Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-27 / 43. szám
AZ EMBER A REFORMÁCIÓBAN A hivő ember szabadsága A wittenbergi vártemplom kapuja, amelyre Luther a tételeit szegezte A REFORMÁCIÓ HÓNAP- j JÁBAN sorozatosan foglalko- ; zunk Luther Mártonnak 1520 ; végén megjelent rövid, de ; rendkívül jelentős és megkapó i iratával, amely ezt a címet viseli: „A keresztyén ember szabadsásáról.” Cikkeinkben nem egyszerűen könyvismertetést adunk, hanem inkább próbáljuk megszólaltatni a mában az irat üzenetét, mégpedig a reformáció egész mondanivalójának összefüggésében. A múlt heti cikk a sorozatunk összefoglaló címéről szólt, és megmutatta, hogy miként nézett a reformáció az emberre. Ez az írásunk Luther irata alapgondolatának első felével, a hivő ember szabadságával foglalkozik. de természetesen kilép a XVI. századból és mai szemmel is vizsgába ugyanezt a gondolatot. Luther Márton arról a szabadságról ír, amelyet Krisztus szerzett meg az embernek. Ez a szabadság lelki természetű, s azt jelenti, hogy a hivő embert Krisztus halála megszabadította bűneinek és Isten törvényének roppant terhétől. Nem a parancsolatok megtartásával szerzi meg üdvösségét. Ez megoldhatatlan feladat lenne úgyis, s állandó belső elég- tólenségi érzésbe taszítaná, ha komolyan veszi. A Krisztusba vetett hit által övó Isten kegyelme. Szabad tehát Isten törvényétől és az egyházi elő- íirá.crwvtól abban az értelemben, hogy nem ezek biztosítják örök életét. A bibliai törvénynek elsősorban az a jelentősége számára, hogy meg-. mutatja bűneit, a jóra való tehetetlenségét. Ebben az állapotában fogadja el az evangélium örömhírét a Jézus Krisztus által megszerzett kegyelemről, amely Isten előtt mentessé teszi elkövetett bűneitől. Ez a keresztyén ember szabadságának egyik része. A MÁSIK RÉSZE LUTHER SZERINT — s ebben is Pál apostolra támaszkodik —, hogy a hit által függetlenné lesz lelkében a földi dolgoktól, mert semmi sem árthat üdvösségének. Bármi történik vele életében. jó vagy rossz, még a szenvedés és halál is javára, üdvösségére szolgál. Ez a tudat föléje emeli mindennek, és lelkében úrrá teszi az események, helyzetek felett. Nem függ a külső körülmények és élete folyásának alakulásától. Amikor Luthernek ezeket a Szentírásból merített gondolatait számba vesszük, igazat kell adnunk neki, de ugyanakkor tovább is kell lépnünk nyomában a mába. 1. IGAZA VAN LUTHERNEK abban, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit hihetetlen belső szabadságot ad a keresztyén embernek. Felszabadítja az embert lelkiismeretének furdalásától, a bűntudat gyötrelmétől, a bűneivel való pepecseléstől a bűnbocsánat bizonyosságának megnyugvására és derűjére. Felszabadítja annak a képtelen vállalkozásnak értelmetlen kínjától, hogy kiölje magából a bűnt, a gonosz kívánságokat. Megszabadítja a vallásos kötelességek gyakorlásának attól a gondjától, ami alatt katolikus emberek sokszor szenvednek —, mert Isten jótetszése nem ezektől függ. Ez a hit nem engedi. hogy bármilyen élethelyzete — betegség, csalódás, sikertelenség, mások rosszakarata — leteperje. Kiemeli belülről életének kötelességeiből, leoldja róla emberi fogyatékosságainak terhét. Kiszabadítja léikét a sorsa ismeretlenségének az öregségnek és a halálnak félelméből. Ezek a megállapítások nekünk is sokat jelenthetnek. Igaz, a mai embert látszólag nem nyugtalanítja az Istentől való félelem, de a bűntudat erőteljesen jelentkezhet benne, aminek egyik kitűnő példája Camus francia író nálunk is megjelent, regénye: „A bukás.” S gyakran előjön a lélekben az élettől való félelem, aminek egyik érdekes mutatója, hogy a nyugati lapok minden napra közölnek egyéni tanácsokat a csillagok állása szerint. A vallásos ember pedig mindezen túl ismételten beleeshet az egyházi előírások kényszerű végzésébe, a bűnnel való harc öngyötrő vermébe. Életünket ez a hit megszabadítja mindenféle lelki gúzstól. Á Krisztusba vetett hit a lelkűnkben szabad emberekké tesz minket, akik nem függnek sorsuktól, körülményektől. Jelen és jövő, élet és halál uraivá válnak bensőjükben. Mindez azt is jelenti, hogy a keresztyén ember felszabadul lelkében a régi kor társadalmi és politikai, beidegződéseitől is, s nyitottan tud for- I dúlni korunk mai 'átványa, kérdései, feladatai felé. 2. NYILVÁNVALÓ, hogy Luther az említett iratában a keresztyén ember sajátos szabadságáról szód. s ezért marad meg az ember szabadságának értelmezésében a hit síkján. További cikkeinkből majd kitűnik, hogy Luther erről a belső pontról miként vezeti el a hívőt az emberekért végzett, a szeretetből folyó szolgálatra. Az emberiségnek Luther óta megtett útja és a reformáció egyházainak ezzel összefüggő teológiai munkássága azonban lehetetlenné teszi ma számunkra, hogy csak a „lelki” szabadságról szóljunk. Bármennyire igaz, hogy az ember belső függetlensége meglehet hit által akkor is. ha emberi léte korlátozott, ha beteg, éhes, szegény, tudatlan, szenvedő, elnyomott —. mégi3 Isten igéje alapján a keresztyén ember az általános emberi szabadság ügyét is fontosnak. döntőnek tartja. Tesszük ezt főképpen a teremtés-hitünk alapján. Isten az embert szabadnak teremtette és annak akarja látni. Szívügyünk tehát, hogy mi van a Földön az ember „külső szabadságával” —. hogy minden embernek legyen lehetősége a munkára, a megbecsülésre, a művelődésre, a jólétre. Ezért küzd a keresztyén ember is a teljes emberi élet kibontakozását gátló akadályok ellen. Beleáll az emberi szabadság és méltóság külső feltételeinek megteremtéséért vívott harcba az emberiség életében. Amikor ezt tesszük, a második hitágazatot nem szakítjuk el az elsőtől, tehát az ember szabadságának kérdését nemcsak a megváltás, hanem a teremtés megvilágításában is nézzük. Ezzel nem kerülünk Lutherrel ellentétbe, sőt az ő útján megyünk tovább. Luther is levonta munkásságában a keresztyén ember szabadságának következményeit korára nézve: több iratával és számos tettével szolgálta az ember és az élet felszabadítását a pápai, egyházi hatalom alól. amely abban az időben jelentős korlátja volt az élet fejlődésének, az emberi szellem szabadságának. 3. NEM SZABAD elfelejtenünk, hogy a keresztyén ember belső szabadsága is alá van vetve a bűnnek, de egyszerűen az emberi mivoltunknak is. A hivő ember is bűnös ember — még lelki szabadságában is. Bűnös — tehát sokszor megrendül hitében, bűneit nagyobbnak érzi Isten kegyelménél, kétségbeesik bajai közoitt. És ember is — tehát erőt vesz rajta a testi fáradság, lelki kimerülés. vibráló idegek. Váratlan veszélykor az egyik hivő ember elsápad és remegni kezd. Lehet, hogy nem hitetlenség ez nála, csalt gyengébb idegrendszer. A másik hivő embert a legkisebb kellemetlenség is kizökkenti pillanatokra nyugalmából. Nem biztos, hogy a hite fogy el ilyenkor; talán ilyen a lelki alkata, amivel született Bizony, a keresztyén ember hitbeli magassága, „lelki szabadsága” is újra meg újra alákerül nemcsak bűnös természetének, hanem emberi alkatának, az öröklésből származó testi-lelki adottságainak — s ezt csendesen tudomásul kell vennünk. A keresztyén ember belső függetlensége a bűn, és az élet terhétől csak torién valósul meg. Igen, megszabadulunk mindenféle félelemtől, mert Isten kegyelmes kezében tudjuk magunkat, nem a vak sors. a véletlen hatalmának kiszolgáltatva. s nem űz minket isten törvénye, mert nem vagyunk kitéve Isten ítélő haragjának. De a „szabadságunknak” ez a hite is hullámzik, nő és fogy. S csak saját emberi alkatunk gyengeségei szerint van jelen bennünk. Mindez azonban nem változtat azon, hogy mégis mienk a hivő ember szabadsága. Legyen hála érte Istennek, a Jézus Krisztus által. Veöreös Imre EGYHÁZUNK KÜLFÖLDI VENDÉGEI Egyházunk meghívására és vendégeiként feleségükkel együtt hazánkban tartózkodnak Dr Kurt Schmidt-Clausen a Lutheránus Világszövetség fő-, titkára, D. D. Rrirao Muetzelfeldt, az Egyházközi Segélyosztály igazgatója és Paul Hansen, a Kisebbségi Egyházak Osztályának titkára, „Rajta kell maradni a fundamentumon, mondotta KALDY ZOLTÁN püspök a gyönki gyülekezet 250 éves jubileumán, szeptember 29-én. Igehirdetését I. Kor. 3, 10—17. alapján tartotta. Rámutatott arra, hogy nem elég a hagyományok ápolása gyülekezeteinkben. Fundamen- tomra van szükség. Hálaadásra hívta a gyülekezetét azért, hogy a fundamentom maga Jézus Krisztus. Mikor erre a fundamentomra építjük életünket, magunk is templommá válunk. Isten, aki mindeneket teremtett, aki termést ad a földnek, megáldja az emberi munkát, az emberiségnek nem vesztét, hanem megmaradását akarja — bennem lakik. Micsoda nagy méltóság ez! Mennyire szeret az Isten, mikor egy porszem embert számon tart és úgy néz rá, mint egy templomra. — Adjatok hálát Istennek mindazokért, akik 250 esztendő folyamán Gyönkön. erre a fun- damentomra építették életükét. Adjatok hálát a gyülekezetért. A fundamentom szilárd, rajta kell maradni — mondotta befejezésül a püspök. 1713-ban Molnár András prédikált ezen a napon Ekkor alakult meg a gyülekezet. Templomunk nagyon szerény kis fabódé volt. A mostani szövetkezet helyén állott. Elpusztult később. A mai templom a harmadik. Tornya a tövébe ültetett sudár fenyő fölé magasodik. Lépcsőkön kell felmenni kapujához. Tavaly renoválták. A karzati rész alatt falat húztak és tágas gyülekezeti termet képeztek ki. Itt tartják téli hideg idején az istentiszteleteket és más gyülekezeti alkalmakat is. Fűthető helyiség. Az istentisztelet utáni közgyűlésen Sas Endre, a gyülekezet lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi nyilatkozatot olvasott fel a 250 éves jubileum alkalmából. FIGYELEMMEL HALLGATTÁK Ki-ähling Dániel esperes előadását a gyülekezet múltjáról. Sok érdekes adatot gyűjtött össze még gyönki lelkészsége idején. Néhány megindító és elgondolkoztató képet mutatott be. 1713-ban nyolc jobbágy család menekül Gyönkre. Azért jöttek el Pincehelyről, rneyt itt szabad vallásgyakorla- tot biztosítottak számukra. Szabadság-levelüket bekeretezve őrizték a templomban. Mindkettőt tűz pusztította el. A gyülekezetalapítók között ilyen nevekkel találkozunk: Borda, Szőke, Szabó, Kis András. Papot is hozott magával a nyolc cs'alád, Molnár Andrást. 1718-ban a magyar telepesek után németek is jöttek Gyönkre. Ök is hoztak lelkészt magukkal. Hamarosan menniük kellett. A pécsi püspök elkergette őket. Molnár András se maradhatott. Szabó György ekkor gyalog indult el egy társával Pozsonyba hogy a kancellárián szabadságlevelüknek érvényt szerezzenek. Míg távol jártak, a nagyvázsonyi gyülekezet lelkésze utazott át Gyönkön. Prédikált is a gyülekezetben. Megszerették. Visszafelé jövet ígéretét vették, hogy hozzájuk költözik. Szeniczei Bárány György volt. Szekérrel mentek érte. Állta szavát, de családját egy fél évig visszatartották a nagyvázsonyiak. Nem sokáig maradt Gyönkijn se. Sárszentlőrincre került később. Esperes lett. Ű szervezte meg az egyházmegyét a török hódoltság alatt elnéptelenedett Tolna—Baranyában. 1722-ben újabb német telepesek jöttek. Hozták lelkészüket is. Két evangélikus gyülekezet élt egymás mellett ezután Gyönkön, a magyar és a német. 1740-ben csak egy evangélikus lelkész szolgálatát engedélyezték, összevonták a két gyülekezetét. Megindult a versengés: milyen papot hívjanak meg. Az egyik püspöki jelentés azt az óhajt fejezi ki, mikor Gyönkről ad számot, hogy „összegyalultas- sék a kétféle népség és' a szeretet beléjük oltassék”. AZ EGYMÄS MELLETT ÉLÉS békés nyugalmát az együttélés feladatai váltották fel. Amíg olyan lelkészek szolgáltak a gyülekezetben, akik a fundamentumot, az élő Jézus Krisztust komolyan vették, meg is birkóztak a feladatokkal. Kelemen Márton lelkészsége idején közös erővel építettek új templomot. A vármegye újabb és újabb adókat rótt ki rájuk, hogy kedvüket vegyék. Mégis elkészült a templom. Harangjukra ezt írták fel: Merül, de el nem merül az ekklézsia. Ezt a templomot is tűz emésztette meg, de a harang anyagát beleolvasztották a most is szóló kisebbik harangba. A harmadik, ma is fennálló templomot Ilgen Antal , idejében emelték. 1900-ban szentelte fel Gyuráíz Ferenc püspök. A papiak is akkor épült. A nagy kiterjedésű papi telket pedig a közös' protestáns gimnáziumnak adták át örökáron. Előadását ezzel a mondattal fejezte be Krähling Dániel esperes: Amikor Jézus Krisztusra nézett a gyülekezet, mindig a jövő nyílt meg előtte. A közgyűlésen Dobó László református lelkész a gyönki református gyülekezet köszöntését tolmácsolta. Káldy Zoltán püspök a Déli Evangélikus Egyházkerület nevében a gyülekezet jövőjének útjára kérte Isten áldását. b. A BIBLIÁRÓL A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPÉNEK idején legfőbb dolgunk a hálaadás! Hálát adunk elsősorban azért, hogy Jézus Krisztus által Isten megváltotta a bűnös embert. Ey. azt jelenti, hogy bűneinktől megszabadulhatunk. Hálát adunk Istennek reformátorainkért, akiket Isten elhívott és ajándékul a világnak adott. Azok a reformátorok, akikért Istennek hálát adunk, munkájukat úgy kezdték el, hogy a biblia jelentőségét újra felismerték és annak tanításait a nép anyanyelvén mondták el. A reformációban tehát a bibliának döntő jelentősége volt. Nem akarunk most azzal foglalkozni, hogy Isten Szentlelke által a biblia hogyan és m: íven körülmények között keletkezett és íródott. A biblia felmérhetetlen jelentőségének tudatában csak pár mondatot szólunk arról, hogy a két nagy bibliai ordító: Dr. Luther Márton Németországban és Károlyi Gáspár Magyarországon mire értékelte Isten szent könyvét, a bibliát? LUTHER 20 ÉVES VOLT, mikor az - erfurti egyetemen először találkozott a bibliával. Etlől kezdve élete végéig tani >.l mányozta, tanulta a biblia könyveit. 1505 julius 15-én az Ágoston rend kolostorában elöljárósága egy piros kötésű bibliával ajándékozta meg. Sajnos ezt a bibliát Luther nem vihette Erfurtból Witten- bci gbe. A wittenbergi egyetemen új bibliát kap reformátorunk. Ez a fordítás nem volt pontos, nyelvezete is nehézkes volt. E könyv mellett szorgalmasan tanulmányozta - a Vulga- tát (a biblia latin nyelvű fordítása). Különösen sokat foglalkozott a zsoltárokkal, Pál apostol leveleivel és a levelek közül a legtöbbet olvasta a Római levelet. A wormsi ediktum kimondta Luther kiközösítését, ez többek között azt is jelentette, hogy Luthert bárki megölhette. Ekkor Luther a wart- burgi vár falai között kap védelmet. A vár egyik csendes szobájában 11 hét alatt fordította német nyelvre az újtestamentumot. Később munkatársai segítségével az egész Szentírás fordítását készítették el, de olyan alázatosan és hűségesen, hogy néha az eredeti szöveg egy-egy szavának megfelelő német szót heteken át kereste barátaival együtt. Luther egész életén át rendkívül sokra értékelte a bibliát- A bibliához való alázatát és szeretetét jellemzi, hogy halála előtt pár nappal ezt írta: „Senki se gondolja, hogy a Szentírást megértette, annak értékét felfogta, hacsak előbb 100 éven át nem kormányozta a gyülekezetét a próféták-* knl...” MAGYARORSZÁGON UGYANOLYAN SZERETETTEL fogott hozzá a bibliafordítás munkájához Károlyi Gáspár, gönci pap, kassavölgyi esperes, mint Németországban Luther Márton. Károlyi Gáspár nagy munkájának kezdetekor összegyűjti ielkésztársait és együtt hosszan imádkoznak a munka sikeréért. Karolyi Gáspár szintén munkatársakkal készítette a magyar fordítást. Munkatársai közül egynek a neve maradt fenn: Pelei János, aki a gönci iskola igazgatója volt abban az időben. Károlyi előtt a magyar reformátorok közül Sylvester János, Heltai Gáspár, Méliusz Péter próbálkoztak a biblia egy-agy részének fordításával. Jó tudni azt is, hogy milyen nehéz körülmények között élt akkor az ország, három hatalom versenyzett azért, hogy az egész országot megnyerje, ezenkívül pedig a reformáció tanítását elfogadókat súlyosan üldözte az akkori katolikus erőszak. KAROLYI GÄSPÄR semmi féle fenyegetéstől nem riadt vissza. Éjt nappallá téve dolgozott munkatársaival együtt. Szenezi Molnár Albert feljegyezte, hogy sokszor hallotta imádkozni az „istenes vén embert” így: „Isten csak addig éltessen, míg e bibliát kibocsáthatom, kész leszek meghalni és Krisztushoz költözni.” ■Csak az tud így imádkozni, ak: hittel, engedelmességgel, alázattal szerette a bibliát. A biblia magyar fordításával most is foglalkozik egv munkaközösség, ne felejtsünk el értük imádkozni. F. n.
