Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-02-11 / 7. szám

Új-Delhi-ben voltunk V. Képek a Nagygyűlésről Az Egyházak Világtanácsa Harmadik Nagygyűlésé­nek, az ott elhangzott előadásoknak és hozott határo­zatoknak az értékeléséhez még hosszabb időre van szükség. Most csak arra szorítkozom, hogy némi íze­lítőt adjak a Nagygyűlés lefolyásáról. * ború kérdésében, de ez a közönbösség ma tarthatat­lan. Kolosszális bűn — mondotta — olyan renge­teg pénzt költeni fegy­verkezésre, milliók meg­gyilkolásának és a légkör megmérgezésének elő­készítésére. Felfigyeltünk M. Thomas A Nagygyűlés előadótermében. Elől a magyar evangélikus küldöttség. Jobbról balra: Káldy Zoltán püspök és Dr. Ottlyk Ernő teológiai dékán nektől nemcsak a politi­kai gondolkodás és ta­pasztalat dolgaiban, amit nem pótolnak keresztyén felismerések, hanem hi­tük felismeréseinek elmé­lyítésében és korrigálá­sában is. Sok keresztyén ember és egy­ház van, akik prófétai kriti- zálással szeretnek foglalkozni. Isten azonban csak azokat hívja el az ítélet hirdetésére, akik megerősítették a néppel való szolidaritásukat az Isten színe előtt és ott állottak, ahol indiai (Kerala állam) profesz- szor — aki a „Tamás keresz­tyénekhez” tartozik. — „Új kö­vetelmények az egyházakkal szemben az afrikai és ázsiai új nemzetek körében” című előadására. Bár előadásában az afrikai és ázsiai keresztyé­nek Jelenkori feladataival foglalkozott, megállapításai az egész keresztyénség számára eszméltetöek. Az afrikai és ázsiai né­pek — mint mondotta — a társadalom és kultúra új keretét akarják felépí­teni, amely egy gazda­gabb életet jelent. Ebben kell segíteniük a keresz­tyén egyházaknak is. lajnos a pietizmus rossz ha- ása következtében sok kérész­ijén közösség »túlságosan be­erögződött és túlságosan el <an foglalva saját biztonsága •s közösségi érdekei biztosi- ásával«. De ha az egyházak jobban figyelnek Krisztusra, ak­kor többet fognak törőd­ni a szociális igazság elő­mozdításává! és olyan társadalom kiépítésével, amelyben jobban érvénye­sül a felelősség az embe­rek életéért és kenyeré­ért”. „A keresztyéneknek e cél érdekében együtt kell dolgozniuk a nem-ke­resztyénekkel. Ez azt je­lenti, hogy minden gyüle­kezetnek tudnia keil, hogy az Ür a világba helyezte, mint az ő képviselőjét és hogy ezért főként nem önmagával, hanem a vi­lággal kell törődnie”. „A keresztyének sokat tanul­hatnak a nem-keresztyé­azok állnak. Csak az ilyen prófétai szót értik meg, akár elfogadják, akár elutasítják. Az egyházak sokszor megpró­bálják megfordítani isten el­hívásának rendjét!”. — Miköz­ben Thomas professzor elő­adását hallgattam, arra gon­doltam, hogy hányszor mondtunk és Ir­tunk hasonlót Magyaror­szágon is már évekkel ez­előtt és akkor milyen erős támadásban volt részünk nyugati teológusok és hazai „igazán hívők” részéről! Most pedig 198 tagegy­ház 1500 kiküldöttje előtt ‘ hangzott el ez a bizony-' ságtétel! Sok érték volt Egbert de Vries holland (Hága) refor­mátus professzor előadásá­ban is, melyben a „dinami­kus társadalom és a nyugati egyházak viszonyával” foglal­kozott. „Nyugaton — mondot­ta — nagy mértékben ke­resztyénség utáni típusú tár­sadalomban élünk. Ez a tár­sadalom igen elvilágiasodott”. Ilyen helyzetben kell az egy­házaknak szolgálniuk. Az egy­házaknak "két dolgot kell meg­tanulniuk: először is „komolyan kell venniük a világot és a körülöttük élő társadalmat, másod­szor világméretekben kell az egyháznak gondolkod­nia, imádkoznia és cse­lekednie.” — Igen, mi is ezt valljuk: az egyháznak komolyan kell ven­nie a körülötte élő társadal­mat, abban szolgálnia kell alázatosan és ízesítőén és vi­lágméretekben kell elvégeznie szolgálatát az egész emberi­ség javára. SOMLÖSZÖLLÖS Ha én somlószöílősi volnék s a Somló aljának különös zamatú, zöldes fényű lenével telt pohár koccintása közben mesélnek a somlószöílősi eklé­zsia történetéről — míg fent a várrom különös kontúrokat rajzol az alkonyi égre —, há­rom irodalmi névhez fűzném a mondanivalót. Pedig a há­rom közül csak az egyiknek van némi köze a faluhoz, DÖBRENTEI GÁBOR, volna az első. Kilencéves volt, ami­kor apja, Döbrentei Lajos lelkészkedése idején felépült a mai templom. Az irodalom- történet úgy tartja számon, hogy ez a Kazinczy köréhez tartozó író és szerkesztő, az irodalmi életben lelkes szer­vező, a régi nyelvemlékek buzgó gyűjtője volt. Vajon kapott-e kedvet ehhez apja mellett a régi egyházi iratok levelezgetése közben, ma már nem tudjuk. A régi iratokat a múlt század második felé- ! ben Farnak Dénes lelkész özvegye eladta. Az se lehetett sok, mert a tűzvészek nem kí­mélték meg az eklézsiát sem. Az utód a szatócstól vásárolt vissza egy s mást, ez maradt meg máig. Bizonnyal a reformáció idején a katolikus templom­mal is lehetett dolga az evan- gélikusságnak, mert az egyik harangnak, amit onnan az első világháborúban vittek el, evangélikus felirata volt. A Zichyek nevéhez fűződhet ez a régi-régi história, akik a reformációban evangélikussá lettek, majd ismét katolikussá tértek s mint akkor tették a földesurak, vitték a népet s templomot egyik felekezetből a másikba. Jórészt szájhagyományból tudjuk, hogy utóbb a 'község­ben az evangélikusság telepes zsellérekből, uradalmi cselé­dekből regrutálódott. Az első templomuk fából épült. Emlé­ke csak szóbeszédben ól. Va­lamivel hátrább állhatott a mai templomnál. Második templomuk már ■ a mainak a helyén épült, de a XVIII. század végén tűzvész martaléka lett. Ennek a helyén építtette fel Döbrentei Lajos lelkész, az iró apja, 1195-ben a mai templomot. Orgonája 1800-ban készült s valószínűleg a Zichyek adományozták, akik noha katolikusok voltak, leg­többjük türelemmel és meg­értéssel viseltetett az evangé­likusság iránt. Ennél bizonnyal többet tu­dott Döbrentei Gábor s kár, hogy tollát ezügyben nem forgatta. Vagy talán csak gyermekkori emlékei lehet­tek, hiszen a XIX. század ele­jén a Döbrentei famíliát már nem találjuk Somlószöllősön, Horváth Márton volt utána a lelkész, aki negyven évet szol­gált s élete végefelé, 1840-ben épült a parochia. A hosszú, nyugalmas évek után egy tragikus szín vegyül a gyülekezet történetébe. Re­mete Márton alig egy évtize­des lelkészkedése után „láb­törés következtében” meghalt. Farnak Dénes a következő, aki tizenhárom évi szolgálat után halt meg fürdőhelyen s halála sok anyagi bonyodalom okozója lett. Ezeknek egyike a régi iratok elkótyavetyélése is. Tatay Sándor írónk a má­sodik irodalmi név, aki azon­ban csak nagyapja révén ke­rül be történetünkbe. Tatay Sámuel esperes is csupán úgy, hogy ő iktatta be a következő lelkészt, Szalay Sándort, 1868- ban. Veséről került Somló- szöllősre, ahonnan magával hozta élete nagy funkciójá­nak emlékét. Ezzel az emlék­kel egy nevet hordoz a szívé­ben, „ős vágyainak legavatot­tabb tolmácsának” nevét. így köszönt be a somlószöílősi parochiára s így kerül ide a harmadik irodalmi név, noha I neki sincsen köze Somló- szöllőshöz. Berzsenyi Dániel neve ez, akinek síremlékét a vésel gyülekezethez tartozó Niklán Szalay Sándor avatta fel 1860 ban, 24 évvel a költő halála után. Nagy emlékünnep volt, több ezer ember részvételével. Korabeli lapok igen szépen írnak erről a szolgálatról. függővé tudja tenni az idő­járástól, nem is indulhat. Fog­ta a kegyszereket s maga ment a beteghez. Gondolható, hogy nemcsak anyagilag, de lelkileg is rend­ben tartott gyülekezetét adott át fiának, Szalay Lászlónak, 1889-ben. 1895-ben a templom centennáriumát ünnepelték teljes tatarozással s egyébként is építkeztek. Szalay László 1912-ben halt meg esperes­ként. Somogyi Károly lett az utóda, aki negyven évig állt a gyülekezet élén. Szolgálatát nem irodalmi emlékek s nem építkezés, hanem két világa háború vérzivatara keretezte, Ragaszkodó, szíves nép vet szí körül a templomot ás parochiát, ahol hosszú éveket szolgáltak egyhuzamban « lelkészek. Ha voltak is küz­delmek és bajok, bizonnyal akkor is a nép szeretete tar­Szalay Sándor huszonegy évi lelkészkedése alatt szépen rendbehozta a gyülekezetét. Jellemző rá az a kis epizód, amit unokája mesélt el a zöl­des fényű poharak mellett, míg a nagy niklai szolgálat írásos emlékeit lapozgatom. Élete alkonyán járt már ak­kor, amikor a fiát, aki mel­lette káplánoskodott, beteghez hívták úrvacsorát adni. Kint cudar idő volt, vihar verte a tájat s a fiatal káplán kér­désessé tette, hogy azonnal indulnia kell-e ilyen időben. Az idős apa leintette. Olyan tóttá szolgálatban őket. Mert a szíves szeretet itt nem ün­nepi érzés, hanem a minden­napok kincse. Ezt tapasztal­tuk a papiakon is, ahol egy hétköznapi kora reggelen vá­ratlanul toppantunk be Boros Lajosékhoz. Ezen a tájon az a mondás járja, hogy ahol az egyik lelkész elmegy a másik parochiája mellett s nem tér be hozzá, a kettő közül az egyik nem ember. Mi betértünk s a szives sze­retet íme belelapoztatott a régmúlt időkbe is. Koren Emil lélekkel, amely az úrvacsorát mimnninnnHHniminninmiiiinininnnuHni Adolf Maurer: LEGYEN HAT HŐSI HARC (A hazájában jól ismeri svájci lelkész­költő Herbergslieder c. kötetének egyik verset Krieg muss sein.) Legyen hát hősi harc! De most ne ördögi módon, mérgesgáz, bomba, ólom emberhalálra éhes, veszett viharú, véres, gyilkos ködébe fúlva, mikor az ember újra félelem s gátlás nélkül állati sorba szédül s halálbölcsőbe esten ezer cafatra freccsen kéz és láb, szív és agy.». Ember, hol vagy? Hunyd be szemed, s halld, hogy kiált néma hantja a csatatérnek — sírva-iivöltve, esdve kémek nagyanyák, anyák, gyermekek* ti férfiak, most menjetek öldöklő harcba a háború ellen! S halld: az istállótól, hol a bölcső állott, ahonnan elindult járni a világot, a hegyről, honnan a boldogokról szólott, a fától, amelyen minden megoldódott, halk, szelíd erővel, mint mennyei harang N idők ködén át is mind máig zúg a hang, hogy lehet végre a földön béke , minden országban:- nálad és nálam — fel, rajta hát! Éjjel-nappal vívd a csatát! Fegyveredet, ha kéred, Isten megadja néked — legyen hát hősi harc, legyen hát hősi harc a háború ellen! Fordította: Bodrog Miklós ✓ GONDOLATOK 5 AZ. EMBER ÉRTÉKÉT Snem az jelzi, hogy ki ő ön- 'Smagának, hanem hogy ki ő tamásoknak. S AZ ALÁZATOSSÁG nem ¥me ghuny ászkodás, hanem ffelszabadult szolgálatkész- uség. I IGAZÁN BECSÜLNI azt ütudjuk, amiért megküzdői­éi tünk és megszenvedtünk. § HÁZASTÁRSAMHOZ ak­ikor vagyok hű, ha értékei­dnek szüntelen növelését fi óhajtom látni, s magam is gerre törekszem. 1 A SZENT ÉLET nem vit­rintárgy. Csak használatban használ. GONDOLKOZNI nem mindig kellemes, dé min­dig szükséges. A KOMOLY IMÁDKOZÓ célja nem az, hogy Istent megindítsa, hanem hogy Is­tentől megindíttassék. BÁRMILY SZENT egy cél, igaztalan eszközök an­nál rútabbá mocskolhatják. A BŰN ott kezdődik, hogy a kísértő hangjára szívemé­ben azt mondom: talán. INKÁBB ISZOM tiszta vizet favederből, mint aranykehelyből olyasmit, amiről azt se tudom, mi­csoda. HA MENTSÉGKÉPPEN a természetemre hivatkozom, az olyan, mintha azt mon­danám:- nem én voltam, csak a kezem. A SZERÉNYSÉG erő: jó­zan számvetés önmagunk képességeinek határaival s a mások tehetségével. A LEGPUSZTÍTÓBB GYENGESÉG: ha önma­gunkkor szemben túlságosan élnézők vagyunk. TÁRGYALÓKÉPES az, akit érdekel a másik ember kívánsága. HA BE TUDOD OSZT A-] NI a pénzedet és idődet,' uruk vagy; ha nem, rab-, szolgáljuk. A LEGSZEGÉNYEBB az,\ akinek minden kellene. HA BESZÉLSZ valakivel,', sohase önmagadat válaszd i témául. Sajátmagáról be-1 széltesd a másikat, ezzel le-] szel tetszésére. Mindenki\ tudja ezt s mindenki elfe­lejti. \ AZ UDVARIASSÁG az a\ művészet, amellyel unalmas, dolgokat úgy végzünk, mint-\ ha gyönyörűségünk telnék, bennük. AZ IGAZÁN JÖ TANÁ­CSOT ritkán fogadják szí­vesen, s a legkevésbé azok lelkesednek érte, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. • NE SZÉGYELD beismeni, ha tévedtél. Mert mit jelent ez? Azt, hogy ma már oko­sabb vagy, mint tegnap. Általánosságban elmondha­tó, hogy A NAGYGYŰLÉST IGEN JÓL SZERVEZTÉK MEG. Az előadásokat a 2000 embert befogadó nagyterem­ben hallgattuk végig. A fő­témához („Jézus Krisztus, a világ világossága” (csatlakozó altémák) egység, biztonság­tétel, szolgálat) szerint a je­lenlevők 3 albizottságban tár­gyalták meg az elhangzott előadásokat és készítettek javaslatokat a „plénum” elé. A 3 albizottság egyes részlet­kérdések megbeszélésére újabb 18 kisebb bizottságra oszlott (pl. egyház és társa­dalom, a nemzetközi kérdé­sek, stb.) Végül is a határoza­tokat az egész Nagygyűlés hozta. Feltűnő volt, hogy a Nagy­gyűlés egésze előtt elhangzott 20 ELŐADÁSBÓL 10-ET «SZÍNES” ELŐADÓK (Bur­mából, Indiából, Japánból, Afrikából, Filippi-szigetekről) tartottak. Tehát az előadások telét ők tartották. Sőt, a há­ltam, aitémából kettőt (szol­gálat és bizonyságtétel) ugyancsak „színes” adott elő. De még ennél a számarány­nál is figyelemreméltóbb volt a „színes ’ keresztyének mon- danivalója. Kitűnt, hogy a legtöbb közöttük teoló­giailag jól képzett ember, de az is kitűnt, hogy a teológiát nem „önmagáért a teológiáért” művelik. Általában az élethez, a mindennapi valóságok­hoz az emberi problémák­hoz sokkal közelebb eső teológiát művelnek, mint pl, az európaiak vagy az amerikaiak. Feltétlenül sokat tanulhat­nak tőlük e tekintetben a „fe­hérek”. De azt is jó volt látni, hogy a „fehér” előadások között is volt több, aki meglehetősen tisztán látta az egyház mai feladatait. Mindenesetre Üj-Delhiben az elvont, a való élettől távoleső teo- iőgizálás számára „nem sok babér termett”. Egyesek ugyan ezzel is pró­bálkoztak, de kevés sikerrel. A MAGYAR DELEGÁCIÓ TAGJAI talán legjobban Ma- sao Takenaka professzor (Ja­pán, Kyoto város) előadásá­nak örültek, aki „Szolgálatra hivattunk” címen tartott elő­adást. A j,szolgálat” szót a lehető legtágabb értelemben kezelte és hangsúlyozta, hogy Jézus Krisztus tanítva» nyalnak az imádkozáson es igemrdctésen Kívül még igen sok más szol­gálata van ebben a világ­ban. „Azért vállaljuk a szolgálatot, mert felismer­tük, hogy a Szolga-Ür szolgái vagyunk. Ha ezt keressük, hogyan lehet­nénk Krisztus szolgái, el­ső leckeként azt kell megtanulnunk, hogy ez a világ az Isten világa... Sokszor fennáll a veszély, hogy János 3,16-ot kb. így magyarázzuk: Isten annyira félt a világtól, hogy az egyházat adta, hogy némelyeket kiment­sen a világból. Az írás azonban ennek éppen el­lenkezőjét mondja, azt ti, hogy éppen a világ az, amelyet „Isten úgy sze­retett, hogy az Ö Egyszü­lött Fiát adta érte.. Ha a világot így nézzük, min­dent megteszünk azért, hogj itt a béke, a megértés és í szociális jólét ügye előbbre haladjon. Az előadás utál meginduló vitában szívesei hallgattuk Samuel Leverint amerikai kiküldött (Virginia felszólalását, aki szenvedélyé; hangon beszélt arról, hogy az Egyházak Világtanácsa központi problémájának ma a „háború és béke” kérdésének kell lennie. Szerinte a Világtanácsban sokan közönbösek a há­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom