Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-06 / 1. szám

ökumenikus imahet 1963 január 20—27-ig A magyarországi evangéliumi egyházak — csatlakozva a keresztyénség nagy családjának népes táborához — 1963. ja­nuár 20—$7-ig tartják az Egyetemes imahetet. Az alábbi programot szeretettel ajánljuk a lelkipásztorok és a gyülekezetek figyelmébe, ökumenikus imahetünkkel arról szeretnénk bizonyságot tenni, hogy egyek vagyunk mindazok­kal, akik egy szívvel és egy lélekkel könyörögnek a békéért. Imahetünk összefoglaló témája: „Békességben a békéért”. Amint egyek vagyunk az imádságban, a szolgálatban, ugyan­így egyek vagyunk a béke ügyéért való fáradozásban. „Ö a mi békességünk” (Ef. 2, 14.). Budapest, 1962. december 20. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége ÖSSZEFOGLALÓ TÉMA: BÉKESSÉGBEN A BÉKÉÉRT „Ö a mi békességünk” (Ef. 2, 14.) Első nap Január 20., vasárnap BÉKESSÉGBEN ISTENNEL „Béküljetek meg Istennel” (2. Ivor. 5, 20.) Bibliai rész: János 20, 19—23. Jézus Krisztus így köszönti tanítványait: Békesség nék- tek. A tanítványok szívét boldogság tölti el, amint megismerik Urukat. Jézus Krisztus szavaiban maga az Isten szólal meg. Isten, a békesség Istene, nemcsak követeli a békesség útján járást, hanem meg is teremti annak lehetőségét. Isten az, aki békességet teremt az ember iránt: megbékélteti a bűnös, szen­vedő, tépelődő embert önmagával, meggyőzi őt békés szándé­kairól, megismerteti vele örök országának terveit. De egyben be is állítja a békemunkába a békességet nyert embert. A ta­nítványnak tovább kell vinnie az örömhírt, hogy Isten békes­ségteremtő Isten. Nem saját elhatározásából végzi ezt a mun­kát, hanem az ö megbízásából. Amikor a tanítvány a békes­ség útján jár, amelynek kapuját Isten nyitotta meg, másokat is erre az útra akar rávezetni. ADJUNK HÁLÁT Isten egyszülött Fiáért, az Ö szeretetéért, haláláért és feltáma­dásáért, amellyel számunkra bűnbocsánatot és örök életet szerzett; azért, hogy a mi Megváltó Űr Jézus Krisztusunk a békesség ajándékát hozta el a földre; azért, hogy a mi meny- nyei Atyánk naponként megteremti számunkra a békét és a békés életet. KÖNYÖRÖGJÜNK Isten kegyelméért, hogy Krisztusban adott szövetségét líjítsa meg velünk; Szentleikéért, erőért, hitért, a szolgálat leikéért, hogy a béke boldog ajándékát tovább adhassuk. Harmadik nap Január 22., kedd BÉKESSÉGBEN AZ EGY KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÄZBAN „Mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gál, 3, 28.) Bibliai rész: Ef. 2, 11—22. Mi keresztyének nem állunk egyedül a világban, de nem vagyunk egyedül ,a szolgálatban sem. Isten a gyülekezet, az any ászén tegyház közösségébe helyezett bennünket. Vannak különbségek a keresztyének között, de ne azt nézzük, ami egy­mástól elválaszt, hanem azt, ami összeköt: a béke szolgálatát. Isten az anyaszentegyházat békességet teremtő akaratának továbbadására hívta él. Azop kell lemérni az egyház munká­ját, hogy hűségesen és maradék nélkül végzi-e hivatását, a békéltetés szolgálatát. A keresztyén anyaszentegyház azokból áll, akik, vallják: Ő a mi békességünk. De nemcsak vallják, hanem élik is. Ebben van a szolgálatuk az egyházaknak ke­leten és nyugaton. ADJUNK HÁLÁT Isten szeretetéért, hogy nem egyedül állunk a világban, hanem Isten belehelyezett minket Szentlelke által a keresztyének közösségébe; hogy a szolgálatban Isten testvéreket adott mel­lénk, akiket szerethetünk és segíthetünk; hogy szolgálatunk­ban segítő kezek és szívek állnak mellettünk. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL hogy sokszor eltúloztuk a magunk jelentőségét, megfeledkezve arról, hogy mindnyájan Isten szeretetének hírnökei vagyunk; hogy sokszor arra néztünk, ami egymástól elválaszt minket és nem arra, ami összeköt: a béke szolgálatára; hogy sokszor csak ajkunk hirdette a béke evangéliumát, s életünk a békét­lenség bizonysága volt. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten üzenete világosan ragyogjon és ne csak aj­kunk hirdesse az Ö dicséretét: hogy az egyházak megtalálják a közös szolgálat útját keleten és nyugaton. Pál apostol nyomában — TÄRSUS TERMÉKENY SÍKSÁGOT SZEL AT az országút Adana és Mersina között. Cilicia bő­ven termő földje valamikor, az ókorban, a római biro­dalom egyik éléskamrája volt. Az utasember szeme elé a természet ezernyi szépsége tá­rul. Jobbról a Taurus-hegy- lánc fenséges sánca emelke­dik, s fonja koszorúba észak­ról a gyönyörű vidéket. A hófödte ormok finom párán át ragyognak, mint valami fehér szalag, amely nyugat­ról keletre csaknem ezer ki­lométeren át húzódik. Alant, a síkon, amelyet egyetlen emelkedés sem tör meg, buja vegetáció sarjad. Nem jutnak idé a hideg északi és keleti akkori fénye, az kitűnik tör­ténelmének egy másik mozza­natából. Bíborvitorlás díszha­jón idehajózott az egyiptomi királynő, Kleopatra a győz­tes római Antóniushoz. Itt töltötték mézesheteiket, me­lyek után oly hamar bekövet­kezett a rettenetes vég. EBBEN A VILÁGVÁROS­BAN JÁTSZÓDOTT LE a zsidó fiúnak, Saulusnak, az ifjúsága. Bár erről semmi részletet nem tudunk, az bi­zonyos, hogy Saulus atyja a római polgárjog birtokosa volt és ezt fia is örökölte. Ez olyan ritka kitüntetés volt, amellyel még nem egy római katonatiszt sem dicse­kedhetett. Itt a diasporában Aratás-cséplés idején Tarsus lakói ma is a szérűn felállított sátrakban laknak, mint valamikor, a sátorkészítő Pál idejében. Tarsus azonban, a Pál idejében még oly ragyogó kultúr-köz- pont — ma már csak álmos török mezőváros, mintegy 28 000 lakossal VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL kételkedésünket és hitetlenségünket, amellyel a békét hozó Ür Jézus Krisztusra tekintünk; hogy emberi gyarlóságunk miatt sokszor nem a megértés, a szeretet és a béke útját járjuk, hanem a széthúzás, szeretetlenség, gyűlölködés, a bűn útját. KÖNYÖRÖGJÜNK a békéért hittel és kitartással; hogy ne csak részesei legyünk a béke ajándékának, hanem szolgái és munkáló! is a békének. Második nap Január 21., hétfő BÉKESSÉGBEN JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL „A mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal van” (1. János 1, 3.) Bibliai rész: János 14, 27—31. Isten az ö békességét Jézus Krisztusban adta nekünk. Benne valósul meg Isten akarata. Istén Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát. Jézus Krisztus a kapu akkor is, ami­kor az ember indul Isten felé. Jézus Krisztus egész életében minden szavával és cselekedetével a békességet hirdette és teremtette meg. Életművének továbbadását olyan bűnösökre bízta, akik már elfogadták tőle a bűnbocsánatot. Nem hirdet­nek tehát mást, csak azt, ami az ő örömüknek is forrása, ami nemcsak lelki vigasztalást jelent, pedig ez is nagy dolog, ha­nem külső feladatot is a világban: az emberek és a népek közötti béke szolgálatát. ADJUNK HALAT Jézus Krisztusért, a békesség fejedelméért; Isten akaratáért, amely nemcsak követeli a békét, hanem meg is adja; a Jézus Krisztusban nyitott kapuért, amely Istenhez vezet; a bűn­bocsánatért, amely minket is szolgálatba állít. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL hűtlenségünket és erőtlenségünket, amely Isten legszentebb ajándékait is megrontja; hogy szolgálatunkat nagyon sokszor nem úgy végezzük, amint azt Urunk elvárja tőlünk. Negyedik nap Január 23., szerda BÉKESSÉGBEN, ÜJ ÉLETBEN „Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született” (1. János 5, 1.) Bibliai rész: Lukács 12, 49—53; Márk 3, 31—35, Jézus Krisztus választás elé állítja azokat, akikkel talál­kozik: megmaradnak-e régi bűneikben, vagy pedig elindulnak az új életbe. Az új élet útján sok minden átértékelődik, sok mindent másképpen, tisztábban lát az ember. Békemunkánk miatt sokszor meghasonlás támad a családban s a gyülekezet­ben is, de ezt is vállalnunk kell, mint a békéért való bátrabb és meggyőzőbb bizonyságtétel alkalmát. Űj élet az, hogy meg­találjuk a szeretet útját. Űj élet az, hogy a civódás helyett a megértés, a _ béke. Útját. iáriv& Új élet az, hogy szolgálatra indulunk, s az önzetlen szolgálat útját állhatatosan járjuk. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Jézus Krisztus megjelent a bűnösök között, hogy az új élet útjára vezesse őket; Jézus Krisztus útmutatásáért, amellyel határozottan vezet minket az örök élet felé; hogy Ő békességre és új életre hívott minket. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL szűkkeblűségünket, türelmetlenségünket és gyakran közönyös magatartásunkat; hogy bár Isten kegyelme bűneinket meg­bocsátotta és új utat nyitott az egyházak számára a szolgá­latra, mégis sok volt bennünk az Ö akaratával szemben a meg nem értés és engedetlenség. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten Szentlelke erősítse meg az egyházak béke- szolgálatát keleten és nyugaton; hogy erősítse meg a mi egy­házunkat is, hogy elvégezhessük szolgálatunkat drága hazánk­ban; hogy szolgálatunk által minden ember megtalálja a má­sik embert, a szeretetet, a békességet. (Folytatjuk) Örüljetek az Urban mindenkor! IMÁDKOZZUNK János 8, 12. Élet Világossága, mély hálával köszönöm, hogy felragyog­tál, a bűnbocsánat szikiája és vezérlő erőm lettél. Köszönöm neked békességemet; hogy múltam minden tévedését rád bíz­hatom és új évben újat kezdhetek. Mint a napkeleti bölcsek, tapogatózva keresem a helyes utat, amely Hozzád vezet, s amelyen követhetlek téged. Szí­vemben kicsiny vagy még, előtted mégis meghajolok, az Atya szeretetének csodája elölt és szeretném vinni néked életem ajándékait: szolgálatom megpróbált aranyát, a próbatétel ke­serű fűszerét és a szeretet tiszta illatát. Taníts meg engemet, hogy megjelent kedves szereteted fényében lássam az embert. Te műiden népeket fényed körébe vontál és jóságodat minden ember felé árasztottad. Én is fele­lősséget kívánok érezni, mint Te, minden népért: fehérekért és feketékért; testvéremül fogadom őket és kész vagyok hor­dozni közel és távoli emberek sorsát és elfogadom a mellet­tem levőket jó szívvel élet- és munkatársamul. Tégy türel­messé és kitartóvá a szere üt bn. Aki azért jöttél, hogy életük legyen és bőviilkMjenek, taníts -meg engem is, hogy szolgál­jam a békét és a jobb életet az emberek között 'szavammal és minden cselekedetemmel. Istenem, alig hogy hozzád érkezünk, Te elküldesz ember­társaink felé. Mihelyt világosságodat látom, ezt kívánod, hogy világítsak. Követni kívánom szeretetedet. Tö’tg él világossá­goddal, örömöddel és békességeddel. 'Légy naggyá bennem és tölts el egészen, hegy Te növekedj és én alászálljak enge­delmes szereteted követesére. Ámen. „Én már nem tudok sem­minek se örülni. Hiszen, ha szétnézek életemben, nem lá­tok éin abban semmi örömöt. Teher az élet számomra.” 83 éves, idős, beteges em­ber szavai ezek. Hallatukra egy kép tárult elém. Kicsiny lányommal történt. Az óvo­dából jött haza. Pajtásaival elment a ház előtt. Egy utcá­val messzebb találtam meg. Sírt. Nem dorgáltam meg, kis kezét megfogtam és hazavit­tem. Ütközben — könnyel teli szemeiben felvillant az öröm, mégis jó úton járok, mégis, bár eltévedtem, hazaérek. A kéz, amely megfog, célba vezet, a szeretet, mely köny- nyeimet felszárítja, az Űr .keze és hangja. Sok örömöt elvesztek, ha az Ő keze. az Ö szava nem kell kell nekem. Öröjn az új kezdet. Öröm ez az új esztendő. Súlyos, halálán levő, beteg testvért látogattam meg. H - egy-egy pillanatra visszan te eszméletét, mindig az fájt neki, hogy be kell fejezni, szá­mára nincs új kezdet. Aki már nem kezdhet újat, új na­pot, új esztendőt, az tudna igazán örülni az új kezdet­nek. Felettébb nagy öröm ez az új esztendő. Üj kezdettel — új napokkal. Ővele. A múlt terhét leveszi vállamról, bíztat — kezdj újat! Az új év sok örömet tartogat. Jön Jézus. Igében, szentségek­ben. Jön, a vigasztalás igéjét, a bocsánat békességét, az éle­tet hozva. Ha Vele járok, tu­dok örülni a világ békéjének, tudok cselekedni érte, kész vagyok házam, népem béké­jéért imádkozni és, odaadóan dolgozni, örülök a templom­ban kapott békességnek, min­den szolgálatnak amit má­sokért tehetek. Az új esztendő küszö­bén az Űr szemeimről le­törli a könnyeket, homályos látásomat megtisztítja, hegy tudjak örülni mindenkor, bár­merre kell mennem. Az élet útján, a békesség útján járva, észreveszem az üröm apró morzsáit is, amit Ö nyújt falóm és ad ebben az új esztendőben is. Halassy Endre — HALÁLOZÁS. FÖLDESI IRÉN VILMA, lábunk bősé­ges előfizetője. 1932. decem­ber 15-án mhghalt. December 17-én temették el Kiskőrösön, a gyülekezet nagy részvéte mellett. — BUNDÁK átszabása, szőrme kucsmák, . e;a!V rozások Somczyi - , ; I Bp, V.. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — SZÖ3ME- és irhabundák ja­vítása, átszabása legújabb mode1- lek saermt. Bárt szűcs, Bp. VII., Lenin krt. 23. Telefon: 222-531. szelek. A kedvező fekvés, az enyhe éghajlat, a megfelelő csapadék, és a kitűnő talaj együttesen azt eredményezik, hogy ebben a pompás gyü­mölcsöskertben megterem mindaz, amit csak elgondol­hat az ember. Jobbról feltűnik egy na­gyobb török település: ala­csony házak, szorosan egy­máshoz nyomva, többnyire igazán elhanyagolt állapot­ban. Néhány szerény minaret emelkedik ki a házak közül. Az egész együtt olyan képet nyújt, amelyet a török-lakta vidékeken tucatjával lehet látni. ä Az utasnak egyszercsak sze­mébe tűnik egy tábla. Rajta a felirat: TARSUS. De hát egyáltalán lehetséges, hogy az egykor oly pompás városnak ha még oly szegényes marad­ványai is, de léteznek? A kétség csakhamar eloszlik. Igen, ez Tarsus, Pál apostol születéshelye. MILY NAGY IS A KÜ­LÖNBSÉG a hajdani és mai Tarsus között! Amikor idő­számításunk kezdetén egy te­hetős zsidó polgárnak kisfia született itt, s apja a Saulus nevet adta neki, akkor ez a város teljes fényében pom­pázott. Pompeius a provincia fővárosává tette. Itt székel­tek a római kormányzók, akiknek egyikét Marcus Tul­lius Ciceró-nak hívták. Ugyan­akkor a város közlekedési csomópont is volt. Ha valaki abban az időben Keletről, Bagdadból, Damaskusból vagy Jeruzsálemből Kis-Ázsiába akart utazni, vagy onnan Ke­letre, anpak Tarsuson kel­lett átutaznia. Mielőtt a ka­ravánok nekivágtak a nehéz hegyi kapaszkodóknak, itt tartottak még egy pihenőt, hogy erőt gyűjtsenek. Mind­ehhez járult, hogy a várost a Cydnus-folyó összekötötte a tengerrel. Így a pompás gá­lyák egészen a város pere­méig jöhettek a nagyszerű kikötőbe. ESZEL A KITŰNŐ KÖZ­LEKEDÉSI. HELYZETTEL pá­rosult a kézműveseit élénk szorgalma. A bazár-utcában mindenekelőtt ott látta az embep ülni a takácsokat, akik szövőszékeiken a Tau- rus-birkák fekete gyapjából szőttek finom, vagy, durva szövetet. Valójában még fon­tosabb volt a város jelentő­sé"?. mint messzesugárzó mű­velődési központié. Tarsusnak ekkor híres egyeteme volt. F-gvik tanítómestere: Atheno­dorus, a filozófus, Rómába ment, és nevelője lett a ké­sőbbi Augustus • császárnak. Ez netán a kirílvi kegy kü­lönböző meznyilatkozásaiban visszasugárzott a városra, mert a császár nem volt há­látlan. Hogy írüly ragyogó í yolt ennek a világvárosnak lett jártas már kora gyer­mekségében abban a nyelv­ben, amelynek később oly nagy hasznát vette Földközi­tenger vidéki messze utazá­sain. Talán a sátorponyva- szövést is már itt tanulta meg; mert a rabbi-hivatás előfeltételéül előírták egy ipar elsajátítását. AZ IFJÜ SATJLUST aztán apja Jeruzsálembe küldte^ hogy a zsidó főiskolán Ga­maliel tanítványa legyen. Ek­kor tizenkét évig maradt tá­vol otthonától. Amikor újra visszatért, a hatalmas fordu­lat már bekövetkezett az éle­tében. Krisztus jelent meg neki és élete kormányát egé­szen magához ragadta. De da- maskuszi-élménye után nagy kiábrándulásban is volt ré­sze: senkinek sem volt rá szüksége. így nem maradt más hátra számára, mint hogy visszatérjen szülőváro­sába és ott várjon. Valószínűleg több mint há­rom esztendőt gyűrt le most ez a tettre szomjas férfiú is­mét a szövőszéknél. Micsoda felszabadulás volt számára, mikor egy napon megjött Barnabás, hogy őt a virágzó antióchiai gyülekezetbe hívja. Missziói útjai során aztán még kétszer látogatta meg újra szülővárosát. Érdekes módon Lukács a maga tudósításában ezekről a iarsusi időzésekről nem tesz említést. Talán az­zal függ ez össze, hogy itt nem sikerült semmiféle gyü­lekezet-alapítás? Mert hogy erre Pál a maga szülővárosá­ban semmiféle kísérletet na tett volna, az nehezen kép­zelhető. Mindenesetre a nagy misszionárius számára ez fáj­dalmas élmény volt. KÉSŐBB TERMÉSZETESEN TARSUSBAN IS diadalmas­kodott a keresztyénség. Olyan híres egyházi tanítók éltek ott, mint a tudós Diodor. Azonban nagyon hamar át- hömpölygött a városon az íz* lám hulláma és maradékta­lanul elmosta még a nyomát Is a keresztyénségnek. A tö­rök uralom idején hagyták elzátonyosodni a kikötőt. A vad hegyi folyó évszázadok folyamén oly sók iszapot és hordalékot sodort magával, hogy a város mai szintje jó öt méterrel magasabban fek­szik, mint Pál korában, Ez alatt a réteg alatt nyugszik mindaz eltemetve, ami talán még emlékeztethetne a város legnagyobb fiára. A mai tarsusiak közül nem igen akad egy is. aki tudo­mást venne Pálról. De amíg csak keresztyének élnek a Földön, nem fogiák az embe­rek elfelejteni, hogy Tarsus- ből Indult el útjára a népeit legnagyobb apostola. E. Bosler nyomán: Gádor András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom