Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-22 / 38. szám

As Ige mérlegén A mos 6, 1—1 Esten igéje sokféle módon szólítja meg az embert Amikor tieäyes úton járunk, az ige terelgető szóval irányítja léptein- ‘fcet Amikor szomorúság, fájdalom és gyász ér bennünket vi­gasztalásával leszárítja arcunkról a könnyeket, lesimítja a gon­dokat De amikor rossz útra, a bűn útjára térünk* figyelmeztet eigondolkoztat, megfedd és megítél. A mai igében Isten nagyon komoly figyelmeztető ítéletét szólaltatja meg Ámos próféta. Hallgassuk csak szavát! Isten elítéli a kapzsiságot. Izrael soraiban számtalan olyan ftmber élt aki csak magáról gondoskodott, aki csak magának •akart mindent megszerezni. Ügy formálta az életét az embe- írekkel való kapcsolatát hogy minél nagyobb vagyonra, gazdag- iságra tegyen szert Palotát épített, aranyba öltözött és dőzsölt. Eközben edfeledkezett Istenről, a pénz, a vagyon lett az istene. A kapzsiság útján járókat Isten megállítja Ámos próféta savaival. Figyelmezteti őket: ez az út romlásba vezet! De nemcsak Izrael népét figyelmeztette Isten, hanem ben­sőnket is. Mi is sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy nem nézve a másik embert, mindent magunknak szerezzünk meg. Ügy élünk, hogy a mi életünk legyen a legszebb, leggondtala- loabb élet. Úgy igyekszünk, hogy a mi lakásunk, a mi ruháza­tunk legyen a legszebb, a mi ételünk legyen a legjobb. És Isten útja helyett így kerülünk a magunk útjára, a kapzsiság, az ön­imádat lejtőjére. Ezt ítéli meg bennünk Isten! Isten elítéli a felelőtlenséget. A felelőtlenség is úrrá lett Ikráéi népén. Nem törődtek egymással, népükkel, hazájukkal, a holnappal. Isten igéje kimondja felettük az ítéletet: a fele- Vötlenség bűn! Az ige ítélete reánk is- érvényes. Mi is sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk: a másik ember dolga nem az én dolgom, a másik ember öröme, bánata nem az én örö­möm, bánatom. Isten igéje figyelmeztet minket, hogy az Ö gyer­meke nem élhet felelőtlen módon. Nem lehetünk közömbösek a családunk, szeretteink, bará­taink dolgai iránt. De nem lehetünk közömbösek egyházunk, hazánk dolgai iránt sem. Felelősséggel tartozunk akkor, ami­kor hazánk, népünk boldogulásáról van szó. Felelősek vagyunk akkor is, amikor az emberek egyenlőségéről, a világ legdrá­gább kincséről, a békéről van szó. A felelőtlenül élő és járó embert Isten megítéli. Isten megítéli a szűklátókörűséget. A keresztyén ember nem élhet úgy, hogy bjehunyja a szemét, elzárkózik minden és mindenki elől. Izrael népének bűnül rótta fel Isten, hogy nem néztek hátrafelé, nem látták meg Isten szeretetét életük eddigi szakaszán, s nem néztek előre sem. Isten a mai igével kinyitja a szemünket, hogy lássunk, fessük Öt, Aki szerető szívével közeledett hozzánk mindig fessük a másik embert, akit Isten testvérünkké tett. Lássuk szt, hogy mi válik a másik ember, s az egész világ javára. Isten ítélő szava nyomán hagyjuk el a bűn útját, s járjunk HÍREK az ö ösvényén! Harkányi László —> Szentháromság ünnepe utáni IS. vasárnapon az ol­tárterítő színe: zöld. A va­sárnap oltári igéje: Mt 6, 19—21, szószéki igéje: Ámos 6, 1—7. Délután szabadon választott ige. => TEMPLOMAVATAS1 EMLÉKÜNNEP. A kardos- kúti evangélikus egyházköz­ség szeptember 22-én, vasár­nap délután fél 3 órákor em­lékünnepet tart templomának 25 éves felavatási évforduló­ja alkalmából. A hálaadó is­tentisztelet igehirdetési szol­gálatát KALDY ZOLTÁN, a Déli Egyházkerület püspöke látja el. Szolgál még ez al­kalommal KOSZORÚS OSZ­KÁR, a Nyugat-békési egy­házmegye esperese. * HELYREIGAZÍTÁS Lapunk legutóbbi, szep­tember 15-én megjelent, 37. számában A BEKE MIN­DENKINEK JÓ című cik­künk első mondata helyesen így hangzik: „Amikor e sorokat Írjuk, már 87 ország írta alá az a tomes end egyezményt Was­hingtonban, 84 Londonban és 75 Moszkvában.”- BUDAPEST-ÁNGY AL­FÖLD. Októberrel kezdődően a péntek este fél 7 órakor kezdődő bibliaórán a JELE­NÉSEK KÖNYVET ismerte­tik és magyarázzák. A Jele- nősek Könyvének bizonyos 1 szakaszait a legkülönbözőbb szekták célzatosan értelmezik és sok kárt okoznak ezzel. Érdeklődőket szívesen lát a gyülekezet. * — KITÜNTETÉS. Az Or­szágos Béketanács VÉRTESY RUDOLF bábonymegyeri lel­készt eredményes munkássá­ga elismeréseképpen Béke aranyéremmel tüntette ki. aiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiini!i!iiiiiiiiiiiii!iiiiiii[iiBiniiiiii;iiiii!iiig!i!riiiniii!ri!i!i!iii;iiiii!i;i!i:i!i[iii!iiiiitriiiiiiuiiii!iiiiiii;i.iii!iiiiBiiii!iiiiiiiiiiiHiiiiii!iiiiiiiii!iiiaiiiiiiiiniiiinmniiiiiniiiiiiiiiTinmtniti A jezsuiták Jadásának históriája Mi falusi emberek csak azt a barmot nevezzük igaz jó­szágnak, amelyiknek „passzu­sa”, vagyis bizonyságlevele Van a származásáról. Ez a história, amit most elmon­dok, azért igaz történet, mert ennek is van bizonyság- levele és igazolta a származá­sa. Az idén nyáron bukkan­tam rá a Nemzeti Múzeum hatalmas kézirattárában, ahol Szirmay Antal úr másfélszá­zados réges-régi feljegyzései közt turkáltam. Ö jegyezte fel ezt az esetet a kassai jezsui­ták Júdásáról. Ö csak bizonyíthatja, hiszen inaga is a kassai jezsuiták os­kolájának a tanítványa volt Sok számos éven át. Szokásban volt, — írja Szir- fnay úr — hogy régente min­den nagypénteken, a kassai piacon nagy néptömeg előtt szabadtéri színpadon passiót játszottak a kassai jezsuiták az ő tanítványaikkal. Passiót, vagyis Jézus Krisztus kín- szenvedésének történetét ele­venítették fel, egészen 1730-ig. Attól kezdve aztán abbahagy­ták, mert igen megjárták ab­ban az évben a Júdással a je­zsuiták. Történt ugyanis — meséli Szirmay úr — hogy az 1730-ik esztendőben, mikoron készülnének a Nagypéntek megelevenítésére és kiábrázo­lására, nem találtak a jezsui­ták a tanulóifjúság között Jú- üásnak alkalmatosát. Megjelent az és a zsaHéreik (nem az új próbafor­dítás szövegé) fekete pegamoid kötésben, arany felirattal 8,5x 14,5x1,7 cin. méret­ben Ära 40 forint Kapható az Evan­gélikus Sajtóosztá­lyon Budapest VIII. Pus­kin u. 12. A deákok közül volt alkal­matos minden nagypénteki szereplőre, de Júdásnak valót, Júdásnak alkalmatosai, Jú- dástfelidéző alakzatát teljes­séggel nem tudtak találni. S már-már elcsüggedezének a jezsuiták. Ám akkor monda egy szem­füles jezsuita-atya közülük: — Van itt a konviktusunk mellett egy műhely, s abban vagyon egy legény, aki taka­rosán formázhatja majd Jú- dást, mert vörös hajú is, szep­lős is, sunyit is, egyszóval kül­sőleg nagyon is alkalmatos lé­szen a Júdás személyére. És monda a jezsuiták feje: — Ám próbálkozz meg véle! Terjeszd elibe az ügyet! ígérj neki mennybéli jutalmat s mondjad, hogy nem lesz ész­beli töredelme sem, mert mindössze annyit kell majd mondania, midőn közelget Krisztushoz, hogy csókkal el­árulja, csupán csak annyit kell hangoztatnia: — Ave, ave rabbi! Idvezlégy Mester! Bizony beleizzadt a jezsuita (pedig hidea tavaszi idő volt) míg végre is rá tudta venni a legényt, hogy vállalja a pas­sióban a Júdás szerepét. Ne­hezen állt reá, mert ha külső­leg hasonlíthatott is Júdás- hoz, de szívében s az ő lelke belsejében angyali, kedves ke­resztyéni lélek vala ama jám­bor kassai legény. S bizony csak úgy bírt véle célt érni a felbérlő jezsuita, hogy azzal hitegette — így meséli Szir­may úr: — „hogy ő ezáltal nagy érdemet kap az Isten előtt!” Végül is aztán rászánta ma­gát a legény és Júdás maszk­jában felöltözvén, egyszerre csak ott állott a kassai piacon a színpadon, roppant sereg nép előtt. (Azon a piacon, ahol egykor 1606-ban Bocskai úr Júdását, Kátui kancellárt miszlikdarabokra vagdalták a feldühödött hajdúk). Mikor a legény széttekintett a színen s látta ott Krisztus alakját tanítványaival, majd a színpad körül az ájtatos nagy néptömeget, szerfelett megilletődött („mindgyárt felháborodott” — meséli Szir­may úr) — s az ,,A.ve, ave rabbi!” helyett ájtatosan így köszöntött b-: — „Dicsértessék az Űr Jézus Krisztus.1” s BATTONYA—MEZŐHE­GYES társegyházzá alakult. Szeptember 8-án délelőtt Battonyán, délután Mezőhe­gyesen ünnepi istentiszteletet tartottak, amely után a köz­gyűlés kimondotta a két gyü­lekezet társ egy házzá alakulá­sát. Az istentiszteleteken MEKIS ÁDÁM, a Kelet-bé­kési egyházmegye esperese hirdette az Igét. Jel. 3, 1—6. alapján. A közgyűlésen pedig ugyanő méltatta és értékel­te a társegyházzá alakulás jelentőségét és fontosságát. A társegyházak lelkésze: Keveházi Ottmar. e=» ECSENY. A gyülekezet nagy áldozatkészséggel felújít­tatta és kétmanuálosra át­alakíttatta orgonáját. Az or­gonát bensőséges ünnepség keretében augusztus 4-én ad­ta át rendeltetésének LÄG- LER BÉLA esperes. Ez al­kalommal egyházzenei estet is tartottak a gyülekezetben. — ABAÜJSZÄNTÖ. Hegy­aljának egyik régi, ma már maroknyi kis szórvány gyü­lekezete a hívek áldozatkész­sége, önkéntes munkája, va­lamint az egyházkerület út­ján kapott támogatás és a Gyülekezeti Segély adománya révén szép színárnyalatú, tartós, Walkyd-műanyag fes­tékkel külsejében felújította templomát. DR. VETŐ LA­JOS püspök szolgálatával szeptember 22-én, a gyüle­kezet őszi aratási hálaadó ünnepén gyülekezeti nap keretében ad bálát Isten­nek. Ezen a napon a gyüleke­zetben szolgálnak még: Csákó Gyula püspöki titkár, Virágh Gyula esperes, Pintér Károly- né fancsali, Gáli Sándor tály- Iyai, lelkészek. Ez alkalomból a gyülekezet számára szép an­tik keresztelő-kancsót és tá­nyért ajándékoztak, vala­mint a templomfelújítás cél­jára adományt adtak elhunyt édesapjuk, a volt nagyvára ■ di lelkész és nagybátyjuk, a volt abaújszántói felügyelő emlékére a Materny-nővérek. isten áldása legyen az ado­mányokon és az adakozókon: nÉTRŐC—ketre Isten gondviselése I» Péter V* . _ i^-i Heti igénk biztatás és igézett Igénknek az a része, amely bíztat, Így hangzik) „Mindé* gondotokat ő reá vessétek...”! Gondok között élő emberek vagyunk. Nem is volva jó, ha nem volnának gondjaink. Gondok között neveljük gyermekein- két, éljük gyülekezeti életünket. Gondok között építjük szép hazánk jövőjét. Gondok között vetünk és aratunk. Gondok kö­zött szerezzük be az anyagot az épülő sok tízezer lakáshoz. És ez igy van jól. A gondnélküliség rendszerint tétlenséget, a gonddal végzett munka pedig rendszerint jó munkát jelent. Isten igéje tud arról, hogy a földön sok a gond. Félre értő* nőnk heti igénket, ha azt olvasnánk ki belőle, hogy Isten gyer­mekeinek kiváltsága a gondatlanság, a gondtalan élet. Köszönjük Istennek tehát azt a bíztatást, hogy gondjaink­ban osztozni akar. Igénknek az a része pedig, amely igét, igy hangzik: . mert néki gondja van reátok”! Boldogok Istennek azok a gyermekei, akik hűségesen, szorgalmasan végzik el minden munkájukat és a többit rábízzák Istenre. Akik tudják, hogy Isten terve nemcsak a megváltás, hanem a gondviselés is. Ez nem belenyugvást jelent, hanem megnyugvást. A belenyugvás a predestináció felé vezetne, a megnyugvás pedig ebben az összefüggésben a hűségesen végzett munka pecsétje. Az a másik ige jut eszünkbe, hogy Isten tudta nélkül egyetlen egy hajszál sem esketik le a fejünkről. Isten mindent tud és gondja van reánk. Az előttünk levő hét minden napján gondoljunk hát bol­dogan fenti igénkre: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van reátok!” Fülöp Dezső No, ilyen emberséges Júdást sem láttak még sohasem a kassai piacon, fel is csattant mindjárt a taps, sőt voltak, akik kiáltozni is kezdtek fe­léje: — Ne áruld el, hé! Ama deák azonban, aki a passióban „az Krisztusnak személlyét viselte”, ahogy neki elő volt írva, feddeni kezdte erősen a Júdást: — Te isten­telen. te hűleien tanítvány! Annyi malaszttal felruháztalak vala s te pediglen barátság színe alatt álnokul csókkal ké­szülsz elárulni engemet?! De ez már sok volt a sze­gény legény számára. A felin­dulástól és a felháborodástól térdre esett és esengve így kiáltott fel: — Édes Krisztu­som, megbocsásson kend né­kem, mert Isten engemet úgy segéljen, soha eszem ágazatá­ban sem volt kendet elárulni, hanem csak ezek a huncut je­zsuiták reá vettek engem! Szólt és egyetlen roppant ugrással levetette magát a színpadról, mire fergeteges tapsot kapott és olyan ovációt, amilyent még soha színész nem kapott Kassán. A jezsuiták pedig berohan­tak a színpadra és kituszkol­ván az összes szereplőket, ve­lük együtt eltakarodtak nagy sietséggel a kassai piacról, ahol harsogott a kacaj a je­zsuiták kárvallása felett, akik így megjárták az ő Júdásuk- kal. De nemcsak kacagtak ott a népek, hanem tapsolták és él­tették is a szókimondó, derék kassai Júdást. aki elárulta ugyan az őt felbérlő jezsuitá­kat, de még játék színe alatt sem akarta elárulni a Krisz­tust. Dr. Szabó Lajos evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VITT., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 00.— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 63.4399/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest — BUDAVÁR. A budavári egyházközség gyülekezeti ter­mében (Bp. I. Táncsics M. u 28.) szeptember 22-én dél­után 5 órakor szeretetven- dégséget tartunk. Előadást tart PRÖHLE KAROLY teo­lógiai akadémiai dékán. — A LELKÉSZI MUNKA- KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. Megélénkült a lelkészi mun­kaközösségek élete. A Somogy-zalai egyházme­gye lelkészei kétnapos ülést tartottak a balatonszárszó: egyházi üdülőben szeptember 10—11-én. Vértesy Rudolf, Szerdahelyi Pál, Dubovay Géza, Bandi István, Lakatos György és dr. Pusztay Lász­ló lelkészek és Lágler Béla esperes szolgálatával. — Szeptember 25-én Debre­cenben ülésezik a Hajdú­szabolcsi egyházmegye lelké- szi munkaközössége. Palyi Dénes, Bárdosy Tibor, Szabó Gyula, Smid I. Lehel, Me- gyer Lajos, Tarján Béla és E ndreffy Zoltán szolgálata szerepel a napirenden. — Kétnapos lelkészértekez­letre készül a Veszprémi egyházmegye lelkészi mun­kaközössége Gyenesdiáson október 2-án és 3-án. Kovács Lajos, Hernád Tibor, Mohá­csi László, Németh Ferenc. Horváth József lelkészek és Halász Béla esperes szolgá­latával. — ARANYMENYEGZÖ. Grénn Nándor, a vecsési gyü­lekezet presbitere és felesége született Patay Anna augusz­tus 18-án ünnepelték házas­ságkötésük 50. évfordulóját a vecsési evangélikus templom­ban. Testvéreinknek ezúton js jó egészséget és további éle tükre Isten gazdag áldását kér­jük. NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: JEREMIAS 9,23—24; LUKACS 12,20—21. —i Az ember kiváltsága, hogy gondolatait közölheti embertár­saival. Ezzel Űrunknak célja van. Gál 5,25—6,10; Zsoltáron: 86,1—11. HÉTFŐ: I. SÁMUEL 23,16; CSELEKEDETEK 18,26. —< Beszélőtehetségünket vajon arra használjuk-e, amire rendel­tetett? Sokszor inkább dicsekedünk, a helyett, hogy bizony­ságot tennénk Isten útjáról, Péld,- 30,4—9; II§ Mózes 3,1—20. Jelenések 1,8.) KEDD: ÉZSAlAS 60,10; CSELEKEDETEK 15,11. — Miről :ell bizonyságot tennünk? Arról, hogy Isten könyörült az mberen, rajtunk, s mi „hisszük, hogy mi is az Űr Jézuá krisztus kegyelme által üdvözölünk.” I. Timótheus 6,6—12/a} I. Mózes 4,1—17. (II. Korintus 12,9 a.) SZERDA: PÉLD.: 8,13; LUKÁCS 1,51. — Azoknak útja,, ikik nem veszik észre az árvaságot .— azt, hogy hol lehet éá leli segíteni —, gonosz Isten előtt. Az ilyen ember beszédét gyűlöli az Ür, L Korintus 7,20—24; II. Mózes 4,13—23, 27—31, Zsoltárok 121,5.) CSÜTÖRTÖK: JEREMIÁS 32,40; ZSIDÓK 12,24. — AZ ijszövetség Krisztusában Isten közelünkbe lépett. A mi éle- ünk abban a vigyázásban teljék el, hogy el ne távozzunk az Siet Krisztusától, L Kir, 17,1—6; II. Mózes 5,1—6,1 (I, Thess, 5,4.) PÉNTEK: ZSOLTÁROK 138,3; LUKÁCS 22,43. — Életünk egboldogítóbb pillanata, amikor meghalljuk Urunk szavát. Viert az Ö szava nem emberi szó, hanem erőt ad és bátorít, lános 4,31—38; II. Mózes 7,1—25. (II. Timótheus 3,8—9.) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 146,9; LUKACS 2,37. — Be.szé^ lünk akkor teljesíti híven Istentől kapott hivatását, amikor mádkozunk. Nincs annál szebb, mint amikor megszólítjuk Urunkat: „Mi Atyánk...” Lukács 6,20—26; II. Mózes 12,1—20. I. Kor. 5,7—8.) Káposzta Lajos i.i:i,i:i.i,iáa:i:iJ4;iii:i:i!ii[iiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiiiiiii[iimiiiiiiiiimiiiitiiim!iiiniiiiiiii!iiiiiiiiiiiii!iiiinmiiii;iíiiiimniiina Istenfélelem megelégedéssel Ámos 6, 1—7. Tf'lsö hallásra úgy érezzük, hogy alapigénk semmiképpen *-J sem szól annak a közösségnek, amely heti lapunk és vasárnapi prédikációink címzettje. Ebben a közösségben alig akad olyan egy is, aki hét közben és vasárnap pamlagon» pláne elefántcsont pamlagon heverne, a pihenő állás lomha nyújtózkodásával töltötte volna az elmúlt hetet, aki illatos olajjal kenegetné a tunyaságban és dőzsölésben elpuhult tes­tét, és serlegből inná vasárnapi borát. Nem, ez kétségtelenül nem a mi dolgos és becsületes híveink életmódja! Sőt, hálá­sak vagyunk Istennek, hogy ez az életstílus és életlehetőség országos viszonylatban is kiveszett. Dolgos, becsületes, egy­szerű híveinknek elég a faágy is pamlagnak és heverőnek, ahol egy munkás hét végén kipiheni hétköznapi fáradal­mait, a hűséges munkás jó lelkiismeretével, amely a keresz­tyén ember számára a legjobb altató. És serlegnek elég a kukorica-földön, a szőlőben és kertben a törött szájú korsó, amelyből friss víz csurog szomjas torkára, mint régen nagy­apjáéba. A kik lapunkat olvassák és prédikációnkat hallgatják, mun- kájukból élnek — nem a nyáj legjavából, és a kihízlait borjakból. Olyan embereknek írunk és szólunk, akik jól tud­ják, hogy nagyobb nyereség ennél az istenfélelem, megelége­déssel. Ebben az igazságban és életbölcsességben megerősí­tette őket többek között az a tapasztalat, amelyet a „vesze­delem napjain” a pamlag, heverő és aranykorsó életstílusá­nak sorsáról szerezhettek. Isten nemcsak az ítélet napján, ha­nem már jóval előtte is keményen megítéli a könnyelmű és felfuvalkodott életet! A veszedelem napján előbb eltörik az aranykorsó, mint nagyapám megrepedt kőkorsója. És az egy­szerű, kemény fából való ágyam is tartósabb az elefántcsont pamlagnál. Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel!! Nem vagy léha dőzsölő és nagyzoló, de talán hálás sem vagy. Nem vagy ellenszenves élősködő, de illatos virág sem vagy. És ez már nagy baj! Ámós utal az Izrael körüli népekre és városokra, kik sokkal rosszabbul vannak mint ők, és mégis hiányzik a hálaadás Isten iránt, aki ezt a tisztes helyet bizto­sította számukra a különböző népek között. Csak az a meg­elégedés nyereség, amellyel együtt jár az istenfélelem, és abból eredően a hálaadás. Nagy nyereség a hálás megelé­gedés! A z Isten iránti hálaadás illatos virága mindig ott fonnyad ^ el leginkább, ahol megfeledkezünk azokról, akiknek sok­kalta rosszabbul megy, mint nekünk. Akik össze sem mérhetik magukat velünk. Ne tekints soha azokra, akik fent vannak, hogy a fel­felé nézéssel együtt járó vágyak és kívánságok ne tegyenek hálátlanná és elégedetlenné! Lásd meg Ámos tekintete irányá­ban azokat, akik sokkal rosszabbul vannak, hogy hálás légy mindazért, amid van. Légy elégedett és hálás ember a kő­korsóval, a faágyadon, az Istentől kapott talentumokkal és életkörülményekkel. Mindenek előtt pedig légy elégedett és boldog ember azzal a Jézussal, ki a jeruzsálemi lombsátor ünnepen, mikor a pap hatalmas arany gyertyatartók között az aranykorsóból öntötte a vizet az oltárra, így kiáltott bele a fénylő arany bűvöletében hullámzó emberíömegbe: Aki szóra­jához.k, jöjjön ide Hozzám, és igyék! Ámen. Weltler Rezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom