Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-03 / 5. szám

A Hegyen mondott beszéd tanítása A BOLDOQSAQRÓL Pál találkozása Péterrel Van egy néger mese az em­berről, aki elment megkeres­ni a boldogságot. Mikor már minden földet bejárt, és mesz- sze falvakban kérdezősködött utána, így vonja le a tanul­ságot: „a boldogság mindig a másik faluban van!” örök vágy, elérhetetlen ábránd! Vajon az ige is erről beszél, vagy valami határozottabbat mond nekünk? Hallottam egy előadást, amelyik a boldogsá­got így fogalmazta meg: „négyszobás lakás, központi fűtés, minden hónapban új tűsarkú cipő ..Egyike, má­sika fontos dolog, de csak ad­dig és annak látszik elégnek a boldogsághoz, amíg hiány­cikk és akinek nincs. A „sze­gény gazdagok” tudnának be­szélni erről. Micsoda boldog­ság ilyen télben belemerülni a gőzfürdő meleg vizébe! De csak az átfázott embernek enyhülés, s a gémberedett lel­ket nem érinti. Ügy látszik, a bodogság menthetetlenül mú­landó, s viszonylagos. ízlés dolga — arról ismerhetsz meg, ahogyan meghatározom — s áll rá Petőfi szava: „mire felhozom, össze is töröm”. A hegyi beszéd olyan bol­dogságról üzen, amelyik min­dig megmarad. Áz Úr beszél itt, akinek hatalma van. Igénkben Isten határozza meg a boldog embert. Fellebezheteüen tö­mör szavakban meghatározá­sa úgy hangzik, mint parancs: így keresd. Ha te nem ebben látod, s a te világodban nem ezt hívod annak, akkor mától kezdve így legyen, s világod az én világom lesz. Állításai merőben meglepőek és ellen­tétben látszanak lenni a hét­köznapi felfogással. Szinte fe­jük tetejére állítják a dolgo­kat — ami megszokott történ­ni, mikor életembe Isten való­sága betör. Nem a nevetőt mondja boldognak, hanem a sírót, nem az uralkodót, ha­nem az üldözöttet. Azután, ha elmélyedek bennük, mégis ki­bontakozik belső értelme, s úgy tűnnek fel tömör monda- fai, mint a bölcsesség hét pillére. Ami abszurdumnak látszott, belső igazságtól tündököl. Hi­szen arra int, hogy megelé­gedve kevesebbel, függetlenít­sem magamat az anyagiak túlságos terhétől; többre be­csüljem a fájdalmat, mely jövőt szül, a tétlen gyönyör­nél. Azt, aki küzd, boldogabb­nak mondja, mint aki megál­lapodott, s akinek reménysége van, azt többnek a birtokánál; • tanulni vágyót a megelége­dettnél; a szomjúságot á telt- ségnél, a barátokat szerző ir­galmat a zsákmánynál; az egyetértést és közösséget az uralkodásnál. Nem bölcsesség ez? Mégis, ha még tovább mélyülök él benne, észre kell vennem, hogy ezek a monda­tok mégsem a ' bölcsesség epigrammái. Hiszen itt min­den mondatban Isten van benne. . Ezek a mondatok nem vala­miféle bölcsességről, hanem egyenesen Róla szólnak. Min­den mondat alján Ö van, s éppen ez ad értelmet az egész­nek. A szegény, amelyikről itt szó van, nem a2 egyszeri bol­dog ember, akinek nem volt inge és nem a romantikus Jókai „gazdag szegénye”, ha­nem a lélek,szegénye, aki fel­szabadította magát az anya­giak túlságos nyűge alól, hogy1 saját igényeitől szabad legyen, és elinduljon a lélek paran­csa szerint. Csak azért tart másodrendűnek minden kin­cset, hogy úgy ne járjon, mint a gazdag költő: „nincs meg a kincs, mire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok, itt a világban s már nem vagyok otthon az égben.” (Kosztolányi.) Az Is­ten országának nyitánya ez a mondás, s a felszabadulást kí­vánja, az élet öncélú játék­szereitől a szólgálatra. S a síróknak ö maga ígér itt ha­tározott szóval vigasztalást. Személyes ígérete hangzik itt és kezessége a múltért a bűn­bánat sírását és a jövőért ter­het vállalók felé. S ki lenne oly merész, hogy éppen a sze­lídeknek, s a kicsinyeknek ígérje — nem a mennyet, ha­nem ff földet •— ha nem Ö, aki ezzel követésére hiv, s ily merész ígérettel a föld jövőjét tárja fel, ahol nem a kapzsi­Máté 5, 1—12; 7, 24—29. ságé és a kizsákmányolásé lesz az utolsó szó. Akik éhez­nek arra, hogy igaz emberek­ké legyenek, azoknak Ö ígér itt megelégíttetést, aki egye­dül teheti a bűnöst igazzá; s az irgalmasságot maga az örök irgalmasság kéri itt tő­lünk, s a békeszerzőket a bé­kesség fejedelme verbuválja. S az ő igazsága — amelyet nekem is hordoznom kell min­denen keresztül — a szeretet, amely értem magára vette az ítéletet. Ez a nyolc mondás, nem nyolc embertípus, hanem egy ember, nyolc felől fényképez­ve; a közösségi ember: maga Krisztus. Nem eszménykép, hanem elküldetés és ajándék. Üt, amelybe azonnal beállha­tok, s minden kincsével mind­járt az enyém lesz. Az evan­gélium ez. Beteljesítése nem tréning dolga, hanem a hité. Á boldogság realitása mindig felvetődik, ha beszé­lünk róla. Hiszen megfogha­tatlan jószág, kicsúszik az ember kezei közül. Hányszor elárulnak ábrándképéért hűsé­get, becsületességet, adott szót, s mikor megvan, szertefoszlik, megunttá, szürkévé válik és több bánatot hoz, mint hasz­not. A boldogság fontos felté­tele: a biztonság, csak reális talajon épülhet fel. A Hegyi Beszéd végén kitér az Űr erre a kérdésre. A fenti mondatok­ban pénzzel megszerezhető ér­tékek nem szerepeltek. Va­gyon, luxus, szórakozás, ezek­ről nem volt szó. Mégis elve- hetetelen és mindig növekvő. Amikor egy házasság válság­ba jut — még nem láttam, hogy a meglevő autó kedve­zőbbé tette volna a kilátáso­kat. De ha egyszer életem utolsó estéje is eljön, s em­lékké válik minden, mint füst és pára, Jézus boldogsága ak­kor is, tisztuló fénnyel fog vi­lágítani, életemben és halá­lomban: jól vagyon jó és hű szolgám... „Eljött az árvíz és nem dőlt össze...” Űzőn László templomot itt is egy korábbi szenthely romjaira építették. Előbb egy bizánci kápolna állt itt, majd arra a XIII. szá­zadban a bencések építettek. Az épületmaradványokat gon­dosan feltárták és megóvták s ezek most az egész épületcso­port egy részét alkotják. A belső részt oszlopsorok osztják három hajóra. A fő­hajó az oldalhajóknál maga­sabb, s gyönyörű félkörös apsis zárja, amelyen ablakok nyílnak. Kívülről az apsist két árkádsor köríti. A főhajót részben aranyozott, igen érté­kes, a megdicsőülést ábrázoló mozaik díszíti. A templom közepén széles lépcsősor vezet a templom alatti kriptába, ahol az ásatá­sok régi falakat és oltárt hoz­tak napvilágra. A kriptát a Szentháromságot ábrázoló ké­pek díszítik. Az oldalhajókat a szentségeknek s a szeplőte­len fogantatásnak szentelték. A bejárat jobb- és baloldalán lévő kápolnák pedig Mózes és Illés nevét viselik. A francis- kánusoknak a templom mel­lett tágas kolostoruk és a za­rándokok részére kényelmes szállójuk van. Már 1924-ben, amikor mind­ez megépült, gondoltam arra, vajon mit érezhetnek a hegy lábánál barakkokban és is- tálókban nyomorgó zsidók. Ezeknek nincs emberséges la­kásuk, a Krisztus nevét hor­dozó egyház pedig mérhetet­len összegeket áldozott arra, hogy a kopár hegyen pompás templomot építsen, amelynek még csak gyülekezete sincs, amely használhatná. Vajon mit gondolna erről a szerze­tet alapító Assisi Ferenc? A kőlapokra vésett szöveg nyomán eszünkbe jutottak Máté evangéliumának utolsó versei. Valószínűleg a Tábor az a hegy Galileában, amely­ről Máté 28,16 beszél. A Táborban gyűlt össze Jé­zus feltámadása után az a „több mint ötszáz atyafi”, akikről Pál az I. Kor. 15,6-ban szól. De ezek előtt itt hirdette meg Jézus a missziói paran­csot, mint utolsó rendelkezé­sét. (Máté 28,18—20.) Vajon miképpen hozható összhangba a missziói parancsnak való engedelmességgel az az egy­házpolitika, amely tékozlóan áldoz óriási összegeket a za­rándokok és kirándulók lát­ványosságára, ahelyett, hogy törődne a hegy alatti nyomor­ral vagy ezt a pénzt az evan­gélium terjesztésére fordítaná? és teológia a jelenkor forra­dalmi átalakulásában” című munkáját legutóbb Japánban kiadták« Jánosnak, Márk anyjának jeruzsálemi háza udvarán, egy lombos fa árnyékában ketten ülnek, két férfi, Pál és Péter. Már hosszú órák óta beszélgetnek. Szinte egy pillanatra sem akad meg ket­tőjük között a beszélgetés. Pál rövid kérdéseket tesz fel, Péter hosszú magyarázatokkal válaszol. Időnként óvatos pillantást vetnek a jól bezárt kapura, mely védelmet is ad és az utca lármáját kellemesen tompítja. Ha néha kopogtat­nak, a két férfi gyorsan és hangtalanul tűnik el a ház egyik sötét szobájában. Eköz­ben a szolgáló beszél az ér­kezővel és miután elküldte a hívatlan vendégeket, visz- szahívja a beszélgetésre szom­jas két apostolt. Azután foly­tatódik a beszélgetés tarzusi Pál és Simon Péter között. Pál tegnap érkezett a szent városba. Három év telt el azóta, hogy a damaskusi úton dölyfös és büszke hittel lép­kedett. A három év alatt éle­tében minden az ellenkező­jére fordult. Szolgálatában a gyűlöletből szeretet, az üldö­zésből megtérés, a tagadás­ból az ige hirdetése, a tör­vény aggodalmaskodó köve­téséből az istengyermekség diadalmas szabadsága lett. Most, mint üldözött tartóz­kodik a szent városban, aki ellen a főpapok aláírásával köröző levelek mentek Da- maskusba és a többi szírfai városba. Vége az életének, ha egyszer felismerik. A Német Demokrátikus Köztársaság-beli Keresztyén Demokratikus Unió vezetősé­gének XIII. gyűlésén felszó­lalt a hazánkban is járt dr. VViesner lipcsei teológiai pro­fesszor, akihez sok lelkészün­ket meleg barátság fűzi. Né­hány, keresztyén szempontból figyelemre méltó megjegyzését közöljük az alábbiakban: Először: A Thessalonikabe! i- ekhez írott II. levelében, amely talán egyik legrégibb levele Pál apostolnak, talál­ható a 3. fejezetben egy figye­lemreméltó szakasz: „A ren­detlen élet és henyélés feddé­se”, amelyben többek között ezeket az igéket olvassuk: „... ha valaki nem akar dol­gozni, ne is egyék”. Ennek a bibliai helynek magyarázásá­ban Albrecht Oepke, egykori lipcsei teológus hangsúlyozza: „Pál az általunk is ismert görög és zsidó paralel helyek­ből indul ki, amikor az éhsé­get nem pusztán természetes következménynek, hanem a henyélés direkt büntetésnek állítja. — A lustaság tolvaj - lás”. És Walther Bienert munká­jában: „Adalék az evangélikus szociál-etikához” is nyilatko­zik e kérdésről. Könyvének utolsó előtti fejezetében (375. oldal). „A munka a biblia ta­nítása alapján” cím alatt, a II. thessalomikai levél idézett sza­kaszának alapján a követke­zőket mondja: „Elsőként azt kell kiemel­nünk, hogy a munka minden munkaképes ember számára kötelesség, Isten iránt csak­úgy, mint embertársaival és a gyülekezettel szemben. A hívő keresztyén embernek fe­lelősséget kell viselnie a sa­ját megélhetéséért és nem hagyhatja rá magát kényel­mességből a közösségre. Ez alól a kötelesség alól egyetlen munkaképes sem kivétel, még akkor sem, ha egyébként a saját fenntartását biztosított­nak látja. Mert ez esetben is még mindig fennáll az a kö­telesség, hogy Isten és a gyü­lekezet kedvéért végezze a munkát hálaadásként elhívá­sáért és megváltásáért és szolgálatként az Ür iránt. De mindig úgy is, hogy munká­ját a támogatásra szorulók megsegítése érdekében is vég­zi. A munkakötelezettséget a megélhetés biztosítása teszi természetessé, de nem korlá­tozódhat csak arra. A keresz­tyén embernek a maga mun­káját elsősorban is Istenre és felebarátaira tekintve kell végeznie.” Másodszor: Luther Márton 1525. január 15-én tartott egy ..Prédikációt a házasságról”, amelyben a következő szakasz található: „A munkától egy ember sem hal meg; de a he- .nyelés és, munkakerülés kihat Zarándoknak álcázta ma­gát és nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Még a templomba sem ment fel. Ügy gondolta, hogy abban a házban, ahol Péter apostol állandó vendégként tartózko­dik, védelmet talál. Látogatá­sát 15 napra tervezte. Péter leírja — (Gal. 1, 18—20) —, hogy ezen idő alatt a gyüle­kezet akkori vezetői közül Pál csak Jakabbal, Jézus testvé­rével találkozott. Péter áttüzesedett szavakkal mondja el, amit szemével lá­tott és a fülével hallott. Rész­letesen tájékoztatja Pált min­den élményéről, a Mesterrel való első tóparti találkozásá- tó' kezdve, ahol őt emberes halászatra szólították fel, egé­szen addig a másik óráig, amikor megtagadta Urát és mégis, mint első láthatta a Feltámadó ttat. Először történik, hogy hiva­tott ajkakról, teljesen és fel­tétlenül megbízható, szent és tárgyilagos hírt kap a földi, emberi, názáreti Jézusról. Szinte kirajzolódik előttünk a szent vándor, Pál alakja, amint szenvedélyes feszült­ségben, égő szemekkel, rán­colt homlokkal figyeli és hall­gatja Péter egyszerű szavak­kal előadott beszámolóját. És mégis! Milyen érdekes és milyen különös, hogy egész életében nem az volt számá­ra a döntő, amit néki Péter a Mester tanításáról és cse­lekedeteiről elmondott Nyug­talan, kereső lelke újra és új­ra visszatér Jézus megjelené­az emberek testére és életére; mert az ember úgy született a munkára, ahogy a madár a repülésre.” Harmadszor: Engedjék meg, hogy ebből egy követelményt állítsak fel: Több mint sürgető szükség a mi jelenvaló időnk­ben és a mi köztársaságunk­ban, hogy keresztyén hitünk­ből folyóam is fogalkozzunk etikailag a munka problémá­jával és kérdéseivel. * Ennek a problémának át­gondolásánál nemcsak Pált kell nagyon komolyan ven­nünk, hanem mindenekelőtt át kell gondolnunk azt, hogy a nem-dolgozás milyen módom van viszonyban éspedig na­gyon komoly kapcsolatban a VII. parancsolattal, amely minket meg akar óvni a tol- vajlástól és amelyhez Luther nagyon tanulságos magyaráza­tot fűzött: „Istent félnünk és szeret­nünk kell, hogy felebarátunk Seppo A. Teinonen docens szerkesztésében új népies egy­házi-teológiai Dialog os-sor ozat indplt Finnországban. A soro­zat első kötete Spenemek, a pietizmus atyjának,, Pia de- sideria”-ja, második kötete pe­dig Josef L. Hromadka mun­kája, az „Evangélium für Atheisten”. A két megjelent kötet egymás mellé állítása képet ad az új sorozat korsze­rű, s belsőleg tág programjá­ról. A most megjelent Hromad- ka-kötet végén olvasható Hro­madka nyílt levele Barth Ká­rolyhoz, valamint Barth-szinte semmitmondó válasza. Tartal­mazza még a könyv Hromad­ka egy prédikációját: „Jobb adni, mint kapni” címen, s ebben új szempontok szólal­nak meg a régi témáróL Budapesten, 19*3. február 3-án. Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Trajtier Gábor. Fa­sor de. íél 10, de. 11 Harmati Bé­la, du. 6. Dózsa György út de. fél 10 Harmati Béla. Üllői út 24. de fél 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grünvalszky Ka­roly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák) dr. Szllády Jenő. de. 12 Grün­valszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Im­re. Utász u. de. 9 (úrv.) Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 Boros Károly Hákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. U Gádor András. Váci út de. 8 Gá­dor András. Frangepán u. de. fél 9 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-Ojtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalo­sére. Szinte állandóan a Krisz­tusról beszél, aki őt Damaskus előtt térdre kényszerítette! Nem a test szerinti Kristzus volt számára a fontos, így ír: „Azért ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt, ha ismertük is Krisztust test sze­rint, de többé már nem is­merjük.” Szinte sohasem hi­vatkozik Jézus mondásaira azokban a leveleiben, melye­ket a gyülekezetekhez intéz* sem a Mester életében történ­tekre, kivéve a nagypéntek és a húsvét eseményeit. Ahogy múltak az évek, an­nál mélyebben gyökerezett bele az apostol valami mély­séges hittel a Krisztus meg­ismerésének titkaiba. Egyre tisztábban alakult ki előtte Krisztus eget és földet átfogó uralkodása. Mélységesen meg volt győ­ződve arról, hogy Jézus örök­től való. Azt a Jézust látta mindennap, aki a bűn átká­ban élő ember felé fordult) Ezért az emberért a halál ál­dozatává lett, elhagyta meny- nyei felségét és leszállt a föld­re. Megalázta magát és em­beri alakot vett fel. Meghalt a kereszten, hogy a bűn ter­hét magára vegye. Pál, mint egy fáklya, az ül keresztyén élet tüzében égett. Midőn jelentőségteljes két hét után Jeruzsálemet elhagy­ta, hogy tovább vonuljon vég­telen hosszú vándorútján, nem ismert más célt, csak egyeti hirdetni azt a Jézust, aki a* emberért jött erre a világra. Átdolgozás: F» D. pénzét és javait el ne vegyük se hamis áruval vagy ravasz? kodással meg ne szerezzük^ hanem segítsünk neki javait megtartani és keresetét javí­tani.” Befejezésül megállapítható) hogy hitünk alapján kijelent» hétjült: az embernek a szó* cializmus által a munkával kapcsolatos új állásfoglalása nemcsak hogy nem mond ellent a keresztyén hitnek, hanem tőlünk keresztyénektől art kö* veteli, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk azért) hogy minden keresztyén, ép» pen hite alapján, felelősséget erezzen az új munkaerkölcs» csel kapcsolatban. Mert csak ha ezt elérjük, ha a keresztyé» nek közös felelősségét a mun» kaerkölcs vonatkozásában fel» ébresztjük, lehet jogunk arra; hogy örömmel dolgozzunk együtt a munkásosztállyal a szocializmus teljes felépítésén és hogy annak eredményeit a magunk számára is igényel-» jük. A könyv elején TeinomeA bemutatja Hromadkát mint „korunk figyelemre legmél­tóbb teológus-politikus tol­mácsát ...” Érdekes dolog is­merkedni egy, az evangélium bizonyságtevésének relevációit kereső teológusnak és igehir­detőnek bátor gondolataival —• mondja többek között Teino­nen. Teinonen végül megállapít­ja „hasznos az ismert dolgokat merőben új szemszögből néz­ni... A teológiai gondolato­kat megismerni egyenesen ke­resztyén felelősségtudatból és hittestvéri szeretetből eredő kötelesség.” A Dialogos-sono- zat első számai nagyszerű nyomdatechnikával készültek, modernek és könnyedén olvas­ta, MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistanplorn du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Kái.osliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tcr de. 9 Csákó Gyu­la, de. 10 (német) Szelényi Zoltán« de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső. de. 10 (úrv.) Vá­mos József, du. 5 Fü öp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Dre- nyovszky János de. 11. Drenyov- zlfy János du. 6. Szeretetvendégségt Uzon László. Budakeszi de. 8 Zol- tai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 F.uttkay Elemér. Kelenföld de. . 2 Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, du. 6 dr. Rezezsy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visonrtal Róbert. Budafok de. 11 Visontaí Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csé­pel de. H. Kirándulás a Táborhegyre Az elmúlt karácsony heteiben a palesztínai Tábor­hegyen járt egy kirándulócsoport tagjaként S a árt­sál o professzor, a világhírű finn biblia-nyelvész és régész. Színes riportja nyomán ismertetjük az érdeke­sebb részeket. A levegőt ködössé tette az arab síkság felől fújó, homo­kot hordó szél. A kilátás így alig volt élvezhető. A kanyar­gó szerpentinutat a Debora próféta (Bírák 4) nevét viselő arab falu férfiai hatalmas szikladarabokkal torlaszolták eL Túránk eseményeihez az út megtisztítása is hozzá tar­tozott. Amikor felértünk a meredek és kerek hegy ormá­ra, mintegy két km hosszú és fél km széles fennsík tárult elénk. Tábor az emlékek hegye, amit az Ótestamentum is gyakran emleget. A katolikus egyház ide rögzíti Jézus meg­dicsőülésének eseményét. Régi hagyomány ez, már a III. szá­zadban is beszéltek róla, bár az esemény ilyen rögzítése kétséget kizáróan ma sem bi­zonyítható. A történet szerint Jézus kilenc apostola lent ma­radt a hegy lábánál elterülő Debora faluban, mialatt Jé­zus és a három főapostol ne­kiindultak a hegynek. Már a bizánci korszakban karbantartott út vezetett fel a csúcson épült szenthelyhez. Jelentős szakasza lépcsősor volt ennek az útnak, 4340 lép­csőfokkal. Maga a hegy mint­egy 650 m magas. A fennsík északi felén emelkedik a gö­rög Illés-templom, amelyet a IV. században épült hasonló nevű templom romjainak megóvásával építettek. A magam részéről találkoz­ni szerettem volna a déli ol­dalon álló ferences kolostor szerzeteseivel. Az egyikük régi barátom, aki eleddig a kaper- naumi zsinagóga romjainak magános őre volt. Ez a régé­szet iránt érdeklődő férfi sa­ját buzgalmából ásni kezdett a kaperiiaumi ferences terü­leten. Ezért Izrael kormányá­nak régészeti osztálya köve­telte a jeruzsálemi ferences rendfőnöktől, hogy helyezze el ezt az embert Kapemaum- ból, mert ásatást kezdeni a kormány engedélye nélkül nem szabad. A Táborhegy figyelemre leg­méltóbb épülete a pompás Megdicsőülés-bazilika, amely­nek építését 1924-ben fejez­ték be. Magán hordozza a ke­resztyén építészet 4—5. száza­dának stílusait. Szépsége ha­mar hatalmába keríti az em­bert. Kelet és nyugat stílusai szerencsésen keverednek ben­ne. Díszes bejárata hatalmas rézkapu. A kapu mögött tá­gas, s igen sok bizánci fara­gássá’ díszített udvar tárul a belépő elé. Két sarkán abla­kokkal megtört Impozáns tor­nyok emelkednek. Magát a A Kotimaa-ból átdolgozta K. E. Japánban is megjelent J. L. Hromádka csehszlovák professzornak, a Prágai Ke­resztyén Békekonferencia mozgalom elnökének: „Egyház Az új munkaerkölcs és az emberkép Népies egyházi-teológiai sorozat Finnországban hatók. ISTENTISZTELETI REND /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom