Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-03-25 / 13. szám

KP. BÉRM. BP. 72. Amiért Jézus jött • „Az Ember Fia nem azért jött, bogy neki szolgálja­nak, hanem hogy ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért.” Mt. 20, 28. JÉZUS KRISZTUS MEGHATÁROZZA KÜLDETÉSÉT. Megmondja, miért jött erre a világra. Azért jött, hogy életet adjon az embernek. Küldetésének ezzel a meghatározásával lehetetlenné tesz minden olyan elgondolást, hogy Isten ítéletét hirdetni jött, vagy azért, hogy csodái által kivívja magának az emberek el­ismerését. Jött, hogy elhozza nekünk az örökkévalóságot, az életet. Munkálkodásának mozgató rugója az Isten iránti rendít­hetetlen engedelmesség, amely a tökéletes, határt nem ismerő emberszeretetben valósult meg. JÉZUS SZERETTE ÖVÉIT. Mindvégig szerette őket, egészen az „elvégeztetetf’-ig. A szeretet mindig valami aktív, tevékeny dolog, ami nem ér­zés, érzelem csupán, hanem a szeretet „tárgyára” irányuló cse­lekvés. Ebben a böjti időben az örömhír számunkra ez: A te­remtett világ benne mi emberek. Jézus szeretetének „tárgyai” vagyunk. Nemcsak azokat szereti, akikben valami szeretetre méltót, kedveset talál, hanem szeretetét gazdagon árasztja a bűnösre, az érdemtelenre a betegre és elhagyottra is. Az ö emberszeretete, életszeretete a golgotái kereszten éri el tető­fokát. Golgotára vezető útja nem küldetésének csődje művé­nek- meghiúsulása hanem éppen a kereszten éri el küldetése a célját. A KERESZT: A BŰN A HALÁL A POKOL FELETTI GYŐZTES HARC SZÍNTERE. Böjtben ez az örömhír számunkra: Krisztus nem tragikus véget ért a kereszten. Nem töretett ott élete és műve derékba Nem! Éppen ott távolította el a bűnt, amely az embernek Istenhez való normális viszonyát akadályozta. Nem kényszerűségből szenvedett és jutott a keresztre, ha­nem céltudatosan tartott afelé. Azért lett testté, emberré, hogy leszámoljon a bűnnel. A kereszten meghalt, de feltámadott Jézus Krisztus a halálon és feltámadáson át utat nyitott szá­munkra az Istenhez, Miénk ingyen az örökélet -— mert Krisz­tus drágán megfizetett érte. Nem nekünk kell azt kivívni ha­nem el kell csak fogadni az Ö szolgálatát. Ebben a böjtben, halála ára, bárcsak ne veszne rajtunk kárba! JÉZUS KRISZTUS MA IS MUNKÁLKODIK HIKDETTE- WETT IGÉJÉN KERESZTÜL. Ez az ige nem az életröl szóló ige, hanem életet adó, éltető ige ha szívünk mélyéig hat. Megörvendeztet, vigasz­tal, bátorít, eligazít és tanácsol. Megtisztít. Éppen ezért a keresztyén embernek szüntelenül csak a bűnével foglalkozni, kísértései közben örökké elbukástól re­megni nem alázat, hanem hitetlenség. JÉZUS BÉKESSÉGET MUNKÁK Jézus a mi békessé­günk. 0 megbékéltette a haragvó Istent az emberrel de bé­kességet munkál ember és ember között is. A bűn, a Sátán, a démorúság fegyvert ad az ember kezébe, hisz a Sátán kezdet­től fogva emberölő, az ember életére tör. A munka megköny- uyítését szolgáló eszközt a békételen ember kézében testvér- gyilkos fegyverré teszi. A gépet: faltörö kossá. A repülőgépet í— amely szállíthat gyógyszert a halállal küzdőhöz, permetez­heti. a mindennapi élethez szükséges veteményeket — atom­bombát, hálált szállító eszközzé teszi. Jézus Krisztus azért jött, hogy a Sátán munkáit lerontsa. Békességet munkák Újjá pinnál A Jézus Krisztus által újjáformált ember életét az az in­dulat tölti el, amely Jézus Krisztusban volt MÁSOKÉRT MUNKÁLKODÓ, MÁSOKÉRT ÉLŐ EM­BERRÉ LESZ, AKI KRISZTUS SZERETéTÉBOL ÉL. Tudja, mindent Istentől kapott. Nem az önzés tölti el, ha­nem szolgálni akar. Szeretetböl S azt örömmel teszi. Nem kényszerűségből, hanem szeretetböl. Nem odadobja az életét másokért, hanem odaajándékozza, oldaáldozza szeretetböl. A másokért munkálkodó szeretet az emberek földi és mennyei boldogságát munkáló tevékenységben lesz nyilván­valóvá. A Krisztus szeretetéből élő ember tudja: a teremtett világ Isten szeretett világa. Éppen ezért erejét megfeszítve munkál­kodik ebben a világban ott, ahol otthont építenek, ahol a gyár­ban és a szántóföldön a boldog élet építőkockáit faragják. A szeretet a segítőkészségben lesz nyilvánvalóvá. A segítő sze­retet készsége kell, hogy meghatározzon minket. A szeretet mindig életet véd. A keresztyén ember ezért munkálkodik, segítve gátat vetni mindannak, ami életet pusztító hatalom. Böjtben Isten megtanít minket Krisztus szeretetéből élni, Krisztus szeretetével szeretni. Nagy István 8. ZSOLTÁR A karmesternek; „A présházak” dallamára. Dávid zsoltára. Mi Urunk, Istenünk, mily felséges neved széles e világon: az égen mutatod meg dicsőségedet! Csecsemők, csecsszopók ajkával emeltél erősséget ellenségeid miatt, hogy elhallgattasd a gyűlölködőt, a bosszút likegőt. Mikor egedet szemlélem, ujjaid müvét, a holdat, a csillagokat, miket te alkottál - mi az ember, hogy megemlékezel róla, mi Ádi'm fia, hogy rátekintesz? His en kis híja, hogy istenné nem tetted, dicsőséggel és fenséggel koronáztad meg! Orrá tette l őt kezed művein, mindent lába alá rendeltél! Juhot s minden barmot, mezei vadakat, égimadarakat, s tenger halait, melyek a vizek útjait hasítják. Mi Urunk, Istenünk, mily fenséges neved széles e világon! Fordította: Bodrog Miklós Az új „kenyér" ígérete A TERMÉSZET VILÄGA ÉBRED téli álmából. Nap- társzerint is itt a tavasz. Teg­nap még sűrű, vastag hófel­hők gomolyogtak felettünk. Pedig már március tizenkettőt mutatott a kalendárium és ahogy felénk a Marcal és a Rába környékén mondani szok­ták: rázta Gergő a szakállát! Sűrű pelyhekben hullott a hó. A meteorológia fagyokat je­lez. És mi mégis készülünk. Erősen. Valami űz, hajt, mert úgy érezzük, itt a tavasz. A serény munka, a szorgalom megkettőzésének ideje. Veté­seink elég jól teleltek. Em­bercsoportok indultak már a „Gergő szakállrázása” előtt a földekre, hogy elvégezzék a már el nem mulasztható fej­trágyázást, az őszi vetések hengerezését, ahol felfagyott az. Egy cél érdekében: le­gyen bő aratás! Az ígéret meg van. A verejték rajta, a hűség a munkához, benne. Csak áldás kell rá. Meleg áp­rilis, hűvös, nedves május. Ez pedig Urunk kezében van. AZ A SZÄNTÖ-VETÖ, aki az ősszel, búcsúzó darvak, költöző fecskék gyülekező gó­lyák szomorú társaságában vetette a magot a nagy kö­zösben is és ballagott a gép vagy lóvontatta vetőgép után, hiszi, hogy mert volt vetés, hát aratás is lesz. Az az Ür, aki megígérte hajdanában, A Csehszlovák Protestáns Egyházak sajtószolgálata köz­li Ondra lelkésznek a Prá­gai Keresztyén Békekonfe­rencia főtitkárának nyilatko­zatát a Prágai Keresztyén Békekonferencia további mun­kája vonatkozásában. Ondra főtitkár többek között meg­állapította: „Az elmúlt évben sokan beláthatták, akik számára ez eddig nem volt világos, hogy a Keresztyén Békekonfe­rencia nem arra való kí­sérlet, hogy az Egyházak Világtanácsa mellett létre­hogy amíg ez a világ lesz, vetés és aratás soha meg nem szűnnek, eddig is megtartotta szavát és mi hisszük, hogy ezután is tartja ígéretét. Mindezt áthoztuk az óból az újba, múltból, őszből a téli dermedtség állapotából a je­lenbe, a tavaszba. S mert az őszi vetés megtörtént, van tavaszi ígéret és lesz új ke­nyér felőli reménység betel­jesülése. Csak áldás kell rá. Ezt pedig Urunktól várjuk. Ű még sohasem hagyott cser­ben, kenyér nélkül minket, ha néha-néha vékony szelet­ke is volt az. De volt! Most azért folyik a serény munka, hogy az egész nemzet aszta­lára bőségesen jusson a min­dennapi kenyérből. Ma már mindenki, nemcsak érzi, de látja is, hogy felelősek va-’ gyünk nemcsak egymás egész­ségéért, békességéért, hanem a kenyérért is! Csak egyet el ne felejtsünk soha: „Em­beré a munka, Istené az ál­dás!” De ha mindent meg­tettünk a nép kenyeréért, a bő aratásért, akkor nem ta­láltatunk haszontalan szol­gáknak. Serényen folyik a munka a tavaszi határban máris. A reg­napi hónak nyoma sincs. Az éjszakai zúgó szél megszik­kasztotta a földeket. Reggel már traktor zúgásra, Zetor dübörgésre ébredtünk. Indul­jö j jön egy konkurrens öku­menikus mozgalom. Hanem magára vállalt, szol­gálatként, egy olyan fontos ökumenikus feladatot, amely­nek végzéséhez kivétel nél­kül, minden keresztyént meg akar hívni. Az Egyházak Vi- iágtanácsa hivatalos képvise­lőinek részvétele az Első Bé- ke-Világgyűlésen, valamint az Egyházak Világtanácsa Uj- Delhi-i harmadik nagygyűlé­sére a Keresztyén Békekon­ferencia hivatalos képvise­lőjének meghívása olyan té­nyek, melyek a Keresztyén Békekonferencia és annak céljai hamis értelmezését le­hetetlenné kell, hogy tegyék.” nak a gépek. Szántanak. A napokbán, ahol küzdenek a bő aratásért minden vonalon, bekerül a földbe a cukorrépa­mag, a mák, a tavasziárpa és minden, aminek elvetésére itt az idő. A fákon duzzadnak a rü­gyek, gyümölcsöt ígérnek. Ud­varunkon kidugta fejecskéjét a zöldelő fűszál, vastagon jön elő téli rejtőkéből a császár- szakáll, a jácint, a tulipán és a nárcisz. Szemünk már a szőlők felé néz. Csupa ígéret minden. De jó, hogy Isten nemcsak az ígéretek Istene, de reménységeink beteljesítő- je is. Az áldások Atyja. Mun­kára fel! Hadd váljon valóra az új kenyér látható ígérete! A MINDENNAPI KENYÉR ÍGÉRETE megvan. Remény­ségünk is ahhoz, hogy lesz. Amikor a mindennapi ke­nyérre gondolunk, nemcsak a ringó búzatábla, a hullám­zó rozstenger, a kombájnból, a cséplőgépből alápergő pi­ros búzaszem, mégcsak ne is az asztalunkra kerülő jóillatú kenyér legyen csupán lelki­szemeink előtt, hanem mind­az, ami a test és élet fenn­tartására és táplálására szük­séges. És ezekhez tartozik a béke is. Enélkül legfeljebb a fegyverkezési technika vi­lágában van fejlődés, de nincs nyugodt, biztonságos élet. Éppen ezekben a tavaszi napokban történik MAGVE­TÉS GENFBEN. Tizennyolc áli am képviselőiből álló bi­zottság végzi munkáját. Si­kerül-e az emberiség nagy kérdéseinek megoldása békés úton, hogy ezen a ponton, te­hát a háború vagy béke kér­désében a szó legszebb értel­mében jó aratás legyen? Ma már mindenki látja, hogy a fegyvereket ki kellene kap­csolni a nemzetközi kérdések megoldásából. A nukleáris ra­kétaháború veszélye fenye­geti az egész világot. Nyugod­tan, noha nem lelkinyugalom­mal azt is hozzátehetjük, hogy — ki tudja — talán teljes pusztulással. Mi pedig élni akarunk és nem meghalni. A jót akarjuk és nem a rosz- szat. örvendező életet aka­runk élni és nem égető köny- nyeket elsírni. Az • emberiség tekintete új­ra Genfre néz. Ott és most nagy dolgok történhetnek. Tavaszi reménységeink tehát lehetnek az emberiség nagy kérdései jó aratásához. Az egész világ vár. Bárcsak ne várna hiába. A HIVŐ KERESZTYÉN EMBER örömében is, bána­tában is Isten színe elé já­rul. De szorongó helyzetében is. Most is, amikor az embe­riség életének nagy kérdése: háború vagy béke, élet vagy halál kérdése kerül napirend­re a tizennyolc állam képvi­selőinek konferenciáján. Is­tentől várjuk megtarttatásun- kat most is és az eljövendő időkben is. Hisszük, hogy azok a tavaszi reménységek, ame­lyekkel az emberiség nagy kérdéseinek jó aratása elé te­kintünk. nem csalnak meg bennünket A világ megsza­badul egy termonukleáris háború borzalmainak még­csak a lehetőségétől is. És ak­kor mi boldogan zenghetjük a minden aratás Ura felé: megadtad nekünk az embe­riség nagy kérdéseinek meg­oldásánál is az örömteli ara­tás drága gyümölcsét a bé­két! Nem hiába bíztunk Ben­ned elejétől fogva! Németh Géza Csikvánd ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■■■■■■■■i» IMÁDKOZZUNK János 1, 29—30. Köszönjük Néked, Istenünk, a két reflektorfényt, amely Jézus alakjára hull: a Biblia tudósítását és a hivő emberek . bizonyságtétellét. Köszönjük, hogy ma már nemcsak az Ószövetség jöven­dölő fénye hull Krisztusra, mint Keresztelő János számára, hanem az Újszövetség sok története és az apostolok tanítása mind megvilágítja Öt a szemünk előtt. Hálát adunk mindazért, amit Jézusról életünk folyamán, kicsi korunktól kezdve meg­tudhattunk. Es köszönjük Neked, hogy a mi időnkben már nem kell naivul olvasnunk a Róla szóló bibliai történeteket, hanem a bibliakritika nyomán lefoszlik alakjáról sok legendás vonás, s jobban láthatjuk őt, a valóságos Jézust. De hálát adunk Neked, hogy ugyanakkor a Róla szóló újszövetségi el­beszélések minden mozzanata mégis fényforrás marad szá­munkra, mert az Ö gazdag lényének egy-egy vonására utal. Köszönjük Neked emberek Róla szóló bizonyságtételét is az életünkben. Hálásan emlékezünk vissza mindazokra — akár élnek még, akár már temetőben pihennek —, akik nekünk éle­tünk során Benne való hitükről beszéltek. Köszönjük Neked igehirdetőinket, akik Reá mutattak és mutatnak. Boldogan valljuk meg Előtted, Istenünk, hitünket. A Bib­liának és emberek bizonyságtételének fényében úgy jelenik meg előttünk Jézus, mint bűneink eltörlője. Magasztalunk Té­ged a felénk zengő ősi és mai mondatért, amely Róla szól: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” És magasz­talunk. Krisztusunk, Téged is, hogy halálod áldozatával meg­szerezted bűneink bocsánatát. Kérünk Téged, állíts bennünket Is a világ szolgálatába. Amint Te megtettél mindent érte, tegyünk meg mi is mindent az emberekért, népünkért, az emberiségért, a Te bocsánatod által felszabadult lélekkel. Ámen, A Prágai Keresztyén Békekonferencia további munkájához Személyválogatás nélkül A mai vasárnapra rendeli igék hangsúlyozzák, hogy Jé­zus nem volt személyválogató. Személyválogatás nélkül se­gített és gyógyított. Rendszerint azok a keresz­tyének felejtik el Jézusnak ezt a magatartását, akik Jé­zus nevét csak díszítményül használják. Rettenetes az, ha valaki gyűlöli a felebarátját, de keresztet visel a mellén. Szomorú, ha valaki nem haj­landó segíteni a saját körén kívüli embereken, de keres®- tyénnek mondja - magát. Jézus személyválogatás nél­kül ítélt, de személyválogatás nélkül gyakorolta a szeretető* is! Jézus a személyválogatás nélküliséget képviselte. Ez azt jelentette, hogy meg­békélni az Istennel és az em­berekkel. Jézus iránya as őszinte szeretet volt minden­kivel kapcsolatosan. A rend teremtése volt a bűnnek te­rületén éppenúgy, mint a« életnek más területein is. Roppant nehéz a megszo­kottól eltérni! Ha valaki a pénzt választotta, vagy a di­csőséget, nehezen tud ettől megszabadulni. Böjtben maga Jézus Krisz­tus segíteni akar egy új ma­gatartás megkeresésében és annak gyakorlásában. Ez a szeretet, önzetlenség, segítés, megbocsátás személyváloga­tás nélkül. Jézus köztünk és velünk akar lenni. Éppen a köztünk léte tanít meg arra, hogy a mi kérész tyéns égünk leg­többször csak viselkedés, de nem igazi gyakorlat. A személyválogatás nélküB Jézus figyelmeztet arra is, hogy elködösitettük a fele­barát személyét. Ennek ma­gyarázata éppen a személyek közötti válogatás. És figyel­meztet arra, hogy szeretni nem könnyű dolog, mert a szeretetben is el lebet fárad­ni, de Jézus újra, meg újra ad erőt! Vigyázzunk, hogy a saját akaratunkat ne tévesszük össze Isten akaratával. Isten akarata a Jézus Krisztusban való teljes bocsánatadás. Is­ten adja ezt örömmel mind­azoknak, akik hisznek a Jé­zus Krisztusban. Nem az a kérdés, hogy mekkora bűneink vannak. Mindig azt szoktuk vizsgálni, hogy kicsi bűn és nagy bűn. Nem ez a kérdés! Hanem az, hogy a bűneinkhez a bűnbá­nat vonalán vlszonynlunk-e? A bűnbánó ember számára ugyanis van bocsánat. Fülöp Dezső k

Next

/
Oldalképek
Tartalom