Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-06-16 / 24. szám
Finn vendégeink nyilatkozatai odahaza Lapunk több ízben is hírt adott EERO LEHTINEN lapuai püspök és AHTI AURANEN helsinki prépost április 26— május 5. között lefolyt magyarországi látogatásáról. Finn vendégeink hazájukba viszatérve több egyházi lapban nyilatkoztak magyarországi benyomásaikról. A nyilatkozatok azt mutatják, hogy jól érezték magukat Magyarországon és szép emlékekkel mentek haza. Sőt az is kitűnik nyilatkozataikból, hogy jó szemmel, elfogultság nélkül vették észre mind azt a jót, ami népünk ^között és egyházunkban is történik. Ez annál is inkább fontos, mert eddig sok tekintetben egyoldalúan voltak tájékoztatva — mint az a velük való beszélgetés folyamán kitűnt — mind hazánk, mind egyházunk életéről. Hazájukban elmondott őszinte szavaik segítik egyfelől népeink, másfelől egyházaink kapcsolatainak elmélyítését. Eero Lehtinen, a KOTIMA c. lap május 10-i számában szó szerint ezeket mondotta: „Virágzó és mosolygó Mü- gyarországot láttunk. Amikor elindultunk, Finnországban még alig kezdődött a tavasz, Magyarországon pedig már virágoztak az alma-, cseresznye- és körtefák s a magnóliák, nem is szólva a tulipánokról. . — »Támaszpontunk« Budapest volt, ahonnan kiutaztunk a közeli vidékre és az ország déli tájaira. Látogatásunk első Vasárnapján két dél-magyarországi evangélikus gyülekezetben prédikáltunk, a következő vasárnap pedig Budapesten. Örömmel tapasztaltuk, hogy a nyitott templomok tele voltak igehallgatókkal, mindenféle korosztályból. Jártunk az evangélikus egyház diakóniai intézményeiben és üdülőiben is. Egyik öreg- otthonba éppen az esti áhítat idején érkeztünk. Az öregek egy ismert finn éneket; énekeltek: »Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be!«. — Kedves emlékeink közé tartozik egy kicsiny, 130 lelkes evangélikus gyülekezetben tett látogatásunk (Váobottyán), amely éppen templomot épít. Az állam segíti az építés munkáját, de a kicsiny gyülekezet a maiga erejéből is összegyűjtött 170 000 Ft-of, azaz 1,7 millió régi finn márkát a közös terv érdekében. Az építőmunkában mindenki örömmel vesz részt A templom tetőzés előtt áll. — Házigazdáink — a magyar evangélikus egyház püspökei voltaik, Vető Lajos és Káldy Zoltán püspökök, tolmácsaink pedig Koren Emil és Detre László esperesek. Nagy számban találkoztunk más evangélikus lelkészekkel is. 1 — Az út kellemes emléket jelentett számunkra. Mindkét egyház közös reménysége az, hogy folytatólagos kapcsolattal építhetjük közös hitünket. Várjuk a magyar evangélikus egyház küldötteit ezen a nyáron Helsinkiben, az egész világ evangélikussá gánafc nagy összejövetelén” — fejezte be nyilatkozatát Lehtinen püspök. Ahti Auranen prépost a KIRKKO JA KAUPUNKI c. hetilap május 15-i számában nyilatkozott. Hosszabb, meleghangú megnyilatkozásából kiemelünk néhány részletet: „Azonnal meg kell jegyeznem, hogy meglepődtünk a magyar evangélikusság aktivitásán s az egyházi élet szabadságán. Tíz napba nem sok fór bele, még ha mindent kihasználunk' is. Időnk legnagyobb részét Budapesten töltöttük, de egynapos utat tettünk az ország déli (alföldi) részén a „pusztán” keresztül, valamint majdnem kétnapos utat a Balaton körül. Mindent szabadon megnézhettünk, amit csak akartunk és teljesen nyíltan beszélgettünk még „érzékeny természetű” dolgokról is. Az egyházügyi miniszter vacsorát adott s ez alkalommal nyílt, higgadt és tárgyilagos volt a beszélgetés vele.” (Ezután több statisztikai adat felsorolása következik!) Majd így folytatja: ..Minden gyülekezetben van lelkész. A Teológiai Akadémia egyházi vezetés alatt áll, bár a professzorok jövedelmét túlnyomórészt az állam fedezi. Az Akadémia könyvtára igen sokoldalú és bő.” Aztán megjegyzi, hogy a magyarországi lelkészek fizetése kevesebb, mint a finneké, „ez azonban nem helyes ösz- szehasonlítás — folytatja —. mert a fizetéshez hozzájárul náluk az egész szocialista társadalom társadalombiztosítása". Auranen prépostot meglepte, hogy új templomok építése is folyik. Kiemeli, hogy ez azért nagy dolog, mert a magyar nép „háborús veszteségei emberben és épületekben különösen súlyosak voltak és ezért vannak még elsőbbrendű építkezési feladatok is, ti. mint a templomok.” „A legnagyobb meglepetés számunkra az volt, hogy a lelkészek túlnyomó többsége s mindkét püspök is meggyőződéssel helyeslik a szocializmus rendszerét s jobbnak tartják a réginél, ez nem jelent azonban ideológiai egyezőséget.” — „Tapasztalataink szerint a magyar evangélikusság szabadon hirdeti Isten igéjét s az egyház él, erőteljesen hívén <fz örök élet valóságában” — mondotta Auranen esperes. • Reménykedünk benne, hogy a 120 000 példányszámban megjelenő KOTIMA és nagy póldányszámiban nyomott KIRKKO JA KAUPUNKI olyan olvasókat is megtalál, akik eddig rosszul voltak tájékoztatva egyházunk és népünk életéről. Mindenesetre a nyugati „hidegháborús körök”- nek érdemes volna felfigyelni Eero Lehtinen püspök és Ahti Auranen prépost nyilatkozataira. Szavaik feltétlenül hitelesebbek mint azoké, akik a „Kelettel szembeni propaganda” érdekében hamis és célza- tos híreket terjesztenek nyugaton egyházunkról és népünkről. Bár a hamis hírek eddig sem zavartak bennünket és munkánkat, mégis talán jobb vodna néhány nyugati újságnál a légbőlkapott hírek helyett a valóságot írnia — a KOTIMA és a KIRKKO JA KAUPUNKI mintájára. K. Z. I tárgyalások útja nem vált be (Birmingham, Alabama) Dr. Martin Luther King, a négerek passzív ellenállásának vezére, az USA-bam, birminghami fogságában válaszolt azoknak -a helyi egyházi személyiségeknek a nyilatkozatára, akik a négerek faji megkülönböztetése elleni, erőszak alkalmazása nélküli tüntetéseit „meggondolatlannak es időileg rosszkor jövőnek” tartják és a tárgyalások útja mellett szállnak síkra. King lelkész válaszul azt írja, hogy az erőszak alkalmazása nélküli direkt eljárások kényszeríteni akarják azokat, akik a tárgyalásokat eddig következetesen elutasították, arra, hogy meglássák a tényeket. A drámai események a kérdést mindenki számára kikerülhetetlenné teszik. „A határozott, törvényes és erőszakmentes nyomós nélkül eddig a legcsekélyebbet sem értük el” — írja a néger lelkész. „Fájdalmas tapasztalatokból tudjuk, hogy jószántából egy elnyomó sem biztosítja a szabadságot; azt az elnyomótól ki kell követelni.” Arra a megállapításra, hogy az akciók „időileg rosszkor jönnek”, azt írja King lelkész, hogy évek óta hangzott már ez a szó: „várj”; és ez minden néger fülében ott csegett. „Ha az ember látja, mint lincseli meg rosszindulatú csőcselék anyáinkat és apáinkat kónye-kedve szerint és fojtogatja nővéreinket és fivéreinket; ha látja mint gya- lázzák, rúgdalják, bántalmazzák, ha ugyan meg nem ölik a gyűlölettel eltelt rendőrök fekete testvéreinket; ha látja, hogy egy jól élő társadalomban húszmillió néger testvérünk túlnyomó többsége úgyszólván megfullad, akkor megérti, miért esik nehezünkre várni. Remélem, hogy meg tudják érteni a mi törvényes és elkerülhetetlen türelmetlenségünket.” Lelkészek, felügyelők, gondnokok a béke és a leszerelés mellett A májusi „leszerelési hónap” alkalmából tovább érkeznek szerkesztőségünkhöz az állásfoglalások. Leszerelésért a hétköznapokban A második világháború szörnyű emlékei, Istentől kapott józan eszünk és az Űr „ne ölj” parancsa, mind-mind hatalmas erővel sarkallják egyházunk népét arra, hogy a békét necsak kívánjuk, azért necsak imádkozzunk, hanem hogy a magunk helyén, mindent tegyünk is meg, a tartós béke fennmaradása érdekében. A háború megakadályozása és a béke fenntartása terén a leghatékonyabb és legkonkrétabb lépés a teljes és általános leszerelés lenne, mert fegyverek nélkül nincsen háború, nincsen vérontás és nincsen pusztítás. A milliárdos költségekkel járó fegyverkezés, nemcsak szüntelen robbanással járó veszélyt és kísértést jelent, hanem állandó gazdasági nehézségeket, életszínvonalsüllyedést és szegénységet. Amikor tehát a világ jóakaratú és józan-gondolkodású emberei a leszerelést követelik, akkor a világot a „lenni vagy nem lenni” kérdése elé állítják. Megváltottságunkból folyó engedelmességünk késztet minket arra, hogy a békéért és ennek előfeltételéért, a leszerelésért mindent megtegyünk. Istennek legyen hála, erre bőven van alkalmunk, hisz olyan államban és társadalomban élünk, ahol minden a békéért és az emberek boldogulásáért történik. Aki a hétköznapok során, öntudatosan, szorgalmasan, hűségesen és jól végzi munkáját, akár a szántóföldön, akár a bányában, akár a műhelyben, akár az íróasztal mellett, akár az eladó-pult mögött, akár az iskolában, akár az oltár mellett, aki hétköznapi munkája során, mennyiségileg a legtöbbet és minőségileg a legjobbat nyújtja, az a mi társadalmunkban már tett valamit a béke érdekében. S ezenkívül is még számtalan lehetőség van. Mások felvilágosítása, a közügyekben való részvétel, társadalmi munka stb. mind-mind tettekkel való hozzájárulás a béke érdekében. így lesz keresztyén életünk kedves Isten és emberek előtt, mert „Boldogok a békességre jgyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak”. (Máté 5, 9.) GARTAI ISTVÁN » esperes, Klsterenye Építsük a bizalom hidját Legfőbb teendőnk a bizalom hídjának az építése a lelkekben. Elsősorban saját gyülekezetünkben és községünkben. Arra kell nevelnünk az embereket az egyházban még nagyobb hangsúllyal, mint eddig tettük, hogy Isten egy vérből teremtette az egész emberiséget. Tehát mi emberek szerte a világon minden különbségünk ellenére mindnyájan testvérei vagyunk egymásnak, mindnyájan emberek vagyunk. Egy óriási család sokszínű, tehetségű, fajtájú, vallású és világnézetű tagjai, akiknek nemcsak békében kell élniök egymással, hanem segíteniük is kell egymást. Az egymáson való segítés gondolatát és gyakorlatát kell kiépíteni ebben a nagy családban. Mint olyan lelkész, aki tanúja voltam a fronton és itthon is a most 18 éve befejeződött háború borzalmas pusztításainak, egyik legnagyóbb feladatomnak tartom azt, hogy szóval és tettel ennek a szolgáló szeretetnek és őszinteségnek legyek a gyakorlója híveink közt és mindenütt, ahova a béke Ura állít. MARÖT1 JÁNOS lelkész, Ácsa Isten óvjon egy újabb háborútól Én, mint a csöglei egyházközség új felügyelője, idős korom ellenére fiatalos lélekkel igyekszem előmozdítani a béke és a leszerelés ügyét. Szavam máskor csak egy kicsiny gyülekezet tagjait éri el, most pedig kivételesen messzire elhangzik. De szűk körben és nagy közönség előtt egyforma lelkesedéssel kiáltom: Isten óvjon meg minket egy újabb háborútól! Felelős politikusok, kövessetek el mindent a mielőbbi teljes leszerelésért! Egyház és világ küzdjön most együtt nagy. közös célunkért: a békéért! GÁNCS ZOLTÁN egyházközségi felügyelő, Csőgle Tárgyalások útján Magyarországi Békemozgalmunk a májust leszerelési hónapnak nyilvánította. Mit tehetek én, mint csömöri evangélikus lelkész a teljes leszerelés érdekében? Lelkészi szolgálatunknak igen fontos alapja: a béke. Láttuk, mit jelentett a háború borzalmai között hirdetni az Igét. A legtöbb ember „kényszerből”, esetleg „érdekből” kapaszkodott Istenbe és csak a halál félelme miatt imádkozott. Azt senki sem vitatja, hogy egy újabb háború minden eddiginél borzalmasabb, talán az „utolsó háború” lenne és emberek milliói pusztulnának el úgy, hogy nem készülhettek fel a nagy számadásra. Az is nyilvánvaló, hogy a háború veszélye mindaddig fennáll, amíg egy öldöklő fegyver lesz a világon! Én tehát, mint lelkész, örömmel követek el minden tőlem telhetőt azért, hogy soha többé ne legyen háború és minél előbb valóság lehessen a teljes leszerelés az egész világon. 1. Annak tudatában tovább hirdetem az igét, amely békességet, békét, egymás iránti szeretet és azt az isteni üzenetet adja naponként elém, hogy Isten egy vérből teremtette az emberiséget, így tehát testvérek vagyunk, bárhol éljünk is ezen a világon. 2. Ügy élek, hogy a templomi prédikálásom tovább folytatódjék a hétköznapi életben a híveim, községem népe előtt és között. Családlátogatások, magánbeszélgetések mind drága alkalmak arra, hogy szolgáljam a teljes leszerelés fontosságát és sürgősségét. 3. Imádkozom azért, hogy Isten hallgassa meg továbbra is imáimat és adjon az országok és világrészek vezetőinek olyan bölcseséget, hogy tárgyalások útján oldhassák meg a vitás kérdéseket. Erre parancsom van a bibliában, hogy imádkozzam a vezetőkért, lelkészi munkámnak egyik legfontosabb teendőjét látom ebben. Könyörgöm azért, hogy Isten hallgassa meg emberek millióinak imáját azért, hogy az öldöklő fegyverek helyett boldogságot KSzó munkaszerszámokat csinálhass sanak mielőbb a világon. Imádkozom a világ békéjéért, tehát hiszem, hogy meg is lesz a teljes leszerelés! SOLYMÁR JÁNOS lelkész, Csömör Finn vendégeink Magyarországon EERO LEHTINEN finn püspök április 28-án Békéscsabán prédikált. A KÁLDY ZOLTÁN püspök (balról) kíséretében érkezett finn vendéget (középütt) az egyházközség nevében DEDINSZKY GYULA Igazgató lelkész köszönti a békéscsabai templom oltára előtt. EERO LEHTINEN finn püspök (első sor középütt) KÁLDY ZOLTÁN püspök (balról) és a békéscsabai lelkészek kíséretében távozik a békéscsabai templomból. Lehtinen püspököt, Auranen prépostot és püspökeinket köszönti megérkezéskor Orosházán Koszorús Oszkár esperes Auranen prépost Orosházán. Istentisztelet után a templomkapuban dr. Vető Lajos püspök és a helyi lelkészek társaságában Beiratkozás vallásoktatásra A Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány 21/1957. (HL 24.) számú, a vallásoktatásról szóló rendeletének 3. §. I. bekezdése értelmében az 1963—64 tanévi vallásoktatásra történő beiratkozások időpontját a Művelődésügyi Minisztérium az általános iskolákban június 19—29, a gimnáziumokban június 25—26. napokban állapította meg. Eszerint a hittan-beiratásokat AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁKBAN; június 19-én 14—18 óráig, június 20-án, 8—13 óráig, A GIMNÁZIUMOKBAN: június 25-én 14—18 óráig, június 26-án, 8—13 óráig kell megtartani. A hittan beiratás ez évben is a fenti kormányrendelet 39/1957. (M. K. 5.) számú végrehajtási utasítása szerint történik. Agenda Hétről — hétre címen címen megjelent az Evangélikapható az Evangélikus kus Egyház Egyház szertartáskönyve áhítatoskönyve Kötve: 128— Ft, Kötve: 12 — Ft Megrendelhető a SajKapható a Sajtóosztó osztályon tályon, Budapest, VIII. PusBudapest VIII. Puskin u. 12. kin u. 12. i
