Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-01 / 35. szám

VENI SANCTE SPIRITUS MILYEN KÜLÖNÖS! Az ember életét évek és évszá­mok barázdálják, aláhúzva a nagy igazságot, hogy az idő könyörtelen úr felettünk. Ha­tárköveken bukdácsolunk ke­resztül és minden zökkenőnél, csuklásszerű en emlékezünk: i,Tíz, húsz vagy ötven éve itt akadtunk el, innen indultunk”. A polgári évet január elsejével kezdjük, a gazdasági évet ősz- szel, az egyházi esztendő ád- venttel indul, a születésnapok életünk éveit zárják. Az év­fordulók kellemesen vagy kel­lemetlenül színezik életünket. Ősz felé mindig úgy érzem, hogy egy év elröppent fejünk felett. Régi diákévek emléke kísért, mert a diáksors szerint ősszel kezdődik az új eszten­dő. őszre mindig kissé éret­tebbek lettünk, mint a gyü­mölcs. amelyet megérlelt a nyári nap heve. És mint öreg diák, egy régi emlék kopott táblájáról törlőm le a port, amelyet hál’ Istennek, az idő alaposan betakart. Régen elné­mult az első ágyúszó, amely majd negyedszázada, egy őszi hajnalon jelt adott a pokolgép indulásának. Rég porrá váltak azok a milliók, akik népeket leigázni, hazát védeni indul­tak csatába. Régen elfeledkez­tünk arról, ami 1939. szeptem­ber 1-ével kezdődött, mert az életnek, a hétköznapoknak a gondjai, bajai, küzdelmei ele­venebbek, égetőbbek, frisseb­bek és maibbak. Csak a króni­kás tartja vaspálcáját az em­lékezés tüzében. Ősz felé tehát a nyár múltá­val érettebbek vagyunk. Nem minden nehézség nélkül ju­tunk idáig. A tapasztalat, a gyakorlat leszűrésének, az élet buktatóin átsikló ember tanu­lási készségének jele ez. ÍGY VAN EZ A NÉPEK ÉS Nemzedékek életében IS. Sőt, baj lenne, ha nem így lenne. Sok leckét keil keser­vesen megtanulnunk és sok Vizsgát kell remegő térdekkel megállnunk. És bizony sokszor több osztályt kell végigjárni, mint annak a gyermeknek, aki belekóstol a tudományba. A hépek és nemzedékek iskolája a kerek Föld. A padokban tar­ka összevisszaságban, bábeli nyelvzavarral ülnek lakói. Ta­nítómestere a történelem. Vizsgázniuk az emberiességből kell. Osztályzatuk élet vagy halál, megsemmisülés vagy megmaradás. Ezen az őszön is érettebbek lettünk. A nyár (talán a sok elmúlt nyár!) megérlelte a gyümölcsöt. Milyen másként femlékezünk máris a negyed- százada kitört vérzivataros időkre. Még évekkel ezelőtt tele volt szívünk ilyenkor aggo­dalommal: mit hoz a holnap, a jövő. És milyen kevés kell ahhoz, hogy reménykedni le­hessen! Csak annyi, hogy a legveszélyesebb fegyverek kí­sérletének tilalmát a napok­ban ratifikálják a kormányok. S máris nyugodtabban nézünk előre. Máris nem kísért úgy az a múlt, amelynek vizsgáján olyan kegyetlenül elbuktunk. Az az osztály, amelybe most ősszel iratkozik nemzedékünk, még sok tanulnivalót, leckét rejteget számunkra. A népek­nek meg kell tanulniuk egy­más iránt a türelmet, a meg­értést. Meg kell születnie „eb­ben az évben” a bizalomnak és jóindulatnak. Korántsem olyan nehéz azonban ez, mint eddig volt. Mert mindig az első lé­pés a nehéz és úgy érezzük, hogy az első lépéseken túl va­gyunk. A nehézségek zömét, a feladatok dandárját türelem­mel és megértését, bizalommal és jóindulattal el lehet végez­ni. Bizakodva nézzük nemze­dékünk fáradozását ezen a té­ren. RÉGEN, ILYENKOR ÖSZ­SZEL felcsendült a „Veni Sancte Spiritus”... — Jövel Szentlélek — ősi zsolozsmája. Az egyház hangján ma is így fejezzük ki bizodalmunkat: Jövel Szentlélek Úristen! Ezek a napok, hetek és hóna­pok, esetleg évek sorsdöntőek lehetnek az emberiség életé­ben. Mi így indulunk el a jö­vendő felé. bizakodva Isten Szentleikének erejében, amely bőven megtöltheti a szíveket mindazzal, ami előresegít és ami jó. Milyen nagy dolgok születését engedte meglátnunk eddig is! ____ .. . Éltünk rettegésben, féle­lemben. a múlt és jövő közé préselt remegő nyárfalevél­ként. És ha üldözőbe is fog olykor a múlt réme, a biztató jövő szárnyai alá menekülhe­tünk. Éreztük, hogy emberek és felfogások, nézetek és lá­tások kemény dárdanyele fe­szül egymás mellének, sokszor a roppanás, szakítás hangját hallatva, s ma tárgyalóaszta­lok szélén görnyednek a fele­lősök, hogy jobban oldják meg a kérdéseket, mint eddig. Láttunk embereket, csoporto­kat, elveket, — élesen fájdal­masakat —, amelyek a szaka­dék szélére táncoltatták nem­zedékünk életét, és most a jó úton haladnak. Láttuk egyhá­zunk népét is elszakadva, fél­rehúzódva a nyomorában ver­gődő emberiségtől s most — a Szentlélek Úristen erejétől el­töltve — odasorakozni, ahol a tennivalók várnak, ahol sebet kell kötözni, vigaszt kell nyúj­tani és reménységre kell biz­tatni. ÉS EZ UTÓBBIRÓL MÉG NÉHÁNY SZÓT. A híveink, gyülekezeteink élén Isten el­hívó szeretete alapján pászto­rok állnak. A pásztor hangjára figyel a nyáj. Természetesen elsősorban a Jó Pásztor hang­jára. Nagy megnyugtatás szá­munkra, hogy a nemzetközi egyházi szervezetek felismer­ték a kisemberek, az egyszerű hívek millióinak az üdvössé­gen kívüli gondjait. Hogy meglátták a hétköznapok egén tornyosuló fekete fellegeket, amelyek gyakran a kitartó imától, a ragaszkodó hittől és a feltétlen bizalomtól tántorí­tottak el bennünket. A Szent­írás minden emberre érvényes egyetemes üzenete alapján se­I MÁD KOZ ZUNK Márk 10, 17—27. Jézus Krisztusunk, Te emberek példáján újra meg újra világossá tetted, hogy a magunk erejéből nem tudjuk az üd­vösséget elérni. Beszélgetésed is a gazdag ifjúval megmutatja, hogy felmutathat valaki nagy erkölcsi teljesítményeket néhány parancsolat terén, de megmaradnak a gyenge pontjai, ahol nem tud megküzdeni az önzésével vagy más bűnös gyarló­ságával. Köszönjük Néked ezt a leleplezést, mert bennünket min­dig fenyeget az a veszedelem, hogy életünk bizonyos terüle­tein elért erkölcsösség eltakarja előlünk gyengéinket, ame­lyekkel szemben tehetetlenek vagyunk halálunk órájáig. Így leplez le most is bennünket a Te szavad. Mutasd meg egyenként mindegyikünknek, hogy mit szeretünk jobban Ná­lad az életünkben, s miben bízunk inkább, mint Benned. Mu­tasd meg nekünk azokat a hajlamainkat és adottságainkat, amelyeket nem tudunk alárendelni akaratodnak. Mindezzel ne csak a magunk tehetetlenségét tárd fel a Neked való en­gedelmességben, hanem vigy oda bennünket az örök élet egyetlen lehetősége elé: Istennél, kegyelemből, még a mi üd­vösségünk is lehetséges. Hálát adunk Neked, mindenható és irgalmas Isten, hogy szent Fiad véréért a lehetetlent lehetségessé tetted, s meg­ajándékoz kegyelmed az örök élettel. Add, hogy hálánk tet­tekben folytatódjék. Az üdvösségért nem kell erőlködnünk, engedd, hogy annáMnkább vessük be erőnket a szeretet szol­gálatába a földön és a hit szolgálatába egyházadban. Add, hogy örömmel, áldozatosan szolgáljunk mindazzal, amink van, a rászoruló embereknek. Add, hogy az egyház lelki kincse is előmozdítsa mindenütt az emberiség javát. Amen. j gftettek magasabb szinten a kérdések ‘ különbözőségében megoldást keresni. Minden egyes szavuk, mely idevágott, erősített bennünket. Élen járt ebben a Prágai Keresztyén Bé­kemozgalom. De nem szakadt le erről az útról az Egyházak1 Világtanácsa sem. Sőt, ami ép­pen most a háború évforduló­ján aktuális, a Lutheránus Vi­lágszövetség Helsinki-i nagy­gyűlése azzal a kéréssel for­dul a gyülekezetekhez, hogy