Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-17 / 46. szám

Látogatás a borsodi egyházmegyében ÓDON, CSENDES TEMPLOM A szűrke Volga halk züm­mögéssel falja a kilométere­ket. Az ősz palettáján kevert tompa szinek, sárga, rozsda­barna és zöld, váltakoznak a borús ég alatt. Miskolc házait elhagyva széles táblák nyúj­tózkodnak. A morzsalékosra művelt barna földben elvetve csírázik már a gabona, a jövő évi kenyér. Sokfelé azonban répát szednek, kukoricát tör­nek. Szemmel látható, hogy a Csere-hát dombjai között sok még a tennivaló. Mégis mára, a Szentháromság ünnepe utá­ni 20. vasárnapra kérte a fan­csali gyülekezet szives hívása D. dr. Vető Lajos püspök lá­togatását. Ugyanis 177 eszten­dővel ezelőtt éppen ezen a va­sárnapon szentelték fel temp­lomukat, s a gyülekezetnek az az óhajtása, hogy a kívül-be- lül felújított templomot épp ezen a vasárnapon a püspök áldása indítsa el szolgálatára. Az ünnepi alkalomra Vető püspök kedves vendégeket is hoz magával: Paul Hansent, a Lutheránus Világszövetség Kisebbségi Egyházak Osztá­lyának titkárát és feleségét. FANCSAL tehát az utazás közvetlen célja. A felújított templom kecses tornya már messziről köszönti az érkező­ket. Könnyű neki! Dombra épült, és friss színei messzibe Villognak. Közelítve sem lát azonban többet belőle az em­ber, mert homlokzatát szemér­mesen lombok fátyoléval ta­karja, valóságos kis erdő. A templomdomb alól forrásvíz Csordogál, mintegy jelképül: ítt az Élet Vize fakadt fel! Az érkező vendégeket Pintér Ká­roly lelkész és Szalipszky Endre egyházközségi felügyelő fogadja. Az ünnepi program reggel 9 órakor úrvacsorái is­tentisztelettel kezdődött, mely­nek szolgálatát Virágh Gyula ózdi lelkész, a Borsod-Hevesi egyházmegyei esperese látta el. A 29 szórványhelyről egy- besereglett hívek a templom­ban maradva várták a V211- kor kezdődő istentiszteletet. Közben barátkoztak a kedves, barokk stílusú műemlék temp­lom új arculatával. Walkyd műgyanta festék pasztellzöld- je fedi a falakat, és fehér sá­vok kötik össze a mennyezet teltkék színével. A két disszo­náns szín így egy nem min­dennapi harmónia élményét kelti. És ez szimbolikus jelen­tésű, mint a falakon a Szita István festette igeábrázolások. Az áhitatos szemlélődének ha­rangzúgás jelezte, hogy elér­kezett az ünnepi istentisztelet ideje, és dr. Vető Lajos püs­pök lelkészek kíséretében ér­kezik a szent szolgálat végzé­sére. Az istentisztelet első felét a püspök igehirdetése és a szol­gálatra indítás szertartása al­kotta. Ezután Paul Hansen dán lelkész igehirdetés kere­tében üdvözölte az ünneplő gyülekezetét, átadva több or­szágban élő kisebbségi egyház testvéri köszöntését. Isten ke­zéből kapott „véletlen”, hogy alapigéje az oltárhajó hom­lokzatára írott idézet: „Az Is­ten szeretet”. Nemcsak az ün­nep óráiban, hanem a meg­próbáltatások idején is. Az Ö szeretete üdvözítő szeretet. A vendég német nyelvű szolgá­latát Vető püspök tolmácsolta. A gyülekezet leányainak éne­ke után a helyi lelkész ismer­tette a renoválás történetét. Az ismertetést követő ének után a püspök áldást mondott a gyülekezetre. Az áhitat óráját a barátko- zás percei követték. Üdvöz­lések hangzanak el, meglepe­tésül kis emlékkel is kedves­kedik a vendéglátók figyel­messége, de már búcsúzni kell, mert vár az útiprogram máso­dik állomása: HERNÁDBÜD. Miközben az autó sebesen röpít bennünket a másik gyülekezet felé, én azon gondolkodom, hogy a modem technika eme pompás eszköze nélkül ez a látogatás részben sem valósulhatott vol­na meg. Közben átfutunk a Hernád hídján, az út lassan felkapaszkodik a folyó fölött húzódó hátságra. Az előttünk feltűnő falucska pz úti cé­lunk. A kicsiny templom előtt Solti Károly abaújszántói lel­kész várakozik. A hernádbüdi hívek csoportosulnak körülöt­te. Hemádbüd ugyanis a he­gyek lábánál települt Abaúj- szántó filiája. Helyben csak 68 evangélikus lélek lakik, de ők örömünneppé akarják avat­hívta meg családi hajlékába a vendégeket. Nemcsak aszta­lukat terítették meg a vendég előtt, hanem a szívük is ki­tárult az azonos hit testvéri érzésében. Amikor búcsút vet­tünk, a két szép kisgyermek öleléssel bocsátotta útra a szí vesen látott vendégeket. ARNÓT községre már rá­terítette fekete bársonyát az este, amikor Abaffy Gyula lel­kész lakásához érkeztünk. Az üdvözlés szavaiba sürgetőn csendült bele az istentisztelet­re hívó harangszó. Ekkor mint­ha megmozdult volna a falu: sorra nyíltak ki a kapuk és indultak a hívek a templom felé. Ebben az egyöntetű meg­mozdulásban meg lehetett érzeni, mit jelent, ha egy gyü­lekezetnek múltja van. Bizony, ez a gyülekezet több évszáza­dos múltra tekinthet vissza: a reformáció hatására 1550 tá­ján alakult. A hitben való megállás milyen nagyszerű példáját tanúsították az ősök: két évszázad megpróbáltatásai között is megmaradtak evan­gélikusoknak, noha templom­építésre csak 1776-ban kaptak engedélyt. Okmányok tanús­kodnak arról, hogy az akkori gyülekezet vezetői gyalog mentek fel Bécsbe Mária Teré­zia elé instanciázni. Ezt a templomot 1779-ben, Mind­szentek ünnepén szentelték fel. Oltárukat az akkoriban feloszlatott jezsuita rend egyik rendházából vásárolták, és Bécsújhelytől ökrösszekéren hozták Arnótig. Ősök hitéről és áldozatkészségéről prédikál a templom és annak felszere­lése. Az esti istentisztelet ige- hidetője ismét Dr. Vető Lajos püspök. Ismeri e nagy­múltú gyülekezet történetét és lelki arculatát, hisz korábban A TÉRRÉ SZÉLSEDÖ FŐ­UTCA barokk házai között, a hatalmas juharfák zöld lom­bos sátora szinte betakarja sok csúcsú, feketére öregedett zsindelyes tetejét. A fák felett a távolban a Tátra hófedte csúcsai ragyognak az őszi nap­fényben. Sárgára vakolt dül- ledt falait magasan, a tető alatt ólomkeretes, színes abla­kok törik meg. Görögkereszt alapját a szögletekben kis tol­dalék épületekkel bővítették, hogv minél több legyen a fé­rőhely a gyülekezet számára. A szlovákiai evangélikus egy­ház e páratlan ritkaságé temp­loma architektúrájában, díszí­tésében minden részében és ízében fából készült. Közel két és fél évszázaddal ezelőtt, pontosan 1717-ben, kezdték meg az építkezést. A templom helyét az 1682. or­szággyűlés törvénycikke jelöl­te ki, az akkori „felső külvá­rosban, ahol a korcsma áll”. A krónika szerint: „kőtemp­lom építésére, sőt még kő alap lerakására sem eszközöltetthe- tett ki engedélyt”. Németor­szág, Dánia és Svédország evangélikusai is megmozdul­tak építés érdekében s szere- tetadományaikkal siettek a kés­márki gyülekezet segítségére, hogy temploma mielőbb elké­szülhessen. A régi korcsma­épületet is szervesen a temp­lomhoz építették. Ez az egyet­len kőből és téglából álló rész, amely előbb sekrestye, ké­sőbb iskolai tanterem volt. A templomba két udvari és egy utcai bejárat vezet. DÍSZ NÉLKÜLI, DURVÁN ÖSSZERÓTT ajtón át lépünk a templom belsejébe. A szí­nes ablakok gyér világosságá­ban nehezen lehet tájékozód­ni. A fapadlózat, a fából ké­szült mennyezet, falak és osz­lopok harmadfél évszázad múltán is sejtetnek valamit az erdők illatából, a Tátra vagy a Magúra fenyveseiből. Felgyulladnak a rejtett fényforrások. Fénycsóvák szökkennek a magasba és a magasból a föld felé, s felde­rül, ragyog, hatalmassá nő a barokk belső (ér sokszínű pompája. Négy hatalmas, csa­vart oszlopzaton nyugszik a mennyezet sátoros boltozata. 1 A középkori legendák Szent Kristófja hatalmas erejű, óriás termetű férfiú volt, aki Krisztus szolgálatába szeretett volna szegődni. Miután se rendszeres böjtölésre, se sok imádkozásra nem mutatott hajlandóságot, azt tanácsolta neki az őt hit útjaira oktató remete, hogy költözzék a kö­zeli vad és veszedelmes folyó partjára, legyen révész és ha­talmas erejével segítse túlsó partra a folyón átkelő utaso­kat. Egy viharos éjszaka al­kalmával kisfiú kérte, vinné át a túlsó partra. Vállára vet­te Kristóf a gyermeket. A fo­lyó dagadni kezdett. Terhét mind súlyosabbnak érezte. Mikor nagynehezen mégis el­érte a túlsó partot, így szólt: Nagy veszedelembe vittél engem, gyermek, és úgy rám­nehezedtél, mintha az egész világot cipeltem volna válla­mon. A gyermek pedig azt fe­lelte: Ne csodálkozz Kristóf, mert nemcsak hogy az egész vilá­got hordoztad, hanem azt is, aki e világot teremtette. Mert én vagyok Krisztus, a te kirá­lyod, akinek szolgáltál eddig, mint révész. S hogy lásd, hogy igazat mondtam, visszatérvén, botodat szúrd a földbe s reg­gelre kelvén láthatod, hogy az kivirágzik és gyümölcsöt érlel. Ez a középkori legenda ju­tott eszembe, mikor a mendeí gyülekezet lelkésze elbeszélte a mendei árvíz történetét. A napilapok és a rádió hírt adtak arról, hogy a szeptember nyol- cadiki felhőszakadások alkal­mával Mendén és Tápíósüly vidékén annyi csapadék hullt le pillanatok alatt és az ösz- szetorlódott víz oly tömegben zúdult alá a dombokról, hogy néhol az utcákban emberma­gasságú ár hömpölygött. A há­zak falán ma is látható sáv mutatja, milyen magasra emelkedett a szennyes áradat. Patak szeli át Mendét. Med­re nyáron kiszárad. Pillanatok alatt dagadt folyammá ben­ne a víz. A parton álló szik- vízüzem bereteszelt ajtaját Az ég kék színét fehér felhők törik meg. Képek és szimbólu­mok, bibliai igék és énekver­sek rendezett sokasága olvas­ható a szegélyzeteken, karza­tok párkányain. A festmények és szövegek az üdvösségtörté­net eseményeit tekintetik át a nézővel a törvényadástól Jé­zus végső győzelméig. Rejtett odújából hirtelen de­nevér röppen a festett egek alá. Csapongva száll, megza­varodva a fénytől, majd hirte­len, ahogyan jött, eltűnik. Se­bes röptének fekete vonala zárta le tekintetünk elől a magasságokat. Reflektor fénykörében ra­gyog az oltár. Dús arany és- eziist faragványok, díszítések között a Megváltó függ a ke-' reszten s a kereszt alatt Má­ria. János és Mária Magda­léba. Nagyszem szoborművek, aprólékos gonddal kidolgozva. Ugyanilyen remekbekészült szoboralkotások díszítik a szó­széket is: Jézus, a négy evan­gélista és a nagy próféta alak­jai. A szobrok színezése finom tónusával szinte elevenné te­szi alakjukat. Az oltárhoz közel majdnem a templom középpontjában áll a primitíven megmunkált egyetlen ' kődarab: a kereszte­lőm edence. Köriratként ezt vésték bele: „Fecit et obtulit Sonnewitz. An. 1690.” (Készí­tette és adományozta...) Az oltárral szemben az or­gona karzata. A hatalmas in- | betörte és a nehéz szódásüve­geket ládástól sodorta magá­val. Az egyik családot vacsora közben lepte meg az ár. Be­törte itt az ajtót. Az asztalt feldöntötte, a terítéket vacso- rástól elsodorta. Egy alig hároméves gyer­meket deszkaszálon sodort a rohanó víz valamelyik közeli tanyáról. Maga sem tudta ho­gyan került oda. A templom­nak nem esett baja, mert dombon áll. Nemrégen nagy cementlapokkal rakták ki a templomhoz vezető feljárót. Ezeket azonban mind lehord­ta a víz. A Kristóf-legendära emlékeztető történetre este 8 óra felé, a falu alsó szélén ke­rült sor, a hídnál, ott, ahol a patak kilép a községből. A híd lábánál állt a mendei „Kristóf”, aki legendabeli ősé­hez főleg azzal hasonlított, hogy a böjtölésre nem muta­tott hajlamot. Nagy mennyi­ségű szeszt fogyasztott délután a közeli kocsmában. Belülről is elázva, lucskosan állt a pa­tak partján. Viharlámpát lógatott kezében. Igyekezett egyensúlyt tartani s azon gon­Budapesten, 1963. november 17-én Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de. 11. (úrv) Hafenscher Károly du. 6. Hafenscher Károly fasor de. fél 10. Harmati Béla de. 11. (úrv) Harmati Béla du. 5. Sze- retetvendégség Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil Üllő! ut ?1. de., fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grün­valszky Károly Rákóczi út 57,b. de. 10. (szlovák) dr. Szílády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Veó- reös Imre Utász u. de. 9. Takács Józssf Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11 Gádor András váci út de. 9. Gá­dor András Frangepán u. de. fél 9. Káposzta Lajos Újpest de. 10. Blázv Lajos Pesterzsébet de. 10. Bencze Imre Soroksár újtelep de. fél 9. Bencze Imre Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota strumentum könnyedén, majd­nem lebegve függ a karzaton. A fa-faragások finom művű csipkefüggönyként takarják sípjait. A KÉPEK ÉS FELIRA­TOK egyikéről-másikáról tör­ténetek maradtak fenn. Gond­dal és okkal kerültek a képek és feliratok a maguk helyé­re. A legtöbb kép alatt vagy szobor mellett az . adakozó egyháztag neve is olvasható, mintegy bizonyítékul máig ar­ra, hogy az élő gyülekezet közös álma és terve valósult meg ebben a templomban, ahol együtt énekeltek és imád­koztáit, hallgatták Isten igéjét éj éltek a szentségekkel. Mindez emlékezteti a mai gyü­lekezetét arra az időre, mikor ez a templom nem volt ódon* nem volt csendes. Több mint hatvan éve már, hogy az ősi késmárki fatemp­lomban nem szól az orgona és nem hangzik prédikáció. Szomszédságában a gyülekezet úi kőből készült nagyszabású templomot épített, amely mé­retei tekintetében magába fog­lalhatná régi kis fatemplomát. Itt helyezték el Thököly Imre Törökországból hazahozott hamvait is. Megbecsülik azon­ban az egész országban az ódon fatemplomot. Gondos, müértő kezek szeretettel ápol­ják, újítják. Az új nemzedé­ket hozzákapcsolja az emléke­zés, a történelem. Műn ez Frigyes dolkodott, mitévő legyen. Még mindig zuhogott. Hirtelen egy furcsán mozgó valamire lett figyelmes. Mintha megakadt volna a hídban, egészen közel hozzá. Gyorsan összeszedte megmaradt erejét. Belelépett a rohanó forgatagba. Egy ön­tudatát vesztett három és fél­éves gyermeket emelt ki. Nem sokkal előbb édesanyjá­val ragadta el a kisgyermeket az árvíz. Katonák siettek se­gítségükre, de csak az édes­anyát sikerült kimenteni. A gyermek eltűnt. „Kristóf” ta­lálta meg, ez a furcsa, mai mendei „Kristóf’. Bot nem volt kezében, hogy földbe szúrja s másnap kivirágozzék. De azt mondják, amikor tuda­tára ébredt, hogy egy kisgyer­mek életét mentette meg, egész lényében megrendült és azonnal kijózanodott. A Kristóf név a görög „Christo-foros”-hói származik, ami Krisztus-vivőt jelent. Jézus mondta: „Amit csele­kedtetek eggyel e legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek.” (Mt. 25, 40.) Benczúr László MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. .9. Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Bákbshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 10. (német) Várady Lajos de. 11. Sárkány Tibor du. 5. Sze- retetvendégség: Sárkány Tibor Torockó tér de. fél 9. Sárkány Ti­bor Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vá­mos József II. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. Ili Csengődy László este fél 7. Csen- gödy László Budakeszi de. 8. P.utt- kay Elemér Pesthidcgkut de. lei 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. Zenés áhitat Német­völgyi út de. 9. dr. Rezessy Zol­tán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Nagytétény du 3. Csillaga hegy de. fél 10. Csepel de. 11. A hernádbüdi evangélikus templom ni a püspöki látogatás alkal­mát. Meghívták tehát a helyi református gyülekezetét, és meg is jelent a lelkipásztorá­val együtt. Így népes csoport hallgatja, amint az üdvözlés során a presbitérium egyik tagja formás beszédben emlé­kezett meg arról, hogy 14 év­vel ezelőtt szabad ég alatt, permetező esőben tartott a püspök ezen a telken istentisz­teletet. Akkori látogatása nyo­mán indult el ezen a helyen az imaház építése. Beszámolt arról, hogy a hívek áldozat- készsége és fáradságos munká­ja, valamint a közegyház tá­mogatása révén megvalósult régi vágyuk: saját templo­mukban hallgathatják Isten igéjét. Az istentisztelet ige­hirdető szolgálatát Dr. Vető Lajos püspök látta el. Ugyan­csak igét olvasott, és annak kifejtése nyomán köszöntötte a híveket Paul Hansen, aki végezetül dán nyelven, a saját anyanyelvén áldotta meg a gyülekezetei. Az istentisztele­tet rövid beszélgetés követte, majd a gyülekezet gondnoka Lehetőleg a középre Olyankor a legszívesebben megállnék a beszédben, mert napnál világosabb, hogy sen­ki sem figyel rám, s megvár­nám, amíg a késenjövő ele­gáns, apró lépteivel a helyé­re tipeg s leül. Ezután már meg lehetne kérdeznem a gyülekezetét: Számíthatok most már én is némi érdeklő­désre? Mivelhogy melyik lel­kész is konkurálhatna a fél templomon végigiejtő hölgy- gyei, aki menetrendszerű pon­tatlansággal fut be az igehir­detés huszadik mondatára, vagy éppen a közepére. Ám­bátor olyanok is vannak, akik — ők tudják, miért — az ámenra specializálják magu­kat. Persze édes álom csupán, hogy ilyenkor megtarthatnám azt az egyperces „viharszüne­a szomszédos diósgyőrvasgyári gyülekezet lelkészeként több­ször szolgált már itt. Vető püspök után Paul Hansen lel­kész igeszolgálat keretében ad­ta át a Lutheránus Világszö­vetség tagegyházaiból hozott testvéri üdvözleteket. Az isten­tiszteletet követően többen köszöntötték a püspököt, régi hívei és volt tanítványai. A nap programja azzal zárult, hogy ‘ Abaffy lelkész otthoná­ban beszélgetett el a gyüleke­zet vezetőivel egyházunk éle­tének kérdéseiről. A verfdé- gek ugyanakkor betekintést nyerhettek egy szórványlelkész otthonába, és egy zenét ked­velő lelkészcsalád mindennapi életébe. Amikor a búcsúzás szavai elhangzottak, itt is ugyanaz az érzés tölthette el a vendégek és vendéglátók szívét, mint az előző helyeken, amit a 133-ik zsoltár szavai így fejeznek ki: ímé mily jó, és mily gyönyö­rűséges, amikor együtt lakoz­nak az atyafiak... Csak oda küld áldást az Űr és életet örökké! Virágh Gyula tét”. Beszélnem kell, bár jól tudom, látom, érzem, hogy e pillanatban ez teljesen célta­lan, értelmetlen, fölösleges, az egész olyan, mint egy rossz álom; tulajdonképpen „falaz­nom” kell egy „illegális” be­vonulásnak, hangfüggönyt ad­nom neki, mert ez minden ké­sőn jövőnek dukál. Attól félek: egyszer fellázadok, s konok hallgatással tagadom meg hozzáj árulásomat a furcsa tá­madáshoz, amely tulajdonkép­pen az igehirdetés gondolat- menetét töri derékba, Éneklés közben még jobb előre jönni, mint hátul torló­dást okozni; vagy „csak” kifá­rasztani magunkat az álldogá- 1 ássál. De az igehirdetést meg­zavarni — bocsánat az erős hasonlatért — hajszál a leves­ben. Ne ejtsük bele, testvérek! FANCSAL. — Balról jobbra: Paul Hansen főtitkár, dr. Vető Lajos püspök és Virágh Gyula esperes Üj Kristóf-legendaMendén A késmárki evangélikus fatemplom ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom