a háború évfordulóján aktuális, a Lutheránus Világszövetség Helsinki-i nagygyűlése azzal a kéréssel fordul a gyülekezetekhez, hogy foglalkozzanak a népeket érdeklő sorsdöntő kérdésekkel is, többek között a tömeg- pusztító és egyéb fegyverek és a leszerelés kérdésével. Ebbe a sorba tartozik a megboldogult XXIII. János pápa tevékenysége és enciklikája is. íme, mennyit változott a világ! Isten egyházát is iskolába járatja. Elküldi, mint irgalmas samaritánust az útra, ahol egészen biztosan vár rá a segítségre szorult emberiség, a mi nemzedékünk. Egy negyed évszázad küszöbén tekintünk előre. A keserves emlékek tandíja, lassan a múlté lesz. Érettebbek lettünk s a most kezdődő szakaszban ugyanazzal a fohásszal lépünk előre: Veni Sancte Spiritus! — Jövel Szentlélek Úristen! Rédey Pál 4« egyháztörténetből: EGYHÁZUNK A REFORMKORBAN A SZENTSZÖVETSÉG TEREMTETTE KONZERVATÍV LÉGKÖRNEK a jege olvadoz- ni kezdett Európában a 19. század húszas éveitől kezdve. Széchenyi István nálunk a Tudományos Akadémia felállítása terén, Hitel, Világ, Stádium című könyveiben, a mezőgazdaság fejlesztése, az állattenyésztés fellendítése, a gőzhajóközlekedés megindítása, a Tisza, Al-Duna szabályozása, a Lánchíd felépítése tekintetében kétségtelenül haladó lépéseket tett. Világosan látta az elmaradt magyar társadalmi viszonyok tarthatatlanságát, a kapitalizálódás eszközének, a pénznek a hiányát, a közlekedési eszközök elégtelenségét, a céhek korszerűtlenségét, azonban ezek ellenére sem gondolt a jobbágyok felszabadítására, sem az Ausztriától való elszakadásra. A katolikus főpapság nemcsak óriási földbirtokokkal rendelkezett. hanem a tizedet is behajtotta a népen, nagy részesedést húzott a jobbágy terméséből, amelyet a protestánsok is tartoztak fizetni a katolikus papnak. Mindezt a temérdek anyagi juttatást a kle- rikalizmus igyekezett megháIIIII!lllll!lin!lll'l!lll!l!l:l!l!lll!l!i;i!lll!l!lillll!ll!lllillll!llllil!lllllil!!!lllllll!l!l!lllil!lilíl!l!l!l!l!lllllilll!l!l!mil!l!ll1il!l!lilllílil!lliHÍ!nil Kapunyitás Szeptember első napjai mindig a kapunyitást jelentik. A most következő hét első munkanapja sem kivétel ez alól a régen kialakult szokás alól. Új tanév kezdődik a gyermekek, a szülők, a tanárok és a tanítók számára. Üj tanév ... Milyen sok öröm, milyen sok gond van e mögött a két szó mögött! Vége az önfeledt, csilingelő nyári gyermeknevetésnek, vége a nyaralásnak, a szabadság idejének. Űj tanév, új időszak kezdődik: a tanulás, a munka időszaka. Szeptember kapunyitást jelent az iskola számára. Nagy öröm új iskolába, új tanterembe lépni. Sok gyermeknek lesz ebben része ebben az esztendőben is. Űj iskolák épültek a falvakban, a sokszor oly távolinak látszó tanyákon, új iskolák épültek a városokban is, és a régi, az ismerős iskolafalak és termek is kimeszelve, kitakarítva várják gazdáikat. Milyen szürke, fénytelen egy iskolaépület nyáron! Hiányzik belőle az élet, a gyermekek szavalata és éneke, a tízpercek zsivaja, a tanárok és tanítók oktató szavá, s hiányzik az oly ismerős, sokszor nagy megkönnyebbülést jelentő csengő éles hangja. Az iskola nyitott kapuja várja a tanulókat s várja a tanárokat. Várja azokat, akik most vesznek először iskolatáskát a hátukra, s csak nagyon nehezen tudják elengedni édesanyjuk, édesapjuk kezét. De várja az iskola nyitott kapuja azokat is, akik már évek óta járnak iskolájukba. Ök a kapunyitás napján végigsimogatják szemükkel és sokszor kezükkel is a jól ismert falakat, ajtókat és korlátokat. Várja az iskola a felnőtteket is, akik hatalmas léptekkel próbálják utolérni az általános iskolákban, a gimnáziumokban és technikumokban, vagy az egyetemeken és főiskolákon tanulókat. Tanul az ország apraja- nagyja. Nyitott kapu várja a tanítókat és tanárokat, akik sokszor a nyári szünetben sem voltak olyan gondtalanok, mint gondolnánk, hanem a vakáció idejét is arra használták fel, hogy az új munkaévben még jobban taníthassák tanítványaikat a különböző tantárgyakra s végsősorban az életre. Igen, a szeptember kapunyitás az iskola számára. Szeptember kapunyitást jelent'az értelem számára is. Kicsi értelmüket tágra kell nyitniok az első osztályosoknak, akik sok betűt rajzoltak talán eddig is, de most mégis oly nehéz lesz számukra a betűknek vonalak közé szorítása. Boldogan fújták talán eddig is sorban a számokat, de bizonyára nem lesz könnyű számukra az összeadás művelete. És a legnagyobb követelmény is gondot_ jelent a számukra: több órán keresztül nyugodtan, csendesen' fegyelmezetten kell ülniük a padokban, össze kell szedniük minden erejüket ahhoz, hogy gondolataikat ne kösse le egy-egy őszi légy zümmögése, a kréta sercegése, vagy akár az utcai lárma moraja. Szélesre kell tárniok az értelem kapuját azoknak, akik most lépnek a magasabb osztályokba, a gimnáziumokba és technikumokba. Űj tantárgyak szerepelnek majd a tanrendben, új tanárokat ismernek meg, új lépéseket tesznek a tudomány sokszor nehezen megmászható hegyóriásai felé. Kapunyitást jelent az értelem számára a főiskolák, egyetemek munkájának kezdete is. Az egymás után következő órák az életre, a munkára készítenek fel. Nem lehet akárhogyan, széthulló értelemmel, felelőtlen könnyelműséggel járni ezen az úton. Komoly erőfeszítésre van szükség az év elejétől az év végéig. Szeptember kapunyitást jelent á szív számára. Azoknak, akik most belépnek az iskolák kapuin, nemcsak a tudományban kell előbbre haladniok, hanem az emberek megismerésében, megbecsülésében és szeretetében is. Ki kell tárnia a szívét a kis elsőosztályosnak új osztálytársai felé. A családi és ismerősi körön túl új emberekkel találkozik. Tanítóval és tanárokkal, osztálytársakkal és osztály- társnőkkel. Tekintettel kell lennie tanítójára, de tekintettel kell lennie padtársára is. Bizony új világ ez a gyermekek számára! Ki kell tárniok szívük kapuját a „nagy” diákoknak is. Észre kell venniök eygmás arcán a gond redőit éppen úgy, mint az öröm rózsáit. Meg kell találniok egymás kezét akkor, amikor egyik-másik talán botladozik a tudomány rögös ország- útján és segíteniök kell egymást. Szeptember a szív kapujának kitárását jelenti minden tanuló számára, a tanítók és tanárok felé. Sokszor nehéz gondok nehezednek egy-egy tanárra, s oly nagy öröm ilyenkor agy együttérző szó, segítő tekintet. Nagy öröm, ha teljes a megértés a tanár és a diák között. De nemcsak a tanulók tárják ki ilyenkor szívük kapuját, hanem azok is, akik a gyermekek tanítását, nevelését tűzték ki életcélul maguk elé. Űj, sokszor nehezen megközelíthető gyermek kerül egy-egy osztályba. Más úton nem lehet elérni, csak a szeretet, a szív útján. És azok, akik élethivatásukul a tanítást választották, ezen az úton akarnak járni. Űj tanév kezdődik... Megnyílik az iskola, az értelem és a szív kapuja. Áldja meg Isten ezt az új tanévet és e hármas kapunyitást! Harkányi László lálni és mindenben kiszolgálta az uralkodó rendszert „A hierarchia (papi rend)... nem értette meg... a kor intő szózatát” — írja Horváth Mihály, aki maga is püspök volt —, újkori történetünk egyetlen haladó főpapja. „Nem akarta látni, hogy a demokráciái szabadság lett a kor irányeszményévé s hogy a pályán, mely ezáltal kimutatva van, közösen tolatnak előre nemcsak azok. akik ezen eszményért lelkesedve harcolnak, hanem azok is, kik magokat ellenségeinek nyilvánítják; hogy vitetnek akaratjokon kívül, akaratjok ellenére... És amint tekintélyét süllyedni, hatalmát csökkenni tapasztalta, elfogultságában erőszakolni akarta a történelem menetét: csökkenő hatalmának erősítő se végett a királysággal, az állami főhatalommal lépett szoros szövetségbe. Szolgájává alacsonyította magát, hogy annak változatlan, fényében, hatalmában osztozzék, attól védve, támogatva tarthassa fenn süllyedő hatalmát.” „.. .Az egyházi hatalom ... — folytatja Horváth Mihály — Ferenc király kormánya alatt az abszolút hatalom poli- ciális (rendőri) eszközévé vált s világi érdekei végett ama minden szellemi mozgalmat elfojtani, butítani törekvő kémrendszer szolgájává engedte magát alacsonyíttatni... A papság 1825. után is, egyiránt a felső és alsó házban mindig azon pálttal fogott kezet, mely minden újítástól iszonyodva, a nemzeti alkotmányos reform- törekvéseket minden áron gátolni törekedett’’ „Mi csoda, ha ily körülmények közt s oly korban, melynek fő jelleme a szabadságra s egyenlőségre törekvés, tekintélyük egyre csökkent, befolyásuk Végképp elenyészett, népszerűtlen magokviselete miatt, mely szerint a tömegekben fanatizmust (vakhitet) ébresztettek, gazdag jövedelmeikből korteskedést, vesztegetéseket űztek, naponként növekedő gyűlöletet s megtámad- tatásokat vontak magokra. A Közönség szeme a papi javakra fordult, melyeknek jövedelmei rendeltetésöktől any- nyira eltérő célokra pazarol- tattak. Borsod vármegye egyebek közt egy közgyűlésében kimondotta a papi javak szekularizációjának (kisajátításának) szükségét!” A PARASZTSÁG NEHÉZ TÁRSADALMI HELYZETÉT Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós báró értette meg. Látták, hogy a nemességnek mennyire szüksége van a parasztokra, hiszen az ellentéteket Metternich herceg ezzel próbálta kihasználni a nemesek és a parasztok között; „Kezemben a zsilipek, rótok zúdítom az árt. Agyonüt- tetlek benneteket a parasztokkal.” Ebből logikusan következett, hogy a nemesség csak úgy szabadulhat meg elszigetelt helyzetéből, hogyha ő maga sem nyom el senkit. Ez az osztrák elnyomás alóli szabadulás útja. A haza és haladás jelszavával indul meg az a törekvés, hogy a jobbágy telkének tulajdonosává lehessen. Az országgyűlés 1832-ben már foglalkozott az örökvált- ség gondolatával, amely szerint. a jobbágy pénzen megválthatja magát és telkét a feudális úr hatósága alól. Azonban akkor még nem sikerült ezt megvalósítani, az országgyűlés mégis kisebb engedményeket kényszerült tenni a jobbágyság terhei enyhítésére. Az udvar megpróbálta útját állni a reformszellem érvényesülésének s a gyengeelméjű V. Ferdinánd kormánya Wesselényit börtönre ítélte. ezenkívül az ún. ország- gyűlési ifjúság, azoknak a fiatal értelmiségieknek a sorából, akik az egyes követek mellett teljesítettek szolgálatot, többeket súlyos fegyházbüntetéssel sújtottak, sőt Kossuthot is börtönbe zárták a Törvény- hatósági Tudósítások engedély nélküli kiadása miatt. A refarmszellem nagyarányú térhódítása olyan történelmi szituációt teremtett, amelynek kihatása volt az egyház életére is. Amint II, József vallásügyi reformjainak a hátterében ott állt a felvilágosodás, most a protestantizmus külső elnyomás alóli lassú felszabadításának a hátterében a nemzeti gondolat és liberalizmus állt. AZ 1830. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN felvetik a protestánsok vallásügyi helyzetének javítását, azonban a konzervatív feudalizmusnak sikerült megakadályozni a javaslat jogerőre emelkedését Az 1832/6. országgyűlésen az alsó tábla elfogadta a vallás általánosan szabad gyakorlatát, ,az áttérések szabadságát, eltörölte az áttérésnél a kötelező hatheti oktatást A vegyes házasságoknál a gyermekek protestáns iskolákba járhatnak. Megengedte a katonaságnál minden ezrednél protestáns pap tábori lelkészi alkalmazását. Azonban a főnemesek és főpapok főrendi táblája hét ízben is váltott üzenetet az alsó táblával, s az egész reformtervezetnek a vége a kérdés elnapolása lett, amit a protestáns ügy szószólója, Beöthy Ödön, Bihar vármegyei alispán így fogalmazott meg: „Nem halt meg a leányzó, csak aluszik.” Jellemző, hogy a katolikus klérussal szemben a vármegyék képviselik a felekezetközi békét és törvénybe ütköző dolognak kezdték tekinteni a rever- zálisokat. A klerikális izgatást pedig 1839-ben királyi leirat kénytelen leinteni és a püspököket a törvények és a király szándéka iránti engedelmességre felhívni. A klérus Rómához futott, Lonivich József Csanádi püspök hozta Rómából a Vatikán döntését, amely helyeselte a püspöki kar eddigi konzervatív eljárását, de megengedte, hogy a közóhajnak engedve, vegyes házasság protestáns lelkész előtti megkötése is kánon jogi házasságnak tekinthető legyen. Pest vármegyének kellett megvédenie Kossuth Lajost, amikor Meszlényi Terézzel kötött házasságától az egyik pesti plébános az egyházi áldást megtagadta. Végül az 1844. évi 3. t. c. kimondta, hogy a vegyesházasságokat evangélikus lelkész előtt is lehet kötni, és a protestáns vallásra való áttérést szabaddá teszik. Már ekkor elhangzott az ország- gyűlésen a „szabad egyház szabad államban” elvének a hangoztatása, a félekezetek közötti kölcsönösség és viszonosság alapján. Dr. Ottlyk Ernő ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. szeptember 1-én. Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) Dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Harmati Béla, de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. (úrv) Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly, Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly, Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. 12. (úrv) Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. ll. Detre János. Rákosfalva de. 0. Boros Károly, Gyarmat u. de. fél 10. Detre János, Fóti út de. 11. (úrv) Káposzta Lajos, Váci út de. 8. (úrv) Káposzta Lajos, Frange- páu u. de. fél 9. (úrv) Gádor András. Üjpest de. 10. Blázy La- 4os. Pesterzsébet de. 10. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de 10. Kürtösi Kálmán, Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Fákospalotm Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fel 11. Karner Agost:n- Sashaiom de. 9. Karner Ágoston. Uákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosiiget de10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du- fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos, de 11 Várady Lajos, du, 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de.. 9. Harkányi László, de. 10. (úrv) Harkányi László, du. 5. Harkányi László. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9, Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Ruttkay Elemér, Budakeszi de. 8. Filippinyi János Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Uzon László, de. 11. (úrtf) Uzon László du. 6. Dr. Rezessy Zoltán, Farkasrét de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) Schreiner Vi’mos.