foglalkozzanak a népeket ér­deklő sorsdöntő kérdésekkel is, többek között a tömeg- pusztító és egyéb fegyverek és a leszerelés kérdésével. Ebbe a sorba tartozik a megboldo­gult XXIII. János pápa tevé­kenysége és enciklikája is. íme, mennyit változott a vi­lág! Isten egyházát is iskolába járatja. Elküldi, mint irgalmas samaritánust az útra, ahol egészen biztosan vár rá a se­gítségre szorult emberiség, a mi nemzedékünk. Egy negyed évszázad küszöbén tekintünk előre. A keserves emlékek tan­díja, lassan a múlté lesz. Éret­tebbek lettünk s a most kez­dődő szakaszban ugyanazzal a fohásszal lépünk előre: Veni Sancte Spiritus! — Jövel Szentlélek Úristen! Rédey Pál 4« egyháztörténetből: EGYHÁZUNK A REFORMKORBAN A SZENTSZÖVETSÉG TE­REMTETTE KONZERVATÍV LÉGKÖRNEK a jege olvadoz- ni kezdett Európában a 19. század húszas éveitől kezdve. Széchenyi István nálunk a Tudományos Akadémia felállí­tása terén, Hitel, Világ, Stá­dium című könyveiben, a me­zőgazdaság fejlesztése, az ál­lattenyésztés fellendítése, a gőzhajóközlekedés megindítá­sa, a Tisza, Al-Duna szabá­lyozása, a Lánchíd felépítése tekintetében kétségtelenül ha­ladó lépéseket tett. Világosan látta az elmaradt magyar tár­sadalmi viszonyok tarthatat­lanságát, a kapitalizálódás eszközének, a pénznek a hiá­nyát, a közlekedési eszközök elégtelenségét, a céhek korsze­rűtlenségét, azonban ezek el­lenére sem gondolt a jobbá­gyok felszabadítására, sem az Ausztriától való elszakadásra. A katolikus főpapság nemcsak óriási földbirtokokkal rendel­kezett. hanem a tizedet is be­hajtotta a népen, nagy része­sedést húzott a jobbágy ter­méséből, amelyet a protestán­sok is tartoztak fizetni a kato­likus papnak. Mindezt a te­mérdek anyagi juttatást a kle- rikalizmus igyekezett meghá­IIIII!lllll!lin!lll'l!lll!l!l:l!l!lll!l!i;i!lll!l!lillll!ll!lllillll!llllil!lllllil!!!lllllll!l!l!lllil!lilíl!l!l!l!l!lllllilll!l!l!mil!l!ll1il!l!lilllílil!lliHÍ!nil Kapunyitás Szeptember első napjai mindig a kapunyitást jelentik. A most következő hét első munkanapja sem kivétel ez alól a régen kialakult szokás alól. Új tanév kezdődik a gyermekek, a szülők, a tanárok és a tanítók számára. Üj tanév ... Milyen sok öröm, milyen sok gond van e mö­gött a két szó mögött! Vége az önfeledt, csilingelő nyári gyermeknevetésnek, vége a nyaralásnak, a szabadság idejének. Űj tanév, új időszak kezdődik: a tanulás, a munka időszaka. Szeptember kapunyitást jelent az iskola számára. Nagy öröm új iskolába, új tanterembe lépni. Sok gyermeknek lesz ebben része ebben az esztendőben is. Űj iskolák épültek a falvakban, a sokszor oly távolinak látszó tanyákon, új isko­lák épültek a városokban is, és a régi, az ismerős iskolafalak és termek is kimeszelve, kitakarítva várják gazdáikat. Milyen szürke, fénytelen egy iskolaépület nyáron! Hiány­zik belőle az élet, a gyermekek szavalata és éneke, a tízpercek zsivaja, a tanárok és tanítók oktató szavá, s hiányzik az oly ismerős, sokszor nagy megkönnyebbülést jelentő csengő éles hangja. Az iskola nyitott kapuja várja a tanulókat s várja a taná­rokat. Várja azokat, akik most vesznek először iskolatáskát a hátukra, s csak nagyon nehezen tudják elengedni édesanyjuk, édesapjuk kezét. De várja az iskola nyitott kapuja azokat is, akik már évek óta járnak iskolájukba. Ök a kapunyitás napján végig­simogatják szemükkel és sokszor kezükkel is a jól ismert fala­kat, ajtókat és korlátokat. Várja az iskola a felnőtteket is, akik hatalmas léptekkel próbálják utolérni az általános isko­lákban, a gimnáziumokban és technikumokban, vagy az egye­temeken és főiskolákon tanulókat. Tanul az ország apraja- nagyja. Nyitott kapu várja a tanítókat és tanárokat, akik sokszor a nyári szünetben sem voltak olyan gondtalanok, mint gon­dolnánk, hanem a vakáció idejét is arra használták fel, hogy az új munkaévben még jobban taníthassák tanítványaikat a különböző tantárgyakra s végsősorban az életre. Igen, a szeptember kapunyitás az iskola számára. Szeptember kapunyitást jelent'az értelem számára is. Kicsi értelmüket tágra kell nyitniok az első osztályosoknak, akik sok betűt rajzoltak talán eddig is, de most mégis oly nehéz lesz számukra a betűknek vonalak közé szorítása. Bol­dogan fújták talán eddig is sorban a számokat, de bizonyára nem lesz könnyű számukra az összeadás művelete. És a leg­nagyobb követelmény is gondot_ jelent a számukra: több órán keresztül nyugodtan, csendesen' fegyelmezetten kell ülniük a padokban, össze kell szedniük minden erejüket ahhoz, hogy gondolataikat ne kösse le egy-egy őszi légy zümmögése, a kréta sercegése, vagy akár az utcai lárma moraja. Szélesre kell tárniok az értelem kapuját azoknak, akik most lépnek a magasabb osztályokba, a gimnáziumokba és technikumokba. Űj tantárgyak szerepelnek majd a tanrend­ben, új tanárokat ismernek meg, új lépéseket tesznek a tudo­mány sokszor nehezen megmászható hegyóriásai felé. Kapunyitást jelent az értelem számára a főiskolák, egye­temek munkájának kezdete is. Az egymás után következő órák az életre, a munkára készítenek fel. Nem lehet akárhogyan, széthulló értelemmel, felelőtlen könnyelműséggel járni ezen az úton. Komoly erőfeszítésre van szükség az év elejétől az év végéig. Szeptember kapunyitást jelent á szív számára. Azok­nak, akik most belépnek az iskolák kapuin, nemcsak a tudo­mányban kell előbbre haladniok, hanem az emberek megisme­résében, megbecsülésében és szeretetében is. Ki kell tárnia a szívét a kis elsőosztályosnak új osztály­társai felé. A családi és ismerősi körön túl új emberekkel ta­lálkozik. Tanítóval és tanárokkal, osztálytársakkal és osztály- társnőkkel. Tekintettel kell lennie tanítójára, de tekintettel kell lennie padtársára is. Bizony új világ ez a gyermekek szá­mára! Ki kell tárniok szívük kapuját a „nagy” diákoknak is. Észre kell venniök eygmás arcán a gond redőit éppen úgy, mint az öröm rózsáit. Meg kell találniok egymás kezét akkor, ami­kor egyik-másik talán botladozik a tudomány rögös ország- útján és segíteniök kell egymást. Szeptember a szív kapujának kitárását jelenti minden ta­nuló számára, a tanítók és tanárok felé. Sokszor nehéz gon­dok nehezednek egy-egy tanárra, s oly nagy öröm ilyenkor agy együttérző szó, segítő tekintet. Nagy öröm, ha teljes a megértés a tanár és a diák között. De nemcsak a tanulók tárják ki ilyenkor szívük kapuját, hanem azok is, akik a gyermekek tanítását, nevelését tűzték ki életcélul maguk elé. Űj, sokszor nehezen megközelíthető gyermek kerül egy-egy osztályba. Más úton nem lehet elérni, csak a szeretet, a szív útján. És azok, akik élethivatásukul a tanítást választották, ezen az úton akarnak járni. Űj tanév kezdődik... Megnyílik az iskola, az értelem és a szív kapuja. Áldja meg Isten ezt az új tanévet és e hármas kapunyitást! Harkányi László lálni és mindenben kiszolgál­ta az uralkodó rendszert „A hierarchia (papi rend)... nem értette meg... a kor intő szózatát” — írja Horváth Mihály, aki maga is püspök volt —, újkori történetünk egyetlen haladó főpapja. „Nem akarta látni, hogy a demok­ráciái szabadság lett a kor irányeszményévé s hogy a pá­lyán, mely ezáltal kimutatva van, közösen tolatnak előre nemcsak azok. akik ezen esz­ményért lelkesedve harcolnak, hanem azok is, kik magokat ellenségeinek nyilvánítják; hogy vitetnek akaratjokon kí­vül, akaratjok ellenére... És amint tekintélyét süllyedni, hatalmát csökkenni tapasztal­ta, elfogultságában erőszakolni akarta a történelem menetét: csökkenő hatalmának erősítő se végett a királysággal, az ál­lami főhatalommal lépett szo­ros szövetségbe. Szolgájává alacsonyította magát, hogy an­nak változatlan, fényében, ha­talmában osztozzék, attól véd­ve, támogatva tarthassa fenn süllyedő hatalmát.” „.. .Az egyházi hatalom ... — folytatja Horváth Mihály — Ferenc király kormánya alatt az abszolút hatalom poli- ciális (rendőri) eszközévé vált s világi érdekei végett ama minden szellemi mozgalmat el­fojtani, butítani törekvő kém­rendszer szolgájává engedte magát alacsonyíttatni... A papság 1825. után is, egyiránt a felső és alsó házban mindig azon pálttal fogott kezet, mely minden újítástól iszonyodva, a nemzeti alkotmányos reform- törekvéseket minden áron gá­tolni törekedett’’ „Mi csoda, ha ily körülmé­nyek közt s oly korban, mely­nek fő jelleme a szabadságra s egyenlőségre törekvés, tekin­télyük egyre csökkent, befo­lyásuk Végképp elenyészett, népszerűtlen magokviselete miatt, mely szerint a töme­gekben fanatizmust (vakhitet) ébresztettek, gazdag jövedel­meikből korteskedést, veszte­getéseket űztek, naponként nö­vekedő gyűlöletet s megtámad- tatásokat vontak magokra. A Közönség szeme a papi ja­vakra fordult, melyeknek jö­vedelmei rendeltetésöktől any- nyira eltérő célokra pazarol- tattak. Borsod vármegye egye­bek közt egy közgyűlésében kimondotta a papi javak sze­kularizációjának (kisajátításá­nak) szükségét!” A PARASZTSÁG NEHÉZ TÁRSADALMI HELYZETÉT Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós báró értette meg. Lát­ták, hogy a nemességnek mennyire szüksége van a pa­rasztokra, hiszen az ellentéte­ket Metternich herceg ezzel próbálta kihasználni a neme­sek és a parasztok között; „Kezemben a zsilipek, ró­tok zúdítom az árt. Agyonüt- tetlek benneteket a parasztok­kal.” Ebből logikusan követke­zett, hogy a nemesség csak úgy szabadulhat meg elszigetelt helyzetéből, hogyha ő maga sem nyom el senkit. Ez az osztrák elnyomás alóli sza­badulás útja. A haza és hala­dás jelszavával indul meg az a törekvés, hogy a jobbágy telkének tulajdonosává lehes­sen. Az országgyűlés 1832-ben már foglalkozott az örökvált- ség gondolatával, amely sze­rint. a jobbágy pénzen meg­válthatja magát és telkét a feudális úr hatósága alól. Azonban akkor még nem sike­rült ezt megvalósítani, az országgyűlés mégis kisebb engedményeket kényszerült tenni a jobbágyság terhei enyhítésére. Az udvar megpróbálta út­ját állni a reformszellem ér­vényesülésének s a gyenge­elméjű V. Ferdinánd kormá­nya Wesselényit börtönre ítél­te. ezenkívül az ún. ország- gyűlési ifjúság, azoknak a fia­tal értelmiségieknek a sorából, akik az egyes követek mellett teljesítettek szolgálatot, töb­beket súlyos fegyházbüntetés­sel sújtottak, sőt Kossuthot is börtönbe zárták a Törvény- hatósági Tudósítások engedély nélküli kiadása miatt. A refarmszellem nagyará­nyú térhódítása olyan törté­nelmi szituációt teremtett, amelynek kihatása volt az egyház életére is. Amint II, József vallásügyi reformjainak a hátterében ott állt a felvilá­gosodás, most a protestantiz­mus külső elnyomás alóli las­sú felszabadításának a hát­terében a nemzeti gondolat és liberalizmus állt. AZ 1830. ÉVI ORSZÁG­GYŰLÉSEN felvetik a protes­tánsok vallásügyi helyzetének javítását, azonban a konzer­vatív feudalizmusnak sikerült megakadályozni a javaslat jog­erőre emelkedését Az 1832/6. országgyűlésen az alsó tábla elfogadta a vallás általánosan szabad gyakorlatát, ,az áttéré­sek szabadságát, eltörölte az áttérésnél a kötelező hatheti oktatást A vegyes házassá­goknál a gyermekek protes­táns iskolákba járhatnak. Meg­engedte a katonaságnál min­den ezrednél protestáns pap tábori lelkészi alkalmazását. Azonban a főnemesek és fő­papok főrendi táblája hét íz­ben is váltott üzenetet az alsó táblával, s az egész reformter­vezetnek a vége a kérdés el­napolása lett, amit a protes­táns ügy szószólója, Beöthy Ödön, Bihar vármegyei al­ispán így fogalmazott meg: „Nem halt meg a leányzó, csak aluszik.” Jellemző, hogy a katolikus klérussal szemben a vármegyék képviselik a felekezetközi bé­két és törvénybe ütköző dolog­nak kezdték tekinteni a rever- zálisokat. A klerikális izgatást pedig 1839-ben királyi leirat kénytelen leinteni és a püspö­köket a törvények és a király szándéka iránti engedelmes­ségre felhívni. A klérus Rómá­hoz futott, Lonivich József Csanádi püspök hozta Rómá­ból a Vatikán döntését, amely helyeselte a püspöki kar ed­digi konzervatív eljárását, de megengedte, hogy a közóhaj­nak engedve, vegyes házasság protestáns lelkész előtti meg­kötése is kánon jogi házasság­nak tekinthető legyen. Pest vármegyének kellett megvéde­nie Kossuth Lajost, amikor Meszlényi Terézzel kötött há­zasságától az egyik pesti plébános az egyházi áldást megtagadta. Végül az 1844. évi 3. t. c. kimondta, hogy a ve­gyesházasságokat evangélikus lelkész előtt is lehet kötni, és a protestáns vallásra való át­térést szabaddá teszik. Már ekkor elhangzott az ország- gyűlésen a „szabad egyház szabad államban” elvének a hangoztatása, a félekezetek közötti kölcsönösség és viszo­nosság alapján. Dr. Ottlyk Ernő ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. szeptember 1-én. Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) Dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Harmati Béla, de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. (úrv) Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly, Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly, Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. 12. (úrv) Grün­valszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Pé­ter u. de. fél 12. Zugló de. ll. Detre János. Rákosfalva de. 0. Boros Károly, Gyarmat u. de. fél 10. Detre János, Fóti út de. 11. (úrv) Káposzta Lajos, Váci út de. 8. (úrv) Káposzta Lajos, Frange- páu u. de. fél 9. (úrv) Gádor András. Üjpest de. 10. Blázy La- 4os. Pesterzsébet de. 10. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de 10. Kürtösi Kálmán, Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Fákospalotm Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fel 11. Karner Agost:n- Sashaiom de. 9. Karner Ágoston. Uákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosiiget de­10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du- fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady Lajos, de 11 Várady Lajos, du, 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de.. 9. Harkányi László, de. 10. (úrv) Harkányi László, du. 5. Harkányi László. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9, Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Ruttkay Elemér, Budakeszi de. 8. Filippinyi János Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Uzon László, de. 11. (úrtf) Uzon László du. 6. Dr. Rezessy Zoltán, Farkas­rét de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Ke- lenvölgy de. 9. Visontai Róbert, Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) Schreiner Vi’mos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom