Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-12-23 / 52. szám

Karúvttonyi örömünk Mikeás 5,2—5. a. Mai ünnepi igénk rámutat karácsonyi örömünk alapjára, forrására és egyben elkötelezésére is. 1. Mindenekelőtt abban a hitünkben erősít meg, hogy ka­rácsonyi örömünk nem fantázia szüleménye, hanem szilárd tényeken alapszik. Ezért karácsonyi örömünk forrása igénk alábbi üzenete: a) Örökkévaló Urunk van a Jézus Krisztusban! Mikeás próféta idejében ez még valóban merész jövendölés volt, mi azonban már csaknem kétezer esztendő óta ennek a betelje­sedett próféciának boldog birtokosai, hordozói és bizonyság­tevői lehetünk. Az esztendőről-esztendőre ránkvirradó kará­csonyi ünnepek megerősítenek bennünket abban a hitünkben, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8). b) A megszületett Jézus Krisztus a mi békességünk. Ezt hirdette a betlehemi éjszakában az angyali szózat a pásztorok­nak, ezt tapasztalhatták a sokszor félelmek közt élő tanítvá­nyai, ennek örültek feltámadása után első követői. A békesség Fejedelmének evilágra jövetele nemcsak az ótestámentomi pró­fétáknak volt „vágyálma”, hanem a keresztyén egyház húsz évszázados történelmének lapjai ott fényeskednek legszebben, ahol és amikor a békesség Fejedelmének szelleme és tanítása élő hatalomnak bizonyult emberek és népek életében. c) Ö a mi jó pásztorunk, aki szeret bennünket. Szomorú annak a nyájnak képe és sorsa, amelynek nincs pásztora. Mi­lyen boldogok lehetünk, hogy nekünk olyan jó pásztorunk van, aki annyira szeret bennünket, hogy életét adta érettünk, 'juhaiért. (Ján. 10,11.) Az Ótestámentom nagy fejedelmei, sőt királyai között sokan kerültek ki a pásztorok soraiból. A ka­rácsonyi örömüzenet is ott, a betlehemi mezőkön, először a pásztorokhoz hangzott. S mi most karácsonykor nagyon örü­lünk annak, hogy a megszületett jó Pásztor nyájához tartoz­hatunk, aki „az Úrnak erejével legeltet bennünket”. (4. v.) 2. De karácsonyi örömünk kötelez is. Ünnepszentelésünk akkor igazi, ha a karácsonyi „hangulatból” a szürke hétköz­napok ránk váró kötelességeire figyelmeztet. Ezért igénk alap­ján karácsonyi örömünk az alábbiakra kötelez bennünket: a) Testvéri („atyafiúi”) szeretettel szeressük egymást (3. b.) A szeretet ereje egyesíti az embereket az egység pedig hatal­mas erő. Karácsony ünnepén szabad legyen rámutatnunk a sze­retet egységében rejlő hatalmas erőre. Egység a szeretetben — szeretet az egységben: legyen ez állandó életprogramunk. A szeretet egységében való összefogás népeket mentett meg a pusztulástól s az ilyen erő hozta létre és tartja fent a keresz­tyén gyülekezeteket is. Ha ilyen szeretetet nem tudunk fel­mutatni mindennapi életünkben, akkor karácsonyi ünneplé­sünk képmutató, karácsonyi örömünk pedig meddő volt. b) Munkálkodjunk a békességen. „Lakozzunk” egymással békességben („bátorsággal”), mondja igénk. (4. v.) Ezt magától értetődő feladatunknak fogjuk tekinteni akkor, ha a békesség Fejedelmét valóban a „nékünk született” Megváltónknak tartjuk. A koegzisztencia: a békés egymás mellett élés és az azon való fáradozás olyan kötelességünk, amelynek éppen kará­csonyi örömünkből kell fakadnia. Mert hát a békesség Feje­delme nemcsak azért született erre a világra, hogy nekünk szerezzen békességet, hanem azért is, hogy mi is legyünk a békességszerzés követei, s a magunk helyén végezzük a bé­kéltetés szolgálatát. (II. Kor. 5,18.) e) Magasztaljuk öt a „földnek határáig”. (4. v.) Erre is kö­telez karácsonyi örömünk, mert nincs igazi öröm hálaadó ma­gasztalás nélkül. Legyen valóban egész életünk „okos isten- tisztelet” (Rm. 12,1), s ebből az „istentiszteletből” soha ne maradjon ki a boldog magasztalás, amely Istennek a Krisz­tusban kapott ajándékáért szívünk karácsonyi öröméből fakad. Váljék állandó életprogramunkká a karácsonyi angyali örömszózat tartalma: Istennek dicsőség — és a földön bé­kesség! Mekis Ádára Új életre indító szeretet Ézsaiás 49,13—16. a. Az édesanyai szeretet minden időben példája volt a soha el nem fogyó, meg nem változó szeretetnek. E földön bizo­nyára a legtartósabb és legidőtállóbb is minden szeretet kö­zött. Lehetetlennek tűnik, hogy az édesanya elfeledkezzék gyermekéről, lehetetlennek, hogy ne törődjék vele. — De még ennél is változhatatlanabb, valóban örökre megmaradó az Isten szeretete. Ha mégis megtörténnék a lehetetlen az édesanyai szeretetre nézve, Isten szeretetével akkor sem történhetik meg. Isten örök változhatatlan szeretete öltött Krisztusban testet. Ö* Isten könyörülő szeretetének drága záloga. Karácsony ennek a szeretetnek ünnepe. 1. Az erről szóló híradás vígasztalás a gyülekezet szá­mára. A gyülekezetnek, tagjainak tapasztalata lehet az Isten szeretetéről. Isten szeretetének tényei, szeretetből folyó csele­kedetei hívták létre, hordozták, éltették. A gyülekezet léte már maga is ennek a szeretetnek bizonysága. És nem ennek a bi­zonysága-e minden megújuló nap és a szüntelen megújuló kegyelem? És mégis, ennyi tapasztalati tény ellenére is, mi­lyen könnyű lehangolttá, kétségeskedővé, panaszkodóvá válni... A babiloni fogság korának ótestámentomi gyüleke­zete előtt is ott voltak Isten szeretetének megmásíthatatlan, feledhetetlen csodái, mégis erőt vett rajta a kétség: Elhagyottá vált talán? Szó sincs róla! Csak elfeledkezett valamiről: Isten szeretetének örök hűségéről. — A desperatív hangulatba esett gyülekezet és gyülekezeti tag Isten szeretetének tényeiről fe­ledkezik el! Karácsony, Istennek Jézus Krisztusban testet öltött sze­retete kiemel bennünket minden kétségeskedő hangulatból. Éz Isten szeretetének a legnagyobb, sőt egyedülálló csodája. Ha a többiről elfeledkezünk fs, ez maga elég bizonyság arra, hogy nincs helye a gyülekezet életében, a keresztyén ember életé-, ben a lehangoltságnak. Még a saját életünkben meglevő bűn, hitetlenkedés miatt sem. Isten szeretete nagyobb ennél is. 2. Isten könyörülő szeretetéről szóló híradás öröm a te­remtett világ számára. A próféta a teremtettséget hívja ujjongó öröménekre, mert Isten megmutatta könyörülő szeretetét az Ö népén. A pásztoroknak így szólt ez az örömüzenet: „A föl­dön békesség és az emberekhez jó akarat”. Isten könyörülő jóakarata a teremtett világ iránt éppen az ö Fiának elküldé­sében lett maradéktalanná és teljessé. „Ügy szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta...” (János 3,16.) Benne éri el célját Isten világteremtő akarata. Az értünk született Fiú viszi teljességre azt. Ezért hangzik bele már most karácsony örömébe a végtörténet öröme. Isten örökkévaló, hűséges, könyörülő szeretete így indít arra, hogy mint „örök vigasztalással” megvigasztaltak, öröm­ben járjunk. HÍREK, — BUDAPEST-FASOR. Ad­venti sorozat keretében avat­ták fel a Budapest-fasori gyülekezet megújított gyüle­kezeti termét. Az előadások az újszerű, asszimetrikus ol­tár egyes darabjairól szóltak. — KEMÉNY LAJOS emlé­kének szentelték az egyik ádventi estet a fasori gyüle­kezetben: leleplezték a 44 éven át volt lelkész arcképét, amelyet Kemény Nándor festőművész készített. Az elő­adást Pásztor Pál tartotta. El­határozták Kemény Lajos munkássága dokumentumai­nak összegyűjtését. KÄLDY ZOLTÁN püspök tartott előadást ádvent har­madik vasárnapján a gyüle­kezetben. Ugyanezen a napon dr. PÁLFY MIKLÓS hirdette az igét. * — CSEPEL. A csepeli gyü­lekezet december 9-i szere- tetvendégségén a jubileumi év jegyében Bencze Imre pest- erzsébeti lelkész szolgált. A volt anyagyülekezet életéről nyújtott beszámolót. — BUD APEST-ANGY AL­FÖLD. December 23-án, va­sárnap délután 5 órakor KARÁCSONYI SZERETET- VENDEGSÉG lesz a gyüleke­zetben. (Bp. XIII., Fóti út 22.) A gyülekezet barátait és az érdeklődőket szívesen látják ez alkalommal is. •- A 19. KANTORI TAN­FOLYAM megnyitása Foton. December 8-án megnyitották 12 résztvevővel a 19. kántori tanfolyamot. Heten az alap­fokú, öten pedig a középfokú tanfolyamon vesznek részt. Egyházunk nevében Koren Emil esperes köszöntötte 'a résztvevőket. Részt vettek a megnyitáson Kiss János gond­nok, a tanfolyam vezetője, Csákó Gyula püspöki titkár, Benczúr László püspöki tit­kár és Kökény Elek lelkész, az Otthon Bizottság tagjai. = A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE december 20-án tartotta munkaülését Békés­csabán. Dr. Gubcsó András, Dedinszky óyula, Koppány János, Bodrog Miklós, Deme Károly, Keveházy Ottmár lel­készek és Mekis Ádám espe­res szolgálatával. — HALÁLOZÁS, özv. Dex Férencné, született Kring Etelka, december 12-én, 83. éves korában Budapesten el­hunyt. December 17-én temet­ték el a Farkasréti temető­ben. Az igaznak emlékezete áldott — HARMONIUM speciális javí­tása, hangolása, romos felújítása 5 évi garanciával. Eladás-vétel. ZONGORA javítás, hangolás, szak­becslés. Pokorny Pál, Bp. IV. Új­pest, Komjáth A. u. 120. (Árpád kórháznál). • — DISZNÖPERZSELÖ, fatüze- lésü 440,— Ft Kulcsár kisiparos­nál. Bp., Rákóczi út 6. * — bundák Átszabása, szőr­me kucsmák, gallérozások, So­mogyi szűcsnél, V. Kossuth La­jos u. 1. Udvarban. * — SZŐRME- és irhabundák ja­vítása, átszabása legújabb model­lek szerint. Bart szűcs, Bp., VII. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőseg es kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszám ia: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 626337/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős; Bolgár Imre Igazgató KARÁCSONY I. ÜNNEPE „ö a mi békességünk” (Mikeás 5,5/a) Oltári ige: János. 1,14—18. Szószéki ige: Mikeás, 5,2—5/a. Oltárterítő színe: fehér. Karácsonykor Betlehemben szállást vett a Kezdet és a Vég, az örökkévaló Isten. Meg­jelent, Akit Izráel háza any- nyira várt, a választottak Pásztora. Megjelenése és éle­tének minden megnyilvánulá­sa, szolgálat volt. Mindennel azt szolgálta, ami a kereszten lett nyilvánvalóvá: Isten Krisztusban megbékélt a vi­lággal, hogy az ember is meg- béküijön az emberrel. Ezért kiáltja Róla örömmel a pró­féta: „ö a mi békességünk.” Ezért engedünk mi is öröm­mel, a Békéthozó Jézushoz hívó karácsonyi éneknek: Jertek hívek Jézus elé, Betlehem kis jászla felé, Jertek, Jézus drága nevét Áldja vígan szivünk, szánk. Szégyent vall a bűn mérge [már, Bárhogy támad sátán, halál, Szivünk benne békét talál. Ó, mi gondunk volna még! (IX. Ék. 728. 1—2. vJ KARÁCSONY II. ÜNNEPE „Örömmel merítek vizet a Szabadító kútfejéből (Ézs. 12,3) Oltári ige: János, 13,34—35. Szószéki ige: Ézsaiás 12,1—6. Oltárterítő színe: fehér. Nincs többé félelmünk, mert nem haragszik ránk, hanem megbékélt velünk az Isten. Olyan ez a karácsonyi öröm- hir, mint amikor a pusztában vándorló, szomjúságtól agyon­gyötrődött népnek, Isten Mó­zes által vizet fakasztott a kő­sziklából. Krisztus által Betle­hemből új forrás fakadt. En­nek vize elveszi a bún és ha­lál gyötrő szomját és felfris­sít az Isten hálás szívvel való dicséretére. Dicsérjük hát az Istent: Boldog örömnap derült ránk. Vigadjon szívünk, zengjen szánk; Az egész világ vigadjon, Istenünknek hálát adjon. Mint sok ezer szív kívánta, Végtére az Űr megszánta, A sóhajtozó világot, S szerzett számára váitságot. (Dt. ÉH 139. 1—2J PÁSZTOROK ÚTJA Elakadt a szavunk, mint amikor a hegy fagyos lehelete torkunkba csap, fülünk soha nem hallott hangoktól mámorosán zsongott« szemünket rémület és boldogság tárta az égre, s néztünk, ahogyan újszülöttek és haldoklók tudnak csak nézni, mert itt maga a Békesség ragyogott-zengett, maga a Halál halt meg, maga az Elet született. Hatalmas fények botja terelt, hallelujázó csengők szava pásztorolt, lelkünket az öröm minden lépésnél a csillagokig dobta, szívünk ugrált, mint tavasz tüzétől ittasult gidák, álmunkban sem volt még ilyen könnyű a lábunk, s úgy mentünk, mint aki életében először megy haza. Ahogy az ajtó kitárulta a mécses fénye napnyi ragyogással lobbant arcunkon mosollyá« a jászol fája Dávid trónjává ácsolódott s a királyiszék előtt szíveink sorakoztak« mint bárányok az itatónál. A Gyermek keze tükörré simította ráncos homlokunkat s az ő képe viliódzik rajta most is, mert juhai vagyunk, pásztoroltjai, s egyszersmind számadót; ettől a pillanattól fogva lettünk csak pásztorok valóban. Bodrog Miklós HÉTRŐL—HÉTRE Az Ige testté lett János 1,14. Karácsony a legszebb, leghangulatosabb ünnep. Már a köm zeledtét is színes fényreklámok és csillogó kirakatok hirdetik. Szállingózó hópelyhek, a gyermek-képzelet boldog izgalma, I az ajándékozás meghitt öröme megannyi színfoltja a leghangu­latosabb ünnepnek: a szeretet ünnepének. Ki ne vágyódnék s ne szorulna rá a szeretetre?! .1. Tízért legnépszerűbb is, mindenki ünnepe a karácsony. Páratlan az ünnepiessége is. Az angyal, a pásztor és a többi bibliai jelenet mind a gazdagságát mutatja. Hangulati és ünnepi gazdagsága azonban kísértéseket is rejtegethet. Az ajándékozás, a csillogás, a sok szép, idillikus jelenet és főleg a formaságokká üresedő ünnepiesség között elsikkadhat a karácsony páratlan tényszerűsége. Ezért félő, hogy a mindenki legdrágább ünnepe sok ember számára csak a futó hangulatok színes ünnepe és maradandó hatással csak a kevesek ünnepe. János evangéliuma segítségünkre akar lenni abban, hogy a karácsony megmaradó ünnepünk legyen. Ezért állítja elénk megragadó tömörségében a karácsonyi történetet. Egy mondat­ba foglalja karácsony lényegét: „az Ige testté letf’. Ez azt je­lenti, hogy Krisztusban az Isten értünk valóságos emberré lett. És János látta, megismerte és követte ezt a Jézust. És Benne meglátta Isten irgalmas arcát és dicsőségét! Ideiglenes tartózkodásra — a váltság elvégzésére — ez a Jézus a tér és idő korlátaiba jött emberi testben. Vállalta ezzel a karácsonykor kezdődő és a keresztfáig tartó utat. Kö­zénk jött, hogy mint Megmentönk, mindennapi életünk gond­jai, bajai és örömei közé siessen. Azért jött, hogy ne csak ünnepi perceinkben legyen velünk, hanem életünk minden napján, és bocsánatával bűneinktől Szabadítónk, azaz: Jézu­sunk legyen! Azért jött, hogy felismertesse velünk megtérésre szorult voltunkat és személyes valósággá tegye az Ö Meg­mentő voltát. Azért lett emberré, hogy az Ö emberségében felismerjük a mi embervoltunk rendeltetését: szeretetben tökéletesedő és mindenkinek: felebarátainknak és az egész emberiségnek szol­gáló emberek legyünk. Jézus Krisztus testvérünkké lett, hogy mi is testvérei le­gyünk egymásnak! Karácsony tényének ez a megrendítő, gazdag valósága megőriz a romantikától, a hangulat és ünnepiesség kísértései­től. A szeretet ünnepén nézzünk hát hétköznapjainkra is azzal a bizonyossággal, hogy „az Ige testté lett” és az igében köz­tünk is marad a Szabadító! Karácsonykor és mert a kará­csony fénye minden napunkra ráhull, minden napon örven­dezzünk és magasztaljuk Istent az énekíróval: Itt az Isten köztünk! Hőn imádva, félve, Jertek, járuljunk elébe!... Rónay Zoltán *TY»YYTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYYYYYYYYY"YYYYYT NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: ÉZSÁIÁS 45,6—7; JELENÉSEK 22,16. — Isten hatalmára Jézus mutatott rá. Az ádventi gyermek ki­rálysága ott van, ahol emberek jó napokban és az élet bajai­ban Isten hatalmára hagyatkoznak. János 1,19—28: Máté 1.1— 17. HÉTFŐ: 5. MÓZES 1,31; LUKÁCS 2,7. — Jézus megszü­letése Isten szeretetét mutatja. Mennyei Atyánk elküldte Fiát, hogy így velünk legyen életben és halálban. Róma 5,12,15/b. 17—18,21; Máté 1,18—25. KEDD: ÉZSAIÁS 57,11; I. JÁNOS 4,9. — Isten tettekkel mutatja szeretetét. Karácsony prédikációja: Isten szeretetből Fiában boldog élettel ajándékozott meg. János 1,1—14; Máté 2.1— 12. SZERDA: ÉZSAIÁS 45,22; LUKÁCS 2,31—32. — Jézus vi­lágossága egyformán szól minden népnek. Ha az Ö fényére figyelünk, lesz olyan az életünk, amelyik maga is világít jó­tetteivel másoknak. Zsoltárok 119,23, 25, 30, 31, 86—88; Máté 2,13—23. CSÜTÖRTÖK: EZÉKIEL 20,11; LUKÁCS 2,20. — Kará­csony után örömben kell élnünk. Isten megajándékozott Fiá­val, akaratának ismeretével. János 21,19/b—24; Máté 3,1—12. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 33,20; FILIPPI 3,20. — Jézus első eljövetelére emlékezve várjuk Öt vissza a mennyből, ahova előre ment, hogy nekünk helyet készítsen Isten mellett. Jere­miás 31,15—17; Máté 3,13—17. * SZOMBAT: ÉZSAIÁS 59,19; JELENÉSEK 1,17—18. — Jé­zus a Földön élő egész keresztyénségtől a világosság cseleke­deteit várja. Erre kísértései közepette is Isten igéje erősíti. János 12,35—43; Máté 4.1—11. Bánfi Béla i. H. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom