Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-13 / 41. szám
KP. BÉR1W. BP. 7*. Káltty Zoltán köszöntése püspökségének ötödik évfordulóján a Déli Egyházkerület közgyiésén A püspöki jelentésben említett 18 év eredményei, az állammal kötött Egyezmény 15 évfordulója és annak áldásai mellett kisebb jelentőségűnek látszik, de nekünk mégis nagyon drága és kedves alkalom az a forduló, amelyről most megemlékezni szeretnék. Káldy Zoltán, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke 5 éve tölti be püspöki tisztét. November 4-én lesz az évforduló napja, de nem tehetjük, hogy ebben a tisztes közösségben köszöntéssel és hálával meg ne emlékezzünk erről a jubileumról. A kerület püspökének áldásos és biztos működéséről valamennyi jelentés megemlékezik és hitet tesz arról a bizalomról, segítőszándékról és együttmenetelésről, amellyel ezt a működést az egyházmegyékben és gyülekezetekben körülveszik. Szólok arról az új egyetértésről, amelyre kerületünket, de egész egyházunkat ez az öt esztendős működés elvezette. Aki maga elé gondolja öt év előtti helyzetünket, az jól tudja, hogy ennek az egyetértésnek a kimunkálása honnan indult. Az a személyi egyhangúság, amely Káldy Zoltánt a püspöki székbe emelte, öt év előtt korántsem volt^az előtte zsákutcába jutott hibás egyházpolitika felszámolásában való egyhangúság. Komoly küzdelemmel kellett az egyházpolitikában, a .vezetésben és helytállásban vívni a harcot. Csupán a püspöki iroda az elmúlt öt év alatt több mint ötezer beszélgetésnek volt a színhelye! . Szólok arról az új dinamikáról, amely úrrá leit a kerületben az elmúlt öt esztendő alatt. Az egyéni felelősség dinamikája ez. Szólok az új levegőről, amit teremtett. A hilaritásnak, a derűnek a levegője ez. Bizony nem nélkülözte a szigort, a keménységet, sőt ha kellett a céltudatos hajthatatlanságot. De köszönjük, hogy sohasem tette derű nélkül. Ezt így csak olyan valaki gyakorolhatja, aki a reménység embere. Ez a reménységgel táplált derű abban lett számunkra különösen is széppé, amikor észrevettük, hogy keresztül-kasul járván ezt a földet Pekingtől New Yorkig és Űj Delhitől Helsinkiig, mindig úgy jött haza, hogy ezt a hazát szereti igazán, ezt a szocializmust építő népet s ezt a lelkészi közösséget, rninket, nem cserélné fel egyetlen lelkészi társasággal sem szerte a világon. Mert ezt a hazát szereti, ezt a népet, ezt az egyházat, ezeket a lelkészeket, minket. S ezt köszönjük neki. . Püspökségének ötödik évfordulóján szeretettel köszöntjük őt s kérjük, maradjon meg ez az egyetértés, ez a dinamika s '’ez a derű közöttünk. Korén Emil ...Az epüáz léiéiül Iliim kívánunk munliMiL A Déli Evangélikus Egyházkerület közgyűlése OKTÓBER 1-ÉN ÉS 2-ÄN SZORGOS MUNKA FOLYT a két nagy budapesti egyházi központban: a Puskin utcai püspöki hivatalban és az Üllői úti egyetemes székházban. Október 1-én délelőtt a kerületi számvevőszék, délután a püspöki hivatalban az egyház- kerület tanácsa ülésezett. Október 2-án az Egyház- egyetem székhazának imatermében a közgyűlést megnyitó istentiszteletre gyülekeztek a Déli Egyházkerület esperesei, papjai, de hívei is. Bártfay Lajos esperes hirdette ez alkalommal az igét. Mély megrem- dültség ülte meg a szíveket: Palotay Gyula hartai lelkészt az élet és halál Ura a megnyitó istentisztelet előtt néhány perccel az istentiszteleti helyiségben szólította el váratlanul az élők sorából. A közgyűlés elnöksége: Káldy Zoltán püspök és dr. Rajnai Károly, az akadályozott kerületi felügyelőt helyettesítő egyházmegyei felügyelő, 11 órakor foglalta el helyét az elnöki asztalnál. Dr. Rajnai Károly köszöntötte a közgyűlést. Áz Egyházegyetem és az Északi Egyházkerület képviseletében megjelent D. dr. Vető Lajos püspököt; a református egyházat képviselő Sza- mosközi István püspököket és Nagy Józsefet, a baptista egyház elnökét. Ha mindazt szószerint leközölnénk, ami a közgyűlésen elhangzott és a közgyűlés minden mozzanatát fényképekkel is az olvasó és szemlélő elé tárnánk, beszámolónk akkor is hiányos volna. Külön cikikKÄLDY ZOLTÁN püspök RÉSZLETES JELENTEST terjesztett elő az Egyházkerület és a területén levő egyházközségek 1961. és 1982-ben folyó életéről. Jelentése elején hangsúlyozta, hogy akár Magyarországi Evangélikus Egyházunkban, akár hazánkban, akár a széles nagy világban tekintünk szót, hálaadással kell fordulnunk Istenhez. Egyházunkban jó munka folyt, hazánkban jó légkörben egyre nagyobb ütemben folyik az építés, nemzeteit közötti viszonylatban pedig a feszültségek enyhültek. Jelentésének 2. pontjában foglalkozott azzal, hogy „merre halad a világ keresztyén- sége?”. Kiemelte, hogy az egyházi világszervezetek nyári ülésein, különösen három vonal volt jól megfigyelhető. Az egyik az egyházak „ökumenikus” párbeszéde és közeledése, a másik az egyházak nemzetközi felelősségének növekedése és a harmadik az egyházak jó szolgálatának hangsúlyozása a modern társadalom életében. Az ökumenikus párbeszéddel kapcsolatban a püspök többek között ezeket mondotta: „Az ökumenikus párbeszédnek van egy sajátos területe is, _ ez pedig a „Nyugat”-on és „K'elet”-en élő keresztyén egyházak párbeszéde. E tekintetben nem is olyan régen mág nagy hiányosságok mutatkoztak. Mindkét oldalon inkább „monologizálás” folyt, illetőleg „kijelentések” hangzottak el. Mindkét oldal követett el hibát. Mi „Keleten” beleestünk abba a hibába, hogy egy-egy. „Nyugat”-on élő teológiai professzor, püspök, vagy lapszerkesztő egyházunkkal, hazánkkal foglalkozó, vagy az egész •emberiség nagy ügyeit érintő ben kellene megírnunk azrt á sok munkát, ami a püspöki jelentés és valamennyi beszámoló mögött van. És ez nemcsak a püspöki jelentés, vagy a különböző szakbeszámolók elkészítésének és összeszer- készítésének munkája, de mindaz a munka, amit röviden az egyház szolgálatának nevezünk, a legkisebb szórványtól el egészen a püspök mindent átfogó szolgálatáig: De ha csak a közgyűlésnél maradnánk, akkor is a riporter tollára kívánkoznék, hogy megírja a közgyűlés „hangulatát”. Azt hiszem, ilyen szavak szerepelnének ebben az írásban: derű. bizakodás, őszinteség, nyitottság, kötetlenség, mégis a feladat és hivatás-szabta kötöttség, stb. És kellene még egy cikket írni. Ebben a cikkben is nagybetűvel állna ott ez a szó: bizalom, megbecsülés és szeretet. Mert bizalom, megbecsülés és szeretet övezi azt az egyházveaetőséget, amelyik irányítja a kerületben a munka ezer ágát és erről most a Déli Egyházkerület közgyűlésén, — amelyet derű, őszinteség. bizakodás és nyitottság jellemzett —, számolt be. Hangot is kapott ez Koren Emil esperes felszólalásában, aki az egész kerület mondanivalóit tolmácsolta, amikor köszöntötte Káldy Zoltán püspököt abból az alkalomból, hogy püspöki szolgálatát immár öt éve látja el. Jelen beszámolónk azonban elsősorban a közgyűlés tárgyszierű eseményeire szorítkozik. * Káldy Zoltán püspök jetan- tése: negatív megnyilatkozását átvittük az egész „nyugati ke- resztyénség”-re, vagy egyik- másik „nyugati egyház”-ra és közben elfeledkeztünk arról, hogy ezeknek a püspököknek, professzoroknak, vagy lapszerkesztőknek a véleménye nem minden esetben fedte több „nyugati egyház” véleményét, vagy általában a „nyugati ke- resztyénség”, benne egyszerű hivő keresztyének, felfogását. Másrészt sokszor fájdalommal kellett megtapasztalunk, hogy a „Keleten” élő keresztyénsé- get benne a mi magyarországi evangélikus egyházunkat is „Nyugaton” igen gyakran „mi- tologizálták”. Vagyis, olyat mondtak róla, ami nem volt igaz. Költött volt. Azt mondták és írtak rólunk nemegyszer, hogy nem vagyunk „hű keresztyének”, „nem vállaljuk Krisztus keresztjét”, „az evangéliumot összekeverjük az ideológiával”, „kitérünk a prófétai szolgálat elől”, „az evangélium követelményeit és a haladó társadalom-elmélet posztulátumait félrevezető módon azonosítjuk” „béke-munkánkkal, az egyháztól idegen érdekeket szolgálunk”. Ugyanakkor azt is éreztük, hogy a | Nyugaton élő egyházak és azok több képviselője nem mutatott mindig kellő megértést az új gazdasági, társadalmi és politikai rendben helyét és szolgálatát kereső egyházunkkal szemben. AZ UTÓBBI IDŐBEN TÖBB JEL arra mutat, hogy ennek a „mitologizáló”, a hidegháború szolgálatában álló időszaknak vége felé közeledünk. Jó tapasztalataink voltak erről Üj-Delhiben, Helsinkiben és Rochesterben egyaránt. Igazi, testvéri párbeszéd alakult ki a Nyugaton és Keleten élő keresztyén egyházak képviselői között. Meggyőződésünk szerint újra és újra keresnünk kell ezt a párbeszédet, azt feltétlenül fenn kell tartani, minden elfogultságot, amennyire csak lehet, egymással szemben le kell vetkőznünk és egymást testvérileg korrigálva kell megkeresnünk minden vitás kérdésben a hit útját. Közben a Nyugaton élő keresztyéneknek nem szabad elfeledKáldy Zoltán püspök jelentésének 3. pontjában részletesen foglalkozott „Magyarországi Evangélikus Egyházunk szolgálatának alapjai” problémával. Idevonatkozólag ezt mondotta: „Igen sokszor elmondottuk már, de fáradhatatlanul újra mondjuk: magyarországi evangélikus egyházunkban minden szolgálatunk alapja, forrása és mértéke a teljes Szentírás és a Szentírásra épülő Hitvallási Iratok. Mindezt úgy is mondhatom, hogy magyarországi evangélikus egyházunk hitvallásos alapon áll. Amikor azokra a kérdésekre keresünk újra és újra feleletet: mi az egyház, mi az egyház szolgálata, hogyan kell az egyházban szolgálni, mindig a teljes Szentíráshoz és a Hitvallási Iratokhoz nyúlunk. Ez számunkra nemcsak formai kérdés, hanem meghatározza alapállásunkat. Nem véletlen, hogy az utolsó másfél évtizedben éppen az az egyházvezetőség, amelyet Nyugaton egyes körök nemegyszer azzal vádoltak meg, hogy nem elég hitvallásos, fordíttatta le modern nyelvre a Szentírást, adja ki folyamatosan magyar nyelven a Hitvallást Iratokat, adott ki olyan Énekeskönyvet, amelyből kivette a liberális és ÉPPEN A SZENTlRÄS ÉS A IIITVALLÄSI IRATOK indítására valljuk, hogy az egyház szüntelen reformációra szorul és ha ez a szüntelen reformáció benne végbe nem megy, akkor már nem is egyház. Minden félreértés elkerülése végett, hangsúlyozzuk azt, hogy mi nem azért emlegetjük az egyház „új” úton járását a szocializmusban, mintha ennek szükségét külső hatalmak és körülmények kényszer! tenék ránk valami egyháztól idegen cél érdekében, hanem az egyház lényegéből fakadóan kívánunk munkálkodni egyházunk új úton járásáért. Mindenkinek tudomásul kell vennie magyarországi evangélikus egyházunkban, hogy puszta hagyományszeretetből az egyház nem élhet meg, bármilyen sok érték van egyházunk múltjában. De nem élhetünk meg a múltban megfogalmazott tételekből s azokból a feleletekből, amelyeket őseink adtak azokra a kérdésekre, amelyek az ő idejükben voltak kérdések. Mieíőtkezniük arról, hogy vannak és a jövőben is lesznek olyan különbözőségeink, ill. sajátosságaink, amelyek egyfelől azokból a földrajzi és történelmi helyzetekből adódnak, amelyben éltünk és élünk, másfelől abból a valóságból, hogy a Lélek tud különböző kegyelmi ajándékokat adni a világ különböző részein élő keresztyének és egyházak számára. Éppen ezért mindenféle „uniform mizálás’’ hibás volna. racionalista teológiát tükröző énekeket, jelentette meg az Ágendát és adott evangélikus Áhítatos Könyvet a hívek kezébe. UGYANAKKOR VALLJUK AZT IS — folytatta a püspök —, hogy a modem társadalomban élő egyház szolgálata közben számtalan olyan problémával találja magát szembei amelyre sem a Szentírásban, sem a Hitvallási Iratokban nem találunk ún. „tételes út- mutatás”-t. Több olyan kérdésre kell a magyarországi evangélikus egyháznak válaszolnia, amely kérdésekkel sem az apostolok, sem az első gyülekezetek, sem Luther, sem a hitvallások szerkesztői nem találkoztak. Ezekre a kérdés sekre is felelnünk kell és nem lehet elintézni azokat azzal, hogy sem a Szentírásban, sem a Hitvallási Iratokban nincs rájuk pontos felelet. Számtalan kérdésre, amellyel a politikai és gazdasági életben találkozunk, „Isten előtt” kell válaszolnunk. Sokszor kell használnunk Luther által nemegyszer emlegetett „józan eszünket”, de soha sem felejthetjük el ilyen esetben sem, hogy a józan eszünket nem használhatjuk a hit körén kívül, sőt éppen a hit döntésének» az Isten színe előtt használt józan észen keresztül kell ilyen esetekben megnyilvánulnia; Isten Szentlelke hatalmas arra, hogy ilyen döntéseinknél ne hagyjon bennünket magunkra-. tünk más kérdések vannak és nekünk a mi kérdéseinkre kell feleletet adnunk. Nem leszünk azáltal hűtelenek az egyház Urához és elhívásunkhoz, ha mi nem az egyház tegnapi helyzetéhez igazodunk és egyes kérdésekre nem azokat a feleleteket adjuk, amelyeket a múltban fogalmaztak meg. Az élő Krisztushoz éppen akkor leszünk hűek, ha nem judaista módon ismételgetjük a régi tételeket, hanem engedjük, hogy az evangélium friss mondani valóján keresztül maga Krisztus válaszolja meg kérdéseinket. Itt kell ellentmondanunk minden olyan véleménynek, amely szerint mi az evangéliumot keverjük azzal az ideológiával, amelynek alapján magyar népünk építi társadalmi, gazdasági és politikai életéit. Ettől megóv bennünket egyfelől az, hogy ennek az ideológiának a képviselői maguk sem engednek meg semmiféle (Folytatás a 2. oldalon) „Merre halad a világ keresztyénsége” Szolgálatunk alapjai Az egyház új útja az egyház lényegéből fakad
