Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-14 / 15. szám

Húsvéti hálaének Zsolt. 118, 14—24. Húsvét vasárnapja: a keresztyén gyülekezet legrégibb ün­nepe. Igazi örömünnep, olyannyira, hogy a vasárnap mindig örömünnepe lett a keresztyéneknek. Még a komoly böjti idő­szakban is a vasárnapok örömünnepekké váltak és maradtak már az első keresztyének gyülekezeti életében. Nagy örömün­ket mi is hálaénekben foglaljuk össze mai szent igénk alap­ján. Húsvéti hálaénekünk tartalma: 1. „Az Űr hatalmasan cselekedett” (15—16. v.). Ebből megláthatjuk, hogy a húsvéti csoda alanya maga az Űr. Akit bűnös emberi kezek keresztre feszítettek, azt Isten hatalmas jobbja feltámasztotta a halálból. Az Űr „nem engedte, hogy az ő Szentje (egyszülött Fia) rothadást lásson” (Csel. 13, 35.). Valóban „az Űrtől lett ez”: Krisztus feltámasz­tása, a mi szabadulásunk bűntől és haláltól. Ezért magasz­taljuk húsvéti hálaénekünkben az Űr hatalmas cselekedetét, csodálatos szabadítását. j 2. A megvetett kő: szegletkővé (sarokkővé) lett! (22. v.) Isten alázatos szolgája, a fájdalom Férfia, aki „utált és az emberektől elhagyott volt”, aki „betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta” (És. 53, 3—4.), aki Pilátus és Hero­des előtt és a zsidó főpapi tanács előtt gúny tárgyává lett, „az építők” által megvetett, félredobott kő: íme, szegletkővé, sarokkővé lett! Jézus maga vonatkoztatta önmagára ezt a ké­pet (Máté 21, 42; Márk 12, 10—11.) s mi boldogan énekeljük húsvéti hálaénekünkbén, hogy hitünk és anyaszentegyházunk olyan sziklaszilárd alapkövön, fundamentumon nyugszik, aki erőt vett poklon és halálon, de akin a pokol kapui sem dia­dalmaskodhattak ! 3. „Nem halok meg, hanem élekV (17a.) Jézus Krisztus halála és feltámadása nem önmagáért tör­tént. Azért csak az ünnepelheti igazán húsvétot, annak a szá­mára jelent örömteljes valóságot ez az ünnep, aki vallja, hogy Jézus Krisztus „a mi bűneinkért halálra adatott és feltámasz­tatott a mi megigazulásunkért” (Róma 4, 25.). Igen, minden miérettünk: teéretted és énérettem történt nagypénteken is és húsvétkor is. Ezért énekelhetjük húsvétkor „nem halok meg, hanem élek”. Jézus Krisztus feltámadása a mi örök életünk és üdvösségünk záloga és bizonyossága. 4. Ebből aztán természetesen folyik önként adódó belső kötelességünk, amit igénk így fejez ki: „és hirdetem az Ürnak cselekedeteitr (17b). Aki megtapasztalta a feltámadott és élő Jézus Krisztus szabadítását és vele közösségben tudja önma­gát, az nem vonul vissza önmagába, hanem bátran és boldo­gan tesz vallást az emberek előtt: hirdeti az Űr hatalmas cse­lekedeteit, a bűnbocsánat ajándékát és a megtapasztalt kegye­lem minden áldását. Örömmel tesz bizonyságot arról, hogy neki élő Megváltója van (Jób. 19, 25.). Húsvéti keresztyén hi­tünk felbátorít arra, hogy felismerjük „az Űr jobbjának ha­talmas cselekedeteit” és azokról örömmel és készséggel tanú- bizonyságot tegyünk. 5. Ez a nap az Űr napja: az örvendezés és vigadozás napja. €24. v.) Ősrégi szokás, hogy nagy csaták diadalmas befejezése után diadalének zendült az életben maradt győztesek ajkán. Sőt egyes népek még diadalláncot is lejtettek a legyőzött el­lenség felett. A bűn, az örök halál ellepd nagy harcot diadal­masan vitte véghez a mi dicső, feltámadott Űrünk: a mi fel­adatunk az, hogy szívünkben vigadozzunk, lelkűnkben örven­dezzünk a legnagyobb győzelemnek ezen a nagy napján. Mert az Ő győzelme a mi győzelmünk is. Legyen húsvéti diadal- énekünk valóban „ujjongásnak és szabadulásnak szava” (45. v.) és kiáltsuk bátran Pál apostollal: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? ... Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által”. (4. Kor. Í5, 55, 57$ Mekís Ad ám Húsvéti ember.., Zsolt. 116, 8—10/a. A feltámadást hirdető húsvéti harangok ujjongásába bele­vegyül az Ószövetség világából egy boldog ember éneke ... Ö a húsvéti ember! Mit sem hallott és mit sem tud ő húsvét- ról, Krisztusról, feltámadásról, mégis ő a húsvéti ember... Pontosan ugyanazokat az érzéseket érzi és ugyanazt a vallo­mást teszi, mint amit a hivő szív érez húsvét hajnalán. Érzi mindenekelőtt azt, hogy „megszabadult lelke a ha­láltól” — hogy életét Isten kimentette a nagy veszedelemből, a bűn és halál nyomorúságából... Nem ez-e a mi számunkra is húsvét legnagyobb üzenete?! Nem ezt érezte-e ki a zsoltár szavából Pál apostol is és nem ezzel tanította-e a korinthusi gyülekezetei?! (II. Kor. 4, 13.) Nem ezzel erősíthetjük-e meg magunkat halálunk óráján és nem ezzel vigasztaljuk-e a ko­porsók mellett állókat?... Igen! A húsvéti ember a haláltól nem rettegő ember, mert tudja, érzi és vallja: Isten megmen­tette őt a halál hatalmából, Jézus Krisztus feltámadása által. Érzi azután a húsvéti ember a megváltottság örömét. A zsoltáríró őszintén megváltja, hogy Isten letörölte a könnye­ket szemeiről... Lehet-e a keresztyén ember egyáltalán szo- morkodó ember? És szomorkodhat-e éppen húsvétkor, amikor minden minden Isten gondviselő jóságát hirdeti, amikor Krisz­tus üres sírjából mérhetetlen kincsek áramlanak felénk: Isten magához emel minket is a múlandóságból az — örökkévaló­ságba! . örvendezik a húsvéti ember azon is, hogy Isten megóvja lábunkat az eleséstől. A feltámadott, élő Jézus Krisztus erőt j ad a kísértések ellen való harcra ... Már nem végzetszerű, | hogy a Gonosznak kell diadalmaskodnia- rajtunk! Már nem elrendeltetett, hogy el kell esnünk a vele való harcban. Az Élő ] Jézus Krisztus Szentleikével megerősít bennünket is: a győ- j zelem reményével szállhatunk szembe a lelkünket, testünket J kísértő gonosszal... I Végül a húsvéti ember hálás szívű ember. Tele volt a zsol- i táros lelke mély hálával, amikor megismerte Isten szabadítá- j sát és megfogadta: „az Űr orcája előtt fogok járni”... Csór- | dultig megtelt a szíve Isten jóságával és elhatározta, hogy ] élete ezután nyitott könyv lesz Isten és emberek előtt... De ] lehet-e egyáltalán másképpen felelni Isten végtelen kegyel-1 mére, amelyet húsvétkor nyilatkoztatott ki számunkra?! Ilyen volt a zsoltáríró és ilyen az igazi húsvéti ember...! Ráismerünk-e ebben az arcképben magunkra és megismerik-e ] az emberek, hogy mi húsvéttal megajándékozott emberek va- i gyünk? Ügy járunk-e az „élők földjén”, hogy szavainkból,] cselekedeteinkből, emberszeretetünkből, szolgálni akarásunk-1 ból meglátja a világ, hogy nekünk valóban van húsvétunk?!' Abból a mérhetetlen sok kincsből, amelyet ezen a napon, j ebben az ünnepben ad minékünk a Mennyei Atya, vissza-1 adunk-e valamit embertársainkon keresztül Néki? Igen lehangoló bizonyítvány lenne keresztyénségünkről, i ha odáig sem tudnánk eljutni, ahová eljutott az Ószövetség ] hálás szívű embere.« I HÍREK. — BŰSVÉT 1. ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Jn. 20,1— 10; szószéki igéje: Zsolt. 118,14—24. Délután szabadon választott ige. * — Húsvét 2. ünnepén az oltárterítő színe: fehér. Az ün­nep oltári igéje: Jn. 11,21—27; szószéki igéje: Zsolt. 116,8— 10,'a. Délután szabadon válasz­tott ige. * — HALÁLOZÁS. Virág Mi­hály, a mendei egyházközség­nek 30 éven át volt presbitere március 30-án, szombaton 84 éves korában csendesen el­hunyt. Április 1-én, hétfőn Mendén temették el a gyüle­kezet nagy részvéte mellett. A temetésen Detre László espe­res hirdette az igét, Az el­hunytban Virág Gyula esperes és Virág Jenő egyetemes fő- könyvtáros . édesapjukat gyá­szolják. „Kezedre bízom telkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten.” (Zsoltár 31,6.) — özv. Csidei Jánosné, szül. Varga Katalin, életének 79. évében, hosszas szenvedés után március 23-án meghalt. Március 25-én temették el Acsádon. „Az Isten kegyelmi ajándéka az örökélet a Jézus Krisztusban.” (Rm. 6,23.) — Megvételre keresem Prőhle: A hit világa c. könyvet. Cím a ki­adóban. — BUNDÁK — IRHÁK átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcs­nél. Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. — Nyugdíjas nő takarításért la­kást kér. XI. Lágymányosa u. 17/a. IV. 2. HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangáll­ványok készítését, átalakí­tását újrendszerűvé vállalja DUCSÁK ISTVÁN harang­öntő. Örszentmiklós. Dózsa Gy. út 26. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 631760 /2 — Zrínyi Nyomda. Bp. Felelős: Bolgár imre igazgató A FÖLTÁMADOTT Negyven napig még a földön maradt. Járt-kelt a zöldben, megfürdött a fényben, Szívében érzé a szent tavaszt. A gyermekek közt játszott és mesélt, Virágát derűs homlokára fonta, Ujjongva mondta: Ó élet, te szép! Negyven napig még a földön maradt. Ragyogó lelke távol ködbe látta A koponyák hegyét, az árnyakat. Egy orgonavirágos hajnaltájon Oly könnyű lön a teste, mint a fény S elszállt némán a mennybe, mint egy álom. Juhász Gyula 1907. HÉTRŐL—HÉTRE jézus feltámadott Azt mondta egyszer valaki komoly arccal, keserű szájíz­zel a kikerülhetetlen, kegyet­len kényúrról: a halálról, hogy ez a legszörnyűbb való­ság a földön, mert olyan, mint egy borzalmas fekete pont, amelyik örökre, véglegesen és végzetesen lezár ja a földi élet szép mondatát. Valóban, sok sötétsége, ár­nya és árnyéka van a halál­nak. Valóban sok könny kí­séri, sok veszteség és sok ár­vaság. Ezért olyan fontos nap a hívők életében a húsvét, mert a halálról mond meg­nyugtató, megvigasztaló és megújító evangéliumot. Az első, amit a húsvét a hívőknek mond, az, hogy a halál nem az az utolsó, fekete pont, amelyik lezárja az élet gyönyörű mondatát, hanem — gondolatjel! Gondolatjel, ami után kö­vetkezik még valami. Hiszen a húsvéti hír arról tudósít, hogy Jézus Krisztus végig­ment a halál fekete alagútján és életre nyitotta ki a halál kapuját. Jézus Krisztus ezzel az ajtónyitással legyőzte a ha­lált. Ö életre, örök életre tá­madt fel és ígérete szerint — ez a húsvéti evangélium —, mi is Jézus nyomába léphe­tünk és Vele járhatunk a föl­dön és a halál után is örökké Isten otthonában. „Éu élek és ti is élni fog­tok!” — Ez a feltámadt Krisz­tus boldogító húsvéti szava minden tanítványához. Nem hiába írta Luther Márton élete nehéz óráiban krétával az asztalára: Krisztus él! Nem hiába hiszi, vallja és hirdeti a hivő ember az örök élet hitének mindeneket meg­világosító és megvidámító val­lomását: — Nem befejező fe­kete pont a halál, hanem csak gondolatjel! Csak olyan, mint egy vonásnyi szünet a mon­datban, ami után még követ­kezik valami. A második, amit a húsvét a hívőnek mond, az, hogy ami a gondolatjel után következik, azt a hivő szerint az Isten árja! Isten várja az embert az örök életben. Ö a megérkezés. Hozzá vezet a halál! A gon­dolatjel, a halál után, az Ö neve, az Ö otthona, az Ö szí­ve és az <5 szeretete van írva! Erről írta Ady Endre eze­ket a gyönyörű sorokat: „Hogy Te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy Te leszel a halál, köszönöm!” A napokban olvastam Hein­rich Vogel „Húsvéti dal” cí­mű versét. Hadd írjam ide pár sorát. „Boldog reményem: Isten ha jő a zord halál a mentsváram Ö s a kincsem szent országába vár. A félelem nem éget Igéje jár velem Nem ér szerelme véget ölében nyughelyem.” A harmadik, amit a húsvét a hívőknek mond, az, hogy a gondolatjel egy mondatot jelent. Ami a gondolatjel előtt van és ami utána következik: a földi élet és az örök élet, ösz- szetartozik! A kettő egy mon­dat, egy élet, egy feladat és egy felelősség, egy szeretet és egy szolgálat. Egy otthon, egy munka, egy öröm és egy bé­kesség. Ez a húsvét harmóniája, összhangja, minden élőnek muzsikája. A húsvét himnu­sza így lesz mindenki számára az élet nagyszerű indulója. (f$ isi. 1, 18. A szentírásnak a feltámadásról szóló történetei leírják, hogy a tanítványok a húsvéti napokban egészen különös élmé­nyeket éltek át. E történeteknek legfőbb jellemvonása az, hogy Jézus váratlanul megjelent hívei között. Megjeleni egynek, kettőnek, a tizenegynek és többeknek. Pál apostol az I. Ko« rinthusi levél 15. fejezetében szinte idői sorrendben emlékezik erről. Az I. Korinthusi levél kb. 30 évvel íródott későbbent mint Jézus feltámadott. A különös húsvéti időszak negyven napon át tartottr Jézus testi szemmel látható módon jelent meg. Ezt a negyven napot a tudós teológusok úgy magyarázzák, hogy ezen idő alatt Jézus a testi közösségből át akarta vezetni tanítványait az örökké élő Krisztus közösségébe. ígérik is így beszél: „... íme élek örökké!” A lényeg tehát ez: Jézus él, Jézus feltámadott. A halálon túl tehát van élet. Ebből pedig az következik, hogy amikor jó dologban vagyunk foglalatosak és segítségre szorulók, akkor Jézus megtekinti a mi jószándékunkat, erőtlenségünket, meg­áld bennünket és velünk, van. A negyven nap alatti eseményeknek az is fontos tanítása, hogy azok, akik találkoztak Jézussal, örvendező emberekké lettek. Többé nem szomorkodtak, nem sírtak, hanem örültek. Az élő Jézushoz csatlakozott emberek nem sötétenlátók, ha­nem nyíltszívűek, minden jó ügyet segítő, boldog és örvendező emberek. Ilyeneknek akarja látni Jézus az övéit. Az anyaszentegyház népét Jézus egy nagy családnak gon­dolta. Egy olyan családnak, melynek tagja az élő és feltáma­dott Jézusnak úgy örülő tagok, akiknek szíve mindenki felé nyitva van. Találjuk meg az élő Jézussal és nem a halott Jézussal való kapcsolatot. És ebből a közösségből sugározzák áldás, se­gítő készség minden ember felé. Jézus feltámadott, örüljünk és örvendezzünk! F. D. NAPRÖL-NAPRÄ VASÄRNAP: JEREMIÁS 8, 7; CSELEKEDETEK 3, 15. — A húsvéti gyülekezet halleluját zeng, dicsérj Istent, aki Fiát teremtő erejével feltámasztotta a halálból. Ez a teremtő ha­talom támaszt fel minden embert az utolsó napon. I. Korintus 5, 7—8; Zsolt. 118, 14—24. HÉTFŐ: JEREMIAS 21, 14; CSELEKEDETEK 10. 41—42. — Az üres sír történeti ténye a feltámadás-hit bástyája. A ke­resztyén ember vigasztaló örömmel vallja és hiszi: a halál fullánkja már nem árt, csak ideig-óráig fájdítja a szíveket, de a viszontlátás reménye elűzi a keserűség nehéz óráit. Ap Cse­lekedetei 10, 34/a, 36—43; Zsolt. 16. KEDD: ÉZSAIAS 48, 10; CSELEKEDETEK 9, 15—16. — Isten a szenvedés és megpróbáltatás kohójában edzi hitünket, tisztítja életünket, formálja szívünket. Csak szemünket sok­szor homály fedi mindezek meglátása előtt. Ap. Cselekedetei 13, 16/a, 26—33; Máté 28, 1—10, SZERDA; ZSOLTÁROK 19, 9; MÁTÉ 5, 19. — Isten aka­ratának igaz tolmácsolása és hűséges cselekvése minden ke­resztyén megbízatása. Parancsolatai nem nehezek, mert <5 maga ad erőt azok igaz betöltésére. Ap. Cselekedetei 3 12—20: Máté 28, 11—20. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 69, 14; LUKÁCS 11, L — A gondolkozó ember szüntelen bővíti ismereteit, a keresztyén embernek hitbeli ismeretei gazdagítására is kell időt szakí­tania, hogy „növekedjék a Krisztusban”. Ap. Cselekedetei 8. 26—40; Hós. l. (Rám. 9, 24—25.) PÉNTEK: EZÉKIEL 34, 16; MÁTÉ 18, 12. — Nagyszerű életcél az élet örömben szegényeit gazdagítani és vigasztalni, a keserű életeket megédesíteni, a kételkedőket biztatni, a gyengéket bátorítani. Ezt cselekszi Isten is igéje által, da mindannyiunkra számít I. Péter 3, 18—22; Hóseás 2, 13—16. (Jelenések 22, 17.) SZOMBAT: JEREMIÁS 14, 21; LUKACS 1, 70, 72. — Az emberi értelem soha nem érti meg Isten magatartását: miért hajol le a bűnöshöz, miért keresi az elveszettet. De aki előtt feltárul Istenünk örök lényege: a szeretet, az nem tud mást tenni, mint a hűség szövetségére lép Vele. I. Péter 2, 1—10: Hóseás 2, 17—22. (Jelenések 19, 7—8.) Szebik Imre ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. április 14-én Húsvét vasárnapján Deák tér de. 9. (úrv) Hafenscher Károly de. 11. (úrv) Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. (úrv) de. il. (úrv) Koren Emil du. 6. Dózsa György út fél 10. Ko­rén Emil Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Ká­roly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grün- val£.zky Károly Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (úrv) Takács József Vajda Péter q. de. fél T2. (úrv) Takács József Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákos­falva de. 8. (úrv) Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor And­rás Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újte­lep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagy­templom de. 10. Rákospalota kis- templom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston Rákos­csaba deí 9. Békés József Rákos- hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá- koskereszfur de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Nagy István Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Várady Lajos Ö- buda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9, Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Csengődy László Pesthideglcut de, fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (úrv) Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. (úrv) dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán Kelen- völgy de. 9. Visontai Róbert Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. HL du. 6. Budapesten, 1963. április 15-én Húsvét hétfőjén Deák tér de, 9. (német, úrv) dr. Nagy Gyula de. 11. (úrv) dr. Ké­kén András du. 6. Hafenscher Ká­roly Fasor de. fél 10. Éltes Gyu­la teol. de. 11. (úrv) Éltes Gyula teol. du. 6. Harmati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u; de. 9. Grün­valszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kő­bánya de. 10. (úrv) Takács József Utász u. de. 9. (úrv) Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Ta­kács József Zugió de. 11. (úrv) Sza­bó István Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Ká­poszta Lajos Váci út de. 8. Ká­poszta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Ü.jpest de. 10. Blá­zy Lajos Pesterzsébet de. 10. So­roksár újtelep de. fél 9. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rákos­palota nagytemplom de. 10. Rákos­palota kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karrier Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosiidét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Nagy István de. 10. (német, úrv) Várady Lajos de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de^ fél 9. Schreiner Vilmos öhuda de. 10. Vámos Józcef du. 5. Vámos Jó­zsef XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér este fél 7. Csen- gödy László Pesthidcgkut de’, fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. (űrv) dr. Rezessy Zoltán de. H. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Uzon László Németvölgyi ut de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Vi-* sontai Róbert Budafok de. lí. sontai Róbert Csillaghegy dte. f@? 10. Csepel de. H. Halász Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom