Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-04-15 / 16. szám

Készítsd magad, kedves lélek.«. A Biblia és az énekeskönyv igen szorosan összefonó­dott egyházunk életében. Ez éppen nagycsütörtök-estére gondolva jut az eszembe. A legbensőbb, legmegrendítőbb közösség teremtődik Jézus és tanítványai között. Annyira fontos minden pillanat, hogy a krónikások, az evangélisták nem is tudják, melyiket emel­jék ki legfőképpen. Amennyire ismerjük a páskavacsora szertartásos le­folyását, sokkal több történt ott, mint amit feljegyeztejc róla. Az emlékezésnek egé­szen különös vallásos mű­faja ez, amelynek keretében imádságban, szavakban, moz­dulatokban, ételek anyagösz- szeállításában, elkészítésében, elhelyezésében, fogyasztásának sorrendjében és módjában, csöndben és szóban, fényben és árnyban minden az egyip­tomi szabadulás történetét prédikálja. Sűrítve éli meg az asztalközösség néhány óra le­forgása alatt a gyülekezet éle­tét Isten szabadító kefében. Elektromosság tömörül ezek­be a percekbe és negyedórák­ba s nem csoda, ha ez a fe­szültség Jánosnak a lábmosás történetében adja a legna­gyobb fényt, másnál egy csó­va éppen Jánosra esik, aki toJézus keblén pihent”, ismét másnál drámai kirobbanás Júdás szerepe, de mindenek fölé emelkedik az áldozatul adott Bárány s a tizedik csa­pásban mentő vér. „Ez az én testem, ez az én vérem” — ennek a pillanat­nak hökkentő némasága és vakító villámfénye végigvo­nul Isten nyájának legben- söbb, csendes közösségén két­ezer év óta. Ott világait vasár­napról vasárnapra az őske­resztyének asztalán s ez volt döntő Luther számára is, ami­kor a marburgi kollokviumon krétával az asztalra írta, mint amiből nem engedhet az úr- pacsora-vitában. Csordultig volt az asztal­közösség minden tagjának a szíve. Annyira, hogy ami ez­után következett, azt sehol másutt nem jegyezte fel az Uras. Zsoltárokat és dicsérete­ket énekelve vonultak ki a Getsemánéra, J ézus énekelt. Ezüstös hqld- fény világította az utat s a sudár topolyák, tányér- lombú eukaliptuszok, fává nőtt fügebokrok, illatozó olaj­fák némán hallgattak. Jézus azt érezhette, amit a diák érez vizsga után, vagy a zseni mű­ve megalkotása után. Mindent odaadott, amije csak volt. S most énekelt. A gyötrő imád­ság s á mélyen emberi, a leg- magasztosabb gyengeség előt­te volt még: „ha lehetséges, múljék el...”, de énekelt. Azt érezhette, amit akkor ér­zünk, ha valami igen nagyot tettünk, vagy adtunk: már megtettük, már átadtuk, még­is a kifogyhatatlanságnak va­lami különös érzése sodor, még mindig tudnánk adni. Döb­bentő ténye az igének: aki­nek van, annak adatik... Bi­zonnyal ezért énekelt. Ezért jutott eszembe nagycsütörtök­re gondolva az éneklés. TJ rvacsorai benső csendünk muzsikáló háttere ez a dallam: „Készítsd magad, kedves lélek'...” Már akkor a szívünkre írta kottafejecskéit, amikor először térdeltünk kon. firmációnk után az oltárhoz s azóta kísér oltártól oltárig. Belső meleg hívogat benne s hittel ékes ruhát kínál a Va­csorához, amelyhez „édes vággyal” kívánkozunk, mint jegyes a párjához. Van ebben az énekben csodálat és hála, bűnbánat és békevágy, kegye­lem és üdvösségkérés, üdítés és megújulás, a porszemmé hódolt ember lebomlása a • Mi i- ’* „kifogyhaüan” előtt s a győz­tessé izmosodott ember a le­tiport bűne fölött. Szerzőjéről is érdemes szól­ni. FRANCK JÁNOSRÓL, úgy emlékeznek meg értékelő feljegyzések, mint „a XVII. század egyik legjelentősebb sziléziai kötíőjé9t-ről. Guben városka ügyvédje volt az apja s ő is azzá lett, Königsberg- ben tanulván a jogot. Anyja kívánságára jött vissza szülő­városába, hogy kétéves korá­ban elvesztett apja örökébe lépjen. Később a közélet felé fordult, városi tanácstaggá, majd polgármesterré válasz­tották. Sokoldalú munkája nem gátolta a költészetben. Világi költeményei mellett 110 egyházi éneket írt. Azt val­lotta, hogy „a költészet táp- lálója a kegyességnek, hírnö­ke a halhatatlanságnak, taní­tója az örömnek, elüzője a bánatnak s előíze a mennyei dicsőségnek.” Mindezt úrvacso­rái énekéről valóban elmond­hatjuk. Sőt magáról , az úr­vacsoráról. Készítsd hát magad, kedves lélek, hogy a nagycsütörtök este táplálja hitedet, hirdesse az örökéletet, tanítson Jézus­ban örülni, űzze el a bűn nyomasztó bánatát s készítsen ama nagy mennyegzői vacso­rára. Koren Emil Ént Krisztus irgalmáról Középkori latin himnusz Fordította: Babits Mihály Jézus, bocsánat kútfeje, Jézus, búbánat sugara, Jézus, bűnbánat öröme, Jézus, bűnbánók-óhaja, mikor ott függtél csüggeteg, ártatlanul megfeszített, a gonosz latrok közepett, megosztva büntetésüket, és egyik akkor Téged ott megvádolt és rádtámadott, ostobán gúnyolt és szidott és káromolva szólított: „Ha tényleg Isten fia vagy, ments meg bennünket és magad: magadhoz zordon ne maradj ki megváltottál másokat”; s mikor a másik rá-csarélt s feddte a balga szavakért s megvallá hogy ő rosszul élt, de Téged mint szentet dicsért s Általad igaz útra tért és könyörögve így beszélt: „El ne feledj engem, Uram, ha országodba érkezel, mely édességgel tele van, s király-ruhádba öltözöl”; te, kit a bánat visszanyer s malasztod szíveket emel, nemcsak hogy nem feledted el: égbe méltattad venni feli Ö isteni kész irgalom! Kész irgalom, jószívűség! Adakozó kész szánalom! Szánakozó bőkezűség! Tehozzád fut az áhítat, hozzád tér az emlékezet, a vágy Feléd nyög lankatag, a bűnbánat Feléd eped; a gyónás székedhez tapad: a szív Neked tárul, Neked! i Azért bizalommal tel! imádkozunk hozzád, Uram, mert Te vagy az egyedüli bfintelen és mocsoktalan; gondolj reánk végnélkül! türelmedhez képest, Uram! Az orosz kereszténység rövid története A. L KAREV, az Orosz Baptista Egyház főtitkára, a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkabizottsá­gának tagja, február 23-án e címen tartott előadást az Evangélikus Teológiai Akadémián. Az egyháztörténcti tankönyveket, vagy akár szak­könyveket lapozgatva, meglepetéssel tapasztalja az ember, hogy az oroszországi keresztyénség történetét pár sorral elintézik a tudósok. Ä nemzetközi tekintély­nek örvendő Heussi-féle egyháztörténet 580 oldalból 1 oldalt szán ennek a kérdésnek. S ha visszagondolok teológiai tanulmányaim éveire, még ennyire sem ter­jedt ki az egyháztörténeti professzor figyelme. Akkor döbben rá az ember, hogy mennyire tanulságos és fí- gyelejpre méltó az orosz nép keresztyénségének a tör­ténete és általában a kegyessége, ha valaki onnan jön hozzánk és csak fölvillant valamit az egyháztörténet­nek erről az elhanyagolt területéről. Ez történt az Evangélikus Teológiai Akadémián, amikor A. I. Karev megtartotta előadását az orosz keresztyénség rövid tör­ténetéről az Akadémia professzorai, a jelen levő ven­dégek és hallgatók előtt. AZ OROSZ KERESZTYÉN­SÉG KEZDETEI abba az idő­be nyúlnak vissza, amikor 953-ban Olga nagyhercegnő megkereszteltette magát Kons­tantinápolyban, majd unoká­jának, Vladimir hercegnek a megkeresztelikedése követke­zett, aki tudatosan keleti, te­hát konstantinápolyi pátriar- cha fennhatóságát fogadta el és erőszakosan megkeresztel­tette a szlávokat á Dnyeper folyóban. Ettől fogva gomba módjára nőttek ki orosz földön a ke­resztyén templomok és kolos­torok. Kiev lett az akkori orosz keresztyénség szellemi központjává és a kievi met- ropolita lett az orosz . ortho­dox keresztyénség fejévé. Ké­sőbb, amikor Moszkva lett az orosz állam fővárosa, egyházi szempontból is központ lett. Karev nagyon hangsúlyozta, hogy a kolostorok nemcsak egyházi, hanem kulturális szempontból is mindig igen nagy szerepet játszottak az orosz nép szellemi-lelki életé­ben. Amikor a XIII. század első felében megjelentek orosz föl­dön a tatárok, abban a ve­szélyben forgott az orosz ke­resztyénség, hogy a tatárok nemcsak nemzeti létüket sem­misítik meg, hanem keresz­tyén voltukat is, azaz mo­hamedánokká teszik őket. 250 ESZTENDEIG TAR­TOTT OROSZ FÖLDÖN A MONGOL—TATAR URA­LOM. Ez az idő eggyé ková­csolta az orosz népet és Vele együtt nőtt a vágy, hogy ez a szláv keresztyénség foglalja el annak a Bizáncnak a he­lyét, amelynek csillaga egyre alább szállt. Ezért nevezte ki Theodor cár Jób metropolitát pátriarchává. A római pápa azonban jól látta ennek a lé­pésnek a következményeit s a lengyel nemességgel Igye­kezett tért hódítani orosz föl­dön. Az orqsz nép azonb.an a lengyel katolikus nemesség hadseregét kiűzte az ország­ból, és az orosz nép megma­radt orthodoxnak. Egészen új korszak nyílt még az orosz keresztyénség történetében a REFORMÁ­CIÓVAL. Az orosz cárok az első időkben igen nagy ve­szélyt láttak a’ reformáció mozgalmában és terveket ko­vácsoltak, hogy hogyan szán­janak szembe ezzel az új „ve­szedelemmel". Ekkor azonban beleszólt terveikbe az ország lassú iparosodásának a kér­dése és nem tudtak elzárkózni az elől, hogy angol, holland és német evangélikus keresz­tyéneket beengedjenek az or­szágba, akik hozták maguk­kal papjaikat is. A cárok nem tilthatták meg ezt a beszivár­gást és azt sem, hogy a be­jöttek protestáns istentisztele­teket tartsanak. Így épültek orosz földön protestáns temp­lomok majdnem minden na­gyobb orosz városban. Moszk­vában 1575-ben épült az első evangélikus templom. NAGY PÉTER CÄR IDE­JÉBEN már annyi külföldi volt Oroszországban, hogy szinte minden nagyobb vá­rosban voltak protestáns temp­lomok. A protestáns veszély leküzdésére orosz cárok a leg­szigorúbb törvényeket hozták. Az idegen prédikátorok nem prédikálhattak oroszul és nem végezhettek lelkipásztori mun­kát orosz nyelven. Orosz em­ber ilyen körülmények között ebben a korszakban nem lett protestánssá. Így vetődik föl a kérdés, hogy mégis hogy születtek protestáns egyházak orosz föl­dön?! II. Katalin a felvilágo- sodott nyugati szellem képvi­selője volt orosz főidőéi. S amikor a törököket kiverte Dél-Ukrajnáhól, szabad be­vándorlást engedélyezett oda mindenkinek. De szabad val­lásgyakorlatot is biztosított az ott letelepedett nyugatiaknak, angoloknak, németeknek, hol­landoknak, stb. EZEKKEL A NÉMET CSA­LÁDOKKAL SOK PIETISTA lelkész is érkezett orosz föld­re. S amikor a dél-ukrajnai mezőkre északról sok orosz arató munkás érkezett, akik ott munkát találtak, megkez­dődött köztük is a protestáns misszió munkája. Stundisták- nak nevezték azökat az em­bereket, akik végül is győze­lemre vitték a protestantizmus ügyét orosz földön. A stundis- ta mozgalom révén jutott tör­vényerőre a protestantizmus. J. G. önkén baptista prédiká­tor bevezette a felnőtt kereszt- séget, ami a felső tízezer kö­rében Pétervárott új és elfo­gadható volt. Ma számszerint és lelki szem­pontból is első helyen áll az orthodox egyház. Nyolc sze­mináriuma és két akadémiája van, ahol a lelkészek képzése történik. Dr. Pálfy Miklós RAJAH B. MANIKAM-T az indiai Lutheránus Tamul Egyház püspökét, az ázsiai keresztyénség és az ökume­nikus mozgalom széleskörben ismert személyiségét, a svéd Nobeí-bizottság két tagja Nobel-békedíjra javasolta. A Sajtóosztály érte­síti a gyülekezete­ket, hogy kapható a KONFIRMÁCIÓI KÁTÉ Ara: 10,— forint Megrendelhető a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin utca 12. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő .és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta IQ 003 példányban nyomtatott 021958/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató Örök főpap és király Zsid. 7, 1—3. Virágvasárnap. Ebben a szóban megelevenedik előttünk Jézus jeruzsálemi bevonulásának feledhetetlen képe, mikor az ujjongó, hozsannázó tömeg felsőruháját terítette, virágot és pálmaágat szórt az útra a szamárháton bevonuló király lábai elé. Mikor Jeruzsálembe ért, az egész város izgalomba jött. Kicsoda ez? Kérdezték. És ez a mai ember kérdése is: Ki­csoda ez? Örök főpap. „Megesküdött az Űr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkisédek rendje szerint.” (110. Zsolt. 4j> Krisztusnak, mint örök főpapnak, előképe Melkisédek. Melki­sédek nagyságát bizonyltja királyi papsága, származásának titokzatossága, nevének értelme: igazság és békesség királya. Nagyobb Ábrahámnál, mert azt megáldotta és tőle tizedet ka* pott. Előbb volt az ószövetségi papoknál, mert azok Ábrahám leszármazottai. Nem származás és öröklés, hanem isteni el­hívás alapján lett pappá és „miután hasonlóvá tétetett az Isten fiához, pap marad mindörökké”. (Zsid. 7, 3.) Az ószövetségi papság vallási szertartásaival nem szerzett tökéletes kiengesztelést Istennél. Üj főpapnak kellett jönnie, aki nem Áron, nem Lévi, hanem Juda törzséből származik „Melkisédek rendje szerint”. Akiben beteljesedett az újszövet­ségről való jövendölés: „új szövetséget kötök az Izráel házával és Juda házával... megbocsátom az ő bűneiket és vétkeikről többé nem emlékezem”. (Jer. 31, 31, 34.) Az újszövetség fő­papja bűnbocsánatot szerzett, Istennel való bensőségesebb kapcsolatot teremtett és tökéletesebb istenismeretet adott. Jézus Krisztus, akiről az Ür megesküdött, hogy az újszövetség főpapjává teszi, üdvözíti azokat, akik általa járulnak az Isten elé, mert örökké él és közbenjár értünk. Igazság és békesség királya. Jézus vádlottként állt a római világbirodalom helytartója előtt. Olyan nagy hatással van Pilátusra, hogy az lelkiismereti kérdésekkel viaskodik és men­teni szeretné az ártatlant. A feszült légkörű tárgyalás közben fölveti a kérdést: „Király vagy-e hát? Felelt Jézus: Ahogy mondod: király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” (Ján. 18, 37.) Pilátus vállat vont; „Mi az igazság?” E kérdésnél akaratlanul az a gondolat vetődik fel, hogy Pilátus kérdése az akkor élt embernek lelkületét vetítette ki. Miért most támadt fel Pilátusban ez a kérdés? Miért nem előbb vagy később? Azért, mert az igazság most állt előtte. Magától kellett volna rájönnie, hogy azért olyan nyugtalan és azért támadt fel benne az emberiesség érzése, mert az az igaz­ság, amiről bizonyságot tett a názáreti. Micsoda az igazság? — kérdezzük mi is. Az az igazság,' hogy lelkiismereted nyugtalanít, hogy nem vagy olyan, ami­lyennek lenned kellene. Az az igazság, hogy ha szava meg­érint, akkor világosan megismered bűneidet és szükségét érzed annak, hogy ebből, a rabságból szabadulj. És ha Vele találko­zol, akkor megérted, hogy szabadulás bűneidből esvedül általa van. Jézus Krisztus az, aki a kereszten elégtételt adott bű­neinkért. Itt lett az Ő igazsága a mi igazságunk és békessé­günk is. „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett min­ket magával a Jézus Krisztus által, és adta nékünk a meg- békéltetés szolgálatát.” (II. Kor. 5, 18.) Ö általa és Ő érte le­gyünk a békesség és békességszerzés követei ebben a világban. Sibter András ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. április 15-én Virágvasárnapján D$ák tér de. 9. (urv) dr. Kékért András de. 11. (urv) Hafenscher Károly du. 6. Luthéránia: János passió Fasor de. fél 10. dr. Benes Miklós de. 11. Presb. iktatás Ko­ren Emil du. 6. Blázy Lajos Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. Grünvalszky Károly de. 11, Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. Fodor Ottmar Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/*12. Fodor Ott- már Thaly Kálmán u. de. 10. Szir­mai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veö- reös Imr% Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. Bo­ros Károly Rákosfalva de. 8. Bo­ros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Rákos­palota MAV-telep de. 8. Rákospa­lota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistempiom du. 3. Rákos­csaba de. 9. Békés József Rákos­begy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kál­mán Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 10. (német, urv) Várady Lajos de. 11. Balczó András du. 7. Bárdosy Tibor Torockó tér de. 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Fü- löp Dezső de. 10. (urv) Vámos Jó­zsef du. 5. Vámos József XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Rédey Pál Budakeszi de. 8. Káro­lyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Csákó Gyula de. 11. (urv) Csá­kó Gyula du. 6. Lelkész-iktatás Várady Gyula Németvölgyi ut de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. 10. Csepel de. 11. du. 6. Budapesten, 1962. április 20-án Nagypénteken Deák tér dé. 9. Urvacsorai is­tentisztelet: Hafenscher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 5. Passió olvasás Trajtler Gábor du. 6. (urv) Káldy Zoltán Fasor de. 8. TJrvassorai istentisz-* telet: Blázy Lajos de. 11. Koren Emil du. 6, Koren Erna Üllői út 24. de. EL. du, 6. Kará­csony Sándor u. de. 10. dü. 6* Rákóczi út 57 b. de. 3/4 12. du. 5« Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál du. 6. Passió olvasás Kőbánya de. 10. Veöreös Imre este 7. Veö-4 reös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre Vajda Péter u; de fél 12a Veöreös Imre Zugló de. 11. Szabó István este 7. Boros Károly Fóti út 22. de. 11. Gádor András du- 6. Gádor András Váci út. de. 8. Gádor András du. 6. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Nagy Ist­ván Újpest de. 10. (urv) Blázy La­jos este 7. (urv) Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Rákospalota Máv telep de. 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistempiom du. 3. Pestújhely dé^ 10.. (urv) Kürtösy Kálmán du. 6. (urv) Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Kamer Ágoston Rákos­szentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Bécsikapu tér de. n. Várady Lajos Torozkó tér de, fél 7. (urv) Schreiner Vilmos Óbuda de. 10. (urv) Fülöp Dezső du. 6. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Zoltai Gyula Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér este fél 6. Ruttkay Ele­mér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Diana út de. fél 9. Káro­lyi Erzsébet Kelenföld de. 8. (urv) Uzon László de. 11. (urv) Uzon László du. 6. Passió olvasás Uzon László Németvölgyi út du. 5< .Passió olvasás, (urv) dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11 Visontai Róbert du. 6. Visontai Róbert Nagytétény du. 4. Visontai Ró­bert Csillaghegy de. 10. Csepel de. ll. du. 6. QONDOLATOK KALAPOT LE a múlt előtt, ingujjat jel a jövő előtt! AZ, ŐSZINTESÉG: test­véri nyíltság. Sokan azt hi­szik, hogy őszinték, pedig csak nyersek, vagy fegyel­mezetlenek. A tigris őszin­teségéből senki nem kér. SZENT ISTEN, ott me­gyek én! —■ kiáltotta valaki, tántorgó részeget látván. Válóban — hasonló adott­ságokkal nem tartanék ugyanott, mint könnyedén elítélt embertársam? A CSALÁD nem néhány ember érdekvédelmi sejtje, A család a nagyobb közös­ségekért is van. A TÁRGYILAGOSSÁG: nem szédülni meg még a saját érzelmeimtől és ér­veimtől sem. BARÁTON segíteni ter­mészetes dolog, ismeretlent felkarolni emberség, rossz­akaróval tenni jót, keresz­tyéni magatartás. MI ÉRDEKEL JOBBAN: az, hogy Isten teljesíti-e kí­vánságodat, vagy az, hogy te cselekszed-e az Ö akara­tát. Ettől függ, hogy szol­gál-e az életed. VITATKOZNI olyanoknak érdemes, akik képesek erre az őszinte gondolatra: Hát­ha nincs igazam. % )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom