Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-12-01 / 48. szám

Keresztelő János, az ádventi próféta Nemzetségről nemzetségre... A Jordán folyó partján a Holt tengertől északra Judea pusztájában jelenik meg Keresztelő János Tibérius császár uralkodásának 15. évé­ben Kr. u. 28-ban. Nagy em­berekre jellemző módon egyet­len ügyet képvisel minden sza­vával és cselekedetével: Közel az Isten országa, itt a megté­rés ideje! Meghökkentő hason­lattal érzékelteti az ítélet fé­lelmetes közelségét: a fejsze a fák gyökerére vettetett! Már majdnem késő, alig van pilla­natnyi.idő a megtérésre. Riasz­tó szavainak a keresztség kö­vetelésével ad nyomatékot. Aki akarta, megérthette belőle, hogy közel a Messiás, mert ö az, aki keresztséggel pecsételi el népét az utolsó időben (Jn 1,25). Ez a keresztség azonban nemcsak külső jel, hanem kö­telez bűnvallásra és gyökeres életújulásra (Mt 3,6; Lk 3, 7—14). A követ el is komolysá­gára utal Keresztelő János kül­ső megjelenése, öltözete, böj­tölése, önmegtartóztató élet­módja. Még működése helyét Is jelképesen választja meg. toráéi nagy történeti élménye a pusztai vándorlás Mózes korában. Ott jelent meg Isten, és kötött szövetséget népével. Ezért a pusztába várták a Messiásnak és Isten dicsősé­gének a megjelenését. A pusz­tában megjelenő Jánosra pon­tosan illett az az ézsaiási pró- ■ féri a, amelynek teljesülését faxrtársai szinte napról napra várták: „Kiáltó szó a pusztá­ban Készítsétek az Úrnak út­ját!” A nép megértette Keresztelő János szavait és jielbeszédét, legalább is azt, &ogy most következik Izráel számára a várva várt nap. Ez idő tájt egyébként is feszült a légkör a messiási várakozások­tól. A választott nép reménysége ótestamentomi próféciákra tá­maszkodott, de táptalaja az a nyomorúság és elkeseredés volt, amelyet a római uralom nyomása idézett fel. Tódult ezért a Jordánhoz: hátha most .jön a döntő pillanat, az isteni bosszúállás napja az elnyomók ellen és a felszabadulás Izráel ázámára. A mozgalom átlépte Judea határait. Maga Keresz­telő János kiterjesztette mű­ködését Samáriára és Galileá- ra, tanítványai pedig elvitték hírét Szíriába, Kis-Azsiába, Egyiptomba és bizonyára még távolabbra is. Mozgalma to­vább gyűrűzik 31-ben elszen­vedett mártírhalála után is. Emlékét nemcsak követői és az őskeresztyénség őrzik, ha­nem az I. századi zsidó törté­netírón, Josephuson kívül, a rabbinizmus, az iszlám és a mandeista szekta iratai is. A mozgalom történt! hátterét nagy vonalakban eddig is is­mertük, de ismereteinket szemléletesebbé tették a Holt­tenger közelében fekvő bar­langokból előkerült egykorú iratok. Keresztelő János mű­ködési helyétől alig 20 kilomé­ternyire ugyancsak a pusztá­ban volt Kumrán. annak a szektának a központja, amely böjtöléssel, önmegtartóztatás­sal és gyakori kultikus mosa­kodással, a pusztán, visszavo­nultan, testvéri vagyonközös­ségben élve és a Szentírást ta­nulmányozva várta az idők vé­gét. Alapítójukat az igazság tanítójának nevezték, magukat pedig a világosság fiainak, akik a törvény pontos megtar­tásával és szigorú fegyelemmel készültek a messiás vagy mes­siások megjelenésére és a vég­ső nagy leszámolásra a sötét­ség fiaival. Biztos adatunk van arról, hogy gyermekek nevelését is vállalták. Márpe­dig az evangéliumok szerint Keresztelő János a pusztában nevelkedett és tartózkodott fellépéséig (Lk 1,80). Keresz­telő János feltétlenül ismerte ezt a szektát, sőt valószínű, hogy közöttük, vagy hozzájuk hasonló közösségben nevelke­dett. Erre enged következtet­ni nemcsak a helyek földrajzi közelsége, hanem Keresztelő János aszkéta életmódja, az ítélet várása és a kultikus für­dő alkalmazása. A történeti háttérnek ez a pontosabb is­merete azonban nem kisebbíti Keresztelő János személyisé­gét, sőt még inkább kiemeli páratlan nagyságát. Prófétai elhívást kapott Keresztelő János Istentől, és ezért külön úton járt a nagy prófétákhoz hasonlóan (Lk 3,3). Korának és népének gyermeke maradt, de isteni küldetése kiemelte őt környe­zetéből. Kilépett az apokalip­tikus szektán visszavonultsá- gából és prófétamódra nyíltan prédikálta az ítélet közeledtét és a megtérés sürgősségét. Er re az ítéletre készült nemcsak a kumráni szekta, hanem né­pének minden rétege és irány­zata is. De Keresztelő János éppen a leglényegesebb pon­ton került szembe velük. Kor­társai az ítélettől Izráel győ­zelmét és ellenségeinek a meg- saégyenülését vagy végső pusz­tulását várták. Keresztelő Já­nosnál nem hallunk erről, sőt szerinte az ítélet elsősorban a választott nép ellen fordul. Is­ten nem kivételez saját népé­vel sem, ezért sürgeti Keresz­telő János a nép megtérését. Nem a pogányolctól követeli, hanem Izráel népétöl elsősor­ban, nemcsak a nép bűnösnek kikiáltott rétegétől, hanem mindenkitől. Ha Izráel eluta­sítja ezt a követelést és nem tér meg, akkor Isten elveti né­pét: nincs rá szüksége, a kö­vekből is támaszthat magának fiákat! Hallatlanul . kemény beszéd ez. A nép mégis szíve­sen vette, mert a bűnbánatot hirdető nagy próféták hangját ismerte fel benne. Valóban nincs nagyobb próféta Keresz­telő Jánosnál (Lk 7,28). Az ítélet és a megtérés ilyen ke­mény hirdetésével zárja le az Ótestamentomot. Ő az utolsó ótestamentomi próféta. Jézus azonban ennél is nagyobbra értékeli őt. , Prófétánál is nagyobb Keresztelő János. Istennek a követe ő, aki elkészíti az utat a Krisztus előtt (Lk 7,26kk). Hivatásának ezt a részét is hí­ven teljesíti. Magától értődő volt, hogy a népet felrázó mű­ködése nyomán feléje fordul­tak a messiási reménységek: hátha ő a várt messiás! Ke­resztelő János azonban ezt mindig elutasította magától, és arról beszélt, aki utána jön, és nagyobb nálánál. János evangélista, aki először Ke­resztelő Jáno6 tanítványa volt, még arról is tud. hogy Keresz­telő János egyenesen rámuta­tott Jézusra és Hozzá terelte tanítványait (Jn 1,35—37). Ke­reszteld János ezzel már Jé­zus bizonyságtevői közé lép és majdnem újtestamentomi szol­gálatot végez. De csak majd­nem. Mert csalódott és meg- botránkozott Benne. Mást várt Jézustól, mint amit Ö hirde­tett és cselekedett. Azt várta, hogy végrehajtsa az ítéletet: legyen szórólapát a kezében és különítse el a pelyvát a gabo­nától. Jézus pedig beszélt ugyan az eljövendő ítéletről, mégis arra tette a hangsúlyt, hogy itt a kegyelem ideje, .,az Ür kedves esztendeje” (Lk 4, 19—21). Jézus is azt mondja, hogy a terméketlen fügefa ki- vágatásra ítéltetett, de megszó­laltatja a vincellért is, aki egy évi haladékot könyörög ki a halálra ítélt fa számára (Lk 13,6—9). Ez nem illett Keresz­telő Jánosnak a messiásról al­kotott képébe, és ezért csaló­dott Jézusban. Megbotránko- zott abban, ami Jézus szemé­lyének és munkájának a vele­jét alkotja. Ezért mondja őt Jézus a legkisebbnek a meny- nyek országában (Mt 11,11). De ezzel a csalódásával is Jé­zusra mutat, és felhívja a fi­gyelmet legnagyobb ajándéká­ra, a kegyelem és a Éűnbocsá- nat evangéliumára. i Jézus űtegyengetője tehát Keresztelő János bizony­ságtételével és csalódásával egyaránt. Prófétai szavával minden idők emberének hir­deti, hogy megtérés nélkül senki sem léphet közel Jézus­hoz és senki sem üdvözölhet. Csalódásával pedig Jézus kö­nyörülő szeretetére emlékez­tet, amellyel kegyelmi időt szerzett nekünk megtérésre. Prőhle Károly Genfi jelentés a magyarországi látogatásról A Lutheránus Világszövetség Genfben megjelenő sajtó- szolgálatának november 12. szama beszámolót közöl a Lu­theránus Világszövetség képviselőinek, Dr. Kurt Schmidt- Clausen főtitkárnak, Dr. Bruno Muetzelfeldt igazgatónak és Paul Hansen titkárnak magyarországi látogatásáról. A je­lentés részletesen foglalkozik a vidéki gyülekezetekben tett látogatásokkal. Kiemeli az istentiszteletek népes templo­mait, az építkezéseket és a gyülekezetek áldozatkészségét. Beszámol arról, hogy egy Budapesten több egyházmegye lel­készeivel tartott letkészgyülés alkalmával 200 lelkész előtt tartottak előadást. „Az előadás után folytatott beszélgeté­sek és más találkozások, valamint a vendéglátó egyház által nyújtott tájékoztatók a magyarországi egyházi életről mind arról tanúskodtak, a tagegynázak közötti kölcsönös kapcso­latok mielőbbi elmélyítését kívánják a Világszövetség ke­retében és azt, hogy tovább folyjanak az egyházak között a mai élet kérdéseinek megbeszélései.” Külön foglalkozik a jelentés vendégeinknek a Teológiai Akadémián tett látoga­tásával, valamint a diakóniai munkáról szerzett tapasztala­tokról. Az egyházi vezetőséggel és a püspökök munkatár­saival folytatott beszélgetések lehetővé tették, hogy a Lu­theránus Világszövetséggel való kapcsolatok kérdéseit a jö­vőre vonatkozóan is tüzetesen megtárgyalják. „A látogatás végén a vendéglátó egyház is és a Világszövetség képviselői is hálásan fogadták, hogy a Világszövetség, mint az evan­gélikus egyházak családja, lehetőségeket nyújt ilyen talál­kozásra és beszélgetésre. A magyarországi egyház és gyü­lekezeteinek meglátogatása is újabb lépés volt azon az úton, amely az evangélikus egyházak közösségét kívánja megerő­síteni.” A sajtószolgálatnak ugyanez a száma közli az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökének bejelentését, amely szerint az államsegélyt a magyar állam 1964-ben is az előző évnek megfelelő mértékben folyósítja egyházunknak. „A magyar kormányzat ezzel ismételten lemondott arról, hogy az 1948- ban megkötött egyezménynek megfelelően a segély folyósí­tásának csökkentését foganatosítsa” — jegyzi meg a köz­lemény. Hosszabb részt közöl a sajtószolgálat november 12. száma még Káldy Zoltán püspök elnöki megnyitó beszédéből, amelyet a Déli Egyházkerület közgyűlésén tartott. A ki­emelt szakaszban Káldy Zoltán püspök a Keleten és Nyu­gaton élő egyházak okuménikus párbeszédének kedvező alakulásával foglalkozik. Az egyetemes keresztyén hitvallások Az Ágostai Hitvallás Az Ágostai Hitvallás Apológiája tanításait tartalmazza AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ HITVÁLLÁSI IRATAI I. kötet Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. I. em. Ara: 45,— forint ► A Sajtóosztály Irattérjesz-3 ftése értesíti a Gyülekeze- 3 ► teket, hogy kapható 3 t KORÄLISKOLA l 3 t amely a templomi kántori a ► szolgálathoz szükséges ele- a ► mi tudnivalókat és éneke-a ► inkhez előjátékot tártál- a £ máz. a ► A kottafüzet ára 52,— Ft. a ► Megrendelhető a Sajtó- 3 ► osztályon, 3 £Bpest, Vili. Puskin u. 12.a NOVEMBER 10-ÉN ÜNNE­PELTE a Budapest-angyal- földi gyülekezet temploma fel­szentelésének 25. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet szol­gálatát Káldy Zoltán, a Déli Budapesten, 1963. december 1-én Dealt tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Haíenscher Károly, du. 6 dr. Kelten András. Fasor de léi 10 Koren Emil, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 6 Adventi est. Dózsa György út de. íél 10 (úrv.) Harmati Béla. Üllői út 21. de. íél 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grün- valszky Károly Rákóczi út 55/t>. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12 Grünvaiszky Karoly. Thaiy Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 (úrv ) Veöreös Imre. utász ú. de. 9 (úrv.) Takács József. Vajda Pé­ter u. de. íél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Kákosíalva de. 8 Detre János. Gyarmat u de. lél 10 Bo­ros Károly. Fóti út de. 11 Gádor András, váci út de. 8 Gádor And­rás. Frangepán u. de. lél 9 Ká­poszta Lajos. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de 10 Bencze Imre. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre Pestújnely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rükospalota- MAV-telep de. 8. Rákospaloía- Nagytemplom de. 10. Kákospalota- Klstemplom du. 3 Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 várady La­jos, de. 11 Várady Lajos, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Schreiner Vil­mos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv) Fülöp Dezső, du. S Vámos József. XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9 Csengődy László, de 11 Csengődy László, du. fél 6 sze- retetvendégség: Prőhle Károly. Pesthidegkút de. íél 11 Ruttkav Elamér. Budakeszi de 8 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, egyházkerület püspöke püspök­ké választása utáni első szol­gálatát az angyalföldi gyüleke­zetben végezte. És most, ötéves püspöki jubileuma alkalmával, ugyancsak Angyalföldön végzi du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél lo. Csepel de. 11. (úrv.). Agenda címen megjelent az Evangéli­kus Egyház szertartáskönyve Kötve: 128— Ft. Megrendelhető a Saj­tóosztályon Budapest, VIII. Pus­kin u. 12. Megjelent az Újtesfcsmentuxn és cs zsoltárok (nem az új próbafor­dítás szövege) fekete pegamoid kötésben, arany felirattal 8,5x 14,5x1,7 cm. méret­ben Ara 40 forint Kapható az Evan­gélikus Sajtóosztá­lyon Budapest VIII. Pus­kin u. 12. 25 éves templom mögött. De azok hűsége is, akik építették és azoké, akik ma látogatják A 25 éves jubileumon az elsá drága név: Isten. A hálaadás azonban — mon­dotta a továbbiakban — ön­magában üres, ha annak nin­csenek gyümölcsei, ha nem in­dít valamire, ha meg nem ter­mékenyít. Többre van szük­ség: többet kell adni. A hivő szív vallomása: szeretlek Uram! Hogyan mondjunk en­nél többet? A jubileum arra ösztönöz, hogy még jobban, mint eddig, fogadjuk el Isten ajándékait. így lesz ez a többlet: lakozás. Ez pedig állandóságot, letelepedést je­lent. Lakni az otthonban éve­ket és évtizedeket foglal ma­gába. Krisztus ne pillanat­nyi vendég legyen a szivünk­ben, hanem találjon pbban la­kást, állandóan éljen velünk Nem zárható tehát ki a szív­ből Krisztus időről időre. Ez a lakozás hit által történik. Ügy; hogy hallgatjuk az igét. I Ehhez pedig templom kell, ehhez evangélium kell! AZ IGE MÁSIK MONDANI­VALÓJA: a szerétetben gyö­kerezzetek meg! Hit által a szívünk odafordul Istenhez és. elcsodálkozik azon, hogy ai Isten mennyire szeret. E nél­kül nincs igazi szeretet egymás iránt. Mielőtt kimondanánk: szeressétek egymást, ki kell I mondanunk: vegyétek észre mennyire szeretett Isten. Ebben a szeretetben vegyen alapot a mi szeretetünk. Ez az a többlet, amely erőteljesebbé teszi az egymás iránti szerete- tünket. Az Isten szeretetének forrásából fakadjon a szeretet és erőteljesebben gyakoroljá­tok egymás iránt! Az egyház életformája ma a szeretet élet­formája. Ügy, hogy az egyház az Isten szeretetének forrásá­ból táplálkozva, gyakorolja a szeretetet a gyülekezeten be­lül és a gyülekezeten kívül, A világ — hála érte Istennek — halad előre. Ezt mutatja körülöttünk az emberek javát szolgáló nagy fejlődés. A nagy többlet, amit mindehhez mi, keresztyének hozzáadha­tunk: a Jézus Krisztustól ka­pott szeretet. Több ez, mint humanizmus. Megbocsátó, tü­relmes, elhordozó, segítő sze­retet ez. Ma jobban kell sze­retni, mint szerettünk tegnap, holnap jobban kell szeretni, mint szerettünk ma! Ez az egy­ház életformája. Mindezt „aprópénzre váltva”: hitves­társak egymást, szülők a gyer­meket, gyermek a szülőt, gyü­lekezet a nem-gyülekezeti ta­gokat, munkatársak, egyháata- gok, honfitársak jobban, iga­zabban, állhatatosabban sze­retni. Lehet ezt tenni, sőt job­ban tenni, hiszen az alap, A forrás Isten irántunk megmu­tatott szeretete. A HARMADIK a beteljese­dés: növekedni hitben, szere­tetben a teljességig. Ez az örökkévalóságra, az örökké­valóság pedig a reménységre mutat. Drágák a földi célok; Mégis messzebbre kell lát­nunk: az Istenhez érkezésre; a korona elnyerésére. A re­ménységnek Is élőbbnek kell lennie. Legyen a gyüleke­zet reménységben élő gyüle­kezet. Töltse meg szívét a földi célok reménysége mellett az örök élet reménysége is. Az örök életben már nem kell templom, mert ott Isten lesz minden mindenekben. De ad­dig kell! Addig hassa át á gyülekezet népét a hit, amely Isten felé fordul, a szeretet, amely Isten szeretetének for­rásából táplálkozva tudja a másik embert szeretni, tud a másikért munkálkodni. És hor­dozza szívében a gyülekezet a reménységet itt a földön és az örökkévalóságban. — fejezté be igehirdetését Káldy püspök; Istentisztelet keretében a püspök kiszolgáltatta a ke­resztség és az úrvacsora szent­ségét s ez utóbbiban a gyüle­kezet tagjaival és lelkészeivel együtt maga is részesült. DÉLUTÁN A GYÜLEKE­ZET szeretetvendégségen ün­nepelt tovább. Különösen gaz­daggá tette a szeretetvendég- séget az a magas színvonalú egyházzenei műsor, melyet Berkesi Sándor, a gyülekezet fiatal kántora szerkesztett és vezényelt. A szeretetvendégségen meg­emlékezés történt azokról; akik áldozatos részt vállaltak annak idején a templom épí­téséből, s külön meleg szívvel és kegyelettel emlékezett a szeretetvendégség gyülekezeté néhai idős Rimár Jenőre, a gyülekezet templomépítő pap­jára. A 25 éves Budapest-angyalföldi templom Egyházkerület püspöke látta el. Istentisztelet előtt az egy­házközség presbitériumával folytatott eszmecserét. Fa Fe­renc, a gyülekezet másodfel­ügyelője, köszöntésében külön kiemelte azt a tényt, hogy az első szolgálatát, Luther Már­ton születése napján. Káldy Zoltán püspök EL 3,14—21. alapján mindenek­előtt a h á 1 a szavát szólaltat­ta meg. A hála szavát azért, hogy Isten hűsége van ott a KIS TÜKÖR Kis tükrünk előtt most Józsué áll. Neve szabadulást jelen*. Józsue neve egyébként rokonságot mutat Jézus nevével. Élete történetét Mózes könyveiből és Józsué könyvéből ismerjük. Józsué Nun fia, eredeti neve: Hósea, ez a szó szintén sza­badulást jelent, tyózes meghitt szolgája, segítője. Neve a refi- dimi csata alkalmával lép előtérbe. (II. Mózes 24) Mózes díszes ünnepség keretében nevezi ki utódjának és megbízza, hogy az ősi földre ő vezesse át a zsidó népet. E küldetésének Józsué hűségesen eleget fesz. A jerilcói győzelmes hadjárat után Ai ellen vezeti seregét, de Ákán bűne miatt nem tud gi/őzelmet aratni. Ákán ugyanis egy babiloni köntöst, 200 ezüstöt, egy aranyvesszőt lopott és a lopott dolgokat elásta sátra közepén. Abban az időben a tolvajt kíméletlenül kivégezték. Ákánt is, miután bűne ismertté vált, megkövezték. Csak a bűnös meg­büntetése után sikerült Ait bevenni. Nem soroljuk fel az or­szág megszerzéséért sikerrel vívott többi harcait. Józsué élete munkájából még két dolgot szeretnénk meg­említeni. Az egyik: az ország felosztásának, okosan és bölcsen végzett munkája. A másik pedig az ún. sikhemi országgyűlés rövid története. Józsué élete végén Sikhem városába gyűjtötte össze Izrael véneit, fejeit, bírált és felügyelőit. (Józsué 24) Ék­kor mindnyájan az Űr elé álltak és ezen az országgyűlésen mondta Józsué az ismert szavakat: „én azonban és az én há­zam az Űrnak szolgálunk.” Józsuát népe Timnát-Szérában temette el. Józsué népe bölcs embere volt, aki a zsidóság belső nehéz­ségeit mindig bölcsen oldotta meg. Bátor ember volt, aki a pusztai vándorlásban elfáradt népet győzedelmesen vezette ha­za. Igazságos ember volt, aki soha nem tűrte el a nép ellen vétkezők bűneit. Józsué Mózes után az ígéret népének legdicsőségesebb ve­zéralakja. FüISp Dezső ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom