Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-10 / 45. szám

A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG / alig tudott bejutni a temp» lomba; Éhezők lánca a Föld körül C. R. Sprackett ausztráliai lelkész, az ausztráliai evangé­liumi- egyházi segélymunka ügyvezetője, megkísérelte, hogy egy sor szemléltető ábrá­zolással honfitársai elé állítsa a Földön éhező emberek nyo­morúságát. Többek között ki­számította, hogy ha valameny- nyi éhező ember úgy állna fel egymás mögé, hogy közöttük 63—63 cm legyen a távolság,, akkor az éhezők lánca 25-ször kerítené körül a Földet. Ha valaki járművével, 80 km-es sebességgel, minden nap 10 órát tenne meg az éhezők lánca mellett, akkor három és fél évig kellene utaznia, hogy a szükséget szenvedő embe­reknek ezt a hosszú sorát ma­ga mögött hagyja; Sprackett lelkész ezzel a szokatlan szemléltetéssel az ausztráliai evangéliumi gyü­lekezetek segítőkészségének megnövekedését szeretné el­érni. Fáradozása és célkitűzése tiszteletre méltó. A keresztyé­neknek valóban példamuta­tóan kell kivenniük részüket az elesettek, a rászorulók, a szükséget szenvedők segítésé­ben és támogatásában. De az is nyilvánvaló — természete­sen ez nem csökkentheti a ke­resztyének segítésre kötelezett­ségét — hogyha minden ke­resztyén ember meg is tenné e téren mindazt, ami tőle telik, ez még akkor is csak „csepp volna a tengerben”. Ha az éhezők lánca 25-ször körül­veszi a Földet. a segítés is csak úgy lehet eredményes és kézzelfogható, ha az egész Föl­det magába foglaló akcióról van szó. Ez pedig nem valami, az egész világra kiterjedő segélyakció, hanem azoknak a kérdéseknek a megoldására törekvés, amelyek ésszerű megoldása nélkül minden segélyakció helyi és átmeneti könnyítéseket jelenthet, de nem a problémák igazi meg­oldását. „Tüneti kezelés” helyett a baj gyökeréig kell lehatolni és akkor jütunk el azokhoz a kér­désekhez, amelyekben az egész világ összefogására — a keresztyének minden erővel való támogatására is — szük­ség van. Ezek pedig: a háború és béke, a gyarmati kérdés és az ezekkel összefüggő egész sereg probléma. E tekintetben is bizakodással tekintünk az ENSZ most folyó, 18. ülés­szakára. képviseletében hazánkba ér­kező Dr. Kurt Schmidt-Clau­sen főtitkár, D. D. Bruno Muetzelfeldt igazgató és a most másodízben látogató Paul Hansen az európai ki­sebbségi egyházak titkára, Ve­tő Lajos püspök üdvözlő sza­vaiból is megérezhették, hogy olyan területre érkeztek, ahol őszinte vendégszeretettel vár­ják őket, de hamarosan észre kellett venniök azt is, hogy a meglepetések földjén járnak. Az első meglepetés már a pá­lyaudvaron érte őket. Alig hangzottak el a kölcsönös üd­vözlő szavak, három autó állt elő. Az egyik Vető püspökkel Paul Hansent és feleségét Miskolc felé vitte, a másik két kocsiba Káldy Zoltán püs­pökkel és feleségével Schmidt Clausen főtitkár és Muetzel­feldt igazgató helyezkedtek el, akiket szintén elkísért ma­OMMWtWl s' <Sv‘ ' • ' >" , ^ A csengődi új templom gyarországi útjukra feleségük. Ez a két kocsi Kecskemétre indult. Oka is, célja is volt annak, hogy az útiterv így alakult. BUDAPESTEN vendégeink megérkezése nap­ján, október 26-án, • már két hónappal előre minden szál­lodai szobát lefoglaltak a más­napi osztrák—magyar labda­rúgómérkőzésre érkező bécsiek. Az elhelyezésnek ez a módja azonban lényegesen megköny- nyítette a másnapi program lebonyolítását. Kecskeméten két meglepetés várt vendé­geinkre. AZ „ARANY HOMOK” volt az egyik. Ebben a gyö­nyörű, újonnanépült szálló­Éljünk megbocsátásbah! n. Kor. 2, 3—1L Félelmetes rákfenéje életünknek a harag. Keresztyén em­berek — sokszor talán jelentéktelen ellentét miatt — meg­keményednek egymással szemben, többé nem ismerik egy­mást. Haragjukat gyakran magukkal viszik a koporsóba. Nem szabad ennek megtörténnie! Hiszen az ítéletkor csak az remélhet felmentést, aki mindenkivel megbékélve hunyja le szemét. Éljünk szüntelen megbocsátásban! Erre figyelmeztet az apostoli ige is. 1. Pál apostol a korintusi gyülekezetben is tapasztalt szo­morú jelenségeket. Voltak olyan tagok, akik nem értették őt meg, megbántották személyét, félremagyarázták szolgálatát. Sok könnyhullatást jelentett ez számára, de szomorúságot a gyüle­kezet többi tagjainak is. Ma is találunk a gyülekezetben hasonló dolgokat. Személyi ellentéteket éppúgy, mint a szent szolgálat félreértését, rossz- indulatot, sértődést. Mi a teendőnk az ilyenekkel szemben? Semmiképpen sem a neheztelés, elfordulás. Nem tévelygéseik, bűneik felhánytor- gatása — a túlságos szigorúság még nagyobb megkeménye-> désre vezethet —■, hanem a szelíd figyelmeztetés, szolgáló sze­retet, őszinte megbocsátás. 2. E megbocsátásnak teljes egységben kell megtörténnie. Az apostol és a gyülekezet között való mélységes kapcsolat azt eredményezi, hogy tökéletes az összhang a bűnösnek nyújtott bocsánatban. „Akinek megbocsáttok valamit, én is.” A keresztyén gyülekezetben ma is ilyen egységes módon kell a megbocsátást gyakorolni. Senki sem vethet ismételten a másik szemére megbocsátott, tehát elfedezett bűnöket. 3. Az igazi megbocsátás Krisztus színe előtt történik. A gyülekezet Ura jól tudja, mennyire rászorul mindenki engesz­telő áldozatából reánk sugárzó kegyelmére, megbocsátására. Az tud fenntartás nélkül megbocsátani, aki kész bűnös életé­vel a golgotái kereszt alá állni. Aki érzi, hogy úgy rászorul a bűnbocsánatra, mint a szomjas föld az éltető esőre. A kereszt alatt érzem meg: Atyám minden bűnömet naponként kegye­sen megbocsátja. E felmentést megtapasztalt szív .mindig a megbocsátás szép ritmusát dobogja. 4. Bizonyos, hogy a bűn sok nehézséget okoz a megbocsátás­ban. Solcakat félrevezet, megtéveszt, önzésükben megkötöz, sér­tődöttségük fokozására készlet. Bajokat, ellentéteket állandóan támaszt a gyülekezetben. „Jól ismerjük szándékait” — mondja az apostol. E valóságos helyzet azonban nem csüggesztheti el a gyülekezetét. Hiszen irgalmas Urunk van, aki a bűnbocsánat ajándékozásával kivon bennünket a bűn bűvköréből. Lelké­nek erejével rendezi a gyülekezetnek egyenetlenségek miatt meglazult sorait. Megbocsátó szeretetre indít egymás iránt. Se­gítségével minden rendbejöhet s a gyülekezet méltó lesz Urától kapott nevére. Mogyorósy Gyula A csengődi új templom kapunyitása: Szcntpétcry Péter lel­kész, Káldy Zoltán püspök és Dr. Kurt Schmidt-Clausen fő­titkár telnek, mert aranyat rejt Kis­kunság homokja. — A másik meglepetés akkor érte Kecs­keméten vendégeinket, amikor lefekvés előtt átvették Káldy Zoltán püspöktől a következő hét program-tervezetét. Nem tudjuk, hogy hatott álmaikra a dús program megismerése. te templommá teszi templo­munkat, bennünket pedig Is­ten gyermekeivé és egymás testvéreivé. Vele menjünk a templomba!” 10 órakor kez­dődik a másik istentisztelet. A kóruson sincs szabad hely. Az első sorokban az újonnan megválasztott, s az istentiszte­Vendégeinkkel a Kis-Kunságon ban, Kecskemét egyik büszke­ségében kaptak elhelyezést. Mikor reggel Bocsa felé siet­tünk kocsinkon s látták Kecs­kemét körül a kertszerűen művelt földeket, sz ágat hú­zó aranyló almákat, a piros­levelű megszedett szőlőtőké­ket, az őszi természet pazar színjátékát és gazdagságát, megértették, találóbb nevet nem adhattak volna az új ho­édesanyjának arcvonásait ke­resem önkéntelenül is. —Kis­kőrös óriásinak tűnik Bocsa után. Nagy gyülekezet. Elő­ször a szokásos 9 órai gyer­mek-istentiszteleten prédikál Dr. Schmidt-Clausen a gyüle­kezeti házban. Ez a gyönyörű épület már a felszabadulás után épült, 1949-ben. A 12 éves Jézus történetéről szól az igehirdetés. „Jézus jelenlé­ennek a templomnak a falá­ba. A templomszentelés rövid istehtisztelettel kezdődött az állami iskolának abban a tan­termében, ahol eddig tartot­ták istentiszteleteiket. Az ol­tárt felszerelést, úrvacsorái edényeket, feszületet, keresz­telő edényt, gyertyatartókát, oltárterítőket egy-egy presbi­ter vette kezébe s megindult a menet az új templom kapu­jához. Zsoltárversek hangza­nak. Szent.pétery Péter lelkész átveszi a püspöktől a temp­lom kulcsát és ezekkel a sza­vakkal nyitja ki a templom ajtaját: „Az Ür Jézus Krisz­tus vére állal van menetelünk az Atyához: Ö adott nekünk nyitott kaput, amelyet senki be nem zárhat.” Összeszorul mindenkinek a szíve, mikor először lépi át a templom kü­szöbét. Alig fér be a gyüleke­zet, hiszen a környékről is eljöttek. Az eltár előtt a püspök, a gyülekezet lelkésze és Sikter András esperes áll, aki már Bocsátói kezdve kíséri a Bács­SOLTVADKERTEN már csak azért álltunk meg* hogy búcsút vegyünk Sikter András esperestől és magunk­ban újra végig tekintsük en­nek a sok szolgálatban, nagy örömben vendégeinkkel töl­tött szép vasárnapnak az él­ményeit. Öreg estére érkez­tünk vissza a szállodába. Vendégeink is és tolmácsaik is, dr. Pálfy Miklós teológiai tanár, valamint Benczúr Lász­ló^ püspöki titkár itt már csak a 'közmondás igazát ízlelget­ték: munka után édes és na­gyon szükséges a pihenés, KECSKEMÉTRE verőfényes reggel virradt hét­főn. Lebet, hogy van Euró­pában sok híresebb, gazda­gabb; nagyobb szabású tér, de a kecskeméti főtérnek sajátos,1 különös varázsa van. A tö- rökdúlást, sok tűzvészt kiálló gótikus templomban hajdan együtt tartottak istentisztele­tet evangélikusok és katoli­kusok. Mellette a református öreg templom és gyakran szó­ló nagyharangja. Amott a városháza előtt kettétört kő- j szikla. Itt hasadt meg a leg­BÓCSA: D. Bruno Muetzelfeldt igazgató és Dr. Pálfy Miklós professzor A bócsai gyülekezeti ház Hátha még tudták volna, hány gyülekezet igényelte látogatá­sukat; BÖCSA közelébe érve vasárnap reg­gel, a bugaci erdő szélén meg kellett állnunk. Nem régi be­tyár-romantika elevenedett meg. A gyülekezet felügyelője és néhány presbitere jött elénk autón, hogy már a ha­tárban köszöntsenek. Képzel­jenek el egy olyan négyzetet, amelyiknek mindegyik oldala 10 kilométer; Ilyen területen fekszik a gyülekezet, magya­ráztam vendégeinknek. Szőlős­kertek, gyümölcsösök között rejtező házakból gyűltek össze híveink. „Örül mi szí­vünk, mikor ezt halljuk: a templomba megyünk ...” Le- forditottahí az ének szövegét. Hulej Alfréd lelkész népes, bol­dog gyülekezete élén köszön­tötte vendégeinket. Örömét fe­jezte ki, hogy az' új műúton érkezhettek meg a futóhomok hajdan elzárt világába a bó­csai gyülekezethez, amely ki­bővített imáházának és meg­nagyobbított paplakának fel­szentelésére készül ezen a va­sárnapon. Muetzelfeldt igaz­gató Káldy Zoltán püspökkel együtt Bócsán maradt. Mind­ketten prédikáltak az isten­tiszteleten. Dr. Schmidt-Clau- sen főtitkárral az üdvözlő sza­vak meleg viszonzása Után to­vább mentünk a másik autón KISKÖRÖS felé. Félóra múlva Petőfivel együtt mondhattuk: „Végre ott a város, Közepén a temp­lom, nagy komoly tornyá­val ...” Harangzúgás. Ünnep­lőbe öltözött, presbiterek a templomkapuban. Dr. Murá­nyi György és Ponicsán Imre lelkészek üdvözlő szava hang­zik. A főkötős, népviseletbe öltözött asszonyok arcvoná­saiban Hrúz Máriának, Petőfi let keretében beiktatandó új gyülekezeti tisztségviselők, presbiterek és képviselőtestü­leti tagok ülnek. Mikor a szó­székről lejött Dr. Schmidt- Clausen, Káldy püspök is meg­érkezett Muetzelfeldt igazga­tóval. A gyülekezet lelkészei­vel együtt mennoK az oltár­hoz. Muetzelfeldt igazgató, majd Káldy püspök szól a presbiteri tisztről az ige alap­ján. Beiktatásuk utálj kezet fognak az új tisztségviselők­kel. Százhúsz kemény férfi­kéz. Ilyen kezek kényszerítik Kiskunság futóhomokját' aranytermésre. A Lutheránus Világszövetség főtitkára a nagy „evangélikus család” ne­vében köszönti az új presbite­reket. „Kecskeméten harang­szó vert fel ma álmomból — mondotta. Először bosszantott, mégis hálás voltam érte, mert az időre s feladataimra figyel­meztetett. Ilyen az evangé­lium szava is. Legyen minden presbiter konduló harang a gyülekezetben és az egész mai világban.” — Ebéd előtt még Petőfi szülőházát is megnéz­tük vendégeinkkel. A temp­lom fala mellett elhaladva el­olvastuk a márványtábla fel­iratát: „Ebben a. templomban keresztelték Petőfi Sándort 1823. január 1-én.” CSENGŐDRE délután 3-kor érkeztünk. So­kan jöttek át Kiskőrösről is lelkészeikkel együtt. Mina Já­nos és Seben István lelkészek készsége tette ezt lehetővé, < mert ők vállalták addig az otthoni szolgálatokat. A csen­gődi templom 10 éve épül, most került sor felszentelésé­re. Kívülről még nincs beva­kolva, de Sz ntpctery Péter lelkész és munkatársai, hallat­lan odaadással fáradtak azért hogy belseje teljesen készen fogadja a Lutheránus Világ- szövetség képviselőit. A kül­földi evangélikus gyülekeze­tek adományai is beleépültek Kiskun Egyházmegye vendé­geit. Az oltárrá már elhelyez­ték az áthozott oltár! felsze­relést.. Káldy Zoltán püspök az élő kövekből épült temp» lomról, a gyülekezetről ad ta­nítást. Muetzelfeldt Igazgató megy fel a szószékre. Jn 4, 35. alapján prédikál. „Emeljétek fel szemeteket Isten nagy ajándékára, akiben mindent nekünk adott, a Jézus Krisz­tusra. De emeljétek fel sze­meteket és lássátok meg az embereket is és azokat a fel­adatokat is, amelyeket a ben­nünket oly gazdagon megaján­dékozó Isten állított elénk. Jézus tanítványai nyitottak az emberek felé, nem önmaguk­ba fordulók!” — -mondotta. Az istentisztelet utáni köz­gyűlésen Dr. Schmidt-Clausen főtitkár tolmácsolta a Luthe­ránus Világszövetség és tag- egyházainak üdvözletét. Első­nek Zoltán László lelkész szó­lalt fel. Az ő csengődi lelké- szi szolgálata idején kezdődött el a templomépítés. Elhozták a köszöntés szavát a környe­ző gyülekezetek lelkészei is. Köszöntötte a gyülekezetét a helyi református gyülekezet lelkésze, a baptista lelkész s a katolikus lelkész is, aki az ajtókat elálló souasá-g miatt Döbbenetes a mai hangvé­tellel, görög földön, görög sze­replőkkel, görög nyelven, szí­nes, széles vásznon felélesztett Elektrának a hatása. Kitöriil- hetetlenül az emlékezetünkbe vésődött, több ezer éves sors­tragédia Ismétlődik meg, dö­römbölve a lelkiismeretünkön. A könyörtelen és elkerülhetet­len végzett tipró súlya alatt görnyedünk, képtelenül a sza­badulásra. Szenvedő alanyai, tehetetlen, néma résztvevői va­gyunk egy véres, dőre, iszo­nyatos. szertartásnak, amelyet megmásíthatatlan következe­tességgel és következmények­kel a szerelemféltés, a bosz- szú, a gyűlölet celebrál — a világ kezdetétől,', mindaddig, amíg a dölyfös indulat erő­sebb marad a szívnél és az észnél... Igaz és szép a fájdal­ma. Az emberi nem buktató gyengesége, fatális vétkezése miatt — megtorló vádolás he­nagyobb magyar drámaírónak; Katona Józsefnek a szíve. Szobrokkal gazdag barokk oszlop, pestisjárvány emléke. Lehetne folytatni az épületek sorát, amelyet most az új szálló modem vonalai a tér­be és a mába egyaránt, jól illően zárnak le. Es minde­nütt a lüktető élet jele. Erről pontos számokban is képet kaptunk a városházán, ahol a 70 000 lelket számláló város tanácselnök-helyettese foga­dott nagy szeretettel. — A kecskeméti gyülekezettel nem találkoztak vendégeink, pedig Görög Tibor lelkész ugyancsak számított erre. A papiak aj­taja azonban szeretettel nyílt meg előttünk. Megnéztük a belül nagyon szépen rendibe­hozott Ybl Miklós építette mű­emlék-templomot. Milyen kár; hogy bérházakkal építették körül, s elrejtették a szem elől ezt a nemes épületet. S mi­lyen gondot jelent majd a gyülekezet számára, mikor a következő években Jebontják ezeket a szépnek semmiképpen nem mondható bérházakat, mert akkor nyilvánvaló lesz, hogy a templom kívülről is alapos tatarozásra szorul. lyett — csupán együttérző részvétet ébreszt. És azáltal, hogy egyetemes szuggesztióra megköveteli az egyéni kathar- zist, reményt nyújt, hogy kibil­lent emberi és isteni serpenyő­jével a megsértett világrend mérlegének egyensúlya helyre­áll ... És hogy miért szép, feledhe­tetlenül, e film? Egyszerűsége, komolysága, harmóniája miatt. összhangban van a táj a sze­replőkkel, a régmúlt a jelen­nel, a sorsdráma üteme a szív­verésünkkel. Nem térben kitá­gult színpadon képzeljük a szemünk előtt pergő látványt, hanem beszűkítve a lelkünk legmélyebb zugába, ahol téren és időn túl, a parány végtelen és a végtelen parány, aszerint, mi kerekedik felül bennünk: vajon az isteni, vagy az em­beri?! Halts Géza b. Filmesííetí Elektra % Euripides nyomán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom