Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-08 / 49. szám
A NAPSÜTÖTTE HELLÁSZ (VI.) Útban hazafelé BESZÁMOLÓM végére ÉRTEM. Megfigyeléseimben arra helyeztem a hangsúlyt, amihez nekünk, evangélikusoknak különösen is sok közünk van, nevezetesen, azokat a helyeket figyeltem meg tüzetesebben, ahol Pál apostol is járt, illetőleg működött. De ugyanakkor nem mehettünk el érzéketlenül azok mellett a kultúrkincsek mellett, amelyek az egész európai kultúra közös értékei. Ma már nem csodálkozom azon, hogy például Görögország felszabadításának ügye európai ügy volt. Hogy éppen 140 esztendeje, 1823-ban egy sánta fiatalember az altala felfogadott maroknyi sereg élén küzdött a görög szabadságért. Ez a fiatalember a világirodalom kimagasló egyénisége, lord Byron angol költő volt. A Sunion-i Poseidon templom megmaradt oszlopainak egyikén neve — katonaszokás szerint — bele van karcolva a márványba. Egyébként az oszlop valóságos krónika. Rég porladnak azok a névtelen és történelmi személyek, akik a heves, török elleni harcok Szüneteiben márványba vésték nevüket. De a görög nemzet mindenkor hálás a görögbarát (fiihellén) emberek áldozatos segítségéért. „Nápolyi látni és meghalni” — tartja a szólásmondás. A görögök így szólnak: „Su- hiont látni és megfiatalodni”. Mi magyarok ezt így értelmezzük: „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak • szíve vissza.” És miután annyi szépet láttunk és annyi minden volt lenyűgöző hatással ránk, egyszerre a magyar rónák, a magyar hang, a magyar szokások utáni vágy vett erőt rajtunk. A mi Alföldünknek nincs olyan régi kultúrája, mint Görögországnak. Városaink is jóval fiatalabbak, mint a görög városok. De mégiscsak a mi hazánk és a mi szűkebb világunk, amely után gyermekeinek olthatat- lan a vágya! AZ ÜTÜNK JÓKORA SZAKASZON ugyanazon a területen vezetett keresztül. The- szalonikánál vettünk búcsút a csodálatos kékségű Égei- tengertől. Aztán bellátottunk a Balkán vadregényes hegyei közé. Ez még Macedónia. De hiányzik belőle a régi macedóniai kultúra, amelyet, akárhogyan is kerestünk, nem találtunk. Itt-ott áll csupán tegy-egy ősi bizánci templom romokban, vagy kolostor a mai jugoszláviai szakaszon, de gyakoribbak a ceruzára emlékeztető minaretek a török világból, amelyek még ma is használatban állnak. Érdekes, hogy ahol Görögországban jártunk, sehol nem találkoztunk török mecsettel méltósággal sétál keresztül a réteken, kukoricásokon. Félelemmel vegyes érzésekkel közeledtem a városhoz. És amikor engedélyt kaptunk a belépésre, az az érzés fogott el, mint amikor halálra roncsol a száguldó vonat valakit és a szerencsétlenségből alig maradt valami Amit ott láttam, meghaladja a képzeletet. Skopje közel 200 ezer lakosú, modern gyáriparral és új lakótelepekkel felszerelt város volt, amikor az idén nyáron egy éjszaka megmozdult a föld és álmában lepte meg a védtelen lakosokat. Mi már több, 'mint egy hónappal a katasztrófa után jutottunk erre a vidékre. És ha él még bennünk a háborúból ez a fogalom: „szőnyeg- bombázás”, akkor Skopje ezt a benyomást keltette, mintha szőnyegbombázás érte volna. Az utak megpuposodva, ösz- szetöredezve, tátongó repedésekkel segítségért könyörögtek, a házak tömege ösz- szerogyva, felismerhetetlen- ségig gyűrötten, szakadozva Jugoszláviai mecset minarettel élettelenül! A gyárkémények vógigvágódtak az ismeretlen ellenség előtt. Amelyik ház még