Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-03 / 44. szám

A NAPSÜTÖTTE HELLÁSZ (III.) Az apostol nyomdokában HEROBOTOS, AZ ÓKOR NAGY TÖRTÉNETÍRÓJA valószínűleg kissé eltúlozia, amikor Xerxes haderejét 1 millió 700 ezer gyalogos és 80 ezer lovas tőre becsülte. De az kétségtelenül igaz, hogy a perzsák hódítója roppant haderejével a kicsiny görög államokra vetette magát, hogy felőrölje ellenállásukat és uralma alá hajtsa őket. uralma alatt mintegy másod­virágzását érte. A keletről jött vándor, a lábai előtt el­terülő város hírét jól ismer­te. A pogány művelt világ központja. Hol adódik egy talpalatnyi föld, ahol lábát megvetheti? Hogyan kezd majd az athéni emberek előtt a keresztről és arról beszélni, aki a kereszten értük is meg­halt. Nem tudom miért, de Külföldi vesdégülak vidéki gyüiekezeteiakbeH A Parthenon az Akropolison Ezt a szárazföldi hadat kísér­te Herodotos szerint egy háromezer hajóból álló flotta, és megkezdődött az apró .ál­lamok élet-halálharca. T’ner- mopylénél zajlott le az első nagy küzdelem. Ütünk a csa­tatéren keresztül vezet, ahol égy évtizede áll az egykori görög harcost ábrázoló em­lékmű. Kr. e. 480-ban zajlott Itt le a legendáshírű szabad­ságharc első szakasza, miköz­ben Olympiában folytak a vallásos ünnepségek. Leoni­das spártai király alig több, mint 7 ezer harcossal (köz­tük 300 spártai) itt vette fel a túlerővel a küzdelmet. „ .. megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” — skan­dáltuk egykor Leonidas üze­netét, mert a sereg hősi ön­feláldozással a királlyal együtt mind egy szálig el­veszett. A nagy tragédia szín­terén megállunk egy pillanat­ra. Halkan csak ennyit jegy­zek meg: ez volt Hellász Mohácsa. Az országút a tengerpartra kanyarodik. Velünk szemben az egyik legnagyobb görög Sziget, Evia húzódik. Mintha a szárazföldből kanyarították volna ki, úgy követi a partot. Az Égei-tenger telisteli van aprótab-nagyobb szigetekkel. Csillaghullás lehetett itt egy­kor és az azúrkék tengerben megmaradtak a csillagok. Kissé úgy is csillognak a víz­ben fehérségükkel a vakító napfényben, mint égen a csil­lagok. És amint közeledünk Athén felé, féltűnik a távol­ban a két és félezer méter magas hegység, fehér mész­kőcsúcsaival, a Parnasszus, a az volt az érzésem, hogy Pál itt Athén küszöbénél élete legnagyobb válságát élhette át. Es itt liheg, lüktet, verej- tékezik, zsibong a szeptem­beri kánikulában előttünk is a modern világváros, Athén. A gépkocsik hosszú sorokban hömpölyögnek a főútvonala­kon. A kanyarodásnál vészes csikorgást hallatnak. Sietnek, tolakszanak. Az embernek az az érzése, hogy közlekedésük olyan, mint a mi városligeti DE AZ AKROPOLIS MÄS! Athén büszkesége és jelleg­zetessége úgy áll a város kö­zepén, lenn, a hegy ormán, ahogyan tanultuk, vagy aho­gyan ezer és egy változatban láttuk képen, festményen, porcelánon. Pál még épség­ben látta, Mert igaz, hogy Xerxes bevonult Athénba, egyszer fel is égette, de az I Akropolis épségben maradt. Pál tehát látta, fehéren csil­logni a fellegvár teraszán a hatalmas méretű Parthenont, Pallas Athéné szentélyével, sőt az istennő szobrát, amely kiemelkedett a templomok, csarnokok, sétányok szabá­lyos művészi szerkezetéből és úgy állt ott, mint a változha- tatlanság megtestesítője, az örök valóság. Az Akropolis a város közepén van, mint gyű­rűben a drágakő. Csakhogy törötten, zúzottan. Mégis az a pótolhatatlan’ kincse — így romjaiban is — a művelt vi­lágnak, ahová vissza kell mennünk, hogy a művészet, kultúra területén megtett utunkat le tudjuk mérni. A hegy tövében, a művészetek szentélyét két ókori színház romjai alkotják, ahol valaha a nálunk is kedvelt Sophokles és Euripides drámáit mutat­ták be. Itt játszhatták az athéni polgárok előtt az Elektrát, amelyet a mi Bor­nemissza Péterünk fordított először magyarra a XVI. szá­zadban. MÉG JOBBAN KIVERT a verejték, amikor felgyalogol­tunk az Akropolisra. A köve­zetét simára koptatta a kép­zőművészet modem rajongója a turista. Csoportosan és egyé­nileg keresik fel e romjai­x :: Az Akropolis az Areopágis falói dodgemünké. Villamos nincs a másíélmilliós városban. Há­zai modemek, simaságukkal, fehérségükkel tiszták és elő­kelőnek hatnak. A mellék­utcák és sikátorok régi épü­leteitől és keleti jellegétől el­tekintve, az idegen szinte mindenütt új épületeket lát, gazdag , márvány borításokkal. Ez a modern Athén. Fiatal és üde, még szinte ifjúkorát éli. A régi, az az apostol korabeli kétszázezres ókori város nincs. Csak itt-ott töri meg A híres Kariatidák az Erechtieon oldalán múzsák hegye. A szem alig tud betelni a változatosság­gal, a szív tele van várako­zással : mit nyújthat ezek után Athén!? Aztán, mintha repülőgéppel közelednénk és leszállni készülne a gép, fel­tűnik előttünk lenn a völgy­ben a tengerig nyúló város. AZ APOSTOL KÉTEZER ÉVE ugyanilyen szorongó ér­zéssel közeledett a városhoz. Talán e hegyek valamelyikén ő is megállt és letekintett a i.hét dombra” épült metropo­lisra. Abban az időben a szel­lemi világ egyik fővárosára. Mert az igaz, hogy Róma mintegy kétszáz esztendővel Pál ittjártakor (K'r. e. 146- ban) már elfoglalta, de a tu­domány és művészet Róma a mai vonalakat egy-egy pázsitos rész, ahol néhány oszlop hirdeti, hogy valaha pogány templom állott, vagy könyvtár lehetett, vagy antik színház pompázott. ban is impozáns épület- komplexumot és néma meg- illetődéssel hallgatják az ide­genvezetők előadásait. Csu­pán egy alkalommal lettünk figyelmesek hangos nevetés­re. Egy angol turista-csoport­nak a Karyatidák (női szob­rok) szépségéről és művészi bájáról szólt a felvilágosítás. A görög . idegenvezető rámu­tatott az egyik szoborra: „Figyeljék jól meg, az — mutatott az egyikre — »hami­sítvány«, azaz kerámia. Az • eredetijét a múlt században egy angol műgyűjtő magával vitte. Ma a Britisch Múzeum­ban látható. De mi reméljük, : hogy egyszer visszakapjuk” — mondta a görög. Nevetés I volt a válasz. I ^ Persze maga az Akropolis : így, amint romjaiban áll, le­hangoló. Kedves görög kísé­rőnk ezt az érzést így fejezte : ki: „Minden évben feljövök ide legalább egyszer. És ami­kor látom, sírva falcadok.” Igen, itt lehet lemérni az em­beri barbárság nagyságát, amely egykor a pusztításban tobzódott, de mindjárt tegyük hozzá, hogy nemcsak egykor, mert a második világháború­ban is jónéhány lövedék se­gített rombolni azon, ami az emberiség kultúrájának köz­kincse. Itt, az Akropolis alatt, kü­lönös alakú fekete márványos sziklák zarándoklásunk kö­vetkező állomása. Ez a fé­nyesre koptatott sziklás rész teraszaival, kőbe vájt padjai­val az Areopágos. Ez Pál prédikációjának egyik athéni j színtere. Itédey Pál Két fulíierámis egyház lelt az Egyházak ViiágisHÉssáüsk tagja Rochssierhen Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának Ro- chesteri ülése alkalmából ki­lenc új egyházat vettek fel az Egyházak Világtanácsa közös­ségébe. A kilenc egyház kö­zül kettő lutheránus egyház. Egyik a Jugoszláviai Ágostai | Hitvallású Evangélikus Ke­resztyén Szlovák egyház 57 ezer lélekszámmal, a másik a Chilei Evangélikus Lutherá­nus Egyház, mintegy 25 ezer lélekszámmal. Mindkét egy­ház már régebben tagja a Lu­theránus Világszövetségnek, A Lutheránus Világszövet­ség küldöttsége: dr. Kurt Schmidt-Clausen, a Lutherá­nus Világszövetség főtitkára, D. D. Bruno Muetzelfeldt, a Lutheránus Világszövetség Egyházügyi Segélyosztályá­nak igazgatója és Paul Han­sen, a Lutheránus Világszö­Dr. Kurt Schmidt-Clausen főtitkár és D. D. Bruno Muet­zelfeldt igazgató vasárnap reg­gel fél 9 órakor Bócsán, 10 órakor Kiskőrösön, délután 3 órakor pedig Csengődön vé­geztek szolgálatot. Vendégeink vidéki gyüle­kezetekben végzett szolgála­taira lapunkban még vissza­térünk. Hétfőn, október 28-án ven­dégeink Budapestre utaztak vissza, ahol gazdag program­juk hétfőn délután 3 órakor kezdődött azzal a megbeszé­léssel, amely az Üllői úti ta­nácsteremben folyt. Ezen a Dr. Kurt Schmidt-Clausen, a fj|| Lutheránus Világszövetség fő- ** titkára vétség Kisebbségi Egyházak Osztálya titkára és felesé­geik, október 26-án, szomba­ton este érkeztek hazánkba. Fogadásukra a Keleti pálya­udvaron megjelent D. dr. Vető Lajos püspök, Káldy Zoltán püspök, Prőhle Ká­roly dékán, Harkányi László egyetemes főtitkár, dr. Pálfy Miklós professzor, Benczúr László püspöki titkár, Koren Emil esperes’ és Gádor And­rás szerkesztő. Vendégeink mindjárt a Keleti pályaudvar­ról vidéki gyülekezetekbe utaztak. Paul Hanson titkárt és feleségét dr. Vető Lajos püspök Miskolcra; dr. Kurt Schmidt-Clausen főtitkárt és D. D. Bruno Muetzelfeldt igazgatót, feleségeikkel. Káldy Zoltán püspök Kecskemétre vitte. Velük utazott dr. Pálfy Miklós professzor és Benczúr László püspöki titkár. Vasárnap délelőtt 11 ófakor Paul Hansen titkár Fancsal- ban, majd este 6 órakor Diós­győrben prédikált. kányi László egyetemes főtit­kár és Benczúr László püspöki titkár. Kedden, október 29-én, a pesti, a budai, a Pest megyei és a fejér—komáromi egyház­megye lelkészeivel találkoz­tak lelkészi munkaközösségi ülésen vendégeink és a mun­kaközösségi ülésen előadást tartottak. Este istentiszteleti szolgála­tokat végestek. Dr. Schmidt- Clausen főtitkár este 6 óra­kor Nagybörzsönyben, D. D. Bruno Muetzelfeldt igazgató Pakson. Paul Hansen titkár pedig Pilisen végezte isten- tiszteleti szolgálatát. Szerdán, október 30-án ven­dégeink a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában, a buda­pesti lelkészekkel találkoztak délelőtt és folytattak velük szívélyes eszmecserét. Délután meglátogatták Teológiai Akadémiánkat és könyvtárunkat az Oliői úton. D. D. Bruno Muetzelfeldt, az Egyházköri Scgélyi'sztá'.y igaz­gatója megbeszélésen püspökeinken kívül a különböző egyházi munkaágak vezetői adtak tá­jékoztatót vendégeink sza­mára. Így Prőhle Károly dé­kán a Teológiai Akadémia, Pálfy Miklós professzor a Lel- késznevelő Intézet, Gádor András szerkesztő az egyházi sajtó, Muncz Frigyes ügyvivő lelkész a Diakónia, Korén Emil esperes a Gyülekezeti Se­gély munkájáról, Péter Lajos egyetemes pénztáros a Luthe­ránus Világszövetségtől érke­zett segélyek felhasználásáról adott, tájékoztatást. A meg- beszé’éseken jelen volt még Fülöp Dezső lelkész. dr. Ottlyk Ernő prodékán, Har­Pastl Hansen a Kisebbségi Egyházak Osztályának titkára A küldöttség szerdán dél­után 5 órakor D. dr. Vető La­jos püspök lakásán tett láto­gatást, aki Káldy Zoltán püs­pök és felesége, Gádor And­rás leülsz és felesége társa­ságában fogadta vendégeit. Vendégeink további prog­ramjáról lapunk következő számában számolunk be. Kívül is elkészült a ménfői új templom A MÉNFŐI LEÄNYEGY­HAz most fejezte be templo­mának 1957-ben elkezdett építésit. Az 1960. június 12-en történt felszentelésig csak be­lül készült el az épület, de hiányoztak még az ülőhelyek és a külső vakolat. Az áldo­zatkész kicsiny gyülekezet azóta nagyon szép és kényel­mes tölgyfa-padokkal látta el és most kora ősszel kívül­ről is bevakoltatta templomát. A szép templom ■ immár egészen kész. Ez alkalomból a hálaadó istentisztelet tartá­sára főpásztorukat óhajtották, s D. Dr. Vető Lajos püspök, aki a ménfői evangélikusok filiává alakulásának és első tanítójuk választásának 100 éves fordulója alkalmával részt vett azon a gyűlésen, amelyen a templom építésé­nek gondolata megszületett, most az építés teljes befeje­zése után, 1963. október 20- án, végezte el a hálaadó is­tentisztelet szolgálatát. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉ­SÉBEN kifejezte azt a meg­győződését, hogy „ebben a korban jelölte ki Isten a mi rendeltetésünket. Ö akarja, hogy éppen most, ebben a korban éljünk, itt és most Magyarországon, a szocializ­must építő Magyar Népköz- társaságban, két világháború után, hallatlan tudományos felfedezések birtokában. Ha még sohasem állt az emberi­ség olyan közel a »világvége« katasztrófájához, mint napja­inkban, akkor még inkább: sose volt az emberiségnek olyan módja a földi élet meg­szépítésére és meggazdagítá- sára, mint napjainkban. So­kat törték a hívek a fejüket azokon a különös bibliai lá­tomásokon, amelyek a világ végéről szólnak. Például, hogy »az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve fel­bomlanak, s a Föld és a rajta levő dolgok megégnek« (2 Péter 3, 10,12). A vég, a be­fejezés azonban Isten. Nem emberek fogják előidézni a világ végét atom- és hidro­génbombáikkal. Ö az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Ez a bizonyosság ad erőt arra, - hogy minden jóakaratét emberrel együtt jó remény­séggel küzdjünk ml is az atomenergia békés felhaszná- i lasa s egyáltalán a béke ügyé­ért”. AZ ISTENTISZTELETET ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS kö­vette, amelyen Garan János fel­ügyelő köszöntötte a püspö­köt és a gyülekezet örömé­ben osztozó többi vendéget. Egyben szeretettel köszön­tötte Laborcai Zoltán lelkészt is, aki 10 év óta működik a nagybaráti anyagyülekezetben és filiában. A templomépítő gyülekeze­tét és lelkészét köszöntötték: D. Dr. Vető Lajos püspök, Welíier Rezső esperes, Dorn Vilmos anyaegyházközségi fel­ügyelő és Farkas Antal római katolikus plébános, aki Vö­nöczky Gyula esar.aki római katolikus plébánossal együtt vett részt a közgyűlésen, s akiknek hívei szépen adakoz­tak a ménfői evangélikus templomra. — Levélben küld­te köszöntését Kiss Samu, a gyülekezet nyugalmazott lel­késze. DÉLUTÁN a püspök a nagybaráii anyaegyházba lá­togatott el, ahol megtekin­tette a múlt évben szintén nagy áldozathozatallal kívül- beiül renovált, s belül még át is alakított templomot, va­lamint a lelkészi lakás körül jelenleg is folyamatban levő munkálatokat. Csákó Gyula IMÁDKOZZUNK Máté 7,13—14 Hálát adunk Neked, Űr Jézus Krisztus, hogy megnyitot­tad előttünk az örök életre vezető utat. Tetted ezt haláloddal és feltámadásoddal, s Szentlelked ajándékozásával, aki meg- világosííja szívünket, hitet ébreszt bennünk és elindít köve­tésedre. Megköszönjük keresztségünket, örök életünk útjának kezdetét, és a további lépéseket, amelyeket igéd vitt Végbe életünk folyamán, kicsiny korunktól kezdve mindmáig. Ma­gasztalunk Téged az oltár terített asztaláért, ahol magadat adod testedben, véredben, bocsánatul, erőül és reménységül az üdvösségre vivő úton. Tudjuk, Urunk, hogy több önmegtagadást és szolgáló szeretetet vársz tőlünk ezen az úton, mint amennyit teljesí­teni tudtunk. Türelmesen nézd el botladozásainkat, s tarts meg kegyelmedben, hogy le ne kerüljünk a Benned való hit­nek, a Belőled fakadó szeretetnek és a Feléd vivő reménység­nek útjáról. Adj nekünk ebben hűséget halálunk órájáig. Köszönjük Neked, hogy rávezetted egyházadat annak fel­ismerésére, a keskeny út a világba vezet. Bocsásd meg a Tieidnek azt a téves hitet, mintha Te a világtól, az élettől el­különülést kívántad volna követőidtől. Bocsásd meg a gőgöt# amellyel sok hivő keresztyén nézte a nemhivők útját. Add, Jézusunk, hogy boldogan menjünk követésedben a világ országútján, ahol Te is jártál az elmúlt évszázadokban láthatatlan személyeddel, és ma is jársz. Ez az utad minde­nekhez vezet, különösen is oda, ahol ínség, rászorultság szükség, megoldandó kérdések vannak. így mutasd meg ne­künk is, hogy a mi keskeny útunk népünk és az emberiség életének feladataihoz, s a körülöttünk élő emberek életébe vezet, akiknek segítő társai lehetünk a szeretet által. A kes­keny út vándorait vidd mindenüvé, ahol lüktet az élet, örö­meivel és bajaival, hogy teljes emberi életet élve dicsérhess süak Téged az örök életért. Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom