Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-05-27 / 22. szám

KP. BÉR BL BP. 72.

Mennybemenetel

A PRÁGAI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA TANÁCSÁNAK HATÁROZATAI

Tl/Tennyb emenetel napjának üzenetét az Apostoli Hitvallás

így fejezi ki: felment a mennyekbe, ott ül Istennek, a mindenható Atyának jobbján...” Az evangélium nyelvén pedig ugyanez így hangzik: „És tölök elszakadván felviteték a mennybe". „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön és imé én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” Ennek a napnak tehát kettős üzenete van: Az egyik így szól: Jézus az Atya jobbján ül. A másik így: Jézus itt van.

Hogy e kettős üzenetet megértsük, tegyük fel a gyermekes kérdést: höl lakozik a Jóisten? A Miatyánk szerint „a meny- nyekben” van; az ismert ének viszont így zengedez: „itt az Isten köztünk!” Pál apostol is azt mondja: „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk". És hol van az Űr Jézus? „Felment a mennyekbe”, mondja a Hitvallás. „Itt vagyok közöttetek”, mondja Ő maga. Hogy ezt a látszólagos kettősséget megértsük, tudnunk kell, hogy mit jelent a „menny és föld” kifejezés a bibliában.

Hogyha ezeket a bibliai és ókeresztyén kifejezéseket ösz- szefüggésbe lehet is hozni eredetüket tekintve az ókori világképpel, azt nem lehet mondani, hogy a bibliában az ókori világnézetet fejezik ki. A keresztyénség nincs kötve sem régi, sem modern világképhez, s mondanivalója a kijelentés és igehirdetés területéről származik és egészen eredeti. Nem földrajzi fogalom tehát a menny kifejezés. Nem jelent fenti, vagy lenti irányt. A Niceai Hitvallás a „menny és föld” kifejezést a „láthatók és láthatatlanok” kifejezésekkel értelmezi. A föld a teremtett világ általunk felfogható, a menny pedig a felfoghatatlan láthatatlan része. Máskor mégis egy irányt fejez ki a menny szó, de nem földrajzi értelemben, hanem irányt a szentséges felé. Ilyenkor Isten közelségét jelenti. Mindazt, ami benne van elrejtve, aminek ő a hordozója, A „mennyek országa” — ami annyit jelent, mint Isten országa — sem egy földrajzi hely, hanem Isten uralma. Az az állapot, amikor az ember Istent megtalálta és összhangba került vele. Hitvallásunk szerint: „a szív igazsága és a Szentlélek ajándéka”.

Hogy Jézus felviteték a mennybe”, ezek szerint azt jelenti: küldetése befejeződött, abban az összefüggésben, ahogy a kis csapat számára jelen volt, nem lesz jelen többé. Lábnyomai itt maradtak — mint azt az ismert Dürer-kép ábrázolja —, de ő testileg nem lesz többé elérhető a tanítványok számára. Eltűnt az érzékek elöl — hogy mégis benne maradjon a teremtésben —, egészen máshogy, hogy jelenlétének egy új korszaka kezdődjék meg.

^ mennybemenetel üzenete azt jelenti: Jézus elment Lezáródott az a korszak, amikor jelenlétével tartotta a tanítványokban a hitet, testi közelségében hordozta és szenvedte őket, amikor a tanítványok átélték a kereszthalált, de átélték a szemtől szembe látást is, egyéniségének erejét és szépségét is. Mindennek vége van. Nem lehet odamenni hozzá gyengeségünkkel, tanácstalanságunkkal. De amit benne megtapasztaltak, mégis örök és most is érvényes, ö éppen úgy van, mint akkor volt, éppen úgy itt van, mint akkor, mert nem az elmúlás felé, vagy a semmibe ment, hanem a mennybe. Ha magányosnak érzik magukat a tanítványok, most is érvényes minden, amit mondott és amit megmutatott. Éppen úgy közel van, mint akkor közel volt. Emberileg nézve elérhetetlenül messze ment, s Isten szerint nézve éppen úgy van és éppen úgy itt van, mint akkor. Elment és mégis benne maradt a világban, mert ez a reális világ olyan, amelyben lehet követni az ő szeretetét, lehet imádkozni Hozzá és lehet hinni Benne. Megvalósítható benne mindaz, amivel ö bízta meg a tanítványi sereget. Jézus ettől a világtól nem idegen és nem is vált el tőle, hanem új kapcsolatba került vele. Minden ideiglenességével, problémáival és ellentmondásaival, ez a világ az ő világa. Elment és az örök, megváltó szeretet mégis a világban van.

z a Jézus nemcsak itt van, hanem uralkodik is. Országa valósul közöttünk. De uralma nem a zelóta messiásvárók • szerinti uralom, akik a római birodalom falait döngették, hogy saját uralmukat alapítsák meg a messiás nevében, ő, Jézus, a földbe esett gabonamag. Már szétosztotta magát és eltűnt a világ földjében és nem maradt maga. ö, akinek adatott minden hatalom, jelen van az ő testében; a gyülekezetben van jelen. A mennybemenetellel létének új formája kezdődött meg: jelenléte az egyházban, az igén és a szentségeken át. Jelenléte a testvéren keresztül a közösségben. A Szentlélek által van jelen és hívogat és megerősít mindabban, amit hozott és megmutatott.

Negyven napon át tanította őket ennek az ő uralkodásának a módjáról. A gazdag halászat után nyújtotta nekik az eledelt. Velük vándorolt az úton és megismerték őt a kenyér megtöréséről. A földbe esett gabonamag állandóan újra szétosztja magát és arra tanítja az anyaszentegyház népét, hogy ő is így legyen jelen a világban. Legyen sóvá és kenyérré!

Az ő népének el kell oszlania tehát a világ anyagában, a mester útján. Vállalnia kell a szeretet sorsközösségét minden jó ügyben, válogatás nélkül, hogy kicsi, vagy nagy, jelentős, vagy jelentéktelen-e a megbízatás, amit vállalni tudunk. Nem önmagát keresve, hanem az élet szolgálatát, a „kicsinyek!' oldalán. Ezt annál inkább megtehetik, mert Urok célhoz ért és az Atya jobbján ül. Ennek a világnak jó vége mindenképpen biztosítva van. Annál inkább meg kell tanulniok, hogy Krisztus uralma a szolgálat, s általuk így akar valósulni a mennybe ment, jelen levő Űr!

űzőn László

Mint már május 13-i számunkban jeleztük, május

15—18-a között a csehszlovákiai Karlovy-Varyban ülésezett a Prágai Keresztyén Békekonferencia Tanácsa. Ezt a 110 tagú testületet a múlt évi Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlésen választották, s tagjai a most lefolyt Karlovy-Vary-i tanácskozásokon csaknem teljes számban résztvettek. Evangélikus Egyházunkat KÄLDY ZOLTÁN püspök, DR. OTTLYK ERNŐ teológiai aka- démai dékán és DR. PÄLFY MIKLÓS teológiai akadémiai professzor képviselték a nagyjelentőségű gyűlésen.

A főreferátumot DR. J. L. HROMÁDKA dékán, a Prágai Keresztyén Békekonferencia mozgalom elnöke tartotta „A keresztyének felelőssége a mai világfeszültségben” címmel. Ezenkívül több jelentős előadás hangzott el a leszerelés, a gyarmati kérdés, egy szóval a béke ügyében. A tanácskozáson figyelemreméltó, fontos döntések születtek. Ezek közül a konferenciának a leszerelés és a gyarmati kérdés tárgyában hozott határozatait az alábbiakban közöljük, Nyilatkozatát pedig lapunk következő számában ismertetjük.

Határozat a leszerelésről

Az atomkorban a béke az emberiség egyetlen lehetséges jövője. Ebben a felismerésben tanácskoztunk 1962. május 15—18-ig Karlovy-Varyban a leszerelés kérdésében való keresztyén felelősségünkről.

Az 1961-ben tartott első Keresztyén Béke-Világgyűlés óta a politikai helyzet nem rendeződött, sőt még veszélyesebbé vált,. Eddig a leszerelés érdekében nem történtek. tettek. Pedig ez a probléma karunk közptínti kérdése.' A 18 állam genfi konferenciája azonban réményt- keltő jel arra, hogy sok felelős államférfi, a legmagasabb helyen komolyan akarja venni a leszerelés kérdését. A résztvevő semleges államoknak köszönjük annak érdekében végzett kitartó fáradozásaikat, hogy eredményessé tegyék a konferenciát. Világos, hogy ebben az egész emberiség békevágya jut kifejezésre és vár mégvalósi- tásra. Nincsenek illúzióink afelől, és nem hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés mellett, történő leszereléshez vezető út nehéz lesz. Hiszen a leszerelési tárgyalások alatt nemcsak a fegyverkezés folyik teljes erővel, hanem a világot új atomfegyverkísérletek rémítik. Eddigi álláspontunkhoz híven, követeljük, hogy egyszer s mindenkorra s haladéktalanul mondjanak le az atomhatalmak az atomiegy- verkísérletekröl és semmisítsék meg a nukleáris fegyvereket. Annál inkább megéri, hogy a kormányok kitartóan és türelmesen fáradozzanak álláspontjaik egyeztetésén és hogy a világ minden erői egyesüljenek az igazságért és a békéért folyó harcban.

Hálával állapítjuk meg, hogy az emberiség béke vágya különböző módon, növekvő mértékben megmutatkozik. Különös figyelmet érdemelnek az ENSZ különböző szerveinek tevékenységei, az ENSZ-ben a emberiség olyan eszközt teremtett magának, amelyet még sokkal jobban kellene használni a nagy világproblémák megoldására; az Üj Delhiben tartott Harmadik Nagygyűlés határozatai és az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága ismételt nyilatkozatai; a pápa bizonyos megnyilatkozásai; a békével és leszereléssel foglalkozó első Világkongresszus, amely júliusban Moszkvában fog ülésezni és amely, mint hisszük, nagymértékben hozzájárul a világbéke ügyéhez a nukleáris leszereléssel foglalkozó kongresszus, amely az afrikai államok kezdeményezésére Ghanaban jön össze. Meg vagyunk győződve arról, hogy az Egyházak Világtanácsa. Központi Bizottsága legközelebbi ülésein támogatni fogja a leszerelésnek ezt az álláspontját.

A Prágai Keresztyén Békekonferencia örömmel áll mindezeknek a fáradozásoknak az oldalára. Meg vagyunk győződve arról, hogy abban a megbékélésben, amellyel Isten a világot megbékítette magával, benne- foglaltátik a népek megbékélésének és új együttélésének a reménysége is. Felhívjuk az egész világ keresztyénéit, és egyházait, hogy merjenek ezzel a reménységgel cselekedni, példaként mutassák meg saját együttélésükben ezt a megbékélést és így bátorítsák a népeket és kormányokat.

A legerősebb akadály a kölcsönös bizalmatlanság. Ez a bizalmatlanság, és nem a technikai és a gazdaság; kérdések akadályozzák meg az előrehaladást a leszereléshez vezető úton. Ezért kérjük, hogy a leszerelés egyoldalú lépéseivel is és az atomfegyverkísérletek beszüntetésével, valamint atomfegyvermentes övezet teremtéséivel Európában, a Rapacki-terv értelmében, bizalmat

teremtsenek. A bizalmat merni kell. Az egyetlen lehetséges út a leszerelésen át vezet a megbékéléshez és a kölcsönös bizalomhoz.

Határozat a függetlenségükért küzdő népek és az elmaradott országok kérdéséről

Keresztyén testvériségben együtt örvendezünk azokkal az ázsiai és afrikai népekkel, amelyek állhatatosságukkal és áldozataik árán el tudták érni jogos kívánságuk megvalósulását: nemzetileg szabadok és államilag függetlenek lettek. Meleg megértéssel kísérjük az algériai nép előrehaladását a teljes függetlenség felé vezető úton. Köszöntjük azoknak a tárgyalásoknak a lezárulását, melyeket képviselőik a francia kormánnyal folytattak és reméljük, hogy a francia nép és kormánya hallgatni fog a párizsi zsinat bűnbánati felhívására, amely az OAS gonosztetteinek a legyőzésére és az algériai béke megteremtésére szólított fel. A legmélyebben megrendített bennüket a faji megkülönböztetés politikájának kíméletlen folytatása Dél-Afrikában, az angolai véres események és az, hogy Portugália egyáltalán még tárgyaim is vonakodik az önkormányzat lehetőségéről Angolában és a többi portugál gyarmaton. Minden gyarmati elnyomásban élő népnek feltétlen joga van ahhoz, hogy a szabad népek családjának (kiálló tagja legyen. Nagy aggodalommal emlékezünk meg a latin-amerikai szociális nyomorúságokról. A nemzeti és gazdasági szabadság minden korlátozása ártalmas a világbéke szempontjából.

Elszomorít bennünket, hogy még mindig vannak keresztyén csoportok, amelyek tarthatatlan hatalmi igények érdekében visszaélnek a keresztyénséggél. Másrészt szívből hálásak vagyunk azért, hogy egyes keresztyén missziók az ázsiai, afrikai és dél-amerikai népeket a szellemi, erkölcsi, kulturális és szociális megújulás‘útjára segítették. Eme országok mai helyzete nehézségeinek előállásában a keresztyén gyarmati hatalmak mesz- szemenően részesek.

Ez a bennünket terhelő bűn minden ország keresztyénéit arra hívja fél, hogy őszinte alázatban cselekvő segítséggel járuljanak hozzá az ilyen igazságtalanságok jóvátételéihez.

Az önállóságukat már elért népek most erőt gyűjtenek, megújítják nemzeti kultúrájukat és gazdasági, társadalmi életüket szervezik az újonnan nyert függetlenségben. Ez a helyzet a keresztyéneket szorongató feladatok elé állítja.

Ez országok keresztyén lakosaiban nagyobb megértésnek kell támadnia eme államok életének újjáépítése iránt. Azoknak az országoknak a keresztyénéi, amelyek még mindig megpróbálkoznak beavatkozni egykori területeik fejlődésébe, el vannak kötelezve, hogy nemzeteik és kormányaik lelkiismeretét felrázzák. Különösképpen a nagyhatalmakat hívjuk fel, hogy politikájukat ne folytassák a gyengébb és csak most induló népek terhére.

Ma az az általános meggyőződés uralkodik, hogy az elmaradott országoknak bőséges technikai segítséget kell adni minden formában és mi örülünk mindannak, ami ebben a tekintetben már folyik. Eközben azonban nekünk, keresztyéneknek őrködnünk kell afelett, hogy az ilyen segítség elfogulatlan és önző érdekek nélkül való legyen. Jobban kell hallgatnunk, mint eddig maguknak a népeknek a szavára és ezért kérjük az afrikai és ázsiai keresztyéneket, hogy segítsenek munkánkban és mondják meg nyíltan, mit várnak tőlünk s milyen kritikát gyakorolnak ma magatartásunkon és tevékenységünkön, hogy így mi, a magunk részéről igazi megértéshez és velük való építő együttműködéshez juthassunk el.

A faji előítéletek, az éhínség, a nyomorúság és gyermekhalandóság ellen folytatott harc a technikai segítség által elért minden részeredmény ellenére sem vezetett eddig döntő sikerre. Tekintettel e tényre, tudjuk, hogy milyen sürgető a szerződés megkötése az általános és teljes leszerelésről, mivel ez a szerződés jóval nagyobb eszközöket szabadítana fel a fejlődés elősegítésére. Ezért az általános és teljes leszerelést nemcsak úgy értjük, mint a béke érdekében fontos célt, hanem mint humánus és civilizációs feladatot is.

Így békemunkánk teljesen szolidárissá tesz bennünket testvéreinkkel, akik a még függő vagy csak nemrég függetlenné vált népek tagjai. Az egész világ keresztyénéit erre a minden emberrel, mint Isten gyermekével való szolidaritásra hívjuk fel. Kérjük őket, segítsék az igazi szabadság, igazságosság és jólét megvalósítására és az egész világon, minden ember teljes emberi méltósága biztosítására irányuló törekvést és támogassák a népeket, államférfiakat és mindenki mást, aki őszintén fáradozik a gyarmati uralom minden formájának teljes megszüntetéséért.

*