állt, az is lakhatatlan volt Mintha titokzatos szörnyek, sárkányok kúsztak volna keresz- tül-kasul az utcák alatt, aztán ahol megnyílt a föld, kimásztak és belopakodtak ajtókon és ablakokon, de már kijutni nem ludtak s így felszakították a tetőzetet vagy torzzá gyűrték az emberek békés hajlékait. — Szörnyű pusztítást végeztek a városban. Amikor ott jártunk, a jugoszláv állam már túl volt a mentés első szakaszán. A város szélén ideiglenes barakk- és sátortábor állt, ahol fedelet biztosítottak a hajléktalanoknak és ellátták élelmiszerrel, ivóvízzel a lakosságot. A város azonban még ekkor is olyan volt, mint a megbolydult méhkas. Por és törmelékhalmaz között emberek százai kószáltak az utcán, ha ugyan fel lehetett ismerni, hogy hol voltak valaha utcák. (Hol is legyenek máshol, hiszen nem volt otthonuk? !) Cipelték kézben, targoncán, apró motyójukat, ami nem tudni, hogyan maradt meg. Lelkem mélyéig megrendített a látvány. Egy ilyen földrengésről nem olvasni kell, hanem látni, hogy fogalma legyen az embernek. De Isten mentsen meg bennünket attól, hogy ilyenben részünk legyein és Isten őrizzen meg minden várost és lakott települést ilyen katasztrófától! MÉGIS VOLT VALAMI, ami a sok nyomorúság mellett halvány vigaszt jelentett Skopje esetében. Skopjénál találkoztunk szinte az egész világ szolidaritásával. A legkülönbözőbb nemzetiségű orvosok, ápolók, a legkülönbözőbb államok által juttatott gyógyszerek, élelmiszerek s a barakkok, sátrak, gépkocsik — és ki tudná felsorolni, hogy az elsősegélyben mi mindennek lehetett hasznát venni ilyen halálrasújtott városnál — ott volt segítség gyanánt. A jugoszláv államra várt a munka megszervez zése. És valóban, a katonaság mellett az egész állam egy emberként akart és áldozott a szerencsétlen városért. vettek bennünket. Ismeretlen tájak nyitották meg kincstárukat előttünk, s mi, mint szomjas vándorok ittuk mindazt, ami szép. Mily szép lehetne az élet, gondoltuk nem egyszer, ha a népek között olyan kapcsolat állhatna fenn, hogy egymás értékeit, szépségeit kölcsönösen átadhatnánk! A hosszú út után mégis az volt a legédesebb pillanatunk, amikor itthon két kis gyermekünket ismét átölelhettük és szemükben láttuk csillogni a viszontlátás örömét. Rédey Pál ISTENTISZTELETI REND Skopje látképe a földrengés előtt Az a szerény, de jóleső érzés töltött el, hogy a magyar állam segítsége is ott van Skopjéban. De belecsordogált abba a végtelen folyamba, amely a Nemzetközi Vörös- kereszt vagy a többi állam segítségnyújtását illeti, a Lutheránus Világszövetség adománya is. „Skopje szebb lesz, mint valaha”, — hallottuk és reméljük, így is lesz. Hogy a sokat szenvedett lakosság újra fedél alatt, otthonában tervezheti holnapját. Budapesttől elindulva éppen hatezer kilométert tet- ! tünk meg. Fárasztó, de szép I út volt. A térképünkön meg- § elevenednek a városok és I falvak, hegyek, völgyek és fo- I iyók, tengerek és országok. I És megelevenednek azok az emberek, akik útbaigazítot- íp! tak, vagy akik szívélyessé- gükkel, barátságukkal körülvagy minarettel. Talán a sok szenvedést akarta feledtetni az, hogy a visszavett templomok tetejéről eltüntették a félholdat és újra a görög kettőskereszt hirdeti azt, hogy keresztyének vették használatba s ezáltal eltörölték még az emlékét is annak a sötét 500 esztendőnek. Amiről azonban még szeretnénk megemlékezni, az I Skopje. A Vardar, amely nem messze Theszaloimkától ömlik a tengerbe, elkísért bennünket egészen Skopjéig. Az új autóút számtalanszor metszi a folyót i olykor meredek hegyoldalba vágva, félelmetes szakadékok szóéról enged rálátást a rohanó hegyi folyóra. Skopjénél kiszélesedik a Vardar ’'ölgye, el- -keskenyül a folyó és nyugodt Budapesten, 1963. december 8-án. Dcáfc tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly de. 11 (úrv.) Káldy Zoltán du. 5. dr. Kékén András du. 6. Szerctetvendégség: dr. Nagy Gyula. Fasor de. fél 10. (úrv.) Harmati Béla de. 11 (úrv.) Koren Emil du. 6. Adventi est Dózsa György út de. fái 10. Koren Emil Üliöi út 24. de fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. /9. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57 b. de. 10. (szle vák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Tbaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. G. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10 Takács József du. 5. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (úrv.) Detre János du. 4. Szeretetvendégség Rákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Francepán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Bencze Imre Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Bencze Imre Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de 9. Rálcosllget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3.-csikapu tér de. 9. Schreiner mos de. 11. Schreiner Vilmos 5 Szeretetvendégség Torockó de. fél 9. Várady Lajos Óbuda 9. Fülöp Dezső de. 10 (úrv.) nos József du. 5. Fülöp Dezső ., Tarcsay Vilmos u. de. 9 ,tkay Elemér de. 11. Várady La este fél 7. dr. Benes Miklós na út de. fél 9. Csengődy László (hidegkút de. fél 11. CsengSűy ;zló Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. essy Zoltán de. 11. (úrv.) dr. Re- sy Zoltán du. 6. Uzon László netvölgyi út de. 9. Uzon László envölgy de. 9. Visontai Róbert lafok de. 11. Visontai Róbert (ytétény de. 8. Csillaghegy de. L 10. Csepel de. 11. KI SVÁRDA HAZÄNK LEGKISEBB ANYAGYÜLEKEZETE (53 lélek) a legnagyobb szórvány- területtel. Az olcsvai íiókegy- ház (59 lélek) és 119 község tartozik hozzá. Az anyaegyházközség inkább csak szórványközpont. Összes lélekszá- ma a szórványokkal együtt 400 körül mozog. Pontosan nyilvántartaná szinte lehetetlen. Kisvárdán 1911. január 6-án, iskolában tartott első úrvacso- rás istentisztelet után szervezkedett gyülekezetté a 30— 40 evangélikus lélek. Akkor még csak álomban bontakozott ki szívükben a templom képe. Tíz év után saját temetőt avatnak. Halottak pihenőhelye lett a gyülekezet első ingatlana. 1926-ban merész reménységgel önálló egyházközséggé alakulnak, 1927-ben templomíelket szereznek, 1929- ben megválasztják első lelkészüket, akit a református templomban iktatnak be, 1931- ben felépítik templomukat, 1935-ben a lelkészi lakás építését fejezik be, négy év múlva pedig egyházfi lakást is : „... ez a látogatás a testvéri szeretet kötelékeit erősítette99 ' Dr. Kurt Schmidt-Clausen, a Lutheránus Világszövetség főtitkára a Világszövetség küldöttségének hazánkból való hazaérkezése után levélben mondott köszönetét a vendéglátásért D. dr. Vető Lajos püspöknek, egyházunk lelkész-elnökének. Levelében többek között az alábbiakat írja: „Mindnyájan egyek vagyunk abban a bizonyosságban, hogy ez a látogatás nem csupán hasznos volt, amennyiben fontos tájékoztatásokat és információkat közvetített. Még inkább meg vagyunk győződve arról, hogy ez a látogatás a magyar evangélikus egyház, annak gyülekezetei és tisztségviselői, valamint a Lutheránus Világszövetség és tagegyházai között a testvéri szeretet kötelékeit erősítette és mélyítette. Az összefoglaló kép még csak most kristályosodik ki a benyomások sokféleségéből. Most még nem vagyok abban a helyzetben, hogy sok-sok felejthetetlen benyomás összeségét egy nevezőre hozzam. De talán erre nincs is szükség. Egy egész egyházat olyan sok bizonyságtétellel, élettel és tervvel nem is lehet közös nevezőre hozni. Ehhez a teljes kép túlságosan sokrétű és túl sok egyes képből és egyes eseményből tevődik össze. Mégis remélem, hogy a legközelebbi napok és hetek folyamán gondolatainkat jobban tudjuk tisztázni és valami kis útibeszámoló félét fogunk tudni összeállítani.. Ennek az emberiségnek — ebben a korban FELEMELŐ LELKÉSZAVATÓ istentisztelet résztvevője lehetett az északi kerület püspöki gyülekezete, a budavári gyülekezet s az ösz- szegyűlt rokonok, barátok és ismerősök november 21-én, amikor dr. Vető Lajos püspök két fiatal lelkész jelöltet indított el a szolgálat útján. A püspök Pröhle Károly dékán és Csákó Gyula püspöki titkár kíséretében vonult az oltárhoz s mondotta el igehirdetését Máté 19,26 alapján: „Jézus pedig rájuk tekintett és azt mondta nekik: embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” ISTEN IGÉJÉT KELL és lehet hirdetnetek s a szentségeket kiszolgáltatnotok — mondotta a püspök — s ez azt jelenti, hogy nem a magatok véleménye, bölcsesége, tudása és tudománya, vagy költészete az, amit az embereknek mondanotok kell, hanem Istennek a tudománya. Mindkettőn keresztül Isten kegyelme lesz osztályrészünkké. Ezt a Szolgálatot a XX. században kell végeznetek. Ebben a rohamosan változó, alakuló, fejlődő korban és világban van az a munkaterület, amelyen hivatásto- kat be kell töltenetek. Mi jellemzi ezt a századot, annak jelenlegi szakaszát és előrelátható folytatását? Tele van félelmetes bizonytalansággal és nagyszerű lehetőséggel. Minden világméretű és kozmikus jelentőségű benne. Háború vagy béke, élet és halál, tökéletes katasztrófa, vagy az örök béke egyforma lehetőség. A mérhetetlen fejlődés s annak szédítő irama foglalja le a világot, s az emberiség figyelmét. Ennek az emberiségnek, ebben a korban kell hirdetni Isten igéjét, közvetíteni bűnbocsátó kegyelmét. Szólott a püspök azokról a nehézségekről is, amelyek miatt „embereknél lehetetlennek” tűnik a szolgálat: De ismerve ezeket a nehézségeket — . mondotta — az igének az első felét, azokat mégis mindig az ige másik felének reménységében kell látnunk, s erre támaszkodnunk: Istennél minden lehetséges. A KÉT LELKÉSZJELÖLT, Gerhát Pál és Rác Miklós, neves lelkészgárda koszorújában állt az oltár előtt. Mindenekelőtt a két lelkészapa, Gerhát Sándor galgagutai és Rác Ernő szakonyi lelkészek, továbbá Várady Lajos esperes. Foltin Brúnó Sopron bánfaival lelkész, Kőszegi. Tamás kerületi lelkész és Schreiner Vilmos s. lelkész. A lelkészavatás rendje, mely az új agenda szerint folyt, külön is megkapó volt a templomot megtöltő gyülekezet számára. Szívből jövő gyülekezeti imádságként hangzott el az orgonakíséret nélkül énekelt „Jövel Szentlélek Űristen”, amelyben a gyülekezet a lelkészavatás fő részeként egy volt az avatást végzőkkel a S’zentlélekért való könyörgésben. „Mert abban a hitben végezzük a lelkészavatást, hogy Jézus Krisztus nemcsak kötelez a szolgálatra, hanem meg is ígéri, hogy ad Szentleiket szolgáinak” — szól az agenda magyarázó szövege. Krisztus küldő parancsához pedig azzal kapcsolódott, hogy míg a püspök a jelöltek fejére tette kezét, együtt mondta vele a Miatyánkci. Végül pedig megrendültén hallgatta a lelkészek által énekelt „Confirma Deus" régi könyörgő énekét. „A mi egyházunk Krisztus missziói parancsának engedelmeskedve. a hivatalos és nyilvános igeszolgálatot az él-hivatásként szervezett lelkészi hivatal keretei között végezteti. Amikor tehát egyházunk Krisztus parancsa alapján és az Ö nevében lelkészt avat, akkor hitünk szerint maga Krisztus küld és kötni ez az evangélium szolgálatára.” (Agenda). Ezt a hitet és reménységet foglalja össze a Conf!rma szövege: „Erősítsd meg Krisztusunk, amit cselekedtél értünk..," építenek. Közben, 1936-ban az olcsvai fiókegyházban is felépül az imaház. Egy évtized alatt adósságmentesen, minden építkezést befejeznek, s ezalatt a szórványhívek összegyűjtése is megtörténik. Eny- nyi a kicsiny gyülekezet alig fél évszázados szerény története, de mégis gyülekezetnek a története. A 32 ÉVES TEMPLOM első renoválását most fejezték be és ez alkalomból, október 27-én tartottak hálaadó istentiszteletet a helybeli és szórványhívektől, valamint a más val- lású érdeklődőktől megtelt templomban. A szolgálatot Csákó Gyula püspöki titkár, a gyülekezet templom- és paplaképítő első lelkésze végezte. Istentisztelet után ünnepi közgyűlést tartottak, amelyen Báidosy Tibor adminisztrátorlelkész, aki lelkiismeretes szolgálataival szép munkát végez az utóbbi esztendőkben elhanyagolt szórványgyülekezetben, a renoválás történetét és költségeit ismertette. A gyülekezetét D. Dr. Vető Lajos püspök nevében Csákó Gyula püspöki titkár, a Hajdú- Szabolcsi Egyházmegye nevében Megyer Lajos esperes, a helybeli református gyülekezet részéről Bokor Sándor lelkipásztor, a kölesei gyülekezet részéről pedig Balku Vinco kántor köszöntötte. Eddig csak harangja nem volt a gyülekezetnek. Most használatra kicsiny harangot is kaptak, mely ideiglenes haranglábon ez alkalommal csilingelt először az evangélikus templom mellett. Délután vallásos ünnepély volt a templomban, melyen Mégyer Lajos esperes igehirdetéssel, Gáncs Aladár lelkész, nyíregyházi főkántor énekeinkről tartott előadással szolgált. — Mind a délelőtti istentiszteleten, mind a délutáni ünnepélyen Megy er Lajosné énekekkel, a nyíregyházi énekkar pedig karénekekkel gyönyörködtette a templomi gyülekezetét. Cs. Gy. D. DR. OSKAR THULIN 65 ÉVES A wittenbergi Lutherhalle vezetője D. dr. Oskar Thulin nemrég töltötte be 65. életévét. Thulin 33 éve egész munkásságát ennek az egyedülálló reformáció-történeti múzeumnak a kiépítésére szenteli. Thulin számtalan tudományos és népszerű kiadvánnyal és előadással járult hozzá a reformáció története ismeretének széles körű elterjesztéséhez. Most nagy érdeklődéssel várják új munkáját- Luther Márton — élete képekben és korabeli dokumentumokban. A BIBLIA MAI LENGYEL NYELVEN Decemberre várják a befejezését annak a munkának, amelyen kiváló evangélikus teológusok fáradoztak Lengyelországban: az Űjtestsmen- tom új fordítása mai lengyel nyelven. A fordítók remélik, hogy Lengyelország keresztyénné levésének ezredéves ünnepére, 1966-ra az egész bibliát mai lengyel nyelvre fordítva adhatják a gyülekezetek kezébe.
