Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-19 / 20. szám
Kiáltás a mélységből Zsolt. 130. Egy^ ember imádkozik. Lelki gyötrelmeit viszi Isten elé, legbensőbb magánügyeit, de az utolsó mondatok már a népért,* népére vonatkozólag hangzanak el. Jó nekünk erre alaposan felfigyelnünk: a legfájóbb gyötrelmek, a legelvisclhetetienebb mélységek sem indokolják az öncélú imádságot. Aki imádságában csak a saját bajaival törődik és nem látja meg mások terhét, annak nincs felebarátja, de kegyelmes, könyörülő Istene sines, csak őt kiszolgáló bálványa. A mélységből kiált Istenhez a zsoitáríró. Erről a mélységről mi már csak annj it tudunk, hogy a bűn kibírhatatlan ! nyomorúsága, az Istentől való elszakadóttság rettenetes állapota. De hogy konkréten milyen bűn váltotta ki az imádko- HÓböl a kiáltást, ma már lehetetlen megállapítanunk. Kétségtelen, hogy nem egyszerűen lélektani eset áll előttünk, hanem valóságos bip, kézzelfogható tény. S ahogy neki és korának megvolt a „mélysége”, úgy megvan nekünk is. A mi korunk „mélysége” abban a felismerésben válik gyötrelmessé, hogy minden vallásosságunk, kegyeskedésüftk, buzgólkodásunk, a legszentebb ájtatoskodásunk is — megértő és szolgáló emberszeretet nélkül, kétszeresen bűn, égbekiáltó hazugság, felháborító gyalázat. Valóban feneketlen „mélység”. Aki csak egy mozdulatlan, merev egyházhoz hajlandó ragaszkodni, és vonakodik elfogadni, vagy éppen visszautasítja Isten mai, esetleg meghökkentő üzenetét, elszakad az Istentől, mert Isten a történelmen át haladó Isten, Akinek örök igéje mindig korszerűen szól. Alapigénk a hét bűnbánati zsoltár egyike. Talán a legmélyebb és legérzékenyebben érintő. Mégsem a töredelem tölti ki, hanem az Istenbe vetett bizodalom csodálatos ereje. Őszintén elismerjük, hogy ma is van 6k bőven bűnbánatra, hiszen feneketlen „mélység”-ben vergődik az engedetlenné vált keresztyén hívek serege, mégsem a kesergés a megoldás útja, hanem a hívő imádságé, az Isten bűnbocsánatába kapaszkodásé, a feltétel nélküli bizodalomé. Luther így látta ezt a zsoltárt, amikor így énekelt: Szívem erős bizodalma az Istennek kegyelme. — 349. sz. énekünkben. Ez a bizodalom nyer hangot abban is, hogy várja az Urat. így mondja képiesen: jobban, mint az őrök a reggelt. Jelenleg még észlelhető a sötétség hívő keresztyén lelkekben is, de bizonyos, hogy győz a világosság, közeledik a reggel. Éppen ezért a várás nem jelenthet közönyös tétlenséget, hanem az érők éber figyelését, sőt még ennél is többet: lendületes, jókedvű tevékenységet. Olyat, ahogy a szerető hitves várja a férjét hosszú távoliét után: takarít, mos, csinosítja otthonát, mindent rendbe tesz. Ilyen jókedvű, dolgos várásról van itt szó, aminek a hívő bizodalom az alapja. Rogáte vasárnapjának az alapigéje nem az imádság formájára, tárgyára, s legkevésbé technikájára tanít, hanem imádkozó lélekkel ajándékoz meg minket. Bártfai Lajos 111 i.í i I i i i Hill IJI! I!! IHII üli HI i U11 i I Mi till IU 1.11 i 11! I!! i Ilii Ilii i IM 11 ill 11 Ili I.!! I ISTENTISZTELETI REND Budapesten, i963. május 19-én Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fasor de. fél 10. Koren Emil de. 11. (VU’V) Koren Emil du. 5. Szeretet- vendégség Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői út de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Boros Károly Kákosfalva de. 8. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Gádor András Fran- gepán u. de. fél 9. Káposzta Lajos Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél a. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom ele. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél H. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Nagy István de. 10. (német, urv) Várady Lajos de., 11. Schreiner Vilmos este 7. Nagy István Torockó tér dé. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda <fe. 9. Vámos József de. 10. (urv) Vámos József du. 5. Vámos József XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László este fél 7. Csenrrődy László Pesfhi- degkut de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. Ür. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. .9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L HÍREK- Húsvét ünnepe utáni 5. íRogate) vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Lk. 18, 1—8; szószéki igéje: 130. Zsoltár. Délután szabadon választott ige.- Mennybemenetel ünnepén az oitárterííő színe: fehér. Az ünnep oltári igéje: Jn 30, ISIS; szószéki igéje: Ezs. 40, 27—31. Délután szabadon választott ige.- EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 2-án, reggel fél 8 órai kezdettel evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök.- SZENTENDRE. A gyülekezet bibliaköre síremléket állított Gábriel Károly gyülekezeti tagnak halála 10 éves évfordulóján. Annak idején Gábriel Károly kezdeményezésére fogott' templomépítéshez a kis gyülekezet és 59 nap alatt felépijlt. a szentendrei Duna-kanyar első evangélikus^ temploma. - EGVHÄZMEGYEI közgyűlés. A kelet-békési egyházmegye május 18-án tartotta Békéscsabán rendes közgyűlését. ESPERES VÁLASZTÁS A pesti egyházmegye egyházközségei egyhangúlag ismét Koren Emil Budapest-fasori lelkészt választották meg az egyházmegye esperesének. A veszprémi egyházmegye egyházközségei egyhangúlag ismét Ha’áaz Béla pápai lelkészt választották meg az egyházmegye esperesének. EGYHÁZMEGYEI felügyelő-választás A pesti egyházmegye egyházközségei egyhangúlag Péter Lajos egyházi főpénztárost választották meg az egyházmegye felügyelőjének. — CSÖGLE. Bensőséges ünnepség keretében iktatta tisztségébe Halász Béla esperes a gyülekezet újonnan választott felügyelőjét: Gáncs Zoltánt. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 16-án tartotta Békéscsabán ez évi negyedik munkaülését Nagybocslzay Vilmos, Bodrog Miklós, Pová- zsay Mihály, Fábry István, Kun-Kaiser József lelkészek és Mekis Ádám esperes szolgálatával. — HÁZASSÁG. Bédinszky Tamás magyarbánhegyesi lelkész és Tamási Katalin május 11-én tartdtták esküvőjüket a szegedi evangélikus templomban. Minden szellemi erőt mozgósítani kell a viíágbékéért Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyek Bizottságának igazgatója dr. O. Frederic Noldc felhívta a keresztyéneket és a nemkeresztyénéket, hogy az emberiség minden szellemi erejét mozgósítják a világbéke érdekében. Äz egyházaknak megvan az a lehetőségük, hogy a világtörténések folyását..; a kormányok, az ipar, a nevelésügy vezetői helyein álló férfiak útján befolyásolják. Dr. Nolde szót emelt ezenkívül a „szoros és rendszeres kapcsolatok” érdekében a népek és országok között, különösen azok között, amelyek egymással szembeni feszültségben élnek. Az egyházi, békemunkának azonban mindenekelőtt — ha azt akarjuk, hogy tartós és eredményes legyen —, a tájékoztatott gyülekezetek imádságaira és támogatására kellene hagyatkoznia. A SZLOVÁKIAI TEOLÓGIAI FAKULTÁS A Szlovákiai Evangélikus Teológiai Fakultást Modrából visszaköltöztették Bratislavá- ba, ahol a Fakultás a XVII. század kezdetén megalakult és ahol 1933-ban hivatalosan elismerték. Sörén Kierkegaard gondolataiból „Hinni annyit jelent, mint mindig valami jót, örvendetest és boldogítót remélni.” „Krisztus nem azért hívott el minket, hogy tanításán okoskodjunk, hanem azért, hogy a nyomába szegődjünk.” „A keresztyénség mindenütt valóságra törekszik, vagyis arra, hogy megvalósítsák az emberek életében.” „Az emberek a keresztyénségből a bajaikra vigasztaló gyógyírt csináltak maguknak, s közben elfeledkeztek arról, hogy benne Isten követelő parancsa szói hozzánk.” ,Mikor Ádám még a paradicsomban élt, imádkoznia kellett. Amikor onnan kiűzetett, akkor dolgoznia kellett. Mióta Krisztus eljött a világba, az embernek imádkoznia és dolgoznia kell.” HÉTRŐL—HÉTRE Magához von János ev. 12, 32. Amikor a tanítványok azokat a görögöket, akik Jézust keresték, odavezették hozzá, Jézus az érdeklődő idegeneknek nem adott bölcs tanítást, nem csillogtatta a minden bizonnyal kulturált lelkű görögök előtt értelmét. De mivel tudta, hogy ezek az emberek arra kíváncsiak, mit akar, mi életének központja, mit akar adni az embernek, azért a legfontosabbat adta eléjük szavaiban. Beszélt „amaz óráról”, szólt nekik a földbeesett gabonamagról. Sőt ismételten hangsúlyozta, hogy ő „azért az óráért jött”. Azért az óráért, amelyben felemeltetik a keresztre. Jézus tehát erőteljesen kilmngsúlyoza a kereszt erejét. Ennek a keresztnek ereje által vonz magához. Ha ez a kereszt nem állhat, akkor hiábavaló minden tanítása, elveszíti értelmét Jézus egész élete. Ha a kereszt nem állhat, minden széthull, a kis tanítvány csoport elenyészik s nem marad utána semmi, csak valami halvány emlékezet. De Jézus azért élt, hogy felemeltessen a földről a keresztre a mi bűneinkért. Ebben van az az erő, amely magához von, rabul ejt s elemi erővel visz át a halálon, át az örök életre, mindenkit, aki hittel, bizalommal közeledik hozzá. Mindazokat, akik érzik és látják a keresztben a bűneiket, tudják, hogy a kereszt nem állna, ha a bűnös ember nem lépett volna akcióba'Jézus ellen. Mindazzal, amit ő tanított, tett, hogy kivesse Öt a maga közösségéből s élje zavartalanul, saját elképzelése szerint elgondolt kegyességét. A Jézus felemeltetésének, keresztjének éppen az az áldása, hogy van ereje magához vonzani sokakat. Így kaphatjuk meg mindazt, ami neki adatott, az örök életet, üdvösséget, az Atyával való színröl-színre látás örömét. Ezért könyörögjünk, ezért imádkozzunk hozzá. Meghallgat. Boros Károly NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: I. MÓZES 1, 1; CSELEKEDETEK 4, 24, 30. — Isten megteremtette a világot, de nem feledkezett meg róla, hanem azóta is állandóan gondot visel rá. Imádságainkban szüntelenül kérhetjük mennyei Atyánkat, hogy rólunk sa feledkezzék meg. János 16, 23/b—30; Zsolt. 66, 16—20. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 90, 13; JELENÉSEK 6, 10. — Nagy ajándék, hogy Isten szól hozzánk igéjében, de felemelő kitüntetés, hogy mi is szólhatunk Istenünkhöz, beszélhetünk vele az imádság „hullámhosszán”, feltárva Előtte szívünk kéréseit, Márk 1,35—39: Filippi 2, 1—4. KEDD: ÉZSAIÁS 66, 22; JELENÉSEK 3, 5. — Az egymásért állhatatosan imádkozó emberek könyörgése meghallgatásra talál. A keresztyén ember bátor szívvel kérheti fohászában testvérének és önmagának is a krisztusi indulatot, amelynek igaz megélése nevének az „élet könyvébe” való beírását jelenti, ^Kolossá 4, 2—6; Filippi 2, 5—11. SZERDA: JEREMIÁS 31, 25; MÁTÉ 11, 28. — Jézus minden ember menedéke. Kiapadhatatlan erőforrás. I. Timóteus 2, 1—8; Filippi 2, 12—13. CSÜTÖRTÖK: II. MŐZES 15, 1; LUKÁCS 24, 51—52. — Jézus mennybemenetele nem jelenti azt, hogy magunkra hagyott bennünket, hanem Isten jobbján is szüntelenül velünk van, könyörög meghallgattatásunkért az Atyánál. Ap. cselekedetei 1, 1—11; Zsolt. 47. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 84, 12; JELENÉSEK 7, 16—17. — Isten nem csak a mennyei hazában lesz kegyelmes hozzánk!/ hanem már most is szeretetét mutatja meg az őt féléknek; Kolossá 3, 1—4; Filippi 2, 14—18. SZOMBAT: I. MÖZES 17, 9-, JÁNOS 15, 4. — „Aki keres* talál, a zörgetőnek megnyittatik.” Isten nem rejtőzik el az ember elől, hogy az ne találjon Rá, hanem inkább örömmel ismerteti meg magát, s lép velünk örök szövetségre. Lukács 18} 1—8; Filippi 2, 19—30. Szebik Imre — BENTLAKÓ HÁZTARTÁSI MINDENEST azonnal felvesz a Békéscsabai Evangélikus öregott- bon. Cím: Mekis Ádám ügyvivő lelkész, Békéscsaba, Rózsa Ferenc . tér. — ORGONA. 8 regiszteres, kitűnő mechanikája, eladó. Cím a kiadóban,. — ELADÓ hálószoba, konyhabútor, kombinált szekrény, barokk szekrény, rekamié. Budapest, II. Bimbó út 5- IIL 4. Telefont 353— 642. — BUNDÁK, IRHÁK átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél. Bp.. V- Kossuth Lajos o. 1- •Udvarban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Fosta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 632313:2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató 5. — Cseppet sem zavarja már a kereszt ezt a nagy békességet, ami most körülölel minket is . és szétterül a világ felett! — szólt az idegen. — Hiszen épp azon a keresztfán szerezte meg a Messiás a békességet az egész világ számára, halálával megszabadított mindenedet a halál és a kárhozat hatalmától! Ma pedig feltámadott és feltámadásával végleg győzött az Elet a halál felett. Ezért árad mától kezdve mindenüvé, az egész világon, a föld legtávolabbi zugára is az Elet öröme és békessége. Engedjétek hát, hogy a ti szívetekbe is behatoljon ez a nagy öröm és ez a csodálatos békesség! Pihenjünk egy kicsit és énekeljük el szívbeli örömmel a 118. szoltárt! „Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!... Körülvettek engem mind a pogányok, de az Ür nevében elvesztém őket... Erősségem és énekem az Úr, és Ö lön nékem szabadulásul. Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: az Urnák jobbkeze hatalmasan cselekedett!... Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Urnák cselekedeteit! Keményen megostorozott engem az Ür, de nem adott át engem a halálnak... Az Űrtől lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez a nap, az, melyet az Űr rendelt, örvendezzünk, és vigadjunk ezen!” Szállt, szállt az ének hangja az esti csendben és közben az éneklők szívébe is csodálatos békesség költözött. Már rég elszállt az ének, de jó darabig egyikük sem törte meg a mély csendet. Végre az idegen felállt. — Barátaim, a Ng.p immár lehanyatlott, tovább kell mennünk. . Mély hallgatásba burkolózva folytatták útjukat, s hamarosan megérkeztek Emraaus alá. Az idegen úgy tett, mintha tovább Emmaus felé akarna menni. — Az én utam nem icbe vezet, elbúcsúzom tőletek. Békesség néktek! — Nem, ne menj el, kezdte kérlelni mind a kettő. — Maradj velünk, mert immár beesteledett, a Nap lehanyatlott. Szépen kérünk, töltsd velünk ezt az estét! Olyan jó volna még egy-két órát együtt lenni! Beszélj nekünk az Írások felől, hogy még jobban megérthessük! Az idegen hallgatott. Kleofás ekkor könyörgőre fogta szavát. — Uram, a te beszéded oly sok áldással, békességgel és vigasztalással ajándékozott meg minket! Mikor nemrég elhagytuk Jeruzsálemet, a szívünk még tele volt félelemmel és kétségbeeséssel. Ügy éreztük, hogy céltalanná, üressé lett az életünk, mert elveszítettük minden reménységünket. De Te mellénk szegődtél az úton — minden bizonnyal Isten küldött utunkba! — és megvigasztaltál minket. Üj erőt öntöttél belénk. Es most, ilyen hirtelen el akarsz minket hagyni? — Jól van barátaim, veletek maradok! — hajlott a kérlelésre a jövevény. Kisvártatva meg is érkeztek Kleofás ifjú társának a házához. Kleofás ment elöl. Látszott, hogy már hosszabb ideje lakatlan a ház. Vastagon lepett be mindent a por. Ápo- rodott, dohos szag csapta meg a belépők orrát. Az ifjú házigazda gyorsan nekifogott, hogy rendet teremtsen. A társa ezalatt szellőztetett. Hadd járja át ‘ a friss levegő a hajlékot. Illattal terhes, gyönyörű, tavaszieste volt. Mikor már rend volt a szobában, megszólalt a' házigazda. — Talán először vacsoráznunk kellene! Azzal kivette az útitarisznyájából a Jeruzsálemből magukkal hozott kenyeret és a kosárból is kiszedte a halakat. A cipót az asztalra tette, a halakból pedig gyorsan a tűzre tett néhányat, hogy megsüsse. Ezzel a szerény vacsorával akarta megkínálni vendégeit. \ Asztalhoz ültek, Kleofás és a társa nagyon meglepődött, mikor látta, hogy elsőnek az idegen veszi kezébe a kenyeret, mintha az lenne a házigazda és ők a vendégek. Aztán meg is áldotta a kenyeret. Mikor ezt a szót mondta ki: „Atyám”, csodálkozással nézett egymásra a két tanítvány, hiszen a szó ugyanúgy hangzott az idegen ajkáról, ahogyan Mesterük szokta volt mondani. Azután az ismeretlen megszegte a kenyeret “és feléjük nyújtotta. Éppen úgy, ahogy Jézus tette az utolsó vacsorán! Es ekkor csoládatos, mennyei fényesség ragyogta körül az idegent. Szinte egyszerre kiáltott fel Kleofás és a társa is. — Uram Istenem! Megváltó Krisztusom! S térdre borultak. De abban a pillanatban eltűnt előlük a drága Vendég! Meglepetten néztek körül. Nincs sehol! Pedig nem látták az ajtón kimenni. Kiáltottak utána. Nem jött válasz. Mélyen hallgatott kint a sötétség... A történtek után nehezen tértek magukhoz. A házigazda szólalt meg elsőnek. — Ö, Kleofás, milyen gyönyörű este volt! De vajon való igaz volt mindez, amit átéltünk? vagy csak szivünk csalóka látomása, a csalfa képzelet űzött velünk csúf játékot? — Nem, felelte határozottan a másik —, valóban Ö volt; a feltámadt Krisztus, Ö vándorolt velünk, — és mi egész úton mégsem ismertük fel! De most azonnal vissza kell térnünk Jeruzsálembe, és mindezeket el kell mondanunk szomorkodó, félelemtől gyötört társainknak. Gyorsan készíts valami útravalót és induljunk. Boldogan, könnyű szívvel indultak útnak, Az öröm megszaporázta lépteiket. A félelem fekete madara már egészen elszállt szívükből. Nem is gondoltak arra, hogy most is ezer veszély leselkedik rájuk, hiszen a római katonák vagy Kajafás emberei elfoghatják őkeli mielőtt társaikhoz érhetnének. De már meg is érkeztek Jeruzsálem kaptájához! Sokat kellett kiáltozniuk és dörömbölniük, mire az őr végre megszólalt álmosan. — Kik vagytok? És micsoda éktelen lármát csaptok éjnek idején? — ripakodott rájuk. — Ó, te vagy az, Gajus? Engedj csak be gyorsan minket! Vissza kell térnünk Jeruzsálembe, elmondani a társainknak, hogy a Názáreti valóban él! Mellénk szegődött az úton Emmaus felé menet és velünk vacsoráit. Akkor ismertük fel, hogy Ö az! — Jöjjetek be csak kicsit az őrszobába beszélgetni, ez engem is érdekel! ■— Inkább visszajövet mondanánk el neked mindent, csak most eressz már! —■’ Jól van, no, nem bánom! Hát akkor menjetek és siessetek! — dohogta a bajsza alatt. S már elnyelte őket a sötétség, mikor utánuk kiáltott. ■— Aztán vigyázzatok, a főpapotok kapóival ne találkozzatok! A két vándor sietve igyekezett a szűk és sötét mellékutcákon, sikátorokon keresztül, hogy mielőbb célhoz érjen és megoszthassa nagy örömét a többi tanítvánnyal. Lépéseik halk koppanása és a szívük heves dobogása egyre ezt muzsikálta: Él az Űr! Él az Ür! Feltámadt! Feltámadt! Akkor még nem sejtették, hogy ez az örömhír — akárcsak a karácsonyi —, nem csupán az ő örömük és nem is csak a társaiké, hanem az egész világé — fVóge) Szerdaheíyi'PSI 1 I i
