Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-01-28 / 5. szám
87 éves Uj-Delhi-ben voltunk III. Fények és árnyak a városban A „nagy Doktor” Január 14-én a jelenkori német evangélikusság két legnagyobb képviselője ünnepelte születésnapját. D. Martin Niemöiler, hesseni egyházelnök és a Lambarene-ban élő Albert Schweitzer. Niemöiler 70-ik születésnapjáról múltheti számunkban emlékeztünk meg, Albert Schweitzer 87-ik születésnapja alkalmából álljon itt Schweitzer Ruanda- Urundi-i munkatársának, Lambros Passialis-nak kis írása lambarenei élményeiről. „Miután hat évig leveleztem vele, dr. Schweitzer személyesen akart megismerni, így határoztam el, hogy 1961 márciusában Lambar ene- be megyek s a magam szerény bavetettem egy, a Bach Aduma feletti híd építésénél, és büszke vagyok arra, hogy ennél a munkánál, mely Lambarene számára maradandó értéket jelent, közreMindannyiunk számára — akik Delhiben jártunk — felejthetetlen élményt nyújtott a város, a benne élő emberek és azok a körülmények amelyeket ott láthatóink. Nagyon hosszú cikkekben tudnék csak beszámolni a látottakról és hallottakról. Hiszen ha három hét — melyet Delhiben töltöttünk — nem is olyan hosszú •idő, hogy jól megismerjünk egy fővárost és annak életét, arra mégis elég, hogy főbb vonásokban képet tudjunk rajzolni róla. A Nagygyűlés szüneteit használtuk fel arra, hogy a városban körülnézzünk. Mit is láttunk Delhiben? összefoglalólag azt kell mondanom, hogy nagyon sok szépet és nagyon ^ok rosszat. A fények és árnyak olyan éles vonalait mint Delhiben, még egyetlen fővárosban sem láttam. Volt úgy, hogy valamire önfeledten rácsodálkoztunk és ámulva mondtuk: Csodaszép! Máskor szinte betege lettünk annak, amit láttunk, mert összeszorította a szívünket a fájdalom. Induljunk el egy kis sétára az Ashoka Hotelból, mélyben a magyar egyházi delegáció négy tagja lakott. Maga az Ashoka Hotel Üj-Delhi legkényelmesebb szállodája. Sőt, a prospektusok úgy mutatják be, mint „Kelet-Ázsia legmodernebb szállodáját”. A többemelet magasságú Hotelban valóban minden megvan, ami a kényelmet és a szépséget szolgálja. Folyosói, kis és nagy társalgó-szobái és lakószobái vastag keleti szőnyegekkel fedettek. Fürdőszobáiban még frizsiderek is vannak. A földszint folyosóin található bazárokban megvehető minden, ami indiai specialitás. Éttermében jóízű európai ételek kaphatók. De naponta egyenként akkora összeget kellett szobánkért (étkezéssel) fizetnünk, mint amennyi egy indiai munkás átlagos havi (!) keresete. És e ragyogó szálloda közvetlen közelében nyomor-tanyán élnek az indiai emberek! Vajon miért van ez így? Egyfelől azért, mert India még nem tudta kiheverni az évszázados gyarmati kizsákmányolást, másfelől azért, mert ma is végeredményben tőkés társadalmi rendben él. Az. ország mindössze másfél évtizede szabadult fel a félgyarmati sorból. Bár az ország vezetői hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy iparosítás és a mezőgazdaság kiépítése által emeljék a lakosság életszínvonalát, de egyrészt még kevés idejük volt függetlenségük kivívása óta a nagyobb,fejlődésre, másrészt egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy 400 milliós nép szociális problémáit meg lehessen oldani a tőkés társadalmi rendben. Csak a szocializmus tudná India nagy társadalmi, gazdasági és kulturális kérdéseit megoldani. De haladjunk csak tovább a városban. Először az újabb városrészben Üj-Delhiben nézzünk körül! Ez Delhi nagyobb része. Mindenfelé meglehetősen széles utcákon haladhatunk tovább. Mindenütt igen sok a lombos fa. A kertekből hatalmas pálmafák tűnnek elénk. Igen sok a banánfa is, melyeken sűrű fürtökben csüngtek a most még zöld termések (a 20—30 fokos meleg ellenére tél volt még!). Szép kertes házak (lapos tetőkkel) láthatók mindenfelé. Nagyon szép házak vannak az ún. „diplomata negyedben”. Üj-Delhiben a legfeltűnőbb épület a köralakú Parlament és az Elnöki Palota: a Rast- hrapathi Bhavan, mely az angol alkirály székhelye volt. Hatalmas, masszív épület Mellette két oldalt a Központi Titkárság. Előtte széles, 'fákkal szegélyezett út vezet az Indiai Kapuhoz. Itt szokták a nemzeti ünnepeket ren-' dezni. A város középpontjában van a köralakú Connaught tér, amely egyben az „üzleti negyed”. Az üzletekben sok szép indiai áru van: selymek, a szivárvány minden színében, művészi faragású elefántcsont tárgyak, bőráruk, réz-edények és dísztárgyak. Különösen feltűnik a selymeknek és díszítéseknek a színe. Az indiai embereknek igen jó színérzékük van. Az üde, derült színek összhangzatos hatása leköti az ember figyelmét. Az iparművészeti tárgyakon a rendkívüli gazdag, finoman tagolt növényi díszítések (levelek, virágok) az általánosak. A rajzok gyöngédségé, gondos és részletes kimunkáltsága feltűnő. Természetesen az indiai ipar más termékei: szövetek, általában ruházati cikkek, elég nagy mennyiségben állnak rendelkezésre, de a nagy tömegek számára megfizethetetlenek. Az utca képéhez hozzátartoznak a kígyóbűvölők, med- vetáncoltatók és majom-mutatványosok. A kígyóbűvölők az utcasarkokon, a szállodák előtt — ahol külföldi vendégek érdeklődésére jobban számíthatnak — ülnek „kígyós kosaraik” mellett és hosszú sípjaikon játszva, csalják elő kosaraikból a hatalmas kígyókat. Legtöbbször naphosszat néhány fillérért mutogatják tudományukat. Mégis kénytelenek a nagy indiai munka- nélküliség miatt így keresni kenyerüket. Itt kell megemlítenem, hogy egyes számítások szerint csak minden tizedik vagy tizenkettedik ember, lúd munkát kapni. E miatt igen sok rosszul táplált embert láttunk és ezek láttán, bizony sokszor összeszorult a szívünk! Az is jellemző, hogy egészen kicsi gyermekek sokszor két-három utcán keresztül a nyomunkban voltak „le- rázhatatlanul”, hogy egyetlen újságot eladjanak nekünk, pedig csak a „fillérek-fillérét” keresték rajta. De arra is szüksége volt családjuknak. Ugyanakkor hallottunk nagyon gazdag indiai családokról, akiknek busás jövedelmük van és nagy jólétben élnek. De ezt az egyenlőtlenséget a jelenlegi társadalmi rend nem tudja megszüntetni. Űj-Delhiből vezessen most Ó-Delhibe az útunk. Csak néhány nevezetes épületet említek. A Yumana folyó partján épült több mint 300 évvel ezelőtt a híres császári palota a Red Fort. Vörös homokkőből és fehér márványból készült falai a világ leghíresebb palotái közé sorolják. Udvarában áll a híres Gyöngymecset. Általában a városnak ebben a részében több 14. és 15. századból való mecsetet, mauzóleumot, síremléket találunk. Ezek között is a legszebb az 1630-as években épített Jama Masjid, amely az indiai mohamedánoknak szent helye. A legszebb hindu templom viszont a Birla-templom, amely csak 20 évvel ezelőtt épült. A sok régi épület közül már csak a Kutab-minaINDIAI PÜSPÖK AZ EGYHAZAK ÜJ TÁJÉKOZÖDÁ- DÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL Az Indiai Nemzeti Egyház püspöke, dr. J. S.' Williams, Gerald Göttiuguek, a ’ Német Demokratikus Köztársaság Keresztyén Demokratikus Uniója főtitkárának vendégeként hosszabb időt töltött az NDK- ban. Megbeszéléseket folytatott a CDU vezetőivel, gyülekezeti vezetőkkel, presbitériumokkal és látogatást tptt D. M. Mitzenheim thüringiai tartományi püspöknél. Az alábbiakban néhány nyilatkozatát ismertetjük: Apfeltedtben (Erfurti körzet) egy istentiszteleten prédikált, majd a gyülekezet képviselőivel folytatott eszmecser- rét. Többek között ezt mondta: „Erről a helyről küldöm az egész indiai nép nevében minden felelős tényezőhöz azt a lángoló felhívást, hogy őrizzék meg az emberiséget egy harmadik világháborútól és amilyen hamar csak lehetséges, kössék meg Németországgal a békeszerződést. Itt pedig mindnyájukat biztosítom arról, hogy a négyszáz milliós indiai nép mindenkor felemeli szavát a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság mellett.” D. M. Mitzenheim thüringiai tartományi püspökkel Eise- naehban folytatott szívélyes eszmecseréje alkalmával, mely alkalommal jelen volt Lotz egyházi főtanácsos is, teljes egyetértését nyilvánította abban, hogy „az egyházaknak a .retet említem, mely kissé fél- oldalrá dőlt 70 méter magas tornyával egyesek szerint a „világ hét csodája” közé számít. A torony csúcsáig 379 lépcső vezet! Mennyi szépség az építészetben! Micsoda csodálatos faragások a márványfalakon! Az utca képe itt Ó-Delhiben más, mint az újabb városrészben. Az utcák sokkal szűkebbek. Ember ember hátán nyüzsög. Az égymás mellett sorakozó bazárok teljesen nyitottak az utca felé. A járdán is árusítók ülnek. Sütik-főzik az eladásra szánt ételeket, melyeknek erősen fűszeres illatával tele vannak az utcák. Van olyan piros színű étel is, melyet vastagabb falevelekre „tálalva” adnak a vevőknek. A sűrű embertömegben „szent” tehenek serege szabadon kóborol. Ezekhez nyúlni sem szabad, mert a hinduizmus vallási törvényei védik őket. Az utca forgatagának legszánalmasabb látványai a lep- rások. Ez a borzalmas betegség ma is gyógyíthatatlan és ragályos. Az indiai szociális helyzetben azonban az állam egyelőre nem tudja anyagilag fenntartani a „lepra-telepeket”. Mikor őket láttuk: szinte megelevenedtek előttünk a bibliai „bélpoklosok” történetei. Az utcáknak és tereknek van még egy „nyomorúsága” és pedig az, hogy a lakosság 10—15%-a — mivel nincs otthonuk — az éjszakát, egy szál pokrócba burkolózva a szabadban töltik. A pokróc az „otthonuk”, melyet reggel to- vábbvisznek, hogy a következő éjszakát egy másik utca járdáján vagy egy másik füves téren töltsék! Egész családok élnek így otthontalanul! Ilyen külső környezetben ülésezett 3 héten keresztül az Egyházak Világtanácsa Harmadik Nagygyűlése! Bizony itt nem lehetett önmagáért való teológizálást űzni! Itt komolyan fel kellett mérnie a jelenlevő püspököknek, professzoroknak, lelkészeknek és világiaknak, hogy mi az egyház feladata a különböző nélkülözések között élő emberek felé. Itt senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy amikor az egyház békéről, kenyérről, igazságosabb társadalmi rendről beszél, az „feladatán kívül esik”. Sőt mindany- nyian azt éreztük, hogy akkor nem volnánk egyház, ha minderről nem beszélnénk és nem tennénk meg mindent az Ínségben levő emberekért. Káldy Zoltán szocializmus korszakában új tájékozódásra van szükségük”. A CDU körzeti elnökségének összejövetelén a leszerelés és a német békeszerződés megkötése mellett foglalt állást. Gerald Götting, a Német Államtanács elnökhelyettese, a CDU főtitkára fogadást adott dr. J. S. Williams püspök és felesége tiszteletére. A püspök ez alkalommal többek között ezt mondta: „Mi indiaiak nagyon jól megértjük, hogy a nyugat-berlini kérdést rendezni kell. Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság szívében. Mi indiaiak nagyon mélyen, együttérzünk . abban, hogy Nyugat-Berlin tövis a Német Demokratikus Köztársaság testében, amit el kell távolítani. Nyugat-Berlinnek szabad, demüitarizált várossá kell lennie.” AZ OLASZORSZÁGI EGYHÁZI SZÖVETSÉG a kormányhoz tiltakozás* nyújtott be, mert az olasz állampolgárokat egy népszámlálás keretében arról is megkérdezték, hogy melyik gyülekezetnek a tagjai. A gyülekezeti hovatartozás nem tartozik az olasz államigazgatás illetékessége körébe. A gyülekezeti tagságra vonatkozó kérdést „az összlakosságra gyakorolt közvetett felekezeti nyomás”-nak tekintik. módján hozzájárulok az ő tjagy művéhez. A legtöbb ember azt hiszi, hogy mint dr. Schweitzer munkatársának, orvosnak kellett volna lennem. Ez esetben mégsem így van. Lambarene a maga nemétien egy kis világ és mindenfajta munkához szüksége van emberekre. Az én személyes feladatom abban állt, hogy a ve- teményeket gondozzam és a betegek ellátásában közreműködjem. Munkaerőmet is latŰjabb spanyolországi protestáns-üldözésekről érkeznek híreik. Egy barcelonai jelentés szerint két spanyol baptistát egy hónap és egy napi börtön- büntetésre ítéltek, mert engedély nélkül vallásos iratokat jelentettek meg. Az államügyész kérdésére: Miért nem szerezték be a szükséges engedélyt, — az irat. szerzője azt válaszolta, hogy az illetékes kormánytényezők a római katolikus egyház hatóságaihoz utasították őt, evangéliumi lelkiismerete azonban nem engedte, hogy irtás felekezetű hatóságnak mutassa . be kéz iratát engedélyezésre. Egy spanyol katonát három évi börtönbüntetésre ítéli á katonai bíróság, mert egy misén, ahová kirendelték, bár bejelentetíe, hogy protestáns —, nem volt hajlandó letérdelni. Pollensában, Majorca szigetén, nyolc személyt azért vettek őrizetbe, mert egyikük lakásán éneklésre és bibliaolvasásra jöttek össze. Naraise Nunez lelkészt (Udeba), egy joderi lakossal együtt 5000 peseta pénzbüntetésre f éltek, mert ez utóbbi lakásán istentiszteletet tartottak. Joakvin Millan quesai lakost ugyanilyen „bűnért” 500 peseta bírsággal sújtottak (egy munkás átlagos havi keresete kb. 2000 peseta). Barcelona környékén két fiatal pártól megtagadták a polgári házasság megkötését, több mint egyéves huzavona után. Az elmúlt év elején 22 protestáns. templom volt bezárva Spanyolországban, s az év folyamán még további hármat zártak be hivatalosan. A hatóságok mindenütt megtiltműködhettem. Ez a 5 méter széles és 45 méter hosszú híd, vasbetonból, Lambarene számára rendkívüli jelentőségű és egyszerű, primitív munkaeszközökkel három hónapon belül elkészült. Dr. Schweitzer az ö 86 éve ellenére, minden erejével kivette részét az építésből. Személyes példájával ő lelkesítette a munkásokat és ez növelte a munkakedvet, Minden két órában 15 perc pihenő volt és dr. Schweitzer a pihenőkben mindig valami ják a magánistentiszteletek tartását, annak ellenére, hogy a spanyol alkotmány 6. cikkelye kimondja: „senkit sem szabad háborgatni vallásos meggyőződéséért, sem a vallása szerint tartott magánistentiszteletekért”. A Kolumbiai Evangélikus Egyhákszövetsóá 1961. évi december 20-i száma közli: Valleduparban (Magdalena kerület) egy római katolikus missziós-püspök kérésére megvonták a város protestáns elenii iskolájának a működési engedélyét. A nevelésügyi titkár az intézkedést azzal indokolta, hogy a Szentszék és a kolumbiai kormány közötti szerződés értelmében a nevelési intézmények feletti felügyelet a klérus hatáskörébe tartozik s ezért a misszióspüspök kérésének helyt kellett adni. Az Ebenezer-iskolát 1960. februárjában a Dél-Amerikai Evangélikus Unió alapította. Áz iskolában 50 gyermek tanult — ke! tő kivételével valamennyien protestánsok. Az iskolát bezáró intézkedés annál meglepőbb, mert a Magdaléna kerületbeh túl kevés az iskola, úgy, hogy a gyermekek felét sem tudják az elemi iskolákba felvenni. Az elmúlt év júliusában KNUT HAMSUNNAK van egy elbeszélése a havasi pásztorról, aki a ködben feléje mozgó alakot először vadállatnak nézi s felkészül a védekezésre. Amikor közelebb kerül, látja, hogy ember, amikor még közelebb, látja, hogy a — testvére. kis „harapnivalóval” örvendeztette meg a munkásokat. Már előre örültem ezeknek a pihenőknek, mert alkalmat adtak arra, hogy vele személyesen gondolatokat cseréljek eszméiről, filozófiájáról és művéről. Állandóan mélyen megindított szerénysége, mellyel az ő nagy, önfeláldozó művéről beszélt. T ár saságában az is világossá lett előttem, miért viseltetnek iránta a benszü- löttek oly nagy bizalommal. A „nagy Doktor”, amint őt mindenki nevezi, Lambarene-t olyan faluvá formálta, amelyben minden bennszülött otthon érzi magát. Kitünően ért hozzá, hogy belehelyezkedjék a bennszülöttek mentalitásába. Ebből magyarázható az is, hogy sok beteg otthagyja az állami kórházakat, hogy az ő gondozására bízza magát. A állami kórháza feie a l ellentétben a Lambare- ne-i kórház minden beteg számára ingyenes tartózkodást és ápolást biztosít. A kórház azokból az adományokból él, amelyek a világ minden részéből érkeznek. Hálából és a „nagy Doktor” iránti tiszteletből gyakran előfordul, hogy a betegek felgyógyulásuk után még négy-nyolc hétig Lambarene-ben maradnak, hogy valamit ők is hozzájáruljanak a kórház fenntartásához. A nagy humanistának, Schwei tz er ne k példája, ahogy ö megkívánja „az élet tiszteletét”, sok embert megragadott és a keresztyén felebaráti szeretetnek ez a lel- külete feltartóztathatatlanul terjed tovább. Most ünnepli Schweitzer 87. születésnapját. Kívánunk számára minden jót és még sok, legjobb egészségnek örvendő esztendőt, nagy művének, főleg Lambarene-ban, további fejlődést.” * Mi magyar evangélikusok csatlakozunk a jókívánságokI hoz, és Isten gazdag áldását kérjük dr. Albert Schweitzer afrikai életére és munkájára. Úréban (Kordova kerület) a protestánsok egy magánház- ban istentiszteletet tartottak. Egyszer csak egy 50 tagú csoport élén benyomult a város római katolikus lelkésze. Amikor a protestáns lelkész tiltakozott, a római katolikus pap az arcába sújtott és lefoglalta a bibliákat. A protestánsok üldözése Valleduparban is, Úréban is a Kolumbia és a Vatikán közötti missziói szerződésben gyökerezik, melynek alapján 19 „missziói területet” létesítettek. A 19 „missziói terület” az ország háromnegyed részét magában foglalja és a klérusnak van alárendelve. Ezeken a területeken a protestánsoknak nincs „létjogosultságuk”. Ez a szerződés ugyancsak ellentmond a vallás- és nevelési szabadságnak, melyet pedig az ország alkotmánya szavatol. A római katolikus egyháznak mind ez ideig sikerült minden olyan kísérletet meghiúsítania, hogy ezt a szerződést a kongresszus elé terjesszék. Viszont, amíg a kongresszus azt jóvá nem hagyja, Kolumbia protestánsai teljes joggal semmisnek tekintik. * így fest a római katolikus egyház egységtörekvése a római katolikus többségű országokban. NAGY GERGELY mondotta: „Csak azokat számítom barátaimnak, akik annyira szeretnek, hogy a hibáimra is figyelmeztetnek.” * A véletlen a bolondok istene, mondotta valaki. Vallási türelmetlenség — protestáns-üldözés Spanyolországban és Kolumbiában GONDOLATOK
