Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-03-18 / 12. szám
As Lír szolgája FiL 2:6—8. Ismert, sokat idézett, mégis megrendítő az igének tömör fogalmazása Krisztusról, aki isteni dicsőségének teljességében élt, mégis nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, megüresítette önmagát, megalázkodott, és a kereszt- halálig engedelmes volt. midőn emberré lett. Benne az „Ige testté lett”. Örök titok ez. Szent hely, ahol csak lehajtott fővel, levett saruval állhatunk meg. A hit tud csak Krisztus istenségének és emberségének erre a magaslatára eljutni. De Krisztus istensége, Istennel való időtlen egyenlősége az alapja annak az isteni küldetésű engedelmes életnek is, mely nem volt más mint önmagának megüresítése, szolgai forma, de ugyanakkor a szeretet kiteljesedése is. A bárány engedelmessége ez önnön megáldoztatásáig, hogy mindennek az áldozatnak a gyümölcse a miénk lehessen. Amilyen mélyre jött hozzánk, emberekhez Krisztus a maga isteni dicsőségéből, olyan magasra is jutott újra a megdicsőülésében, küldetésének teljesítésében. Itt létele, megaláztatása, formailag ugyan emberi életformát jelentett, mégis tanítása, csodái, halála, feltámadása, bűn- telensége mutatja, hogy ez az élet is mily gazdag és maradandó értékű volt. Isten csodálatos bölcsessége rejlik abban, hogy mi őt a testté lett Krisztusban közelíthetjük meg, tapasztalhatjuk meg. Zsid. 12:29 mondja, hogy az „Isten megemésztő tűz”, mi ebbe a dicsőségbe bele nem tekinthetünk. Ha ő az ő dicsőségében jött volna el, miképpen közelíthetnénk őhozzá, hiszen így is volt olyan, aki csak a ruhája szegélyét merte érinteni, vagy a lábainál térdelve bűneivel, csak könnyeivel és a nárduskenet illatával közeledett őhozzá. János apostol mondja (Jn. jel. 1:17) „Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt.” Hogyan mehetnénk hozzá mi bűnösök, ha nem így jelent volna meg közöttünk megalázottságában, megüresítettségében. Isten azt akarja, hogy mi is úgy szeressünk, mint ő szeretett minket. Ez a szeretet ölelje át az egész emberiséget, mint ahogy Krisztus áldozata is személyválogatás nélkül az emberiségért való volt. Legyen szeretetünk szolgálattá, emberközellé, testvéri segítséggé, mely együttérez minden elesettel, útszélen maradottal... Legyen valósággá az egyházban, személyes szolgálatunkban, hogy mi is úgy szeressünk, szolgáljunk, segítsünk, engedelmesen hallgatva a szavára — Krisztusi indulattal —. hogy az ő engedelmességének, halálának, megaláztatásának óra rajtunk ne vesszen kárba. „Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is”. (5. v.) Benkö István Reminiscere HÍREK, HÉTRŐL—HÉTRE Isten az enyém és az egész földé Ézsaiás: 54:5 I. „Férjed a te Teremtőd.” Jézus: a „vőlegény”. Az egyházi a „menyasszony”. Az emberi közösségek között a legszemélyesebb, a legközvetlenebb: a házasság. Milyen közel vannak a házastársak, ha szeretik egymást! Ilyen közel van hozzám az én Istenem. Mivel közel van, jól ismer. Jobban, mint én magamat. Tudja milyen esendő, gyenge vagyok. Ezért áll mellém, támogat, véd, erősít. Mivel ismer közelről, tudja minden bűnömet. Azt is tudja, hogy azt cselekszem, amit nem akarok. Tehetetlenségem ismert Előtte. Ezért ment értem és miattam a keresztre. II. „az egész jöld Istenének hivattatik __” Nemcsak az en yém! Nem házi istenem, bálványom! Az egész földé! Fehéreké és színeseké, imádkozóké és átkozódóké, a ragyogó tiszta kék égé s a poshadt mocsáré. Mindenestül mindené és mindenkié. Senkit és semmit ki nem zár hatalmi köréből. Igényt tart az egész földre. III. „Megváltód...” A kereszten lett egészen az enyém s egészen a földé. Személyes Istenem, Atyám, „férjem”, és ugyanakkor az egész föld Ura, Teremtője, Aki mindeneket Magához von. Istenben így egyesül a személyes én s a minden. Ha megtapasztaltam bűneim bocsánatát, kérni fogom felebarátom, az egész világ számára. Ha megszabadultam dohos, penészes lakásomtól s ragyogó egészséges új otthonba költöztem, fájni fog minden testvérem panasza, akik szenvednek, embertelenül élnek. Isten bennem végzett személyes munkája nyomán tárul fel számomra a világ s lépek ki önmagambái Uram után a FÖLDRE, az egész földre, mely az övé. Mivel az övé, így az enyém is. Igen az egész föld az enyém! Minden ember felebarátom és testvérem a Jézus Krisztusban! Hernád Tibor NAP RÓL-NAPRA VASÄRNAP. ÉZS. 28:29. JN. 19:30. — Jézus elvégezte a munkát, amiért a földre jött. Megnyitotta az utat a bűnös embernek a bűnbocsátó Istenhez. A golgothai kereszten elvégeztetett, hogy a világ megtartassák Krisztus által. Mt 15:21—28. Jn. 12:27—33. HÉTFŐ. ÉZS. 41:16. JN. 13:1. — Jézus szeretete szolgáló szeretet. Odahajol ahhoz, aki nem szeretetre méltó, akiben meghidegült a szeretet, Jézus szeretete végtelen. Örökkévalóságba átvezető szeretet. Zsid. 11:8—12. 17—19. Jn. 12:34—36. KEDD. ZSOLT. 139: 11—12. LK. 16:15/a. — Meg kell szabadulnunk attól a gondolattól, hogy engedelmességünk, jóságunk, törvénybetöltésünk által megszerezzük magunknak az örökéletet. Az örökéletbe az út a kereszten keresztül vezet. Ap. Csel. 5:17—29. Jn. 12:37—43. SZERDA. ZSOLT. 23:2. JN. 10:7,9. — A keresztyén emberit megörvendezteti és életének biztonságot ád az a tudat: Isteni vagyok. Hozzá tartozom. Ö törődik velem, soha el nem hagy. Szeret, vezet, gondot visel rólam. Mt. 21:28—32. Jn. 12:44—50. CSÜTÖRTÖK. ÉZS. 29:16. I. JN. 5:20. A keresztyén ember nem akarhat más lenni, mint Isten kezébe engedelmesen belesimuló alkotmány. Tudja: mind jó, amit Isten formáló keze életén alakít. Jer. 20:7—13. Jn. 13:1—11. PÉNTEK. PÉLD. 12:24. KOL. 4:6. — Sorsunk nem vak- sors. Csak mi lehetünk vakok, akik nem ismerjük fel Isten kezét abban, amit életünkben kegyelmesen, szeretettel elvégez. Zsid.5:4—10. Jn. 13:12—20. SZOMBAT. ZAKARIÁS 2:11. MT. 13:47. — Isten végtelen szeretete Jézus Krisztusban minden emberre elhatott. Mt. 215 33—46. Jn. 13:21—30. Nagy István Ha valaki fellapozza a 25. Zsoltárt, a 6. versben ezt olvashatja: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak”. Ez a zsoltárvers csendül fel böjt második vasárnapján, s ennek a versnek első latin szavától nyerte nevét ez a vasárnap: Reminiscere — emlékezzél meg. Ezen a vasárnapon a magát feláldozó Bárány alakja ragyog fel előttünk. Tovább folytatja állhatatos harcát a bűn és a gonoszság ellen. Ügy járja ezt az utat, a szolgálat útját, hogy emberré lesz és mindvégig engedelmeskedik Atyjának. Az Ö engedelmessége és szolgálata szolgálatra indítja tanítványait is. Ezért mondja az evangéliumi igében: „Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, legyen ti szolgátok”. Az engedelmesség és szolgálat útját mi sem járhatjuk másképpen, csak Isten irgalmának és kegyelmének segítségével. Ezért könyörög reminiscere vasárnapján az egyház népe hivő szívvel a zsoltáríró szavaival; „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak”. — Böjt 2. vasárnapján az hárt erí tő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Mt 20, 20—28; szószéki igéje: Fii 2, 6—8. Délutáni szabadon választott ige. * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. március 25-én. Igét hirdet: Uzon László szolnoki lelkész, espereshelyettes. * — DALNOK LAJOS OR- GONAESTJE. Dálnok Lajos orgonaművész estjét március 31-én, szombaton este fél 8 órakor rendezi meg az Országos Filharmónia a Zeneakadémia nagytermében. Közreműködik a Budapesti Fúvósötös. (Jeney Zoltán, Szeszler Tibor, Meizl Ferenc, Ónozó János, Hara János). Az egyházzenei est műsorán szerepel: J. S. Bach: A-dur partita, Buxtehude: Preludium és fuga. Rameau—Oubradous: Régi táncok. J. S. Bach: Esz-dur preludium és fuga. C. Franck: a-moll korál- fantázia. Francaix: Quintett. Messiaen: Le banquet céleste. Kenessey: Fantázia kuruc dallamokra (Bemutató). * — A TEOLÓGIAI SZEMLE 1962.1—2. összevont száma megjelent. Figyelemreméltóbb cikkei: D. dr. Bereczky Albert: „Mater et Magistra”. Dr. Bartha Tibor: Merre vezet az egyházak útja Uj Delhi után. Brono Theck: Keresztyén gondolkodás és cselekvés a középkorban és ma. Szathmáry Sándor: Egyházunk bizonyságtételének teológiai alapjairól. Rédey Pál: Néhány szempont a német kérdés megértéséhez. Dr. Pákozdy László: Római katolikus teológiai irodalom a Német Demokratikus Köztársaságban. Szénássi Sándor: A keletnémet protestáns teológiai könyvtermés 1960-61- ben. A lap gazdag kulturális anyagot, könyv- és folyóirat szemlét közöl. * — A VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége 29-én ülésezik Veszprémben. A lelkészek közösen járulnak úrvacsorához, majd igehirdetésre készülnek. Két figyelemreméltó előadás hangzik el. Boros Lajos: Az emberiség előtt álló feladatok és a keresz- tyénség hozzájárulása azok megoldásához; Mesterházy Ferenc: Az ortodox egyház. Időszerű tájékoztatót nyújt Halász Béla esperes. * — CSEPEL. A gyülekezet ezévi szeretetvendégségi előadássorozatában: „Közös ügyeink” — március 4-én dr. Pálfy Miklós teológiai tanár, a Teológus Otthon igazgatója tartott előadást a lelkészképzésről. Igehirdetéssel szolgált Szeblk Imre teológus, hegedűszámokkal szerepelt Káposzta Lajos teológus. A szeretetvendégség offertóriu- mát a gyülekezet az Otthon céljaira ajánlotta fel. * — A LELKIPÁSZTOR FEBRUÁRI SZÁMA gazdag tartalommal jelent meg. A Csendben Isten előtt rovatban a lap szerkesztőjének, dr. Ottlyk Ernőnek írását olvassuk „Minister verbi divini” címen. A Tanulmányok rovatban az alábbi cikkek találhatók: Feladataink és munkánk gyülekezeteinkben a békéért. (Palotay Gyula). A qumrani leletek teológiai jelentősége (Magassy Sándor), Luther az úrvacsoráról (Dr. Ottlyk Ernő), A Rerum Nova- rumtól a Mater et Magistra-ig (Vámos József). Az egyházak helyzete Ferenc József korában (Barcza Béla). A Filmszínház-irodalom rovatba Zay László: Ilyen hosszú távoliét és Drenyovszky János: Fellázadt gépek írása olvasható. Halottaink címen Cső- váry Dezső Schultz Aladárról, Megyer Lajos id. Lábossá Lajos elhúnytáról emlékezik. Az igehirdetö műhelye rovat virágvasárnaptól húsvét második ünnepéig közöl igehirdetéseket Koren Emil, Káldy Zoltán és Karner Ágoston tollából. Bemutat igehirdetést nagy igehirdetők húsvéti prédikációiból. A Lelki- pásztor címlapját a Budapest—zuglói gyülekezet keresztelő kancsójának fényképe díszíti. — Szakadt, régi IRHABUNDÁK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZÖHMEBUNDÁK alakítása, javítása, Barth szűcs,. Bp. vrr. Lenin krt. 23. udvarban. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. *lr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142-837 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 621447/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Az okos vezető magánál okosabbakat gyűjt maga köré és hallgat rájuk. Némelyek a pénzzel, mások az idővel nem tudnak gazdálkodni. A butaság és a gőg édestestvérek. A legnagyobb szégyen nem az, ha elbuktunk, hanem az, ha úgy is maradtunk. Ha rájöttél, hogy nincs igazad, ne várd, hogy hallgatásodból következtessenek fölfedezésedre. A barátság hamarabb lefegyverez, mint a fegyveri Jámbor kitartással érte el a csiga Noé bárkáját. Ébredéskor arra gondolj, hogy ma legalább egy embernek örömet kell szerezned. !!!!I!I!II1IIIIIIIIIIII!I!III!I!I[|ÍÍH I Hi I lílílll<l!l!l!lllilll!lil I I Hill III IMIM Iliiül 11 lllllim:illllilli:illl!ílllllil lllllll IIIIII1IIMÍIIII111 Mil III111 Ilii I ílllillMllilllllillllllülllilllll 11 INI 11,1:1 IMI 111111 Mill II III fill 11 III II ........................................................................................................................................................ ui;i Miért n em hangzott el Új-Delhiben hivatalos nyilatkozat Rómával kapcsolatban? — kérdezi D. May bécsi püspök Az ausztriai evangélikus egyház folyóiratában, az „Amt und Gemeinde” c. lapnak januári számában, D. Gerhard May püspök hosszabb cikkben foglalkozott az Ökuméné és Róma viszonyával ezen a címen: „Űj- Delhi és a II. vatikáni zsinat”. Cikkének megírására az Űj-Delhiben tartott nagygyűlés Rómával kapcsolatban tanúsított tartózkodó magatartása késztette. Ez a tartózkodó magatartás sokakban azt a benyomást keltheti, mintha a készülő vatikáni zsinattól valami közeledést lehetne várni, mintha Róma magatartása alapvetően megváltozott volna. May püspök, egy kisebbségi evangélikus egyház vezetője, nem ezt tapasztalja, ezért nyugtalanítja a látszat, amelyet a naggyyűlés támaszt ezen a ponton magatartásával. A püspök megkísérli a tartózkodó magatartás okait fürkészni. „Lehetséges — írja —, hogy bizonyos emlékek is közrejátszottak, nevezetessen annak az emléke, hogy az Ökumené néhány vezető embere, közvetlenül azután, hogy a pápa bejelentette a zsinatot, túl messzire merészkedett nyilatkozatában.” Csalódását azonban nem titkolhatja. Ml IS HAT! Ügy eltöprengek a kérdés felett: Mi is hát ez az emberi élet? Fent gyertyát gyújtanak égi kezek,-• Aztán eloltják s megint sötét lesz? Muladóság sápadt, bús avarján Sárba tipródó sárgult falevél? — Tavasz még alig ringatta karján S már ragadja a rideg őszi szél! Nem! Érzem, mégis más, Több ennél az élet! — Inkább harmóniás Halk zsoltár! ének. A szöveg bár kötött, A sírnál ér véget, Ám a dallam örök, Mert elmúlás fölött Ür marad a lélek! Hörömpő Dezső ISTENTISZTELETI REND „Csalódtam és most is csalódást érzek amiatt, hogy az Egyházak Világtanácsa Üj- Delhiben tartott III. konferenciája nem hozott hivatalos határozatot a II. vatikáni zsinattal és a vele összefüggő kérdésekkel kapcsolatban”, — ezzel a mondattal kezdődik May püspök írása. Felteszi a kérdést: „Vagy nem igényelnek-e választ és állásfoglalást a pápa különféle megnyilatkozásai, amelyeket a Rómától elszakadt keresztyénekhez intézett az atyai hajlékba való visszatérésük érdekében? (Ezek a megnyilatkozások a pápai kúria stílusa szerint hí- vogatóak, símulékonyak, de bánlók is voltak)” Részletesen ismerteti ezután az Üj-Delhiben elhangzott jelentések és előadások Rómával foglalkozó megállapításait, megemlíti, hogy maga részéről a teljes ülésen szeretett volna felszólalni. Ez azonban nem vált lehetővé, ezért az egyik bizottsági ülés keretében mondta el nézeteit. Felszólalásában megállapította, hogy jelenleg csupán beszélgetések folynak Rómával. A beszélgetéseknek tulajdonképpen nincsen elkötelező jellegük. Vannak azonban olyan kérdések, amelyek felől nem beszélgetni kellene Rómával, hanem, amelyekről a II. vatikáni zsinatnak kellene határozatot hoznia. Ilyen kérdés a vegyesházasságok kérdése. Ezzel kapcsolatban egy neves római katolikus teológusnak, a tü- bingeni Küng professzornak nézeteire hívta fpl a figyelmet. „A professzor is azt várja a zsinattól, hogy — tekintettel a lelki és erkölcsi szükségre, amelyet nemcsak nemkatolikusok, hanem még a katolikusok milliói is szenvednek — reformálja meg a kánoni vegyesházasság-jogot. A reformnak kb. az 1918 év előtti állapotot kell helyreállítania. E szerint: 1. A nemkatolikusok által megkötött vegyesházasság ugyan nincs megengedve, mégis érvényesnek tekinthető. 2. Az ilyen vegyesházasságokat nem szabad a továbbiakban konkubinátusoknak (ágyasság) minősíteni. 3. Mindkét szülőnek biztosítani kell azt a jogot, hogy gyermekeik vallásos nevelése felől döntsenek.” May püspök nézete szerint „ez lenne az a próbakő, amely megmutatná, hogy Róma valóban kívánja-e a vallásos békét és a közeledést.” Ezzel a javaslattal fordult a nagygyűléshez: „Minél beszélgetésre már nincs idő, jó lenne, ha a nagygyűlés a második vatikáni zsinattal kapcsolatban tőle méltán várt nyilatkozatot tenne s abban teljes súlyával és tekintélyével képviselné ezt a követelést.” Felszólalásának ismertetéséhez némi keserűséggel fűzi a következőket: „Ezt az ügyet további tárgyalás okából az Intézőbizottsághoz utalták. Ezután vele kapcsolatban nem hallottam már egyebet, csak több küldött kérdezőskö- dését; hát nem történik semmi? Miért nem tettek említést a nagygyűlésen a római katolikus egyházról és zsinatáról? — Én nem tudom, mert az ökumenikus titkos diplomáciába nem vagyok beavatott. De az idézett megnyilatkozásokból, továbbá bizonyos feltételekből és összefüggésekből ilyesmi olvasható ki: az Ökumenikus Tanács vezetőségében ez idő szerint nem tartják célszerűnek, hogy ilyen megnyilatkozással álljanak elő.” A háttérben megbúvó okok találgatása után végül így fejezi be cikkét May püspök: „Megértem, ha valaki nem akar túlkorán megnyilatkozni. Az a kérdés azonban, hogy még mindig túlkorán van-e? Vajon nem éppen Űj-Delhi lett volna a megfelelő alkalom, amikor a nagygyűlés — tudva, hogy most már szinte az egész nem-római katolikus egyházhoz tartozó ke- resztyénséget képviseli és ezzel együtt az egész keresz- tyénségért is felelős — helyénvaló és lényegbevágó testvéri szót mondjon ki Róma felé érthető igennel vagy nemmel? Talán a Központi Bizottság 1982. augusztusában Párizsban tartandó ülése tesz majd ilyenszerű nyilatkozatot.” Budapesten, 1962. március 18-án Deák tér de. 9. (urv) Haíen- scher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fasor de fél 10. Korén Emil de. 11. Koren Emil du. 5. Szeretetvendégség Dózsa György út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. (urv) Grünvalszky Károly de. 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. Fodor Ottmár Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. :i ,12. Fodor Ottmár Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. H. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veöreös Imre Utász u. de. 9. Veöreös Imre vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Kőszegi Tamás teol. Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Kőszegi Tamás teol. Fóti út 11. Molnár Jenő teol. Váci út 129. de. 8. Molnár Jenő teol. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés Józsefi Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kür- tösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Bárdosy Tibor de. fél 11. (német) Groó Gyula, de. 11. Schreiner Vilmos este 7. Bárdosy Tibor Torockő tér de. fél 9. Bárdosy Tibor Óbuda de. 9. Detre János teol. de. 10. (urv) Vámos József du. 6. Szeretetvendégség Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7 Károlyi Erzsébet Pesthidegkút de. fél 11. Rutt- kay Elemér Budakeszi de. S. Károlyi Erzsébet Kelenföld de. 8. Csákó Gyula de. 11 (urv.) Csákó Gyula du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. 11. Liska Endre teoi., du. 6. Meg kell említeni, hogy XXIII. János pápának nem sokkal Űj-Delhi után kiadott „Aeterna Dei Sapientia” kezdetű enciklikája a még esetleg fennálló naiv váradalmakat is szét- foszlatja. A Róma felé tekintő ökumenikus megnyilatkozásokban a „nem” szavának, a visszautasításnak megerősödését kell vámunk. Benczúr László .v
