Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-10 / 6. szám

Keresztyén istentisztelet Ézsaiás 1, 12—17. A mai vasárnapnak a neve is mutatja (Hetvened vasár­napja = hetven nappal nagypéntek előtt), hogy az egyházi esztendő legszentebb idejéhez közeledünk, Krisztus Urunk szenvedése idejéhez. Még nem kezdődött meg a böjti időszak, amikor Jézus váltságmunkájáról hallunk sokat, ezért fordítjuk figyelmünket magunkra, a böjti időszak felé haladó emberre. Megdöbbentő ige a mai ige a templomát és egyházát sze­rető ember számára: „ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?” (12. vers), „sőt, ha megsokasítjátok is az imádsá­got, én meg nem hallgatom” (15. vers). Hát Isten nem akarja, bogy templomba járjunk és imádkozzunk? A mi Urunk kemény szava azoknak a keresztyéneknek szól, akik hisznek Istenben, sőt akaratát is tudják, de azt nem teljesítik. El-elmennek a templomba, imádkozni is szoktak, de nem adják magukat oda teljesen Istennek. A böjti időszakra előretekintve viszont azt látjuk, hogy Krisztus teljes szívvel követte Isten akaratát és egész éle­tét feláldozta értünk. Ezért kér tőlünk is teljes követést. Ha ezt nem akarjuk, akkor hiábavalóvá válik a mi imád­ságunk és templomozásunk is. Istenünk ugyanis az egész embert nézi és látja a templo- inozas utáni „istentiszteletünket” is. (A keresztyén ember egész élete istentisztelet). Ha a hétköznapi életben önzést, go­nosz cselekedetet, igéjének megvetését látja, akkor elfogad­hatja-e és meghallgathatja-e a mi imádságunkat? Nekünk Mennyei Atyánk van, aki akarja egész életünk tisztulását, hogy életünk egésze igazi istentisztelet legyen. Ezért mondja a 16. versben: „Mosódjatok, tisztuljatok meg”. Ez parancs, de a parancsban benne van az új kezdés áldott tehetősége is! »Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! me­gyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Máté 7, 21J Ámen. Missura Tibor ISTENTISZTELETI REND HÍREK Budapesten, S&3. február 10-én Deák tér de. 9 (urv.) dr. Kékén András, de. 11 Haíenscher Károly, űu. i Traj tier Gábor, du. 6 szere- tetvendégség. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Koren Emil, de. 11 Koren Emil, du. 6 Koren Emil. Dó­zsa György út de. fél 10 Harmati Béla. Üllői út 24. de. fél 11 Grün­valszky Károly. Karácsony Sándor U. de. 9. Grünvalszky Károly. Rá­kóczi út 57/b de. 10 (szlovák) dr. SzUády Jenő de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán utca de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Kédey Pál. tta. s Szirmai Zoltán. Kő­bánya de. M Takács József, du. S szeretetvendégség: Fülöp De­zső, Utász utca. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. H Nagy Ist­ván. Váci út de. 8 Nagy István, Frangepán n. de. fél 9 Gádor And­rás. t. j pest de, 10 Blázy Lajoa Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjte­iep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota. MAV-telep de. *. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kistemplom dú. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Kamer Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3 Bécsikapu tér de. 9 Groó Gyula, de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fü­löp Dezső, du. 5 Vámos József xn. Tarcsay Vilmos n. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Zoltai. Gyula1. Pesthideg- kűt de. fél 11 Filippinyi János. Diana út de. fél 9 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Uzon T.nszló. Német­völgyi út de. 9 Uaon László. Ke- lenvölgy de. 9 Visorrtai Róbert. Bu­dafok de. a Visontai Róbert. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 18. Csepel de. ML • — Hetvened vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: Mt. 9,9— 13, szószéki igéje: Ezs 1,12—17. Délután szabadon választott ige. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 17-én reggel fél 8 órakor evangélikus félórát köz­vetít a Petőfi Rádió. Igét hir­det GRÜNVALSZKY KÁ­ROLY Budapest—józsefvárosi lelkész. Lehel Ferenc szombathelyi lelkészt képviselőnek jelölték A Hazafias Népfront az or­szágos képviselőjelölések so­rán a Vas megyei képviselő­jelöltek körében képviselőnek jelölte LEHEL FERENC szom­bathelyi evangélikus lelkészt is. örülünk a jelölésnek, és kívánjuk, hogy Lehel Ferenc ebben a minőségében is to­vábbi fáradhatatlan szorga­lommal és hűséggel szolgálja a békét és szocializmust épí­tő népünket. A gyűlölet háborúja (Oxford, Mississippi) „A gyűlölet háborúja a Mississip­pi Egyetemen” címen cikk je­lent meg a „New York Times”-ban a Mississippi ál­lamban dühöngő faji terror­ról. Néhány lelkészt, akik egy, a faji elkülönülés elleni, nyi­latkozatot aláírtak, hivataluk­tól való megválásra kénysze­rítettek; — A LELKÉSZI MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Kelet-békési egyházmegye lel'készi munkaközössége ja­nuár 31-én Békéscsabán ülé­sezett. Dr. Gubcsó András, Kiss György, Bodrog Miklós, Dedinszky Gyula lelkészek, Mekis Ádám esperes szolgála­tával. — A vasi egyházmegye lel­kész! munkaközössége február 19-én ülésezik Szombathelyen. Az ülés napirendjén Sokoray Miklós, Smidéiiusz Ernő, Dorn Vilmos, Lehel Ferenc és az esperes igehirdetése, illetve előadása szerepeL AZ Ű XT EST AMENTUM új fordítása készül PRÁGÁBAN Újtestamentumi bibliafordí­tó bizottság alakult Prágá­ban. A munkálatokat Soucek professzor vezeti. Már lefor­dították a Filippiekhez írott levelet és most folyik Márk evangéliumának fordítása. — HALÁLOZÁS, id. Tátray Vilmost, Tátray Vilmos he­gedűművész édesapját január 20-án nagy részvét mellett te­mették el Budaörsön. A te­metési szertartást Fülöp Dezső óbudai lelkész végezte. ! — Benedicty Béla, a tápió- szelei evangélikus egyházköz­ség felügyelője január 16-án Budapesten elhunyt. Január 24-én temették el Tápiószelén. Benedicty Béla 38 éven keresz­tül viselte hűséggel tisztét. Felügyelője volt annakidején a Pest megyei középegyház­megyének is. „Boldogok a ha­lottak, akik az Urban halnak meg” Jel 14, 13. — id. Ivolozsi Rektorisz Gyula január 31-én életének 79. évében elhunyt. Február 5-én temették el a kecskeméti temetőben. „A szeretet hisz, mindent remél, mindent elvi­sel, a szeretet soha meg nem szűnik”. — BUNDÁK átalakítása, kucs­mák, gallérozások Somogyi szűcs­nél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — SZŐRME- és irhabundák javí­tása, átalakítása legújabb model­lek szerint. Bart szűcs. Bp. vn. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531. — HARANGOK újraöntését, ha­rangkoronák, harangállványok' ké­szítését, átalakítását újrendszerű­re vállalja DUCSAK ISTVÁN ha­rangöntő. örszentmiklós, Dózsa György út 26. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztátyának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VHI. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Pt Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 630382/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató HÉTRŐL—HÉTRE Isten irgalmassága Dániel 9, M. Dániel Isten igaz prófétája volt. Ezt azért hangsúlyozzak,, mert abban az időben sok volt a hamis próféta is. Jézus maga is mondja: Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok! Mozgalmas időben él Dániel. Életében, munkájában, har­caiban szilárd pontot jelentett az Isten szeretete, Isten irgal­massága. így értjük jobban heti igénknek ezeket a szavait? nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodbaa bízva terjesztjük eléd esedezéseinket. Isten szeretetében bízva indulunk az előttünk levő hét útjaira. Mi, akik Jézus tanításait ismerjük, tudunk Isten szereteté- röl. Gondoljunk arra az igére, amelyet kis evangéliumnak is szoktak nevezni: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök­élete legyen”. Isten a Jézus Krisztusban szeretett minket! Isten szeretete nagy igénybejelentés. Isten igényt tart « szívünkre, életünkre! Isten szeretete nemcsak igénybejelentés, hanem biztatás arra, hogy mi ts segítsük, szeressük, karoljuk fel ember­társainkat. Isten szeretete legnagyobb abban, hogy szeretete meg­bocsátó szeretet. Ezért hirdet Dániel bűnbánatot. A bűnbocsánatnák el­engedhetetlen feltétele: a bűnbánat. Esedezéseinkkel Isten irgalmasságában bízva kezdjük él az új hetet. Fülöp Dezső NAPRÖL-NAPRÄ VASÁRNAP: ZSOLT. 115, 3; LUKÁCS 21, 27. — Az ÓszS­vétség távoli és haragos Istene az Újszövetségben közel jött hozzánk Krisztusban megjelent szeretetével. L Korinthus 9, 24—27; Zsolt. 18, 1—20. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 29, 13; MÁTÉ 7, 22. — Minden kor val­lásos emberének kísértése, hogy csak a külsőséges szokásokig ér el a vallásossága. Isten azt kívánja, hogy a szívünk is közel legyen hozzá. 1. Kor. 1, 27—31; Máté 13, 10—17. KEDD: ZSOLT. 85, 8: MÁTÉ 9, 28. — A hit Istenben vaTő teljes bizodalmát jelent. Ebből a bízodalómból következik az imádság, gyermeki kérés a mennyei Atyához. FUippa t, 25— Máté 13, 24—30, 36—43. SZERDA: L SÁMUEL 12, 15; MÁTÉ 23, 37—38. — Isten hosszútűrő, de nem végtelen türelmű. Ezért jövendöli meg Jézus is Jeruzsálem pusztulását. Róma 3, 21—28; Máté 13, 31—35. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 18, T, LUKÁCS 18, 7- — Az imád­kozó ember megtapasztalja imádságának meghallgatását. Jézus ezért parancsolja: „Kérjetek és adatik nektek !*’ L Kor. 3, 5 a; Máté 13, 44—46. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 61, 6; JELENÉSEK 1, 6. — A papság kiváltságos rend az ószövetségben. Ök a közvetítők Isten és ember között Jézus, az egyetlen közbenjáró mindannyiunkat a mennyei Atya gyermekeivé akar tenni. L Mózes 7, 17—8, 4; Máté 13, 47—52. SZOMBAT: SOFÓNIÁS 2, 11; CSELEKEDETEK U­Minden keresztyén krisztus tanúja kelt hogy legyen. Nem- csak az apostolok és az egyház hivatalos szolgái, öe minden hivő köteles szavával és életével Krisztus szeretetéről és bocsátásáról tanúskodni. Lukács 17, 5 10; Máté 13, L H. B. IGAZ SZERETET Igaz szeretet ess®: egyféle lehet. Mert csak így SÖTÉT, HIDEG TÉLI ESTE VAN. A bő­merő higanyszála mínusz húsz fokot mutat Kihalt, a hidegtől mozdulatlanságba dermedt az egész környék. Az utcán csak néha-néha jelenik meg egy-egy késő esti, fázó, behúzott nyakú, hazafelé siető ember. Az ismerős, las­san bandukoló rendőr csizmája alatt csikorog a keménnyé fagyott hó. Jó látni őt, aki a hi­deg téli estén, a sötét éjszakában is vigyáz nyugalmunkra. A szobában kis lámpa sárgás fénye vilá­gítja meg az íróasztalt Egyébként sötétség van itt is, csak a kályha tüze lobban néha egyet-egyet, és festi vörösre a szobát Táncoló lángok vetődnek a falra. Jólesik a meleg. Ebben a csöndes téli éjszakában, ebben a kellemes melegben eszembe jut a „Szeretet Himnusza”: „Ha embereknek vagy angyalok­nak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudo­mányt ismerek is; és ha egész hitem van is, ágyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind fel­étetem is, és ha testemet tűzre adom is, sze­retet pedig nincsen énbennem, semmi hasz­nom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kér­kedik, nem fuvalkodik fél. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igaz­sággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, min­dent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy...” SZERETET... SZERETET... SZERETET... Milyen szép szó, milyen sokat írtak és beszél­tek már róla! Milyen boldoggá tudja tenni az embereket, ha alakot ölt, és milyen boldog­talan koldus az, aki nélkülözi a szeretetet. Nincs nagyobb ajándék nála, de nincs na­gyobb ínség, mint az, ha szeretet nélkül kell élnünk. Ha részem van benne — úgy, hogy én szeretek, és úgy is, hogy engem szeretnek — felemel, megtölti a szívemet reménységgel, bizalommal, boldogsággal. A szeretet tud cso­dákat tenni a családban, de tud csodákat tenni az emberiség nagy családjában is. De szeretet nélkül — a „Szeretet Himnuszának” megfogalmazása szerint — zengő érc az éle­tem, semmi vagyok, semmi hasznom nincsen. Szeretet... Sokat beszélünk róla, de vajon igaz szeretet lakja-e a szívünket? Vajon a szeretet-e az a kötelék, ami összeköt minket az emberekkel? És vajon milyen a szerete­tünk? Olyan, amely „mindent elfedez, min­dent hiszen, mindent remél, mindent eltűr”, •agy valami más? A szeretet sokféle lehet — szokták mon­dani —% de ez semmiképpen nem áll meg. Az lehet szeretetnek nevezni. Ha másfajta — mondjuk ki nyugodtan — lehet ragaszkodás, tehet emberi segítés, lehet jóindulat, de igaz szeretet semmiképpen nem. Szeretet... Milyen szép szó, milyen nagy dolog! Mégis milyen sokszor félreértjük és igaz szeretet helyett rosszul, helytelenül sze­retünk. Pedig igaz, bölcs, helyes szeretette vágyik a családom, a barátom, a munkatár­sam, a másik ember. Vajon igaz szeretettel szeretem-e őket? • ÖZVEGY ÉDESANYA NEVELI EGYETLEN FIÁT. Az édesapát hirtelen halál ragadta el életükből. Az édesanya mindenre képes gyer­meke érdekében. Szíve minden melegét sze­retné rá pazarolni. Férjét nem szeretheti már, de fiát igen. Iskolai tanulmányaihoz verítékes munkával teremti meg a lehetőséget. Ha kell, szerető szívével, ha kell, közbenjárással, ba kell, megalázkodással próbálja fiát az életbe elindítani. Mindent megtesz érte. És a fiú? Követelőző, goromba és szeretet­len. Egyre jobban hozzászokott már ahhoz, hogy munkáját mások végezzék, helytállása helyett mások álljanak helyt iskolában, mun­kahelyen. Nem tud és nem is akar a saját lá­bára állni. Iskoláinak elvégzése után egyik munkahelyét a másik után hagyja el. „Nincs kedve hozzá” — szokta mondani ilyenkor. — Vajon mi lesz vele holnap, holnapután, az életben? Vajon mi lesz vele, ha édesanyja örök álomra hunyja le szemét? Édesanyai szeretet... Mindent megtett, mindent megadott. És mégse! Nem volt igaz szeretet, mert simogatott csupán, de nem tu­dott bölcs szóval, kemény kézzel feddeni. Adott csupán, de a szeretet továbbadására nem tudott felkészíteni. Alkalmanként segí­tett -csupán, de nem tudott az életre nevelni. Igaz szeretet? Milyen messze van ettől! * AUTÓBUSZMEGÁLLÓNÁL HOSSZÚ SOR ÁLL szép rendben, várják, hogy mielőbb hazaérjenek. Fiatal asszony mellett magas, idősebb, aktatáskás férfi áll a sorban. Min­den rendben van mindaddig, amíg meg nem érkezik a várva várt kocsi. Ebben a pillanatban azonban felbomlik a sor, az aktatáskás férfi mindenkit félretolva, letaposva, táskáját magasra tartva törtet fel­felé. Ülőhelyhez azonban még így sem jut. Az előbb még mellette álló fiatal asszony azon­ban már ül, s megpillantva a táskát, fel­ajánlja, hogy szívesen tartja az ölében. „Kö­szönöm, tudom fogni magam is(* — hangzik a visszautasító, rideg válasz. A végállomás felé közeledve kissé meg­fogynak az utasok. Az aktatáskás óvatosan kinyitja a táskát, ahonnan halk cicanyávogás hallatszik, majd megjelenik egy kis fehér cicafej és barátságosan néz az utasokra. „Tet­szik tudni — kezdi a magyarázatot az akta­táskás az előtte ülő fiatal asszonynak —, a háromnapos karácsonyi ünnep miatt haza­viszem az üzem kiscicáját, nehogy éhezzen, vagy megfázzon”. Mindenki mosolyog egy ki­csit, de megérti. Szereti a cicát __ Sz eretet? ... Nem lehet art nak nevezni. Mert nem szeretet az, amely az emberekkel szemben törtetővé tette. Nem szeretet az, amellyel lökte, taszította az utastársait a cica kedvéért. Szeretet? ... Legfeljebb cicabarát! * FIÚ ÉS LEÁNY ÜL EGYMÁSSAL SZEM­BEN. Szeretik egymást. Szeretettől, szerelem­ről beszélnek. Tekintetük egymásba kapcsoló­dik, egymás szeméből próbálják kiolvasni a vágyva vágyott boldogságot, a jövendőt. Egy­más kezét simogatják, s szavaik is simo- gatóak. A leány arról az időről mesél, amikor még nem szerették égymást, amikor még nem is tudtak egymásról. A fiú hallgatja. Sze­retné, ha szerelmese érezné, látná, tapasz­talná azt a szeretet, amely a szívéből sugár­zik feléje. De ehelyett más történik. A leány elcsendesedik. S ekkor — a simo- gatás, a szeretet helyett — gúnyos, durva szó csendül a fiú ajkán. Simogatni szeretne, de szava élesen szúr és vág. A leány csak nézi. Egy kicsit értetlenül, egy kicsit hitetlenkedve: Jól hall? A fiú valóban azt mondta, amit a füle felfogott? Sajnos, igen! Látszólag nem történik semmi, de egy forró könnycsepp mégis leperdül az arcán. Mosolyog, szereti a fiút, de a szíve fáj, sajog. Hiába próbál a fiú magyarázkodni, hogy nem úgy gondolta ... Kimondta, fájdalmat okozott, pedig nem akarta. Simogatni akart, szeretetet akart. Szeretet... Igaz szeretet... Nem más ez? * SZERETETRÖL BESZÉLŐ EMBEREK, sze­retettől hosszan tárgyaló konferenciák. Pró­bálják boncolgatni, hogy mit jelent, mi az in­dítéka, mi a megnyilvánulási formája, mi a mértéke. Hosszan tárgyalnak, s a tárgyalások színhelyéhez közel és attól távol emberek éheznek és fagynak meg. Szeretettől beszél­nek, s mégis háborút szítanak, embereket ha­lálra szánnak. Szeretet,.. Szeretet ez? Nem! Képmutatás» önámftás, a lelkiismeret elnémítása. Lehet) hogy adnak alamizsnát a szegénynek, de aa alamizsnaadás nem szeretet. A szeretet la- larru más! • PATTOG A TŰZ, MELEGET ÁRASZT. Izzó fénye beragyogja a sötétséget. Odakint csikorgó hideg van, s mégis milyen más min­den. Talán ez a szeretet... Az, hogy tudok meleget árasztani akkor is» amikor talán hideg téli este van. Az a szere­tet, hogy észre tudom venni: a másik fázik szeretet nélkül. És nemcsak észreveszem, ha­nem melegítem is. Mindig. Maradék nélküli Akkor is, ha nem kapom vissza. Akkor is, ha mást kapok, mint amit várok és remélek. Ak­kor is, ha úgy érzem, hogy a jó szavam, a szí­vem-melege, a segítőkészségem lepereg a má­sik emberről. Szeretet... Igaz szeretet... Olyan, mint az édesanyai szív, amely tud mindent adni» amely tud mindig segíteni. Nem akárhogyan, hanem bölcsen, igazán, helyesen. Ügy, hogy tud simogatni, amikor sirhogatásra van szük­ség, de amelyik tud megítélni is, ha a feddés ideje következik. Szeretet... Igaz szeretet... Olyan, amely nemcsak a cicát szereti, hanem azt is, aki vele együtt siet haza a munkától elfáradva. Bölcs, igaz szeretet az, amely megsimogatja a gyámoltalan kiscicát, de amely letaposás he­lyett felsegíti az utastársat. Szeretet... Igaz szeretet... Olyan, mint a szerelmesek szeretete, amely simogat és fel­emel, amely erőt és boldogságot ad, amely nem emel fel ugyan a felhők közé, de bol­doggá tes2 itt a földön. Az az igaz szeretet, amely el tudja felejteni őszintén és tökélete­sen a hántást, a fájdalmat, maga pedig nem akar és nem tud bántani és fájdalmat okozni. Szeretet... Igaz szeretet... Nemcsak tár­gyalásra gyűjt össze, mint „jó téma”, hanem állandó, soha meg nem fáradó munkára indít. Észreveszi az éhezőt, a fázót, a háború bor­zalmától remegőt, a békét vágyót, a szabad­ságáért küzdőt. Az igaz szeretet nemcsak nyi­tott szemmel jár a világban, hanem végzi a munkát, a másik ember szolgálatát. * SZERETET... IGAZ SZERETET... Mft lehet még mondani, mit lehet még írni róla? Világít és világosságot áraszt, forró és átfor- rósít, tudja az utat és vezet is a jó úton, ölel és dorgál, simogat és nem magára, hanem a másik emberre néz. Vagyis: „mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent el­tűr”. És még valamit! A legfontosabbat! „A sze­retet soha el nem fogy!” Harkányi I.ászBk *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom