Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-18 / 8. szám

Új-Delhi-ben voltunk

A Nagygyűlés fontosabb eseményei

Lapunk karácsonyi számában már említést tettünk az Egyházak Világtanácsa harmadik Nagygyűlésének néhány fontos határozatáról. Megírtuk, hogy a Világtanács állást foglalt a népek békés egymás mellett élése, az általános leszerelés, a gyarmati népek felszabadítása mellett és szót emelt a háború, a faji megkülönböztetés, az antiszemitizmus és a gyarmati elnyomás ellen. Kétségtelen, hogy ezekben a kérdésekben világosabb és egyértelműbb volt az állásfoglalás, mint az előző években, annak ellenére, hogy még mindig voltak kisebb-nagyobb csoportok, amelyek zavarták a nagy-együttes hangját. Viszont éppen ezért értékesek a döntések: azok ugyanis viták közben születtek és nem „magától értetődően” jöttek létre.

Most néhány olyan fontosabb eseményről szeretnék beszámolni, amely jelentős változást hozott az Egyházak Világtanácsa életében.

Darvas József Ötven éves

A legnagyobb esemény a Szovjetunió, Románia, Bulgá- tia és Lengyelország ortodox egyházainak az Egyházak Világtanácsához való csatlakozása volt. A közös ökumenikus munka szempontjából nagy érték az ortodox keresz- tjyénség ilyen jelentős arányú jelenléte az Egyházak Világtanácsában. Ennek nyomán az Egyházak Világtanácsának „arca” feltétlenül ökumeniku- 1

sabbá vált. Az is szükséges, hogy

a Világtanács többi tagegyházai — protestánsok, anglikánok, ó-katolikusok — az eddiginél jobban figyeljenek fel az ortodox keresztyénség nagy értékeire, többek között annak ún. „jánosi voná- sai”-ra, tehát a szeretet hangsúlyozására és élésére, továbbá ún. „húsvéti vonásai”-ra, tehát a feltámadott Jézus Krisztus központba állítására. Mind a két vonás olyan, amely kívánatos valamennyi felekezet arcán.

De azért is jelentős az említett ortodox egyházaknak a csatlakozása, mert a jövőben az Egyházak Világtanácsán belül több alkalom lesz a fcKelef’-en és „Nyugat”-on élő keresztyének párbeszédére, amely, ha őszinte légkörben folyik, elősegítheti az (.egyházi hidegháború” kiküszöbölését, sőt ezen túlmenő- leg a népek békés együttélését.

A négy ortodox egyházon kívül még 19 más egyház is — összesen tehát 23 egyház — kérte felvételét az Egyházait Világtanácsa tagjai sorába, köztük két evangélikus: a tan- ganyikai egyház és az amerikai finn egyház. A felvételt kérők fele afrikai. Az afrikai és ázsiai egyházak újabb csoportjának felvétele szintén kihatással lesz az Egyházak Világtanácsának munkájára.

A „színes népek” kiküldöttei — a jelek szerint — sokkal erőteljesebben fogják hangsúlyozni a Világtanácsban a keresztyén embereknek felelősségét az emberek kenyeréért, egészségéért, jólétéért, életéért,

mint azt az amerikai és európai keresztyének nagyobb része teszi. Ennek pedig csak örülni lehet.

Jelentős esemény volt az Egyházak Világtanácsa „bá- zis”-ának megváltoztatása. (Tudvalevőleg csak azok az egyházak lehetnek a Világtanács tagjai, amelyek elfogadják ezt a „bázis”-t, vagyis (,alap”-ot.) Eddig a bázis szövege így hangzott: „Az Egyházak Világtanácsa azoknak az egyházaknak a közössége, melyek a mi Urunk Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak fogadják el.” A mostani nagygyűlés kiegészítette és továbbfejlesztette az eddigi bázist a következőképpen:

„Az Egyházak Világtanácsa azoknak az egyházaknak a közössége, amelyek az Űr Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak vallják a Szentírásnak megfelelően és ezért együtt igyekeznek betölteni közös hivatásukat az Atya, a Fiú és a

Szentlélek Isten dicsőségére."

Ezt az új bázist a kiküldött- tek túlnyomó része megszavazta, mindössze 36 delegátus szavazott ellene. A régebbi bázishoz képest az új bázis öt pontban tér el:

a) A tagegyházak nem pusztán „elfogadják” Krisztust Istennek és Megváltónak, hanem annak „vallják”. Ez többet jelent, mint az előző fogalmazás.

b) Nem a „mi” Urunk Jézus Krisztusról beszél az új szöveg, hanem az Űr Jézus Krisztusról. Ez látszólag nem sokat jelent, illetőleg kevesebbet, mint a régebbi kifejezés, pedig arról van szó, hogy a szubjektív hang kiküszöbölésé- sével az új bázis Jézust általánosabban, az egész világra kiterjedően vallja Űrnak és nemcsak a tagegyházakra nézve.

c) Jelentős kifejezés: „a Szentírásnak megfelelően”. Pál apostol is, később a hitvallási iratok is, állandóan használták ezt a kifejezést azzal a szándékkal, hogy a Szentírás tekintélyét hangsúlyozzák valamennyi keresztyén számára.

d) „Együtt igyekeznek betölteni közös hivatásukat” betoldás a munkára utal, amitei kell végezni „együtt”.

e) Végül az új szöveg erőteljesen hangsúlyozza a Szent- háromság valóságát.

Általánosságban azt kell mondanunk, hogy az új bázis jobb, mint a régi, de jó lett volna közelebbről meghatározni, hogy mi is az a „közös hivatás”, amire az egyházak elhivattak. A magunk részéről ugyanis azt valljuk, hogy

az egyházak az Isten evangéliumának és törvényének hirdetésén és a szentségek kiszolgáltatásán kívül arra is „elhivattak”, hogy a jó cselekvése által segítsék az egész emberiség nagy kérdéseinek megoldását és ezen belül az egyes ember e világi életével összefüggő szükségleteinek (kenyér, otthon, jólét stb.) kielégítését.

Az Egyházak Világtanácsának a jövőben sort kell keríteni a „közös hivatás” tartalmának kifejtésére.

Ugyancsak a nagygyűlésen történt meg az Egyházak Világtanácsának és a Nemzetközi Missziói Tanácsnak az egyesülése. Ez utóbbinak 38 tagegyháza volt. Az egyesülés kimondása előtt Leslie New- bígin püspök — a Nemzetközi Missziói Tanács főtitkára — tartott beszámolót a Missziói Tanács eddigi munkájáról és vázolta az egyesülés nyomán előállt új helyzetet. A magunk részéről úgy látjuk, hogy az egyesülés után az Egyházak Világtanácsa szolgálatával kapcsolatban nagyobb hansúly esik a jövőben az evangélium hirdetésére. Ennek csak örülhetünk. Viszont két szempontra idevonatkozó- lag is figyelnie kell a Világtanácsnak:

a) Az evangélium hűséges I hirdetése közben soha nem gondolhat a világ „krisztiani- zálás”-ára (keresztyénné tételére), mert erre Jézus nem adott parancsot, sem ígéretet.

b) Soha sem szabad elfelejteni, hogy Jézus az evangélium hirdetését mindig összekötötte a szeretetszolgálat kötelezésével: „El menve pedig hirdessétek: Elközelített a

mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok...” (Mt 10, 7—8) Ezt a szeretetszolgálatot ma világviszonylatban kell elvégeznie az egyházaknak. Ügy lesz hitele az evangélium hir- detésénekA nagygyűlés záróistentisz- teletét Niemöller Márton egyházelnök, az Egyházak Világtanácsa most megválasztott egyik elnöke, tartotta a 119. Zsoltár 37. verse alapján. Többek között ezeket mondta: „Jönnek majd pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy jobb munkát kellett volna végeznünk, vagy másképpen kellett volna döntéseinket meghoznunk, de jönnek olyan pillanatok is, amikor boldog örvendezés tölt el bennünket, hogy ez a Nagygyűlés valóban pozitív módon járult hozzá a keresztyén Egyház küldetésének betöltéséhez és azokhoz a feladatokhoz, melyeket a világ érdekében kell elvégeznünk ma és holnap.”

(Befejezés következik)

Életének ezen a jelentős fordulóján bizonyára sokan ünnepük őt: barátai, írótársai, egy egész írónemzedék, melynek régtől fogva vezetője. És ünnepli őt az olvasók nagy tábora. Azzal az egyszerűséggel és tisztes szerénységgel csatlakozunk az ünneplőkhöz, melyet éppen tőle tanultunk.

Több mint 10 éve a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője.

Nem a mi dolgunk közéleti és írói munkálkodásának méltatása, bár e téren is sokat kaptunk tőle.

Ötvenedik életéve, több mint tízéves egyházkerületi felügyelősége, szinte felkínálja az alkalmat, hogy mi is ünnepeljük őt. De olyannak ismerjük, aki soha nem mond nagy szavakat s nem szereti, ha mások nagy szavakat mondanak. Ezért egyszerűen, úgy, ahogy érezzük, kívánjuk, hogy Isten adjon neki jó erőt és egészséget, hosszú életet, sok, jó munkában eltöltött esztendőt.

Köszönjük Darvas Józsefnek a higgadt, nyugodt bölcsességet és tisztánlátást, amellyel

LUTHER MÁRTON örökszép módon magyarázza a Miatyánk kérését: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Mit jelent a mindennapi kenyér? — kérdezi, és többek között így felel rá: „Mindaz, ami a test táplálására és szükségleteire tartozik, úgymint: étel, ital, ruházat, lábbeli, udvar, szántóföld ... jó időjárás, béke, egészség, jó rend...” A reformátor ebben a leírásban első- sőrban a XVI. századi paraszt- ember életkörülményeit tartotta szem előtt, s azt vette számba, ami az ő boldog életéhez szükséges.

MA MÁSKÉPPEN hangza- nék ez a magyarázat Ház és udvar helyett a városiak számára erkélyes lakást lehetne említeni, mint amilyenek többek között az új lakótelepeken épülnek. „Szántóföld, barom” helyett a falusi embereknél egy jól dolgozó termelőszövetkezet jöhet szóba, felszerelve traktorokkal és más mezőgazdasági gépekkel. Az ipari és más dolgozók számára pedig egyszerűen egy jó munkahely jelenti mindazt, amit Luther kora viszonyai között a megélhetés forrásául említ A „jó időjárás” ma is fontos a mezőgazdaságban, bár a múlt esztendő megmutatta, hogy nagy aszállyal is meg lehet küzdeni időben elvégzett, megfelelő munkával. Hihetetlenül megnőtt a — Luther által is a mindennapi élet elemi szükségletei között említett—-„béke” jelentősége a mai időkben. A XVI. századiban is borzalmasak voltak a háborúk, felégetett falvak jelezték útját. Ma azonban világégést jelentene, s minden becsületes ember átérzi a világon, hogy a béke ma az első számú feltétele annak, hogy nyugodt emberi életet élhessünk.

NEM VÉLETLENÜL adódik most ez az eszmefuttatás a mindennapi életszükségletekről. Az elmúlt hetekben megjelent a Központi Statisztikai Hivatal jelentése hazánk gazdasági életének fejlődéséről, a lakosság anyagi, egészségügyi, kulturális ellátottságáról az 1961. esztendőben. A számokat olvasva,

hálát adunk Istennek, hogy a mi időnkben menynyivel bővebb a „mindennapi kenyér”, tehát az életszükségletek köre.

És köszönjük Istennek, hogy országunk dolgozó népe olyan jelentős teljesítményt nyújtott az elmúlt évben,

amelynek eredményeként tovább emelkedik a' lakosság átlagos életszínvonala.

A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS előnyei máris mutatkoznak: az őszi búzából kát. holdanként átlagban 11,1 mázsa termett, ami több termés, mint eddig bármikor. Az őszi betakarítású, aszály-sújtotta növények termés-átlagai is jelentősen meghaladták a kosok vajúdásában segítette egyházunkat, hogy tisztes protestáns örökségéhez hűen, sok vajúdás közepette, megtalálja

rábbi, hasonlóan aszályos évben elért terméseredményeket. A mezőgazdasági eredményekhez hozzájárult, hogy jelentősen több volt a műtrágya-felhasználás, mint az előző évben. Az öntözött terület 67 000 kát holddal növekedett és tovább fokozódott a mezőgazdaság gépesítése.

Isten iránti hálával gondolunk arra, hogy mikor hazánkban a mindennapi kenyér most már egészen közös munka eredménye, ez a — teljes értelemben véve: m i kenyerünk több népünk asztalán, mint az egyéni gazdálkodás idején.

Jövő évi kenyerünkre is bizakodva tekinthetünk, mert 1961 őszén nagyobb területen vetettek kenyérgabonát, mint az előző években.

ITT NEM SOROLHATUNK fel részletekbe menő adatokat az ipar hatalmas teljesítményeiről, de azt szeretnénk megtenni, hogy néhány ponton meghúzzuk a vonalat a termeléstől az egyéni életünkig. Üjabb 120 községben gyulladt fel a villany, hogy elűzze mindenkorra a petróleumlámpás félhomály korszakát. 178 000 db televízió- készülék visz újabb otthonokba szórakozást, művelődést, nem is beszélve a rádióról, amelyről Luther nem is álmodhatott, ma pedig minden család „mindennapi kenyeréhez”, az életszükségletéhez tartozik. 23 millió pár bőr lábbeli felejttette el az elmúlt évben is a 10 millió lakosú országunkkal, hogy nem is olyan régen itt még mezítlábas gyermekek és felnőttek nyomorogtak.

BÖLCSŐDÉK, ÓVODÁK, ISKOLÁK épültek 1961-ben. Az ingyenes orvosi ellátás ma már az ország lakosságának több mint 93%-ára kiterjed a társadalombiztosítás révén. Az egészségügyi helyzet jelentős javulása megmutatkozott a halandóság csökkenésében, amely 1961-ben alaés járja hazánkban a szocializmusban szolgáló egyház útját.

G.

csonyabb volt, mint eddig bármikor: 1000 lakosra 9,5 haláleset jutott csak. Az általános iskola VIII. osztályát 127 000-en végezték el, 20 000- rel többen, mint az előző évben. A középiskolák különböző tagozatain 283 700-an tanulnak, csaknem egyötöddel többen, mint 1960—1961-ben. Az egyetemi ét főiskolai hangátok száma az új tanévben ugyancsak egyötöddel noth Még egy jelentős szám: 1961- ben 3400 könyv jelent meg, összesen 39 millió példányban. Igen, ma már a könyv, a tanulás lehetősége, a betegekről való gondoskodás és még sok minden más, mindmind belekerült a „mindennapi kenyér” kiszélesedett körébe.

Mindezzel még nem is érin» tettük azokat a beruházásokat, amelyek új ipari létesít» ményeket teremtettek 1961- ben. Ezek az új létesítmények az elkövetkező esztendőkben hoznak hasznot hazánk lakos» ságának, közvetve mindnyájunknak.

NEM SZÁRAZ SZÁMOK

azok, amelyek az 196L évi termelést mutatják szénben* villamosenergiában, acélban; műtrágyában, cementben vagy téglában.

Végső sorban a mindennapi kenyerünk felé mutató jelzőszámok ezek, amelyek bennünket, keresztyéneket, a gazdasági eredményeken túl a gondviselő Istenre figyelmeztetnek. Mi, hivő emberek, Isten iránt való hálával gondolunk az elmúlt esztendőre és hazánkra, amelynek új társadalmi és gazdasági rendje a legszélesebb értelemben vett „mindennapi kenyérhez’* juttatja lakosságunkat.

A Statisztikai Hivatal jelentése alapján lemérve az elmúlt esztendő eredményeit, megköszönjük Istennek az ország „kenyerét”, a létszükségletek egyre emelkedő biztosítását.

Káidy Zoltán

IMÁDKOZZUNK

Máté 9,9-13

Jézus Krisztusunk! Dicsérünk Téged, hogy a bűnösökhöz jöttél. Köszönjük, hogy asztalhoz ül tél azokkal az emberekkel, akiket mások lenéztek és megvetettek. Azért lehet nekünk is reménységünk, hogy közösségedbe fogadsz minket, mert Te a bűnösök barátja vagy. Ne nézd vétkeinket, hitetlenségünket, szeretetlenségünket, önzésünket! Egyedül irgalmasságodért részeltess bennünket jelenléted áldásaiban: bűneink bocsánatában, szereteted megtapasztalásában. Köszönjük Neked az istentiszteleteket, amikor Igéd hallgatása és szent tested, véred vétele közben egészen közel jössz hozzánk és megosztod velünk bűn okozta nyomorúságunkat.

Kérünk, ments meg bennünket a telki gőgtől és a képmutatástól, hogy közösséget vállaló szeretettel nézzünk minden emberre. Különösképpen attól őrizz meg, hogy hitünk elzárkó- zóvá tegyen bennünket a kivülvalók iránt, hanem add, hogy emberi melegséggel és testvéri érzéssel forduljunk mindenki felé.

Tégy bennünket irgalmasságod követeivé evangéliumod szólásával, a szeretet gyakorlásával, a nagy emberi ügyek támogatásával, népünk szolgálatával, a béke erősítésével, a faji és más, emberek közötti megkülönböztetés elleni küzdelemmel, minden ember életlehetőségének segítségével. Cselekedd, hogy egyházad a Te irgalmasságod hírnöke lehessen az emberiség mai kérdéseiben való állásfoglalással is mindenütt a világon. Ámen.

Heghalt Hermann Alfréd püspökhelyettes

A nagyszebeni evangélikus egyház vezetősége táviratban értesítette D. dr. Vető Lajos püspököt, egyházunk lelkészelnökét, hogy Hermann Alfréd, a romániai szász evangélikus egyház püspökhelyettese február 7-én hosszas betegség után elhunyt Betegsége nemrégiben arra kényszerítette, Hermann Alfrédot, hogy püspökhelyettesi szolgálatától is visszavonuljon.

Hermann Alfréd egyházunkban is jól ismert és köztiszteletben álló képviselője volt a romániai szász evangélikus egyháznak. Több konferencián, így legutóbb az Első Prágai Keresztyén Békevilággyűlésen is találkoztunk vele. Meggyőződé- ses híve volt a Prágai Keresztyén Békemozgalomnak és szívén viselte egyházaink testvéri együttműködését.

Hermann Alfréd elhunyta alkalmából D. dr. Vető Lajos püspök az alábbi táviratban tolmácsolta a maga „és egyházunk együttérzését:

„A Magyarországi Evangélikus Egyház és a magam nevében őszinte részvétünket fejezem ki Hermann Alfréd püspök* helyettes elhunyta alkalmából, aki egyházi téren olyan odaadással szolgálta a béke és a népek barátságának ügyét.”

*

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa ugyancsak táviratban fejezte kj részvétét

A magyar delegáció tagjai Üj-Delhiben Nyikodim érsekkel (középen) és M. Mitzenheim püspökkel (halszélen)

A Ml MINDENNAPI KENYERÜNK

*