Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-02 / 22. szám

1963 Május 17-én nyílt meg a Budapesti Nemzetközi Vásár. A vásár kapuit már bezárta, mégis úgy érezzük, hogy nem késtünk el róla szólni. Nem kis büszkeséggel számolha­tunk be arról, hogy az ismert vásári rövidítés: BIV (Buda­pesti Ipari Vásár) helyett az idén új belükkel találkoz­tunk: BNV. Nemzetközi vá­sárrá fejlődött a Budapesti Ipari Vásár. Ebben az eszten­dőben már 27 ország 716 cége állította ki áruit. És ezek kö­zött ott találtuk a szocialista világrend élenjáró országai­nak az ipari termékeit ' ép- penúgy, mint a kapitalista világ iparcikkeit. Mire e korok megjelennek, a Budapesti Nemzetközi Vá­sár már bezárta kapuit. Itt nincs hely és nem is felada­tunk, hogy beszámolót írjunk az idei vásárról. Ehelyett né­hány gondolatnak szeretnénk hangot adni. Amikor egy gyermek kinövi ruháit akkor a szülök egy­részt meglepődnek, másrészt örülnek. A Budapesti Ipari Vásár is kinőtt a „gyermek­ruhából”. Nemcsak az évről évre növekvő kiállításra kerü­lő áruk tömegével és kiállítói­nak a számával, hanem azzal is, hogy ezek a vásárok kezd­tek mindjobban nemzetközivé válni. Akik az idén is végig­járták a pavilonrengeteget, úgy érezhették magukat, mint a lenti példában említett szü­lők. Meglepődtünk azon a fej­lődésen, amely a tavalyi vá­sárral szemben mutatkozott. És úgy éreztük, hogy a város­ligeti kiállítási terület már ki­csinek bizonyul. Természete­sen ezt nemcsak mi, látogatók éreztük, hanem az illetékesek is. örülünk ennek a szűk „ru­hának”. Mert ez azt bizonyít­ja, hogy fővárosunk nemcsak idegenforgalmi nevezetessé­geivel írja be nevét a „híres” városok közé, hanem Nemzet­közi Vásárával is. Elmondhatjuk, hogy immár májusi vásárok. Mi, mégis az idei Budapesti Nemzetközi Vásárban szimbólumot lát­tunk. Hiszen az idei vásár egybeesik azzal a nagy moz­galommal. amely minden em­bert megmozgat a mi hazánk­ban: a béke és leszerelési hó­nappal. És amikor laikus szemmel jártuk a pavilonokat, erre is gondoltunk. Mert amit itt láttunk, az annak a, táv­latairól beszélt, amelyet a fegyvertelen világ rejt magá­ban. És azok a kezek és szí vek, amelyek közvetlenül vagy közvetve munkálkodtak azo­kon az ipari termékeken, amelyekkel a magyar ipar is kilépett a Budapesti Nemzet­közi Vásár piacára, népünk munkájáról és békevágyáról tanúskodtak. És ez is béke­harc! Mert a piackötések, amelyek az idei vásár velejá rói is voltak, — közelebb hozták egymáshoz a különbö­ző világnézeten élő népeket, üzletfeleket. S így közeleob hozta őket ahhoz a békés egy­más mellett éléshez, amelynek a célja és hivatása, hogy ne hideg- vagy melegháborúban döntsék el a népek jövőjét, hanem az „áru és ipar” front­ján, a béke zászlaja alatt. A vásár eredményessége ország-világ előtt bizonyítja a magyar ipar fejlődését és egész népünk munkaszeretetét, békevágyát. Mi, keresztyének, örömmel adhatunk hálát Istennek, hogy ebben az országban élünk. Annak az országnak vagyunk a tagjai, amely a fejlődésnek eddig soha nem látott útjára lépett. Kis ország vagyunk de nem szegény ország. És a ki­állított árukban ott éreztük a mi híveinknek a munkáját is, akik hűséggel és azzal a tudat­tal végzik munkájukat — bár­hol állnak is szolgálatban, — hogy a becsületes munka Isten dicsőségét szolgálja és előse­gíti azt, amiért minden em­berrel együtt mi is küzdünk HÍREK, hagyománnyá váltak ezek a és imádkozunk: a békét. A KÖNYV ÜNNEPE Május 25—június 2. Ünnepi könyvhét — hirdetik a plaká­tok. Esztendők óta így emlé­kezünk meg mi is erről a két nagy jelentőségű hazai ese- menyről: a Budapesti Nem­zetközi Vásárról és az ünnepi könyvhétről. Nemcsak időbeli egyezőség hanem mondani­valójuk is egymás mellé kí­vánkozik. A Nemzetközig Vá­sár iparunkról ad élethű ké­pet. Dolgozó népünk techni­kai és műszaki színvonalát mutatja be; a könyvhét pedig arról a felfelé ívelő szellemi fejlődésről ad hiteles képet, amely népünket jellemzi. A könyvhét nem új dolog. Már egy emberöltőre nyúlik vissza a hagyománya. Mégis azt kell mondanunk, hogy formailag is, tartalmilag is újak ezek az „ünnepnapok . A formai változás a tartalmi változásból adódik. Ma már nem egyes írók magánügye a könyvhét sikere és eredmé­nyessége, hanem egész társa­dalmunk szívügye- Társadal­mi kérdéssé lett ez is, mint oly sok minden más az elmúlt 18 esztendőben. A könyvvá­sárlás és olvasás nem egy tár­sadalmi réteg szokása, hanem egész népünk igénye. Szinte minden lakás egy-egy könyv­tárrá lett az elmúlt évek jó könyvkiadási politikájának jó­voltából. Az idei könyvhét is gazdag ajándékokkal lepte meg a könyvbarátok nagy táborát. A legkisebbeknek való mesés- könyvektől a tudományos szakirodalomig mindenki meg­találhatja a neki legjobban tetsző könyveket. És amikor e sorokat írjuk, — a könyvhét második napján — már né­hány „hiánycikkel” is talál­kozhatunk. Bár az ilyen köny­veket keresők számára ez bosszúság, mi mégis örömmel írhatjuk le ezt a jelenséget is, mert ez is élő bizonysága an­nak, hogy olvasó nemzetté váltunk. Itt nincs hely arra. hogy könyveket ismertessünk. (Re­méljük hogy lapunk megta­lálja erre is a lehetőséget.) Mégis elmondhatjuk, hogy sok kellemes órát szerző könyvek­kel gazdagodhatnak a könyv­barátok az idei könyvhéten is. — Pünkösd mindkét ünne­pén az oltárterítő színe: piros. Pünkösd vasárnapján az oí- tári ige: Lk. 11,9—13, szó­széki igéje: 4 Móz 11, 24— 29. Délután szabadon válasz­tott ige. Pünkösd második ünnepé­nek oltári igéje Lk. 12,32—34, szószéki igéje: Zsolt 55, 12—15. Délután szabadon választott ige. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 2-án, pünkösd vasár­napján reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök. — LELKÉSZ-MEGHÍVÁS. A nyugdíjba vonulása folytán megüresedett ösagárdi lelké- szi állásra, az egyházközség egyhangúlag Szabó István volt Budapest-Zugló-i segéd­lelkészt hívta meg. Az új lelkész beiktatása június hó 16-án lesz. — TÓTKOMLÓS. A békés­csabai egyházi énekkar Mekis Áddm esperes, karnagy veze­tésével május 19-én zenés áhí­tatot tartott a gyülekezet templomában. Előadták Bach, Kapi Králik, Luck, Schultz ki­sebb darabjait, illetve karál- feldolgozásait. — HÁZASSÁG. Drenyovszky János és Kozma Éva Mária segédlelkészek, az Országos Evangélikus Egyházi Könyv­tár könyvtárosai, május 26-án, vasárnap, a Deák téri temp­lomban házasságot kötöttek. Az esketési szertartást Ben­czúr László püspöki titkár végezte. — EGYHÁZMEGYEI KÖZ­GYŰLÉSEK. A pesti egyház­megye május 27-én, hétfőn délután 6 órai kezdettel tar­totta egyházmegyei közgyűlé­sét. Istentisztelet után a köz­gyűlés keretében történt az új­ból megválasztott esperes Ko­ren Emil és az újonnan vá­lasztott egyházmegyei fel­ügyelő: Péter Lajos hivatalba — A VASI EGYHÁZME­GYE gyülekezetei az elkövet­kező hat évre Szabó Lajos kis- somlyói lelkészt választották az egyházmegye esperesévé, egyházmegyei felügyelővé pe­dig dr. Mihály Sándor eddigi egyházmegyei felügyelőt vá­lasztották meg. Az újonnan választott espe­res beiktatása és az újból megválasztott egyházmegyei felügyelő hivatalba lépése 1963. május 31-én lesz K'issom- lyón istentisztelet és egyház- megyei közgyűlés keretében. Az istentisztelet fél 10 órakor kezdődik. A beiktatás isten- tiszteleti szolgálatát D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyház- kerület püspöke végzi. — A FEJÉR—KOMAROMI EGYHÁZMEGYE június 5-én délelőtt 11 órakor tartja Buda­pesten az Egyetemes Egyház imatermóben rendes közgyűlé­sét. A megnyitó istentisztele­ten Szakáts László lajoskcxmá- romi lelkész prédikáL HARANGOK újraöntését, harangkoronák, harangáll- ványok készítését, átalakí­tását új rendszerűvé vállalja Dusák István, harangöntő, örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. A politikai katolicizmus a pápa ellen fordul ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963 június 2-án | Takács József Vajda Péter u. de. _ . . _ . . , I fél 12. (úrv) Veöreös Imre Zugló Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher | de. u Boros Károly Rákosfalva Károly de. 11. (úrv) Káldy Zoltán du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. íél 10. Harmati Béla de. 11. Ko­ren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György út de. fél 10 Üllői út 24. de. Jjél 11. Grünvalszky Károly Kará­csony Sándor út de. 9. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10 (úrv) Veöreös Imre Utász u. de. 9. (úrv) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 632433 2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár imre igazgató de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 11. Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10 Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kisteplom du. 3. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés' József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. ío. (német, úrv) Groó Gyula de. 11. Várady Lajos este 7. Nagy István Torockó tér de. 8. (úrv) de. Nagy István öbuda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Fü­löp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Filip- pinyi János Budakeszi de. 8. Csengődy László Diana út de. fél 9. Filippin.vi János Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Ke­lenföld de. 8. (úrv) Uzon László de ,il. (úrv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán Keienvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv), du. 7. A békére őszintén törekvő hivő katolikus tömegek, de a nem katolikusak is, és min­den jóakaratú ember szerte a világon, örömmel üdvözölte XXIII. János pápa enciikliká- ját, a Pacem in terris-t. Ugyancsak örömmel üdvö­zölte a pápa kitüntetését a Balzan-békedíjjal. Ugyanakkor bizonyos körök éles kritikai hangot ütöttek meg, sőt meg­botránkozásuknak adtak kife­jezést. Figyelemre méltó eb­ben, hogy a kritikai hangok nem a katolicizmuson kívül­ről hangzottak és hangzanak ma is, hanem magának a ka­tolicizmusnak táborán belül érik támadások a pápát. Nem véletlen, hogy a legélesebb kritikával éppen a bonni po­litikai klerikalizmus illeti a pápa béketörekvéseit. Iskola­példája ennek az a cikk, amelyet nemrégiben közölt a Springer-Konsem lapja, a „Die Welt”, a szélsőjobboldali katolikus író, Krámer-Badoni tollából. A cikk többek között azt a megállapítást teszi, hogy a pápa encikhkája már eddig is „felmérhetetlen károkat” okozott és bizonyság „ennek a pápának politikai tehetetlen­ségéről”. „Azt akarja talán mondani (ti a pápa. Szerk.), hogy a polgárságtól most már alig lehet a józan észt elvár­ni, úgy, hogy az út szinte törvényszerűen vezet a kom­munizmushoz? ;.. Mindeneset­re lehetséges, hogy a kommu­nizmus Olaszországban aligha tartóztatható fel. Azonban én ezt a próféciát sem direkt módon, sem mint alapvető hátsó gondolatot nem szeret­ném a pápa szájából hallani.” Krámer-Badoni nagyon koc­kázatosnak tartja, hogy a pápa „felhívott a leszerelés­re és az »igazi« béke megala­pozására a teljes kölcsönös bizalom alapján.” Krámer-Badoni különösen cikke befejező részénél ra­gadtatja el magát. Ezt írja: „Mint politikus polgár azon­ban sokkal inkább hivatott vagyok politikai tevékenység­re és ítéletnyilvánításra, mint a pápa.” A bonni ultra-kleri- kalizmus képviselője ez után az arrogáns kifejezés után szinte a reformátor pózában tetszeleg: „Figyelmeztető szó­val fordulok János pápához, aki Szent Péter tiszteletre méltó székében ül: VII. György hangos politikai za­varkeltése után, aki az egy­háznak gyógyíthatatlan sebe­ket okozott, most évszázadok múlva fellép a te csendes politikai megnyugtatásod, amely hasonló károkat okoz. Te visszaélsz hivataloddal, po­litikai szempontból. Te azon vagy, hogy a mi, már meg­gyengült akaratunkat a sza­badságra, végleg összekuszáld. Te az egyházat akarod meg­menteni és odadobod, mint ennek árát, a mi szabadsá­gunkat Semmiféle megbíza­tásod nincs a politikám Lépj le erről az útról!” Ezeket a féktelen megnyi­latkozásokat valami felfuval- kodott különc megnyilatkozá­sainak lehetne tartani, ha nem állna mögöttük leplezet­lenül a bonni rendszer. így azonban azt a tehetetlen dü­höt mutatják, amely az im­perialista revans-politikusokat tölti el amiatt a fejlődés miatt, ami a katolicizmus kö­reiben is egyre jobban észlel­hető. Eddig ugyanis az im­perialista revans-politika dön­tő módon támaszkodhatott ideológiailag arra a politikai klerikális katolicizmusra, amely visszaélt a keresztyén- seggel és magával a katoli­cizmussal. A Krämer-Badoni- féle kirohanások azonban sem­miképpen sem tudják a bé­kés egymás mellett élésre tö­rekvő világméretű fejlődést és a társadalmi haladást fel­tartóztatni, ellenkezőleg, csak előmozdítják, és siettetik. G. a. Budapesten, 19(3 június 3-án Deák tér de 9. (német, úrv) dr. Nagy Gyula de. 11. (úrv) dr. Ké­kén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11 Harmati Béia du. 6 Üllői út 24. de. fél il. Grünvalszky Károly Kará­csony Sándor u de. 9 Grün­valszky Károly Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u de. 11 Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de 10. Veöreös Imre du. 7. Takács József Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u de fél 12 Veöreös Imre Zugló de. 11. Boros Károly Gyarmat u de. fél 10. Bo­ros Károly Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly Fóti út de. 11. Káposz­ta Lajos Váci út de. 9. Káposzta Lajos Frangepán ú. de. fél 9. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos Pester­zsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. W. Kür­tösi Kálmán Rákospalota MAv te­lep de. 8 Rákospalota nagytemp­lom de. 10. Rákospalota kistemp- lom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Sashalom de. 9- Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 11. Nagy István du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér du. fél 7. Várady Lajos Öbuda de. 10. (úrv) Vámos József du. 6. Vámos József XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 11. Csengődy László este fél 7. Csengődy László Pest­hidegkút du. fél 6. Ruttkay Ele­mér Kelenföld de. il. (urv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. Uzon László Keienvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11 Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. II. HÉTRŐL—HÉTRE A Szentlélek kiáradása Zakariás 4, 6. Heti igénk a Szentlélek csodálatos erőhatásaira hívja fai a 'figyelmünket. Pünkösd napján rendszerint megkísért min­ket az, hogy csak a pünkösd külsőségeire figyelünk! De nem ez a lényeg. A lényeg valahol a külső látványosság mögött van. A pünkösdi eseményekkel kapcsolatosan szokták emle­getni a tüzet. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv is el­mondja, hogy kettős tüzes nyelvek szálltak az apostolokra. Szokták emlegetni azt a másik külső tényt is, hogy az apos­tolok úgy tettek bizonyságot, hogy a különféle nyelvű tömeg jól értette az apostolok prédikációját. Mindezzel szemben, a pünkösd történetében egyrészt az volt a megszívlelendő, hogy az apostolok újra átélték, hogy Jézus feltámadott. Ez maga nagy öröm volt a számukra. Egy­ben átélték azt is, hogy Jézus nem a régi rendet állítja helyre — Dávid országa, Mózes törvényei stb. —, hanem feltámadá­sával valami új kezdődik. Másrészt: új gondolatot és erőt kap­tak. Megértették, hogy a Szentlélek ereje egybeszerkesztő, egybetartó erő. Vannak a világban szétbomlasztó erők. Ilye­nek az irigység, önzés, háború. A Szentlélek ereje ezzel szem­ben egységben tartó erő! A Szentlélek ereje az áhitat, imádság egységbe vonja ösz- sze az Istenben hivő embereket. A Szentlélek ereje a szeretet, jócselekvés közösségében tartja együtt a hívőket. A Szentlélek ereje Jézushoz vezet és arra tanít, hogy Jé­zusban eligazodik az életünk. A Szentlélek ereje a továbbadás parancsát mondja el pünkösdkor. Rendkívül érdekes, hogy amikor a szentírás­ban a Szentiélekről van szó, akkor Isten igéje többes szám­ban szól hozzánk. Az Űrtől tanult imádság is így kezdődik: „Mi.” És nem úgy, hogy „én”. Isten arra tanít meg bennünket pünkösdkor, hogy a tőle nyert áldást mindig adjuk további Fülöp Dezső NAPRÓL—NAPRÄ VASÁRNAP: V. MÓZES 7, 9; AP. CSELEKEDETEI 2, 38—39. — Jézus mennybemenetele után „másik Vigasztalót” küld hozzánk: Szentlelkét. Benne Isten újra megmutatja hű­ségét. Kémünk kell Tőle ezt az Ö legnagyobb ajándékát. Ap. Cselekedetei 2,1—18; Zsolt. 118, 24—29. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 61, 1—2; AP. CSELEKEDETEI 13, 52. — A keresztyén ember életében minden jó az Isten Szentlelke által történik, aki szüntelenül munkálkodik. A Lélek tesz ké­pessé az Isten üzenetének hirdetésére, vigasztaló igéjének pré- dikálására. A Lélek öröfnöt is teremt szívünkben. Ap. Csele­kedetei 10, 34/a. 42—48la; Zsolt. 106,1—12. KEDD: ZSOLTÁROK 118, 24; AP. CSELEKEDETEI K, 34. — Isten az embert földi életében sok kedves örömmel aján­dékozza meg a családban, munkájában, embertársai, barátai között. Mégis a legnagyobb öröm —- bár minél többen lenné­nek részesei — az Istenre-találás feledhetetlen öröme. Benne az ember a legnagyobb kincset, Isten kifogyhatatlan és soha el nem múló szeretetét fedezi fel- Ap. Cselekedetei 2, 42—47; 1. Mózes 1,1—25. (János 1,1—3.) SZERDA: ZSOLTÁROK 119, 76; AP. CSELEKEDETEI 18, 9—10. — Isten bátorító szava nemcsak követei és szolgái, hanem minden keresztyén életét kíséri. A sokszor lehetetlen­nek látszó feladatok teljesítésének kezdetén nincs is más_re- ménységünk, mint Isten. De éppen ezért biztos a megsejtés. Ap. Cselekedetei 3, 1—10; I. Mózes 1, 26.2, 3. (Zsid. 11, 3.) CSÜTÖRTÖK: MIKEÄS 5, 4; MÁRK 14, 62. — Isten di­csősége az utolsó napon mindenek #lőtt nyilvánvalóvá lesz. Ap. Cselekedetei 4, 6—21; I. Mózes 2, 4—17. PÉNTEK: V. MÓZES 32, 36; JÁNOS 17, 15. — Könnyebb lenne a világtól félrevonultan, a remete magányosságában — talán kísértések nélkül — keresztyénnek lenni. De Jézus azt várja követőitől, hogy a világban, az emberek között jó példát mutatva, éljék tanítványi életüket. Efezus 2, 17—22; I. Mózes 2, 18—25. (Efezus 5, 28—29.) SZOMBAT: I. MÓZES 15, 6; AP. CSELEKEDETEI 16, 3L — Az Istennel való együttélés elnyerésére törekvés nem hiába­való (emberi erőlködés és semmi jót nem jelentő fáradozás), hanem az ember emberiességének, szeretetben folyó életének — a visszanyerése. Ez hit által lehetséges. Ap. Cselekedetei 8, 14—25; I. Mózes 3, 1—13. (Róm. 7, 11.) . Szebik Imre A véletlen szeszélye Vannak szeszélyes véletle­nek. Talán ilyen szeszélyes véletlen az is, hogy a nyugat­német katona-egyház vezetője, Kunst tábori püspök, éppen a mennybemenetel-ünnepe előtt tett látogatást a neubibergi repülőtámaszponton. A „Süddeutsche Zeitung” közlése szerint a tábori püs­pök látogatásának középpont­ja az egyik nagy repülőgép- hangárban tartott tábori is­tentisztelet volt. A püspök prédikációjában többek között hangsúlyozta, hogy a katona életfontosságú feladatához tar­tozik annak a megfontolása, hogy az ember az örökké­valóságban gyökerezik. Keresztyénnek lenni azt jelen­ti — magyarázta a püspök — „a szabadságnak abban a te­rében élni, amelynek hori­zontja az örökkévalóság.” A feltámadás erejének minden veszélyt és ínséget le kell győznie” Az istentisztelet után Kunst tábori püspök egy gyűlésen tartott előadást az altisztek számára ezzel a témával: „Mit akar az egyház a katonáknál?” A kérdésre adott feleletet eb­ben lehet összefoglalni: amit a katonai lelkigondozás „nyújt”, az a „végső féle­lemnélküliség A véletlen szeszélye, vagy szellemes hasonlat-e éppen egy nyugatnémet repülőtérre úgy tekinteni, mint „az örök­kévalóság horizontjára”? Nem I kell hozzá nagy képzelőerő, hogy ez esetben az „örökké­valóság” nem más mint „sza­lonképesebb” kifejezése a ha- 1 á 1 mák. Az pedig, hogy a tábori püspök „a végső féle­lemnélküliséget” igényli a ka­tonáktól, ha majd egyszer a bonni Luftwaffe megkapja a felszállásra — ahogy ciniku­san ők mondják: a mennybe­menetelre — a parancsot, és hogy minderre azzal készítgeti őket elő, hogy a keresztyén feltámadás-hit erejére utal, az nemcsak ízléstelen, de egyene­sen istenkáromlás. Szívből adunk hálát Isten­nek hogy egyházunk, annak lelkészei, presbiterei és hívei a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának és mennybe­menetelének evangéliumából nem a „lelkesült halál” felhí­vását hirdetik és hallják; hogy számukra nem rakétatámasz­pontok és hadirepülőterek je­lentik „a szabadság terét az örökkévalóság horizontjával”. Ellenkezőleg, Urunk feltáma­dása és mennybemenetele már itt a földön a békében kiteljesedő életet teszi drágá­vá számunkra mindnyájunk számára. Igen, az örökélet re­ménységében élve, mert az a Krisztus aki meghalt az em­berért, legyőzte a halált. Aki feltámadott és él, aki felment a mennybe az emberért tá­madott fel és készít ott helyet számára. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom