Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-22 / 38. szám

Az Efezusi Levél A CSALÁD Lelkésziktatás Győrött Dr. Vető Lajos püspök beiktatta Plachy Lajos lelkészt (Folytatás) A SZERETET AZONBAN NEM SIET A BÜNTETÉS­SEL. Figyelembe veszi a kö­rülményeket, a léleik belső világában ' lejátszódó folya­matokat, a személyiség adott­ságait s az ember megkísért­hető, gyarló voltát. Aki nem ismeri eléggé gyermeke lel­ki világát, nem kíséri figye­lemmel a környezetet, ahol annak élete a családi körön kívül folyik, nincs tisztá­ban a feladatokkal és nehéz­ségekkel, az embert formáló tiszta vágyakkal és felmerülő kísértésekkel —, az nem al­kalmazhatja helyesen sem az intést, sem a feddést, sem a büntetést. — De ha mind­ezekkel tisztában vagyunk, akkor sem felejthetjük el, hogy mennyei Atyánk meny­nyiszer nézd el botlásainkat és milyen végtelen türelem­mel reméli, hogy bűneinkkel szembefordulunk és azokat komoly harcban legyőzzük. *,Bocsásd meg a mi vétkein­ket, • miképpen mi is meg­bocsátunk az ellenünk vét­kezőknek”; Vajon hol kell ennek a keresztyén szülök által naponta, és sokszor gyermekeikkel közösen (!), elmondott imádság második felének valóra válnia, ha nem elsősorban a családban és éppen gyermekeinkkel kapcsolatban? Tudunk-e úgy megbocsátaná, hogy el is fe­lejtjük az esetet, hogy rossz hangulatunkban nem idézzük gyermekünk fejére megis­mert gyengeségeit? — A megbocsátás felszabadít a Szorongás és félelem alól és felszabadít az újrakezdésre. ISTEN AZ ÚJRAKEZDÉS­HEZ ÉS A MEGSZENTELT ÉLET HARCÁHOZ Szentlei­kével siet gyermekei segítsé­gére. Közösséget vállal ve­lünk, hogy közelségét, segítő erejét, bátorítását állandóan éreztessük. A földi szülők­nek is így kell közösséget vállalniok gyermekeikkel, Osztva örömüket és bánatu­kat, gondjaikat és reménysé­geiket. A test fáradtságát, áz idő hiányát, a korkülönb- ééget, az érdeklődési kör kü­lönbözőségét és sok más aka­dályt legyőzve kell a segí­tés, útmutatás, bátorítás lei­kével mellettük állni; Ebben á fáradozásban a keresztyén szülő legnagyobb segítsége maga és gyermeke javára Is­iién élő beszéde; Mennyei Atyánk nagy se­gítsége számunkra, földi szü­lők számára az, hogy Ö kész megbocsátani nekünk azo­kat a tévedéseinket, mulasz­tásainkat, megzabolázatlan in­dulatunkból, vagy testünk erőtlenségéből származó bű­neinket, amelyeket éppen ízülői tisztünkben követtünk eL Elveszi tőlünk azok ter­hét, hogy ne zavarjanak ben­nünket, amikor a közben felismert jobbat és helyeseb­bet akarjuk végrehajtani, vagy a bűnünk következté­ben megromlott helyzetet helyrehozni. Szentleikével segít, hogy a szülői szolgá­lattal kapcsolatos szép és helyes elhatározásaink a gya­korlatban meg is valósulhas­sanak, , Mi, keresztyén szülők, nein felejthetjük el azt az Isten és gyülekezet előtt tett foga­dalmunkat, hogy gyerme­keinket Isten és emberek előtt való kedvességre fogjuk neveim. Kötelességünk, hogy vallást tegyünk előttük Isten­nek az ember iránti szere- tetérői és üdvözítő szándé­káról, ahogyan az a kereszt- Ségben kapott ígéretben is elhangzott. Meg kell ismé­telnünk előttük az Isten irán­ti engedelmességről és em­bertársaink iránti szeretetről tett ígéreteinket, amelyeket helyettük is tettünk a ke­resztsét alkalmával. . JÉZUS KRISZTUSBAN, A VALÓSÁGOS EMBERBEN, megismerjük a tökéletes Fiút. Az Ű viszonya a meny- nyei Atyához megmutatja, hogy az Isten képére és ha­sonlatosságára, gyermekéül teremtett ember miképpen le­het kedvessé az Atya szemé­ben —. milyen az az emberi, gyermeki magatartás, amely­ben az Atya gyönyörködik. , Ennek a magatartásnak jellemző vonása az Atyára való figyelés. Jézus gyer- • mekségécől kezdve kutatta, I hogy milyen az Atya, mit ' in.ond, mi az, akarata. (Gon­dőljünk a 12 éves Jézus tör­ténetére.) Élete minden ide­jében, de különösen a dön­tő események előtt, imádsá­gaiban szinte kikérte az Is­ten útmutatását, parancsát. Sokszor hivatkozott is arra, amit látott, hallott az Atyá­tól, amit megértett akaratá­ból. A Fiú példája arra tanít­ja a keresztyén gyermekeket, hogy legyenek figyelmesek szüleik iránt. Tanulják tőlük a. jót és helyeset, vegyék számításba szüleiknek a csa­ládi élet jó rendjére vonat­kozó elhatározásait, elgon­dolásait. Találják meg azt a feladatot, ami ezekből a tervekből rájuk vár és azt, amivel a nemes elgondolás megvalósulását előbbre se­gíthetik. JÉZUS BÍZOTT a MENY- NYEI ATYÄBAN. Még a ha­lál küszöbén is hitte, hogy az Atya akarata jó és éle­tét leteheti az ö kezébe. Is­ten a szülök vezetésével, ne­velésével, parancsaikkal, sőt még rendreutasításukkal és büntetésükkel is, a rájuk bí­zott gyermekek javát mun­kálja. A szülők iránti biza­lom a gyermekek részéről ki­csiny korban természetesnek tűnik. Később sokszor váll­hat szükségessé, amit Jézus más vonatkozásban tett, ami­kor is a gyermek bizalmát megszégyenítő példaként . he­lyezte az érett emberek elé. A gyermekek bizalmatlansá­ga szüleik iránt megmérgezi a családi légkört és elvezet­het oda is, hogy a szülők­ben meghidégül a szeretet, elerőtlenedik a jószándék, és csorbát szenved a józan íté­lőképesség. — A szülők iránti bizalom­nak akkor sem szabad meg­rendülnie, ha a gyermek fel­növekedésével elválnak az elképzelések és utak sok mindenre nézve; Még akkor sem, ha a gyermek előtt vi­lágossá Válik szülője emberi gyengesége, tévedése, vagy konkrét bűne. — Sohasem felejthetjük el, hogy mi mindannyian megváltásra szoruló ' emberek vagyunk. Arról sem, hogy a szülőkben Isten őrzi és újra éleszti a gyermekeik javát munkáló szeretet természetes alapér­zését. Ez mindig lehetőséget ad az esetleg megrendült bi­zalmas viszony helyreállítá­sára. A GYERMEKI MAGA­TARTÁS JÉZUSI PÉLDÁJA mindenképpen az engedel­mességben csúcsosodik ki. Jézusnak a Filippiektez írott levélben megrajzolt en­gedelmessége mindennapi lecke marad a gyermekek számára; Ez az engedelmes­ség sokkal több, mint, kény­szerű parancsvégrehajtás. Abból a hálás szerétéiből fakad, amely a szeretetért szeretettel, az örömszerzésért örömszerzéssel akar válaszol­ni; — Jól engedelmeskedni csak az a gyermek tud, aki megértette, milyen nagy ál­dás a szülő szeretető, gondos­kodása, vezetése, intése, sőt büntetése; aki felismerte a szülőkre figyelés természetes szükségességét és megingat­hatatlanul hiszi, hogy a szü­lője jót akar. Az engedelmesség önmeg­tartóztatást és me'galázko- dást jelent. Egy nagyobb kö­zösség, — a család, vagy a társadalom — boldogságáért és előrehaladásáért sokszor kell legyőzni önzésünket, amely sokszor tévesen remé­Budapesten, 1963. szeptember 22-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv'i dr. Kékén András du. 6. Haíenscher Károly Fasor de. lél 10. de. 11. du. 6. Harmati Béla Dózsa György u. de. fél 10. Harmati Béla Üllői ut 24. de. fél 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. Grün­valszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szllády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Ta­kács József Utász u. de. 9. Takács József Va.ida Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út de. 8. Gá­dor András Frangepán U. de. fél 9. Káposzta Lajos Újpest de. 10, Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Kosa László teol. szuppd. Soroksár újtelep de. fél 9. Kósa László teol. szuppl. Rákospalota MÁV tfelep de. ti. Rákospalota nagytemplom de­li az egyéni elképzelés útján elérhető boldogságot. Csak a közösségi életbe belesimuló akarat és cselekvés hozhatja meg az egyén boldogságát és előrehaladását is. Ez az élet Isten adta rendje. Jézusnak földi szülei irán­ti magatartása mutatja, hogy az engedelmesség sohasem lehet vak. A rosszul enge­delmességtől az óvhat meg bennünket, ha be tudjuk azt illeszteni a nagyobb össze­függésekbe. Szüleinken túl életünk cselekvéseivel felelő­sek vagyunk a nagy család­nak, az emberiségnek is, de mindenek felett az életet ajándékozó és számonkérő Istennek. Az engedelmesség akkor hoz áldást, ha az nem­csak egy ember akaratának a végrehajtása, hanem a kö­zösség javának és boldogsá­gának munkálása és Isten minden emberi elképzelést felülhaladó jó akaratának megvalósítása. Ide is vonat­kozik az ige, hogy Istennek kell inkább engedelmesked­ni, hogysem az embereknek. Az engedelmesség megtaga­dása azonban mindig nagy körültekintést és komoly ön­vizsgálatot igényel. JÉZUS IGAZ FIÜSAGA ÖSZTÖNÖZ ARRA IS, hogy mindig készek legyünk a korrekcióra. Jézus a kínál­kozó rossz utak helyett újra és újra a jó mellett döntött. Sokszor megkísértetett és Ö abban különbözik tőlünk, embergyermekektől, hogy so­hasem bukott el. De a har­cot meg kellett vívnia; Es ebben nagy segítségünkre le­het. Életünk szüntelen dön­tés a jó és a rossz között. S mivel sok a kísértés és a tévút, meg kell keresnünk és önmagunkkal szemben is kiharcolnunk a jóra vezető utat. Isten törvénye, elsősor­ban a Tízparancsolat, Isten ajándéka ehhez. Jézus minden ember Meg­váltója. Nála van szabadulás gyermekségünk vétkeire is. Nincs a fiatal életnek olyan elrontott útja, a családi élet­tel szemben, szüleivel szem­ben elkövetett bűne, amely­re ne volna bocsánat Jézus­nál. A megtérés szándékára a bűnök elvételével felel. Ar­ra is erőt ad, hogy minden hamis önérzetet és félszegáé- get legyőzve az emberektől is, megbántott és megszomo- rított szüléinktől is bocsána­tot kérjünk és így helyre­állhasson a család békessé­ge. Jézus példájához, Igéjéhez Szentleikét ajándékozza an­nak, aki keresztyén ember­ként akarja az engedelmes gyermekség Isten és embe­rek előtt kedves útját járni. Erejével elhatározásaink va­lóra válhatnak és gyermeki életünk szolgálatával sok örömöt,, békességet és meg­elégedést szerezhetünk azok­nak az embereknek, akik fe­lelősen viselnek gondot reánk. Az Úrban folytatott csalá­di élet beleilleszkedik a tár­sadalom nagy családi életé­be. Akkor jut céljához, ha olyan eredményeket mutat fel, amelyekből áldás és bé­ke, jólét és megelégedés árad az egész emberi közösségre, és dicsőség Isten nevére. — Azért imádkozunk, hogy a keresztyén családokban folyó nevelés is hozzájáruljon ah­hoz, hogy a felnövekvő nem­zedék békében és testvéries­ségben élvezze a kiteljese­dett emberi élet áldásait. Mezősi György 10. Rákospalota Ristemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákosszentmiúaly de. fél 11. Kar­ner Ágoston Sasnalom de. 9. Kar­ner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákosiiegy de. 9. Ká- kosligeí de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. várady Lajos du. 5. Szeretetvendégség du. 7. Schrei­ner Vilmos "o.-.jckó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vá­mos József de. 10. (urv) Fülöp De­zső du. 5. Vámos József XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László de. 11. Csengődy László du. fél 7. Csengődy László Pestliideg- kut de. fél 11. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. Ruttkay Ele­mér Kelenföld de. 8. Hegedűs La­jos teol. szuppl. de. 11. (úrv) He­gedűs Lajos teol. szuppl. du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelen- völgy de. 9. Visontal Róbert Nagytétény de. 8. Budafok de. 11. Visontal Róbert Csillaghegy de. fél 11), Csepel de. DL LELKÉSZIKTATÁS VOLT szeptember 8-án Győrött az „öreg” templomban. D. Dr. Vető Lajos püspök iktatta hi­vatalába Plachy Lajos volt tatai lelkészt. Ez alkalommal érdemes emlékünkbe idézni a győri evangélikus gyülekezet temp­lomainak történetét. A reformáció hitigazságai már a XVI. század, közepén gyorsan terjedtek Győr váro­sában. A győri gyülekezet első imaháza egy győri ma­gánlakás egyik szobája volt. A XVI. század végén a re­formáció hívei már túlsúly­ban voltak és birtokukba vet­ték a Szent István vértanúról elnevezett templomot. Ez volt a második templomuk. Az 1600-as évek elején azonban elüldözték lelkészei­ket és elvették a templomot. Összesen nyolc templomot ragadott el az ellenrefor­máció és a tűzvész a győri evangélikusoktól, míg végre a II. József-féle Türelmi Rendelet megjelenése után hozzákezdhettek ma is meg­lévő „öreg” templomuk építé­séhez és 1785. november 27- én a mintegy két és félévszá­zadon át üldözött, szenvedő, küzködő győri gyülekezet bol­dogan ünnepei templomszen­telési ünnepet. Ez a kilence­dik templomuk. Ma is úgy áll, amint a Türelmi Rendelet előírta, torony nélkül, nem utcára építve. Ez az 1 „öreg”-templom volt a mostani lelikésziktatás szín­helye. D. DR. VETŐ LAJOS PÜS­PÖK Róm. 1, 17. alapján tar­tott igehirdetésében a követ­kezőket mondotta: „Az igaz ember, úgy lát­szik, mindig nagy ritkaság volt. Pál apostol nemhiába viaskodott legfontosabb leve­leiben a megigazulásért, vagy­is az igaz emberért. Később Luther Márton kofában is ez lehetett a helyzet Az igaz ember hiánya késztette Lut­hert a kolostor csendjében a megigazulás kérdésével való foglalkozásra. Az egyházban is, és a társadalmi életben is szükség volt igaz emberek­re, de nyilván nem sokan voltak ilyenek. Az apostol és Luther nemcsak a saját igaz- zálételével foglalkozott, ha­nem a másokéval is. Hiszen nyilvánvaló, hogy az embert rendszerint nem a saját bű­nei bántják, hanem a mások bűnei, s nem az, hogy ő nem igaz, hanem, hogy embertár­sai nem igaz emberek. Vajon ma mi a helyzet? Ügy gon­dolom, hogy az egyházban, s a gyülekezetekben a problé­ma ma is ugyanaz, mint Pál apostol és Luther Márton ko­rában volt. Ha magunk is érezzük igaz emberek hiá­nyát, s ennek következmé­nyeit, ha bosszankodunk amiatt, hogy milyen sok a nem igaz, a hitvány ember, akkor értjük, kezdjük érteni, miért alapvető kérdése a szentírásnak, a keresztyén- ségnek, kiváltképpen a luthe­ri reformációnak a megigazu­lás, az igazzátétel, az igaz ember kérdése.’’ Majd feltette a kérdést, hogy az új lelkésznek milyen emberekkel lesz majd dolga a gyülekezetben? Igaz embe­rekkel? Bár úgy lenne. Nyil­ván lesznek ilyenek is, hi­szen még Sodomában és Go- morában is akadt annak ide­jén néhány igaz ember. De nyilván nemcsak ilyenekkel lesz dolga és főleg nem ilye­nekkel lesz baja, esetleg bá­nata és gyötrelme. Lesznek majd olyanok, akik nem arra néznek, ami örökkévaló, sőt a múlandó dolgok közül sem arra, ami jelenvaló, hanem arra, ami már régen elmúlt, ami ma már egyszerűen nincs, akik azt hiszik, hogy az egyház arra való, hogy ezeket a régi dolgokat kon­zerválja, vagy új életre tá­massza. Lesznek olyanok is, akik miután a mai életben nem találták meg helyüket, legalább az egyházban akar­nak érvényesülni, s á gyüle­kezetben próbálják uralmi igényeiket kiélni. Jönnek majd az intrikusok. Egyálta­lán mindazok, akik ellentétei az írás szerinti igaz ember­nek: az önzők, a haszonle-; sők, az irigyek, a bajkeverők* a szeretetlenek, a képmutar- tók. Sok baja, sok gondja lesz velük a lelkésznek. És első­sorban mégis ezekhez külde­tett, mindjárt mondhattam volna úgyis, hogy a bűnösök­höz küldetett, s ez jól van így, mert a betegeknek van szükségük elsősorban orvosra* s a bűnösöknek lelkészre, a nem igazaknak a megigazító kegyelemre. PLACHY LAJOS beköszön­tő igehirdetésében hangsú­lyozta, hogy ma fokozott fe­lelősség nehezedik a keresz- tyénség vállaira. Az a kérdés áll előttünk, hogy tudunk-e járható utat mutatni a ma emberének. A keresztyén élet nem korlátozódik a templom falai közé és nem is merülhet ki a hitről való beszédben* hanem bizonyítani kell az élet minden területén szere­tet által, a szociális problé­mái«: jó megoldásával, az emberek és a népek közötti béke munkálásával. Nem mindegy, hogy békében élünk-e vagy a háború bor­zalmaiban szenvedünk és pusztulunk. Amit ma cselek­szünk, döntő módon beleszól a jövendő nemzedékek sor­sába. Isten mindent az em­berért tesz, az egyháznak is az a feladata, hogy az em­berért szolgáljon. ; Csákó Gyula s Gond nélküli életl Régi igazság, hogy az élet nehéz. Nem szabad és néni lehet könnyelműen, tékozló fiú módján élni. Sok „teher”- nehezedik a váltunkra. A kenyér, a család, a munka gondja,' Többször hallottuk már sok gonddal küzdő, betegségben szen­vedő testvérünktől: „nem bírom tovább”, „elfáradtam”. Álta­lános a panasz, „nincs időm.” Tele van a szívünk siránkozás-; sál a gondok miatt. Nem gondolunk arra, hogy ez nem kedves Isten előtt. A „terhektől” úgy akarnak sokan megszabadulni, hogy könnyelműekké lesznek; mások' eldobják az életüket. Nincs más út és lehetőség, mint gondjainkkal, nyomorúságainkkal odamenékülni (odafordulni) Istenhez. Hozzá, Aki ismeri éle­tünk ezer és ezer titkát, kérdését, harcát. Nyitott könyv előtte az életünk. Ö gondviselő Isten! Gondviselésen értjük Istennek azt a mindent áfgogó és mindenre kiterjedő mun­káját, amellyel a világ életét úgy vezeti, irányítja, amint az a teremtés végső céljának megfelel. Pál apostol ezt így sum­mázta: „Aki az Ö tulajdon Fiát nem kímélte, hanem Öt mind­nyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?” Rom. 8,32. Isten ma is gondot visel népéről, egyházáról! Aki az ég madarait táplálja, jóllehet nem gyűjtenek csűrbe előrelátó1 gondossággal, ahogyan öltözteti a mezők virágait, minket is éltet és táplál. Az új drága kenyér, az otthon csendje és békéje, a harang hívogatása, a megterített kegyelmi oltár mind-mind gondoskodó szeretetéről tesznek bizonyságot! Luther így írta a Nagy Kátéban: „Mindent, ami a menny-; ben és földön csak létezik, Isten adja, tartja és őrzi is meg nekünk napról-napra, mindezekért mi is tartozunk Neki szünet nélküli szeretettel, hálaadással és köszönettel, röviden: azzal,- hogy egyedül Őneki szolgáljunk mindezzel.” (Első hitágazat magyarázata.) Ne féljünk a holnaptól, az ismeretlen jövőtől. Isten ma is* mint Atya, hűséges szívvel gondoskodik rólunk. Így biztati „...sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj1 meg nem kevesüLH (L Kir. 17,14.) Záborszky Csaba” f ISTENTISZTELETI REND

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom