Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-13 / 2. szám

kp. BÉRM. BP. 73.

0 R S IÁG OS E VAN G É I I K U S

E T I L A P

XXVIII. ÉVFOLYAM, 2. SZÄM

1963. január 13.

Ára: 1,40 forint

Jó hagyomány egyházunkban, hogy Üjév alkalmával a lelkészek és presbiterek gyülekezeteik képviseletében, valamint különböző egyházi hivatalok és intézmények dolgozói felkeresik egyházunk legfőbb vezetőit, hogy kifejezzék tiszteletüket, ragaszkodásukat, életükre és további szolgálatukra Isten áldását kérjék. Az is hagyomány, hogy

a Déli Egyházkerület püspökét Üjév napján, az egyetemes egyház elnökségét az új esztendő első munkanapján köszöntik munkatársaik.

Újévi köszöntés a Déli Egyházkerületben

Üjév napján, a délelőtti istentiszteletek végeztével keresték fel hivatalában Káldy Zoltán püspököt a pesti oldalon levő gyülekezetek lelkészei és presbiterei. Az együtt- lét közös énekléssel, majd Koren Emil esperes imádságával kezdődött. A presbitériumok jókívánságát Kárpáthy Sándor zuglói egyházközségi felügyelő tolmácsolta.

Ha terveket készítünk a. jövőre — mondotta —, jó néha vissza is tekinteni, ellenőrizni egy-egy időszak elvégzett munkáját. Érdemes lenne pl. megvizsgálni, egyházközségeink mennyire jutattak abban, hogy túl lássanak saját körükön, lássák és értsék a közegyházi kérdéseket? Ellátnak-e az ország határain kívül élő emberek vágyaira, törekvéseire, a béke megőrzése érdekében kifejtett erőfeszítésekre? — Az elmúlt esztendő két legjelentősebb eseményének minősítette, hogy .sikerült fejünk felől elhárítani a háborús veszedelem fenyegetését, valamint, hogy a magyar nép hangja messzire elhangzik a nemzetközi életben. Örömét fejezte ki, hogy egyházunk benne állhatott abban a munkában, amely ezeket az eredményeket hozta. —.A jövő feladatát így jelölte meg gyülekezeteink számára: Legyünk só, vigyük a szeretet jó ízét az emberek fetze! Vigyázzunk^ hogy meg ne keseredjünk, — Legyünk világosság. Hagyjuk, hogy az evangélium tüze gyújtsa lángra bensőnket s adjuk tovább a fényt. Ne váljunk hasonlóvá a példázatbeH paphoz és levitához, mert akkor nem tölthetjük be a samaritánus szolgálatát.

Káldy Zoltán püspök válaszában elmondta, hogy a rendszeressé vált újévi együttsetek mindig nyereséget, erőt, biztatást jelentenek. Ezeken az alkalmakon is kifejezésre jjut, hogy presbitereink szoros kapcsolatot akarnak tartani saz egyházi vezetőséggel és hogy az egyházi vezetőség sem kíván úgy előljámi, hogy ne vegye figyelembe azokat, akik utána jönnek.

Az elmúlt év tapasztalatai alapján néhány előre mutató irányelvvel foglalkozott a továbbiakban. Mikor az egyházban kimondjuk ezt a szót, hogy „új” —• mondotta —, akkor annak sajátos csengése van. Abszolút értelemben új az, amit Isten teremt: az új ég és az új föld. Az egyházban új évet kezdeni ezért azt jelenti, hogy már most megvalósítani valamit a „meny- nyei” új évből. Ennek a „mennyei” új évnek kiemelkedő jelenségei a szolgálat és a szeretet. Mi most “nem tudunk egy az előző évtől teljesen eltérő új évet kezdeni, de lehetünk a „mennyei” új évnek, a szolgálat és a szeretet Lelkének csatornáivá, hordozóivá. A gyülekezet az a hely, amelyen át a mennyei értelemben vett új év betör a világba.

Ilyen hellyé azonban csak akkor válik az egyház, ha ■„világias” (és nem elvilágia- *55odott!) az egyház élete. Az eh’ilágiasodott egyház felolvad

a világban. A világias egyház kinn él a világban, mind távolabbi területekkel kerül kapcsolatba, a világias egyház benn él a világban és mind közelebb jut a kérdések gyökeréhez. Csak így tudja továbbvinni és szétosztogatni a mennyei szeretetet. — Azok a presbiterek okoztak mindig nehézséget, akik ilyen szavakat: társadalom, nép,

nemzetközi élet, világpolitikai kifejezéseiknek minősítettek és azt igényelték, hogy „csak a magunk dolgaival” foglalkozzunk. Ez beteges, szektás felfogás. Nem egyezik a Biblia egészséges, reális szemléletével. A Biblia alapján azt kell mondanunk: legyünk még világiasabb egyházzá. Jézus Krisztus otthona az utca volt, a világ, ahol az emberi élet teljességével találkozott. Az egyház minél világiasabb, minő. messzebbre megy ki az emberek világába és minél mélyebben él abban, annál inkább Krisztus egyháza.

Végül Kárpáthy Sándor felügyelő szavaihoz kapcsolódva, arra hívta fel a püspök a presbiteriek figyelmét, hogy a4

gyülekezetek egy test tagjai. Csal: együtt lehet élnünk. Ezzel kapcsolatban felolvasta Pál apostolnak a Korinthus- beliekhez írt első levele 12. részének néhány versét Fájó szívvel kell megállapítani — mondotta —, hogy az elmúlt évben egy-két gyülekezet azt gondolta, hogy magában is meg tud élni. Ügy gondolták, hogy minden jog forrása a gyülekezet s ezért különösen a lelkészi állások betöltése alkalmával nem kívánták figyelembe venni azokat a közegyházi szempontokat, amelyeket az egyházi vezetőség képviselt. Mennyire fonák ez a gondolkozásmód! Amíg ugyanis azt hangoztatják egyfelől, hogy magukban is meg tudnak lenni, visszautasítják, hogy elgondolásaikba beleszóljanak s a többi gyülekezet érdekére figyelmeztessék őket, elvárják másfelől, hogy a közegyház gondoskodjék új lelkészek képzéséről, biztosítsa a Biblia, az énekeskönyv és más egyházi sajtótermékek megjelentetését. Ezzel a magatartással szembe kell szánnunk! Legyen ezért fokozottabb mértékben irányelvünk a következő évben: együtt! Csak együtt! Tartsuk szem előtt az apostol- tanítását; az egyház sok tag ugyan, de egy test.

Az együttlét a püspök imádságával és dicséret éneklésével ért véget

b. L

Az Egyetemes Elnökséget

január 2-án az Egyetemes Egyház székházában köszöntötték a nagy-budapesti lelkészek, segédlelkészek, a különböző hivatalok és intézmények munkatársai; A kedves és meleg alkalmon az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Grnák Károly főosztályvezető-helyettes és Lóránt Vilmos főelőadó is.

Az egybegyűltek nevében Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke szólott. Megállapította, hogy eredményekben gazdag esztendő után kezdünk egy új esztendőt. Az elmúlt év legdrágább ajándéka az volt, hogy a háború szélére sodródott világ mégsem esett bele a szakadékba: megmaradt a béke. Olyan ajándék ez, amelyet nem lehet eléggé értékelni. E mögött Isten szeretete és a felelős emberek bölcsessége, higgadtsága és az egész emberiség iránti szeretete tapasztalható. Ebben a békében végezte evangélikus egyházunk is a munkáját. Lehetnek olyan fantaszták, akik úgy gondolják, hogy a háború viharában, repülőgépekről hulló bombák záporában is lehet az evangéliumot hirdetni. Igén, lehet — mondotta —, ez azonban frázis. Isten nem erre hívta el az egyházat, hanem arra, hogy szolgálja a békét és szolgáljon a békében.

Népünk bámulatos érettségről tett tanúságot a kritikus napokban. A legnehezebb órákban is nyugodtan és higgadtan végezte tovább munkáját. Ez azért lehetett így, mert bízott a vezetőiben és bízott világviszonylatban is abban, hogy végül is a józan ész diadalmaskodik.

Egyházunk is kapkodások, idegeskedések nélkül végezte munkáját, mert hitte és tudta, hogy Istennek is van szava. Hivalkodás nélkül, alázatosan megállapíthatjuk, hogy -az elmúlt esztendőben egyházunk

is kivehette és kivette a részét a béke megőrzése érdekében kifejtett erőfeszítésekből, hazánkban és határainkon túl is. Részt vettek a békemunkában a lelkészek és a presbiterek is túlnyomó többségükben. Bizonysága ennek, hogy egyre több lelkészünk a békemozgalom magas kitüntetésében részesül. Ha itt-ott mutatkoznak is még visszahúzó erők — ezek egyre gyengébbek és kevesebbek —, a nagy többség, maga a Magyarországi Evangélikus Egyház, sizíwel- lélekkel részt vesz mindabban, ami ebben az országban népünk javára történik.

Egyházunk a külföldi egyházi fórumokon is kifejtette erőit a béke megőrzése és biztosítása érdekében. Egyházunk szavának súlya volt ezeken a fórumokon. Egyházunk továbbra is azon fáradozik, hogy híd legyen, amelyen az emberek, a népek a békés együttélésre közelebb kerülhetnek egymáshoz.

Ezután a püspök értékelte azokat a jó szolgálatokat és eredményeket, amelyeket egyházunk az elmúlt esztendőben Isten segítségével elvégezhetett. Megállapította azonban, hogy vannak olyan hibák is, amelyekkel a ránkköszöntő esztendőben még határozottabban kell szembeszállni. Ilyenek például:

1. Még mindig nem izmosodott meg eléggé az az egyházi közszellem, hogy az egyházban az egész egyház vonatkozásában és fejével gondolkozzunk. Mutatkoznak olyan törekvések — és ezek szektás törekvések —, amelyek figyelmen kívül hagyva az egész magyarországi egyház közös munkáját, céljait és törekvéseit, csak önmagukat, a saját egyházközségüket tekintik az egyháznak és gondolkozásukban nem jutnak túl saját egyházközségük „kerítésén”.

2. A jogrend. Törvényeink

jórésze — hiszen ezek a törvények, az 1953-as törvénycikkek kivételével, a feuda- Usta-kapitalista társadalmi rendszer körülményeiben születtek és annak tényezői határozták meg őket — a visszahúzó erők szolgálatában áll. Ezek a törvények túlnyomó többségükben ma már nem alkalmasak a szocialista társadalmi rendszerben élő és szolgáló egyház kormányzására és az ebben az új helyzetben jelentkező problémák jó megoldására.

Befejezésül, a jelenlevők és az egész egyház nevében köszöntve az Egyetemes Egyház Elnökségét, Káldy Zoltán püspök megállapította, hogy az új esztendőben még jobban kell szeretnünk, hűségesebben szolgálnunk és céltudatosabban kell előrehaladnunk.

DK. VETŐ LAJOS püspök, a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkész-elnöke válaszolt Káldy Zoltán püspök szavaira. Megállapította, hogy minden esperes, felügyelő, lelkész — a legkisebb gyülekezet lelkésze is — felelős munkát végez. Hiszen szolgálata közben emberekre van hatással. Nem közömbös tehát, hogy felelős munkáját hogyan végzi.

Az Űjtestamentomban Krisztus Urunk mondja, hogyhá vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek. A farizeusokat nemegyszer vakok vak vezetőinek mondja. Krisztus a testi vakságot is gyógyította. A messiási idők eljövetelének is egyik ismertetőjele, hogy a vakok látnak: Aki vezetni akar, nem lehet tehát maga is vak, hanem ismernie kell az utat, amelyen vezet és látnia kell a célt, amely felé vezet. Látni a világosságban lehet. Jézus ismételten kijelenti, hogy a ki őt követi, nem járhat sötétségben. János evangéliumában ez a felhívás áll-: •higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.

A bíbTiai alapvetés után a püspök visszatekintett az 1962-es esztendőre. A kubai kérdésre utalva hangsúlyozta, hogy 1962 legnagyobb leckéje, tanulsága az egész emberiség

számára az, hogy a vitás kérdéseket okosan, a józan ész érvényesítésével lehet csak megoldani. A kubai válság megoldása az ész, az okosság, a békepolitika diadalaként vonul be a történelembe. Vető püspök annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a józan ész által meghatározott bókepolitika diadalmaskodik a jövőben is, közelebbről a német- és a berlini-kérdésben.

Az egyházközi munkában is ennek az elvnek kell érvényesülnie. Isten nem azért adta drága ajándékul az értelem világosságát, a tudás kincsét, hogy azt az emberek elássák, a veremből verembe, háborús szakadékba vezessék a népeket — bennük az egyházakat is —, hanem hogy az értelemmel és a tudással, a józan ésszel az emberek és népek javára éljünk. A látás, a világosság, a bölcsesség, a józan ész nincs ellene Isten akaratának — ellenkezőleg! Küzdenünk kell minden esz- telenség, butaság, babona és sötétség ellen.

Vető püspök ezután felmérte helyzetünket és feladatunkat az egyházban.

HelyzetűnJe: a szocializmusban vagyunk egyház — állapította meg — és nem a kapitalizmusban, vagy valamelyik gyarmaton. És ez nagyszerű tény! Irigylésre méltó az az egyházi ember, aki szocializmusban hirdetheti Isten igéjét. Köszönetét fejezte ki a püspök azért a segítségért, amelyet a szocializmusban élő ún. világiak, felügyelők, presbiterek nyújtottak. Köszönetét mondott mindazért a támogatásért, amelyet Kormányunk, a Munkás-Paraszt Kormány részéről a múltban is tapasztalhatott az egyház.

Feladatunk: A kiengesztelés, a békéltetés szolgálata. Teológiailag erre központosítható az egyház szolgálata. Erre hívott el Az, Aki meg- békéitetett minket Istennel.

Befejező szavaiban, karácsonyra utalva, Isten iránti hálával állapította meg, hogy nagyszerűen ünnepelte népünk a karácsonyt. Megelégedésünk és hálánk oka nemcsak a fokozódó jólét, amely karácsonykor is megmutatkozott, hanem még inkább az, hogy az elmúlt karácsonyon végre az egész földgolyón béke volt. Jézus Krisztusban ezt az ígéretet adta Isten a világnak: És a földön békesség!

g. a.

IMÁDKOZZUNK

Köszönöm Istenem, hogy életem hétköznapjai számára fényt gyújtottál, s én reménységeddel és békességeddel élhetek. Áldalak, hogy legyőzhetetlenné tettél a reménységben, mert változhatatlan szereteted az örök kőszikla, amelyen világod és az én életem nyugszik. Köszönöm, hogy szentséged fénylik a világ felett, de nem ítéleted tüzében jelentetted ki azt, hanem szelíd fényben, Fiad bűnbocsátó szeretetében. Uram, Te fény vagy, s azt kívánod, hogy én is világosság legyek; szentséges vagy, és azt kívánod, hogy só legyek.

Köszönöm ajándékaidat, minden új reggelen. Az erőt tagjaimban, s a békességet körülöttem. A fényt felettem, és az értelem világát bennem. Köszönöm azokat, akik körülöttem élnek; akik szeretnek, és azokat is, akiket azért adtál, hogy én szeressem és elhordozzam őket.

Bocsásd meg nekem, hogy ajándékaidból keveset tükrözök vissza. Sokat tartok meg belőlük magamnak, és keveset adok tovább azokbóL Segíts meg Istenem, hogy mindennapi munkámat, amelyet te bíztál reám, és amellyel munkatársaddá tettél a világ építésében, hűséggel végezzem; hogy szolgáljam családomat, és részt vegyek a világ életében, és gondjaiban beszédemmel és tetteimmel. Engedj úgy élnem, hogy ne vétkezzek szereteted ellen, és szégyent ne hozzak nevedre. Tégy eszközöddé örök jóság, és engedd meg, hogy legyek sód és mécsvilágod az emberek között. Neved dicsőségét: végtelen szeretetedet sugározzam tovább életemmel és munkámmal múló életem során világodban, az emberek között. Amen.

VOzUecesQzU i/a&féup

Nemcsak virágok és napra* forgók fordítják fejüket a nap felé, mi emberek is keressük a világosságot, mert ösztönösen is érezzük, hogy a világosság az élet forrása.

Gondoljunk most arra a meleg nyári napfényre, amelynek sugaraiban a kenyerünk készül. De gondolhatunk arra a tavaszi napsütésre is, amelyik mindnyájunkat megerősít, felfrissít és megtölt a világosság vidámságávaL

Aztán gondolhatunk más világító és vidámító fényekre: a hajnalhasadásra és az otthont jelentő esti lámpafényre. De nyugodtan gondolhatunk egy bölcs emberre, aki tanácsot adott és egy jó emberre* aki valaha is törődött velünk* reánk mosolygott, vagy szeretett. Egyszóval akinek a szeméből reánk ragyogott valami a karácsony fényéből.

Visszaemlékszem egy régi karácsonyestére, amikor a falum felé tartottam. Elmondhatatlanul jó volt figyelni, egy fénylő kis ablakra, amelyik mögött engem szerettek és engem hazavártak.

Ma visszaemlékezünk áss életünk szép fényeire és boldogan valljuk a hivő vallomást: Isten világosság!

A mai vasárnap első tanítása éppen ez: Isten világosság!

A karácsonyi kinyilatkoztatásból kiderül, hogy Istan első mondanivalója a világhoz éppen a mi életünk három legfontosabb ügyéről szólt: a szcretetről, a békességről és a jóakaratról.

Éltető fények ezek és Isten szívéből valók.

És ne felejtsük el sóba, hogy mindig karácsony van ott, ahol felvillan valami ezekből a fényekből: a szerétéiből, a békességből és a jóakaratból.

A mai vasárnap második tanítása az, hogy Isten Jézus Krisztust világosságnak adta a világnak.

Olvassuk el az életrajzát a Bibliában és látni fogjuk, hogy "amerre Ö járt, ott kiderült az ég és kivirult az élet. Betegek és bűnösök meggyógyultak és boldogok lettek. Szomorúak, szegények megteltek örömmel és reménységgel.

Amikor Ő azt mondta: — Én vagyok a világ Világossága — akkor ez a mondat mély aláhajlás volt az ember sorsához, segítségre kinyújtott kéz mozdulata, lámpás tartása megtorpant és megriadt lépések elé.

Ö világosságnak, életnek, békének és üdvösségnek bizonyult az élet minden útján és a halál kapujában is.

Ma az evangélium nagy örömhíre hozzánk — és ez a mai vasárnap harmadik tanítása —, hogy mi is lehetünk — világosság!

Valahol valakinek én is lehetek a világossága, békéje, szeretete és jósága! Valahol valakinek én is lehetek a reménysége, felcsillanó öröme!

Nincs különbség köztünk: ívlámpa-fényű fiatalok és megtört szemű öregek egyformán lehetnek a világ világossága, békéje, reménysége és öröme, . (f,)