Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-11-03 / 44. szám
AZ EMBER A REFORMÁCIÓBAN A hívő ember felelőssége LEGUTÓBB ARRÓL SZÓLTUNK, hogy a hit mint szabadítja fel az embert a sors és a törvény félelme alól. Hinni annyit jelent, mint Krisztust felöltözni és vele egészen eggyé lenni. A barátoknak mindenük közös, ő bűneinket magára veszi és megajándékoz igazságával. Ezért a hivő nemcsak .felszabadul a félelemtől, hanem felhatalmazást kap arra is, hogy Isten előtt ki- és bejárjon, s közbenjáró imádságban hordozzon másokat is. Más szóval, a keresztyén ember — Luther szavai szerint — nemcsak szabad ember, hanem főpap is. Ez az „egyetemes papság” gondolata, a protestáns egyházak életének egyik alappillére. Krisztus nem fél üdvösséget, hanem tökéletes váltságot szerzett, nincs szükség tehát más közbenjáróra. „Maga az atya szeret titeket, s valamit kértek az én nevemben, megadja néktek” — mondja Jézus. Minden imádságnak ez az alapja és enél- kül a hit nélkül az imádság bűn és istenkáromlás lenne. AZ EVANGÉLIUMNAK EZ A MÉLY LÁTÁSA azonnal megszüntette azt a távolságot. amely a középkori egyházban az egyszerű hívőt a paptól elválasztotta. Az előbbi volt az áldozó, a közbenjáró. a szakavatott vezető; az utóbbi a nyáj, az engedelmes, tudatlan és olvasatiam A reformáció a szentírás alapján eltörli ezt a megkülönböztetést. Ma már fel sem tudjuk mérni, mit jelenthetett ez a szabadság felé törő város' polgár, vagy a megvetett jobbágy számára. Milyen frissen és időszerűen hangzott: a hit szabaddá tesz, s a legkisebb is Isten papja és ha szükséges, törvényalkotó. A Krisztusban való hh nagykorúvá tesz, s a nagykorúság mindenek előtt felelősségtudatot jelent. „A keresztyén ember szabadságáról” Című reformatori irat központi tétele így szól: „a keresztyén ember hite által szabad, de szeretete által minden ember készséges szolgája”. Nemcsak az a szent szolgálat tehát, amit a templomban, vagy szoros értelemben a gyülekezetben végez valaki. Ha hitből fakad, az egész élet istentisztelet és minden egyháztag a maga helyén, bármilyen hivatásban éljen; mint paraszt, iparos, munkás, vagy orvos, „mint felavatott pap és püspök végezze a maga dolgát a felebarát hasznára”. A konyhalány. amikor felmossa a követ, éppen úgy istentiszteletet és éppen olyan szent dolgot művel, mint a püspök, amikor kormányozza az egyházat” — mondja Luther. A pap bűnt elfedez. A keresztyén ember nem fölényesen és bírálgatva, hanem a világ és a másik bűneinek terhét is vállalva és együtt hordozva áll az embertárs mellett, és szolgál a maga helyén. A pontifex békéltető. A keresztyénnek, bármilyen helyzetbe kerüljön, a családban, a munkahelyen, vagy a nagyvilág kérdéseivel foglalkozva, a megbékéltetés szolgálatában kell állania. . AZ EGYETEMES PAPSÄG ELVE nem azt jelenti tehát, hogy most már minden gyülekezeti tag prédikáljon, vagy a misszióba menjen az, aki „Istennek akarja szentelni magát”. A gyülekezet ezt a feladatot a jó rend kedvéért egyesekre bízza, akit kiküld, hogy legyenek „Isten igéjének szolgái és sáfárai”. De felelős az igehirdetésért minden tag. Mint presbiter, vagy gyülekezeti tag ott áll az ige szolgája mögött, mint imádságos hátvéd. „Minden gyülekezetnek olyan a papja — mondta Dr. A. Schiotz első elnöki látogatása GenJben , A Lutheránus Világszövetség IV. Nagygyűlésén, Helsinkiben választott új elnöke dr. Frédiik A. Schiotz (Minneapolis) elnöki minőségében most látogatta meg először a Lutheránus Világszövetség genfi központját. .Innen Ethiopiába és Madagaszkárba látogatott és október 10-én tért vissza Minneapolisba, valaki —, amilyet megérdemel.” A gyülekezet minden tagjának tájékozottnak kell lennie a hit és élet kérdéseiben. s hogy a lelkész jól prédikáljon, abban segítenie kell. Nem utolsósorban azzal, hogy ne akarja visszahúzni és azt kívánni, hogy saját szájaize szerint beszéljen. Az egyetemes papság reformatori elvéből következik az is, hogy nincs kettős erkölcsi- ség: egy amely a „szent pap” és egy másik, amelyik a „közönséges hivő” számára volna kötelező A hitből származó önkéntes, szabadon vállalt szeretet. Krisztus követése kivétel nélkül mindnyájunkat az emberek felé fordít s az első jócselekedet mindenki számára • sürgős: önmagunk nevelése. Ha az embernek csak belső világa volna, a hit elég volna, de az emberek között élünk, s Krisztus követése tettekre, jócselekedetekre indít a felebarát hasznára. S a jócselekedetek közül első önmagunk, testünk, szokásaink alkalmassá tétele az embertársak közötti életre és szolgálatra. Gyakorlás, önfegyelem, Önnevelés és ön megtagadás szükséges ehhez. Ez a keresztyén ember felelőssége önmaga felé. HA LUTHERNAK A KERESZTYÉN önnevelésről és a magunk megfegyelmezésé- ről szóló szavait olvassuk, altkor felmerül bennünk a gondolat, hogy vajon a hitviták harcaiban nem homályo- sult-e el köztünk a reformátornak erről szóló hagyatéka. Ma a társadalmi formák átalakulása idején az ember csaknem mindig társaságban él. Életünk fokozottan emberek között, közösségben zajló élet. Így életünk fokozottan megköveteli az embertől a másokhoz való alkalmazkodást, a megértést, a szociális erényeket. Nagy segítségünkre lehet éppen ezért életünkben és Szolgálatunkban, ha megértjük a reformátor üzenetét az ember felelősségéről és szolgálatáról. A Krisztusban felszabadult hivő ember az embertárs felé fordul. A szereiéiből származó felelőssége mindenek előtt önmagunk átadását és formálódását kívánja tőlünk. Uzon László d &cthő£ Igehlrdetők gyakran idézik ezt a történetet. Apa a fiával hatalmas hegyoldalon hazafelé tart. Alkonyi árnyak takarják be a fákat és egyszerre elvesz előttük az út. Merre menjenek tovább? Pár lépéssel később azután két utat is találnak. Az egyik magasabban vezet a hegyoldalon, a másik alacsonyabban. Megállapodnak abban, hogy az apa a felsőn indul el, a fiú az alsó úton. Közben azonban állandóan szólítgatní fogják egymást. így is történt. Mennek a két úton és közben szüntelenül hangzik az atyai szó: — hallod a hangom, fiam?! És felel a fiú bizalommal és boldogan: — igen, Atyám! Egyszercsak a besöíé- tedő, sűrűsödő éjszakában összetalálkoznak az úton. A kedves otthonból, a szülői ház ablakából hazahívó meleg fény világítja meg a kert- kaput, amelynek küszöbén újra megtalálja és átöleli egymást apa és fiú. Ez a történet is tanítja, gyönyörűen mutatja nekünk, hivő embereknek a hit titkait. Először is azt, hogy a hit — hozzátartozás. Hitünk szerint nem magányosan menetelünk. Nem kóbor őszi szél kerget fonnyadó falevelet, hanem két egymásnak teremtett élet egymásnak élve, egymást szeretve, egymás közelében megy végig nyugodt szívveréssel az úton. Nem árva az emberarc, hanem boldog, megáldott, őrzött és féltett gyermek jár-kel a világban és tart biztos léptekkel hazafelé. Istenhez tartozunk és a Vele való boldog bizalomban múlik az életünk. I>e ez nem elmúlás, hanem örök hozzátartozás, örök együvé tartozás. Hisszük azután azt Is, hogy a hitünk — hullámhossz. Hisszük, hogy a szívünk úgy van ráliangolva Isten szívére, hogy bárhol és bármikor tisztán hallhatjuk a szavát, amikor megszólít minket Jézus Krisztusban, akár az Ige vasárnapi szavában, akár a Bibliánk biztató szavaiban, akár a mindennapok megújuló ese ményeiben. De a hitünk hullámhossz abban az értelemben is, hogy bárhol és bármikor mi is megszólíthatjuk Őt. így lesz minden szívből született imádság a hit hullámhossza, ahol Istennel találkozhat az ember. így lesz a hitünkből — hűség! Isten megszólaló szava és a szívünkből születő imádság így tartja közöttünk a közelséget, az együvé tartozást, az együttlétet, az üdvösséget. Bűneink, gyarlóságaink imbolygó árnyai között így lesz Isten megszólító szava megtisztító világosság, Maga mellett megtartó erő. Halálig való hűség a hegyoldalon. Végül a hit — helytállás! Helytállás a hegyoldalon. A hivő ember úgy él. úgy végzi a munkáját, úgy találkozik emberekkel, hogy hazafelé tart és tudja, hogy megérkezésekor megkérdezik tőle: — hogyan ment végig az úton?! Volt e béke, biztonság, segítség és áldás azon az úton, amelyen végigment Mert csak így, csendes és nyugodt szívvel lehet megállni majd a küszöbön. A hivő ember hite ezért feleli minden jóra, minden megszólító szóra, ami Istentől érkezik: — Igen, Atyám! Szólj, mert hallja a Te szolgád. A hivő ember hitének ezért mondja novemberi őszi szélben is, hulló levelek között is, a régi ének: „Légy csendes szívvel, légy békével. Bízzál ember az Istenben; Nála van öröm nagy bőséggel, Véle boldogulsz mindenben, ö minden boldogságok Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel!” (í.) IMÁDSÁQ Ür Jézus Krisztus, köszönjük Néked, hogy odaadtad életedet a világért és benne az emberért. Köszönjük, hogy áldozatos halálod és dicsőséges feltámadásod által bűnbocsánatot, új életet és üdvöséget szereztél a benned hívőknek. Köszönjük, hogy Általad így szólíthatjuk Istent: szerető mennyei Atyánk! Bocsásd meg, hogy sokszor csak szóval szerettünk, de az életünk nem igazolta az Irántad való szeretetünket. Sokszor csak hallgatói voltunk a Te igédnek és nem megtartói. Kérünk, ajándékozz meg bennünket új szívvel, hogy engedelmesen cselekedhessek a Te akaratodat és járhassunk a szeretet útján. Kérünk, áldd meg egyházunkat, hogy cselekedne a Te akaratodat az emberek között és így tegyen tanú- bizonyságot arról, hogy valóban megismert Téged. Kérünk, maradj egyházaddal. Ajándékozd meg az egész világot békével. Cselckedd meg, hogy a népek megérthessék egymást és együtt munkálkodhassanak a Te dicsőségedre. Segítsd népünket és tedd munkáját széppé és gyümölcsözővé. Hallgasd meg kérésünket ingyen kegyelemből. Ámen. a három-templom gyülekezet ünnepe NEM MINDENKI TUDJA magyarországi evangélikus egyházunkban, hogy van egy gyülekezetünk, amelynek helyben három temploma van. Ez a békéscsabai gyülekezet, amely egyben egyházunk legnagyobb gyülekezete. Itt van hazai viszonylatban a legnagyobb templomunk is, amelyet országszerte így ismernek: „a csabai nagytemplom”. De a nagytemplomon kívül van egy „kisiemplom” is, amelybe több mint ezer ember fér el. Végül Békéscsaba un. „Jamina” városnegyedében, amit ma Békéscsaba- Erzsé-be the' yhek neveznek, van a gyülekezet harmadik temploma. Ez a városnegyed még 200 évvel ezelőtt a békéscsabai szegényemberek menedékhelye volt, akik leginkább kis viskókban laktak. Ma a város ipari dolgozói élnek itt és a régi viskók helyén gombamódra nőnek ki a kedves, szép családi házak. A békéscsabai gyülekezet a legutolsó nyolc év alatt igen nagy áldozatot hozott azt. . hogy három templomát kíviil- belül renováltaíhassa. Ifimben a „kistemplomot”, 1959- ben a „nagytemplomot” és most, 1963 nyarán az erzsébet- helyi templomot újította meg. A hívek örömmel és valóban „áldozatosan” adakoztak erre a célra. Most teljes szépségükben állnak a templomok, hirdetve a gyülekezet Vezetőinek gondosságát és a hívek templom- szeretetét. Emlékezetes ünnepe marad az erzsébethslyi gyülekezetnek■ templomuk újra való szolgálatba állításának szép napja. Október 6-án, vasárnap, Káldy Zoltán püspök szolgálatával történt meg a templom újra megnyitása a renoválás után. A püspököt és feleségét a !-:•!- készlakás előtt igen nagy gyülekezet jelenlétében Deme Károly lelkész üdvözölte. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELET szép példája volt a magyar és szlovák ajkú hívek egységének: a kijelölt énekeket a hívek egy része szlovákul, a másik része magyarul énekelte, de olyan jó összhangban, hogy csak az élesen figyelő vehette észre: két nyelven zeng az ének. Az igehirdetés is két nyelven történt. Először Deme Károly, a gyülekezet lelkésze prédikált szlovák nyelven, kiemelve a gyülekezet Jézus Krisztusban való egységének szükségességét és álejását. Majd Káldy Zoltán püspök tartotta meg Igehirdetését János 2,13—22 alapján. Igehirdetésében kiemelte, hogy Jézus Krisztus mennyire szerette a templomot, Úgy annyira, hogy már gyermekkorában „ott feledkezett”. A Jézus Krisztusban hivő embereknek ma is szeretniük kell a templomot, amely nem a falaiért drága, hanem az ott hirdetett igéért és kiszolgáltatott szentségekért. Ezek által lesz „szent” a templom. Jézus azonban azt akarta és azért munkálkodott, hogy ne csak a templom legyen „szent”, hanem azok az emberek is, akik, oda járnak. Éspedig olyan értelemben legyenek „szentek”, hogy a hitnek és a szeretetnek útján járnak. A jeruzsálemi templomot nem egyszerűen azért nevezte Jézus a „kalmárság házának” mert annak egyik részében különböző áldozatokat árultak a kereskedők. Ezekre az áldozatokra végeredményben ott szükség volt. A baj az volt, hogy azok az emberek, alzik áldozatot mutattak bs, az áldozat bemutatása után sem változtak meg, hanem a régiek maradlak. Miközben adtak- vettek, a bűneik a régiek maradtak. Ez volt az igazi „kalmárság”. Jézus Krisztus népének megváltozva, új életet kezdve kell a templomból eltávoznia és a családban, a munkahelyen, az emberek között, népünk között. A szeretet gyakorlásában kell „igazolnia”, hogy számára a templom nem a „kalmárságnak háza”, hanem a kegyelmes és megújító Istennel való találkozás helye. Ilyen legyen az erzsé- bethelyi templom is! Ehhez az segít, hogy Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazulá- sunkra. Hozzá kell fordulnia a gyülekezetnek erőért! — fejezte be igehirdetését a püspök. AZ ISTENTISZTELET UTÁN következő díszközgyűlésen a helyi lelkészen kívül Mekis Ádám, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese, meleg szavakkal üdvözölte a püspökházaspárt és a megjelent vendégeket. Majd Dedinszky Gyula igazgató-lelkész olvasta fel kitűnő összefoglalását a békéscsaba-erzsébethelyi gyülekezetnek és templomának történetéről. A gyülekezet megalapítása 1718-ra nyúlik vissza, amikor Linder Károly lelkész, áld véglegesen megszervezte az er- zsébethelyi lelkészi kört. Linder Károly 52 évig (1920-ig) gondozta az erzsébethelyi híveket. 1875-ben elhatározták, hogy a rossz állapotban levő imaház helyett templomot építenek. A templom jelenlegi formájában 1876 őszére el is készült és ádvent 3. vasárnapján fel is szenteltetett. A mesBékéBCsaba-Erzsébetfcelji fatcniplom szlovák telepesek jöttek Békéscsabára, de „Jamina” ebben az időben még jóformán népte- len volt. Itt .inkább csak kis szőlőskertek voltak. A jaminai hívek 1841-ben jelentkeztek először kéréssel az illetékesek előtt: egy magántanító által vezetett iskolájuk fenntartásához kértek támogatást a város középpontjában szervezett egyháztól. Az „Egyházi Választmány” kimondotta, hogy „iskolát kell építeni a Szöllők”- ben. Ez volt Erzsébethely első iskolája. Első tanítója pedig Michnay Mihály. Az iskola 1852-ben épült meg. Majd a hívek igényei fokozódtak: már lelkész-tanítót kértek, aki keresztelt, temetett és istentiszteleteket is tartott az iskolában. Az első lelkész-tanítójuk Dianovszky András volt. Közben a hívek egyre jobban vágyakoztak a templom után, de az anyagyülekezet egyelőre nem tudta őket segíteni. Erre maguk kezdték meg az adakozást. Ennek nyomán 1860— 61-ben megépült az Imaház. 1868-ban jött a gyülekezetbe teremberek jó munkát végeztek, mert a templom az el* múlt 87 esztendő alatt lényeges külső tatarozást nem kapott, mégis tűrhető állapotban volt a mostani nagy tatarozás megkezdése előtt! Paróchiát is épített a gyülekezet 1897-ben. Ez ma is egyik legszebb lelkészlakása egyházunknakl Linder Károly nyugalomba vonulása után fia, Linder László végezte a lelkészi 'szolgálatot 1960-ig, amikor is nyugalomba vonult. Szinte szenvedélye volt az egyházi énekügy és a néprajzi tárgyak gyűjtése. Utóda Derne Károly lelkész lett. A DÍSZKÖZGYŰLÉSEN TÖBBEN üdvözölték az ünneplő gyülekezetét. Többek között Szabó Géza református lelkész, Jeszenszky Tibor ambrózfalvi evangélikus lelkész. Végül Bankó András, a békéscsabai egyházközség felügyelője köszöntötte az erzsé- bethely.ieket. A díszközgyűlés után tartott szeretetvendégségen dr. Pé* terfy Gábor egyházmegyei fel» ügyelő mondott köszöntőt. Tartsátok meg a tudományt! Ennek az igének nemcsak helyileg, da tartalmilag is a közepe ez a néhány szó: Tartsátok meg a tudományt. Amikor Jézus a hegyi beszédet elmondotta, ugyancsak ezt kívánta. Aki e beszédeket megtartja, az olyan okos ember, aki a házát kősziklára építi, aki nem tartja meg, az balga, olyan, mintha házát homokra építené. Pál apostol most más szavak és körülmények között megismétli a figyelmeztetést: Tartsátok meg a tudományt. Az apostolok tudománya ugyanaz a bölcsesség,, amit Jézus Krisztus tanított. Nem árt, ha néhányat emlékezetünkbe idézünk: Légy jóakarója ellenségednek... A rosz- szat jóval győzd meg ... Bocsáss meg hétszer, hetvenhétszer is ... Szelíd és alázatos légy, még az olyan apróságban is, mint az utolsó helyre való ülés... Ne álljatok ellent a gonosznak .., Ezek azok, és még sok más, amit Krisztus követőinek meg kell tanulni. ( Ez a tudomány bölcsesség» méghozzá életre való bölcsesség. Az életet helyesen élni nehéz dolog. Az apostolok» azaz Krisztus tudománya» megtanít rá. Nem kényszerít erőszakosan arra, hogy e szerint az életelv szerint járjunk. Megtehetjük azt is» hogy egyéb tanácsoknak engedünk életünk útján. Ennek azonban mi magunk látjuk következményeit. Elhivatá- sunkhoz méltóképpen úgy élünk, ha ebben a tudományban gyakoroljuk magunkat Isten elhívott Jézus dicsőségének elvételére. Ne gondoljuk, hogy csak arra a dicsőségre, amelyik a feltámadás, a mennybemenetel után jutott Krisztusnak. Arra a dicsőségre is elhívott, amelyik itt a földön volt osztályrésze» tehát a szolgálat dicsősége..; Pál apostol azzal fejezi be: ... Az Ür erősítsen meg a tudományban és a jó cselekedetben, ami a Krisztus tanácsa szerint járás, szolgáló; áldozatos élet. Babka Tivadar