Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-06-10 / 24. szám
A vácbottyáni evangélikusok ünnepe MÁJUS UTOLSÓ VASÁRNAPJÁNAK REGGELÉN az utasok hatalmas tömege hullámzott a Nyugati pályaudvar peronjain. A kirándulóvonatok negyedóránként indultak szép hazánk egyik legszebb tájára: a Dunakanyar felé. Üzemek és hivatalok dolgozóinak százai foglalnak helyet a vasúti kocsikban. Nemcsak a munkában akarnak együtt lenni, a pihenésben is jó együtt lenni azokkal, akiket szeretünk. Az ilyen pihenés ezen a napon az alig száz lelkes kis gyülekezet. Százhatvan évig sárból vert falú templomba jártak a vácbottyáni evangélikusok, de az idő vasfoga úgy megviselte az öreg templomot, hogy életveszélyes volt annak használata. Két év óta ideiglenes imaházba járnak istentiszteletre, és buzgón készülnek új templom építéséhez. Végre ezen a szép májusi vasárnapon elérkezhettek az alapkő letételének ünnepéhez is. A vácbottyáni új templom alapkőletételi ünnepe után újult erővel végzi az ember munkáját. A Veresegyház felé induló vonat is kirándulókkal van tele. A dimbes-dombos vidéken a nagy terhet csak lépésben, köhögve-prüszkölve húzza fel a kis mozdony, de annál vidámabban és köny- nyedén gurul le a völgybe. Szinte megállnia is nehéz az akácvirágba borult fákkal körülvett kis állomásokon. Az éjszakai eső felüdítette a mindenütt szépen megmunkált mezőket. A csodálatosan szép, édes illatú, fürtös akácvirágos erdők olyanok, mintha menyasszonyi ruha pompáját öltötték volna magukra. Az erdők szélén kaptárok százai adnak otthont a mézgyűjtő méhek milliónyi dolgozója számára. Amerre néz az ember, szeme nem tud betelni Isten szép világával. Hiába, májusban legszebb a természet. Veresegyház után, a kertes kis települések során, lerakja a vonat utasainak zömét. A főváros kőrengetegéből ide jönnek vasárnaponként azok a kis családok, amelyek közel az otthonukhoz és mégis távol a világváros zajától, meghitt csendben töltik el a pihenés idejét. A VÁCBOTTYÁNI ÁLLOMÁSON ÜNNEPLÖRUHÁS csapat száll le a vonatról. Ismerősök köszöntik egymást. A közeli evangélikus gyülekezetekből jönnek lelkészek, felügyelők, presbiterek és egyháztagok, hogy együtt ünnepeljenek a vácbottyániakkal. Üj templom alapkövének le- helyezési ünnepét ünnepelte AZ IDEIGLENES IMAHÁZAT zsúfolásig megtöltötte a gyülekezet népe és a környező gyülekezetekből testvéri örvendezésre eljött hívek serege. Erős Sándor gödöllői lelkész, espereshelyettes imádkozásra, az imádkozásban való állhatatosságra és hálaadásra serkentő igehirdetését feszült figyelemmel hallgatták azok és a nyitott ablakok mellett jutott hely. Az istentisztelet után a résztvevők Istent dicsőítő éneklés közben vonultak az új templom helyére, ahol Torda Gyula domonyi lelkész imádsága után Detre László Pest megyei esperes II. Mózes 20,24. verse alapján szólt a templomról, amely Isten nevére emlékeztet; Isten ígéretéről, hogy velünk van és megáld minket. Istennek a velünk léte és áldása tesz képessé arra, hogy az ő dicsőségére és az emberek javára éljünk. Azzal a kívánsággal áldotta meg az épülő templom alapját, hogy az arra felépülő templomba járó gyülekezet munkaija és élje az Istennel és emberekkél való békességet és mindazt a jót, ami az emberiség életét előbbre viszi. A gyülekezet lelkipásztora, Lucsán Márton csomádi lelkész, azzal, az óhajtással fejezte be az ünnepséget, hogy a régi templomszentelési ünnepre, november elejére sor kerüljön az új templom felszentelésére is. Az ünnepet követő ebéd közben jól esett hallani a helyi tanács képviselője elismerését a vácbottyáni evangélikusokról, akik a községben minden jó törekvésből példamutatóan veszik ki részüket. Ennek viszonzását kapják most a többi felekezet tagjai-* nak, de az egész községnek is segítő támogatásában. Az ünnep után a hétköznapok munkája következik. Igazi „kétműszakos” munka. Adja Isten, hogy mindkettő eredményes lehessen. is, akiknek csak az udvaron (D. L.) PUNKÖSD Nagy, erős társam: Bajvívó társam Enyém vagy, Lélek. Vezess előre! Vágyam, ha dóré, Józaníts, Lélek! Küzdj értem, harcolj Es győzz a harcon Vezérem: Lélek! Megnyugszom nálad. Csendet kínálgat Forrásod, Lélek. Némítsd el, gyógyítsd A sehet; adj írt Orvosom: Lélek! tíj élet zsendül Fényből, örömből, Erődből: Lélek. Józsa Mártonné Hangosßlm Schweitzer Albertról Frietz Hoffmann, a Saehen- Anhalti filmszolgálat vezetője engedélyt kapott egy új hangos keskenyfilm bemutatására. Az egész estét betöltő színes film (levetítése 105 percet vesz igénybe) az NDK gyülekezetei számára alapos betekintést nyújt Albert Schweitzer életébe és munkásságára. Bemutatja az 1875. január 14-én Kaysersbergben (Felsőelzász) született papfiú otthonát, majd életének további állomásait, megismerjük a teológus, a muzsikus, az orvos Schweitzert végül élete nagy munkáját Afrika őserdejében: Lambare- net. Albert Schweitzer maga kommentálja ezt a filmet, úgy, hogy a néző a leghitelesebb benyomást nyeri erről a kima gasló személyiségről. Bz Egyházak Világtonács a Elnökeinek Pünkösdi Üzenete Az Egyházak Világtanácsa Űj-Delhi-i nagygyűlésén új elnökséget választott. Az új elnökök pünkösd alkalmából üzenetet intéztek a tagegyházakhoz a gyülekezetekkel való ismertetés céljából. A körlevél alapgondolata „A Szentlélek közössége”. „Az Űr Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek sze- retete és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal!” (II. Kor. 13,13.) A körlevél ezután afeletti örömét fejezi ki, hogy ezt a közösséget Űj- Delhiben jobban megtapasztalhattuk, mint eddig. Megtapasztalható volt, hogy a Szentlélek ereje a sok különböző nemzet és nyelv emberei között ma éppen olyan eleven ér alkalmas a közösség teremtésére, mint sok idővel ezelőtt. A Szentlélek közösségének a gyülekezetben a következő jelei vannak: 1. Nem emberek teremtik meg, hanem ha mindnyájan egy akarattal együtt vannak, ajándékba kapják. 2. A Szentlélek közössége: egység, egyformaság nélkül. 3. A Szentlélek közössége megbocsátásra és szolgálatra késztet. Arra kérik az elnökök a gyülekezeteket, hogy ezért a közösségért könyörögjenek. A körlevél aláírói: JAKOVOS Philadelphia-i metropolita, SIR FRANCIS IBI AM kelet-nigériai kormányzó, Enugu DR. RAMSAY canterbury érsek, London DR. MOSES, az Indiai Keresztyén Nemzeti Tanács elnöke, Nagpur DR. NIEMÖLLER egyházelnök, Wiesbaden DR. PARLIN, az Egyházi Egység Bizottság titkára, jogász, New York elnökök és OLDHAM, anglikán lelkész, tiszteletbeli elnök. A Lélek hatalmában Pünkösd I. — Csel. 2, 36—38. Pünkösd, a Szentlélek kiáradása nélkülözhetetlen láncszem Isten embermentő munkájában. Amit értünk’ tett a Szentlélek által válik sajátunkká. Nélküle nem ismerjük fel, hogy közünk van mindahhoz, amit Jézus halálával és feltámadásával kiharcolt nekünk. Elesettségünknek kétségtelen jele;, hogy önmagunk még Krisztus szabadulást szerző munkájának kész eredményeit sem vagyunk képesek „kiaknázni”. Viszont Isten kibeszélhetetlen szeretetéről tanúskodik az a tény, hogy olyan közel jött hozzánk, hogy közelebb már nem is jöhetett: Kiárásztotta szívünkbe Szentlelkét. Isten megvalósult terveiben a Szentlélek ajándéka a leg- megfoghatatlanabb számunkra. Ez természetes is. Hiszen a Lélek, mint a rendező a színielőadásban, ritkán kerül a néző Szeme elé. Pedig minden, ami a szemünk előtt történik, az Ö háttérben meghúzódó munkájának eredménye. Valódi „Spiritus rector” — irányító, ösztönző Lélek. Alapigénkben sem esik sok szó Róla, mégis nélküle soha meg nem történik, amiről hallunk. Ezért a Szentlélek ott is dolgozhat* ahol észre nem veszik, s ott is hiányozhat, ahol sokat beszélnek róla. Nem a név, hanem a munka vall a mesterre. Ahol a Szentlélek van rgunkában, ott az emberi szó Krisztusról szóló hatalmas igévé válik. Lehet-e bátrabban és velősebben megfogalmazni Isten igazságát ennél: „Azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek, Isten Ürrá és Krisztussá tette”? Éles fénybe állítja azt a Jézust, akinek kezében van minden hatalom, s aki ezt a hatalmát érettünk veti latba. Ür és Szabadító. Amit ezenkívül mondhatunk Róla, csak ezt húzhatja alá, ezt írhatja körül. Ahol a Szentlélek munkába fog, ott ez az igehirdetés „telibe talál”. Felébred az önvád, hiszen Isten megismert szere- tetének világánál a saját isten- és emberellenességünk válik elviselhetetlenné. Nélküle szemrehányásainkat másnak tartogatjuk. Hatalmában a vád a saját fejünkre hull vissza. Keserves állapot, de szükséges! Elveszett emberek vagyunk addig, míg elveszett voltunk le nem lepleződik. Akkor már sürgetően kell a felkínált szabadulás. Ahol a Szentlélek dolgozik, ott irányváltás történik. Nem apró botlásaink vannak, amelyeket könnyűszerrel ki lehet javítanunk, hanem egész gondolkodásunk és életünk iránya ütközik Isten akaratával. Teljes átrendezésre van szükség. Ezért sürgeti mindig a Lélek: Térjetek meg! Ez az irányváltás a keresztségben valósult meg. A keresztségben nyertünk bűnbocsánatot, s a keresztségbén indított ei Isten Krisztus követésére. A Lélek hatalmában ez a keresztségben kapott kegyelem újra és újra erőre kap. A Lélek hatalmában enged a „hullamerevség”. Ezért vagyunk pünkösdkor mindig egy kissé elégedetlenek. Az életnek több jelét szeretnénk látni. Pedig ha Krisztusnak valami neve van közöttünk, akkor észrevétlen is, a háttérben a Szentlélek dolgozik. Abba azonban ne nyugodjunk bele, hogy keresztyén életünk hátterében más lélek is szóhoz jusson! Cserháti Sándor QONDOLATOK A tetterő érték, de ha nemes célja nincs, veszély. • Aki túl sokat ígér, félig már meghazudtolta magát. * Mi a becsület? Szüntelen azt tenni az életben, amite halálos ágyamon így gondolnék: Bárcsak megtettem volna! Az emberiség házában a lángelme kályhája a lelkiismeret. Nélküle felgyúlna a ház. * A terv az okos ember álma. * Aki a nehézségektől nem ijed meg, az nyugodtan hozzáfoghat legyőzésükhöz. A legtartósabb boldogságok egyike, ha örömünket leljük a munkánkban. A jólneveltség teteje: elviselni a neveletlenséget. illlll!lll!lllllllllíl!lllll!l!lllilllll!lililllHIIIIII!lilllílll!lllllli:lllilll!!lillili!;l!irfI)tl:lil,li!illllll!lil!|l||l!llll(illll|!|l|ll!|l|||||||||||j|||||||||||l|||i|{|;!|[|l!ll|1lllllllli!|{|ll!l!l;l1[llil:l Mit ér veled az élet? Ettől függ, hogy mit érsz te az élettel. * Senki sem árthat annyit a keresztyénségnek, mint a hitüket magatartásukkal meghazudtoló „hívék”. Ezek szinte keresztyénség elleni védőoltásban részesítik a nem hívőket. Ha titkodat nem tudod megőrizni, miért várod el ezt mástól? A TÉKOZLÓ TIŰ AZ ISTENTISZTELET VÉGÉTÉRT. Károly terv nélkül haladt keresztül az utcán. Ügy érezte, egyedül kell maradnia, hogy tisztába jöhessen önmagával. Hosszú idő óta nem volt templomban. Most pedig ez a prédikáció nagyon megragadta és felzaklatta. Vajon nem egyenesen őreá vonatkozott, amiről szó volt? A lelkész egy fiúról beszélt, aki egy napon kikövetelte atyjától a jussát. Elhagyta a szülői házat és idegenbe költözött. Ott elfecsérelte az örökségét és nagy szegénységbe és Ínségbe jutott. Egy napon elhatározta, hogy visszatér és beismeri bűnét. Nem tartotta magát érdemesnek arra, hogy mint fiú éljen az atyai házban. így csak szolga akart az atyjánál lenni. Az atyja azonban nagy örömünnepet rendezett és a fiát nagy megbecsüléssel ismét felkarolta. így nekünk is megbocsáttatik mondta a lelkész, ha feladjuk hamis büszkeségünket és beismerjük bűnünket. EZ A PRÉDIKÁCIÓ KÁROLYT MÉLYEN MEGRENDÍTETTE. Szegénységbe és szükségbe ő nem jutott. Nem is követelt semmiféle jussot és nem is herdálta azt el. De egy idő óta ő is elhagyta az anyját, dacból és önfejűségből. És hogyan is jutott idáig? Egy napon megismert egy leányt az üzemben. Egészen új valaki volt az ő részlegükben. A leány mindjárt megtetszett neki. És ő is a leánynak. Néhányszor együtt mentek ki az üzemből. Azután bemutatta az édesanyjának. Ruth eleinte nagyon tetszett neki. De ez nemsokára megváltozott. Ruthot az édesanyja könnyelműnek tartotta. Mindig jól öltözött és sokat adott a megjelenésére. Azok alatt az esztendők alatt, míg másutt dolgozott, keresetéből nem takarított meg semmit. Károly többször magával hozta vacsorára, de ilyenkor semmihez hozzá nem nyúlt, úgy tűnt, hogy a házi munkát nem sokra tartja és csak kevéssé ért hozzá. Szülei már nem éltek. Egyik este aztán azt mondja Károlynak az anyja: „Meddig akarsz még ezzel a lánnyal együtt járni?” — „Nemsokára összeházasodunk" — felelte. Erre édesanyjának az arca olyan kemény lett, amilyennek eddig még soha nem látta. Szinte megijedt tőle. Még ma is világosan emlékszik, milyen ijedtség fogta el. Azután éles hangon ezt mondta az édesanyja: „Abból pedig nem lesz semmi, amíg én élek, vagy...” Erre ő kiment a szobából. A következő napokon nem szóltak egymáshoz. De neki mindig arra a „vagy"-ra kellett gondolnia. Mit akarhatott az anyja mondni? Végül odáig jutott a dolog, hogy a házasságot meg kellett kötniök. Anyja nem egyezett bele. „Vagy engemet, vagy azt a leányt”, mondotta. Károly a leányt választotta és elköltözött otthonról. Azóta nem látta többet az anyját. Eddig mindig azt gondolta, az anyja a hibás a viszálykodásért. Annyi bizonyos: az ő félelme hamisnak bizonyult. Kezdetben a házaséletük nem volt könnyű. Egyikük számára sem. volt az. De Ruth gyorsan beletalálta magát mindenbe. Gyakran csodálkozott is ezen. Emellett mégismerte a saját felelőssége fölött érzett örömöt is. És a kezdet nehézségei után mindig közelebb kerültek egymáshoz. Egyre inkább érezte a maga igazát anyjával szemben. Miért is volt olyan kemény és kérlelhetetlen? És most ebben a prédikációban nagyon foglalkoztatta ez a kérdés: nem hibás-e ő is abban, hogy az anyját olyan könnyen elhagyta? Neki kell megtenni az első lépést a kibékülés felé? Neki kell elmennie az anyjához, mint ahogy az a fiú az apjához elment, hogy beismerje vétkét és bocsánatot kérjen? Már fel is Szállt a villamosra. Izgatott volt. Hogyan fogadja az anyja? Nem őrültség az, amit tesz? — Itt a régi, megszokott lakásajtó. Csengetett. Fáradt léptek hallatszottak. Az ajtó kinyílt. „Anyám”! „Károly? Te itt? Mit akarsz te még nálam?" Hangja elutasító volt. Minden erejét össze kellett szednie: — „Hosszú idő után ma voltam újra templomban.” — „Ügy”? Kételkedőén hangzott. — „Az én fiam a templomban! Mit keresnek az ilyen fickók mint te, a templomban?” Most vette észre anyja vonásaiban a keserűség nyomait, amelyek mélyen belerágódtak, mióta nem látta az anyját. Nagyon fájt neki. — „Igen, én ma istentiszteleten voltam És a lelkész történetet olvasott fel egy fiúról, aki elhagyta a szülői házat, hogy a maga útjára térjen. Egy napon azonban visszatért és beismerte atyja előtt a hibáját. És most én is visszajöttem, hogy beismerjem a bűnömet és bocsánatot kérjek .. — Az ajtó becsapódott. Az anya nem felelt neki semmit. Károly kedvetlenül tá- mőlygott le a lépcsőn. Tehát nincs bocsánat. Nincs kiengesztelődés. Gondolhatta volna. Ez az útja bolondság volt. Ebéd után elbeszélt mindent a feleségének. Az megkísérelte vigasztalni: — „Időt kell hagynod, Károly, az édesanyádnak. Gondold csak meg, nem lehet könnyű neki. Évek óta egyedül van. Megkeseredett és nem tud olyan könnyen átállni. Biztosan nem számolt azzal, hogy te meglátogatod. Azonkívül, a mi házasságunkat nem lehet többé visszacsinálni.” Délután nem lehetett Károllyal semmire menni. Üjra és újra a felesége szavaira gondolt vissza és a sikertelen kísérletezésre az anyjánál. Rosszul tette, hogy bocsánatát kérte? Ügyetlenül beszélt? Vagy pedig várnia kellett volna? Várnia addig, amíg az ajtó újra kinyílik? Ostobaság. Az anyja nem nyugodna bele ebbe a házasságba. Ismerte az anyját. Sohasem bocsátana meg neki. Estefelé hirtelen megszólalt a csengő. Károly ment ajtót nyitni. —, „Anyám!” — „Igen, Károly, én jöttem el, hogy — tőled bocsánatot kérjek.” — „Teee...?” Amikor a szobában ültek, ezeket mondta: „Tudjátok jól, mennyire ellene voltam a házasságtoknak. Soha nem hittem, hogy ez a házasság jó lehessen. Károlynak kettőnk között kellett választania, ö téged választott, Ruth. Így nem akartalak benneteket többet látni sem. — És akkor ma eljöttél hozzám. Atz első pillanatban az utóbbi évek minden haragja és keserűsége fellángolt bennem. Azt hittem, sohasem tudok megbocsátani neked. Amikor lecsillapodtam, elővettem a Bibliát és elolvastam belőle azt a történetet, amelyikről beszéltél. Egyszerre világos lett előttem: Mint a tékozló fiú, olyan vagyok én is. Én is vétkes vagyok. Bocsánatra van szükségem azért, amit ellenetek vétettem. Évről-évre imádkoztam ezt: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” De sohasem gondoltam végig, hogy ez mit jelent a számomra. Ma megértettem. És azért vagyok most itt.” A „Der Sonntag”-ból fordította P, E. %
