Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-12 / 19. szám
Emberek íriák * A béke és az Ökumene NEM A MENNYBŐL HŰL- | LŐTT ALÁ, nem is Isten dik- I tálásának a föl jegy zése. Nem is egy ember, hanem igen sok ember, egész gyülekezetek írták a Bibliát! Emberek adtak formát az Isten igéjének. Nem saját szavaikat és gondolataikat írták ugyan le, de a saját szavaikkal, és úgy írták le, hogy megfeleljen saját kortársaik világképének. Ezért bukkanunk olyan helyekre a Bibliában, amelyek idegensze- rűek, valószínűtlenek számunkra, sőt amiket helytelennek tartunk, amikben „nem tud hinni az ember”. engem elveszett, bűnös embert megváltott”. Ez elég és ez minden! S azután olvassák szorgalmasan bibliájukat! Mert rájönnek akkor, hogy azok a bibliai helyek is bepillantást engednek Isten titkaiba, amelyeket eddig igen kritikus szemmel olvastunk. Az elmúlt évtizedek ásatásai, a különböző leletek, újra meg újra igazolják a Biblia sok megállapítását, amelyek kétséget támasztottak az emberekben. Ez a tény figyelmeztessen bennünket arra, hogy még nem minden került felszínre a föld alól, a bibliai kor sok-sok városa, falva, temploma és vára alussza még álmát Palesztina és az akkori Kelet földjében. Salamon rézbányáit már megtalálták, pedig a tudósok csak nevettek a Biblia erre vonatkozó megállapításain. Mégis számunkra az a fontos, hogy a Biblia Isten igéje emberi köntösben, bár, de mégis az üdvösségünkről tudósító evangéliom. Dr. Pálfy Miklós De mit jelent hinni valamiben? Nem azt, hogy valamit igaznak tartok. Nem azt, hogy valamit az eszemmel megértek, hanem, hogy az üdvösségem szempontjából elfogadok és a szívembe zárok. Isten igéjében hinni nem azt jelenti tehát, hogy mindazt a mai ember eszével összeegyeztethető- nek tartom, ami a Bibliában van. Hiszen akkor 3. Mózes 11,5—6-ban a hörcsögöt és a nyulat kérődző állatnak mondja, vagy a 19. versben a denevért a madarakhoz sorolja, akkor ez ellentmond mai ismereteinknek. EMBEREK ÍRTÁK A BIBLIÁT olyan korban, amikor még nem rendelkeztek a mi ismereteinkkel, tehát bizonyos természeti jelenségeket vagy történeti összefüggéseket rosz- szul ismertek. A Biblia íróinak azonban saját koruk ismereteinek megfelelően kellett ímiok, különben nem lett volna hitelük. Márpedig azt akarták, hogy az emberek olvassák és megértsék Isten igéjét. Ezért kellett közérthetően kifejezniük magukat. S miután két-háromezer esztendő telt el azóta, csak természetes, hogy sok minden nem felel meg már a mi ismereteinknek, ök a saját korukból és környezetükből vették a példákat és a formákat, hogy Isten igéjét meg- foghatóvá tegyék kortársaik számára s ezért hatnak ma ezek1 a dolgok sokszor idegenül. Éppen az a fordító feladata — aki érti nemcsak a nyelvet, hanem ismeri azt a kort is —, hogy a mai ember számára érthetően tolmácsolja a Biblia mondanivalóját. Az is előfordult, hogy kimondottan tévedtek, mint emberek. 2 Sám 15,7-ben azt olvassuk pl. „negyven esztendő múlva”, pedig itt négy esztendőnek kell szerepelnie, hiszen Dávid egész uralkodási ideje negyven esztendő. Másutt is találkozunk ilyen „hibákkal”, amelyek írás, illetve leírás közben akkor is, meg ma is előfordulnak, mert az ember nem tökéletes és nem tévedhetetlen. Mindezek azonban nem rendíthetik meg az Isten igéjébe vetett hitemet, mert a korhoz kötött dolgok nem a hit dolgai! A betűbe vetett hit nem tévesztendő össze az Isten igéjébe vetett hittel! Hiszen a hit nem a Biblia emberi oldalán, nem a betűkön alapszik, hanem abban az isteni kijelentésbe kapaszkodik, amelyet emberi nyelven mondat el emberekkel az Isten. Isten igazsága megáll attól függetlenül, ki mondja és hogyan mondja. Csak éppen nem szabad meghamisítani sem az olvasónak', sem a magyarázónak ezt az igazságot, amely arról szól, hogy mi emberek bűnösök vagyunk és csak Jézus Krisztus, Isten Fia váltott meg bennünket. Aki Istenhez akar eljutni, annak a Krisztusba vetett hitnek az útján kell járnia. Más üt nem adatott számunkra! A BIBLIA KÖZPONTI IGAZSÁGÁT megtalált ember azután már nem fog bajlódni azokkal az apróságokkal, amelyekről előzőleg beszéltünk. Fölszabadul a betűbe vetett téves hit alól a Krisztusba, a testté lett Igébe vetett hitre. Nem fogja megingatni ebben a hitében a Bibliát ért kritika sem. Nem fogja védelmezni a Biblia külső burkát. Nem fogja megmenteni ilyen értelemben a Bibliát. Sokszor éppen azzal idegenítünk el embereket a Bibliától, ha azt kívánjuk tőlük, hogy betűszerint, emberi oldala szerint is higy- gyenek abban, ami a Bibliában van. Szeretném megnyugtatni mindazoknak a lelkiismeretét, akik azt mondják, hogy nem tudnak hinni mindabban, ami a Bibliában van: Egyet higy- gyenek nagyon erősen és görcsösen, hogy „Jézus Krisztus az én Uram és Üdvözítőm, alá A CSIPKEBOKOR A csipkebokor virágai messze tündököltek az Éden- kertben. Ádám megállt a bokornál s koronát próbált fonni az ágaiból. A tövisek azonban megszúrták s Ádám haragra gerjedt. — Kivetlek az Édenkert- ből! — kiáltotta. Különben várj, meggondoltam. Előbb megnézem, milyen gyümölcsöt hozol. A kígyó a csipkebokor tövében lapult s nevetett. * Megjött az ősz, ezernyi színével. Az Edénkért gyümölcsei pirosán, sárgán tüzeltek, csak a csipkebokor nem hozott gyümölcsöt. Ádám haragosan verte botjával s az ágak eltörtek. Éva odalépett a bokorhoz s gyöngéden ápolgatta. A kígyó megszólalt a tövében: — Éva, szakíts almát a tudás fájáról. Okos leszel s boldog. Éva azonban nem mert szakítani. A kígyó újra biztatta: — Különben miért tiltotta volna meg Isten? — Éva, Éva... — figyelmeztette a csipkebokor s igyekezett visszatartani, de már későn. A kígyó ismét felnevetett a bokor tövében. * Ádám ott izzadt a mezőn, távol az Édentől, ahonnan kiűzte őket az Űr. Sok verejtékébe került a csipkebokor, amely gyökereivel mélyen lenyúlt a talajba. — Ismét engem gyötörsz? — kiáltott Ádám ingerülten. Hogy kerültél ide s miért kínozol? — Az Édemkertből jöttem, mint te is, ós elkísérlek a sírodig. De nem gyötörlek, csak emlékeztetlek, hogy neked is meg kell halnod — felelt a csipkebokor. Ádám fáradtan sóhajtott s feltekintett a lemenő naptól aranyló felhőkre, éppen az Edénkért irányában. * Meghalt Ádám s a csipkebokor kivirult a sírján. Évszázadok suhantak el, de a csipkebokor nem pusztult kd. Minden tavasszal kivirított. És szélesen elterjedt. Egyszer az árnyékába húzódott egy száműzött pásztor, akinek Mózes volt a neve. Negyven éve tanulgatta a türelmessé- get. Ennyi ideje várta Isten munkára hívó szavát. A csipkebokor pedig íme eszközévé lehetett a nagy eseménynek: égő bokrában jelentette ki Isten az akaratát szolgájának, Mózesnak. Izrael szabadulásának útja felderengett. * Ismét suhantak a századok. Izrael ott élt az ígéret földjén. A csipkebokorra nehéz, de boldog nap virradt. Gonosz kezek koronát fontak ágaiból. A tövisek szúrtak és sebeztek, de a korona csak elkészült. Durva kezek egy fáradt, ártatlan rab tiszta homlokába vágták, gúnyos szavak kíséretében. Majd a töviskoszorúval koron ázot- tat megfeszítették. — Bocsáss meg, nem akartalak megsebezni — suttogta a töviskoszorú, miközben vér- csöppek hullottak a tiszta homlokról. Ebben a pillanatban azonban a város falánál kivirágzott az összes csipkebokor, mert a megfeszített az élet és halál Ura, Jézus Krisztus volt. Ugyanezen a napon megnyíltak az Éden kapui mindazoknak, akik elfogadták Jézust. A lator volt ezek között az első, aki a másik kereszten függött. • Régi legenda ez a csipke- bokorról. Ki tudja, igaz-e. De Jézusnak a bűnösökért viselt kereszthaláláról és feltámadásáról szól a Biblia s ez kétségtelenül igaz. Sana Szvjatoszláv Richter korunk nagy zongoraművésze. Játékával először Budapesten keltett világvisszhangot. 43 éves koráig ismeretlen volt. Népszerűsége rohamosan nőtt a rajongásig. Mit ad, minek örül annyira a hallgatósága, ha játszik? Hivalkodásnélküli egyszerűségén, a tiszta emberségén kívül van valami bűvöserejű talizmánja tán? Azóta, hogy utoljára járt itt, még jobban átszellemült a játéka. És személytelenné, any- nyira elfogulatlanná vált, mintha messziről, elérhetetlen távolból ismeretlen honvágynak, valami várvavárt kimondhatatlannak volna a hírhozója. És egyszerre, olyan meghitt közelségbe keiül velünk, hogy úgy érezzük, jobban hozzánk tartozik mindenkinél. Hason- líthatatlan varázsát a példaadó magatartásában kell keresnünk, amely döbbenetes nyíltsággal tükröződik a zongora hangjaiban. Hagyomány- őrző, ugyanakkor, amikor jövőbemutató, mert ingadozás nélkül és félreérthetetlenül a Mát fejezi ki. A Mát igazolja. A Mát vallja rendületlenül és biztatón. A bizonyosságot jelenti a játéka. És ez a bizonyosság olyan jótékony, hogy részesülni kíván benne kicsiny és nagy, férfi, meg nő, különbség nélkül, a kortárs. Amikor először járt nálunk, a világhír küszöbén, a dinamikus, elementáris, a minden akadályt ellenállhatatlanul elsöprő, diadalmas erő hatott az előadásában. Most, ez a szilaj tűz megcsöndesedett. És nem a vidámság robajával áramlik végig rajtunk. Nem lett szomorú, hűvös, vértelen csak szellemi. Ez a játék másegyéb is, mint Beethovennek, Schu- bertnek, Chopinnek visszhangja. Sőt, tán, ha lehetséges, még hívebben, értőbben, meggyőzőbben szólaltatja meg a zenéjüket, de a kifejezés a Mának kinyilatkoztatása, ami parancs is, vallomás is. És ilyenkor érezzük, hogy az igazi művészet: útmutató. Játékáról még csak egyet: rajta kívül egy zongoraművész se tudja lebegtetni, hullámoztatni a hangokat Ezért hat úgy ez a zene, mint visszatalálás a közös eredethez, felszívódás az egyesítő életérzésben. H. G. Kubát nem szabad megfosztani az élelmiszerszállítmányoktól Az amerikai Megbékélési Szövetség „erkölcstelennek és embertelennek” minősítette az USA-nak a Kubával való kereskedelmet korlátozó erőfeszítéseit. A Kubába irányított hajók nagy száma csupán élelmiszert szállít A Megbékélési Szövetség kijelentette: „Az egyoldalú fegyveres blokádra újra csak azt mondhatjuk, hogy az élelmiszerek és gyógyszerek elvonása nem olyan fegyver, amely a kubai kormánnyal fennálló vitában erkölcsösnek vagy emberségesnek lenne szentesíthető/* A Prágai Keresztyén Békekonferencia „Béke és Öku- mené” állandó bizottsága a zagorski Szentháromság kolostorban tartotta meg munkaülését NIKODIM érsek elnökletével, április 22—24-én. A bizottság ülésén a magyar protestáns egyházak részéről DR. PÁLFY MIKLÓS és DR. VARGA ZSIGMOND professzorok vettek részt. Dr. Pálfy Miklós az alábbiakban számol be az ülés lefolyásáról. GYÖNYÖRŰ NAPSÜTÉSBEN pontosan három óra alatt tettük meg repülőgépen a Budapest—Moszkva utat. A tavaszból egy kicsit még a télbe érkeztünk. Nemcsak a Kárpátok hegyvonulatait födte még hó, hanem Moszkvába is csak egy nappal érkezésünk előtt köszöntött be a tavasz. A Moszkva folyón zajlott a jég, a tereken gyorsan fogytak a hóbuckák. Moszkva külső képe csodálatosan szimbolizálja a réginek az elmúlását és az újnak kibontakozását: hatalmas lakóházak nőnek ki a földből, szinte égjük napról a másikra, új képet adva az egész városrésznek. Az Ostankino-szálló, ahol laktunk, hatalmas szálló-kombinát Moszkva egyik külső kerületében, ahonnan többször is megtettük az utat autóbuszon, autón, de főleg a Metrón a város közepéig. Láttuk a Kreml építészeti szempontból is impozáns épületeit, jártunk a Lenin-mauzóleumban, a Tretyakov képtárban, a Komszo- mol tér bámulatosan szép Metro-állomásán, bebarangoltuk a Lomanoszov-egyetem hatalmas területét, megcsodáltuk a Moszkva-szálló 15. emeletéről is Moszkvát és láttuk az orosz balett utolérhetetlen művészetét a Diótörő előadásán a Kreml kongresszusi palotájának 6 ezer nézőt befogadó termében. S amikor 22-én este megérkeztünk az Orosz Pravoszláv Egyház Moszkvától 80 km-re, Zagorsk városának a dombján emelkedő fellegvárába, újabb benyomások és élmények tömkelegé fogadott bennünket A várfallal körülvett épület- komplexum területén kisebb- nagyobb templomok és a székesegyház, a teológiai akadó mia épületei, magának Alexius pátriarchának a rezidenciája, kolostori épületek és szálloda találhatók. AZ 1814-BEN ALAPÍTOTT TEOLÓGIAI AKADÉMIA nagy előadótermében Nikodim érsek áhítata vezette be a munkaülést. A hallgatók énekkara csodálatosan énekelt Krisztus feltámadásáról. A megnyitó istentisztelet áhítatát az is emelte, hogy nemcsak a Szovjetunió orthodox és protestáns egyházai, hanem a bolgár és jugoszláv orthodox egyházak is küldtek képviselőket a munkaülésre. A bizottság 21 tagja Angliából» Csehszlovákiából, Hollandiából, Lengyel- országból, Magyarországból, a Német Demokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Sierra Leonéból és a Szovjetunióból érkeztek Zagorskba. Elnöke Nikodim érsek, titkára pedig dr. Michalko pozsonyi teológiai professzor. Részt vett a megbeszéléseken dr. Kloppenburg, a Prágai Keresztyén Békekonferencia alelnöke is. A keresztyén békemozgalom természetéből következik, hogy ökumenikus mozgalom, s ezért figyelemmel kíséri a világ- keresztyénség minden nemzetközi szervezetének a békével kapcsolatos nyilatkozatait, elgondolásait és lépéseit. A bizottság tagjai örömmel konstatálták, hogy sok egyház fejt ki eredményes munkát a béke ügyében. Nagyon fontos tudnunk, hogy az Egyházak Világtanácsa és a Keresztyén Békekonferencia között egészséges és jó viszony alakult ki és remélhető az is, hogy a kapcsolatok a jövőben nemcsak az Egyházak Világtanácsával. hanem a felekezeti világszövetségekkel is egészséges szellemben bővülnek. Külön is foglalkozott a bizottság a pápa legújabb encyklikájával. annak a békével, a leszereléssel és békés egymás mellett éléssel kapcsolatos megállapításaival. A MUNKA UTOLSÖ MENETÉBEN azután témák szerint is körvonalazta a bizottság a maga feladatait s azokat értékelés és jóváhagyás céljából a konferencia elnöksége elé terjesztette. Feladatait három csoportba osztotta. Első helyen a Béke és ökumené bibliai-teológiai alapvetését kell megkeresni és megadni abban az értelemben, hogy a békeszoljjálat ökumenét teremt és az ökumené békét teremt. Második helyen bizonyos históriai munkát kell elvégeznie a bizottságnak. Tanulmányoznia kell tehát a békemunka történetét az ökumenikus mozgalmakban és össze kell állítania a béke és az ökumené kérdésével foglalkozó eddigi irodalomnak a jegyzékét. Harmadsorban részleteiben is meg kell vizsgálnunk a Prágai Keresztyén Békekonferencia eddigi munkájának és eredményeinek a tükrében a többi keresztyén világszervezeteknek a békére vonatkozó dokumentumait s azokat ki kell értékelnünk a Második Keresztyén Békevilággyűlés előkészítése szempontjából is. Tanulmányoznunk kell azt á kérdést, hogy milyen legyen formájában és tartalmában az együttműködés a keresztyén világszervezetekkel. 9 végül a negyedik csoport azokat a feladatokat részletezi, amelyek a hazai ökumené megvalósítását szolgálják. A bizottsági munka befejezése után búcsút vettünk Za- gorsktől, ahol olyan testvéri szeretettel karoltak föl bennünket az egyházi szállodában es visszatértünk Moszkvába. Április 25-én délután sajtófogadás volt az egyházi külügyi hivatalban, ahol alkalmam volt találkozni a Magyar Távirati Iroda moszkvai munkatársával is. A Prága-hotel különtermében Nikodim érsek fogadása tett pontot a bizottság hivatalos munkájának a végére, amelyen én is köszönetét mondtam az Orosz Pravoszláv Egyháznak, hogy olyan meleg testvéri szeretettel biztosította és támogatta bizottságunk ülésének a lefolyását. A bizottság tagjainak többsége másnap Leningrádba utazott. Fájt a szívem, hogy nerm tudtam velük menni, de az itthoni munka hazaszólított. Csak az a reménység vígasztalt meg, hogy nem utolsó találkozásom volt ez a Szovjetunió egyházaival saját hazájukban s akkor én is eljutok majd még Lenín- grádba is, meg Tallinba és Rigába is, P. M. Nemes Lampérlh lizsef einlékkiáHífás A Magyar Nemzeti Galéria egy 33 éves korában elborult elmével elhunyt festőgéniusz emlékét idézi. Csak kevesen ismerték. A hajdani barátok birtokában elvétve még láthattak egyet-kettőt szétszórt, részben Külföldre hányódott, részben el is veszett, egyébként se termékeny életművéből. Patakyné Molnár Zsuzsa lelkes gyűjtőmunkájának köszönhető, hogy a mai múzeumlátogató tudomást szerezhet Nemes Lampérth József művészetéről. Mindössze 10—12 év állott rendelkezésére, hogy az 1910—1922 közötti stílusvajudó korban, mintakép-elődök nélkül, kialakítsa egyéni stílusát és a tér, meg a testek szerkezetének expresszív erejű ábrázolásával az utána következőknek, számos követőjének, megköny- nyítse az eligazodást. Izig-vé- rig festőalkat volt Gondolatait, háborgó érzéseit, szenvedélyes élniakarását előzetesen kitervelt és fokozatosan kiérlelt kompozíció helyett azonnal, hevenyészve örökítette meg olajjal festett vásznain, akvarelljein, ceruza- és magas művészi fokra emelt tusrajzain. Képei ellenállhatatlan frissességűek. A pillanat hevületében, rögtönzött villanások, akár egy-egy zongorára ájmodott Schubert-kéfít Portréi, aktjai, fa, meg virágtanulmányai, szeszélyesen kiragadott tématöredékei: sosem elvont képzelgések eredményei, hanem mindig az érzékletesen megélt, azzal szinte fizikailag azonosuló látványból, a tovaillanó valóságból merítik erejüket. Érezni lehet a formát pattanásig feszítő dinamikájukat. 19 éves korában festett „Kaktusz”-a harsanó zöld leveleivel, nedvdús pompájában: mohó életörömének izgalmas megnyilatkozása. Több, mint egy gondosan megfigyelt növény művészi életre- keltése a vásznon. Egyben alkalom arra, hogy részt vegyen a teremtés aktív munkájában és közben meglesse a legnagyobb csoda, az élet titkát. Ez a titok nyűgözte le lázas alkotóenergiáját. Voltaképpen, a festés nem volt pusztán szenvedély, hivatás, életszükséglet nála. Ugródeszka volt, hogy belevesse magát a megismerés mélységébe. Kilépjen önmagából. megsokszorozódjék, egyesüljön a mindenséggel. Lehet, az őrültsége is hajtőt- j ta. De úgy érezhette, nincsen vesztenivalója. Világos pillanataiban, minden bizonnyal megismerhette a legritkább örömet: az időtlenséget. Amikor nincsen múlt, nincsen jövő, csak jelen van, aminek se eleje, se vége. És ilyen állapotban festett. Ha meg nem volt elég pénze, ceruzával, vagy tussal rajzolt. De minden vonalat, minden színt a szívéből tépett ki. Mesterségbeli tudása, csak természetes, hogy tökéletes technikai biztonságot adott neki. Ha vesszük a fáradságot, hogy többször és elmerülten szemléljük az alkotásait, meg kell szeretnünk őket. Témái nem gazdag válto- zatosságúak. Tájak, emberek, aktok, szemben, vagy háttal állva. Palánkéit, fatemplomok, virágcsendéletek. ÉS menyire egyszerű, hiteles, magátólértetődő, amit csinál. Az alkotó személye teljesen a háttérben marad. Eszünkbe se jut vizsgálni, ellenőrizni, vajon milyen színeket kever, hogyan teremt harmóniát forma és tartalom között, hogyan sikerül megoldania festői problémáit. Még az se számít, hogy tisztázzuk, mit ábrázol a kép, jóllehet azonnal nyilvánvaló a jelentése, annyira természetes es közvetlen a kifejezése. Művein keresztül egy emberi lélekkel lépünk kapcsolatba, együtt vagyunk meghitt kettesben egy kedves ismerőssel, akit sosem láttunk esetleg, de mégis, azonnal otthonos közelségben' érezzük magunkhoz. Közünk van hozzá. Ezért nem tudjuk elfelejteni, ha egyszer is láttuk őket. Ismételjük, pedig igénytelenek, témájuknál fogva éppenséggel nem monumentálisak Nemes Lampérth képei. Azt kapjuk tőlük, ami merőben váratlan öröm, jótékony meglepetés. Egy tiszta szív kiáradását, amint egyesülni kíván Istennel. És ha így nézzük elbűvölő Lámpás csendélet”-ét, áhítatos merengésben fogant tájképeit és különösen a legszebbiket, az 1917-ből való „Színes táj- kép”-et, nemcsak egy eredeti magyar festőzseni nagysága bontakozik ki előttünk. Művészete egyben mélyen vallásos megnyilatkozás is, szinte ima, őszinte térdhajtás a Mindenható előtt. Ilaits Géza Befejező munkálatok a Luther-Siblia revízióján A Luther-Biblia revízióját végző ótestamentomi bizottság április 17-től 24-ig utolsó plenáris ülését tartotta Eisenach- ban, hogy befejezze a Luther- Biblia revíziójának 1921. óta folyó munkáját. Ebben a bizottságban együttműködtek mindkét Németország tudósai. Az egyes bibliai könyvek revízióját albizottságokban végezték. A plenáris ülés viszont azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyeket az albizottságok terjesztettek eléje döntésre és irányt szabott az albizottságok munkája számára. Az ótestamentomi bizottság Eisenachban foglalkozott többek között ilyen problémákkal: „Pogányok és népek” a Luther-Bibliában; a Zsoltárok alkalmassá tétele éneklés számára; végső döntések különösen nehéz bibliai helyekről, amilyen pl. I. Mózes 3,15. stb. D. Mitzcnheim thüringiai tartományi püspök a thüringiai evangélikus-lutheránus egyház különböző képviselőivel való beszélgetésre hívta meg az ótestamentomi -bizottság tagjait.
